Igyexem a foldon elni, es nem atuszni a Dunat :)) (remelem, erted mire gondolok...)
Te meg falun sosem jartal????? Akkor ismerned a WC illatositoktol mentes termeszet illatat...
Varosliget: az ottani viszonyokat nem ismerem sajnos, ehhez nem tudok hozzaszolni.
"Igen, bármilyen meglepő, egyenesen felénk, a boxer csaholva rohan felénk... "
Most mar ertem, miert van osszeszarva a varosliget :))
"És ha én teszem fel lelövöm" Es ha en teszem azt lelovok egy gyereket aki kovel dobalja a kutyat? "(hű, micsoda indulatokat fog ez kiváltani)"
Es mondd legyszives: hol van az a hely ahol boldogan.... ahova moindjuk kivisszuk a kutyat es nem fog senki sem pampogni? (bar ismerek egy helyet a varosban...)
Tudod mar megtortent az is, hogy kutyasetaltatas kozben velem jott egy anya par gyerekevel, es a gyerek (5-6 eves) ramutatott a kutyamra es azt mondta: egy budos kutya!
Ez mar teccik nem igaz? :)
Udv
kanka
Kanka, hol élsz te, de komolyan? Szerinted az a sok kisgyerekes szülő, aki a telekakált hintákra, homokozókra panaszkodik, mind megőrült a nagy kutyagyűlöletben, és képzelődik? A sok kisgyerek (pl. az enyém) nem azért fél a kutyáktól, mert mondjuk két fekete, nálánál egy fejjel magasabb állat békésen csaholva körülugrálta, amikor még éppencsak ráeszmélt a világra, hanem azért, mert a sok gonosz szülő arra neveli, hogy félni kell?
Játszótéren való kutyasétáltatás témában a történetem egészen friss (bár lehet, hogy csak képzelődtem). Szóval, Városliget, ma délelőtt. Szerencsére van ott egy körbekerített játszótér, ahová tényleg nem lehet kutyát bevinni, de amíg odaérsz... Orrfacsaró bűz mindenhol, kutyaszar hegyekben, a zöldön, a járdán, és ami a legszebb, a hinta körül. Ott a legtöbb. És mindenhol kutyák rohannak, boldogan, hogy végre kimozdulhattak a tévé elől, a gazdik pedig egy pillanatra sem figyelnek rájuk. Van, akit az sem zavar, hogy két anyuka három kisgyerekkel szeretne eljutni a játszótérről a trolimegállóig, jön szembe velünk egy boxerrel, eldob neki egy labdát, vajon milyen irányba? Igen, bármilyen meglepő, egyenesen felénk, a boxer csaholva rohan felénk... És ha én teszem fel lelövöm (hű, micsoda indulatokat fog ez kiváltani), mert a gonosz manipulatív sajtó éppen manapság sulykolta belém, hogy egy boxer farkasnak képzelte magát, és felfalta a nagymamát meg az unokát, akkor mi van?
No, az ilyen jelenségekből van nekünk elegünk. Nem értjük, miért a gyerekeinket kell körbekeríteni, miért nem lehet a kutyatartókat arra kényszeríteni, hogy az ebeket pórázon elvezessék egy körbekerített helyre, ahol boldogan szarhatnak, rohanhatnak, és játszhatják egymással a domináns hím játékot?
Abban értek egyet, hogy nem jól van, ahogy éppen működik a dolog. Nagyobb zöldterülettel rendelkező helységekben még csak-csak, de pl. Bp. belvárosi övezeteiben brrrr.
Azonban a hivatal nem fog gondolkodni helyettünk, és a "köztiszta", vagy a "városga(rá)zdálkodási" vállalat - ami most már ugye legtöbb helyen privatizált - sem fog. Nekik meg van a saját pénzük, ezért ameddig nem rugdossák valahonnan (leginkább felülről) addig nem csinál semmit, max. csak sírdogál, hogy nincs pénze, embere, lehetősége, stb.
Nem tudok igazán egyetérteni. A leírt hozzáállás hasonlít a régen játszott gyerekjátékra. Biztos ismered, úgy hívják "kukucska": "ha én nem látlak, biztos Te se..." ??
Mellesleg a városban, ahol lakom, még a "állatvédelmi" tv. (törvény) hatályba lépése előtt önkormányzati rendeletet hoztak, melynek tiltó és szabályozó rendelkezései mellett, ami spec. június 01-tól lett hatályos, hogy június 30-ig kijelölik a kutyafuttató területeket.
Azóta is jelölik... (ennek min. 2 éve)
Nem tudok igazán egyetérteni. A leírt hozzáállás hasonlít a régen játszott gyerekjátékra. Biztos ismered, úgy hívják "kukucska": "ha én nem látlak, biztos Te se..." ??
Mellesleg a városban, ahol lakom, még a "állatvédelmi" tv. (törvény) hatályba lépése előtt önkormányzati rendeletet hoztak, melynek tiltó és szabályozó rendelkezései mellett, ami spec. június 01-tól lett hatályos, hogy június 30-ig kijelölik a kutyafuttató területeket.
Azóta is jelölik... (ennek min. 2 éve)
Szerintem ha a kérdéses csomag kikerült a szeméttelepre, már jobb a helyzet. Legalább mi megtettük amit az ügyben tehetünk. A többi már tényleg nem a mi dolgunk, azon a köztisztasági hivatal kell hogy töprengjen.
Sajnos hiába lett újra "kitalálva" ez a módszer, mégsincs sok követője és nem hinném, hogy az általad említett okok miatt.
Kedves Kanka!
Ne keverjünk a témába más környezetet károsító tevékenységet, mert a sor végtelen lenne.
Amit meg tudunk változtatni csak azt váloztassuk meg. A Duna kérdésében egyet értünk, de ez kevéssé függ tőlünk. Ebben a kérdésben "remek szakemberek" döntenek. ( Egyébként honnan tudtad hogy nálam minden virágillatú? )
Kösz a megértő válaszodat - komolyan!
A hozzászólásomból nyilvánvalóan kiderült, hogy én a "kutyás oldalon" állok, azonban talán elképzelhető, hogy megértem, ha nem is értek teljesen egyet az "ellentábor" véleményével.
