VMax:
Teljesen igazad van!
Itt Délbudán hagyományosan sok a tanulóvezető, én is itt kőröztem, sokszor segítek nekik sávot váltani, ügyesen adok elsőbbséget, és olyan aranyosak, mikor szól nekik az oktató, és kapkodva fölteszik a kezüket, megköszönni, majd gyosan markolják tovább a kormányt, nehogy fölboruljon az autó...
Hogy viszonyultok a tanulo vezetokhoz? En ha latok egyet, meg az atlagosnal is jobban figyelek, hogy ne keverjem semmifele zurbe, foleg ha vizsgazik.
Sztori:
Mogyorodi ut, vizsgazo srac elottem, nem siettem, igy nem eloztem be, es annyira lemaradtam, nehogy inzultusnak velje az autom kozelseget (alfa gtv á lá IC, nagyon morcos a tukorbol). Szepen lefordulunk jobbra a Fogarasi fele, a pirosnal elso a vizsgazo, masodik en. Balrol Carsima elo, beall a piros lampanal a vizsgazo srac _ele_!!!
Elonott a voros kod, vajon az ilyen nagyarcu fakalap nem emlekszik arra, hogy tanulo is volt egyszer? Egyaltalan, nagyon sok autost latok tanulovezetot szivatni, jobbrol elozni,stb...
Ember az ilyen?
flat_erik:
Na, pont az utca táblákat ne emlegesd. Vidéken találj meg egy utcát! Budapesten viszonylag jól ki van táblázva, utcailag.
Nem megsértődni kellene, hanem alkalmazkodni. Budapesten autózni nem sokkal rosszabb mint Bécsben, vagy máshol.
Ha majd legközelebb tanácsra lesz szükségem csak hívlak.
"Most elfáradtam, holnap elutazunk hétvégére, kérem, hogy reagáljatok, írjátok le, hogy mit láttok másképp, én meg majd vasárnap elmondom, miért igen, miért nem." Igazán örülök, hogy van aki megmondja, mi igen és mi nem. Sok ilyen ember van, miattuk tartunk ott ahol. Nagyon örülök ha kiszúrod a vidékieket, remélem hasonló magabiztossággal kölekedsz európa más nagyvárosainak útjain is. Igazán bámulatos az a képességed, hogy azonnal tudod, hogy az elôtted levô miért akar sávot váltani. Képzeld van térképem és ettôl még nem biztos, hogy mindíg száz százalékig akkor váltok sávot amikor kellene. Amúgy Eindhovenben éjszaka egyszer sem kellett megállnom térképet böngészni és mindig tudtam hol vagyok. Ugyanis ott minden keresztezôdésben ki van írva az utcák neve kis táblákra, ezt Bp-n még nem vettem észre. Čs mond kedves Alfred, honnan tudjam melyik utca melyik, ha az nincsen kiírva? A térképen hiába van rajta.
Ahelyett, hogy fölényeskedsz a "nagyvárosi_közlekedési" rutinoddal gondolkozz el azon amit írtál. Kíváncsi lennék hogyan kölekedsz az óriási Nagyvárosirutinoddal egy ismeretlen városban! Képzeld én is vezettem már néhány nagyvárosban, mégis csak Bp-en éreztem nagyon szarul magam.
Hirtelen ennyi.
Eszembe jutott valami!
Miért ne segítenék autóstársaimon?!
Aki úgy érzi, hogy nem megalázó számára, ha segítek, akkor dobjon egy mélet, megbeszélünk egy napot, bejön Budapestre, beülök mellé, és megtanulunk néhány fogást, trükköt, belerázódunk a pörgősebb, zaklatott itteni közlekedésbe.
Mivel nem vagyok oktató, ezért, és mert engem is szórakoztat az ilyesmi, természetesen teljesen ingyen.
Ha másra nem, legalább arra jó lesz, hogy az illető megismeri a pesti közlekedést egy benszülött szemével, én meg látni fogom magunkat kívülről.
(Bár mostanában látom, mert a feleségem hugával gyakorlatozom, ő sem pesti.)
Tapasztalat még amikor (főleg) békávéval közlekedtem:
- aki beenged, lemond elsőbségéről, beengedi a buszt, átengedi a gyalogot a zebrán, stb. az
szinte mind keleti, vagy 2milliónál olcsóbb autóval közlekedő (persze kivételek vannak)
Egy időben direkt figyeltem, hogy kik közlekednek igy.
