Foti az egyetlen jelen pillanatban, aki ez ellen a veszélyes zsidó szemét ellen folytat harcot. ... Le a szenny MAD magazinnal! Foti és én is ezt mondjuk, mondd te is!
ELHATÁROLOM MAGAM ETTŐL A GONDOLATTÓL IMMÁR MÁSODSZOR !
Nem a "zsidó" szeméttel van bajom, hanem a SZEMÉTTEL. Kizárólag jelződ nélkül vagyok hajlandó azt mondani, hogy igen, kb. erről van szó.
Korábban nekem szegeződött a kérdés, hogy cenzúrára gondolok-e. NEM, de azt szükségesnek tartanám, hogy 16 éven aluliak ne kaphassák. Lásd Lásd még alkohol, cigaretta, drog, stb.
Legyen fóliázva árulható. Ne lehessen kirakatban.
És főleg a szülők tudjanak létezéséről.
Ha látta, dönthet úgy a szülő, hogy ovis ballagásra megkapja a kölyök a med előfizetést a következő 20 évre. DE TUDJON arról, hogy mi van benne. Ne legyen összekeverhető egyéb gyermekkiadványokkal (buci maci).
Nem nagyon szoktam hozzászólni semmihez, de tegnap átnéztem ezt a topicot és kiváncsi lettem. Nem ismertem a Mad magazint, úgyhogy ma vettem egyet és elolvastam. Nekem tetszik! Egészen jó, cikizős humora van.
Kedves Foti!
Szerintem rosszul ítélted meg a Mad-et. Te vagy Kimberley, Kurt Vonnegut Hókuszpókusz című regényéből!
Kicsit késve reagálok írásodra, de megdöbbentettél. Felháborítónak találom, hogy egy kicsi, 5 éves magyar gyermek már ki van téve ilyen kissebbségi szennynek! Hálásak lehetünk Fotinak, hogy felhívta erre a figyelmünket. Én is családos ember vagyok, igyekszem egészséges magyar embernek nevelni a gyerekeimet. Foti az egyetlen jelen pillanatban, aki ez ellen a veszélyes zsidó szemét ellen folytat harcot. Csak támogatni tudom őt ebben a munkájában! Nem örülnék neki, ha a fiaim rászoknának a halállal való vicelődésre. Foti jól látja, hogy egy alacsony színvonalú zsidók által alapított lap sokkal mérgezőbb mint azt első pillanatra észrevennénk. Valóban, nekem sem tűnt fel rögtön.
Le a szenny MAD magazinnal! Foti és én is ezt mondjuk, mondd te is!
Sok sikert a további harchoz! Kerüld messze ezt a színvonaltalan újságot!
Mint - sajnos - majdhogynem az egyetlen ebben a topicban, aki olvasta és TV-ből is valamelyest ismeri mindazt, amiről itt szó van, tehát úgymond "ismerem" a vita tárgyát, engedje meg, hogy ismét megpróbáljak árnyalni egy véleményt, ezúttal az Önét.
A Superman és Batman kiadója az USA-ban ugynaz, mint a MAD magaziné, valamint hierachikusan a vállalati struktúra szerint ugyanabban az üzleti csoportban, de lejjebb foglal helyet, mint a Warner Brothers.
Ez nem akadályozta meg abban a MAD magazint, hogy irdatlanul kifigurázza a Batman-filmet, és számos egyéb Warner Brothers filmet. Valamint természetesen a DC Comics, azaz a saját kiadója képregényeit.
Ennek kapcsán azonban még senkiben nem merült fel, hogy a MAD magazin le szeretné törölni a Warner-filmeket és a DC-képregényeket a Föld felszínéről.
Pedig a paródiák - így a magyarul a MAD-ben megjelent Batman és Robin, vagy az előző Batman mozifilm-paródiák - semmivel sem kíméletesebbek a "saját kutyájuk kölykéhez", mint a Pokémonhoz.
Ott ez így természetes.
És a szatíra nem öncélú: a kevés nagylélegzetű amerikai mozifilmet, amelyek tényleg értékesek, és amelyeken viccelődni valóban ízléstelenség volna - például a Schindler listája -, eszük ágában sincs a tolluk hegyére tűzni.
