- tegy meg hozza egy kisebb paradicsomot es egy zoldpaprikat is
- mindezt keves olajjal fonnyaszd meg es keverj hozza 3 evokanal oroltpaprikat es egy keshegynyi oroltborsot
- keves vizet adj hozza, nehogy megegjen a paprika, vagy odakapjon, valamint facsard bele egy fel citrom levet
- ha elegge besurult a massza, ontsd fol vizzel es fozzel meg benne 10-15 darab csirkelabat
- ha megfott, szedd ki a labakat
- a leben helyezd el az elozo nap besozott harcsadarabokat (2 kg), valamint a delfinhus darabokat (1 kg), valamint most tedd hozza egy fej fokhagyma felet apro kockakra vagva
- mindezt fozd 20 percen keresztul, de a befejezes elott kanallal ovatosan szedd le a labak altal eresztett, felszinen uszo zsirt
- a kesz etelt talald hazilag gyurt csipetkevel
- igyad hozza mindazt, ami a hutoben alkohol tartalmu ital talalhato (pl. Crown Royal, vagy Dewar's whisky, hazipalinka, sorok es borok valaszteka)
Kovács Janó apuka időben elkezdte tanítani a kis Botondkát, a bajai halászléfőzés utánozhatatlan tudományára.
Jó alapanyagból (mondjuk Mojzi barátunk bárkájából), még az arra hajló gyermek is könnyebben képes megtanulni azt, ami egy bajai gyerkőc számára kézenfekvő kell, hogy legyen.
Na ez az, ami bennünket nem érint. Ellenére, hogy az egyik mohó "gyártó" sükösdi. Az "élvezze" a boltit, akinek nem jut másmilyen. A mi vidékünk gyermeke megtalálja a brazilmentes finomságokat. Na jó, annyiból kihatással van ránk is a balhé, hogy felértékelődött a tiszta, finom háziőrlemény. Most a kétezer forintos kilónkénti ár számít középárfolyamnak, aki az alatt kap, az már rokoni, baráti. Azt mondják a jósok, lesz ez még magasabb is. Háááát, ha 'putapestországiak' meglepnek bennünket, elképzelhető, hogy emelkedni fog ....
Jóságos Deák Pista barátom Kecskemétről, Júlia asszony halászléhez való gyufatésztáját rendelte Bajáról kartonszámra általam, mert hát kellett a "megyei kollégáknak" is belőle. Nekem már ez sem ízlett ... Az utóbbi másfél évben a "Janó-féle" mellett tettem le a voksot, de az utóbbi hónapokban már az sem olyan, mint előtte volt.
Persze, hogy az lenne az igazi, ha a magunk által gyúrt tésztából készülne el a lé mellé való. Na de kinek van erre ideje és energiája .....
Sosem felejtem el a Kapisztrán utcai három idős nazarénus néninek a tésztáit, akik két-három éve hagyták abba a házi gyártást sokunk végtelen sajnálatára. Na az volt az igazi! Abban minden úgy volt benne, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva.
Szerencsére mostanában ismét ajánlottak egy szentistváni fiatalasszonyt, aki erre a műfajra szakosodott, párszor le lett kontrollálva, igyekszik, nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik tudja tartani a nívót. Arra érdemeseknek: név, cím, telefonszám a tarsolyban!
Pártai Lucia bármennyire is elkeserítő tárgynapi jövőt vetített elénk, mégis hiánytalanul megjelent Szerbia halfőzőbajnokságán az összes főzésre invitált maestro. Ehhez bizony már szükségeltetik némi kis mánia is, ugyanis zuhogó esőben csak a nagyon 'elvetemül' halászlérajnogók szoktak, nyílt téren fatüzelés mellett bogrács mellett serénykedni.
Sazabadka mellett, Palic-Ludas tájvédelmi körzet, tegnap ilyen emberek számára adott otthon, Bajnokok kupája címszó alatt.
