O.K. Igazad van. Az orvoslás, nem csak a gyógyítás, de a diagnosztika is, sajnos, mára mechanikussá, már-már automatikussá vált. Egy átlagos orvos felismeri a típikusat és felírja rá a szokásos gyógyszert, sokszor, mint egy automata (tisztelet a kivételnek, olyat is ismerek). Az atpíusosat viszont gyakran fel sem ismerik. De hát az egész életünk ilyen, miért pont az orvoslás lenne más. Reggel vekker szól, fürdőszoba, rádió bekapcs, zuhanyzás, borotválkozás, felöltözés, gyerekeket ébreszteni, stb., ... egészen estig. És így megy egy héten öt nap tök egyformán hétfőtől péntekig. Hogy ez nem jó? Eszi, nem eszi, nem kap mást.
Urby
Arra gondolok, hogy talán nem kellene önnön technikai zsenialitásunkra hagyatkozni, hanem jobban figyelni kellene a természetre, ha úgy tetszik, a teremtett világra. Vegyünk egy egyszerű esetet. Magas vérnyomással küszködik valaki. Elmegy az orvoshoz. Mit gondolsz, mi történik? Garantálom, ezer orvosból legalább 999 szintetikus gyógyszert fog felírni. Mert hát a modern és kiváló gyógyszergyárak által gyártott modern és kiváló gyógyszerek az ő modern és cseppet sem kiváló mellékhatásaikkal. Egyetlen egynek se valószínű, hogy eszébe fog jutni egy egyszerű kísérlet: fokhagyma, galagonya, és néhány más hasonló természetes anyag. Oda akarok kilyukadni, hogy ugyanazt az eredményt kicsit talán lassabban, de kevesebb komplikációval is el lehet érni. Igen, persze, lesznek kivételek, hiszen ha valakinek mondjuk tartósan 230 a vérnyomása, azzal nem biztos, hogy sokáig lehet vacakolni, mert elviszi a gutaütés. Jogos. Csakhogy most nem a veszélyhelyzetben lévőkkel etetik a töméntelen ártalmasabbnál ártalmasabb gyógyszereket, hanem mindenkivel. Egy a végeredmény, csakhogy nem mindegy, hogyan jutok el oda. Ma az orvosok kezében rengeteg eszköz van. Ahogyan a nem klinikumban dolgozó kutatók előtt is sok lehetőség lebeg. Vajon minek alapján választ ez s amaz? Ezért vetettem fel az előbb is a genetika kérdését. Mért lenne biztos bármikor, bármilyen betegség vonatkozásában, hogy ez lenne az egyedüli megoldás? Nincs ellenpróba, csak egy semmibe vesző állítás.
Kedves Iudex!
Ha ez a "szép új világ" olyan, mint Huxleyé, akkor igazad van. Én egy árnyalatnyit optimistább vagyok.
"egy dolog, ha már a kezünkben van a 'gyógyszer', s egy másik, hogy milyen úton jutunk el hozzá."
Nem teljesen értem, mire gondolsz.
Urby
Ha a kérdést úgy tesszük fel, ahogyan elvileg most megtetted, hogy ti. jogunk van-e megfosztani a beteget a gyógyulástól, ha kezünkben a gyógyszer, természetesen én is azt mondom: nem, nincs jogunk. Csakhogy az élet sokkal bonyolultabban teszi fel általában a kérdéseket, s ebben a nemcsak bonyolult, de bizony sokszor zavaros világban mankó kell mindenkinek, aki döntési helyzetben van. Márpedig melyikünk nincs? A tudóst 'kibeszéltük', legalábbis részben. De bizony döntenie kell -és csak látszólag nem ilyen éles helyzetben- a szülőnek, a tanárnak, a bolti eladónak, a rendőrnek, a parlamenti képviselőnek, az autószerelőnek, mindenkinek. Legfeljebb nem tudományos kérdésekben. S döntéseink eredménye akkumulálódik erkölcsi állapottá. Hát, ez van. Én azért félek az eljövendő 'szép új világ' árnyaitól, s ezen árnyak felnagyításában vagy épp megszüntetésében nagyon nagy a tudósok felelőssége. Részemről csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy nem látom arányban a pozitív eredményeket a kockázatokkal, másrészt -de ez látszólag végképp nem tartozik ide- a gyakorlati alkalmazás meg végképp kátyúban van. Lásd az egészségügy helyzetét. S bizony, ott aztán különösen látszik, hogy korántsem csak a pénzről van ám szó.
