leszögezem: az EFOTT király volt.
1 kibaszott nagy hátulütője volt, már megint... a szervezés.
persze jó lett volna az is, csak ugye nem számoltak a síkprimitív, bukó, stb emberekre... és ez baj.
tuti volt, amikor barátnémmal a sátorhoz értünk némi szeretkezési célzattal csütörtök éjfélkor, és tapasztaltam, hogy nincs meg egyetlen hátizsák/táska sem... ellopták...
miután 10 perc múlva sikerült lelket vernem a barátnőmbe, ilyenekkel: "nehogy kiborulj édes, de nem hiszem, hogy bármit is tehetnénk..." (na jó, nem csak ilyenekkel) elindultunk, hogy tegyünk valamit.
na, ott egy rendező.
- helló, kiraboltak, pénz, íratok, ruhák nagy része eltűnt
- a főkapunál kéne szólni
- aha
főkapu:
- mi van?!
- kiraboltak, pénz, íratok, ruha... stb.
- biztos? (hátul a biztonsági örök közben megbeszélik, hogy vki bemászott... jó tudni!!!)
- #&@Ł**...
- hívom az illetékest (ő vajon ki lehet?)
várakozás, közben ki-be igyekvő emberek figyelése, hogy nincs-e rajtuk a táskánk (csak úgy önszorgalomból)
Illetékes (elvtárs) megjön:
- mi történt?
- kiraboltak, pénz, írat.....
- miért nem vittétek magatokkal?
- koncertre? ruhát? íratot? (mert a pénz, az még csak ok, bár abból sem ajánlatos sok, főleg, ha egy boxer van zseb nélkül az emberen...pl.)
- na, hol a sátor?
megindulunk, gyorsan, de hiába, a securitysek gyöngyszemei nem sietnek, szép lassan. 2 perccel előttük a sátornál vagyunk. odaérnek. megkérdezik:
- mit vittek el?
- pénz, ruha, írat... mindent!
- jó, semmit nem tehetünk, magatokkal kellett volna vinni, vagy miért nem használtok lakatot... bla-bla-bla... nem raktátok el részegen?
- álljak esetleg féllábon? oké. h*lye b*rom!!
elkezdek féllábon állni. nem hatja meg.
- ****** ******** *******. rendőrt akarunk! tudjuk, hogy semmit nem tudnak csinálni, de legalább dolgozzanak vmit.
- menjetek telefonálni.
- esetleg adnának egy mobilt?
- nincs.
- na neee!! valakinek csak van ******!!!
- jó, hívjuk a polgárvédelmis kollegát
visszacaplatás, hosszú várakozás a polgárvédelmisre. jön. telefonál. megkérdezi:
- mit vittek el?
- ruha, pénz, írat.... basszus már mindenki tudja!
rendőr jön. fél óra múlva... ugye. megtudtuk, hogy meghalt valaki (természetes halál) és ott van a pécsi rendőrök fele, a másik meg vmi STS-nél (súlyos testi sértés) 1 db rendőr mobil az egész városban... de jön értünk kocsival, hogy lejelentsük a papírokat, mert ugye másnap már vehetnek fel vele kölcsönt stb-t.ugye.
kocsiba be, irány rendőrség. rendőr kedves, de megmondja, hogy órákat kell várnunk, és ne is reménykedjünk. tudtuk ám. odaérünk kiszállunk, állunk egy kapu előtt már vagy 5 perce, rendőr közben elhajtott (hiába, 1 rendőr van csak talpon a vidéken, közbiztonság biztos jó) mikor visszajön a rendőr, és közli, hogy ez sajna csak reggel 7 után fog menni. #&**@!! visszavisz legalább. és kedvesen magyarázza, hová kell majd bemennünk reggel.
visszaérve irány a sátor, körbenézünk. magad uram... ugye. jé egy táska, nem is a miénk. nézd már egy csapat jön, akik keresik a táskáikat. ez nem az övék. ergo: legalább 3 sátrat kiraboltak. nosza szerezzünk elemlámpát, és nézzünk körbe a kempingben. két napja nem aludtam. 1 óra múlva majd minden cuccunkat megtaláltuk a tábor 4 szögletében. meg egy csomó más emberét is (!) persze pénz, és néhány ruha, tekercs filmek leszámítva... a fényképezőt meghagyták, mert nem volt a táskában (levonhatjuk a tanulságot: a rendetleneké a világ) hihetetlen eufória, hogy nem kell az íratok után mászkálni, a pénz csak másnap reggel tudatosult :( de megoldottuk. veszteséglistán volt a vagyonunk.
egy kis empátia is volt bennünk. a megtalált idegen cuccok hatására (ahelyett, hogy elraktuk volna, nyugodt szívvel, hisz úgysem keresi meg senki...) irány a főkapu:
- áh, ti vagytok, akiknek elveszett a cuccuk.
- ELLOPTÁK!!
- ja. mi van?
- találtunk egy csomó cuccot, nem kéne bemondatni, hogy ugynmár mindenki nézzen egy kicsit körül?
- nem lehet.
- miért?????
- nem megoldható.
- ?????????? grrr...
- oké, hívjuk az illetékest.
- ááááhhh!!!!
10 perc, ott az illetékes (egy újabb)
- hol találtatok táskákat
- hátul a sötétben. nincs bennünk tájoló.
- meg tudjátok mutatni?
ba' meg, nem elég, hogy segíteni akarunk, még mászkáljunk is (ez már a 2. órában történt azóta, hogy felfedeztük a rablást)
megmutattuk, fazon beszólt cb-n:
- kéne 4 elemlámpás őr! (megtudtuk, hogy 2 folyamatosan cirál (kéne legalábbis) a kemping részen)
- .... (ez a cb)
- (hátulról egy hang:) itt van még 2 táska (ekkor már népes tábor kutakodott, mert előkerültek újabb áldozatok)
- mégis inkább 6 elemlámpás kéne!
na én itt mentem el aludni. :)
szóval ez volt. ez sem tudott keresztbe tenni az EFOTT-hangulatnak :)
a Kampec Dolores nagyon tuti volt. éppen a mondanivalóját kerestem a számnak, amikor megláttam egy lányt a sárban térdepelni. sírva. megkérdeztem:
- miért sírsz?
- nem sírok.
- talán a zene mondanivalója miatt? te mit asszociálsz bele? (mert ez tipikusan olyan zene)
- igen meg úgy az egész.
- aha. világfájdalmad van?
- nem tudom. adsz sört?
- ez narancslé.
- jó az is. veszek neked, ígérem.
- nem kell :) tessék, de mond meg, miért sírsz.
- nem tudom.
- oké. szia :))
a drogsegély sátorban is király arcok ültek. értelmesek.
az eső az valami hihetetlen szép volt (mármint a felhő), amíg nem esett. :))
zuhanyzó: szódával elmegy.
wc-k: pfúj. undorító. volt egy hely Pécsen belül, valami teraszos kis kocsma, na ott király wc volt. papír miegymás :)))
büfé: ennyi dilettáns, számolni nem tudó, gyakorlat nélküli büfést életemben nem láttam (tisztelet a kivételnek, mert volt az is)
bor: kicsit drága.
terep: valami vetésforgó.. barázdás lábbicsaklós. öröm volt pogózni. :)
többi + társaság (leszámítva a tolvajokat, akiknek száradjon le a kezük): szuperb!!!
jövőre is ott.
Coma - a billentyűmán -