Igen, a "lényegesebbnek" kifejezést értsd "helyesebbnek, előrébbvalónak".
A vadon élő állatok és a domesztikáltak egyaránt élőlények. Mellesleg a kutyák mindenféle emberi beavatkozás nélkül is remekül képesek élni és szaporodni is. (Eltekintve néhány spec., túltenyésztett fajtától. A "vérmesebb" eb-fajták nem ide tartoznak.)
De a válasz a kérdésedre inkább az, hogy a domesztikált állatok nagyobb mértékben, vagy teljesen az emberre utaltak. A kutya is egyensúlyban él a környezetével, azonban azt, még inkább, mint a vadon élő állatoknál, az ember teremti meg, így az sokkal gyorsabban, dinamikusabban változhat. A kutya képes alkalmazkodni, de ennek meg van a mértéke, határa és időintervalluma. Kiszámítható előre. Ha az ember erre előre nem gondol, az attól tartok az ő bűne, mert az állat csak a maga módján alkalmazkodhat.
Egyszerre nem szeretnék most minden kérdésre "soronként" válaszolni, majd apránként.
"Tömör" véleményem, hogy sok embernek nem szabadna sem kutyát sem más állatot tartania, mert:
nincs rá helye, ideje, pénze; nem ismeri az állatot, ráadásul felelőtlen.
A másik oldalon viszont sokszor azt látom, hogy szintén nem ismeri az állatot/állatokat, és nem is hajlandő tanulni, alkalmazkodni, ezért teljesen elutasító. Ez így persze elég szélsőséges, de sajnos tapasztalható álláspont.
Egyik kedvenc "sztorim" a következő volt:
a vonaton mellettem ülő anyuka kb. 10 éves kisfia az ablakon kitekintve, a legelni kikötött tehént látva felkiáltott: - Nézd anyu mekkora kutya!
Az "elkülönítéssel" kapcsolatban általam írtak valóban kissé erősek voltak, elnézést kérek érte.
(Arra voltam kíváncsi, hogy lehet-e a topicban beszélgetni, vagy sem...) Mégegyszer: bocs.
Amit a saját környékünkről írtam, az szerencsére nem utópia, hanem tény, de a helyzet kialakítása 2-3 évbe került és azért még nem teljesen ideális.
Egyébként 10 éves fekete óriás schnauzerem van, Blacki névre hallgat. Kissé magának való, de alapvetően békés jószág.
Ne értsük félre: a fajta általános tulajdonsága, hogy "kemény, mint a kő", nem véletlenül alkalmazták eredetileg posta-kocsi kísérésre, marhacsorda hajtás közbeni kísérésére, vagy medvés kutyaként, illetve a rendőrség által tömegoszlató, vagy "terror-felszámoló" kutyaként.
Azonban ez - mint az embernél is - a fajta általános tulajdonsága. Ez nem azonos az egyedével. Annak egy része örökölt, másik része neveléssel alakítható. Amióta velem él, összesen két emberre morgott rá, ez volt a max. (Az egyik részeg volt és kunyerált, a másik egy kutyás volt, csak "nem tetszett" neki, hogy nehezményeztem, hogy a közterületen kifésült kutyája szőrét nem szedte össze és nem tette a kukába...)
Kedves tata!
Orulok, hogy masnak is eszebe jutottak ezek a dolgok:)
Eleg tajekozott vagy a dologban, ugyhogy nem lesz ujdonsag amit irok, de leirom, mert ugy latom, figyelmen kivul hagytad, de en egy peldan keresztul irom le:
Van egy kutyam (nehez volt kitalalni), aki az eleteben meg nem harapott meg embert... amolyan nagyszaju kutya... amelyik ugat, de artalmatlan.
Embereket bemutattuk neki es megbaratkozott veluk. Problemasabb volt a helyzet azokkal, akik feltek tole (mert ugye nagyszaju volt). Egy ido utan elmagyaraztuk nekik, hogyan kell egy kutyahoz kozeliteni, hogyan kell vele banni, es ha hiszed, ha nem, a dolog mukodott!
Egyetlenegyszer volt problema:
a kapu elott egy anya es a fia voltak.(ismerte oket a kutya es soha nem bantotta oket) Soha nem szerettek a kutyamat, de megturtek egymast. Az aznya felelemre nevelte a fiat, es egyszer ugy elsirta magat, hogy meg a szendvicset is kiejtette a kezebol. En nem a kutyamat hibaztatnam.
Mas. Ahogy eszrevettem a kornyezetemben, nem nagyon lattam meg kutyatartot jatszoteren kutyat setaltatni (bar lehet, hogy ez nalatok allando problema)
Mas. Sajnalatra meltonak tartom, hogy teged megnyugtat, hogy a Dunaba folyik a sok piszok, de nalad minden viragillatu ... Persze mondhatod, hogy en is csak itt pofazok es nem teszek semmit, es meg igazad is lenne :)
Egyebkent valoban nem mentseg.
Bocs, sajthiba. Helyesen így akartam: ".. ÉN VÁLLANÁM az elköltözést ..."
Más. Szeretnék egy nagyon nagy félreértést eloszlatni. A kutyák számának csökkentését fokozatosan képzeltem el, és NEM úgy, hogy a "kutyakommandó" behatol a lakásokba, és elviszi a kutyát vagy ott helyben lelövi. Néhány asztaltárs talán félreértett.
A kutyák számának a csökkentése először a növekedés megállítását jelentené. Be kellene vezetni a kutyaBESZERZÉSI illetéket (hasonlóan az autóátírási illetékhez).
Be kellene vezetni a kötelező tanfolyamot (a leendő gazdáknak), mielőtt valaki kutyát szerez. Ez javítaná a kutyatartás kultúráltságát is, szerintem, és jól járnának azok a szakértők is, akik az oktatást végeznék.
