Keresés

Részletes keresés

csicsijja Creative Commons License 2014.05.15 0 0 1695

Makay Ida
Akár a föld, a fű


Része vagy már a napjaimnak,
az örökforgó évszakoknak.
Hajnallal kelsz, alkonnyal nyugszol.
Része vagy már a létezésnek.
Akár a föld, fű, csillag, ének.
Lüktetsz a mindenség erében.
Állandó vagy, ha észrevétlen.
És leszel majd halálom része.
Szótalan a törvény beszéde.
Sötét, kialvó égitestek
utolsó fénye, lobbanása.
Mulandóságom örökléte.

konyvmuves Creative Commons License 2014.05.07 0 0 1694

SZERELMES ALKONYAT

Faludy György: Meditáció parafrázisa 1 

 

Fáj a szerelmes emlék, mert a hiány

Oka múltba néző tépelődés,

Ahogy szerelemünk tépi önmagát,

Ha balga ész, a fájó szívbe néz.

 

Oly kép és látomás ez, mely álomból

Tör át, mint felhők közötti fény,

Augusztusi, nyári alkonyatkor,

Ha szerelem gyúl életünk egén.

 

Lebegő víz felett káprázat lebeg:

Hegyek, távolban vitorlák intenek –

És felfoghatatlan életöröm

 

Sugárzik át az opál víz körön,

Kialszik a látvány szülte képzelet

Mert szerelmed írja már versemet - 

dromio Creative Commons License 2014.05.06 0 0 1693

Karafiáth Orsolya:

Vigyázz rá, föld. Óvjátok istenek.


A rossz törvények működésbe léptek.
A félelmet elrendezem magamban.
Nyilván a front. A hirtelen meleg.
Váratlan romlás. Helyrehozhatatlan.


Példákat persze könnyedén találok.
Jót, rosszat - mindegy is talán. Neki.
Erőm, mert volt... Most a duplája kell.
Engem lehet, hogy nem kell félteni.


De ő? Benne nem volt erő soha.
Ebben az egyben nem tévedhetek.
Rá eztán is mindig figyelni kell.
Vigyázz rá, föld. Óvjátok, istenek.


Ne lássa át, miképp hagyott magamra.
Ne tudja meg, hogy közben mennyit ért.
Felejtse el, hogyan laktunk mi együtt:
az őszt, s a tél rohadtabbik felét.


Legyen munkája; menjen stúdióba;
találjon rá, akit majd megszeret;
és végre egyszer nyerjen már csocsóban...
vigyázz rá, föld, óvjátok, istenek.


Ne sejtse meg, e sok jó honnan kél,
csak egyszer-egyszer jussak még eszébe.
Ha másról nem is -
- de inkább mégse.


Őszülni kezdett. Álljon jól neki.
A többi törvényt én bevállalom.
Öregszem ám, mióta nem szeret.
Nyár jön. "Lehull rólam az oltalom".

konyvmuves Creative Commons License 2013.11.22 0 0 1692

hoztam video-verseket, a székely autonómia és advent okán, abszolut saját...

http://www.youtube.com/watch?v=g72B8kg0xhA

Lancelotto Creative Commons License 2013.09.30 0 0 1691

 

   NOSZTALGIA

 

   Rég lefőtt már ez a kávé

   A zacc ittmaradt, ez a máé

   De emlékezni néha még jó

   Lábnyomodon a friss porhó   

blrp Creative Commons License 2013.09.24 0 0 1690

dromio Creative Commons License 2013.04.08 0 0 1689

Zimonyi Zita: Csak a kezed súgott reményt

Szemed száz hideg csillaga hullt rám,
s az örökkévalóság kelyhébe zuhantam
a valóságszálak hálóján át.
Közelségedre szívemben felcsendült
a mindenség kék harangja,
s kérdőjelbörtönömből törött szárnyú 
Madárként verdestem feléd.

Szavaim szikrái
fénytelenül pattantak le rólad,
kérleléseimből hiába szőttem hálót
a tátongó semmi fölé.
Mozdulataid fagyos torlaszain fuldokoltam,
tétovaságod tengere hűvösen zúdult
akarásom égig érő tüzeire, 
s közben lázas szelek lobogtak szerte.