És még egy apróság: egy dolog, ha már a kezünkben van a 'gyógyszer', s egy másik, hogy milyen úton jutunk el hozzá. Nos ez utóbbit vitatom vehemensen.
Kedves Iudex!
Nem igazán maradt vita köztünk.
Valóban szép lenne egy olyan világ, ahol az erkölcsben talpig felvértezett tudósok eredményeit erkölcsben talpig felvértezett társadalom kizárólag az emberiség üdvére használja fel. Ez sajnos utópia. A példabeszéd értelmezésében si egyet kell értsün. Nem emelhető ki az evangéliumok összességéből, mint ahogy a tudomány sem emelhető ki a társadalmi környezetből.
A példám valóban nem volt a legszerencsésebb. Csak arra a dilemmára akartam rámutatni, jogunk van-e a betegtől elvenni a gyógyulás lehetőségét, ha a gyógyítás eszköze a rendelkezésümkre áll. Erre volt a válaszom nem, még akkor is, ha egyébként ugyanazt az eszközt mások aljas célokra is felhasználhatják.
Urby
Igen, azt hiszem igazad van abban, hogy a teljes tiltással nem érünk el semmit, hiszen attól még vidáman kísérletezgethetnek valamely országban, akár állami megrendelésre is, nem is kell ehhez valamely maffiózó törekvésre gondolni. Ez jogos felvetés. Pesszimizmusomat nyilvánvalóan a körülöttem lévő világ erősíti. Végsősoron attól tartok, nem maradhatna más út, mint az általános erkölcsi színvonal emelése, mert ebben az esetben legfeljebb elkerülhetetlen szórványjelenségként bukkannának fel az anomáliák. Azonban e tekintetben még inkább borúlátó vagyok. Azt hiszem, igazából itt van a kutya eltemetve. Ugyanis azt tapasztalom, hogy nagyon sok dologban a devianciából válik manapság bevett elv. Ez pedig halálosan zavar, akár a természettudományok kérdéséről van szó, akár a mindennapi kis aljasságainkról. Vagyis talán beleesni látszom abba a hibába, hogy pl. a tudomány képviselőin kérem számon az eredmények tisztességes alkalmazását. De nem tehetek másképp, hiszen a tudósok éppen úgy részei a társadalmi közösségnek, mint mások. S azért így magunk között bevallhatjuk, hogy igaz a talentumokról szóló példabeszéd, melyre utaltál, csakhogy ez nem egyszerűen a tehetségből fakadó produktumok megteremtéséről szól csupán, szvsz. Hanem arról is, hogy ezen eredményeknél vannak sokkal fontosabb dolgok is. Mert e példabeszédet nem tudom elvonatkoztatni az evangéliumok teljes szellemi rendszerétől. Nem tudom csak önmagában értelmezni. Ha így tennék, azt jelentené, hogy minden egyéb körülményre való tekintet nélkül (pl.) a tudásból fakadó eredményekre kell törnöm. Ez képtelenség. Ezt alá kell vetnem egy magasabb rendű szempontnak. Ennek a szempontnak pedig gyakorlati megtestesítője a keresztény erkölcs, ami támpontot ad, meddig mehetek el. Azaz inkább a lassú, de erkölcsileg is megalapozott fejlődést látnám szívesen a mostani erkölcs nélküli technológiai robbanás helyett. Azt a kérdést kellene feltenniük maguknak és egymásnak a tudományok képviselőinek, hogy hol a határ tevékenységükben. Nem a technikai, hanem az erkölcsi. Előbbi határa a csillagos ég, de követi-e az utóbbi? Vajon nem fordítva kellene-e haladniuk a dolgoknak?
Ja, és még egy. Veszélyes kérdést teszel fel a végén. Hogy ti. egy olyan embert, akinek betegségére csak a genetika adhat választ, milyen választás elé állítanék. Nos, egy pillanat, s máris ott állunk a szakadék szélén. Mert akkor kérdezzem meg azt az anyát is, akinek orvosi állítás szerint sérült gyereke fog születni, hogy nem akarná-e inkább megölni. Kérdezzem meg a rákos beteget, mit szól az euthanaziához. Hol a határ ezen kérdések között? Melyiket tehetem fel és melyiket nem? Lehet-e ezekre tudományos alapon adni olyan választ, ami emberileg elfogadható? Szvsz aligha.
Kedves Iudex!
