Greg K. Ertem a keresed. Nem vonok ossze senkit senkivel. Azaz nem a homokosokrol beszelek, hanem 1es emberekrol. En semmit sem szantam sertesnek, amire te a hires emberekkel valaszoltal. A sor vegtelen (F. Mercury, Elton John, Friderikusz, stb.). De szerintem nem osszekotheto, hogy hires ember, nagy muveszek kozt tobb a meleg. Szerintem semmi koze, de Te ezt le is irtad, miszerint a homok nem homogen reteg. ja, igy van. En azert felek a teljes jogegyenlosegtol (irtal vmi ilyesmit: csak annyit akarunk, mint a heterok), szerintem ez meg van, csak 2 dologban nem. Munkat kaphattok barhol, stb. Hetkoznapi eletben ritkan derul ki, hogy vki meleg. ezt legfeljebb barat, kozeli ismeros tudhatja. Gyereket nem nevelhettek (szerintem nem egeszseges), nem hazasodhattok (hagyomanytisztelet). Igen hagyomanytisztelet is kell vmennyire. Pl. kinek mit jelent a Szent Korona, vagy a Himnusz.
Jól meglapogatnám a hátad az ölelésben, Öreg.
(no félre ne érts!)
Amit a genetikai megközelítés kapcsán írtal, abban teljesen igazad van, nem is vitatkozom egyáltalán, inkább pontosítok:
Úgy értem, amennyiben genetikai eredete van a homoszexualitásnak, akkor a szabadakarati döntés és az ezt kárhoztató valláserkölcsi megközelítés alól elveszik a talaj. Én ezt a kérdést elsősorban a valláserkölcsi oldal felől közelítve pendítettem meg.
Zsidó származású katolikus vagyok, hívő, no persze nem bigott és mindennapos templombújó, de mégis, alapvonalakban hiszek. Gondolhatod, hogy ez konfliktust jelent nekem, melegként kereszténynek lenni.
A Holland Katekizmus önmagában a homoszexualitást nem tekinti bűnnek, csak a kiélését. Ez persze nyilvánvaló, hiszen a katolikus fölfogás a nemi életet csak házasságon belül nem tekinti bűnnek. Márpedig két férfit nem fog egyhamar a katolikus Egyház összeadni (a legtöbb protestáns már összeadja, persze Ny-on).
Igen ám, de ha genetikailag determinált valaki
arra, hogy a szexuális beállítódása nem lehet -majdnem azt mondtam normális-, hetero, akkor bizony ennek a kánonjogi-morális alapja rögtön kiürül, így a homoszexualitás nem lehet bűn többé a keresztény megközelítésben sem.
Persze, ha ehhez még hozzáveszem Dávid és Jonátán történetét, akkor meg még pikánsabb az egész.
No, én ezt így értettem.
Az arab fiús példád profi, vitathatatlan. Természetesen ezek nagyon finom és precíz végiggondolást igényelnek.
Tudod erről az egész beszélgetésről (nemcsak a kettőnk közöttiről, hanem az egész topicról meg egyáltalán a hetero-homo dialógusról) a középkori hitviták jutnak eszembe, a beavatatlanok is mindig azt mondták, mi értelme van ennek?
Hát először is, aki benne van, vagy akit őszintén érdekel, ha nincs is benne, annak ez fontos. Másodszor, lehet, hogy nem az a fontos, kinek van igaza, de enélkül a kínos precizitás nélkül nem lehet kicsiszolni azt a nyelvet, szóhasználatot, kommunikációs teret, amiben majd később mindenki, hetero és homo is jól érezheti magát, nem bántódik meg és szabad lesz, kifejezheti érzelmeit de ugyanakkor viselkedni is tud.
Lehet, hogy ez pátoszos, de ezek nélkül nem lesz évek múlva, szabad és előítéletmentes társadalmi közeg, amiben mondjuk 2030-ban a meleg fiúk/lányok jól érezhetik magukat.
Asszem nyugodtan mondhatom, hogy keblemre barátom..:-)) Végre elhiszi valaki, hogy attól, hogy valami nagyon idegen számomra, az még nem jelenti azt automatice, hogy utálom is.
"Arra szeretném, ha reagálnál, amit a 339-ben írtam a legvégén, azaz, hogy a homo- és biszexualitás nem az egyed, hanem a faj tulajdonsága, amely egyes egyedekben megjelenik."
Az helyzet, hogy gőzőm nincs, mit mondhatnék erre. Mert ez már tömény filozófia véleményem szerint, amit viszont (csak halkan mondom, magunk között) nem tartok valami sokra...
Azt gondolom, hogy ez a dolog egy kezdetektől (egészen a kezdetektől)létező tulajdonság, ezt el kell fogadni és kész. Hogy aztán faji, vagy egyedi jellemző-é? Ha meggondoljuk, nem mindegy...? Dillemmázzanak ezen a filozófusok, úgy sincs jobb dolguk.
"Meg arra, hogy, ha ez genetikus, akkor nem eshet erkölcsi megítélés alá."
Na, ez érdekes téma lehetne, akár egy külön topicot is megérdemelhetne.
Hogy genetikus-e, a franc se tudja, én meg pláne nem, ha még a dokik sem értenek teljesen egyet a dologban.
Hanem a konkluziód félelmetes ám! Belegondoltál? Csak a genetikus eredet adhat felmentést? És az adhat-e vajon? És ez nem csak filozófia, de nem ám!! Mert azt a fiatal arab srácot, akit már az anyatejjel együtt arra neveltek, hogy ő csak, és csak azért él, hogy majd egyszer hősként meghaljon önként egy kamikaze bombamerényletben, azt vajon hogyan itéled meg? Az a srác nem is tud semmit a világról, csak amit beléneveltek (és nem is lesz érkezése többet megtudni). Elitéled-e őt? Nyílván nem genetikai okokból fog őlni. Na és a vallási vezetője ugyanennek a srácnak, aki nevelte? Akinek esze ágában sincs meghalni, pláne nem önként, a világról is többet tud, hiszen tanult ember (leginkább az emberi lélektanban járatos), és ilyen fiúkat nevel fel? Ki itélhető el akkor?
És az a srác, aki makulátlan környezetben nő fel, kiváló szülők, nevelők mellett, semmi káros külső hatás nem éri, és mégis - jó ég tudja hogyan - bűnöző lesz belőle. Mitől? Mégis mitől? Csak nem genetikai torzulás, vagy mifene? És ha az, akkor nem lehet erkölcsileg elitélni?
Szóval, zűrös kérdés ez...
