'He had concerts coming up in Japan and even though they hired a back-up keyboard player to support him, Keith was worried.
'He read all the criticism online and was a sensitive soul. Last year he played concerts and people posted mean comments such as, 'I wish he would stop playing.'
Hát ez elég cirkuszi valóban.. bár ha belegondolok, az ELP is művelt véleményes dolgokat a koncertjein. Igaz ott legalább a zene rendben volt, most belehallgattam pár Havasi kompozícióba, nekem semmitmondóak.
Már a kérdést sem könnyű feltenni a "régi" és az "új" After Crying s ezzel összefüggésben Pejtsik Péterről, hogy milyen is az az ív, ami az akkori és a mai művész és alkotásai (amely mégis csak legjobban jellemzi és bemutatja őt) között feszül..? A válasz sem könnyebb ~ ha egyáltalán ezt meg lehet válaszolni.
Én - elfogadva és nem jellemezve vagy kategorizálva mások zenei ízlését és véleményét - azt gondolom, hogy akik ott voltak az After Crying indulásakor az első koncerteken, akik belszerettek abba a fantasztikus zenei világba, az első hanglemezekbe.. amelyekhez fogható alig volt idehaza.. annak az After Crying első korszaka talán értékesebb, mívesebb.
Magam is úgy vagyok, hogy az After Cryingnak (melynek zenei világából számomra a Vedres Csaba zongorajátéka és zeneszerzői munkássága egy alapvető, ki nem iktatható rész) az 1994-es Föld és Ég albuma az, ameddig feltétlen rajongója voltam a zenéjüknek.
Az 1996-os De Profundis sem ugyan az már zeneileg, de még erősen hozza az eredeti After Crying zenei világot. Ezután azonban (hangsúlyozom számomra) "ez" az Aftery Crying már nem ugyan azt a hozzám közel álló zenei világot nyújtja. Ettől még természetesen másoknak ez tetszik, az új zenei világ, az új felállás, az új énekes, stb..
Én azt érzékelem vagy sejtem, hogy Pejtsik Péternek már rég "nem elég" az After Crying, noha nyilván az "övé", alapítója, máig működtetője. Szerintem Ő már régen sok-sok évre többre és másra vágyik-vágyott : kilépni, fölé kerekedni az addigi progresszív és karakteres, igényes zenének és más felé evezni. Hogy ez a "más" pontosan micsoda, ebben erősen megoszlanak a vélemények.
Pejtsik Péter pl. az utóbbi pár évben csak filmzenét szerzett 24 filmhez. Azért ezek a művek mégis csak közelebb állnak a popzenénez, mint a progresszív zenéhez. És a huszonégy "lemezzel" szemben hány lemez is áll az After Crying oldalán nem az utolsó pár, hanem az utolsó 20 évben, Vedres Csaba nélkül..?
Természetesen, a mai After Crying albumok is fontos és értékes zenék, művek.. és messze felette állnak a magyar zenei átlagnak.
Ugyan így számomra is elgondolkodtató, hogy pl. mit is keres Pejtsik Péter a Havasi Balázs koncertjein, amelyek az én szememben a rengeteg cirkuszhoz és a rengeteg pénzhez közelebb állnak, mint a zeneművészethez.
De hangsúlyozom, ez csak az én véleményem és zenei ízlésem, én is tudom, hogy a Havasi a Carnegie Hall-tól kezdve egészen egzotikus helyekig.. sok helyen ünnepelt sztár. Ő is kirobbanó tehetségként kezdte, csak igen hamar valamiért rájött, hogy nem Bartók zongoraműveket szeretne játszani ötszáz néző előtt 1 x forintért, hanem 100 x forintért tízezer néző előtt.. valami egészen mást, ami semmiképpen sem Bartók.
Egy olyan sztár, aki a menedzsere és a magasművészet kedvéért ezüst őszesre festette és feltupíroztatta a haját ~ biztosan úgy jobban szól a Steinway is.