Akkor most ki ad kinek a szájába szavakat? Én nem idéztem Öntől, hanem kérdeztem. Mi a megoldás? Erre még mindig nem válaszolt. Nézze, én nem kezelem most külön a MAD magyarországi megjelenését, mivel nem is lenne értelme. Az ominózus anyagot amerikai szerzők készítették egy japán sorozatról, és hogy ez pont most ért el hozzánk, az a sors műve, nem változtat semmin. Amennyiben a Pokemon sorozat tovább fog futni Magyarországon, mint ahogy a MAD magazin megjelenik, nyilvánosan fogok Önnek gratulálni. Ezt tényleg megígérem. Végezetül levelének utolsó soraira reagálnék. Úgy tűnik, most Ön próbál szavakat adni a számba. Én nem háborodtam föl, csak kérdeztem. Sajnos válasz helyett a szavaim kiforgatását kaptam.
Nyilván LIstvan majd megvédi magát, nem szorul az én segítségemre. Gondolom ő hivatott arra a bizonyos kérdésére választ adni. Viszont én továbbra is azt kérdezném Öntől: Mi a megoldás? Töröljük el a MAD-et a Föld színéről? Mennyiben más hozzáállás ez, mint ha mondjuk a MAD akarná likvidálni Pikachut. Szerintem itt a MAD alapvetően a Pokemon lényegére, értelmére próbált az erős szatíra lámpájával rávilágítani. Engem azért érdekelne, hogy 50 év múlva hol lesz Pikachu és barátai? Vajon fel tudnak-e olyan értékeket mutatni, melyek 50 év múltán is emlékezetesek lesznek? A MAD magazin az 50-es évek elejétől sikeresen működik. Szerintem ez nem véletlen. Nyilván nem többszázmillió retardáltnak köszönhető ez a nagy siker (elég szomorú is lenne egy ilyen statisztika a világra nézve). Én elég jól ismerem a MAD magazin múltját, jelenét. Javaslom, hogy egyszer a világ megismerésére törekvő, intelligens érdeklődőként próbáljon beleolvasni több számba is. Szerintem biztosan talál majd olyan írást, vagy képregényt, amely TÉNYLEG elgondolkodtatja. A MAD-et nem öncélú, perverz lihegők készítik.
Sajnálom, ha magára vette a "hőzöngő" jelzőt, nem Önre gondoltam. Egy igazi vita pedig csak kultúrált hangnemben folytatható. Persze nekem is olvastak mesét a szüleim, mint mindenki másnak, mégsem lett belőlem egy Andersen szösszenet hatására tömeggyilkos. Úgyanúgy, ahogy a MAD olvasása kapcsán sem. OK, a MAD-et a huszas éveim elején ismertem meg (amikor ugye az ember már relatíve éretten gondolkodik), de mint mondtam, ez a magazin nem kifejezetten gyermeklap. Világos, hogy Ön nem kedveli ezt a műfajt, de ez nem baj. Nem lehet olyan sajtóterméket előállítani, ami mindenkinek tetszik. Önnek nem tetszik, nem is veszi meg. Más pedig kedveli az abszurdabb humort, így elolvassa a lapot. Nem tudom igazából, hogy mi az igazi probléma? Töröljük el a MAD-et a Föld színéről?
Én hiszek Önnek (így ismeretlenül inkább maradnék a magázódásnál, remélem, nem bánja), ennek ellenére a mozifilmet valóban nem áll szándékomban megtekinteni. Kérdésére pedig igen a válaszom. Láttam egyben Pokemon részt, sőt olyat is, melyben elpusztult a "gonosz" szörny (ne kérdezze az epizód címét, ebben a témában csak annyira vagyok otthon, mint a hőzöngő szülők MAD ügyben). Szerintem egyébként a szimpla verekedés is kellőképpen erőszakosnak számít, főleg, ha egy 5 éves emberke nézi (már persze, ha engedik neki).
Én egy MAD rajongó vagyok, ezért egy picit szeretném megvédeni. Nem akarok senkit sem meggyőzni az igazamról - elnézve a hozzászólók színvonalas, kultúrált, és igen konstruktív megnyilvánulásait, ez feltehetőleg nem is sikerülne -, csak leírom szerény véleményemet.