Én egyébként ha időben észreveszem --figyelni is szoktam- a buszt mindig kiengedem a megállóból, mert emlékszem mikor busszal jártam mennyit szidtam azokta akik a világért be nem engedték volna a buszt, noha a busz elött piros volt a lámpa, akkor megfogadtam, ha tehetem beengedem.
A másik amit birok még amikor valaki beáll a kereszteződés közepébe, mert ő még átfér, pedig nem, vagy aki rámdudál, ha zöldnél nem megyek, mert látom, hogy nem férek el.
Hosszú leszek!
"Szerintem vidéken még jobban díjazzák az udvariasságot (egy biccentés, intés), mint Budapesten. És mintha kevésbé sietnének az emberek. Ennyire felgyorsult a pesti élet a vidékihez képest?"
Igen.
Bővebben: Nagyon örülök, hogy végre valaki nyitott egy ilyen topicot, és főleg, hogy olyan, akire én dudálok, miután kihullot a maradék hajam is.
Eddig elmondtátok, hogy viszonylag nagy gépkocsivezetési rutinnal, de helyismeret nélkül Budapesten a többi autós jóindulatára támaszkodnátok, reménytelenül.
A baj az, hogy vezetési rutinotok van, de nagyvárosi_közlekedési_nincs. Ezt föl kéne ismerni, és erre koncentrálva kellene itt vezetni.
Én is kiszúrom kétperc alatt a vidékről érkezőt, egyszerűen a mozgásáról. Mondjuk a négyesen gond nélkül előz, ott, ahol én nem biztos, hogy merek, mert nekem országúton kisebb gyakorlatom van, de aztán beérünk a gyorsforgalmira. Onnan fix hatvan, Üllőin harminc méteres követési távolság, lámpánál csak nagy nehézkes indulás. Pesten tízméternként van három tábla, ez mind feldolgozandó információ, nézni kellene a besorolást jelző táblákat, és a legfontosabb, hogy ahogy Budapesti létemre én is, a vidéki is vegyen egy _friss_ és részletes Bp térképet, és tervezze meg, hogy hová akar menni!
A mi vidéki rokonaink is ki tudnak akasztani, mikor úgy jönnek Pestre, hogy megkérdezik a szomédaikat, hogy ugyan hol van a Pitypang utca, aztán meg telefonálnak, hogy már kétszer átmentek a Dunán, és már azt se tudják, hogy hol vannak.
Miért nem enged be senki magaelé? Mert Pesten át kell menni a másik sávba, nem arra várni, hogy áthívjanak. Másrészt aki látja a bizonytalankodót, az nem biztos, hogy akar mögötte menni. Ha időre megyek valahová, és ki van számolva, akkor egy dugózós negyven perc akár a duplájára is tud nőni, egy bizonytalankodó, ráérős vidéki mögött, aki miatt csak három lámpánál ragadunk be.
Anyuka Alfája. Hidd el, nem mentek volna neked. Van olyan ember, aki úgy közlekedik, hogy a legszívesebben mindenkitől bocsánatot kérne, hogy él, és csak kapkodja a fejét. Az ilyen vezető ugyan olyan nagy csapás a közlekedésre nézve, mint a szabályokat a nagyképűsége miatt megszegő autós. Mind kettő veszélyforrás.
Most elfáradtam, holnap elutazunk hétvégére, kérem, hogy reagáljatok, írjátok le, hogy mit láttok másképp, én meg majd vasárnap elmondom, miért igen, miért nem.
DarkSide:
"...próbáld ki, mit szól a sok nagyokos, ha bajba kerül s mepróbálsz javallatot tenni egy-két ésszerű és hatásos manôverre."
Én szoktam tanácsokat osztogatni, van kihangosító az autómon. Nem szoktak örülni...
flat_erik:
"óriási dugó, mindenki 2-vel cammog, sávot akarsz váltani, idôben kirakod az irányjelzôt, de senki nem enged be, mert akkor kb 5 másodperccel késôbb érne "oda"."
