Ez azért van, mert Vásárhelyi a ballibeknél eleve egy intézmény. Olyan amilyen, de mégis csak egy intézmény. Aztán letűnik a ballib korszak és VM is eltűnik.
Hol hallunk ma, annak idején hires náci antropológusok nézeteiről? Pedig akkor tele volt velük a média. Ma meg körberöhögik őket. (Valószínüleg már akkor is, csak akkor ez nem volt ildomos).
Hogy min méri le a főigazgató-helyettes asszony az állampolgári érdeklődés mértékét, azt nem tudom, az előbb elmondottak azonban nem támasztják alá szavait. Hogy az érdeklődök száma sok vagy kevés az érintett közel ötmilliós populáción belül, azt ki-ki maga döntse el, az azonban bizonyos, hogy a hivatal - amelynek feladata az lenne, hogy az érdeklődő állampolgárokat hozzásegítse ahhoz, hogy megismerjék, milyen titkos jelentések készültek róluk a diktatúra idején - rossz helyen kutakodik, ha az állampolgárok közönyében jelöli meg a múlt feltáratlanságának okát. Mert ha a felszínen úgy látszik is, hogy létezik egyfajta állampolgári érdektelenség, annak oka egyrészt éppen a hivatal általában reménytelenül lassú működésében kereshető. Másrészt, és leginkább abban, hogy ma már a napnál is világosabban látszik az a politikai eliten belül kialakult, és a különböző pártok titkosszolgálatok közelébe férkőző politikusai által megtestesített összefogás, amelynek célja, hogy mi, állampolgárok soha ne tudhassuk meg, mit rejtenek rólunk az irattárak bugyrai, ők pedig életfogytiglan tarthassák sakkban egymást e bűzös titkokkal.
Részlet a cikkből:
Nálunk balliberális körökben is akadnak, akik úgy vélik: mindig is volt ennyi szélsőséges, csak a Kádár-korszakban hallgattak.
Ez hitvita: mindenki személyes tapasztalatai alapján foglal állást. A rendszerváltás előtt a cigányellenességről készültek felmérések, ám az antiszemitizmusról tudtommal nem. Tabutéma volt. Az emberek nem is válaszoltak volna ilyen kérdésre őszintén.
•
Vásárhelyi Máriát jellemző „logika”.
Szerinte ugyanis, amiről nem készültek felmérések, az nincs, illetve nem lehet róla értelmesen beszélni, csak hitvitázni lehet.
Igen, csakhogy volna itt néhány kérdés:
Mit jelent az, hogy Vásárhelyi Mária tudomása szerint nem készültek fölmérések? Azt jelenti, hogy nem készültek fölmérések? Ha azt jelenti, akkor miért nem azt nyilatkozza Vásárhelyi Mária, hogy nem készültek fölmérések? Miért csak „tudtommal”? Ha viszont nem azt jelenti, csak annyit jelent, hogy Vásárhelyi Mária nem tudja, készültek-e fölmérések, akkor egyrészt miért nyilatkozik olyan kérdésben, amelyről nincsenek ismeretei, illetve miért állítja határozottan, hogy hitvita az, amiről neki nincs megfelelő információja?
Továbbá: ha azt állítja Vásárhelyi Mária, hogy csak fölmérés alapján mondhatunk az antiszemitizmusról (illetve bármiről) bizonyosat, akkor milyen alapon állítja egyazon levegővel, hogy „az emberek nem is válaszoltak volna ilyen kérdésre őszintén”?
Honnan tudja ezt Vásárhelyi Mária? Készített róla fölmérést? Megkérdezte az emberektől, hogy „válaszolnátok-e őszintén az antiszemitizmussal kapcsolatosan”?
Továbbá: az emberek miért nem válaszoltak volna őszintén „ilyen kérdésre”? Miért volt az antiszemitizmus „tabutéma”? Azért, mert érdektelen volt a probléma, vagy azért, mert bizony volt antiszemitizmus?
Na, miért, kedves Vásárhelyi Mária?