Az idén udvariasak voltunk, 'hagytuk', hogy helyiek vigyék el a fődíjakat, bár ehhez az is hozzátartozik, hogy a külföldi részvevők közül Kuti Géza barátom Mohácsról (a MOFA főmérnöke), valamint szerénységem főztük a legelismertebb dunai/mohácsi/bajai halászlét :).
Az idén a zsűri inkább értékelte a sűrűséget, ez pedig számunkra nem annyira 'bejövő', lévén mi tésztával léevő vendégekhez vagyunk szokva, és 'szilvalekvár' rotyogtatástól meglehetősen idegenkedünk - nem is igazán rúghattunk labdába. Az élet ilyen gasztronómiai berkekben is: hol fent, hol lent :)!
Pár lelkes bajai és Baja környéki lokálpatrióta szívügyének tekinti a bajai halászlé népszerűsítését, a halászléfőzéssel kapcsolatos népünnepély tapasztalatainak korrekt megosztását olyanokkal, kik hasonló jellegű rendezvényekkel szeretnének örömet okozni a lakosságnak.
A Palic-Ludas Természetvédelmi Körzet az idén másodszor adott otthont ilyen rendezvénynek. Egy évvel ezelőtt, az első alkalommal szerénységem hozta haza az első díjat, nem is akármilyen társaság elől, hiszen az a rendezvény bajnokok kupája volt, meghívott szerbiai és montenegrói prominensek versenyeztetésével.
Lám, nem hiábavaló az igyekezetünk, nem hiába veszünk részt segítő szándékkal ebben a folyamatban Béres Bélával (aki a bajai művelődési központ igazgatója), Király Lászlóval (aki a Petőfi Népe újságírója [ő szabadkai származású]), Kricskovics Józseffel (aki a garai szerb önkormányzat képviselője) karöltve, hiszen a vajdasági magyar sajtó tolmácsolása szerint is a bajai példa az etalon!
A Ludasi-tó partján, a Szúnyog csárdánál az idén is megtartották a már hagyományos halászléfőző versenyt 51 szakács részvételével. A szervező, a Palics-Ludas Közvállalat igazgatója azt szeretné, ha idővel ez a rendezvény is olyan híressé válna, és olyan tömegeket mozgatna meg, mint a tekintélyesebb múltú bajai halászléfőző verseny. Most egyelőre félszáz bográcsban főtt a hal, de népes asztaltársaságok (mintegy háromszázan) várták, hogy az feltálalják az elkészült finomságot. A zsűri döntése alapján az első díjat a szabadkai Vladimir Obradović kapta, a második a zombori Török István lett, a harmadik pedig a bácsfeketehegyi Ali István."
Ehhez kapcsolódóan még egy jelenséget mindenképpen említésre méltónak tartok.
Ez pediglen, a rendezvény fölötti röpködés!
Még nem ismerem a hivatalos verdiktet, de képtelenségnek tartom, hogy legálisan történjen egy több tízezres tömeg feje fölött, a különféle manőverekkel tarkított légi akrobatikázás.
Jómagam számtalan légiparádén vettem részt, már kölyök koromban is. Ilyen alkalmakkor evidens volt a nagy nézőseregtől illő távolságban bemutatni mindazt a bravúrt, amihez a profi pilóták értettek. Balesetek így is történtek, több ilyen emléke él bennem kitörölhetetlenül.
Baján, mintha kifejezetten provokálnák a kiszámíthatatlan sorsot, mit sem törődve a pakliban rejtőző tragédiák lehetőségével :(! Egyszerűen rémísztő belegondolni, hogy a sűrű füsttől gomolygó belváros felett történjen olyan malőr, ami visszafordíthatatlan következményekkel járna :((....
Az előbb bekörmöltem már valamit, de lefagytam és nem találtam:))))
A lényeg valami olyasmi volt, hogy szerintem sem helyénvaló ha más ételeket főznek ill. hogy ha már van saját helyük akkor egy évben egyszer igazán kitehetnének magukért a bajaiak és megmutathatnánk, hogy a SZEGEDI HIRES, DE A BAJAI FINOM!:))))
Az idén ismét gondot okozott, hogy nedves volt a fa. Ez meg is látszott a sűrű füstön.