A MAD magazin egyáltalán nem 5 éves gyermekek kezébe való, nem is tanácsolnám, hogy megvegye neki. Továbbá. A MAD magazinban kb. annyi erőszak található, mint a Pokemon c. rajzfilmsorozat egy átlagos, a szokásosnál szelídebb epizódjában. Gondolom gyermekében abszolút erőszakmentes gondolatok fogalmazódnak meg, mikor látja sárga kis kedvencét, amint cikázó villámokkal süti ropogósra a csúnya, gonosz szörnyeket. Tulajdonképpen erőszakkal pusztítja el a ronda, negatív szereplőket. Vagyis azokat, akik nem tetszenek neki. Akkor most ki az erőszakos? A MAD kb. annyira szeretné csak eltörölni Pokemonékat a Föld színéről, mint a hőzöngő szülők a MAD magazint. Szerintem ez 1:1.
Mindennel egyetértek amit írsz kivéve a zsidózással.
Nekem tök mindegy, hogy zsidó, orosz, japán, amerikai, arab, fehér, fekete, református, katolikus, muzulmán, taoista, maffiózó, Einstein, Szentgyörgyi, Lenin vagy Mao az alapító elkövető.
Teljesen egyetértek Fotival: ugyanazon a vágányon jár az agyunk. Az amerikai Mad undorító, szennyes humorú. Igazi veszély a magyar olvasóknak, ráadásul mint azt Te magad is elismerted, az amerikai eredetit zsidók alpították. Foti és én úgy gondoljuk, hogy az ilyen mocsok maradjon a határokon kívül. Foti helyesen látja, hogy bojkotálni kell az ilyen lapot, eltávolítani az újságosstandokról. Az 50-es években bővérű zsidó humoráról híres lapot el kell tüntetni. Foti remekül felismerte ezt, és én csak támogatni tudom.
Én inkább az ízlések külömbözősége okán kialakult vitát látok ebben, ami általánosítható a sajtótermékek összességére is, legyen az szatírikus, politikai, vagy bármilyen más kategóriába sorolható. Gondolom mindkettönk számára evidens, hogy az újságot az olvasó tartja el, így akinek tetszik a MAD az megveszi, akinek meg nem, az keres magának más olvasnivalót.
Én a második csportba tartozom, és ez a hozzászólásaid elolvasása után sem változott meg. Írásaidból kicsit kiéreztem a saját ló dicséretét, de gondolom ez teljesen természetes, hiszen ebből élsz.
Szívesen cserélek eszmét a MAd-r?l, de azt veszem ki a jelenlév?k szavaiból, hogy valószín?leg én vagyok az egyetlen aki a Mad-r?l beszél, és aki valaha is többet olvastam bel?le, mint ami a vitaindító honlapján található.
A beszélgetés jelenleg az ?, elfogulatlannak nem mondható szemlvényér?l folyik, míg az általam szempontokról szó sem esik - nem is eshet, amíg a nem létez? kutya el nem készült nyakörvér?l magy a vita.
Véleményt szívesen cserélek, de értelmetlen szócséplésben, ahol csak a leugatás a cél, nem szívesen vennék részt.
Ez egy szabad ország szabad fóruma, itt te is szabadon ugathatsz bele abba amibe csak akarsz.
Az előzőekben megszólaló főszerkesztőnek üzenem,itt van már egy olvasója, aki a meden nevelkedett, jöhet dicsekedni vele.
Sajnálom, hogy elzárkózik a másik fél érveinek meghallgatásától.
Míg Ön a koncertjelenetet tudja felhozni f? ellenérvként, addig én tudom, hogy az eddig megjelent számokban mennyit próbáltunk tenni, felszólalni ? a szatíra eszközeivel ? olyan pusztító ellenségek ellen, mint a cigaretta, a drogok, az emberi szabadság megkurtítása, az emberi hülyeség, a kulturális elértéktelenedés, az INTOLERANCIA, a ...korlátoltság stb.
És persze nevettetni, ami az egyik legnehezebb és legszebb feladat.
Ezeket a dolgokat meg lehet magyarázni egy gyereknek többféleképpen is. Ugye, minden út Rómába stb.
Mégis: a humor az az univerzális m?faj, amely magában rejt egyfajta katartikus potenciált: egy poén, amelyet megértünk (f?leg, ha mondanivalóval bír), többet taníthat, mint ha ölünkbe ültetve a gyereket ? vagy akár a feln?ttet ? nevelünk rajta egyet.