Boccs a triplázásért. Ismétlés a tudás anyukája :)
Minden okod megvan, hogy ne bízz az emberiség és az egyes emberek kollektív felelősségtudatában. Az emberiség történelmét tekintve oktalanság lenne a feltétlen bizalom. Azonban tiltással SZVSZ csak azt érheted el, hogy a pozitív hatásokat kiküszöbölöd, míg a visszaélés lehetőségét mondjuk egy észak-koreai vagy iraki zuglaborban nem tudod kizárni. Igazad van, jobb félni, mint megijedni, de ha a visszaélés lehetőségét kizárandó tudományos eredményeket, esetleg tudományágakat elvetsz, a fejlődés lehetőségét veted el. Ilyen alapon sok olyan tudományos eredményt lehetett volna elvetni a történelem során, mely nélkül messze lennénk a mai fejlettségi szinttől. (Hogy ez baj lenne-e, azt mindenki döntse el ízlése szerint.) Gondolhatok itt sokmindenre a heliocentrikus világképtől kezdve a dinamiton keresztül (vagy akár az egész kémiára) az elektromos áramra, az elektromágneses hullámokra stb. Nem akarok cinikus lenni, de azt hiszem, nem tehetünk egyebet, mint legjobb tudásunk szerint végezzük a dolgunkat és bízunk abban, hogy az emberiség kollektív óvatossága és félelme előbb-utóbb a helyes irányba tereli a dolgokat, mint ezt tette már oly sokszor. Remélem, ezúttal sem túlságosan későn.
Könnyen elfilzofálgatunk a genetika veszélyeiről, de kérdezz meg egy genetikai eredetű betegség miatt magatehetetlen embert, akinek a gyógyulás egyetlen esélyét a génterápia adhatja, mi a véleménye a genetikáról! Jogunk van-e megfosztani ezeket az embereket megfosztani akár csak a reménytől is, nem is beszélve a gyógyulásról. Én úgy hiszem, nem, de a választ mindenkinek magának kell megadnia, nem akarlak meggyőzni mindenáron. SZVSZ több válasz lehetséges, nem tudhatjuk biztosan, melyik a helyes, lehet, hogy mindegyik, lehet, hogy egyik sem. Remélem, lesz módunk megtapasztalni.
Boccs, egy kicsit bő lére eresztettem, de ez olyan erkölcsi-etikai kérdés, ami hívő biokémikusként(bár nem foglalkozom genetikával) közelről érint.
Urby
Attól tarok, Lujzának épp ott a problémája, hogy ha meggondolatlanságból, hirtelen indulatból mond ki valaki egynémely súlyos szavakat, az halálos bűnnek számít-e.Mert ebben az esetben ugyan a szándékosság kizárt, ám mégis létrejött egy rendsértő cselekedet.
Attól tarok, Lujzának épp ott a problémája, hogy ha meggondolatlanságból, hirtelen indulatból mond ki valaki egynémely súlyos szavakat, az halálos bűnnek számít-e.Mert ebben az esetben ugyan a szándékosság kizárt, ám mégis létrejött egy rendsértő cselekedet.
HA valaki súlyos bűn állapotában van (tudva és akarva súlyos dologban vétkezett Isten ellen) akkor nem áldozhat. Ha kisebb bűnei vannak – kinek nincsenek – akkor azt megbánja a Szentmise elején és áldozhat.
satya
Kedves Iudex!
Úgy tűnik, valóban félreértettelek. Ami az axiómákaz illeti, nincs vita köztünk. Bár ezek alapvetően különböznek a kinyilatkotatástól (hivatkoznék a saját definíciódra). Az axiómák ui. nem Istentől, hanem az emberektől származnak, valamikor a tudományok hajnalán elsősorban arab matematikusok kialakítottak egy olyan matematika eszközrendszert, amely megfelelőalapnak bizonyult a természettudományok máig tartó fejlődéséhez.
Azt, hogy a tudomány eredményei csak az emberiség javára volnának hasznosíthatók, nem gondolm, (lehet, hogy félreérthető voltam), sőt, úgy gondolo, bármivel vissza lehet élni. Azonban nincs jogunk nem élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek rendelkezésünkre állnak, hogy az emberek életén javítsunk, szenvedéseiket csökkentsuk stb. A genetika, azon túl, hogy ha nem megfelelő emberek kezébe kerül, igen veszélyes lehet, hatalmas lehetőséget ad az orvostudomány kezébe. Gének működédének szabályozása, valamint sz un. géntreápia útján számos betegség válik gyógyíthatóvá. Nem a genetikát kell tehát korlátozni, hanem azt, hogy ki mire használhatja. Tudom, igen nehéz, bonyolult etikai és jogi kérdés, meg kell oldani. Az előző hozzászólásomban idézett példabeszéd, ami kétségeimre igen jó választ adott, éppen arról szól, hogy nincsen jogunk az Istentől kapott tehetséget nem felhasználni az emberek javára.