Khmmm., hát igen, kezd divatba jönni, hogy némelyeknek túl macerás a népünnepély helyszínén főzni, ezért sajnálatos módon sokan azzal a lehetőséggel élnek, hogy otthon, vagy a nyaralójukban családilag, haverokkal megfőzik és beburkolják a halászlét, majd később csapatostól bevetik magukat a dzsumbujba úgy, hogy a foglalt helyük jelent biztos bázist ülve vedelni a vitt, vagy helyszínen vett italokat.
Ez már így nem az igazi, nem tartom méltányosnak a szervezőkkel szemben. Mint ahogy azt az alapbunkóságot sem, hogy akadnak olyanok is, kik azzal akarnak kitűnni a tömegből, hogy halászlé helyett másféle ételt kreálnak és fogyasztanak. Én az ilyeneket se perc alatt elzavarnám a francba, de legalábbis megvonnám tőlük a főzőhelyhez fűződő jogukat.
Ha egyszer halászléfőző fesztivál a nóta címe, akkor talán szíveskedjen a nagyérdemű illő módon alkalmazkodni, és mondjuk rá nem puliszkát, borsostokányt, vagy bármi más taknyolmányt kulimászolni :((....
Kilencedik alkalommal rendezték meg szombaton az immár Európa-hírű bajai halászléfőző népünnepélyt. Az idén is több mint 2000 bográcsban rotyogott a pompás halászlé a Szentháromság téren, a történelmi belvárosban és a festői szépségű Petőfi-szigeten. Azok, akik nem váltottak asztalt, odahaza baráti, rokoni társaságban készítették a bajai halászlét.
Kilencedik alkalommal rendezték meg szombaton a bajai halászléfőző népünnepélyt. Több mint 2000 bográcsban rotyogott a pompás halászlé a belvárosban és a Petőfi-szigeten. Szerdán képriportot közlünk. Az idei ünnep alapozása hetekkel korábban elkezdődött. A nagysikerű művészeti napokon rangos kulturális események részesei voltak a bajaiak és a városba látogató turisták. Sokan azt gondolták, már nem lehet tovább fokozni az ünnep tartalmát, de tévedtek. Béres Béla programmenedzser, a népünnepély főszervezője örömmel üdvözölte a rendezvény fő támogatóit, akik évek óta szívügyüknek tekintik a bajaiak ünnepét. – Ahol ennyi ember összejön, ott jelen kell lenni, részeseivé kell válni a közös ünneplésnek. Idén is sok olyan vendéget köszönthettünk, akik valamilyen szállal kötődnek a városhoz. A hazalátogatók mindig rácsodálkoznak, hogy milyen egyedi, megismételhetetlen a már Európa-hírű bajai népünnepély. Ez az ünnep a bajaiaké, hiszen csak közösen, együtt létezhet.
Széll Péter polgármester köszönetet mondott a több mint 2000 családnak, akik fenntartják és továbbviszik ezt a rendezvényt. – Köszönöm, hogy évről évre vállalják: július második szombatján 18 órakor meggyújtják a tüzet és megfőzik a bajai halászlét. A rendezvény sikere igazolta, érdemes. Mindenki, aki szereti Baját és a város mediterrán hangulatát, mindig jól érzi magát. Mi az, ami ezt az ünnepet oly fontossá teszi? Ilyenkor az átlagosnál is mosolygósabbak a bajaiak, türelmesebbek egymáshoz. Érzékelhető a bácskaiakra olyannyira jellemző mentalitás, ami értékeink megmutatását, az egymásra figyelést és a város befogadó hangulatához illő vendégszeretetet tükrözi. Természetesen ugyanilyen fontos – és feltételezem, hogy ezt az itt élő és dolgozó halárusok, kereskedők és vendéglátósok visszaigazolják – a népünnepély idegenforgalmi jelentősége. Kérdés ilyentájt, hogy lehet-e fokozni az esemény színvonalát? Igen, lehet, most is ez történt. Nem emlékszem, hogy a mai napot megelőző időszakban, korábban a programok ilyen színesek lettek volna. Pénteki műfüves focibajnokság, a street-ball, az erős emberek vetélkedése, a Jézus Krisztus szupersztár főtéri bemutatója, a kézművesek tárogatókíséret melletti bemutatkozása, a koncertek és könnyűzenei programok mind ezt igazolják. Erre kell figyelni a jövőben is. Próbáljuk meg megnyújtani ezt az időszakot, amiért érdemes ellátogatni ide, Bajára.