Tájékoztatás jelleggel megemlítem, hogy ? két szatirikus lap szerkeszt?jeként ? a kritikai érzékemet napi jelleggel, és szinte foglalkozásszer?en használom, hitem szerint meg tudom különböztetni a m?faj értékeit az értéktelenségeit?l.
Az értékrendemet bármikor, bármilyen fórumon vállalom: ebbe az értékrendbe nem fér bele az a fajta durvaság, gyermekrontó buzgalom, antiintellektualizmus, l'art pour l'art ízlésrombolás, amelyet Ön a nyakamba próbál varrni.
Az általam szerkesztett két lap ? a MAD és a Kretén - mindegyike viszonylag tisztán képviseli a nézeteimet (nem vallom magam tökéletesnek: csúszhatnak be hamiskás hangjegyek), és miel?tt Ön lecsapna a vélt magas labdára és az értékrendem kapcsán ismét a "kulturált hangvétel?" rágalmazás eszközéhez nyúlna, éljen az ajánlatommal, és olvasson el többet az említett lapokból: a végeredmény ? gondolkodó, elfogadó szellem? embert feltételezve ? nem is lehet/ne kétséges.
Leszögezem, és ezt akkor is megtenném, ha nem volnék szubjektíve többszörösen érintett: az általam szerkesztett lapok, így a MAD is, kulturált, az olvasók érzékenységének ? nagyon kevés kivétellel ? eleget tenni próbáló újságok.
A bennük lév? durvábbnak ható anyagokat környezetükb?l ? a MAD sajátos világából ? kiragadni csak annyit ér, mint Bunuel filmjéb?l kiragadni a felvágott szem jelenetét, mint Brueghel képér?l kiragadni az ablakon kikak*ló embert, mint a Hüvelyk Matyiból kiragadni a gyermekfaló óriást táplálkozás közben, vagy a mindennapokból egy félt? atyát kiragadni, amint éppen kiveri az újságot a gyermeke kezéb?l.
A szatírának egyébként, Önt ez talán meglepetésként éri, a markáns fogalmazás, az er?s túlzás az egyik f? eszköze: vegyük példaként a világirodalom egyik legismertebb szatirikus szerz?jét, Jonathan Swiftet. Igen, a Gulliver szerz?jét, amely m? szintén nem gyermekmesének készült, hanem maró társadalmi szatírának.
Swift egy annak idején jelent?s vihart kavart másik szatírájában ? A Modest Proposal ? Szerény javaslat ? cím? pamfletben, a túlnépesedés és bizonyos politikai problémák megoldása érdekében (már akkor is az írekkel voltak problémák!), egyenesen azt javasolja, hogy bizonyos népcsoportok gyermekeit meg kell enni: ez mind az éhezés, mind a túlnépesedés gondját megoldja.
Gyanítom, hogy Ön, a szatíra és a humor iránt mutatott jeles érzékenységével azok között skandálhatott volna, akik a szerz? fejét követelték.
B?vebben elmagyarázhatnám, de tekintsen el t?le: a szerz? nem gondolta komolyan.
A szatíra m?fajában (sokszor nem jókedv?en, hanem elkeseredve a gúnyolt objektum gigantikus, masztodoni mivolta miatt) ?azonosulunk? a célba vett alannyal, hogy alanyi szempontból, az ? álláspontját eltúlzottan bemutatva, annál nyíltabban leplezhessük le: és ez a leleplezés ? ismétlem: a m?faj ért?i, de leginkább a mindig nyitottabb, mindig a lázadó szellemet képvisel? fiatalok számára ? ez a leleplezés tehát, annál elsöpr?bb.
Az Ön által említett koncerten történtek minden jobb érzés? embert, VALAMINT engem is megrendítettek, ám a MAD-ben közölt oldalnak ehhez az eseményhez semmi köze sincs: ez egy ? megengedem ? nem szelíd hangvétel? abszurd humornak nevezhet? anyag ? még csak nem is a leger?teljesebb szatírára példa ?, amelyhez a "jogot" a MAD számos ? vagyis inkább számtalan ? értékes, a visszásságok ellenében írott cikkel érdemelte ki, melyekb?l mindennél világosabban kiderül a szerz?k nagyon is aggódó, nagyon is emberi alapállása.
