A meccstől pedig nem voltam boldog. Nem értem, miért húztá ennyire magukra az amikat.
Persze nem keveset számít, hogy Kemény nem tudott ott lenni velük a parton, de ez a teljesítmény a dobogóhoz kevés lesz, ha nem szedik össze magukat.
Hali,
Pirítós
Na végre valaki, aki szerint Magyarország mindannyiunké.
Akkor először is kérem a Caola, Csillebérc, vodkagyár és szálloda részvényeimet!
A többit ráér később.
Hali,
Pirítós
Láttátok a meccset? A vízipolósok néha majdnem rámhozták az infarktust. Az ember azt hinné, hogy... Aztán mégsem.
Lesznek bajok. Igazam volt a múlt heti cikkemben, hogy történelmi okoból túl komolyan veszik a magyarok a sporteredményeket. Lesz még nagy politikai verekedés a viszonylag sikertelen szereplés miatt. Az MSZP hírlevele, már elkezdte a cikizést:
"Az olimpia ideje alatt az okori gorog varosallamok nem
haboruztak egymassal. Erre a ket hetre talan a politikai
partok is probat tehettek volna. Ha nem is bekekotesig, de
legalabb fegyverszunetig eljuthattak volna. Legalabb az
olimpia ideje alatt jo lett volna latni, hogy nem csak az
MSZP vallja: Magyarorszag mindannyiunke."
Destroyer nincs igazad.
Nem csak a mi fiainkra, lányainkra nehezedik ez a nyomás, hanem mindenki másra is.
Azokra is, akik aztán végigküzdik az utolsó lehelletükig a versenysorozatot, végül - akár esélyesként - meg is nyerik azt. Ennek a kezelésére fel lehet és fel is kellene készíteni őket.
Hangsúlyozottan nem a sportolóinkat bántom, amikor azt mondom, hogy nekem az a benyomásom, hogy bár technikailag és erőnlétileg ott vannak ahol lenniük kell, de mentálisan gyakran nincsenek súlycsoportban az ellenfeleikkel. Magam is versenysportolok ezért tudom, hogy a legjobb technika sem ér semmit, ha a koncentráció nem megy.
Krízishelyzetben gyakran látom, hogy a mieink kapkodni kezdenek, amivel addig növelik a bajt, hogy attól végképp elkedvetlenednek, végül beletörődnek a kialakult eredménybe. Koreát például senki nem szorongatta még meg úgy az Olimpián, mint mi. Mégis a végén szereztek két-három gól előnyt, a lányaink válaszul sajnos szétestek, végül 8 góllal kaptak ki.
Hali,
Pirítós
Nem hinném, hogy a mi sportolóink kevésbé akarnának győzni. Nem hiszem azt sem, hogy egy perccel is kevesebb időt fordítanának a felkészülésre. Gondolj bele egy kicsit, hogy mennyi munka van csupán abban, hogy kikerüljenek az olimpiára! Ugyan miért fognák vissza magukat? Keress magyarázatot is rá, ne csak annyit mondj, hogy nem küzdöttek eléggé. Mindennek van valami oka.
No és a töbi ország, a többi sportoló? Szerinted ők a lábukat lóbálták az utóbbi években? Nagyon kiélezettek lettek a külzdelmek. Mi, nézők, pedig nem hogy segítenénk őket, még ráteszünk egy lapáttal. Mert követeljük tőlük az aranyat. Ez óriási nyomás. A kézis lányok valahol ezt le is nyilatkozták. Iszonyatosan nehéz úgy játszani, ha csak a győzelem az elfogadható. Ha sportolál már versenyszerűen, akkor tudni fogod, hogy így egyszerűen képtelen az ember felszabadultan játszani. Megnő a hibalehetőség. Figyelmetlen lesz. Sőt, általában még a szerencse is ellene szegődik. Egyáltalán nem tartom helyesnek, hogy minden maszlaggal teletömték az emberek fejét. Hogy ennyi, meg annyi érmet nyerünk. Hogy X. és Y. biztos aranyérmes lesz. Ezért egyértelműen a média a felelős.
Te így kívülről könnyen beszélsz. Nem Te küzdesz ott. Kritikát a legkönnyebb mondani, hiszen át sem éled belülről, ami lezajlik ott a pályákon. Én azt mondom, hogy keress okot, keress magyarázatot inkább, többre mész vele, mint a látványos gyötrődéseddel.
Amúmgy én is valami hasonlót érzek, hogy a nemzetek közötti küzdelemnek fogható fel az olimpia. Még akkor is, mikor tudjuk, hogy Amerika és Kína messze-messze a legnagyobb esélyes. De értetlen és csalódott lesz az ember, mikor látja, hogy Románia, Oroszország előttünk áll. Hogy vajon mit csinálunk mi másként? Talán tanulni kéne tőlük, nem?
Már megbocsáss, de ki a fenének tartod magad, hogy így kritizálj mindenkit? Mint valami király, úgy trónolsz fent és ócsárolsz mindenkit. Ehhez aztán nagy teljesítményre van szükség. Igazad van. Nem is tudom, miért nem Te mentél ki helyettük!?
