Pour My Love, Most Toys és társai ezúttal nincsenek. De én értem a véleményedet, és azokét is, akik kemény 2-es osztályzatot adtak a progarchives-en. Főleg úgy, hogy hatalmas hype volt az album körül, Brave 2 meg a korai Marillion lett emlegetve. Hát ez nem az.
Viszont az én elvárásaimnak megfelel, hattyúdalnak ez teljesen rendben van, aztán majd az idő eldönti, hogy hányszor veszem elő.
Ezzel együtt remélem, sokaknak tetszik a F.E.A.R. (ez kell ahhoz, hogy még néhányszor élvezhessük a koncertjeiket) és talán az én véleményem is árnyaltabb lesz még néhány további hallgatás után.
De most inkább hallgatok The Pineaple Thiefet pl. és várom a Kaipa Da Capo megjelenését.
Én viszont reménykedtem némi izgalomban, főleg, hogy a Sounds egészen jóra sikeredett és a TNK a nyári wertheimi koncerten nagyot szólt. A koncert szokás szerint energiabomba volt, ezért fáj nagyon Hogarth nyavalygása némi Marillion-ízű kísérettel.
A progarchives-en is meredeken, folyamatosan esik a pontszám.
Persze az teljesen igaz, hogy a világon semmi újat nem hoz az album. Én viszont erre nem is számitottam. Amolyan Hogarth-éra bestof, ezúttal felesleges töltelék nélkül. Nekem ez elég, de értem mások csalódottságát.
Sajnos többé-kevésbé egyet kell értenem azzal a véleménnyel, amit a FB-on olvastam az imént (ld. lentebb). Azzal a különbséggel, hogy a The New Kings menti meg egyedül az albumot, az tényleg tetszik. Ezen kívül van még kb. 5 percnyi anyag, ami élvezhető, de azt is mind hallottam már. Kár :-((((
"Dreadful album. Same old crap, whispering, no tune, nothing to get your feet tapping, I thought the last one was bad too. I'm afraid my life long love for Marillion has now ended. They all sound the same. Can't tell the difference between this album and the last never mind each track!"
Ha nem is a legjobb, mert szerintem a Brave bátrabb, a 80-as évek pedig őszintébbek voltak, de tényleg gyönyörű "utazás". A top 5-ben van, az biztos. Valahogy olyan, mintha mindent eljátszanának, amit én szeretek bennük, és mindent kihagynának, amit nem annyira. Amúgy persze önismétlő, túl sok Hogarth, stb... Már látom a kritikákat. De én pont ezt szeretem bennük, ez az a Marillion, amit szeretek. A Leavers? Nagyon jó, az a hangulat a 3. tétel végén... De igazából én azt szeretem, hogy nincs az, ami az utóbbi 20 év összes albumánál megvolt, hogy bizonyos számokat átugranék. Mindegyik megüti a szintet. És nekem eleinte nem tetszett a New Kings, de élőben, kivetítővel, abban a hangulatban olyan hatást tett rám, amit nem tudok elfelejteni.
Örülök, hogy ezt még megcsinálták. Ez sokkal szebb "hattyúdal", mint a Yes-Genesis-ELP-triónak volt. És ki tudja, náluk még kit hoz a jövő. A koncerten úgy tűnt, van még energia bennük. A jövő évi lodz-i weekend befigyel, azt hiszem.
Sziasztok. Keresem a Marillion-Out of season 2009 weekend dvd kiadványt. Ha valaki tudna ebben segíteni,hogy hol/honnan lehetne beszerezni/megrendelni akkor azt megköszönném! Üdv.minden rajongónak!
A Fish-korszak lemezeit ismertem, és értékeltem, nem lelkesedtem, de néhány részletüket kiemelkedőnek éreztem (főleg a Misplaced childhood-ról).
Azután azt hittem . mert azt olvastam-, kivált az együttes lelke, aki az izgalmat vitte bele. Igy nem is nagyon törődtem a második korszakukkal. Azért az bennem maradt, hogy a gitáros meg a billentyűs olyan érzékenyen játszik, hogy mégis ismerni kéne, mit csináltak a későbbiekben.
Azután valahogy , már a neten elkezdtem hallgatni néhány újkori koncertjüket. És kis érés után - lenyűgözött. Akkor lettek igazán jók, Hogarth-al. PL. a Neverland, a Strange Engine és a többi. Rothery pedig teljesen egyedülálló gitáros, és ő is a második korszakban teljesedett ki.
Nálam már vagy egy hete Marillion szól. Aki ismer (kevesen lehetnek már itt - már hosszú évek óta nem írok zenéről), tudja, hogy nem ma kezdtem a progrock műfajt, amiről a műfajban nem tudok, arról nem is nagyon érdemes tudni. De a Marillionnal melléfogtam, bevallom. Úgy voltam vele, hogy a korai - egyébként jó - lemezeik alapján elkönyveltem egy másodvonalbeli együttesnek, amely ugyan jó, de mégsem annyira jó, hogy a legnagyobbak közé tegyem. Ugye, nekem már maga a műfajuk, a "neo-prog" sem eléggé jó, hiszen az is egyfajta utánérzést sugall, még jó ha nem utánzást, és én inkább a komolyabb progrock műfajokat szeretem. Szóval annak idején a harmadik lemezüknél abba is hagytam a Marilllionozást.
De ezt akkor rosszul tettem. Most egy hete valahogy gyanút fogtam, vagy kíváncsi lettem, hogy mit csináltak még... hátha valami jó is kisül belőle. És kisült. Sorra hallgatom a lemezeiket, és bizony némelyik jobban tetszik, mint az első háromból bármelyik. Nem mondom, hogy az újak közül mindegyik jó lemez, vannak gyengék is. De mások meg nagyon ott vannak. Pl. a "Marbles"-en eszméletlen jó számok vannak, a "Neverland" hallgatását egyszerűen nem tudom abbahagyni, órák óta (és ebből napok is lesznek ahogy magamat ismerem). És bár általában a Pink Floydhoz (!), meg nem is tudom, még melyikhez szokták őket hasonlítani, de nekem az volt a benyomásom, hogy a Van der Graaf Generatorhoz hasonlítanak a legjobban - ha van értelme a hasonlítgatásnak. Csak ugye, a VdGG a végére már (nagy örömömre) elment egy igen absztrakt zene irányába, és a Marillion azért ennyire nem, bár az ő zenéjük is modernebb hangzású lett. Én alapvetően az instrumentális zenét szeretem, de most a Marillionban egyáltalán nem zavar az ének. Tesz hozzá, és nem elvesz belőle, mint ahogy a legtöbb együttesnél - ez nagy dolog.
Szóval, nálam mostanában nagyon jól szól a Marillion.
Csak, hogy éledezzünk! Fish papa állítólagos utolsó turnéján (műsoron a teljes Misplaced) az a Lazuli az előzenekar, ami az utóbbi évek egyik legizgalmasabb prog-zenekarává nőtte ki magát. A közelünkben Bielsko Bialában lehet elcsípni a duót november elején.
Sziasztok! Hajdan én is csevegtem itt veletek, igaz más néven(Lothian).
Azt szeretném kérni az érintettektől, hogy hozzájuthatnék-e a 2004-és krakkói koncerten és koncert után készült fotókhoz.
Én is jelen voltam, mint "navigacije", azaz figyeltem a térképet, gps híján.
Előre is köszönöm a segítséget, ha még jár erre valaki...
