Ha budget friendly és igazából nincs kimondott uticél, én feliratkoznék repjegy figyelő oldalakra, vagy nézném a jegyárakat -a Wizz kivételével, nekik sikerült aláverni az összesnek, ha szolgáltatásminőségről van szó-. Sokszor el lehet csipni 1-1 kimondottan olcsó repjegyet.
De Görögország drága lett, nem annyira, mint Spanyol, vagy Olasz, de érezhető a drágulás az utóbbi években sajnos.
Halihó! már nagyon mennék görögországba. de nem tudom hova. kb 10x voltam már pár helyen. paralia(Katerina) olympic beach, Sarti (kedvencem) neo pori, Tolo. szinte mindig busszal megyek. Anyagi megfontolásbol meg aztán az egy külön kaland.(tudom fárasztó) szóval valakinek ötlete mit érdemes? még a covid előtt felmerült Parga de eléggé elszigeteltnek tűnt.
Spárta /Σπάρτη/, , az ókori Görögország, szigoráról és katonaságáról nevezetes dór állama volt, amely hosszú ideig Hellasz egyik legnagyobb és legjelentősebb poliszaként létezett. Vajon a mai Spárta is az a szigorú, kemény és puritán város, amit történelem tanulmányainkból ismerünk, vajon hordozza-e még a nehéz örökség terhét, vajon, hogyan próbál megfelelni a mai kor elvárásainak.
Tartalomból: Sakálvonyításos ébresztő után egy olajfaliget árnyékában utazóink utolsó nagy próbatételükre készülnek, cél, elérni az autót és bezárni a kört. Végeláthatatlan olajfámezők és karsztos hegyvidékek között küzdenek az elemekkel. A nap csúcspontja, át kell küzdeni magukat Spártán a legendás városon. Ezúttal szerencsére nem kell csatázni a 300 mindenre elszánt védővel. Egy rögtönzött városnézés keretében megbizonyosodhatunk arról is, hogy, vajon Leonidas levágott feje ki van-e állítva a főtérre, vajon Artemis Templomában folynak-e még korbácsversenyek, vajon mai városnak mi köze van a németeknek és vajon, az izgalmak fokozására a Tajgetos feletti készülő vihar is beszáll-e a játszmába? Túl sok itt a vajon, de, ha valaki a margarinon szereti a tojásrántottát, ne csüggedjen, egy záró gasztroblokk is színesíti a most következő filmes palettát
„Görögországban mindig kék az ég” …szokták mondani. Aztán azt is szokták mondani, hogy a kivétel erősíti a szabályt. De, egy kerékpártúrán a kivétel inkább gyengítse a szabályt, sőt… A Mount Parnonas Görögország egyik legnagyobb hegysége, vadsága, érintetlensége, tekintélyt parancsoló kétezer körüli hegycsúcsaival, mindig is a felfedezők, kalandvágyok célpontja volt. Bujazőld mediterrán fenyvesek és élhetetlenül kopár sziklás gerincek jellemzik a tájat. Az egy főre jutó kanyonok száma itt a legtöbb a Hellászban.
Tartalom: Innentől nem meglepő, hogy kalandoraink, miután egy önfeledt tengeri fürdőzéssel nyitva a napot egy égig érő „sohavégetnemérő” valószerütlen színű szurdokban találják magukat. De, még mielőtt észbe kapnának, már egy egekbe tekergőző szerpentinen küzdenek a gravitációval. Aztán egyszer csak szembejön Görögország leglehetetlenebb helyére épült kolostora, majd az égiek is úgy döntenek, beszállnak a játszmába.Vajon, utazóink teljesitik-e ezt az iszonytatóan nyomasztó próbatételt a spártai nagy elődök nyomdokain, egy zsémbes eltévedés után vajon jutalmul sikerül-e elfogyasztani egy „úri vacsorát” egy vízműtelep szerelőaknájában, erre is fény derül…de, még az sem kizárt, hogy nem.."
Láttam a videóban, hogy kerekezés (tervezgetése) közben elég nagy problémát okoz az időjárás, főként akkor, amikor "esőre áll" az idő. A műholdkép csak a felhőzetet mutatja (ami lehet hasznos is, mert nem ég sz@rrá az ember), de a csapadékról nem árul el semmit. A "RainViewer" alkalmazás (telefonra az app, asztali gépre a weboldal elérhető) viszont épp ezt mutatja, szinte az egész világra (ukrán és orosz adat mostanában nincs .... vajon miért?!).