1980. évi 3. törvényerejű rendelet
az 1968. évi november hó 8. napján Bécsben aláírásra megnyitott Közúti Közlekedési Egyezmény kihirdetéséről
II. fejezet
A közúti közlekedés szabályai
11. Cikk
Előzés és párhuzamos közlekedés
6. Ahol az e cikk 5. bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezések érvényesülnek és a forgalom sűrűsége olyan, hogy a járművek nem csupán elfoglalják a forgalmi irányuknak fenntartott úttest teljes szélességét, hanem emellett olyan sebességgel közlekednek, amely az oszlopban előttük haladó jármű sebességétől függ:
a) (...)
b) annak a vezetőnek, aki nem az úttest menetirány szerinti széléhez legközelebb eső forgalmi sávon helyezkedik el, csak abból a célból szabad forgalmi sávot változtatnia, hogy felkészüljön a jobbra vagy balra való bekanyarodásra, vagy a várakozásra; (...)
Amikor valaki már másodszor vált sávot a dugóban, csak éppen a másik irányba, akkor én már véletlenül sem engedem át, ha nekem ez a manőver bármilyen sebesség, vagy irányváltoztatással járna.
Másrészt, minél korábban kezdesz indexelni, annál kevésbé fogsz tudni átmenni...
Üdv!
Kb egy éve kezdtem el közlekedni Bp-n autóval, nem igazán ismerem a várost még most sem. Amit eddig leírtatok az teljesn igaz, még véletlenül sem tapasztaltam semmi segítôkészséget az autóstársadalomban. Nem vagyok kezdô, 10 éve vezetek, de ha nincs helyismereted mit sem érsz vele. Elég sokat jártam Bécsben is, ott sokkal elôzékenyebbek, a túristákkal fôleg. Nekem ez a tapasztalatom. Ott nem köszönik meg, ha megállsz a zebránál vagy beengeded ôket magad elé, ez természetes. Ha valaki áll a zebránál megállnak, nem akkor amikor már az úton van, hanem amikor még csak ott áll. Persze ott is vannak kivételek. Egy madár tavaly belémjött hátulról, elbambult. Szóval van negatív tapasztalatom is.
Ami itt nagyon idegesítô(számomra): óriási dugó, mindenki 2-vel cammog, sávot akarsz váltani, idôben kirakod az irányjelzôt, de senki nem enged be, mert akkor kb 5 másodperccel késôbb érne "oda". Van ennek a rátartiságnak értelme? Csakazértsemengedlekbe. Čs ehhez teljessen mindegy, hogy milyen a kocsi amiben ülsz. A taxisok meg aztán pláne nem engednek, utas van vagy nincs. Pedig ôk aztán tudhatnák, hogy ez igazán nem okoz idôveszteséget.
Hirtelen ennyi.
Én az udvariasságot legfeljebb márkatársak (Honda) között tapasztaltam, a legtöbb autós csak a maga előrehaladásával törődik. Én--többetekkel ellentétben--nem várom el, hogy mindig megköszönjék, ha kiengedek valakit, hiszen ez lenne a normális állapot, akkor meg mindek a köszöngetés. De én is azon veszem észre magam, hogy mégis megköszönöm, ha velem "rendes" valaki.
A főbunkókat négy kategóriába sorolnám:
1. Céges zárt minibusz (Vanette Cargo, Transporter, etc.). Ez a legnagyobb paraszt, ráadásul nem is félti a kocsiját, tehát már eleve hátrányba vagy vele szembe.
2. Taxis. No comment.
3. Suzukis (lásd külön topicot)
4. Platinaszőke suna terepjáróban vagy ötmiller feletti sportautóban.
Ezek soha, semmilyen körülmények között nem engednek be vagy segítenek egyéb módon a közlekedésben.
Szerintem annyi a bunkó, tolakodó autós az utakon, hogy az emberek többsége nem szivesen segít a másiknak. Álsz a lámpánál a kilóméteres sorban és beakarnak menni eléd. Most döntst el, hogy nem ismeri az adott kereszteződést vagy csak tolakszik.
Üdv DarkSide!
Persze, teljesen igazad van az első mondatban, csak beleolvastam egy másik topic-ba, és a hatása alatt voltam. :)
Javaslatot tenni néhány manőverre? Hű, ez kemény. Legtöbbször olaj a tűzre. Lehet, hogy Te sem, és én sem lennék mindig toleráns ilyen esetben. Mindenkinek lehet rossz napja. :)
Ok! Jelszó: Tolerancia!