Mondatok hóval takart jegén
botladoztam vissza hozzád,
esélyem sikoltva tört kétkedéseiden.
A náladnélküliség kősivatagján
virágot bontottam,

s távol tartó kimértséged
naptalan égboltja alatt hervadtam:
nem fordítottad felém arcodat,
csak a kezed súgott reményt…

Kortárs Költ Creative Commons License 2013.02.20 0 0 1688

Törölt nick Creative Commons License 2013.01.11 0 0 1687

Törölt nick Creative Commons License 2013.01.11 0 0 1686

==================================================================                                     

 

 

                                      Hazudj nekem valami szépet, kérlek.

                                      És én, majd naivan hiszem az egészet.

                                      Legyen nagy kert, s benne szép virágok.

                                      Sok törpe is kell, meg óriások.

                                      S te magad is légy ott, kérlek.

                                      Ha hívlak, majd hazudni szépet

                                      Csak az igazat ne! Ne! Az fájna.

                                      Csak egyszer!... S talán utoljára.

 

 

==================================================================

csicsijja Creative Commons License 2013.01.07 0 0 1685

Kardos Csongor

Nálad

Halkan szusszan a szívem, 
kicsi, puha állat a vackán. 
Úgy alszom ágyadon, 
mint kihalt, téli tájakon 
a hó. 

Együtt lélegzem a csenddel, 
míg arcomra omlik szelíden 
vigyázó jelenléted.

 

halkabban Creative Commons License 2012.12.24 0 0 1684

blrp Creative Commons License 2012.10.24 0 0 1683

Erdélyi Gábor

Hiány 

Csak múlnak a percek
sötét, hideg, fénytelen az este
Majd írsz tudom,
nem hagysz így elfeledve.
Érzem, hozzám ér kezed
mert még nem mosódtam el.
A hold fénye idézi szemed
ezüst fénye fest az ablakomra fel.
Félsz, mert értelek!
Talán jó lesz... még bírom.
Rettegek attól, hogy nem értesz,
és messzebb sodródsz,
mint gondolom.
Mikor nyugszol meg Velem?
- apró játékokkal kísértesz éjjel -
gondolataim mérlegre teszem
reszkető érzések dacolnak a fénnyel!
Kell, hogy tudd, kívánnak,
és veszélyes próba a tested,
még akkor is, ha Rám nagyon vigyáznak,
csak lassan feszít meg kereszted...
Furcsa érzés.
Akár magvak a földből,
Belőled sarjad a kísértés,
egy szobor születése a kőből!
Elfogadom, amit adhatsz...
jó, vagy rossz idők szele
még így is talpon maradhatsz
látod nem sodort el orkánok ereje!
Erősebb vagyok, mint hiszed
lélegző parázson izzított, szívós acél!
Most lágyan hűthetné le vized.
Vagy egy kedves simító tenyér...

blrp Creative Commons License 2012.08.04 0 0 1682

 

hopi Creative Commons License 2012.08.03 0 0 1681

Szőcs Kálmán-Koncz Zsuzsa:

 

Esik eső,
Szakad, szakad
Szeretnélek,
De nem szabad.

Te is tudod,
Tudom én is
Nézzük egymást
Mégis, mégis.

Törvény, szokás,
Szabott szabály,
Ajtó, asztal,
Ház a határ.

Te is tudod,
Tudom én is
Várjuk egymást
Mégis, mégis.

Beborul, és
Kinyíl az ég,
Minden éjjel
Megyek eléd

Te is tudod,
Tudom én is
Messze vagyunk
Mégis, mégis.

halkabban Creative Commons License 2012.06.13 0 0 1680

Gámentzy Eduárd
Így simogatlak

A karácsony nem hozott havat, 
De nekem még tavalyról maradt 
A hűtőben, a levesek mögött, 
Majd összeszedem szépen délelőtt. 
- És gyúrok olyan hógolyót Neked! - 
- És megdobom a csillagos eget, 
Hogy visszahulljon hozzád, s arcodon, 
Olvadjon el, ahogy a fájdalom. 
S ha letörlöd, kezemhez ér kezed. 
- Így simogatlak utoljára meg...

blrp Creative Commons License 2012.06.04 0 0 1679

"Erdő vagy, ifju lombos, ezredéves,
Mely éjenként vad titkokat susog,
Ott leskődnek lapulva terebélyes
Nyugodt kéjekhez szörnyű gyilkosok,

A gyilkosok, kik mosolyodnak kését
Riadt szivemben forgatják vadúl,
Míg más tájon a szerelem s a szépség
Vígan dúdolva bölcsőket gyalul.