Ingyenes (bár elég agresszíven próbálja megvetetni magát). Az animáció az elmúlt 3 óra csapadékradar méréseit, illetve egy kis (talán egy órás) előrejelzést is mutat. Ebből már jól ki lehet találni, hogy elér-e bennünket a zuhé, vagy sem.
Amennyiben már ismerted, akkor bocs, egyébként pedig jó használatot kívánok!
(Én csak egy lelkes felhasználó vagyok, azt hiszem ukrán gyerek fejleszti.)
Hellasz kemény világ, a hódítóknak is komoly fejtörést okoztak a történelem folyamán az itteni domborzati viszonyok. Nem úgy kalandorainknak, hiszen pont ezért jöttek. Bónusznap, bónusz program…aztán, hogy az égieknek lesz-e valamilyen ellenvetésük ez ellen, hogy az eredetileg tervezett sziklába vájt szerpentin megmászására vajon sor kerül-e, illetve a görög ételek bemutatására hívatott ismeretterjesztő sorozat, „grillezett bárányborda” epizódjának prezentálása sikeres lesz-e? Jó kérdések, de még az sem kizárt, hogy kiderül…”
Ide inkább olyanok járnak, akik ezt az utazást autóval kivitelezik. Országon belüli utazásra is a saját járművet használjuk. Ettől függetlenül akadhat valak, aki tud pontos infókat adni.
Egyébként a reptértől kb. 30 km-re lévő faluba én taxival mennék, mindenféle helyi vicinális helyett (Előbb be kellene menni Thesszalonikibe, utána onnan valami környező városkába, ahonnan taxival esetleg .... )
Jobb egyből a taxi. Nem nagy táv, kibírható az összeg.
Görögország, Égei-tengeri partvidéke mesébe illő helyszíneket rejteget. Együtt van jelen a történelmi tradiciókkal tüzdelt hagyomány, illetve a modern túrizmus által megkövetelt minden egyéb más.
Tartalom: „Utazóink ezúttal egy időjárás által javasolt program módosításra kényszerülnek. Többségi szavazással elvetik a „Sportfeladat szakadó esőben” című műsort és helyette marad a szokásos, „unalmas” álom-tengeröblök meglátogatása kerül napirendre. Jönnek is tornasorban ahogy kell, de errefelé a történések irányításában az isteneknek is van szavuk. Hogy pozitív vagy negatív módon kontárkodnak bele a tervekbe, szigorúan csak azoknak derül ki, akik helyet foglalnak a képernyő előtt.”
A menetrendszerű busszal mentünk be a szaloniki reptérről a főpályaudvarig, 2 euró volt a jegy, azt hiszem, és úgy kb. 3/4 óra. Visszafelé taxival ugyanezen az útvonalon, az olyan 30-40 euró volt. Mi Nei Poriba mentünk vonattal, mivel nagyon későn landolt a gép, a pályaudvar mellett aludtunk egy szállodában, és reggel utaztunk tovább. Nektek is jó a vonat Katerinibe, a pályaudvarról meg taxi a szállásra.
Az idén ismét elgondolkodtunk egy Görögországi nyaraláson a párommal. Mondhatni mind a ketten fiatalok vagyunk, én 25, Ő 24.
Grand Tours utazásait néztük, a célpont Paralia lenne. Családból már többen is voltak, buszos utazással, már nem emlékszem pontosan,
de Ők kb. 18-20 órát mondtak, amit én /akármilyen kényelmesek is ezek a buszok/ nem bírnék ki.
Ahogy a Grand oldalát néztem, egy középkategóriás apartman (Sky Apartman) augusztusi szezonban 2 főre biztosítások nélkül 170.000 Ft körül áll meg, természetesen
ellátás nélkül, ezzel szemben repülővel (Ryanair) egész jó árakat is ki lehet fogni (2 főre 1db kézi + 1db 20 kg-os bőrőnd 100.000 Ft oda vissza), persze nem csúcsidőben.
Kérdésem az lenne felétek, hogy aki utazott már repülővel Thesszalonikibe, nektek mi a tapasztalatotok? A szállást szintén magamnak foglalnám le, nem pedig
utazási irodán keresztül. A repülőtérről hogyan tudom elérni Paraliat? Esetleg tömegközlekedés? Taxi? Transzfer? Ezek nagyságrendileg milyen többletköltségeket jelentenek?