Ezt Ön nyilván soha nem fogja megtapasztalni, hiszen Ön KIolvasott egy negyed MAD-et, és így megszerezte az erkölcsi és intellektuális jogot, hogy több mint ötven évnyi ?könny??-m?faj ? kulturtörténelmet az agyagba döngöljön.
A szenny tartósan sehol nem arathat kulturális sikert, olyan fergetegeset semmiképp, mint ami a MAD pákyafutását jellemzi.
Tény ? dokumentálható tény!! ? hogy az amerikai MAD magazin számos olyan rokon m?faj-beli hírességet ihletett meg, mint René Goscinny, az Astérix megalkotója, Terry Gilliam, a Monty Pyton animátora, ma rendez?, (?k dolgoztak is a MAD magazinnál) Art Spiegelmann, a Maus cím?, világhír?, irodalmi díjas Holocaust-képregény alkotója, John Waters, a Cry Baby, a Hajlakk és egyéb remek alkotások rendez?je, stb. Ám mivel sejtésem szerint ezek a nevek, mint a túlzottan liberális kultúrpolitika elfajzásai, Önnek nem sokat jelentenek, ezért hadd szögezzem le: a MAD, akár tetszik, akár nem, kulturális jelenség, amely mellett nem lehet elmenni, aki érti és szereti a m?fajt, annak azért, aki pedig nem, de van benne legalább nyoma az intellektuális igényességnek, annak azért, mert a MAD a szatírát mint univerzális m?fajt sokkal jobban alakította ma ismert formájára, mint azt a laikusok hinnék.
?Nem véletlen a honlap címében a mad_kampf alkönyvtár elnevezés. Mein kampf lenne, ha azt egy másik meden nevelkedett híresség nem bitorolná...?
Nos, ezzel ? kivételesen ? ismét melléfogott egy kicsit. Finoman fejezem ki magam: Ha hitler (hITLER) rászabadulhatott volna a MAD 1952-es és kés?bbi alkotógárdájára, ma nem létezne a MAD magazin.
A MAD els? alkotói ? ez is a MAD-r?l írott igényes szakirodalom által dokumentálható tény ? valamennyien üldözöttek ? Kelet-Európából a fasizmus el?l menekül?k, Dél-Amerikából a gazdasági és f?leg a politikai viszontagságok el?l menekül?k, új hazájukban a kirekesztés által sújtott ?menekül?k?, vagy azok közvetlen leszármazottai, szinte egyt?l-egyig ? zsidók, olaszok, mexikóiak, litvánok lengyelek, kubaiak stb.
A szatíra ugyanis, ez meg fogja Önt lepni, nem a jókedvben és a gondtalan humorban, hanem a kétségbeesésben, a kiszolgáltatottságban, a fizikai gyengeségben, a másként visszavágni képtelenségben gyökerezik.
A gyenge, ám gondolkodó ember egyetlen fegyvere az ellenfél nevetségessé tétele, leleplezése, lehet?leg a nyilvánosság el?tt.
hitler tehát nem a MAD-en nevelkedett, nemcsak azért, mert addigra már a Reichstagjával együtt, hanem mert a hitler által kvintesszenciálisan képviselt kíméletlen, autoriter hozzáállás, az emberi ostobaság és gonoszság, tehát a FASIZMUS mindaz, ami ellen a MAD mindig is harcolt, így hitler atipikus (tehát nem tipikus) olvasónak számított volna táborukban.
A fasizmus az ember végs? szabadságvesztése, míg a szatíra és a humor, az önálló gondolkodás mellett (v.ö.: Orwell: 1984) az ember egyik utolsó szabadságjoga, a legnagyobb veszélyek egyike, amely a sátáni néptribunokra leselkedik: hogy egyszer valaki átlát rajtuk, és akkor szavakból sz?tt hatalmuk, a tömegek manipulálásának illékony képessége a köz röhejébe foszlik. Ez még odébb van.
Mindenesetre: a MAD a világon létez? egyik legliberálisabb sajtótermék, amelynek elvei: hagyd élni, hogy élni hagyjanak és tanítsd meg arra, hogy élni hagyjon másokat, mert így ?t is élni hagyják majd. Tanítsd meg gondolkodni!
Vajon Ön kiverné gyermeke kezéb?l a Nietzschei birodalom cím? könyvet, vagy a Mein Kampf magyar fordítását is, tehát a valódi kultúrmocskot, amely a lélek mélységes-mély rétegeit szennyezi? Vagy Ön inkább ?rend?-párti?
