Keresés

Részletes keresés

TapsiHapsi Creative Commons License 1999.12.06 0 0 topiknyitó
Sega-sztok hapsikáim !

Gondoltam járjunk utána, hogy ki volt Jézus. Persze ne csak keresztény szemszögből, hanem zsidó és egyéb megközelítésben is.

Karen Armstrong: Isten története - A Judaizmus, a Kereszténység és az Iszlám 4000 éve (106.o.-109.o.)

3. Új pogányok világossága


Abban az időben, mikor Philón előállt a maga platonikus ju-daizmusával Alexandriában, valamint Hillél és Sammáj okította népét Jeruzsálemben, egy karizmatikus csodadoktor kezdte meg működését Palesztina északi vidékein. Jézus életéről keveset tudunk. Az első részletesebb beszámolót Márk evangéliumában találjuk, de ez is leg-korábban Kr. u. 70 körül születhetett, vagyis úgy negyven évvel Jézus halála után. Addigra azonban a történelmi tényekre rárakódott a míto-szok burka, amelyben már az a Jézus-kép tükröződött, melyet követői alkottak maguknak. Márk evangélista is elsősorban ezt törekszik be-mutatni, nem pedig valamiféle megbízható és hű portrét festeni. Az őskeresztények Jézusban az új Mózest, az új Józsuét, az új Izrael meg-alapítóját látták. Buddhához hasonlóan ő is egyesítette magában kor-társainak leghőbb vágyait, táplálta a zsidó nép évszázados álmait. Amíg élt, számos palesztinai zsidó hitt benne, hogy ő a Messiás. Be-vonult Jeruzsálembe, Dávid fiaként éltették, de alig pár nappal később ki is végezték gyötrelmes keresztre feszítés által, római módra. Bár-milyen égbekiáltó volt, hogy a Messiás közönséges bűnözőként leli halálát, hívei mégsem csalódtak meggyőződésükben. Még az is elter-jedt, hogy Jézus feltámadt halottaiból. Egyesek állították, hogy sírját három nappal kereszthalála után üresen lelték, másoknak megjelent látomásokban, sőt egy ízben egyszerre ötszáz ember vélte látni őt. Követői hittek abban, hogy Jézus hamarosan visszatér, hogy Megvál-tóként megteremtse Isten országát, és mivel ez a nézet a legkevésbé sem tűnt eretneknek, szektájukat hamisítatlanul zsidónak ismerték el, méghozzá nem kisebb személyiség, mint Gamáliél rabbi, Hillél uno-kája, a tanítók (tannaim) egyik legtekintélyesebbike. A Jézus-hívők mindennap hitbuzgó zsidóként jártak a templomba. Végül aztán a Jé-zus élete, halála és feltámadása által megalapíttatott Új Izrael vallása mégis elkülönült a zsidó vallástól, és kifejlesztette saját istenesz-méjét.
Amikor Jézus i. sz. 30 körül meghalt, a zsidók meggyőződéses egy-istenhívők voltak, így a Messiás sem számíthatott isteni személyiség-nek. Csakis egyszerű ember lehetett, ha mégoly kiemelkedő is. Né-hány rabbi azt tanította, Isten már az idők kezdetétől fogva tudta, ki ő, és mi a neve. Ebben az értelemben tehát a Messiás tényleg "Istennel" volt, amióta csak világ a világ, méghozzá ugyanolyan jelképesen, akár a Példabeszédekben és a Prédikátor könyvében említett "Bölcsesség". A zsidók szerint az Úr fölkent Messiásának Dávid királytól kellett származnia, aki királyként és vallási vezetőként megalapította az első független zsidó királyságot Jeruzsálemben. A zsoltárok gyakran hi-vatkoznak mind Dávidra, mind a Messiásra, mint "Isten fiára", de ezzel csak a Jahvéhoz fűződő bensőséges viszonyt hangsúlyozzák, nem valódi vérségi kapcsolatot. A babiloni fogság óta senkinek meg sem fordult a fejében, hogy Jahvénak valóban fia születhetne, akár a gójok szörnyűséges isteneinek.
Márk evangéliuma, amelyet legkorábbi keletkezése okán a legmeg-bízhatóbbnak is tekintenek, Jézust teljesen köznapi emberként ábrá-zolja, akinek családja van, sőt fivérei és nővérei is. Nem angyalok hirdették születését, nem is daloltak a bölcsője körül. Gyermekként és kamaszként sem tűnt ki mások közül semmivel. Amikor prédikálni kezdett, a názáreti polgárok meg is lepődtek rajta, hogy a helybéli ács-mester fia ilyen rendkívüli tehetségnek bizonyul. Márk krónikáját Jézus nyilvános életútjának ismertetésével indítja. Jézus feltehetőleg egyik tanítványa lehetett Keresztelő Szent Jánosnak, a remetének, aki valószínűleg esszénus volt, ugyanis a jeruzsálemi papságot menthe-tetlenül korruptnak tartotta, és prédikációiban is bíráló szavakkal illet-te őket. Arra buzdította népét, hogy térjenek meg, fogadják el a meg-tisztulás esszénus rítusát, a keresztelkedést a Jordán folyó vizében. Lukács evangéliuma rokoni kapcsolatra is utal Jézus és János között. Jézus mindenesetre hosszú utazásra szánja el magát, Názáretből Du-dáig zarándokol, hogy János megkeresztelhesse. Ahogyan Márk írja: "Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek ga-lamb alakjában leszáll rá. Szózat is hallatszott az égből: »Te vagy az én szeretett fiam, benned telik kedvem.«"' Keresztelő János azonnal felismeri Jézusban a Messiást. A következőkben arról értesülhetünk, hogy Jézus prédikálni kezd Galilea városaiban és falvaiban, hirdet-vén: "elközelgett az Istennek országa !"