A következő ötletek már nem a k.számának csökentését, hanem kifejezetten a kultúráltság növelését szolgálnák:
Be kellene vezetni egy standard kutyakiképzést, aminek része kell hogy legyen a kutya vadászösztönének bizonyos irányú visszaszorítása, úgy hogy ne akarja levadászni a futó gyerekeket. Ha ezáltal biztonságossá tettek egy kutyát, akkor én nem ragaszkodnék a pórázhoz és a szájkosárhoz, de ebben az esetben bizonyítani kell, hogy a kutya elfogadható mértékben biztonságos, nem csak a gazdi bemondása alapján, hanem megfelelő jogosítványokkal rendelkező szakértők véleménye alapján, amit megfelelő eljárásrend szabályoz.
Le kell szoktatni a kutyákat a felesleges ugatásról, mert az túlzás, hogy ahol egy ember vagy egy másik lutya elmegy a kerítés mellett (az az ember NEM bemászni akar a kertbe!) az utca összes kutyája olyan hangerővel kezd ordítani, ami több az elviselhetőnél. (A nagyáruházak áruszállításával járó zaj eltörpül ehhez képest, azt mégis korlátozzák -- legalábbis időpontilag -- míg ezt semmi)
Be kellene vezetni hogy ha valakinek -- kertes házban is -- éjjel ugatni kezd a kutyája, legyen köteles kimenni a ház elé, megnézni, hogy mi volt az. Ezt ellenőrizni kell.
Be kellene vezetni, hogy az utcára szaratás legyen környezetvédelmi és közegészségügyi szabálysértés, amit a jelenleginél több visszatartó erővel kellene szankcionálni. A vizelést is, csak kisebb súllyal.
Ezeket csak dióhéjban írtam le, már korábban részletesebben kifejtettem. Sajnos, érdemi választ nem kaptam rá, csak néhány demegóg vicc-próbálkozást meg hogy lőjem ki magam a holdba és társai. Persze ez is jelent valamit, de én érdemi ötleteket vártam.
Folytatom az előző gondolatot, ez a hozzászólásom figyelemre méltóbb lesz, mint az előzők.
Ha a nagyvilág eseményeit figyelemmel kíséred, láthatod, hogy ez az elköltözés mennyire problémás, mennyire nagy dolog. Az elköltözés kikényszerítéséért bombázás jár, a korábbi évtizedek óta a legtöbb "lakosságcsere" akció gyorsan elhalt, stb. Szóval igen nagy dologról, pontosabban igen nagy áldozatról van szó.
Akkor én most felajánlom: ÁN VÁLLALNÁM az elköltözést, ha lenne hová. Ha nem kellene attól félnem, hogy akárhová költözök is, ahol az adott pillanatban még csend, békesség, nyugalom van, és nem lófrálnak óriási kutyák az utcán, stb., szóval ha biztos lehetnék abban, hogy az odaköltözésem után nem hoz valaki oda is kutyákat, majd egyre többen, véget vetve ezzel a csendnek, nyugalomnak, biztonságnak.
Jelenleg nincs ilyen terület. Hiába költöznék el én, önként, nincs hová mennem, nincs a többi kutyátólszenvedőnek sem helye ebben a világban. Sarokba vagyunk szorítva.
"Szeretném megkérdezni tőled, hogy mit látsz lényegesebbnek: .... "
A "lényegesebbnek" szót úgy értsem, mint a "helyesebbnek, előbbrevalónak" szinonímáját? Ha igen, akkor a kultúrált kutyatartás kialakítását részesíteném előnyben. A bajom az, hogy nem bízok abban, hogy ez belátható időn belül ki fog alakulni. Ha végignézel az országon, feltehetően hasonlókat látsz, mint én (nemcsak kutyatartás témakörben), ekkor viszont meggyőzhetnél engem arról, hogy ne tartsalak egy kicsit túl optimistának.
"az ember már épp' elég fajt kiirtott" Hát nem tudom, hogy egyik oldalon pl. az északi tengeren élő valamelyik fókafaj, egyes bálnák, az őserdőben élő madarak és a másik oldalon a kutyák miben hasonlítanak. Egyben biztosan nem: azok a fajok maguktól szaporodtak el és maradtak fenn azon a területen, és közel sem annyian, mint a kutyák a városokban. Azok a fajok egyensúlyban élnek a környezetükkel. Az megint más kérdés, hogy én például nem sajnálom, hogy Magyarországon nem élnek farkasok. A kirtott madárkákat (nem a városi galambokat!) én is sajnálom, meg a kipusztult növényeket is, ne feledkezzünk meg róluk sem.
Egyébként én nem kiirtani akartam a kutyákat, de azt fenntartom, hogy túl sok van. Valamilyen módon szeretném ha kevesebb lenne, legalábbis addig a 30-50 évig, amíg a kultúráltsági szint kifejlődik.
Hogy mi lenne a legemberségesebb megoldás, azt nem tudom biztosan, de egyben biztos vagyok: az nem emberséges megoldás, hogy a kutyák (+gazdáik) mindenféle korlátozás nélkül azt tehetnek amit akarnak, olyan következményekkel, amit nehezen ért meg az, aki nem a saját bőrén érzi a problémát.
A térbeli elkülönítésre már több topictársam hasonló aggályokat vetett fel. Ám itt többféle megközelítés lehetséges. Az élet többi területéről vett példák itt segíthetnek a tájékozódásban, nem nagyon értem, hogy miért pont a történelem negatív példái ugaranak be.
Az "elkülönítést" nem úgy kell bevezetni, hogy elkülönítésnek nevezzük, és nem úgy hogy először kinyilvánítjuk, hogy valakik alacsonyabbrendűek másoknál, és ezért elkülönítés. Mert ha így közelítenénk meg, akkor megérteném az aggályodat.
Itt azzal kezdődik a filozófia, hogy van egy tényező, ami többé-kevésbé nagymértékben zavar, kínoz, veszélyeztet, károsít, stb. embereket. Egy olyan TEVÉKENYSÉG (azaz nem emberek alacsonyabbrendűségéről van szó!), amit bizonyos emberek végeznek, mások rovására. Ezt a tevékenységet kell valahogyan elviselhetővé tenni, vagy ha ez nem lehetséges, akkor korlátozni. Ezt így csinálják az élet valamennyi területén.