Kedves Detonátor!
Off
Ha jól láttam, nem sok suzukist emlegettek fel idáig, bár sok szorulna egy kis jószándékú segítségre.
On
Hogy fô kérdésedre válaszoljak: próbáltál már odamenni valakihez, és felajálnani segítségedet?
Ha nem,próbáld ki, mit szól a sok nagyokos, ha bajba kerül s mepróbálsz javallatot tenni egy-két ésszerű és hatásos manôverre.
Pedig az idegeskedéstôl és dudálástól semmi sem oldódik meg gyorsabban.
Ha néha a legtöbben elôzékenyek is vagyunk(mert ugye mi sem mindíg!:)), néhány kapkodó idegbeteg elront mindent, s még csak gyorsabban sem fog eljutni célállomására.
Azért a nőkkel nincs teljesen igazad! Legtöbbször nem azért néznek mereven maguk elé, hogy ne engedjenek be, hanem hogy ne kapják meg a férfitársaiktól hogy mit tennének velük. Hányingert tudnék kapni azoktól a baromarcúaktól, akik az autójuk biztonságából ugatnak át szerencsétlen ijedt csajnak. Az egyik ilyen figura azért ráfaragott, mert épp a feleségem mögött autóztam, mikor a nagymenő negyven kilós haverjával tett ajánlatot.Hozzáteszem vagyok vagy 120 kiló, úgyhogy ajtóval együtt téptem ki a BMW-ből. Nagyon sűrűn kért elnézést és összement vagy 20 centit. Szerintem volt otthon neki pelenkacsere.
Lassan át lehetne írni a címet a miért nem segítetek Suzukis társaitokon címre. Amit Ők kapnak itt a fórumon!
más:
Szerintem vidéken még jobban díjazzák az udvariasságot (egy biccentés, intés), mint Budapesten. És mintha kevésbé sietnének az emberek. Ennyire felgyorsult a pesti élet a vidékihez képest? Fene tudja.
Én alapvetően udvarias típus vagyok, de mostanában nőkkel tudatosan csak ritkán. Ha bajban vagyok, pl. elfogy a sávom, villamos sinről kagyarodnék és jön a villamos, akkor 10 férfiből 8 elenged, a nőknél fordított az arány. Csak ül a liba és néz mereven előre, tetteti, hogy nem vesz észre. Akkor is, ha lassan megy, csak le kellene venni a lábát a gázról. Ha meg én elengedek egy nőt, akkor a legritkább esetben köszöni meg. Köszönet csak akkor jár, ha szabálytalanul elém furakodik és vészfékezésre kényszerít. (Persze én az átlagról beszélek, minden itt jelenlévő hölgy biztosan kivétel ( :- )))
Egy másik topikban valaki elmagyarázta, hogy mi is ez a mentalitás. Egy ismerősétől ezt a magyarázatot kapta:
"Még szép, hogy beengednek, hiszen nő vagyok. Ha meg nekem van elsőbbségem, akkor miért mondanék le róla?"
A külfölditipus2-ről már nem egyszer kiderült, hogy magyar ajkú, idegenbe szakadt hazánkfiát takar a német rendszám.
Fargo!
Annyira találó és hiteles az életkép, hogy szinte a szemem előtt látom. Tényleg, miafaszthisznekezekaribancok??
A végére egy amolyan urbanlegend.
Nagy terepjáró felvasazva várja, hogy kiáljanak a Pólus parkolójából. Mivel a kitolató az ő oldalára fordul, meg kell várnia, amíg elmegy. Ám ezalatt ellenkező irányból érkezik valaki, és egy szempillantás alatt beáll a megüresedett helyre. Magára büszkén kiszáll, és lazán odaveti: -Így parkol, aki gyors! Erre terepjárós egyes nagygáz, beáll ugyanarra a helyre, miközben kilöki a bepofátlankodó autóját az útra: -Így pedig aki gazdag.
Még jobb: IC helyre vadászik az Opera mögött a szűk utcákban, a legnagyobb csúcsban. Végre egy autó úgy tűnik, el fog menni. IC tehát megáll, de mivel látja hogy mögötte is vannak, és rendes gyerek, ahogy csak lehet lehúzódik, hogy menjenek el, amíg az autó hülyül a kiállással.