A szőkeséged kora hajnalég
És űzöm egyre, loholó bolondmód,
Kiben az őrület tallója ég.
Mérföldet lép ő, fellegekbe bomlót.

Mint izzó létra, végtelent hatolt át
Vágya, de rajta szédül és hebeg,
Ki futván, égnek viszi a lajtorját
És el nem éri soha az eget.

Bronz kebled hasonló a föld rögéhez:
A végtelen, mélységes földeket
Álmodják csiraszagu istenségek.
Szeretném asszonyként ölelni meg,

Ha forró, szomjas záporok után
Nagy roppant teste gőzöl és liheg még -
Ölelj meg, ó, most benned is talán
Minden lányt, asszonyt egyszerre ölelnék!"

 

J.A.

trueXman Creative Commons License 2012.04.26 0 0 1678

Indra Himnusz - Szajtáni!    


Indra vagyok! Árja vagyok! Harcos isten!

Szajtáni! Te vagy a szerelmem!

Indra vagyok! Árja! Harcos isten!

Szajtání!

Véled szerelembe emelkedem!

Szajtání!

Véled a csodás kertet elérhetem!

Indra vagyok! Árja! Harcos isten!

Szajtání!

Te vagy a szerelmem!

Szajtání!

Véled szerelembe emelkedem!

Szajtání!

Véled lépek nászra fenn a hegyen!

Szajtání!

Te vagy a Szerelmem!

Indra vagyok! Árja! Harcos isten!

Szajtáni!

Te vagy egyetlen szerelmem!

Szajtáni!

Véled a Szent hegyen

égi fénytől átölelve

Szerelembe emelkedem!

Szajtáni!

Te vagy a mindenem!

Indra vagyok! Árja! Harcos isten!
Harminc brahmant vágok le (a völgyben),
mielőtt veled szerelembe
emelkedem (fenn a hegyen).

 

 

 

 

 

 

(Indra vagyok! Árja! Harcos isten!
Harminc papot vágok le (a völgyben),

mielőtt veled szerelembe
emelkedem (fenn a hegyen). )

halkabban Creative Commons License 2012.03.09 0 0 1676

Szabó Ila
Solveig dala

húsz éve kereslek 
minden szemben, fényben 
téged láttalak 
minden csókban, vágyban 
téged vártalak 
fonalam fut 
pereg a rokka-idő 
várlak 
hazahúz talán még hozzám 
ez a féléletnyi erő

fangorn1 Creative Commons License 2012.03.01 0 0 1675

Rég halott, vagy meg sem született

Sosemvolt szerelmeim helyett

Megadatott nekem

Hogy téged szerethesselek.

 

A meg nem járt utakat

Talán bejárhatom veled

Az elvetélt alkalmakat

Velem még újra élheted.

 

Nem könnyű nékünk már

Hisz elmúlt rég a nyár

Az ősz is vége fele jár

Közeledik a látóhatár

 

Külön-külön értünk el

A titkos kert kapujába

De együtt távozunk majd

A holdezüst éjszakába.

halkabban Creative Commons License 2012.02.10 0 0 1674

Fitó Ica
Érted vagyok

Nézd, itt vagyok, csupasz vagyok,
rajtam levél már nem ragyog.
Meztelenre vetkőztetve
állok itt a téllel szemben.
Nincs semmi dísz, sallang rajtam,
látod minden ágam, gallyam.
Lombom nem rejt madárfészket,
nem takar be árnyam téged.
Zord idők, ha beköszönnek,
hideg, szeles napok jönnek,
halld meg az én jajszavamat,
pőre lelkem majd megszakad.
Szégyenembe belehalok!
Szépséget már nem adhatok.
Fagyos szívem feléd dobog,
csupaszon is érted vagyok.

so-veny Creative Commons License 2012.02.04 0 0 1673

BEREMÉNYI GÉZA: A JOBBIK RÉSZEM

 


Belőlem valaki útravált, útra a jobbik részem, 
kiment belőlem, itthagyott, csak úgy, észrevétlen,
félre se néztem, annyi volt,
csak annyi volt, egy szót se szólt,
hirtelen elment, itthagyott,
valaki útravált, a jobbik részem.