Nem arról van tehát szó, hogy valaki alacsonyabbrendű és ezért nem sétálhat be a másik területére. Csak arról, hogy oda nem viheti be a kutyáját. Úgy, ahogy Budapesten egyre szaporodnak ezek a "behajtani csak külön engedéllyel" táblák. Gondolj bele.
Más oldalról. Ha én például úgy döntenék, hogy a kertemben 10ezer db patkányt tartok, akkor micsoda tiltakozás lenne. Ki akarnának engem onnan költöztetni, amennyiben nem vagyok hajlandó lemondani szenvedélyemről. Mond meg nekem: akkor én is arra hívatkozhatnék, hogy ezek rasszisták? Vagy ha egy zajos fűrésztelepet létesítek egy emberi lakókörnyezet közepén? Hiába hívatkoznék arra, hogy ezzel munkát adok egy csomó embernek, és különben is, csak nappal zajos (ellentétben a ... tudod, mivel). A pokolba kívánnának engem.
Pedig állítom Neked: ha a szomszédomban valaki több ezer patkányt tartana -- megfelelő körülmények között -- akkor az nem zavarna úgy, mint a hallótávolságon belüli kb.50 kutya ugatása.
Mindjárt folytatom, igen lényeges gondolattal, csak nem akarok túl hosszú lenni. üdvözöllek
ht.
A zacskó anyaga a begyűjtendő "termék" állaga miatt vagy műanyag, vagy műanyaggal "gazdagított" papír. Tudom, kipróbáltam.
Nézzük tovább...
Összeszedem a "cuccot", bedobom a kukába - ha van.
Mi fog történni vele?
Kikerül egy szeméttelepre és kész. A zacskóból nincs ember, aki kiszedné, természetes lebomlás tehát csak a zacskóban. És a zacskó?
Adalék, hogy ha közterületen elhelyezett általános szemétgyűjtóbe "ilyen anyag" belhelyezés tilos, ugyanis a kukát utána jogszabályban foglaltak szerint fertőtleníteni kötelező.
Tudod: sokba kerül, nincs rá ember, stb. (Még a sima szemetet sem ürítik rendszeresen.)
Egyszóval ez megint "ki lett" találva...
Sajnos a megfelelően elkerített zöldterületen kívül (bárcsak lenne), ahová csak az megy be aki felkészült arra, hogy kutyával, kutyaürülékkel találkozik - még nincs jobb megoldás.
Folytatom, csak az előbb nem akartam túl hosszú lenni. A kutyaszar ellen tiltakozók sokszor kapják azt válaszul, hogy debezzeg az ember is...! Ezt korábbi hozzászólásokban már kiveséztük, csak nagyon röviden összefoglanám:
- Szerinted az mentség, hogy más is szemetel? (Van környezetvédő topic, ott ki lehet vesézni, hogy az ember mennyit szemetel, és hogy mit kellene tenni. Nem egyszerű kérdés az biztos!)
- Az ember által termelt csatornázatlan szennyvíznek van még egy tulajdonsága, ami számomra fontos: nem lépek bele, nem szállnak rám a rajta dongó legyek, stb. Azaz nem ott jelenik meg helyileg, ahol az életünk zajlik.
Más. Az, hogy minden zöldterületet kiirtottak Budapestről: hát, ha ez ellen (pl. a foghíjtelkek beépítése, vagy valami más, de értelmes ügyben) szerveznének valamit, lehet hogy én is elmennék. Sajnos, ez van, de remélem Te sem állítod, hogy a kutyától szenvedők vagy a nemkutyások irtották ki azt a zöldet...
Más. Az, hogy jobban félsz a kutya gazdájától, egy pillanatig jól hangzik annak a fülében, aki nem gondolkodott még ezeken a problémákon. De a kutya által széttépett embereket bizony nem a gazdi tépte szét. A kutyák nélkül az a gazdi nem is lenne olyan félelmetes. (Lehet, hogy ez bántja szegénykét :-)) Viszont két nagy rottweiler a gazdájuk nélkül -- szerintem -- sokkal félelmetesebb tud lenni. (Ha akar. És többnyire akar.)
Nagyon igazat adok azoknak, akik vedik a kutyakat, mivel en is kutya vagyok!
Ugyanis vannak a normalis kutyak, es a soviniszta, kitenyesztett harcikutyak. Oket a mi tarsadalmunkban is ugyanugy utaljuk, mint a ti tarsadalmatokban a neonacikat pl.
Ok mar nem is kutyak szinte.
Neha mi is szervezkedunk, es megprobalunk tenni ellenuk valamit, de egyreszt eddig nem tudtam atugrani a keritest, masreszt megt az emberek mindig szetzavarjak az ilyen osszejoveteleinket, pedig nekik is csak jot akarunk!
Azok a szemetek a multkor is majdnem szetteptek Marci pajtasomat! Sot, vedelmi csontot is akartak tolem szedni!
szerencsere a gazdi adott nekik a legpuskaval.
Na, persze az is igaz, hogy vannak nagyon rossz emberek, akiknek ha a kozeleben vagyunk, bekattan bennunk valami, es akkor mar nem tudunk mit tenni.
Kedves Kanka! Szerintem nagyon meredek dolog párhuzamot vonni az emberi és az állati fekáliatermelés vonatkozásában. Igen is össze kéne gyűjteni a kutyák ürülékét és megfelelő helyre kéne szállítani.
Nem hinném, hogy bármelyik szülő szívesen viszi le gyermekét a játszótérre ha a homokozót és környezetét a kis és nagy kedvencek már többszörösen "megjelölték". Ez nem az állatkák hibája, hanem a gazdáiké.
A kutyatartás nem olcsó dolog, éppen ezért nem járna jelentős többletkiadással egy a séta során keletkező fekák begyűjtésére szolgáló tároló zacskó, amit a végén ki lehet dobni.
Az állattartás jó dolog, de felelősséget is kell vállalni. Ez az ára annak amit a kedvencek nyújtanak az embernek.
Én (is) friss vagyok a topicon.
Szeretném megkérdezni tőled, hogy mit látsz lényegesebbnek:
- A kutyák számának emberi beavatkozással történő - esetleg drasztikus - csökkentését,
- A kultúrált kutya- (és egyéb állat)tartás megvalósítását?
