Az 1956-os Intézet archívumában egy csomó visszaemlékezés van (többek között Obersovszky Gyulától, stb., sőt, még Krassótól is), akik nem éppen a per miatt, hanem az akkori és későbbi - börtönbeli - szóbeszéd miatt állítják, hogy a Tóth Ilona halálosan szerelmes volt ebbe a Piros nevű Gyöngyösibe, s amikor megtudta, hogy az illetőt nem politikai, hanem köztörvényes cselekményekért ítélték el korábban (mert neki nem ezt mondta), annyira felháborodott és csalódott, hogy a közös cselekményüket kiterítette. És a lelkiismeretfurdalás is nagyon bántotta, erről is lehet olvasni ezekben az anyagokban (régiek, nem újkeletűek).
Egyértelműen bűnös volt az emberölésben, amelyet egy normális mai bíróság nem büntetne halállal még akkor sem, ha létezne halálbüntetés, de az összes körülményre tekintettel "gyilkosnak" sem lehet nevezni, attól is távol állt.
Téged pedig ne zavarjon, hogy soha nem született olyan bírósági ítélet, miszerint ártatlan lenne.
A 2000. évi CXXX. törvény (ún. negyedik semmisségi törvény) ugyanis így rendelkezik:
"1. § Semmisnek tekintendő az 1956. évi 28. törvényerejű rendelettel és az 1956. évi 32. törvényerejű rendelettel bevezetett rögtönbíráskodásban, továbbá az 1957. évi 4. törvényerejű rendelettel bevezetett gyorsított eljárásban, valamint az 1957. évi 25. és az 1957. évi 34. törvényerejű rendelettel felállított népbírósági tanács előtti eljárásban - a forradalom és szabadságharc céljával, eszmeiségével való azonosulásra tekintettel - a forradalommal, illetve harci cselekménnyel összefüggésbe hozott cselekmény miatt - történt elítélés."
Magyarul: akit ilyen eljárásban és ilyen bíróság által ítéltek el (azaz a törvény eljárásjogi rendelkezést tesz), annak büntetése semmissé válik, a törvény erejénél fogva.
Hol rendelkezik a törvény arról, hogy ártatlan? Egy árva szót sem szól róla.
Pontosan így van, ahogy mondod. A cikk egésze sugallja, hogy Tóth Ilona gyilkos volt, miközben nem tudsz egyetlen konkrét momentumra rámutatni belőle, ami igazolhatná ezt a vélekedést. Vagy tudsz? Továbbra is áll a kérdésem:
Ha Tóth Ilona ölt, akkor nem lehet hősként tisztelni. De megfordítom a dolgot: ha Tóth Ilona nem ölt, akkor azok, akik a gyilkosságával együtt akarják őt hősként ábrázolni, hogy viszonyulnának Tóth Ilonához?
eörsi lászló tanulmányát el kell olvasni és csak annak ellentmondó hiteles dokumentummal alátámasztva lehet racionálisan vitatni megállapításait.
különösen egyetértek a végső megállapítással, hogy Tóth Ilonát hősként lehet (kell?) tisztelni. de ettől még tény: megölt egy embert, vagy legalábbis részt vett egy ember életének kioltásában.
István királyunk is megölette a testvérét és ma szentként tiszteljük.
Azt még megértem - bár mélyen elitélem - hogy a kommunista rendszer miért hazudta Tóth Ilonát gyilkosnak - igazolniuk kellett, hogy 56 nem forradalom volt, hanem a véreskezű csőcselék lázadása - de hogy ma, 2007-ben milyen lelki igényből táplálkozik ez az újabb legyilkosozási akció, fel nem foghatom.
Először Masfeldről kezdék suttogni, hogy köztörvényes bűnöző, aztán Tóth Ilonáról hogy gyilkos, a következő Maléter lesz ,végűl Nagy Irméről is kideritik hogy áruló volt.
Azért mert meg kell semmisíteni a szimbolikus figurákat ahhoz hogy belássuk nincs különbség hóhér és áldozat között.
A legújabb balos szlogen: nem kell feketében és fehérben látni a világot.
Nem, a darabban a nagybácsi Újlaki. Már csak a művészi szabadság kedvéért. Ha a valóságban mégsem Újlaki, a darabban akkor is Újlaki, mert a művész szabad, mint a madár... (Tényleg, nem egy szabadmadárról van szó?:))
A Széchenyi film is jó példa. Azt a gárdát is ki kellett volna lőni a Holdra.:)
Persze, csak a nagybácsit a darabban véletlenül HAL9000-nek nevezik, és csak egy elborult agyú történész jön rá, hogy tulajdonképpen nem is róla szól a darab, hanem valaki másról. De miért is?
A darabban egyébként más a hősnő neve. Kell valami mérhetetlen rosszindulat ahhoz, hogy egy egészen más nevű szereplőről először megállapítsuk, hogy az valaki más, majd elkezdjünk balhézni, hogy az, akit mi belelátunk, az nem is olyan.
Ez már-már skizofrénia.
Csak jelzem még egyszer, a darabban a szereplő hőssé válik. De még ha nem is íg lenne: ha nem láttad a darabot, nem tudhatod, hogy az adott jelenet miért van benne. Aki legalább leérettségizett, az pár évig tanult irodalmat, kötelező olvasmány volt legalább egy ókori dráma, egy Shakespeare-dráma. Legalább elemi szinten fogalma kell, hoyg legyen az emebrnek arról, hogy ami egy darabban történik, amit egy darabban elmondanak, az nem feltétlenül van úgy a valóságban, demég csak az sem áll, hogy ez lenne a szerző vagy a rendező véleménye. Lehet, hogy egy jelenet csak gondolkodásra akarja késztetni a nézőt.
Egy történelmi tárgyú színdarabban még akkor is joga van a rendezőnek eltérni a valóságtól, ha az adott eseményről vagy személyről minden történész véleménye egységes. Gondolj csak a Széchenyi-fimre. Akkor hogy a fenébe lehetne mindenkinek megfelelni, ha egy esemény még messze nem tisztázott? Hátha éppen a színdarab segíti a tisztázást?
Ez jól hangzik, csak adott esetben demagógia, és így tulajdonképpen hazugság.
Ha a kádári hazugságokba nem csak a Kádár-rendszer alatt elhangzott hazugásgokat értjük bele, ahnem mindent, amit hasonló módszerekkel követnek el, akkor bizony keményen érintve vannak itt igen sokan, és nem csak azok, akikre te szeretnél gondolni.
Szerintem az egész nem erről szól. Tóth Ilona lehet úgy hős, hogy gyilkolt. A darabban szereplő nő - aki nem azonos Tóth Ilonával, legfeljebb hasonlít rá - éppen a gyilkossággal válik hőssé. De mindez részletkérdés, hagyni kellene az egészet.
Ennél sokkal fontosabb, hogy hogyan mer valaki beleszólni egy darabba, amit nem is látott. De ha látta is.
Én már sokszor szóvátettem ezen a fórumon, hogy úgy látszik, nagyon sok embernek nem a diktatúrával volt baja, hanem csakis azzal, hogy nem az ő diktatúrája volt. Most hasonló a helyzet: sok embernek nem a cenzúrával volt baja, hanem csak azzal, hogy nem ő a cenzor. És ez bizony nem az első eset a rendszerváltás óta, hanem a sokadik.
A demokrácia és a szólásszabadság azt (is) jelenti, hogy más is elmondhatja a véleményét, akkor is, ha ez nem mindenben egyezik az enyémmel. Különösen érvényes ez egy művészi alkotásra.
Észre kellene már venni, hogy vége van a Kádár-korszaknak.