Belőlem valaki útravált, és én utánanéztem,
jól van, hát menjen, tűnjön el az én jobbik részem,
először úgy tűnt semmi sem
változott azzal, hogy hirtelen
fogta magát a hűtelen
s útravált belőlem a jobbik részem.


Azóta járom nélküle a végtelen világot,
s valahogy mindent nélküle már más színben látok,
hosszasan nyújtózik minden út,
valahogy nincsen semmi úgy,
minden szó mástól eltanult,
mióta útravált a jobbik részem.


Győzni sincs kedvem nélküle, énekelni sincsen,
szórakozottan szórom el sok nagy régi kincsem,
talán egy nő volt, tán gyerek,
aki belőlem elveszett,
elvitte minden kedvemet
magával hűtlen ringyó jobbik részem.


Arcomba vág, úgy ébredek, a fény az izzadt ágyban,
ténfergek, csavargok nélküle, tán erre vártam,
mit se kell már itt féltenem,
tán erre vártam ez jó nekem,
kicsusszant belőlem hirtelen
a kígyó hűtlen kígyó jobbik részem.


Keshedt, vigyorgó arc tekint rám a rossz tükörből,
tompák a szagok, máz a szín és a csend csörömpöl,
félre se néztem - annyi volt,
elszállt belőlem, itthagyott,
magával vitte, nincs titok,
nincs titok, útravált a jobbik részem,
nincs titok, mióta útravált a jobbik részem,
nincs titkom, mióta útravált a jobbik részem.


Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok
Én már nem leszek másik
Matatni szeretek, álmodok
Egész kipusztulásig
Azért van csak, mert itt hagyott
Mit is mondhatnék, nincs titok
Magával vitte itt hagyott
Valaki útra vált a jobbik részem


Az én jobbik részem

so-veny Creative Commons License 2011.12.29 0 0 1672

Gerevich András

Karácsonyi nagybevásárlás után 

Lehűlt és besötétedett, összevesztünk 
és én vártalak: a Blahán minden villamossal 
szemeztem, ahogy egyre mentek, 
egyre egyformábbak lettek, az idegeimre ment 
a tömeg. Már fáztam. Csak megölelhetnélek, 
gondoltam, és az egészet elfelejteném. 
Már mindegy volt, ahogy havazni kezdett. 
Egész testemben éreztem, ahogy fagy, 
és végre megnyugodtam, hazasétáltam a hóban 
a szatyrokkal. A konyhaasztalon kint hagytad a vajat, 
egy félig evett szendvicset a számítógép mellett, 
az erkélyajtótól pedig sáros lábnyomaid vezettek 
a konyha felé. Felmostam, elmosogattam, 
közben bekapcsoltam a zenét. Feldíszítettem 
a fát, mielőtt lefeküdtem, hogyha éjjel, 
átfagyva becsöngetsz, rend fogadjon, 
és békében bújj be az ágyba mellém. 

so-veny Creative Commons License 2011.12.20 0 0 1661

Sok millió éve ennek, de semmi se változott,
ma is így vagyunk a nővel,
hol áldott, hol átkozott,
nyögünk, hogyha velünk van és
hogyha elhagy, akkor is,
ezt csináljuk, amíg élünk,
így jön el az aggkor is,
amíg ez a világ világ,
össze sose békülünk,
tragédiánk egy mondatban:
sem velük, se nélkülük! 


Darvas Szilárd 

halkabban Creative Commons License 2011.12.14 0 0 1655

Jobbágy Károly:

Szomorú szerelem

A nő, ki nős embert szeret,
szomorú szerető nagyon.
Éjjel a vágy, ha rámered,
felsír... Mert nincsen irgalom.


Hetenként egy-egy délután
eljön hozzá, ki öleli.
Siet... feléje nyúl sután...
más otthon ízével teli;


a zsebkendőjén, ingein
egy másik asszony nyoma van
s a férfi életében ím
ő - bárhogy lángol - nyomtalan.


Csak, mint a napfény, felragyog, 
aztán pár napra beborul;
az ünnepek, vasárnapok
magányban telnek, józanul. 