Nem lenne esetleg egyszerűbb és emberségesebb az utóbbi?
Sajnos az ember már épp' elég fajt kiirtott, nem hiszem, hogy muszáj lenne a kutyát is...
A térbeli elkülönítést pedig már többször megkísérelték... pl. az indiánoknál, zsidóknál is.
Ott sem vált be. (Szerencsére)
Azt hiszem igazándiból együttélni kellen megtanulni mindenkinek: a kutyásoknak és a nem kutyásoknak egyaránt.
A jobb megoldás kisebb közösségekben (városban is) remekül működik: a kutyások egymásra szólnak rá, ha valaki kedvencével rosszul viselkedik (rosszkor, rossz helyre viszi, megengedi, vagy esetleg bátorítja a kutyát közösségben nem elviselhető cselekedetre, illetve, ha veri, kínozza).
A környékbeli lakók pedig látván ezt, nem félnek, és nem féltik gyerekeiket sem, akik így megtanulhatnak együtt élni az állatokkal.
Sőt lassan kialakul az az állapot is, hogy az a felnőtt, akinek saját szocializálódási folyamatából mindez kimaradt, megpróbál saját maga is "tanulni", ha nehéz is.
A folyamat valóban lassú, és sajnos több ember (kutyás és nem kutyás egyaránt) nem hajlandó csatlakozni. Az említett helyen ők kopnak ki... de csakis maguktól, bántani nem bántja őket sem senki.
Az olvasás legalább olyan magasrendű tevékenység, mint az írás :-))) bár időigényesebb, ezt tudom. Szóval komolyra fordítva a szót: az általad leírtakat már többen, precizebb formában megfogalmazták (Alfréd és Csülök asztaltársak). Amit most Te leírtál, arról látszik a gyorsaság, de nem ez a fő gondom, hanem a legegyszerűbb médiákban ismételgetett közhelyek nyüzsgése. Nem sportszerű, de most mégis bele fogok kötni, mert néhány gondolatod nem most szerepel először ebben a topicban (és máshol sem).
Írod: "Mikor fog vegre rajonni az *ember* hogy a legnagyobb ellensege nem a kutya es nem mas alatok, hanem maga az ember????" Ez az a gondolat, ami már sokszor előjött, és igen sok más dologgal összefügg.
1.) Kitekintés jelleggel: a világban van sok probléma, még ezen kívül is. De ennek a topicnak ez a témája, gondolom nem kifogásolod, hogy nem a baszk-spanyol ellentéttel foglalkoztam, meg nem is a csecsen háborúval... stb. Mi itt élünk Magyarországon, ki Budapesten, ki meg nem, és az itteni problémákról van szó, a továbbiakban erről írok.
2.) Azok a helyzetek, amelyekben élünk, eltérőek. Ennek megfelelően eltérőek a problémáink is. Az az ember, akit naponta ütnek le, vagy veszik el a pénztárcáját, természetesen mást tart nagy problémának, mint én, akit a szerencse -- és semmi több! -- megkímélt ettől. Az az ember, aki évek vagy évtizedek óta nem tud aludni a környezetében élő (és ugató!) kutyáktól, az azt fogja legnagyobb gondnak tartani, miközben a mésik ember, akit szerencséje -- és semmi több -- megkímélt ettől a problémától, az nem érti, esetleg lehülyézi.
Akinek a gyerekei már harmincadszor mennek haza szaros cipővel, az sem fog azon gondolkodni, hogy "ó a drágaaranyos kutyák tivagytok azemeber legjobb barátai", vagy szerinted ezen kéne gondolkodnia? Kérlek, legalább magadnak válaszolj.
Az az ember, akit félelemben tartanak a szabadon, gazdájuktól függetlenül sétáló kutyák, ezt bizony nagy problémának érzi. Főleg ha csapatba verődve teszik ezt. Próbáltál már például busz után szaladni ilyen faluszéli, csapatokba verődött kutyáktól utcaszélességnyi távolságban? Mit tennél Te ilyen helyzetben?
Tényleg: TE érted ezeket a problémákat? Esetleg át is tudod érezni? Van benned annyi empátia? Ha nincs, akkor miért kéred számon rajtunk, hogy bennünk legyen empátia a megfélemlítőink/kínzóink iránt? (ez most lehet hogy erős szavaknak tűnnek, csak nem akartam túl hosszú lenni.)
3.) Sokan mondtak már ilyesmit: a drága, jó, okos, barátságos kutya, értékesebb mint az emberek. Barátságosabb, benne megbízhatok, stb.stb. ellentétben az emberekkel. Az a baj ezzel a kinyilatkozással, hogy egyszerre állít sokfélét, a cáfolatához oldalakat kellene írni. A teljesség igénye nélkül pár gondolatot:
- Való igaz, hogy a kutya általában nem csinálja azokat a dolgokat, amiket az embertársaink csinálnak (de nem mindenki, erről megfeledkeznek sokan!), és amiket nehezményezünk tőlük. A kutya nem lopja el a pénztárcánkat, nem fúrja meg a munkahelyünket, nem hülyézi le a beadott jelentésünket, nem ír elő nekünk mindenféle bürokrata baromságokat, nem töri fel az autónkat, nem csapja be az orrunk előtt a busz/villamos ajtaját, nem épít rá a telkünkre, nem büntet meg "tilosban" parkolásért, és még sorolhatnám oldalakon át.
Azt gondolom, hogy mindezek miatt sok ember hagyja magát megtéveszteni a látszattól. Az ember életvitele egy másik világban zajlik, céljai általában nem ütköznek olyan élesen a kutya céljaival, mint a másik emberével. Ahol azonban ütköznek, ott bizony éppúgy ütközés van.
Ha nem lenne, akkor ez a topic se lenne. Arra kérlek, olvass figyelmesen, gondolkodva, és próbáld elképzelni, hogy az "ellentábor" miért írta le, amit írt.