Sokféle magyarázat született Jézus küldetésének mibenlétét illető-en. Elhangzott szavaiból az evangéliumok meglehetősen keveset rög-zítettek, de a bennük foglaltak nagy részét amúgy is átértelmezték a Pál apostol alapította gyülekezetek későbbi fejlődése során. Minden-nek ellenére számos elem mutat Jézus pályájának tipikusan zsidó jellegére. A vándor csodadoktorok Galilea-szerte vallásos tiszteletnek örvendtek, Jézushoz hasonló kolduló szent emberként prédikáltak, betegeket gyógyítottak és démonokat űztek. Ezek a galileai szent em-berek, megint csak Jézushoz hasonlóan, rengeteg női hívet toboroztak maguknak. Más nézetek szerint Jézus feltehetőleg farizeus lehetett, Hillél rabbi iskolájából, akárcsak később Pál, aki megtérését meg-előzően szintén farizeusnak vallotta magát, és Gamáliél rabbinál hall-gatta a tanításokat. Jézus tanítása kétségkívül több ponton összecsen-gett a farizeus tételekkel, hiszen vallotta, hogy a jótékonyság és a szeretet a legfontosabb a mitzvóban. Szintén a farizeusokéhoz hason-lított a Tóra iránti elkötelezettsége, ráadásul még szigorúbban is követelte annak betartását, mint legtöbb kortársa. Hillél Aranyszabá-lyának tanát is hirdette saját változatában, ugyanis egyetértett azzal, hogy a Törvény egészének lényege egyetlen mondatba foglalható: "Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek ve-lük." Máté az evangéliumában viszont Jézus szájába heves és fölöt-tébb elmarasztaló kirohanásokat ad az "írástudók és farizeusok" ellen, akiket értéktelen képmutatókként állít be. A farizeusok ilyen elke-seredett ostorozása azon kívül, hogy rágalmazással felérően hamisítja meg a tényeket és szembeszökően ellentmond a Jézus egész küldeté-sére jellemző szeretetteljes jóindulatnak, minden bizonnyal hiteltelen is. Lukács, példának okáért, meglehetősen pozitív képet fest a farizeu-sokról mind evangéliumában, mind pedig az Apostolok Cselekedetei-ben, és valószínűleg Pál sem fitogtatta volna farizeus neveltetését, ha azok valóban Jézus esküdt ellenségei lettek volna, akik a halálba haj-szolták őt. Máté evangéliumának antijudaista színezete az i. sz. nyolc-vanas évek zsidó-keresztény viszálykodásáról árulkodik. A többi evangéliumban is gyakorta vitázik Jézus a farizeusokkal, de vitájuk ilyenkor vagy baráti hangvételben zajlik, vagy pedig csupán azt tük-rözi, hogy Jézus nem értett egyet Sammáj szigorúbb iskolájának ta-naival. Jézus halála után követői isteni születésűként kezdték tisztelni őt. Persze nem egyik napról a másikra. Mint látni fokuk, a dogma, mely szerint Jézus Isten, emberi alakban, csak a negyedik század végére szilárdul meg. A keresztények hite a Megtestesülésben fokozatosan alakult ki bonyolult folyamat eredményeképpen. Jézus sohasem val-lotta magát Istennek. Keresztelkedésekor égi hang nevezte őt Isten fiának, de valószínűleg csak megerősítéseként annak, hogy ő az oly régen várt Messiás. Nem számít különösebben szokatlannak az efféle felülről jövő kinyilatkoztatás, a rabbik ugyanis gyakran éltek meg valamiféle, általuk bat qól-nak (szó szerint: a Hang Leánya) nevezett sugallatot, amely a közvetlenebb prófétai látomásokat váltotta föl. Jóhanán ben Zakkai rabbi is ilyen bat qól-t hallott, ez erősítette meg őt küldetésében, amikor a Szent Lélek tűz alakjában leszállt hozzá és tanítványaihoz. Jézus magát "az Ember fiának" nevezte. Sokfélekép-pen értelmezték eme titulust, pedig úgy tűnik, az eredeti arámi nyelvű kifejezés (beír nasá) csak a gyarló és mulandó emberi természetre utal. Ha pedig így van, Jézus azt akarhatta vele közölni, hogy csak ha-landó emberi lény ő is, akire egy napon szenvedés és halál vár.
Az evangéliumokból megtudjuk, hogy Isten Jézusra bizonyos iste-ni "erőket", képességeket (dünameisz) ruházott, amelyek halandó mi-volta ellenére lehetővé tették, hogy Istenként gyógyítson betegeket és nyújtson bűnbocsánatot. Amikor tehát az emberek tanúi lehettek tet-teinek, eleven, hús-vér formában tapasztalhatták meg, milyen Isten. Egy ízben állítólag három tanítványa még fényesebb bizonyítékát lát-hatta ennek. A történetet mindhárom szinoptikus evangélium [Máté, Márk és Lukács evangéliuma] megőrizte számunkra, és a későbbi keresztény nemzedékek életében fontos szerepet kapott. Eme történet szerint Pétert [Simont], Jakabot és Jánost [Zebedeus fiait] Jézus egy magas hegyre viszi magával. A hegyet hagyományosan a galileai Tá-bor-heggyel azonosítják. Ott aztán "elváltozott előttük, arca ragyo-gott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény". Mózes és Illés, képviselvén a Törvényt és a prófétákat, jelenik meg hirtelen az oldalán, majd hárman beszélgetésbe elegyednek.