Azzal hogy magamnak intézem ezeket, attól még különböző fakultatív programokon van lehetőség résztvenni?
„Ez már mindentől annyira távol van, hogy aki itt van, még annak sincs közel”-mondják a helyiek.
Peloponnészosz dél-keleti csúcsán húzódó Maleas-félsziget, Gögögország egyik legszebb része. Óriási hegyek, eldugodt tengeröblök.
Innentől nem meglepő, hogy kalandoraink egy olyan útvonalon próbálkoznak, ami a térképen nem is létezik. Ennek ellenére sorban veszik az akadályokat, lesz egekbe tekergőző szerpentin, a változatosság jegyében újra kősivatag, egy kietlenségével tekintélyt parancsoló „gigakanyon” is bejelentkezik engedély nélkül, természetesen az „álomtengerpart csobbanással” menüpont és a Borbás Marcsit is meghazudtoló gasztronómiai műsor ezúttal sem maradhat ki…”
Görögországi barangolásunk újabb részével kivánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Sziasztok! Segítséget szeretnék kérni azoktól, akik ismerik Thesszaloniki helyközi busz közlekedését.
Júniusban utazunk nyaralni Pereaba. A repülő Thesszalonikiben száll le, onnan taxival megyünk a hotelbe.
A nyaralás során át szeretnénk menni Thesszalonikit is megnézni, de nem tudom hogy hányas busszal tudok bemenni a központba az Ikeatól. Addig Pereabol 72-es busszal tudunk az Ikeáig eljutni.
Az Égei-tenger beltengere, a szeszélyes Myrtoon tenger és a fölötte húzódó kopár Parnon-gerinc, kegyetlen, de ugyanakkor kihívásokkal teli kombináció a kalandra vágyók körében.
Nem hiába, a természet, a legnagyobb konstruktőr, itt is nagyot alkotott. A „görög-szappanopera” következő epizódja megtekinthető:
Tartalom: „Kalandoraink tengeri fürdőzéssel indítják a napot, majd belevágnak a sűrűjébe, lesz itt minden, dél-tengeri fjord, tűzforró kősivatag, égbetörő sziklakanyon, álomtengerpart csobbanással, majd egy maratoni hosszúságú, színes, szélesvásznú gasztroblokk-ot követően, „Szálláshely keresés a semmi közepén” címmel láthatnak tudósítást a kedves nézők…”
„Olyan hihetetlenül néz ki, mintha egy fantasy film digitális díszlete lenne”-ez Monemvasia, dél-Peloponnesos, de, megkockáztatom, hogy egész Görögország egyik legfelkapottabb turista látványossága. A történelmi korokat is megélt bevehetetlen erődsziget még ma is impozáns látványt nyújt. Az üszkös romok és a felújított templomok kontrasztja, a nyüzsgő bazársorok feelingje hamisítatlan középkori hangulatot idéz vissza, a fellegvár látványvilága szavakkal ki sem fejezhető. A sziget feltérképezése komoly sport és túrafeladat is, javaslom mindenkinek a film megtekintését.
A Dimitros-katasztrófa, mai napig Európa egyik megmagyarázatlan rejtélye. A misztikus homályba burkolódzó partra vetett hajóroncs története több, mint 40 éve számos találgatást megélt. A „szellemhajó”, bár dél-Görögország egyik legfelkapottabb foto-témája, egyre inkább enyészik el, utolsó kétségbeesett harcát vívja legnagyobb ellenségével, az idő vasfogával. Görög túránk újabb epizódja következik.
Tartalom: „Egy bizarr helyen eltöltött éjszaka után kalandoraink újra akcióban. Cél, az Égei-tenger. Betámadják a regionális központot, Gythio-t, a polip fővárosát. Hogy kóstolnak-e octopust vagy sem, egyenlőre maradjon költői kérdés, az viszont, hogy a felvezetőben emlegetett „kisértethajó” útba esik-e, már nagyon is realitás. A végeláthatatlan narancs és citrom-ültetvények között elérik-e a kilátástalanul messzinek tűnő keleti partot, csak azoknak derül ki, akik rákapcsolnak a „Play” gombra…”