Megint látszik, hogy milyen fontos a mentalitás. Vannak akik sokkal jobb eredményt tudnak elérni, mint amire edigi eredményeik feljogosítanák (férfi vegyesvátó úszásban), vannak akik hősiesen küzdenek és éppen hogy vesztenek (női asztaltesnisz páros), de sajnos egyre több sportolónkra jellemző az ismert leengedés, beletörődés, küzdeni nem tudás.
Hallgatom a rádióban egy ötödik helyre visszacsúszott evezős páros nyilatkozatát. Nyegle hang, meg vannak elégedve, "ez is szép volt magunktól". Aki egy olimpián nem hal meg a pályán, az ne is menjen oda!
A magyar boxolóval szemben egy nevesincs thai, akinél a magyar sokkal jobb. De csak akkor kezd felébredni, és roggyantja meg kétszer ellenfelét, amikor már hatalmas ponthátrányba került. A női kézilabda csapat mérkőzésében sem a vereség a fájó, hanem az az összezuhanás az utolsó percekben. (Volt már rá példa náluk korábban is.)
Ismét igazolódik, hogy a sporthoz nem elég a fizikai felkészülés, hanem a fej és a lélek a döntő. Közhely, mégsem...
Ideje volna, ha most már a fijugg is csinálnának valamit. Egyelöre az érmeink alapján akár nöi olimpia is lehetne. Még a végén azt hiszik rólunk, hogy csak nöi egyedekböl állunk.:((
Kedves Geyza, te tudod miért emeled ki, hogy nem a nyelvből érsz.
Ha netán rám akartál célozni, én sem. Nem is tehetném, hiszen egyetlen nyelvet sem ismerek kiváló szinten. Az anyanyelvemet sem, bármennyire röstellem.
Ami pedig az y-t illeti, hát istenem, melléütöttem. Hibám magyarázza, hogy valaha tanultam klasszikus nyelveket, és gyakorta nem a magyarosított, hanem eredeti fomájukban írom őket. Gondolom szegény Kölcsey is megkapná tőled, hogy ő meg hymnust írt himnusz helyett...
Amúgy meg örülök, hogy éppen most jelent meg a cikkem, amelyben a hölgyek jelentőségét emelem ki a sportban (is). És lám, eddig szinte csak ők produkáltak igazán eredményt..
A szép volt fiúk helyett, lassan a szép volt lányokra kell áttérnünk.
Mindig mélyen érint, ha egy sportoló eljut a csúcsra és a dobogó tetején a Magyar Himnuszt hallgatja, amit csak Neki játszanak. Furcsa helyzet, mert tudom, hogy ez így van, és nem nekem szól, de talán azért küszködöm könnyeimmel, mert eddigi életem sikereit és kudarcait (ezek vannak többen) újra élem. Újra élem gyermekeim születését, elso szereplésüket az oviban, sikeres és sikertelen felvételieimet. Újra találkozom szerelmeimmel, átélem az elso csókot. Érzem a szabadságot, amikor felépült a házunk és beköltöztünk. Látom, hogy rég halott Édesapám rám mosolyog.
Nagy Tímea, köszönöm.
Az olimpiának bizony rengeteg köze van a politikához. Például az eredeti versenyek idején nem lehetett háborúzni...
Sajnos, ma lehet. De például a megnyitón is azzal foglalkozott mindenki, hogy a két Korea együtt vonult fel.
A politika szónak sok értelmezése van. Nálunk általában a pártpolitika helyett használjuk. (Ezen a fórumon is.) Ahhoz elméletileg nincs köze a sportversenynek. (Ezért írtam nemzetek közötti versenyről.) De sajnos mégis van, bármennyire nem szerettem volna, bármennyire nem szeretnénk. (Emlékezz az 1992-es fizetett kifütyülésre.) Nézd meg a másik topikot, az eleve így indult, vagy ezt, mert gyorsan pótolták egyesek ezt a "hiányosságot". Nincs mit tenni. Együtt kell élni azzal, hogy néhányan állandóan közbeavatkoznak, ha valami valamely témában közös, nemzeti összeborulás alakulhatna ki. Vagy hülyék, vagy ez az érdekük. (Ráadsul a kekeckedés egyeseknek lételemévé vált. Helyes az "y" használata, vagy nem?)
Amikor nyertünk, éppen felléptem a hálóra. Az első ötven között nem láttam az olimpiával foglalkozó topicot. Örültem a győzelemnek, és megnyitottam ezt a topicot.
Aztán minden ment a maga megszokott útján... Másutt a siker összeköt, nálunk szétválaszt...
Nagy Timea:
Ha Te lennél az ördög, akkor is imádnánk!!!
Csak ördögi voltál, és ezt nagyon köszönjük!!!
Nagyon sok boldogságot kivánunk az aranyos kicsidnek, a béketuro férjednek, és Neked!
Szard le a politikát, Te többet tettél ezért az országért, hogy minden primitiv "oldalas" seggfejjel vegyülj!
Gratula!