Hát ennyi az idézet. (T’om, hogy néhol ateista íze van, de akkor is van benne valymi.)
Amit ki akartam hangsúlyozni az az, hogy Jézust igenis elfogadták még a legelismertebb zsidó tanítók (pl. Gamáliel rabbi, Hillél unokája) is. Ez azért érdekes, mörszi a Máté evangéliumból olyan üzenet „hallatszik”, hogy minden „Tóra mellett ragadt” zsidó és minden farizeus rühellte Jézust, és mind Jézus halálát akarta. De ez sajnos téves megállapítás. Jézusnak valószínűleg Sammaj tanítványaival volt „kick-box” mérkőzése - de az sem teljesen biztos, hogy a Máté-féle kivitelezésben.
...és hogy a Talmudban (pl. Talmud Gitin 56b-57a. sztori) a későbbi idők folyamán Jézust negatív „hősnek” állították be, annak valószínűleg a zsidóüldözések és irtások lehettek az okai.

Tulajdonképpen ezt csak azért kopiroztam ki, hogy szemléltessem a fundamentalista bibliaértelmezés beteges mivoltát. Vagyis a Biblián kívül is vannak információforrások, amiknek jó lenne utánanézni, még mielőtt egy újabb Luther Márton vagy Adolf Hitler, esetleg egy Németh Sándor fordítaná jobbra-balra, kénye-kedve szerint az Isten Szavát - az Igét. (Ezt kivételesen nem sértésnek szántam.)

Ez van, srácok.
Sziasztóóók !

u.i. ami érdekes, hogy a zsido.com-on a rabbi azt válaszolta egy kérdésre („Mennyire volt jó zsidó Jézus ?”), hogy Jézus nem volt zsidó, mert a „törvényeket” (szombat, miegymás) nem tartotta be. Szal úgy nézz ki a helyzet, hogy vannak rabbik, akik elismerik Jézust, és vannak akik nem.

u.i.2.: Karen Armstrong könyve igen vaskos, de azért érdemes elolvasni. (...ateistáknak muníció gyanánt pláne. Már abban az esetben, ha sok olyan keresztény haverotok van, aki „csak a Bibliát olvasom, mert abban minden benne van”-szindrómában szenved. ;-D )

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!