Urby
Igyekeztem megkülönböztetni a 'kinyilatkoztatás' szó filozófiai és köznapi használatát, remélem, most már sikerült. Ugyanakkor a történelem engem arra tanít, különösen az utóbbi két-háromszáz év, hogy ne bízzak meg az emberi felelősségben. Nem tudok nagylelkűen abban hinni, hogy majd kellően körülbástyázzuk a genetika eredményeit jogi sziklákkal és minden rendben lesz. Ugyanis ha már a jog eszközeivel kell fellépni egy tisztán tudományos kérdésben, régen rossz. Mert minden paragrafust megszegnek az emberek. És valójában semmilyen eszközöd nincs, hogy ezt megakadályozd. Nem létezik prevenció, legalábbis a szekularizált, amorális mai világban nincs. A jog csak arra jó, hogy szankcionálja az elkövetett cselekményeket. Visszatartó hatása nincs. Vagyis nem látok semmiféle kézzelfogható garanciát arra, hogy ebben az életveszélyes játékban nem az emberiség marad alul.
Kedves Iudex!
Úgy tűnik, valóban félreértettelek. Ami az axiómákaz illeti, nincs vita köztünk. Bár ezek alapvetően különböznek a kinyilatkotatástól (hivatkoznék a saját definíciódra). Az axiómák ui. nem Istentől, hanem az emberektől származnak, valamikor a tudományok hajnalán elsősorban arab matematikusok kialakítottak egy olyan matematika eszközrendszert, amely megfelelőalapnak bizonyult a természettudományok máig tartó fejlődéséhez.
Azt, hogy a tudomány eredményei csak az emberiség javára volnának hasznosíthatók, nem gondolm, (lehet, hogy félreérthető voltam), sőt, úgy gondolo, bármivel vissza lehet élni. Azonban nincs jogunk nem élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek rendelkezésünkre állnak, hogy az emberek életén javítsunk, szenvedéseiket csökkentsuk stb. A genetika, azon túl, hogy ha nem megfelelő emberek kezébe kerül, igen veszélyes lehet, hatalmas lehetőséget ad az orvostudomány kezébe. Gének működédének szabályozása, valamint sz un. géntreápia útján számos betegség válik gyógyíthatóvá. Nem a genetikát kell tehát korlátozni, hanem azt, hogy ki mire használhatja. Tudom, igen nehéz, bonyolult etikai és jogi kérdés, meg kell oldani. Az előző hozzászólásomban idézett példabeszéd, ami kétségeimre igen jó választ adott, éppen arról szól, hogy nincsen jogunk az Istentől kapott tehetséget nem felhasználni az emberek javára.
Urby
Kedves Iudex!
Úgy tűnik, valóban félreértettél. Ami az axiómákaz illeti, nincs vita köztünk. Bár ezek alapvetően különböznek a kinyilatkotatástól (hivatkoznék a saját definíciódra). Az axiómák ui. nem Istentől, hanem az emberektől származnak, valamikor a tudományok hajnalán elsősorban arab matematikusok kialakítottak egy olyan matematika eszközrendszert, amely megfelelőalapnak bizonyult a természettudományok máig tartó fejlődéséhez.
Azt, hogy a tudomány eredményei csak az emberiség javára volnának hasznosíthatók, nem gondolm, (lehet, hogy félreérthető voltam), sőt, úgy gondolo, bármivel vissza lehet élni. Azonban nincs jogunk nem élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek rendelkezésünkre állnak, hogy az emberek életén javítsunk, szenvedéseiket csökkentsuk stb. A genetika, azon túl, hogy ha nem megfelelő emberek kezébe kerül, igen veszélyes lehet, hatalmas lehetőséget ad az orvostudomány kezébe. Gének működédének szabályozása, valamint sz un. géntreápia útján számos betegség válik gyógyíthatóvá. Nem a genetikát kell tehát korlátozni, hanem azt, hogy ki mire használhatja. Tudom, igen nehéz, bonyolult etikai és jogi kérdés, meg kell oldani. Az előző hozzászólásomban idézett példabeszéd, ami kétségeimre igen jó választ adott, éppen arról szól, hogy nincsen jogunk az Istentől kapott tehetséget nem felhasználni az emberek javára.