Mögöttünk Cinquecento ötvenes hölggyel, szóval kb. tízzel araszol át a cadillacnyi helyen, amit hagytam. Először azt hittem, hogy csak nem tud vezetni a hölgy, aztán rájöttem hogy csak azért jött lassan, hogy épp akkorra előzzőn meg, mikor a másik autó elmegy. Ravasz, ravasz! Természetesen nem dőltem be, dudahegyek, de ennek meggyőző erejében nem hittem, tehát elindultam vollgázzal és megálltam vagy öt centire tőle (úgy volt méretezve, hogy akár bele is mehetek, mit érdekel, majd azt mondom hogy belémtolatott, mert nekem volt tanúm neki meg nem). Na erre vette a lapot és eltűnt, de azért még jó sokat füstölögtem magamban a parasztság eme hihetetlen fokán. Mégis mi a fenét gondolt a vén ribanc, azért állok indexxel mert még véletlenül sem arra várok, hogy eltúnjön a másik autó?... Még csak nem is valami fiatal csajszi volt! :)
Amit utálok, és nem bírok tolerálni, az a következô:
Cora parkoló, millió kocsi, hely semmi. Végre sikerül kiszúrni valakit, aki épp el akar menni. Megállsz mellette, és indexelve várod, hogy az illetô végre bepakolja a családját a kocsiba, beszálljon és elinduljon. Végre ürül a hely, erre a másik irányból érkezik 30-as céges-rabszolga csajszi, kisautó, kosztümke, napszemüveg, fél kézzel telefon a fülön, és esdeklô, jópofi, erôltetett műmosollyal elkezd begurulni a helyedre. Meg sem várja, hogy rábólints, vagy valami, teljesen természetesnek veszi, hogy a két szép szeméért meg a hamis mosolyáért be fogod engedni.
Nos, ilyenkor a macát NEM szoktam beengedni, amit többször is felmutatott középsô ujjal és anyázva nyugtáztak. Én csak hozzájuk hasonló stílusban rebegtetem a szempillám és bárgyún visszavigyorgok: az hogy ô most egy tűrhetôre sminkelt rossz muff, az nem ÉRDEM, hanem állapot...
Én például győri vagyok, de régóta Pesten élek, csak nem autóval közlekedem, hanem BKV-val. Ezért szokatlan nekem az autós közlekedés Pesten.
Sokat vezettem más országokban, de egyedül Pesten érzem rosszul magam. Rosszul kialakított utak, zsúfoltság, ingerültség, dugó, ebből eredően rohanni, ahol és ahogy lehet, nem törődve másokkal. Motorral egyenesen halálfélelmem volt, mire átvergődtem a városon.
A magyar autósok országutakon sem jobbak. Tipikus, ha motorral kocsioszlop közepén haladok, velük egy tempóban, akkor is megelőznek. Igaz, előttem nincs autónak hely, de sok választásom nincs, ha elkezd behúzódni. Vagy hagyjam, hogy letoljon az árokba? Ilyenkor inkább félreállok, megvárom, míg kicsit eltávolodnak, és az üres úton haladok tovább.
Szia,
a külföldiekkel én is így vagyok. Mindig segíteni próbálok ha látom rajta, hogy bizonytalan, nem idegeskedek ha nem találja a sávját.
Persze van a külfölditípus2 aki pl. nagy arccal és még nagyobb kocsival asziszi, hogy itt a csóringerek közt ő a király... Szerencsére ilyenekkel ritkán találkozok, az autós topikokban azonban gyakran előjött ez a típus is.
Szegény külföldi turistákat tudom még sajnálni. Olyan fájdalmas arccal tudnak nézni az emberre, hogy majd megszakad a szívem. :-) Nem lehet nem beengedni őket. Habár, ahogy itt a történeteket olvasom, az ember néha az életével játszik. :-)
Tiszta 22-es csapdája.