Vakulya Ottó rendőrkapitány: – Komoly előkészületet igényel a népünnepély rendezettségének biztosítása. Ezen a hétvégén 210 fő segítette a munkát. Probléma olyankor adódik, ha olyan társaság érkezik Bajára, amely ki akarja használni a helyzetet zsebtolvajlás, lopás céljára. Előfordul, hogy mások az ital hatására garázdálkodnak. A három éves tapasztalatom szerint zökkenőmentesen, rendben ünnepelhetett a város. Nem kellett senkit előállítanunk. Érdekes, hogy a városba évről évre visszatérő egyetemisták is azt vizsgálják – a tömegpszichózis alapján –: mi az oka, hogy tízezrek ünnepelnek együtt a városban fegyelmezetten. Természetesen feladatunk a program biztosítása mellett a lakások biztonságának őrzése is. Sok lakás marad üresen szombaton. Mialatt a polgárok szórakoznak, a mi járőreink arról gondoskodnak, hogy ne váljanak bűncselekmény áldozatává.
Az ember manapság ritkán találkozhatik a néppel. De én most a hétvégén találkoztam vele az immár világhíres bajai halászléünnepen. A nép kövér volt, jókedvű és hangos. Föl-alá hullámzott a gyönyörű főtéren – hat óra, vagyis a tűzgyújtás előtt ugrásra kész, tele bográcsok között járt-kelt izgatott várakozással, nyolc után lassan, elégedetten, fényes arccal. Körülötte ekkor már halászlék, bukták, rétesek romjai – olyan halmokban, hogy még egy ünnep kijött volna belőlük. Nemcsak a nép volt itt persze, hanem álruhás királyok is szép számmal, illetve inkább császárok, az élet császárai: vállalkozók, politikusok, üzletemberek, bankárok, tévésztárok. A politikusok azért jönnek, mert tudják, jól áll nekik a bogrács, az ünnep, az elvegyülés: egyszerű miniszter az egyszerű nép között. S minthogy hétfőtől péntekig a nép boldogításával vannak elfoglalva, jó lehet látniuk szombaton, hogy a nép tényleg boldog. Hátha miattuk boldog, s nemcsak szombaton. Az üzletemberek valószínűleg azért jönnek, mert szeretik a halászlét, a jó társaságot. De van, aki azért jön, mert szereti a szülővárosát. A mi házigazdánk például "civilben" nagy nemzetközi cég vezérigazgatója, akit nemcsak a szíve köt ide, hanem a szomszéd faluban egy jókora szőlőbirtok és borospince is, ahol a barátait vendégül látja évről évre a nagy nap délutánján. Ez afféle kedvcsináló bemelegítés az esti halászlére, de vigyázni kell a stifolderrel, sajttal, borral, pálinkával, mert különben az ember hasában nem marad egy kanálnyi hely sem a halászlének.
Az pedig maga a tragédia.