- Sokan becsmérelték már az embereket, elfeledve, hogy az emberek nem egyformák. Vannak ilyenek is, meg olyanok is, ez a helyzetünktől is függ. De egyet ne feledjetek, kedves kutyabarátok és embert leszólók: amikor Ti rosszul lesztek az utcán, akkor egy EMBER fog fölétek hajolni, hogy megpróbáljon segíteni, majd betesz a mentőautóba. A kórházban -- ha Ti magatok nem tudtok "intézkedni" -- egy EMBER fogja kivinni utánatok a tálat. Azt a kaját, cipőt, stb. amit a boltban megvesztek, ember állította elő, sokszor szinte éhbérért dolgozva. A gyerekeiteket is -- legalábbis remélem -- szívesebben iratjátok be egy óvodába, minthogy otthon hagynátok egész nap (hónapokon át) a kutyára bízva... és még sorolhatnám, de felesleges, ha elgondolkodtok rajta, Ti is tudtok ilyen példákat kitalálni.
Bevallom, nem olvastam el az osszes hozzaszolast, csak hehe tataet... mindenesetre irok es reagalok is egyben...
Szomorunak tartom, hogy az emberek ellenseget latnak a kutyakban. Ugyanugy erzo es szereto leny, mint az ember, sot, ez utobbiban meg felul is mulja azt, habar az embernek a legnagyobb buszkesege epp az, hogy szeretni tud... Ehhez kepest, ugy erzem, nem illeti meg a kutyakat az a szeretet, amit megerdemelnenek.
Mikor fog vegre rajonni az *ember* hogy a legnagyobb ellensege nem a kutya es nem mas alatok, hanem maga az ember????
Majd akkor, ha az osszes allat ki lesz irtva a kornyezetebol, es mar csak az ember irtja sajat magat?
Vagy netan a kutyak mar csinaltak holokausztot? Latott mar valaaki kutyat kejesen gyilkolni?
Erre csak az ember kepes!
Es mar megint a kutyaszar.... 400 ezer kutya el Budapesten tata elmondasa szerint, es minden budos a kutyaszartol.
Nos. Egy kis matematika: ha atlagot kepzunk (kis testu es nagytestu kutyak), akkor egy atlagops kutyaszar kb. 75 deka. Kicsit rahagytam, szerintem nincs az a kutya, amelyik egy kilo szart hagyna maga utan, de legyen...
Ha jool szamolom, akkor ez 300ezer kilo szar.
Namarmost, 2millio ember el budapesten. Nagyob testuek altalaban mint a kutyak, de szamoljunk veluk is 75 dekava... eheznek szegenyek, levegot sem kapnak a sok kutyaszartol...
Ez 1millio500ezer kilo szar. Mindenki ismeri a csatornazasi es viztisztitasi helyzetet, ennek kb.75% -a (szerintem tobb) a Dunaba folyik tisztitatlanul. (es akkor meg a mososzerekkel es egyeb vegyszerekkel, szappannal nem szamoltam)
Na most ez az ember, aki ily felelotlenul szennyezi a kornyezetet felelossegre akarja vonni a kutyakat azert, mert az a kutya zoldterulet hianyaban (mert azt mar az ember kiirtota) oda szar, ahova a szar valo? Ismeritek a korfotgast ugye? A szar a legtermeszetesebb dolog a vilagon. Arrol szegeny kutya nem tehet, hogy alaaszfaltoztak! Ahol a legtobbet panaszkodnak, hogy budos (pl. Maria utca) ott az egesz utcaban egy darab fa sincs! Ahogy korulneztem, meg kuka sincs az utcan, hogy ha lenne egy szegeny kutyatarto, aki felszedi, akkor mibe dobja be a szart?
Ahol meg van egy kis zoldterulet... hm. Kesziteni kene fenykepet:) hat bizony ott nem a kutyaszar szurja ki a szemem, habar kutya van boven; hanem az ember altal eldobalt szemethegyek (amelyek persze nem bomlanak el)
Egy embernek, aki ismeri a kutyakat es nem fel tole, nincs mitol felnie, csak a kutya gazdajatol...
Írod: "Fontosnak tartom, hogy a nem kutyázók lássák, hogy nem minden kutya veszélyes, sőt nagyon kevés kutya veszélyes... akik kiközösítik azokat..."
Ezt én is fontosnak tartom, és örülök is annak, hogy van ilyen is. Kár, hogy igen kevesen vagytok.
Leírom a tapasztalatomat: ahogyan az évek telnek a gengszterváltás óta, egyre több a kutya. Egyre több a súlyosnak minősíthető támadás, mert egyre több a veszélyes fajhoz tartozó kutya. És persze egyre több a kutyaszar is a járdán, egyre gusztustalanabbak és büdösebbek (hiába, a szupertápok.. :-))), és egyre több udvarból, kertből, házból zendül fel a rendkívül nagy hangerejű zajszennyezés. Ezért én a megoldás keresését három irányban tudom elképzelni:
1.) A kultúrált kutyatartók számarányának növekedése (az a bajom, hogy ez igen lassú, jelenleg az összkutyaszám növekedési üteme sokkal gyorsabb, mint a kultúráltaké)
Namármost: mivel a legtöbb ember (kutyás vagy nemkutyás) nem magától figyel oda a másik emberre, szabályokkal és szankciókkal kell besegíteni. Ezek a szabályok és szankciók nem a kultúrált kutyások ellen lennének, ennek ellenére sokan olyanok is vadul berzenkednek ellene, akik pedig kultúrált kutyatartónak vallják magukat.
2.) A kutyák számának csökkenése. (Megjegyzem, hogy engem ez a megoldás tudna igazán megnyugtatni, gondolom ez már kiderült eddig.)
3.) A kutyások és nemkutyások térbeli elkülönítése. (Számomra ez is megfelelne.)
Az a helyzet, hogy az 1. pont is megfelelő volna, csak -- megint az a fránya rossz tapasztalat -- nagyon lassúnak találom az ezirányú fejlődést.
Kedves nemkutyás társaim
Azt látnotok kell, hogy kétféle kutyatartó van: Fórumos és nem Fórumos. Az utóbbiak vannak elsöprő többségben.
A nemkutyások valamint a kutyától szenvedők is kétfélék. Ld. előbb. Itt is az utóbbiak vannak elsöprő többségben.