Ezért van annyi filozófus, töprengenek az élet különös dolgain, és eszement könyveket írnak róla.
Köszönöm a leveled. Szerintem is rohamtempóban közeledünk a 100 %-hoz! :-)
Igen, valóban félreérthető volt az irigységről írt mondatom. Bocs, de mostmár érted hogyan gondoltam.
Természetesen, amikor egy hetero ffi egy nőre beindul, nem azért teszi, hogy "kimutassa, hogy utálja a pasikat", ez fordítva is igaz. Mindegyik a saját természetét követi. Ez így van rendjén. Egyik sem minősíti a másikat. Ez nem hasonlítható össze.
Azaz az nem hasonlítható össze, hogy egy azonos és egy különnemű pár között pusztán az ivararány alapján el lehet-e dönteni, melyik a jobb.
Az emberi kapcsolat minősége a döntő, függetlenül az ivararánytól, szerintem.
Láttam mindegyik fajtából kiváló kapcsolatokat és silányakat.
Én azt a világot szeretném megélni, amikor az, hogy két ffi vagy két nő minden különösebb reakció nélkül pontúgy viselkedhetne nyilvánosan, ahogy egy ellenkező nemű pár ezt megteheti. Ahogy ez egyébként a világ számos helyén így van.
(Szaud-Arábiában egy meleg férfinak a napokban levágták az egyik kezét és az egyik lábát, karddal, nyilvánosan. Hát ennél mi azért jobban állunk, persze lehet, hogy voltak minősítő körülmények.)
Arra szeretném, ha reagálnál, amit a 339-ben írtam a legvégén, azaz, hogy a homo- és biszexualitás nem az egyed, hanem a faj tulajdonsága, amely egyes egyedekben megjelenik.
Meg arra, hogy, ha ez genetikus, akkor nem eshet erkölcsi megítélés alá.
És megint köszönöm a kedves és tárgyilagos hangodat, addig is üdv: Greg
Kedves "buta" Elizabeth, kösz.
Ordasnak:
"És mit szeretnétek?" - azt, hogy a többiek mit szeretnének, azt velük kell megbeszélned, azt, hogy én mit szeretnék, azt leírtam itt, e levélben.
De még ennek a témának a megvalósulása előtt szeretném, ha engem nem vonnának össze mással egy többes számban, mert én csak a magam nevében tudok nyilatkozni, ezért tudok felelősséget vállalni.
A többe szám használata a kérdésben számomra azt jelenti, hogy kérdésed mögött az húzódik, hogy azt gondolod, a melegek egy homogén réteg, pedig az igazság az, hogy a melegek éppen annyifélék, mint a hetero férfiak, a társadalom minden rétegéből jelen vannak. Tehát egy ilyen többes szám nekem értelmezhetetlen.
Nem bántottál meg vele egyébként, mert ebben a társaságban van, hogy csak néhány nevet említsek a már nem élők közül: Shakespeare, Csajkovszkij, XIV.Benedek pápa, Szokratész, Michelangelo, Oscar Wilde, Emerson, Rimbaud, Verlaine, Isherwood, Camus, Nagy Sándor.
Az őskori viszonyok közt élő társadalmak vizsgálata során kiderül (Eliade, Róheim Géza, hogy csak két szerzőre utaljak), hogy ezekben a társadalmakban a férfiváavatást megelőzően teljesen általános volt a homoszexuális kapcsolat kortársi és férfi-fiú vonatkozásban is. Ez a társadalmak jó részében, ahol a vadászat, a háborúskodás megkövetelte a férfitársaságok fennmaradását, tovább élt, s nemegyszer a férfiak fölnőttként is éltek egymással. Ugyanakkor erre nem lehet úgy tekinteni, mint a mai homoszexualitásra. Ez a kettő nem egészen ugyanaz. Az őskori "változat" társadalmi intézmény, a mai nem az. Mai értelemben vett homoszexualitásról csak a múlt sz. végétől lehet beszélni, amikor is a meleg férfi gazdaságilag és társadalmilag olyan önálló tud lenni, hogy nem kell alibi-kapcsolatban élnie egyfelől, másfelől pedig a polgári társadalmak ezt tolerálni tudják.
A mai meleg férfi (Ny-on) éppen olyan, mint bárki más, minden tekintetben. Ennek köszönhető az, hogy Beatrix holland királynő újévi fogadásán, amikor az egész kormány megjelenik az udvarban házastársastul, teljesen természetesen jelenik meg a kormány két minisztere azonosnemű társával az oldalán és a királynő szemrebbenés nélkül elcseveg velük. Ja, nyilván a társa munkájának megítélése ennek az alapja, nem az, hogy hova rakja a f....-át.
Ezt itt még tanulni kell.
Egyébként ezt az előítélet dolgot egész röviden meg lehet fogalmazni:
Amit lehet egy heteronak, azt lehet egy melegnek is. Ennyi.
Ja, és még a kaki-szexről:
Hát nekem az naggggyon gusztustalan, én nem csinálom. Erről a dologról felelősséggel ennyit tudok mondani.
Végigolvastalak benneteket, de a válaszra már nincs erőm. Majd később...
Greg, KoLa: fantasztikus. ha mindenki így...
Greg: privátban a többit.
-pt: nagyon durván írsz. azt is bántja, akinek nem szól. a Pg Dn gombon kívül van Backspace vagy Del is, hogy az ember kitörölhesse a hirtelen leírt rosszakat, nehogy elküldje.
Ez nem ring. Kivel birkózol? Elfogadnak úgy is, ha nem te vagy a legnagyobb fiú...
Mindannyiotoknak üdv,
Elizabeth
Greg Kirxi:
Én úgy látom, egyetértésünk mértéke még az általad említett 90%-ot is meghaladja. Két ember, aki egy bizonyos területen erősen eltérő orientácójú, de ettől még nem ellenségnek tekintik egymást, hanem elfogadják a másikat. Na, ilyen kéne több...
Ami a homoszexuálisok gyermek örökbefogadási lehetőségének, és megitélésének magyarországi viszonyait illető megjegyzésed illeti (hogy tudniillik ez a hazai viszonyokat jellemzi), egyetértek veled. Ebben az országban sokkal kisebb emberi különbözőségekből is támadnak gyülölködések. Legyen az politika (Fidesz-SzDSz), vagy akár sport (Fradi-Újpest). De ez már egy másik topic lenne...