Urby
Azt hiszem, félreértettél. A kinyilatkoztatást alább definiáltam, de hogy ne kelljen keresgélned, ideírom újra: a kinyilatkoztatás Istennek önmagára vonatkozó, az embernek szánt üzenete. Ebben az értelemben számos területre bontható: beletartozik maga a teremtett világ éppen úgy, mint a Szentírás, hogy a leggyakrabban használtakat emeljem ki.
Így nem hinném, hogy különösebb gondot jelent e szó, hiszen nem a tudományos gondolkodásra értettem. Illetve, hogy egészen pontos legyek, mégiscsak. Gondolj bele abba, hogy a szaktudományok sok esetben valójában definiálatlan és definiálhatatlan fogalmakra építik rendszerüket. És hihetetlen módon a rendszer mégis működik. E jelenségre hoztam talán legtriviálisabb példaként a geometria és az aritmetika alapelemeit: az egyenest, a pontot, az 'egy' fogalmát. Nem vagyok matematikus, de úgy vélem, mindmáig megválaszolatlan kérdés, mi az 'egy', mi a 'pont' etc. És ennek ellenére állnak a házak, folyók felett ívelnek a hidak, működnek a gépek. Vagyis egyfajta értelemben az axiómák sem mások, mint a tudomány 'kinyilatkoztatásai', ezúttal a szót hétköznapi jelentésében értem, hiszen a közlésen túl nincs magyarázat. Nincs tudomány, amelyik az axiómákat meg tudná fejteni. Szvsz.
A tudománynak valóban megvannak a maga 'játékszabályai'. Megvan a saját és sajátos koherens rendszere. Ebben egyetértünk. Nem is úgy gondoltam, hogy egyes méréseket, kísérleteket, vizsgálatokat a vallásos megítélésnek kellene alávetni, hanem pl. úgy, hogy az eredmény mérlegelendő. Azt pedig soha senki nem bizonyította be, hogy a tudomány eredményei csakis az emberiség hasznára hasznosíthatóak. Ezért igenis megfontolásra érdemesnek tartom, hogy egyes kérdésekben a tudomány hogyan dönt. A genetika talán az egyik legjobb példa. Tudod, ha az ember Teremtőt akar játszani, abból mindig baj van. Amikor a tudósok nem veszik tudomásul, hogy alázattal és az Egész iránti megértéssel nyúlhatnak csak hozzá a világ rendszerének bármely eleméhez, akkor dehumanizálódik a tudomány. Ahogyan számos esetben napjainkban sem arról szól a szellemi létünk, hogy az emberiség javára dolgozni, hanem a pénzről, a hatalomról, a hiúságról, az önzésről.
Kedves Iudex!
Visszajöttem!
Az bántotta a "kutatói" ("tudósi"? :) ) önérzetemet, hogy a tudományok kapcsán kinyilatkoztatást emlegettél. Ki nyilatkoztat ki? Ilyet kutató nem tehet, bizonyítania kell.
Úgy gondolom, külön kell választani a tudományt és a vallást, nem lehet minden mérési eredményt vallási szempontból mérlegelni. Ugyanakkor azt hiszem, azok a játékszabályok (természeti törvények) amelyek között játszunk, Istentől származnak, munkánk eredményeit csak az emberek javára fordíthatjuk Hivatkoztál atomenergiára, genetikára. Úgy gondolom, nincs joga a kutatónak az emberek javára használható eredményeit megsemmisíteni, csak mert esetleg visszaélhetnek vele (mivel nem?). Nincs nálam Biblia így nem tudom idézni, de gondolj a talentumos példabeszédre.
Urby
Hiszünk Istenben és diákszinjátszók voltunk mindketten, valamint egyetértünk Veled, Iudex-szel és másokkal abban, hogy Krisztus urunk eljövetele meghatározó esemény az emberiség történetében.
Lehet, hogy sok másban nem értünk egyet, azt majd megvitatjuk más topicokban.
Mivel e topicban elmondtam, amit fontosnak tartok, innen elköszönök én is, további jó beszélgetést kivánva az errejáróknak.