Igen lényeges különbség a kutyások és a nemkutyások között, ahogyan az utóbbi csoprotba (a nemfórumosok) tartozó társaikat meg tudják szólítani. A MEOE és társai több tízezer tagot számlálnak. Eközben a kutyától szenvedők egyénenként próbálnak fellépni, hangjuk nem hallatszik semeddig, tevékenységük nyom nélkül elenyészik.
Tudtok erre valami megoldást? Úgy értem olyant, ami nem 30 év múlva kezd működni. Írogassunk a sajtónak meg a képviselőknek? Hogyan csinálják ezt pl. a zöldek? (Akik sokkal kevesebben vannak, mint mi, és lámlám micsoda eredményt tudtak elérni)
Azt írod, hogy az állat semmiről sem tehet, mert ösztönlény, ... Nos, ezt már többen elmondták, többféle formában, több helyen is, csak az a baj ezzel az állítással, hogy ebből nem lehet látni, hogy akkor mi a megoldás.
Csak emlékeztetni szeretnélek, hogy vannak emberek, akik sok rossz tapasztalattal rendelkeznek, és ezért megoldást keresnek a problémára. Az az állítás, hogy ösztönlény, meg az a kérdés, hogy ki hibás és ki nem hibás, még nem mutat a megoldás(ok) irányába.
Más. "Egy 8-10 éves gyerek már tud kutyát társul elfogadni" Kérdem: és nevelni is tudja? További kérdéseim:
- Hogyan kapja meg ezt a "társat", kiskutya vagy kifejlett kutya formában? Átgondolják-e azt ilyenkor a szülők, hogy a kutya 1 év alatt felnőtté válik, ellentétben az emberi gyerekkel?
- Nem kellene-e inkább arra összpontosítani, hogy az emberi társakkal kapcsolatteremtést sajátítsa el elsősorban a gyerek? Mert e téren igencsak vannak hiányosságok. Szerintem elég itt a t.asztalon körülnézni, láthatunk olyen forma elszólásokat, amelyekben a kutyákat dicsőítik, az emberrel szembeállítva. Ez -- szerintem -- valami kapcsolatépítési zavarra utal össztársadalmi szinten (nem feltétlenül az egyének szintjén).
- Egy kutya jelentős időráfordítást is kíván. Az alatt a gyerek tanulhatna, sportolhatna, szórakozhatna, játszhatna a többiekkel, stb. (Tudom, mit fog mondani a másik tábor: meg ihatna, cigizhetne drogozhatna, stb. De -- szerintem -- elég baj, ha csak ez tart vissza valakit, ha ez egyáltalán visszatart)
- Szerintem alaposan meg kellene gondolni, hogy melyik gyerek alkalmas arra, hogy egy másik lényt neveljen, okítgasson. Sok gyerek maga is igencsak nevelésre szorulna. Egy kutya nem pótolja ezt, pontosabban azt a kapcsolatot, törődést, amit a szülőnek gyakorolnia kellene irányában. (Elnézést, tudom, hogy ezek többnyire nyilvánvaló közhelyek, csak azért írtam le, hogy ne feledkezzünk meg róla)
Kedves GM
Írod: "a kutyák élethez való joga sem biztosított" Hát ez meglep. Az én tapasztalatom ugyanis pont ellentétes.
A kutya egy állat. Kérdem én: hol van olyan az állatvilágban, hogy "élethez való jog?" Páldául amikor a krokodil berántja a vízbe a borjút, az hogyan hívatkozik az élethez való jogára?
Az a tény, hogy egy Budapestnyi területen kb.400ezer kuty van, ill. Magyarországon kb.2millió, vagyis nagyságrendekkel több annál, amit a természet el tudna tartani ekkora területen, még nem jelenti a kutyák élethez való "jogát". Sőt! (szerintem)
Ami általában a kutyák jogait illeti, hát ez eléggé furcsa felvetés, de átgondolhatjuk... Mindenesetre én úgy gondolom, hogy jogokat ott lehet adni, ahol kötelességek és felelősség is vannak. Érdekes lesz először hallani a bíróság elé állított kutyáról :-)))
Kedves evil1023
"és ha megbocsátasz, városban, pláne közterületen (uccán) inkább az ember sétálgathassson idegeskedés nélkül." Egyetértek! Szépen tömören fogalmaztál.
Kedves Afranius
Írod: "de alig foglalkoznak a megelőzéssel" Hát, azzal, hogy az eseteket taglalják, pont ezzel foglalkoznak. Azt persze nem vitatom -- Te bizonyára jobban értesz a kutyákhoz, mint én -- hogy szakmai szemmel nézve talán nem ütik meg ezek a műsorok valamilyen szempontból az általad elvárt szintet. Ezzel -- gondolom -- nem vagy egyedül, más szakterületek képviselői is hasonlóképpen vélekednek (én is).
De arra azért ügyelni kell, hogy egy dolog az információ (hír) és más dolog a vélemény (komment). A hír esetében legfeljebb a szóhasználat az, amivel manipulálni lehetne (előfordul, nemritkán), ez azonban egy kutyaharapás esetén nem aggályos, azt jól le lehet írni hétköznapi kifejezésekkel (ellentétben a tudományos technikai ismereteket igénylő hírekkel!). A kommentek esetében viszont több olyan esetet is tudok felhozni, amikor az "ellentábor" (kutyabarátok) véleménye is megjelent a médiában. Szerintem ebben (eb -ben :-)) a média -- az utóbbi pár hónapban -- igenis kiegyensúlyozott, már ami a napi híreket és kommentjeiket illeti.
bokor:
"az én lányom elől pl. nem titkoljuk el az utóbbi napok véres eseményeit, így egy darabig nem fog kutyát követelni tőlünk."
"Azóta komoly munkánkba került, hogy ne másszon rám sikítva, amikor ebet lát, sőt, pár baráti kutyát már meg is mer simogatni."