Baja a kilencvenes évek közepén találta föl a halászléfőző versenyt, akkortájt, amikor minden település igyekezett valamivel megerősíteni identitását és idegenforgalmi vonzóerejét. Háromszáz bográccsal kezdték, ma már kétezer bográcsban fő, zubog a kultikus lé, verseny már rég nincs, a bajai halászlét zsűrizni blaszfémia. S hány kóstolókommandó kéne kétezer bográcshoz? Mind bajai módra készül – egyszerre mindent bele –, s mind a legjobb. Hogy mitől? Valami kifinomult receptje volna? Dehogy. A kényszer szülte. Valamikor elő volt írva, hogy gazdáik a dunai vízimolnároknak kötelesek naponta egy meleg ételt adni. Mi van a Dunában? Víz és hal. Mit lehet vinni még, ami nem romlik meg? Száraz tésztát. És gyorsan kell, hogy elkészüljön, mert nem lehet munka közben hosszan főzőcskézni. Innen a recept – meséli Béla bácsi, a rendezvény agytrösztje és "Gubacs", a helybeli hírlapíró, aki ugyancsak mindent tud. Mély megvetéssel emlegetik az úgynevezett alaplét és a halpasszírozást, mint olcsó vendéglátós trükköt, hogy a lének teste legyen. Engem – meg sok tízezer embert – már meggyőztek, hogy ez a legjobb a világon, s jövőre újabb turnust várnak. (Jövök én is, győzködjenek csak még egy kicsit.)
Minden település igyekszik kitalálni valami tömegvonzót. Eszterházán zenélnek, Füreden boroznak, a legtöbb helyen pedig sütnek, főznek valami különlegeset.
Az én szülővárosomban, Ráckevén nem az étel áll a középpontban, nálunk János vitéz napokat rendeznek, mert a legenda szerint Petőfi egy ráckevei obsitos huszárkapitányról mintázta volna meg a magyar irodalom legklasszabb legényét, János vitézt. Ez egyáltalán nem biztos, de nem számít. Nem az igazság a lényeg, hanem az, hogy az emberek jól érezzék magukat, és sokat költsenek. A bulvársajtóban, -tévében is "bocsánatos bűnnek" számít, ha az érdekességnek nincs köze a valósághoz (legfeljebb a valóságshow-hoz).
Nemcsak a tévé, a sajtó, a politika bulvárosodik, hanem lám, a népünnepélyek is.
Minden bulvárosodik. Csak a halászlé nem. Azt védi a hagyomány, az ősi recept, s nem lehet benne semmi virtuális, semmi művi, semmi mintha, semmi ál. Csak hal, víz, só, hagyma, paprika, tészta. És tűz. Igazi tűz.
Föl nem foghatom ésszel, hogy miért képtelenség tárgyilagosnak lenni népünnepélyünk kapcsán. Minden évben akad olyan 'objektív' tudósító, mely ugyan vendégként el van ájulva rendezvényünk nagyszerűségétől, de az események rögzítőjeként visszatérő módon tévedésekbe esik.
Aszongya: "Baja a kilencvenes évek közepén találta föl a halászléfőző versenyt ..."
Hát, kérem szépen, ez természetesen ismét nem igaz, a Város ezt a napot sosem szervezte versenyszerűre!!! Ez az első alkalomtól kezdődően mindig is népünnepély volt!
Az sem igaz, hogy"háromszáz bográccsal kezdték"!
Háromszázzal lett az első alkalom meghirdetve, de már akkor is olyan érdeklődés övezte e napot, hogy közel ötszáz főzőhelyet kellett létesíteni.
Sugallatában az "ősi recept" is sántít: "Csak hal, víz, só, hagyma, paprika, tészta."
Így olyan látszatot kelt, mintha a halászlé szerves része lenne a tészta, holott mifelénk a tésztát már megfőtt állagában teszik a halászlé mellé. Hogy némelyeknél a lé és a tészta közös tálba kerül, az már más kérdés.
Lezajlott, szép volt, jó volt, az égiek ismét kegyesek voltak városunkhoz, a halfőző rendezvény tízezreihez.
Ma már számomra ez a nap leginkább akként jelent nagy örömöt, hogy általa másoknak tudok örök élményt nyújtani.
Idei vendégeim egy része, két nap során érezte nagyszerűen magát. A kecskemétiek szombaton, a garaiak és szabadkaiak pénteken és szombaton.
Személyes sikerélményem: bebizonyosodott, hogy Kulimák Gábor révén, távirányítással is képes vagyok elismerést arató halászlét főzni.