Ez már pedig, amiben a Pejtsik Péter és részt vesz, csak egy show : ahogy a plakátra is rá volt írva - Aréna Show / Havasi Symphonic
"Nagy kedvencem Mike Portnoy is otthagyta az egyre gyengébb DT-t"
Azért a tények kedvéért jegyezzük meg, hogy ez nem egészen így volt. MP pár évnyi szünetet és bevételnövelő "nagy visszatérést" akart, amit a többiek elutasítottak, erre ő kilépett. Ja, végülis otthagyta a csapatot, ami életében először nem azt csinálta, amit ő akart. Pár hónapra rá kiderült, hogy a saját dolgai mégse indulnak be annyira, mint szerette volna, és és megpróbálta visszakönyörögni magát. A többiek karakán módon visszautasították.
Lehet "egyre gyengébb"-ezni a DT-t (s ebben sok igazság van), de tudni kell, hogy ehhez MP-nak vastag hozzájárulása volt: ő volt az, aki szabadságnak élte meg a külső kontroll hiányát (Falling vs. Scenes ugyebár), ő az, aki folyamatosan tolta az egyre visszatetszőbb "mi vagyunk a no. 1 banda" dumát, és a stúdiós werkvideók tanúsága szerint ő eszkábálta össze azokat a szám-szörnyetegeket is, amik kiválóan példázzák a csapat zeneszerzői kudarcát. A DT utoljára akkor volt innovatív, amikor Petrucci az 1994-es Awake-en a héthúros gitárral kísérletezett. S nem mellékesen bitang erős nótákat írtak, egymást kontrollálva.
Transatlantic-ügyben én szigorúbb vagyok kicsit: eleve Neal Morse dalszerzői vénájára épül az egész, nem nagyon van közös csiszolás. A pali zseniális, de olyan szintű stílustöréseket nem tud, mint a Crying, és szerintem a formáció messze legjobb lemeze a 2001-es Bridge Across Forever: https://www.youtube.com/watch?v=Pg8ZELHPL5g&list=PL194165A85030F094. Azóta szerintem önismételnek, egyre halványabban.
nekem is szerepel a hosszú távú ambícióim között a szimfonikus pop. de az is szerepel az ambícióim között hogy az értékrendemet még szakmai előmenetel érdekében se tagadjam meg.
Volt még egy meglepetés. Valaki a zenekarból olvashatta a 4239-4243-as bejegyzéseket és úgy döntött, hogy kiiktatja az ismételt ráadásszámot (Madrigal love II). Kár, hogy nem tettek be újat a helyére...
az a szakmája, abból él. gondolom megpróbálja belőle kihozni amit csak lehet, szakmailag (is). az is kihívás, szirszar popdalokat épkézláb módon meghangszerelni.
Amit itt írsz, azt én is osztom, ugyanígy gondolom.
Itt van egy másik a Transatlantictól, libabőrözős már az első zeneszám.
Csak neked mondom, ez egy alkalmi társulás, párévente csinálnak egy lemezt és egy turnét.
Más-más országokban élnek és zenélnek, mégis olyan mintha már negyven éve nyűnék egymást.
Elképzelhető lesz akinek nem tetszik, hogy offolok, de a nagy Dreamtheater topikban is más zenekarokat ajánlgatnak egymásnak a topiklakók :-) és ez már baljós jel. ( kellene legyen)
Minden progzene rajongónak jó hallgatást kívánva én el is köszönök, ha lenne valami ujdonság az AC házatáján értesítsetek. (eurobevizelő és nótatévé nem érdekel)
Én nagyon szeretem a mostani Cryingot is, a Creatura lemez nekem magasan a 6-os felett áll és a Show-t is megelőzi egy kicsit. Nem nagyon tudok olyan zenekart, aki ennél értékesebb, jobb zenét csinálna mostanában. (De majd belehallgatok a Transatlanticba, kösz a tippet!) BZ-t az első rendes énekesnek tartom a zenekar történetében. Továbbá 3 régi törzstag (Pejtsik, Winkler, Eger) az nem is rossz arány. Csak érdekes megfigyelni a változást - például a zongora szerepe átment központi hangszerből oda, hogy a lemezen 2-3 számban szólal meg "szín" gyanánt.
Ez nem az a hír amire a Zenével kapcsolatban várnék.