Ha az irígykedés alatt azt értetted, hogy egy kiegyensúlyozott, harmonikus emberi kapcsolatot (legyen az akár homo) lehet irigyelni, akkor OK, így elfogadom. Csak Te így irtad:
"... mert valószínűleg az ajtók mögött zajló események valamely mozzanatára irigy."
Azért ez - lásd be - kicsit félreérthető volt...;-)
Az undorom. Tulajdonképpen jól látod, ha beszélgetek, együtt vagyok egy homokossal, természetesen semmi undor nincs, miért is lenne? Valóban arról van pusztán szó, hogy én képtelen lennék rá (akárcsak Ordas, és sem vettem részt soha olyanban, ahol másik pasi is volt rajtam kívül. Persze, több nő, az más...:-) - nyílván csak az én heteró nézőpontomból).
Ami a "nem normálist" illeti, csak azt szeretném ismét kihangsúlyozni, hogy van ennek a kifejezésnek egy olyan jelentése is, amiben semmi sértő nincsen, pusztán arra utal, hogy a jelzett valami az általánostól, a megszokottól, a többség által elfogadottól JELENTŐS mértékben eltér (pl. ezért van, hogy a balkezeseket - akik aránya a homoszexuálisok arányával kb. megegyezik - nem szokták "nem normálisnak" nevezni, hiszen a másságuk nem olyan kirívó, nem idegen). Szóval, ha elhangzik valahol, hogy egy normális férfi a nőkre vadul, abban én nem érzek semmi rossz, vagy sértő kicsengést a homokosok felé.
Hanem hallod, ha ennyire egyetértünk, a végén elhal a topic. Keressünk mán valami neuralgikus ütközési pontot...:-))) (remélem érted a tréfát)
EasyRider:
Metrón (vagy bárhol nyílvános helyen) a homo smárolásról. Nos, igaz, ami igaz, megjegyzés nélkül nem ússzák meg valószinűleg. Ellentétben egy heteró csókkal. Én alighanem csak elfordulnék, de sokan vannak, akik a nagy többségük tudatában igen aktívak tudnak lenni. Elismerem, hogy ez diszkrimináció, és némi "rejtözködésre" kényszeríti az ilyen párokat, de ez az adott többség jelenlegi természetes reakciója, ami az ő szempontjukból még érthető is. Hogy ez mitől változhat, azt éppen Te vázolod érintőlegesen.
Mert egy megállapításod megfogott, de nagyon. Hogy ugyanis az az egyén (legyen bár meggyőződéses heteró), aki kiskorától lát homó kapcsolatot, annak minden külső megnyilvánulásával együtt, annak nyilván nem lesz undorító egy homoszex látványa sem, csupán közömbös. Ez valóban így lehet, de ehhez bizony el kell telnie egy kis időnek, fel kell nőnie egy olyan generációnak, akik már ilyenek. Gyanítom, ez Magyarországon még odébb van egy kicsit...
Ordas:
A törzsi fiatalkorú homoszex "edzésekről".
Azért ne keverjük a dolgokat. Természetesen civilizált viszonyok között ez amolyan pedofil dolog lenne, de hát nem erről van szó. Törzsi szokás, egy a sok közül, amiből vannak még olyanabbak is a számtalan letünt, vagy még itt-ott létező különböző törzsek között. Egyik-másik kifejezetten hajmeresztő egy civilizált értelem számára.
A cikk csak olyan aspektusból említette, hogy ezek az emberek ilyen előzmények után is képesek normális hetero kapcsolatra felnőtkorukban.
De engem is érdekel: a lányok is csinálják egymással, nekik is van "tréning"??! Mondja már meg valaki! :-)))
Meg egy dolog a cikkekhez. Vmilyen torzsek "edzik" a fiatal fiukat homoszexualis tettekkel. Na mar most ez nemcsak homosz., hanem pedofil is. Merem remelni ezt elitelitek, mert hat ugy e a pedofilia...
Ordas!
Az orokbefogadott nem fog csodalkozni amikor a ket apukaja vagy anyukaja megcsokolja egymast, sot, az volna a furcsa neki ha nem tennek, mivel mas gyerek szulei is azt teszik. Tehat O nem ket egyforma nemu embert lat, hanem a szuleit, akik szeretik egymast, tehat megcsokoljak egymast.
A metron persze, hogy az emberek tobbsege furcsa megjegyzeseket tenne, pont ez az oka annak, hogy ez es a hasonlo forumok leteznek, mivel van csomo onfeju buzi :) akinek nem tetszik az, hogy furcsa megjegyzeseket tesznek emberek rajuk. Tehat ez nem okozat, ahogy te mondod, hanem az ok. Akarom mondani, nem azert tesznek az emberek megjegyzeseket, mert a homoszexualitas rossz dolog, hanem azert rossz, mert az emberek megjegyzeseket tesznek, es ezt probaljak a gyerekeikbe is belenevelni, tisztelet a kivetelnek. Sok gyerek ettol pl ongyilkos szokott lenni. Engem meg egyszer majdnem megvertek, mert nem torodtem az izomagyu jarokelokkel, de ezt mar emlitettem :)
Ok, a szeretkezes pontatlan kifejezes volt, mondjunk inkabb hetero-erotikus jelenetet. Nezz meg 10 db oriasplakatot, hallgass 10 db radioreklamot, nezz 30 percig TV-t, barmelyik csatornan, es megvan a napi adag :)
Nem allitom, hogy ez rossz, nyilvan az emberi termeszetbol kovetkezik.
Easyrider! Valoban a gyerek nem foglalkozik a szulok szexualis szokasaival, azaz nem leskelodik, esetleg nem kerdez (neha elofordulhat). De kerdem en, melyik az a csalad, ahol a szerelmesek kozt nincs csok, simogatas. S ez homoerotikus elmeny, amit a gyerek nem tud hova tenni. Azaz szerintem a par nem tud ugy viselkedni, mint csak 2 barat, mondjuk 2 koleszos, akik kozos szobaban laknak, vagy kozos lakast berelnek. Masik megjegyzesed a kozombossege heteroknak a homokhoz. Azert megneznem, ha a metroban smarol 2 pasi akkor az emberek hany %-a tesz megjegyzeseket, mennyi iteli el, mert zavarja oket.
Greg K-nek: ahogy elettortenetedbol kivettem a gyereked 17 evig nem tudta, hogy meleg vagy. Gondolom elozo evekben titkoltad. Azert egy 17 eves sracnak nagyjabol mar kialakult kepe van a vilagrol. Lehet befolyasolni, de nehezebben. Gondolom akkor mar lehetett noje, azaz ilyen ugyben mar sajat eletet elte. Szoval jo apa vagy, nem 2lem. Azt se ketlem, hogy 2 meleg ember is szereti a gyereket, akit orokbefogadnak (mert azert teszik), de akaratlanul rossz hatasuk van.