?Rend?: az önálló gondolkodás, az önkifejezési szabadság, a sokféleség és a tolerancia mint társadalmilag destruktív slamposságnak a porba tiprása, indulóra masírozás, majd ütemes éljenzés és tapsolás, 99 %-kal megválasztott népvezérek ? ismeri?
Vagy a MAD-del ? és csakis a MAD-del ? kapcsolatban derék beavatkozáspártiként, az emberek intelligenciájának és ítél?képességének lebecsül?jeként, a sommás vélemények pallérozott stílusú megfogalmazójaként inkább azt vallja, hogy ?amit nem értesz, azt pusztítsd el??
Vajon érdem-e az, hogy sikerült ?kisimogatnia? a gyermekéb?l azt a sokkot, amit leginkább Ön okozott neki azzal, hogy a saját torz értelmezésében (beható ismereteire alapozva) újratálalta neki azt, amin a gyerek el?z?leg még ? az ? egészséges lelkével ? legföljebb elmosolyodott, vagy akár el sem mosolyodott, csak konstatálta: ?na, ez gyengébb, mint a többi!?
De saját lelkivilágától indíttatva nyilván csak az sokkolhatta, amikor egy számára hiteles ember kiverte a kezéb?l az újságot és lehúzta róla a keresztvizet.
Nem kétlem, hogy ezt követ?en már volt mit ?kisimogatni? bel?le.
Az a hely, ahol Ön dolgozik, azok az emberek, akik ott tevékenykednek, nem arra hivatottak, hogy a vállalata által forgalmazott lapokat betiltatni próbálják, hanem hogy forgalmazzák azokat. Még a Morbid-féle elfajzásokat IS!
Ebben a tekintetben Ön meglehet?sen kérdéses módon jár el.
Az a tény, hogy ön a munkája során annyi intellektuális igényt sem érez, hogy miel?tt valamit bírál, a megjelent sok száz oldalnyi anyagról úgy alkosson véleményt, hogy kiragad néhány oldalt: ez szomorú, de az elfogultság és az intolerancia megnyilvánulása nem ismeretlen számomra: az általam szerkesztett lapokban, számos egyéb mellett, ez szolgáltatja újra és újra a muníciót.
Én felajánlottam, hogy megismertetem álláspontommal a világ dolgait illet?en: álláspontom a világ dolgaival: a számomra ? és minden tisztességes ember számára ? gy?löletes dolgokkal egyetemben ott található abban a két lapban, amelyre évek óta szinte minden energiámat és hitelemet felteszem, és amelyek, mint említettem, már nem egy ízben rangos ? noha ?csak? intellektuális értelmben rangos elismerésben is részesültek.
Ön az érveimre ilyen formában nem volt kíváncsi, ellenben válaszában megragadta az alkalmat, hogy újfent olyasmiket állítson, amikt?l a szemem-szám elállt.
Ön megrágalmazott engem, egyetlen kiragadott példa alapján mindenben az ellenkez?jét állítva rólam, a lapról és munkatársaimról, mint amit mi szent meggy?z?désünk szerint képviselünk, a magunk szerény módján, ezen az ?egyszer?? m?fajon belül.
Nos, ha tovább keres, bizonyára talál még néhány elrettent? példát: nem kétlem, hogy az általam eddig elmondottak figyelmen kívül hagyásával még néhány, a jelenlegihez hasonlóan igényes és alapos, a tényeket tiszteletben tartó honlapot hozhat létre.
A vitának, amelyre Ön szólított fel, nem nagyon látom értelmét, de gyanítom, hogy Ön sem azért szólított fel engem a nyíltszini vitára, mert esélyt akart adni a másik fél igazának.
Mindig szívesen mondogatom a nyilvánosság el?tt: a Kretént és a MAD-et azok olvassák akikNEK, és azok nem, akikR?L szól.
Még mindig te vagy a kedvencem.
Rajtad látom a legnagyobb hajlandóságot, hogy megváltozz. Bár egyelőre 30-40 szó/hónap teljesítménnyel elvagy, már ez is sokkal több, mint amire tavaly képes voltál. Látod mennyit tesz, ha meden nevelkedsz ?
Nincs kedved hóvirágot szedni együtt valamikor a jövő évszakban ?