Akkor is sírni tudtam volna, mikor egy Cordoba (miután a villamossínen a pirosban megelőzte a sávot, meg egyéb finomságok) mellettem beragadt a kanyarodók mögé, ezért egyszerűen elindult felém, de semmi körülnézés, index vagy efféle, csak mintha a próbapályán lenne lélekegyedül, vészfékkel-kormánnyal tudtam megállni. Azért éltem meg ilyen tragikusan, mert anyukámat vittem az ő Alfájával, ami porszemet sem tűr, és két utcával arrébb átültem a Samarámba. Még most is elmegy az életkedvem, ha arra gondolok, milyen szépen keresztülmehettem volna a rohadékon, a Ladát ugyanis nem kell kímélni, sőt még szakíthattam is volna a biztosításon. Nem beszélve a kozmikus gyönyörről és elégtételről.
De az Alfa az Alfa, sajnos, nem tank. :(
Na, ilyenkor azért egy kamion rulez lenne! Néha elgondolkodom rajta (de most komolyan). Hogy meg tudnék szívatni egy-két ilyen barmot valami böhöm állattal? Ha kiszállna pampogni, akkor kapcsolnék egy hátramenetet, és megkérdezném, hogy van-e még problémája. :-) Nade félre a hülyeséget!
Más:
Valahol a Pólus környékén: Egy hülyegyerek az út közepén borzalamasan üvöltözik egy meglett családapával, állva az autó mellett. Majd néhány másodperc múlva, kegyetlenül elkezdi rugdosni a az "ellenfél" ajtaját. Jó lett volna odamenni, és feltörölni vele a záróvonalat, úgyis elég koszos, meg latyakos volt (tél), de még 4 "dizsi"patkány ült a gyerek autójában. :-(
Dudálás? Ti még olcsón megúsztátok... Egyszer engem komolyan a rosszullét kerülegett egy ilyennél.
Kétszer egysávos út, ezerrel megy mindenki. Jobbról alárendelt útról ki akarnak kanyarodni nekünk szembe, esélyük sincs. Én se állnék meg, de szemből marha nagy üresedés van, szóval erkölcsileg muszáj. Megállok és villantok.
Erre mögülem éktelen dudálás, ÉS LEGALÁBB NÉGY BAROM KIELŐZ A KERESZTEZŐDÉSBEN!!! De kb. nyolcvannal és a legcsekélyebb lassítás nélkül!!! Megjegyzem, nem húzódtam le, nem indexeltem, sőt nyomtam a féket, ami hátulról talán látszik!!! Azért vagyok még most is így kiakadva, pedig régen volt, mert ha engem engedett volna el valaki így, hát én tuti hogy elindulok, mert a megálló autótól nem lehet látni, hogy mögötte jönnek-e, és különben is, miért jönnének? Szóval engem úgy elkapott volna egy ilyen vadállat a kereszteződésben, hogy ihaj, és mondom, nem hússzal jöttek.
A hideg víz kivert, miközben "előzötek" a reménybeli gyilkosok, hogy ha most valamelyik felszánt egy kikanyarodót, akkor azt úgyszólván én öltem meg azzal, hogy megálltam. Azóta ilyenkor leállásnál behúzom a kocsit az út közepére, akkor talán egy Senna Jenő sem előz ki. :(((
Hát ez az, sajnos. Ha valaki udvariaskodni akar, azt hiszik, hogy valami gyógyíthatalan betegsége van. Ma nagyon jó fiú voltam, és egy csomó embert magam elé engedtem. Meg is köszönték, és bevallom férfiasan, néha nagyon jól esik az embernek.
Ja a Corsa-s hölgy lehet, hogy későn találta meg a féket. :-) (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy remélem nem lore-né volt. :-D, Lehet, hogy ezért a fejemet veszi, ha olvassa :-) )
Üdv
Lehet, persze hogy lehet segíteni. Csak még nem elterjedt, és ha látják a forgalomban, hogy segítô szándékkal lelassítasz valaki mellett, akkor téged is meg akarnak lincselni.
Egy ideje következetesen megállok a zebráknál, ha látom, hogy valaki ott vár, hogy átkelhessen. Ma az Etele úton is átengedtem egy csokornyi kismamát, mögöttem egy Corsás hölgy feküdt rá a dudára. Szegénynek beletelt vagy tíz percébe, míg odaért a 200 méterre lévô lámpához, akkora volt a dugó. Nem tudom mit nyert volna, ha átgázol 3 csecsemôn, hiszen 30 méterrel távolabb állt a sor...