Azt elhiszem, hogy nehez az eletetek, mert titkolni kell. Minden hasonlat santit, ez kulonosen: manapsag rockernek lenni ciki. Megse vonulnak fel, kovetelnek a TV-kben, radiokban napi 2 orat maguknak. Szoval mit szeretnetek, mi legyen? Kezen fogva maszkalni a varosban? Vagy a TV musorok 5%-a meleg musor legyen? S milyen lenne az a musor? Ujabb santa hasonlat: punkok (keves van beloluk) is vegigvonulnak az utcan hihhhetetlen hajviselettel, stb. Furcsa, megnezik oket az emberek, de ok nem torodnek ezzel. Ti se tegyetek. Le vannak...
Visszaterve a perverzitasra, volt egy olyan definicio a 335-os hozzaszolasban, hogy ajto mogott barki, barmit csinalhat kozos megegyezessel. Bocs, kicsit plasztikus leszek: ilyen esetben a kaka szex sem az? Pedig az szerintem mar igen csak orvosi eset.
Szerintem egy gyerek nem foglalkozik a szulei szexualis eletevel, inkabb nem is gondol ra. Ez a heteroszexualis szuloknel is igy van! Szoval ez nemhinnem, hogy kulonosebben befolyasolja a szuleihez valo viszonyt. Sokkal inkabb problemai adodhatnak abbol ha azt latja, hogy az osszes tobbi gyereknek kulonbozo nemu szulei vannak, raadasul azok meg hajtogatjak is folyton, hogy az a normalis.
Masik megjegyzesem az, hogy attol, hogy te, mint hetero undorodsz az homoerotikatol, nem jelenti azt, hogy egy tolerans legkorben, melegeket ismerve nevelkedett hetero is igy tesz. Sokkal inkabb lesz szerintem kozombos a dolog irant, ahogy a melegek is vannak a heteroszexxel, miutan a medianak koszonhetoen napi 3-4 heteroszexuali szeretkezest mindenkeppen vegig kell "elveznie" ;) mindekinek, tehat hozza lehet szokni.
Köszönöm a leveled, úgy látom, kb 90%-ban egyet értünk. Ez egész jó arány. Több mint elegendő egy jó barátsághoz. Nme akarlak semmiről meggyőzni, és még azt is érteni vélem, amivel nem értek egyet a szavaidból.
Tisztelettel és határozottan még ehhez annyit mondanék és ajánlom további megfontolásod tárgyául:
(Előre bocsátom én biszexuális vagyok, majd 20 évig voltam házas és ebből 15 év nagyon jó volt.)
Melegként is teljes felelősséggel fel tudtam nevelni a fiamat és helyes mintát tudtam felé közvetíteni. 17 éves kora óta tudja, hogy meleg vagyok, elfogad, semmi nem változott a kapcsolatunkban. Nagyon rendes kiskölyök volt, a kamaszkorában az átlagos problémákkal, most pedig fiatalként, egyetemistaként is nagyon jól veszi élete akadályait, megnősült, rendben van minden. A viszonyunk megmaradt, olyan, amilyenre a legtöbb hetero apa és fia csak vágyik. Kamaszkorába a fiam barátai mind azt mondták, bár az ő apjuk lenne ilyen. (Remélem elhiszed, nem hazudok.)Amikor elváltam, velem jött és egészen a legutóbbi időkig velem volt, amíg meg nem nősült.
Azaz: én tudom, hogy egy meleg férfi is lehet jó apa, mert én az vagyok. S ezt a környezetem is tanusítja több évtizede. Persze azt nem mondtam, hogy ez minden meleg férfira igaz, de annyira biztosan, ahányra a heterok közül. A meleg ismerőseim közt volt néhány, aki a testvérei gyermekeinek kedvence volt és bizony kiváló apai tulajdonságokat mutattak ezek a férfiak. Az persze igaz, hogy a meleg ismerőseim többsége apának alkalmatlan lenne. De ezt nagyjából elmondhatom a hetero szülők egy jó részéről is.
A melegek egy részének nagyon hiányzik a gyermek és ezt az érzést mélyen átélik és szomorúak ettől.
Abban igazad van, hogy ez a dolog ma, Magyarországon problématikus. Igen, ez így van. Csak ez nem a problémát minősíti, hanem a mai Magyarországot, ahol is ezen kívül még több ezer súlyos társadalmi probléma van, amiben másképp kellene viselkednünk, gondolkodnunk.
Az "irigység"-gel kapcsolatban:
Nem voltam eléggé érthető, bocs. Nem akartam provokálni, ezért részletesebben fogalmazok:
(és személyesebben)
Szűk környezetemben a hetero barátaim és barátnőim az elmúlt években nagyon sokszor hangot adtak annak az érzésüknek, látva azt a két barátságomat, amiben voltam/vagyok, hogy mennyire irigylik ezeknek a kapcsolatoknak a mélységét és intenzitását. Ez saját élményem. (Nem a dolog testi vonatkozásaira értettem, gondolom ez volt félreérthető).
Az undorodat csak akkor tudom elfogadni, ha magadat képzeled részvevőnek - mert úgy a saját részvételed az undorkeltő magadnak, hiszen ellenkezik a természeteddel. Ebben 100 %-ig igazad van és ezt tisztelem is. Remélem nem undorodsz azoktól, akik szabadon vannak ilyen helyzetben és nekik az jó.
Igen végül is igazad van, én nem akartalak meggyőzni, a legmesszebb menőkig tisztelem a Te és mindenki választását, természetét, ízlését, stb. Azt vallom: mindenki szabadság addig tart, amíg mások szabadságát nem korlátozza.(Bibó)
Azt én nagyon helytelenítem, ha egy meleg "meg akar téríteni" egy heterot, főleg, ha ezt erőszakosan teszi. Ez ugyanolyan helyzet, mintha egy ffi egy nőt akarna akarat ellenére, természetesen mindazon következményekre számítson, mint ebben a helyzetben.
(Bár titkon azért elárulom: láttam már éjjeliőrt nappal.....,azaz sok hetero férfiról kiderült már, hogyha nem tudja senki, nem látja senki, és biztonságban van, akkor egészen kiváncsi is tud lenni némelyik...)Mégis azt mondom: mindenkinek joga van a természetéhez és azt meg is védheti. És még: joga van a természete megváltozásához is.
Kedves KoLa!