Soraid elolvasása után arra a következtetésre jutottam, hogy te vagy a legokosab a többi farok közül, aki ide irt. Ezért válaszolok. Sajnos roszul értékelted szavaimat. A pontos véleményem helyesen: az SZDSZ is +basz6ja és Te is.
Az Indeksz is +basz6ja és a Télapó is.
(köcsög liberál gorilla)
A Foti + elmehet a f*szba a buta atyaiaskodó válaszaival.
Valamait félre értettél. A végén a kérdés nam csak neked szól, hanem mindenkinek.
Egyébként tegeződünk.
...és ha egy kis időd engedi, akkor kérlek, pillants bele a Morbid, avagy a Móricka, illetve a ZsebMatyi című igen tartalmas kiadványokba!
Morbidot már láttam, de nem a gyermekem kezében.
Ha gondolod teszek fel onnan is elrettentéseket. Egy meggondolandó van: Nem csinálunk-e reklámot ezeknek ? (szerintem nem).
Időm sajna mostanában nem lesz sok (év vége) de ha óhajtod vállalom. Sajna munkahelyemen korlátlanul hozzá tudok jutni ezekhez. (ez az egyik morális ok, ami miatt erre indultam. (az még sem lenne járható út, ha felgyújtanám a nyomdai raklapokat - erre ninics ingerenciám, de szívesen gyújtok lángot saját és mások fejében)
Várom mástól is az ötleteket (bíztatást) Terjesszem-e ki a harcot a többi szenny kiadvány ellen ?
Picit zavarban vagyok, mert a leveled első felében tegezel, majd később magázol. Én maradnék a tegeződésnél, ha nem bánod (nekem is egyszerűbb így, mint felváltva). Szóval, mindkét kérdésedre igen a válaszom. Azonban csak emiatt a képregény miatt nem fogok hamuval a fejemen kiköltözni a Kamaraerdő odvas fái közé. Mondom, jogod van nemtetszést nyilvánítani. Én nem vagyok a kiadó alkalmazottja, tehát a magam részéről le is zárom e csörtét (védjék tovább ők magukat). További sok sikert a szélmalom harchoz, és ha egy kis időd engedi, akkor kérlek, pillants bele a Morbid, avagy a Móricka, illetve a ZsebMatyi című igen tartalmas kiadványokba! Amennyiben megteszed, és topicot is nyitsz róla, szívesen csatlakozom. De akkor már a Te oldaladon.
...Ettől képregény, és ettől szatíra. ... Nem. Attól, mert rajz még lehet kőkemény pornó, lágy szex, csendélet, vagy tájkép.
Nyilvánvaló, hogy a humor túlzások nélkül nem humor. Valóban. Ha karikatúra, karikíroz, eltúloz, felnagyít, stb.
Ezek a rajzok azonban fröcsögnek a vértől repkedő szemektől, már csak a kenyeret kell elővenni, hogy elkezdhessünk tunkolni.
A tömeghalál nem éppen az a téma, amin könnyesre tudom magam nevetni.
Hogy egy másik műfajt említsek háború, pusztulás, humor témakörben, egy klasszikus: "Én és a tábornok" (Pitkin sorozat) Nem a háborún, hanem az esetlen -szeretni való- hősökön lehet nevetni.
...és a gyermekeidnek sem engeded olvasni, ... Tévedsz, nem kiverni szeretném a kezéből (ezen már túl vagyunk), azt szeretném, he eljutna odáig, hogy rájön ez nem neki való, ezen nincs mit röhögni.
Viszont, ha a kiadók tekintettel lennének minden emberi lény érzékenységére, akkor valószínűleg semmiféle kiadványt nem adnának ki, és a bolygón megszűnne az olvasás. Nem hiszem. A med nem olvasásra nevel. -még ha híres politikusok nőttek fel ezen) Van rengeteg olyan kiadvány, ami nem ilyne durva bántással éri el, hogy az ember gondolkodjék egy kicsit (Hócipő, Dörmögő, Nők lapja, ... )
Ez van, itt ilyen játékszabályok vannak. Legyenek, de küzdeni fogok ellenük, még ha őshüllőként tekintenek rám 36 éves létemre egyesek.
Megtisztelő, hogy morgásom ingerelt első -és második hozzászólásra ezen a fórumon.