Adamek Dani barátom pedig Dunafalváról, végtelen figyelmességét tanúsította, mintha gyanította volna, hogy kedves Opinelem valahol idegen zsebben lapul már (remélem, nem valaki hátában ..), és környékünk legendás késeseként, egy csodálatos új szalonnázóbicsakkal lepett meg. Kösz Dani, hálás vagyok érte :)!!!
"Készülődés a kilencedikre Bajai Napló [2004-07-07] Népünnepély
Szombaton már a kilencedik alkalommal borítja majd bográcserdő Baja belvárosát.
A halászlé ünnepének előkészületeiből egyre több látható. Ismét számos rendezvény kapcsolódik az eseményhez, az ünnepi hétvégén megszokott és újszerű programok is zajlanak a városban. Hagyományosnak mondható például a Sporthorgász Egyesület versenye, amit szombat reggel tartanak a Galagonyásnál. A nyílt, egyéni bajnokságot immáron a negyedszer időzítették a népünnepély napjára. A győztes szombat este a Szentháromság téri színpadon veheti át az első helyezettnek járó vándorkupát. Újdonság lesz szombaton, hogy déltől a 18 órai tűzgyújtásig szúrnak és szűrnek a nyugdíjbiztosító előtt. Itt áll majd az egyik gyógyszergyár autóbusza, amelyben különböző vizsgálatokat végeznek. Orvosok és ápolók vállalkoznak koleszterin- és trigliceridmérésre, vércukorszint-meghatározásra, gombaszűrésre.
Lapunk ma 16 oldalas, színes melléklettel jelentkezik. A korábbiaknál nagyobb terjedelmű kiadványukban a programok, események mellett korábbi halászléfőzésekről olvashatnak személyes hangú beszámolókat, érdekes, meghökkentő történeteket, recepteket."
Amennyiben olyan kérdések merülnének fel a NAGY HALFŐZŐNAP vonatkozásában, melyekre nem találtok választ egyéb hírforrásokból, úgy azt adjátok elő itt, és a főszervezők révén tájékoztatlak benneteket.
Bajai halászlé után, ha még tart a szuflából, pörcös túróscsuszát szokás fogyasztani.
Ajánlok egy hasonlóan finom "desszertet", íme alább az elkészítési módja.
"Hogy mióta készül nem tudjuk, 100 éve biztosan.
„Borsos” mert a zsíros-tejfölös „szaft” egyetlen, meghatározó fűszere – a só mellett – a fekete bors.
A kissé édeskés fonott kalács, gazdagon nyakon öntve sós-borsos tejföllel jó „ágy” a borozgatáshoz. Ezért a férfiak is szeretik.
Kifejezetten SZEREMLEI SPECIALITÁS! Hogy mostanában már a Sárköz más településein is készítik, az a házasságoknak tudható be. (Ismert, a szeremlei ember csak a falujából, vagy Sárközből/be házasodott.)
Családi ünnepekkor (lakodalom, keresztelő, szülinap, névnap, torok stb.), egyházi ünnepekkor (karácsony, húsvét) sütötték kemencébe. Ma – kemence hiányában – sütőben készül a kisebb „puffancs”-nak becézett változata.
Szigorúan kézzel kell enni, FENSÉGES SETEMÉNY!
Hozzávalók:
1 kg liszt
˝ l tej
5 dkg élesztő
8 dkg cukor
4 dkg só
15 dkg RAMA margarin (régen sertészsír) a kidolgozáshoz.
4 tejföl, őrölt bors a mártáshoz.