A normális szóról:
Asszem ez a legnehezebb dolog és ez kívánja meg a legnagyobb empátiát.
Képzelj el egy életet, amelyben minden szexuális gyökerű vonzalmadat el kell rejtened még a sokszor a legközelibb hozzátartozóid elől is. Minden könyv, film, a művészeti alkotások túlnyomó többsége azt mondja el rólad, hogy valami baj van veled, hogy nem vagy "normális". És ezt a meleg vagy biszex fiúk kamaszkorukban, vagy néhány évvel később megélik, az amúgy is nehéz korszakban. A reklámok tömege fiút-lányt mutat. Persze ezeknek az információtartalma mindezt indirekte hordozza, nyilván nincs benne semmi, ami a melegek ellen akarna irányulni, de a melegek semmit nem találnak maguk körül, ami az ő, saját maguk előtt lassan természetesen vállalt attitűdjüket visszaigazolná. Ezeket úgy kell megkeresni, s ezek megtalálása sokkal nehezebb, mint a hetero mintáké, amik a csapból is folynak.
(Nem sajnáltatni akarom ezt a csoportot, de ez tény)
(Egyszer, emlékszem, vagy hat éve dec. 1-én, az AIDS világnapján a MusicTV-ben egész nap meleg vagy biszex klipek mentek, megbűvölten néztem egész nap, mert annyira más képi és asszociációs világot adott, mintha egy másik bolygón lettem volna).
Tudod olyan ez, mintha a magyar tv-ben csak és kizárólag fekete embereket lehetne látni. Nagyon furcsán éreznéd magad, nem? És eközben senkinek se mondhatnád meg, nem beszélhetnél arról, hogy te fehér vagy. Minden reggel azzal kezdődne a napod, hogy be kellene kenni magad krémmel, hogy feketének lássanak.
S eközben lassan-lassan a tudomány és a viselkedéskutatás is eljut oda, hogy megmutatja a homo- és biszexualitás természetes eredetét. Ennek pedig az a következménye, hogy a melegek egyre többen vállalják önmagukat, önazonosságukat.
Mostmár a nem-meleg társadalomnak kell ezen a megismerési folyamaton keresztülmennie, hogy elfogadja ezt a kisebbséget.
Igen, kisebbség, természetesen, de csak számszerűleg. Márpedig az igazság sosem volt mennyiségi kérdés.
Ugyanis a homo- és biszexualitás nem a homo-és biszexuális egyedek tulajdonsága, hanem az emberi fajé, azaz az, hogy van egy Homo sapiens sapiens genus, az azzal jár, hogy egyes egyedei szexuális beállítódása eltér a többségétől. Még másképp szólva: ahol x % hetero szexuális beállítódás van, ott LESZ y % homo és z % biszexuális beállítódás is. Márpedig ezért egymást anyázni még finom formában is egyenlő azzal, mintha a feketék meg a szőkék összefognának, hogy az összes vöröshajút kiirtsák, de legalább is izolálják. Tekintve, hogy vörösből kb. annyi van, ahány meleg az összesből. Az, hogy valami nem általános, még semmit nem mond el arról, hogy normális-e vagy sem.
Mindazonáltal kifejezetten tárgyilagos, sőt megértést kereső a leveled, ami nagyon jóleső.
Mike cikkehez: az elejen kapasbol a 2 vegletet olvastam a fiatalok szexualis kulturarol. Az igazsag vhol kozepen van.
Melegsegre valo hajlamban kis elteres volt a masik tanulmanyhoz kepest. Az leirta, hogy testi kehék kb. 52%-ban felelosek a kialakulasert, tobbi a kulso rahatas.
Az roppant erdekes, hogy egyes torzsek serdulokorban hogy edzik a fiatalokat. (Asszem itt kizarolag fiukrol volt szo. A lanyokkal mi van?) S ki ellenorzi, hogy ezek a fiuk kizarolag heterok lettek?
Szoval nem az ember "donti el", hogy meleg lesz-e, vagy sem, hanem egyszer csak igy erzi. Tehat vki ugy szuletik, hogy majd vmikor azt fogja erezni, hogy meleg, a masik meg undorodik ettol (hetero). Azaz o majd viszolyog "szulei" viselkedese miatt. Akkor ki donti el orokbefogadaskor, hogy ez a gyerek "ugy fog erezni", vagy sem? Eddig arrol volt szo, hogy vmekkora valoszinuseggel meg lehet josolni a gyerek szuletesenel, hogy meleg lesz, vagy sem, a tobbi kulso rahatas (nem eppen az elcsabitas). Itt van ellentmondas a 2 cikk kozott.
Ez a cikk kizarja az ugy szuletest ["Az elmélet szerint a genetikai (és talán egyéb biológiai) tényezők nem magát a szexuális irányultságot befolyásolják, hanem a gyermek temperamentumát és személyiségjegyeit."]
Ugyanakkor: ["Cáfolják tehát a szexuális irányultság egyszerűen viselkedéses tanulásra alapozó elméleteit, köztük azt a laikus vélekedést, miszerint úgy lesz a gyerekből homoszexuális, hogy egy azonos nemű "elcsábítja", vagy úgy, hogy van a közelében egy általa csodált tanár, szülő vagy pap, aki nyíltan meleg."] Akkor hogyis van ez? Mi donti el? Szoval semmifele okot nem tudunk, csak ugy kialakul.
Gondom az: nem tudja senki megjosolni, hogy a gyerek undorodik majd meleg szuleitol, mert ugye se nem szuletesi, se nem rahatas nem befolyasolja a melegge valast.
Patkany kiserlet, szazalekok asszem egyeztek.
A cikk vegevel nem ertek 1et. Meleg nagybacsik, fajfenttartas. Na neeeeeeeeee.
"Két azonosnemű fölnőtt, szabad akaratérvényesítésben nem korlátozott személy kölcsönös beleegyezéssel egymással azt tehet, amit akar egy zárt szobában"
Egyetértünk, és úgy láttam mindenki ezen a véleményen van.
"Nem perverz..."
Itt is azonos véleményen vagyunk, nem is állítottam az ellenkezőjét.
Amiben viszont nem értünk egyet:
"Azt gondolom, hogy azonos nemű, egymással kiegyensúlyozott viszonyban élő párok igenis felnevelhetnek gyermeket."
Ebben nagyon nem értek egyet, legalábbis ami a Magyarországi viszonyokat illeti. Ez meg is indokoltam a 324-es hozzászólásomban.