Néha, ha fáradt s kézbefog
otthon egy könyvet és leül, 
pár sort elolvas... felzokog, 
mert oly sokat van egyedül. 


De miért? Hisz ő is annyit ér, 
mint az, akinek férje van;
benne is úgy lobog a vér, 
szeretne élni boldogan;


fényes vasárnap járni kinn, 
büszkén, karolva vinni őt, 
mutatni: Nézzétek! Enyím! 
Állni a pletykálók előtt, 


s nem mellékutcák kis, sötét 
zugában kapni csókokat
és ijedten rebbenni szét, 
ha ismerős, ki ott haladt. 


A nő, ki nős embert szeret, 
sok rossz asszonynál többet ad:
hitet, szerelmet, életet, 
türelmet, ifjú álmokat... 
 

***
 

Ne szóljatok meg, olvasók!
Nem pillangókról szól e dal,
kiknél csupán szeszély a csók,
 - mert hogy a vérük fiatal - 
 

hanem azokról, kik szivét
egyetlen férfi köti le,
számára lettek menedék,
egy jégkor hű tűztengere,
 

akik megértők, csöndesek,
nyomukban nem hull szét család,
csak bennük mélyebb s fáj a seb
látva kis lánykák mosolyát,
 

érezve, hogy nincs - bárha van
az, aki van - de nincs velük;
és a sírás is hasztalan,
akár az egész életük. 


írta: valexee 

csillag vagy fecske Creative Commons License 2011.07.10 0 0 1652

Weöres: Rongyszőnyeg

 

Holdfényt vetettem,
nincs aratásom,
ködöt sütöttem,
nincsen kalácsom,

falnak beszéltem,
nincsen barátom,
felhőt szerettem,
nincs hites-párom.

a leget ettem,
nincs földi kincsem,
verset nemzettem,
gyermekem sincsen,

szobor leszek hát,
mely messze látszik,
szétveti lábát
és hadonászik.

blrp Creative Commons License 2011.07.03 0 0 1651

Baranyi Ferenc

 

Nézni


Itt már a szavak mit sem érnek, 
csak nézni kell és nem beszélni, 
se kérdeni, se válaszolni, 
csak nézni kell, csak nézni, nézni. 


Lesni, amit szép arcod izmán 
parancsolnak csöpp rándulások, 
s ha keskeny űr szakad közébünk: 
felmérni az arasznyi távot. 


Szemekkel mindent megbeszélni 
ékesszóló sugarak által, 
s meleg, bársonyos egyességre 
jutni egy titkos kézfogással. 


Megérezni, amit te érzel, 
kimondani, mi nyelveden van, 
előbb dobbanni a szívednél, 
csókod előzni csókjaimban. 


Itt már a szavak mit sem érnek, 
ne szólj száddal, csak szemeddel, 
a szerelem akkor beszédes, 
amikor már beszélni nem kell. 

halkabban Creative Commons License 2011.06.30 0 0 1650

József Attila

IMÁDSÁG MEGFÁRADTAKNAK

Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
Gyerekeink sem azért vannak,
Hogy tiszteljenek bennünket
S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jószándokában.
Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
Akár az égben laksz, akár a tejben,
A nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
Te is tudod, hogyha mi sírunk,
Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
Akkor szívünkben zuhatagok vannak,
De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
Csak a kardok, tornyok és ölő igék,
Most mégis, megfáradván,
Dicséreteddel keresünk új erőt
S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadits meg a gonosztól.
Akarom.

csillag vagy fecske Creative Commons License 2011.06.25 0 0 1649

VIRÁGOK

VANG-VÉ

Ne csodáljátok, hogy lakásom zárva,
és a császár termeibe se lépek.
Tavasz van s én most kinn, a kertben járva
a virágok piros, lila és sárga
szirmairól tanulom a beszédet.

 


jahorka Creative Commons License 2011.06.08 0 0 1648

Barnaky Miklós:

Tudod te!

Tudod te jól,
mit érzek irántad,
mégis kérdezed.

Tudom én jól,
nem mondok titkokat,
mégis felelek.

Százszor is még,
vagy akár ezerszer;
szeretlek, szeretlek, szeretlek;
ahogy csak szerethet ember!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!