˝ liter tejet langyosra melegítünk (nem forró!) beletesszük a 8 dkg cukrot, elkeverjük, felfuttatjuk benne az 5 dkg élesztőt. A lisztben elkeverjük a 4 dkg sót, majd hozzáadjuk a tejet. Laza kézmozdulatokkal emelgetve finomra kidolgozzuk a tésztát, a margarinnal körbe-körbe kenve a tálat. Addig kell csinálni míg a tészta a táltól és a kéztől el nem válik és hólyagosodni kezd. Meleg helyen letakarjuk kb. 25-30 percig kelesztjük. Időközben megnézzük nehogy kimenjen a tálból. A megkelt tésztát lisztezett deszkára tesszük, maréknyi cipókra osztjuk. A cipókból fonatokat készítünk a következőképpen:
A tésztát hengeresen sodorva 50 cm-es rúdra nyújtjuk középen meghajtjuk és a kettőt összesodorjuk,majd ebből kör alakot képezünk a két végét összenyomva. Kizsírozott tepsibe tesszük kb. 10 percig kelni hagyjuk.
Előmelegített sütőben szép lassan pirosra sütjük, időnként ellenőrizzük, nehogy megégjen!
A kisült kalácsokat még melegen megmártogatjuk a következő mártásban:
Jó evőkanál zsírt felolvasztunk, beleteszünk 1 mokkáskanál sót, 1 mokkáskanál őrölt fekete borsot és elkeverjük 4 pohár tejföllel. (2 dl-es)
A megmártogatott kalácsokat nagy tálban sorba rakjuk, a megmaradt mártást a tetejére öntjük. Jól lefedjük, hogy a melegben megpuhuljon. (Tető + takaró!)"
"Legyőzhetetlen a bajai halászlé Bajai Napló [2004-06-09]
Sióagárd
Gazdag program zajlott hétvégén a sióagárdi Nyárköszöntőn. A vasárnap a Sió menti Országos Halászléfőző Versenyé volt, amit immár tizedszer rendeztek, a Leányvárban, igen nagy érdeklődés mellett. Az el-eleredő eső nem hígította fel a leveket, a Kovács János elnökölte zsűri döntése szerint a vegyes kategóriában 1. Bleier József (csukapörkölt), 2. dr. Novits György (gombás harcsapaprikás) 3. Danóczi Nándor (gyepi sori harcsapörkölt). A halászlevek versenyében: 1. dr. Novits György, 3. Kollmann Péter és Gyurkity Tamás (mindhárman Bajáról)."
Hagyományainkhoz híven az idén is lehetőséget kívánunk adni mindazoknak, akik tavaly főzőhellyel rendelkeztek:
2004. április 13. - április 30. között újíthatják meg az idei évre is helyeiket.
A regisztráció a József Attila Művelődési Központ és Ifjúsági Ház Jegyirodájában (Baja, Árpád tér 1.) a szervezési hozzájárulás helyszíni befizetésével történik, amikor átveheti a halfőző helyére vonatkozó információs kiadványt is.
Csere, illetve egyéb változtatási igényeket a főzőhelyek jogával rendelkező személyekkel való egyéni egyeztetés alapján tudunk csak végrehajtani, a regisztrációval egy időben.
Amennyiben a fent megadott időpontig nem jelentkezik a halfőző helyéért, úgy töröljük részvételi igényét, és a részére fenntartott helyet másnak adjuk át.
Mivel a rendezvény bővítésére nincs lehetőség, új jelentkezőket csak korlátozott számban tudunk fogadni, kizárólag írásban, név, pontos cím, telefonszám feltüntetésével a 6500. Baja, Árpád tér 1. címre, vagy a 79/326-633 faxon.
Halfőző helyet csak abban az esetben tudunk adni az új jelentkezőknek, ha a tavalyi „asztalgazdák” nem tartanak igényt az idén is a halfőző helyükre. Amennyiben marad szabad főzőhely, április 25. után írásban értesítjük a helyigénnyel jelentkezetteket.
Minden halfőző hely jogvédett termék, üzleti célú felhasználása, a kiváltott helyek átadása más személyeknek anyagi ellenszolgáltatás ellenében
T I L O S !
Az ilyen felhasználók ellen feljelentést teszünk a Megyei Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnél.