"... Hogy erről harmadik személyeknek mi a véleményük, az erre a kettőre nézve teljesen közömbös. Ha nagyon hevesen nem tetszik ennek a harmadiknak, akkor az bizony az ő baja, mert valószínűleg az ajtók mögött zajló események valamely mozzanatára irigy"
Ezt nem kellett volna, kicsit provokáló íze van. Én "heteroszexuális orintációjú" pasi vagyok, és nem az a kérdés, hogy tetszik-e (amihez mellesleg éppen annyi jogom van, mint a két azonos neműnek egymással bármit tenni), hanem hogy tolerálom-e. Az a megjegyzés pedig, hogy "valószinűleg" irígykedem, nem méltó hozzád. Nem irígykedem, hanem undorodom, mint írtam is. És azt is leírtam, hogy miért, és hogy ebben nincs semmi különös, tekintve, hogy én a nőkhöz vonzódom.
Tudod, az a baj, ha egy homoszexuális mindenáron meg akar győzni engem arról, hogy az bizony jó, és nincs benne semmi undorító. Hát persze, egy homonak az a természetes, az a jó, az ad élvezetet, kielégülést, amit - mint írtam már - meg is értek, de könyörgöm én nem homo vagyok!! NEKEM az nem természetes, ahogy egy homokosnak az nem, amit én csinálok. És én még nem feltételeztem soha egy homokosról, hogy irigyelné azt, ami köztem és egy nő között történhet. És nem is akarom meggyőzni...
Szóval. Én tolerálom ha valaki homoszexuális orientációjú, nem piszkálom, még akár barátom is lehet (csak hagyományos értelemben!), ha amúgy jó fej. Tisztelettel kérem, hogy cserébe a homokosok tolerálják azt, hogy én viszont a nőkre bukom.
OK?
És a legérdekesebb, noha ez már kicsit filozófia.
"A "normális" szó használatáról:
Ezzel a szóval heteroszexuálisok nagyon könnyen és sokszor visszaélnek..."
Nem kívánom definiálni, hogy mi a normális, úgy általában (nem is olyan egyszerű...).
Természetes, hogy nekem az a normális ha nővel szeretkezem, és azt is természetesnek tartom, hogy egy homoszexuális manusznak az normális, ha pasival hál.
De engedj meg nekem valamit. Addig, amíg a népesség túlnyomó többsége hetero (több mint 90%, talán ebben egyetértünk), addig az általános felfogás szerint a heteroszexuális tekinthető normálisnak. Mint minden más területen itt is érvényesül a nagy (hansúlyozom, nagy) többség elve.
És külön kihangsúlyoznám, hogy ebben az esetben a "nem normális" kifejezés nem pejoratív jelentésű, csupán jelzi, hogy egy olyan dologról van szó, ami a nagy többségre nem jellemző.
Szóval nem élünk mi vissza a "normális" jelzővel, - csak élünk vele.
"És eközben minden olyan hozzászólás, beleszólás, ami nekem arról szólna, hogy énnekem mi a jó, és hogy amiben én vagyok, az mért rossz, ABNORMÁLIS sőt, agresszió"
Egy-két (komolyan aligha vehető) ellenséges beszólást kivéve, azt hiszem itt nem volt "agresszió". Soha, de soha nem akartam egyetlen homokost sem megtéríteni, nem cikiztem, nem állítottam, hogy az ő kapcsolata, vagy nemi élete rossz.
Egyetlen eset volt, hogy egy homokossal nézeteltérésem támadt, ami tetlegességig fajult (huhh, de finoman fogalmaztam), de akkor a tipikus zaklatás esete forgott fenn az illető által, ami nekem igen komoly zavart okozott akkori ifjabb lelkivilágomban.
Ennek ellenére tolerálom a homoszexualitást, de azt nagyon nem, ha engem "téríteni" akarnak.
Kéretik az én szexuális orientációmra is tekintettel lenni.
Csak ennyi.
Két azonosnemű fölnőtt, szabad akaratérvényesítésben nem korlátozott személy kölcsönös beleegyezéssel egymással azt tehet, amit akar egy zárt szobában. Ez nem perverzió. Nyilván mindkettőjüknek, a fenti feltételek teljesülése esetén, ez megfelel, sőt, jól esik. Hogy erről harmadik személyeknek mi a véleményük, az erre a kettőre nézve teljesen közömbös. Ha nagyon hevesen nem tetszik ennek a harmadiknak, akkor az bizony az ő baja, mert valószínűleg az ajtók mögött zajló események valamely mozzanatára irigy.
Nem perverz azért sem, mert az állatvilágban is sűrűn előfordul erre ma már számtalan tanulmány rávilágít, etológiai szakirodalomban sokszor föllelhető toposz. Sirályok, más madarak, emlősök és főemlősök közt is megfigyelhető, egészen addig, hogy azonos nemű párok (hímek és nőstények is ) fölnevelnek kölyköket. Hím sirálypárok képesek tojást lopni, vagy elhagyott fészken kotlani. És ez nem ritkaság.
A pedofília azért perverz, mert a fent leírt föltételek nem tudnak megvalósulni, azaz a kiskorú jogilag is, meg valóban is képtelen a szabad akaratnyilvánításra. Ezért a kiskorúval folytatott szexuális viszony mindenképpen és kikerülhetetlenül igen mély agresszió, még a kiskorú esetleges beleegyezésével is.
(Jó, persze nem arra godolok, ha egy 18 és fél éves egy 17 évessel jár -természetesen a közel-kortársi kapcsolatok nem ide tartoznak).
Azt gondolom, hogy azonos nemű, egymással kiegyensúlyozott viszonyban élő párok igenis felnevelhetnek gyermeket. Az ilyen viszony, mert bár valószínűleg rejt magában némi veszélyforrást, mégis összehasonlíthatatlanul közelebb áll a "normális"-hoz, mint egy csonka család, vagy egy "normális" házasság, ahol anyuci meg apuci egymást anyázza éveken át, legtöbbször delíriumban, hogy az intézeti felnevelődést most ki is hagyjam.
Annak, hogy az azonosnemű párok által mutatott minta a felnövekvő gyermek pszichoszexuális fejlődését a homoszexuális irányba hajlítaná, véleményem szerint nem nagyobb a valószínűsége, mint annak, hogy a heteroszexuális párok által felnevelt, majd később homoszexuálissá vált gyermekeket eme "normális" minta visszatartotta volna saját identitásuk megtalálásától.