Továbbá: Vásárhelyi Mária utal rá, mintegy indirekt módon kijelenti, hogy a Kádár-korszakban is volt antiszemitizmus (egyébként miért ne lett volna, ha volt a Horthy-korszakban, ha volt a Rákosi-korszakban, ha volt az Antall-korszakban stb., akkor miért épp a Kádár-korszakban ne lett volna?, ugrott egyet az antiszemitizmus, vagy szundikált?), szóval, Vásárhelyi, ha idétlenül is, de végső soron elismeri, hogy volt a Kádár-rezsim idején látens antiszemitizmus, akkor viszont miért nevezi hitvitának, ha másnak is ez a véleménye?
Egyáltalán: miért nevezi hitvitának azt, amikor az emberek „személyes tapasztalataik alapján foglalnak állást”?
Tudja Vásárhelyi Mária, hogy mit jelent a hitvita fogalma? Tudja, hogy a hitvita nem személyes tapasztalatok összevetése, hanem dogmákról, hitelvekről folytatott polémia?
Lehet persze az antiszemitizmusról is hitvitát folytatni, viszont éppen nem személyes tapasztalatok alapján.
Továbbá: a szociológiai felmérés nem személyes tapasztalatok összegzése?
Vagyis milyen alapon állítja Vásárhelyi Mária, hogy csak arról lehet hiteles tudásunk, amiről „készültek felmérések”?
Mondjuk, egy 500-as mintán végzett fölmérés nem autentikus? Ha igen, akkor nem lehetséges az, hogy valaki (akárki, aki megnyilatkozik a kérdésben) 30 év során megismert 500 embert (reprezentatíve), megismerte azok tárgyi véleményét (mert mondjuk, neki őszintén megnyilatkoztak – itt volnék egynek mindjárt jómagam, pluszban itt van Ungváry Rudolf pl.), nem képzelhető el rólam, hogy húszéves építőipari pályafutásom alatt megismertem 500 embert? De akár ezret is?
Csak Vásárhelyi Mária kérdőíve, 500 fős mintája lehet szignifikáns?
Végezetül egy generális kérdés: Vásárhelyi Mária miért nyilatkozik folyvást, ha nem tud nyilatkozni? Miért locsog olyasmiről orrba-szájba, amihez nem ért?
Megnéztem a Vásárhelyi Miklósról vetített portréfilmet (Duna TV). Egyszerűen fölfoghatatlan számomra, hogy két olyan bájosan kedélyes, finoman ironikus, önironikus embernek, mint Pór Edit és Vásárhelyi Miklós, miként születhetett annyira kedélytelen, dühödten indulatos, durva lelkületű, gyomorbetegen moralizáló gyermeke, mint Vásárhelyi Mária.
Na most nem vagyok Czeizel Endrében teljesen zokni, tudom, hogy a déenesek olykor egészen furcsán csavarodnak, a nagyszülők, sőt még távolabbi ősök tulajdonságai is megjelen(het)nek az emberben, na de akkor is. Ily messzi hogyan gurulhat az alma a közvetlen fájától?
Tehát nem arra gondolok, hogy a szülők és a gyermek között világnézeti eltérés volna, hanem a történelmi, politikai eseményekhez való szubjektív viszonyulásuk különbözősége szembeötlő.
A Vásárhelyi-szülők nagyvonalúsága, fölülemelkedettsége még számomra is megkapó, pedig nem vagyok egy elaléló típus. Így azután gyorsan meg is jegyzem, hogy Vásárhelyi Miklósnak az önmagával szembeni szigorát, „szégyenkezését” nem osztom, különösen, ami a „kikeresztelkedésére”, illetve a bigott kollektivizmusára (a nászút elmellőzésére) vonatkozik. Pór Edit szerintem ezt a problémát is differenciáltabban, finomabban ítéli meg történelmileg, s így értelemszerűen helyesebben látja férjénél. Legalábbis a film tanúsága szerint.
Vásárhelyi a bírósági magatartását viszont már kevésbé intranzigensen értékeli, s amiben neki van igaza (pl. Mészáros Mártával szemben).