Még valamit, Alfréd. Hisztizek. De egyszer sem mondtam még neked, hogy "dögöd", miközben a kutyádra gondoltam. A "kölköm" az a lányom, aki fél a kutyáktól, amióta a házunkban lakó kettő darab nagytestű póráz nélkül körbeugrálta és megszaglászta (tényleg nem vette le a karját, meg ilyenek), amikor éppen csak megtanult járni. Azóta komoly munkánkba került, hogy ne másszon rám sikítva, amikor ebet lát, sőt, pár baráti kutyát már meg is mer simogatni. De a kutyákból itt a belvárosban és a Városligetben sajnos mind a mai napig csak annyit észlel, hogy miattuk kell állandóan figyelmeztetnem, hogy ne szaladgáljon csak úgy az eget nézve, mint az egy normális kisgyerekhez illene, hanem nézzen a lába elé, mert én nem vagyok hajlandó a cipőjéről levakarni a szart, inkább kidobom. Mellesleg nem lehet őt nem beletolni a szarba, mert erre mifelénk nincs olyan négyzetméter, ahol nincsen. Hát ezért hisztizek.
Alfred,
fontosnak tartom, hogy tudd,tudom, nem minden kutya veszélyes, a lányomnak még barátai is akadnak köztük.
Fontosnak tartom, hogy tudd, láttam kutyatartókat, akik felszedik a szart az eb után.
Fontosnak tartom, hogy tudd, hogy sajnos nem veszem észre, hogy lennének kutyások, akik kiközösítik a veszélyes kutyákat tartókat. És azért nem veszem észre, mert abban a pillanatban, ha valakinek elege lesz, azt az összes kutyás, beleértve azokat is, akiknek nem inge, hisztériás hülye tyúknak titulálja, és sértve érzi magát. És nem mondja, hogy igen, megértem az undorodat és a félelmedet... Soha nem mondja. Hanem abban a pillanatban eluralkodik rajta az üldözési mánia, a jaj istenem, bántják a kutyulimat érzés, és azonosul azokkal a kutyásokkal, akik szaratnak, kutyákat etetnek gyerekekkel, és mindenki ellenség lesz, aki ezt szóvá tudná tenni. Ezért neveztelek téged is álszentnek, meg azért mert azt hiszed, hogy egy kis beszélgetéssel megoldódhat a dolog. Pedig észre kellene venned,hogy nem akar oldódni. A kiközösítés részetekről nem megy, nektek kellene tennetek valamit, rátok legalább azt nem mondaná a többi kutyás, hogy utáljátok az ebeket, meg legszívesebben az összeset agyonlőnétek.
Mellesleg a bobtail az egyik kedvencem, kiskorom és a Jamie és a csodalámpa óta, de sem őt, sem a többi kedvencemet, vizslát, retrievert nem tartanám lakásban, soha, semmilyen körülmények között.
oregmedve:
"...a kutyádnak jó a bezárt lakásban egész nap feküdni, aztán egész este veled nézni a Rosarinyát"
Hát, ilyet én nem írtam. Van hogy itthon marad, de legtöbbször egész nap velem van. Naponta több órát sétál, azonkívűl egészséges húsevőhöz méltóan napközben szundikálva emészt.
Szundikál az autóban, az irodában, néha még séta közben a parkban is. Mondjuk az biztos, hogy egy bobtail nem olyan izgága mint egy vizsla, vagy pláne egy uszkár.
"Hogy kommunikálsz te vele, hogy ilyen jók az infóid?"
Én speciel beszélgetek vele. Mostanában például a leendő házunk kertjében töltöm a napjaimat. Reggel átmegyünk, bóklászik egy fél órát, aztán lefekszik, szundikál. Délben hazajövünk ebédelni, ebéd után megkérdezem tőle: "Menjünk a kertbe?" Alf erre megfordul, és bemegy a szobába, és lefekszik az asztal alá. Ez azt jelenti, nem akar a kertbe menni. De ha megkérdezem, hogy "Menjünk parkba?" vagy "Menjünk beszállás?" vagy "Menjünk nyuszi?" akkor lelkesen odaül a nyakörvéhez. (park=séta, beszállás=autóval bárhova, nyuszi=szüleimhez, ahol van egy szobanyuszi)
"tartsatok inkább medvét"
Sok évvel ezelőtt volt alkalmam egy gyerekmedvével játszani, jól megdögönyözni. Hát, ha olyan pici aranyos maradna nagykorára is, én boldogan tartanék medvét!
odson forja:
Igazad van, három párhuzamos topicba írok, már néha én se tudom követni, melyikben éppen milyen ügyben hadakozom:-)
Viszonylag nagy kutyás társasággal tartjuk a kapcsolatot, és kimondatlan "szabály" köztünk, hogy verekedés mximum egymás között, és az is inkább morgás és púposkodás lehet, emberre egy kutya sem moroghat, gyerekeket el kell kerülniük, és a kakit mindannyian szedjük.
Nem csak bobtail, hanem rotweiler, németjuhász, doberman is van a társaságban, de egyik sincs csibészelve, egyiket sem bíztatták soha ember ellen. Illetve az egyiket igen. Az egyik dobermen ifjú korában kezdett iskolába járni, és az oktató kezdte tanítani, hogy hogyan ugráljon föl arra a párnázott karvédőre. Este bandukol haza a fiatal doberman a gazdijával az iskolából, egyszercsak kitépte a pórázt a gazdája kezéből, rohant be a kereszteződésbe, és egy ugrással rajta termett a forgalmat irányító rendőr hosszúszárú fehér műbőrkesztyüjén! Barátunk ekkor döntött úgy, hogy nincs szükség ilyen jellegű kiképzésre.
Fontosnak tartom, hogy a nem kutyázók lássák, hogy nem minden kutya veszélyes, sőt nagyon kevés kutya veszélyes.
Fontosnak tartom tudatni mindenkivel, hogy igenis van Magyarországon olyan kutyás környék, ahol egyre többen szedik a kakit
Fontosnak tartom elmondani, hogy van Budapesten olyan park, ahol a kutyások a legnagyobb békességben együtt tudnak sétálni öregekkel gyerekekkel.
Fontosnak tartom, hogy vannak olyan kutyások, akik kiközösítik azokat, akik veszélyes kutyájukat nem biztonságosan kezelik, akik visszaélnek így kialakuló "erejükkel".