A "normális" szó használatáról:
Ezzel a szóval heteroszexuálisok nagyon könnyen és sokszor visszaélnek. Legtöbbször észre sem veszik, és akaratlanul teszik. De mégis jó lenne erre odafigyelni, tekintve, hogy mindenkinek az a normális, ami neki az. Itt természetesen a fennálló törvényeken belül értem mindezt.
Nekem teljesen normális az, hogy a barátommal szoros érzelmi kapcsolatban vagyok, szeretjük egymást, becsüljük és vigyázzuk egymást és ez a fiamnak is természetes, aki boldog férj egy igen kedves lány oldalán.
És eközben minden olyan hozzászólás, beleszólás, ami nekem arról szólna, hogy énnekem mi a jó, és hogy amiben én vagyok, az mért rossz, ABNORMÁLIS sőt, agresszió.
Huhhh meg csak az egyik cikken vagyok tul, amelyik rogton itt volt a topicban. Kerdeseim Greg k-hoz: miert nem perverzio a homokossag? Mert a pedofilia az, de csak azert, mert olyanok a torvenyeink, hogy azt buntetik. Hiszen annak a szemelynek, aki csinalja, annak jo. Regebbi korokban a gyerekek vedelme nem volt ilyen eloterben. Akkor nem is volt bun. Szoval az, hogy mi a perverzio, az csak a kozvelemeny pillanatnyi helyzete iteli meg (azaz, hogy mi a perverzitas ekkor relativ fogalom es nem abszolut). Manapsag az van, hogy a homokossag nem az. Manapsag a pedofilia le van maradva a melegseggel szemben, de sose fogja remelhetoleg utolerni, hiszen a gyerekek vedelme egyre inkabb eloterbe kerul.
A patkany kiserletrol jut eszmbe. ha jol vettem ki, a kezelt patkanyokat azonos nemu, de NORMALIS egyedekkel engedtek ossze. Tehat a kezelt az ellentetes, a norm. a sajat nem szerepet jatszotta. Na most az embereknel a meleg parok mind2 tagja mas, azaz olyan mintha 2 azonos nemu meleg patkanyt engedtek volna ossze. Ez mar csak eszmefuttatas: mi tortenne, ha egy buzi es egy leszbikus alkotna 1 part?
En nem tudom, lehet, hogy velem van a baj, de azt irtad, hogy barmilyen ember kepes homoszexualis cselekedetre. No most en pl. nem. Nalam pl. elkepzelhetetlen, hogy 2-1-es felallasban legyek egy parral. Szoval NEM IGAZ, hogy barmelyik hetero kepes homoszexualis cselekedetre. Hidd el en ezt a topicot nem a vakvilagba nyitottam, elotte haverokkal meghanytuk vettetuk a dolgokat, s nagyjabol 1et ertettunk.
Azt eddig is tudtuk, hogy a melegeknel vannak test beli elteresek. De tudtommal a hajlam nem jon elo, ha nem olyan kozegbe kerul az ember (mar megint eljutottam az orokbefogadasig). A 4-es pontban irt egypeteju ikrek meg az 52%. an erol beszelek en is, a kulso rahatas. 5. pontban e kapcsolatok tartossagarol van szo.
"A homoszexuális férfiak-nak sokkal több azonos nemű partnere van, mint a heteroszexuálisoknak."
Ezt nem igen tudom ertelmezni. Ui. ha egy meleg ffinak tobb kapcsolata van, akkor nem bizti, hogy jo szulonek. De mi az, hogy heteronak kevesebb azonos nemu partnere van? Konkretan 0. Erdekesnek talalom, hogy a leszbikus kapcsolatok tartosabbak. Meg a vegen irtad:
"A fehérbőrű homoszexuális férfiak 28%-a 1000 vagy több partnerrel érintkezett, és csak 17%-uknak volt 50-nél kevesebb szexuális társa. Tehát ennek a csoportnak 83%-a 50 vagy annál több személlyel lépett szexuális kapcsolatba; 79%-uk azt is állította hogy partnereiknek több mint fele idegen személy volt."
Na ezert is alkalmatlanok a gyerek nevelesre. Viszont a leszbikus kapcsolatot nem ertem. Az sokkal tartosabb, mint egy norm. hetero, vagy csak a buzi kapcsolatoknal tartosabb? Manapsag egy hetero kapcsolat egyre monogamabb, (Gumi ide vagy oda) legfokeppen az AIDS miatt, mint a 60-as evekben.
Zaraskent: ki beszelt gyuloletrol. A topic annak indult, hogy fogadjanak-e orokbe gyereket. Ezt nagyjabol kitargyalva a melegek egyeb jogairol, eletukrol volt szo. S miert hiszik sokan, hogy melegek altal nevelt gyerek tuti nem lesz meleg, vagy nem attol nem lesz meleg? Hiszen ez a tanulmany is emlitette a kulso rahatas kozel 50%-os aranyat. S miert jo egy egeszseges gyereket feleslegesen veszelynek kitenni?
Huhhh! Kissé szédülök...
Most aztán kaptunk szakértekezést dögivel, nehezen ugyan, de átrágtam magam mindkettőn.
Kérdés Greg Kirxi-hez:
Miféle gyűlöletről, meg előitéletről beszélsz? Legalábbis itt a topicban, úgy vettem észre, nem ez a jellemző.
Ha jól vettem ki, akkor a "homoszexuális orientáció" előfordulása 3-4%, ezek szerint meglehetős - bár nem elhanyagolható - kisebbségről van szó, akiknek a - hogyan is mondjam - szexuális orientációja a többség számára legalább is idegen, visszataszító, esetenként undorító. Ez nem előitélet, pláne nem gyűlölet, egyszerűen - az én heteroszexuális beállítottságomból következően - természetes reakció. A tolerancia nem azzal egyenlő, hogy megpróbálok azonosulni pl. egy homokossal (a gondolatától is kiver a víz), hanem hogy igyekszem együtt élni egy számomra idegen "orientácó"-val, beletörődve annak létezésébe, és abba, hogy számukra az a természetes.
Ráadásul ahogy olvastam az anyagokat, maguk a szaktekintélyek sem értenek egyet mindenben, még a jelenség megítélésében sem.
No, így elsőre ennyit, alaposan elfárasztott ez a két cikk...
Egy kis tudományos megközelítést én is idetettem előítéletek ellen.
Bár aki gyűlölni akar, az gyűlölni is fog, azon semmi sem segít.
Aki azt hiszi, hogy tudja, hogy másnak mi a jó, és meg is mondja neki, azzal igazából nincs miről beszélni.
HOMOSZEXUALITÁS
A keresztény erkölcstan dilemmája?