Ennek az eurovizelős izének ami leginkább a megboldogult NDK esztrádműsoraira hajaz, annyi köze van a Zenéhez mint annak a bizonyos malacnak a famászáshoz.
Vagy szakállas szörnyszülötteknek az énekléshez.
A másik felvetésedhez: Egy zenekar megszűnhet úgy is, hogy még van. Bármennyire sajnálatos.
Tudomásul kell venni, minden változik.
Nagy kedvencem Mike Portnoy is otthagyta az egyre gyengébb DT-t, és azóta zsinórban nyomja vagy öt bandával a jobbnál jobb zenéket. Apropó, nem kell aggódni mi lesz az igényes zenével, csak fel kell tenni pl a Transatlantictól a Kaleidoszkópot, és élvezni.
Érzek némi ellentmondást a Pejtsik vezette After Crying értékközpontú művészete és Pejtsiknek Conchita hangszerelőjeként való munkája között. Illetve nagyon érdekes ránézni a mai After Cryingra és feltenni a kérdést, hogy mennyi a közös az 1986-1992-es zenekarral (http://vedrescsaba.uw.hu/magyar/aftercrying.htm)
- jó ötlet volt a MüPa orgonáját bevonni, de vsz bátrabban élhettek volna a lehetőségeivel: a szinti-szólamok jó részét helyettesíteni lehetett volna vele
Csak annyit tennék hozzá, hogy Varga Krisztián beugró volt a gitároknál, ahhoz képest kiválóan teljesített. Sőt mi több, nekem az ő hangzása sokkal harmonikusabban passzol az AC világához, mint a korábbi gitársoundok. A programot valóban lehetne frissiteni más kompozíciókkal, a hangszerelési újdonságok viszont kimondottan tetszettek.
Nekem a tegnap esti az utóbbi 10 év talán legjobb AC koncertélménye volt.
- BZ éneke nem volt jól keverve, nem lehetett érteni a szöveget.
- Erős Csaba zongorája néha nem hallatszott ki, pl. Szabadesés zongoraszólónál.
- Újdonság hiánya. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor "leptek meg". Egy számban Pejtsik nagybőgőn játszott, kettőben vagy háromban Erős Csaba orgonált, az Összegzés szövegét kicsit átírták (tényleg, egyébként miért írják át a régi szövegeiket?), Egervári mesélt a korrupcióról és a végén volt "tánc". Kb. nem volt olyan szám, amit most bányásztak volna elő, mindent játszottak már az utóbbi egy-két koncerten. Néha előre tudtam, mi lesz a következő szám. A kórus nem sokat nyomott a latban, Pejtsik szinte bármilyen felállásra tud hangszerelni úgy, hogy a szerzemény még hangzásra is nagyjából ugyanaz maradjon. A Leltár is kötelező volt, ha már van kórus. Úgy éreztem, hogy a VoiceStationt valaki bizonyára "benyomta" a koncertre, és ha már ott voltak, kaptak egy-két szólamot.
- A múltkori MüPa koncerthez képest most mindkét részben teljes szimfonikus zenekarral és kórussal szólaltak meg, egy kicsit hiányoltam a "kis" zenekari felállást, e különleges alkotóközösség dinamikájának a megjelenését.
- A gitáros nem látszott.
- A gitáros sokat rontott.
- Madrigál végén az "annyi év után eljöttél hát"-nál megint Vedres Csabát vártam, hátha.
Sziasztok! Engem is, mint gondolom már sokakat a múltban, az 1991-es koncert anyaga érdekelne flac vagy 320-as mp3 formátumban. Tud valaki segíteni...? Szerintem az együttes legjobb anyaga, de sajna nekem csak egy másolt kazettán van meg, amit nagyon sokat hallgattam, és ezzel vélhetően nem járultam hozzá a jó minőség megmaradásához...
Egy kérdésem lenne:a minap láttam a 2011-es müpás koncert dvd-t.Miért csak a második fele került dvd-re? Az audio meg teljes, nem igazán értem a logikát.Igazán megoldhatták volna ezt a problémát, hacsak nem valami szerzői jogi dolog van a háttérben...