"Halételek a régmúltból BAJAI NAPLÓ [2004-04-28]
Baja
Szabadtűzön felsőfokon címmel a minap a Duna Szállodában bemutatták azt a filmet (CD-változatban), amely Felső Barnabás természetvédelmi őr gyűjtése alapján készült a Gemencben. Ötféle halétel (bajai halászlé, keszegleves, csukapörkölt, Bethlencsuka, füstön sült süllő) és a szabadban is elkészíthető túroscsusza receptjét ismerteti az alkotás, ideértve a halfogás módját, a haltisztítás fortélyait, a tűzrakást, az ízesítést és a tálalást is. Koszteczky László producer és operatőr két évig forgatott a dunai ártéren. Így mind a négy évszak jellegzetes paraszti-, és halászételeit, egykor használatos halfogó eszközeit, és az 1800-as évek elején itt honos fokgazdálkodás még fellelhető emlékeit idézi a hangulatos film. A bor-, és ételkóstolóval egybekötött bemutatón prof. Andrásfalvy Bertalan és dr. Solymos Ede ismertette a Gemenci ártér folyamszabályozás előtti néprajzi, valamint halászati sajátosságait a tudomány szemszögéből. A gasztronómiai film bemutatójára mintegy százan voltak kíváncsiak."
Előfordul, hogy halászlé miatt időnként elfogultsággal vádolnak. Mint idegen gasztronómiai remekek mindenkori élvezője és értékelője, most például a közeljövőben némi módosítással ki fogom az alábbi variánst próbálni. Hogy rászokunk-e, azt majd az eredmny eldönti :)...
Első variáns az ajánlott recept, a második saját elképzelésem egy kilóra vetített arányokkal.
A halnyesedéket 1 liter vízben feltesszük főni. Hozzáadjuk a megtisztított, felszelelt sárga- és fehérrépát, a hagymát. Sóval, szemes borssal, babérlevéllel ízesítjük. Ha puhára főtt, átpasszírozzuk. A vajból, lisztből rántást készítünk, pirospaprikával meghintjük és a levest berántjuk. A tejfölben kikeverjük a tojássárgáját, a levesbe öntjük és összemelegítjük, de már nem forraljuk. Pirított zsemlekockát kínálunk hozzá.
A haldarabokat 1 liter vízben feltesszük főni. Hozzáadjuk a megtisztított és hasábba vágott sárga- és fehérrépát, az apró kockára vágott vörös- és fokhagymát. Sóval, őrölt borssal, őrölt babérlevéllel ízesítjük. Ha puhára főtt, átpasszírozzuk. A vajból, lisztből rántást készítünk, pirospaprikával meghintjük és a levest berántjuk. A tejfölben kikeverjük a tojássárgáját, a levesbe öntjük és összemelegítjük, de már nem forraljuk. a szokásos halászlé tésztánkat kínálom hozzá.
Áhh, a Király Laci Mihálkodik itt, mintha legalábbis nem tudná vajdasági sztárújságíró létére :).
Attila! Nem augusztus, hanem július második szombatja. Nem verseny az, hanem halfőző népünnepély, nincs díjazás, az év halfőzőjét úgy sorsolják ki a több, mint kétezer halászlé főző közül.
A Májkó, mint a Májkók általában szeretnek időben felkészülni, még mi nem Májkók is :). Pölö a halat előző nap pucolni és besózni. Meg hát a tészta sem kommersz kerül az asztalra, ha jóságos vendég érkezik. És így tovább.
Nos, találkozásunk apropóját sajnálom, a találkozásnak viszont nagyon örülök. Akik mellettem ültek, a Csipet Csapat nagy öregjei, majd meg fogják teremteni nekünk Szántón és Budzsakban a jó élet (gondviselés) minden vállfaját, csak időben jelezzétek Jovánnal, mikor lészen közös leruccanás. Régóta tervezzük már ezt.
Attilám, hajrá, gyere fórumunkba gyakrabban, néha egyedül nem bírok a dévajkodókkal, a te kalibered jól jönne segítségnek csétcsapni az arra érdemesek között :))...
(Spava "srpski", sta je :(..? Pozdrav Jovanu i Porodici!))
Lám, nem lehet elég korán kezdeni!