A honlap citált része kb két óra alatt készült el szeknnelésestűl, hűdemérgesvagyokostúl.
A ketteske és a cipó irodalmi fordulatnak tekintendő. Gyermekem nem emiatt menekül előlem ha meglát. Az újságot osztálytársa adta kezébe (némi simogatás után majdnem felvette korábbi állapotát)
A honlap a "ha harc úgymond, hát hadd legyen harc " szellemében jött létre. Személyes megtámadtatás jogán kezdtem -eddig nem túl nagy vihart kiváltó - kulturharcom.
Nem véletlen a honlap címében a mad_kampf alkönyvtár elnevezés. Mein kampf lenne, ha azt egy másik meden nevelkedett híresség nem bitorolná... :-(
Nem én menetem be a szerkesztőségbe a földre hányni kifejezve, hogy hatással volt rám művük, ők tették azzal, hogy gyermekem kezébe kerültek. Hát állják a sarat, ha annyi szellemi erőfeszítés van ebben a termékben !
Ha akad 1 szülő, aki ennek a témának hatására ül le beszélni gyermekével, már megérte.
Két kérdésem bvan hozzád, és mindneki máshoz, aki úgy vélekedik, itt ezzel a lappal kapcsolatban minden rendben:
1. látta-e a hátsó borítót ?
2. Hallott-e valamit a Hesley stadionban történtekről ?
Ha mindkét kérdésre igen a válasz, és még mindig tud nevetni, ám tegye, ez szive joga.
Én a mindkét igen után mondom azt, hogy danke sőn, nekem ebből ennyi elég.
Nem a cenzúrára.
A hírlapárusoknál jelenleg is lehet kapni sex és pornó lapokat legálisan, amire azt mondja a törvény, hogy csak bizonyos feltételek esetén lehet őket terjeszteni.
pl. templom és gyermekintézmény közelében nem lehet árulni, kirakatba nem lehet tenni, csak fóliázva lehet árulni, vagy csak át nem látszó fóliában árulni.
Az veheti, aki kér, nem az, aki meglátja a kirakatban. (erőlködjön a terjesztő, ha piacra akar jutni)
A mad veszélyességét abban látom, hogy felületes szemlélőként (rajz, vidám színek, röhögő gyerek) azt hihetjük, hogy a dörmögő dömötör kisdobosos / úttörő változatát olvasgatja az utód.
Nos, feltehetőleg az említett képregények nem a színtiszta valóság megrajzolt másai. Ettől képregény, és ettől szatíra. Nyilvánvaló, hogy a humor túlzások nélkül nem humor. Legfeljebb a túlzások mértékén lehet vitatkozni. Azt, hogy pl. a MAD magazin túllő a célon, vagy éppen nagyon is szelíd, mindenkinek szíve joga eldönteni, és az újságot eszerint megvásárolni, avagy nem vásárolni. Neked nem tetszik, nyilván nem is fogod megvenni, és a gyermekeidnek sem engeded olvasni, mert szerinted rossz hatással van rájuk. OK, ez rendben is van, felelősségtudó szülő vagy. Az viszont már egy picit gáz, amit mások érzékenységéről írtál. Félre ne érts, én is érző ember vagyok, nem szeretek másokat bántani, pláne nem direkt. Viszont, ha a kiadók tekintettel lennének minden emberi lény érzékenységére, akkor valószínűleg semmiféle kiadványt nem adnának ki, és a bolygón megszűnne az olvasás. Ez van, itt ilyen játékszabályok vannak. Mindenesetre a gyermekeid iránti aggodalom tiszteletre méltó.
Valóban helyesen világítottál rá a lényegre.
Az Isaura, a lepra (vagy vipera), a Sztori magazin, a Esmaralda, Don alfrédo, Rozalinda meg a Dáridó is megéri maga pénzét.
Veszélyességük a szellem sorvasztására vitathatan.
Mentégükre mondjam, emberi zsigereket ilyen cafadt állapotban, mint ahogy az általam kevésre becsült med teszi, nem mutatnak be.
(a forró nyomon vérszagra gyűl az éji vadja már határeset).
(és még gyereke is van) Igen, négy fiú. És hogy ne legyenek primitív állatok szeretném, ha fehérek között európaiak lennének.
A beírásomban előforduló irodalmi utalásokért szíves elnézésedet kérem.