Előrebocsátom, hogy az egész hozzászólásom egy nagy off lesz, ugyhogy aki tudományos választ vár, ne is fogjon bele.
Kedves Darrow !
Te egy drága vagy, mert feltételezed rólam, hogy én be tudok szállni, a Ti magasröptü vitátokba.
Sajnos én nem vagyok ennyire szakértője a témának. Hogy jobban megérts, amikor én hittanra jártam, az tképpen bün volt az iskola szemében, tehát titokban jártam, de közben az iskola Diákszinpadán is kellett készülnöm egy bemutatóra. Nem fogod elhinni véletlenül uarra a napra esett a premier, mint a konfirmálás. Ne tudd meg, ill.ne tudjátok meg milyen bonyodalmakat okozott titokban a legkedvesebb tanáromnak bevallani, mert a konfirmálást végképp nem lehetett elhalasztani, máig se tudom hogy sikerült neki elintézni, de végül a kérdéses napon a darabot második szereposztásban játszották. Tudom, nem mentség, később tanulhattam volna többet erről, de később más fontos (vagy fontosnak látszó) dolgok jöttek az életembe. Ha a katolikus vallásról magáról akarjátok tudni a véleményem, hát az már kiderült, hogy református vagyok, igy a katolikus vallás külsőségeit nem tudom elfogadni. Ugy látszik mégis hatott rám a titokban tartott egyházi nevelés. Istentagadó azonban nem vagyok, sőt hiszek Istenben.
Ezt a hozzászólást magyarázatnak szántam Darrownak, aki várja a további hozzászólásaimat, de én nem vagyok a témának szakértője és tiszteletlenségnek is tartanám ennyi okos és a témában valóban jártas ember között véleményt mondani.
Ne haragudj, kedves Darrow, ha többé nem szólok hozzá, hidd el, figyelek én azért és sokat tanulok is.
A tárgyhoz-Katolikus élet és vallás-tartozó véleményedet e topicban, amennyiben időd erre módot ad, tegnap Iudex-szel és Urbyval egész jól elbeszélgettünk, volna miről irni.
Off Egyben javaslom, hogy máskor offoljatok Szajhával, ha nem szorosan a tárgyhoz tartozó kérdéseket kivántok megtárgyalni, bár ezt a hibát-nem offolás- mi is elkövettük néhányszor tegnap a végén Iudex-szel. Nem volna jó, ha szétesne e szép és véleménygazdag topic.
Megyek verseket nézni.
Off
Isten őrizz, hogy belepusztulj, nem ér annyit az egész. Ne szivd mellre ! És a tablettákkal is csak vigyázva, ammiről a multkor irtál.
A nick véletlenül ragadt rám, addig pötyögtettem a gépen, amig elfogadta. Akkor meg már örültem, hogy tul vagyok raja. Akkor is éppen hajnali 4 körül volt, és másnap (azaz aznap )volt a PFT.
Wágner urral megbeszéltem, elmentem, aztán már eszembe se jutott nicket váltani. Van ez is olyan jó, mint bármi.
Itt Pesten jártam suliba, és sokat küldtek szavalóversenyekre, de a verseket csak később szerettem meg, amikor már nem volt kötelelző, nem kellett izgulni, versenyekre járni. Ugy látszik előjött a sokszor emlegetett passziv tudás, és utólag tényleg megszerettem a verseket.
Ne félj a versektől, olyan mint egy elbeszélés , csak versbe szedve,ahhoz pedig igazán értesz.
Kedves !
Én lassan elmegyek, megpróbálok még egy kicsit aludni, mert holnap nagy sonkafőzések, egyebek lesznek és nem hiszem, hogy a férjem elfogadja azt a nagyon is kézenfekvő magyarázatot, hogy ma nincs ebéd, NET van.
Azt hiszem kapunk holnap az orrunkra a sok off-ért, de talán a husvétra való tekintettel nem lesz letolás.
Te is próbálj meg aludni.
Álommanó fusson erre
Álomport hintsen szemedre
Anyuxxx
El fogom olvasni. Hogy-hogy most felfedted, hogy KK és MSZ egy és ugyanaz? Én azért irtam neked virágnyelven, mert azt hittem tilos a régi nick névre utalni.
Anyuxxx
Te engem nem zavarsz, ha bárkivel beszélgetek is
válaszolok Neked, csak tudod 1o-kor lejár a NET-em és csak hajnali 2-kor indul. Ezért nem tudok néha válaszolni.
Üdv: Anyuxxx