FELOSZTÁS: A jelenség a természet- és magatartástudományok fényében, a keresztény hagyomány értelmezése és erkölcsi ér-tékelése.
A. A biológia és a magatartástudományok magyarázata:
A mai szóhasználat különbséget tesz a homoszexuális cselekedet (viselkedés) és orientáció (a homoszexualitás) között. Az első szó olyan szexuális kielégüléshez (orgazmushoz) vezető cselekményt je-lent, melyet azonos nemű személyek végeznek egymással. Általánosan elterjedt az a feltevés, hogy az ori-entáció, a “homoszexualitás” is hasonlóan magától értetődő kifejezés, mely könnyen azonosítható magatar-tásmódot, alap-beállítottságot jelöl meg. A valóság nem ilyen egyszerű. A közkézen forgó meghatározások ugyanis nem egy esetben nemcsak tudományos megfigyeléseken alapulnak, hanem tükrözik a megfigyelő előfeltevéseit is. A kifejezés koránt sem egyértelmű. Örökölt vagy születés után kialakult, esetleg kialakított magatartásmódot jelöl, mely az azonos nemű személy iránti domináló, vagy hosszabb-rövidebb ideig tartó szexuális vonzalomban nyilvánul meg. Korábban psychopatológiai jelenségnek tekintették, napjainkban azonban általában a szexuális orientáció változatának vélik, amely genetikus, a terhesség alatt vagy később, az ideg- vagy hormonrendszer fejlődésében kialakult eltérésekkel, esetleg a korai gyermekkorban, vagy a későbbi társadalmi életben szerzett tapasztalatokkal magyarázható. Az eddig felsorolt tényezők szerepének értelmezésében és a jelenség gyökerének magyarázatában nincsen összhang, kivéve azt a “biztosnak tartott” megállapítást, hogy ez a normális szexuális orientáció variánsa csupán, és nem perverzió, nem is rendelle-nesség, vagy társadalmi értelemben vett deviáció.
A homoszexuális orientációt sem a zsidó-keresztény hagyomány sem a klasszikus világ sem a középkor nem ismerte, noha a “fiúbarátság” (pederastia) és a homoszexuális prostitúció elterjedt jelenség volt a görög-római világban. A homoszexuális cselekedetet megjelölő kifejezésekkel ellentétben az orientá-ciót jelentő szó sem a héber, sem a görög sem pedig a latin nyelvben nem található. A zsidó és a keresztény erkölcshagyomány mindig elítélte a cselekedetet, de nem egyenlő szigorral, és nem is mindig ugyanazzal a megokolással. A keresztény világ jogrendszere büntette is a 19. századig. Legtöbb nyugati joghatóság csak a huszadik században hatálytalanította az idevonatkozó törvényes szankciókat.
A homoszexuális orientáció és cselekedet megkülönböztetése a modern magatartástudomány kezdetére, mintegy száz évre megy vissza csupán. A “homosexualität” kifejezés először egy 1869-ben Lip-csében kiadott németnyelvű nyomtatványban látott napvilágot ; két évtizeddel később bejutott az angol nyelvbe is. Az orvos- és magatartástudomány ekkor kezdett foglalkozni az orientáció kérdésével, és azt el-mebetegségnek, pontosabban a paranoia és tudathasadás patologikus megnyilvánulásának tekintette. Ez a vélemény, és a rendelkezésre álló gyógyító eljárások agresszív alkalmazása lényegében nem változott az 1940-es évekig. A Changing Our Minds (Elménk Megváltoztatása) című dokumentum film tanúsága sze-rint, amit James Harrison készített 1992-ben, ösztrogén injekció, méhmetszés, lobotómia, elektokonvulziós kezelés valamint a kasztráció is szerepelt az eljárásmódok között, melyek szinte mindig sikertelennek bizo-nyultak. Csak Alfréd Kinseynek és társainak kutatásai változtatták meg ezt a felfogást 1948 után . Felméré-seik az Egyesült Államokban, és később más országokban is, ismételten azt mutatták, hogy a férfi lakósság 10%-ának pubertás utáni szexuális életét homoszexuális hajlam dominálja legalább három évig, és 4%-uk egész életére megtartja azt. Már Kinsey adatai is utaltak arra, hogy nők esetében jóval ritkábban fordul elő, mintegy fele a férfiak közötti jelenségnek. Ezeket az adatokat csak az elmúlt öt év újabb és megbízhatóbb módszerekkel végrehajtott felmérései változtatták meg, lényegesen csökkentve a jelenség gyakoriságát.
Kinsey kutatásai a terápia sikertelenségét is bizonyították, legalább is abban az értelemben, hogy az állandó jellegű homoszexuális orientáció nem változott meg még akkor sem ha a páciens heterosze-xuális kapcsolatba lépett . A homoszexuális orientáció pszichopatológiai profiját sem sikerült összeállítani. Evelin Hooker 1956-ban olyan harminc homoszexuális és harminc heteroszexuális fiatalember profilját ál-lította össze, akik soha sem vettek részt pszichoterápiában. A vizsgálat anyagának kiértékelését három szak-emberre bízta, akik sem a vizsgált személyeket sem szexuális orientációjukat nem tudták azonosítani. A ki-értékelők az anyag feldolgozása után sem tudták megkülönböztetni a homo- és heteroszexuális résztvevőket. A normális és patologikus sajátságok egyenlő arányban mutatkoztak mindkét csoport profilján. Ezt a meg-állapítást ismételten igazolták más vizsgálatok is.
Ezért 1973-ban az Amerikai Pszichiáterek Társulata úgy döntött, hogy a jelenséget nem lehet betegségnek tekinteni . Jelenleg ez a világszerte elfogadott “hivatalos” szakfelfogás. A terápiáról ugyan nem mondtak le, de ez manapság rendszerint azt jelenti, hogy az orientáció felismerésében, annak elfogadásában, és abban adnak segítséget, hogy hogyan élhetnek “egészséges” és megelégedett életet a saját nemük tagjaival kialakított kapcsolat keretei között . Más szóval, a homoszexuális orientáció okozta szorongás és stressz (homosexual orientation distress) lelki betegséggé, a cselekedetre vonatkozó negatív erkölcsi ítélet pedig “fel nem ismert homofóbiává” vált. Manapság ezeknek “kezelését” tekinti feladatának a magatartástudomány. Olyan véleményt is lehet hallani, amely megtiltaná a terápiát minden olyan esetben, amikor az orientáció megváltoztatása céljából igénylik azt.
Az erkölcsi értékelésnek figyelembe kell vennie a biológia, a genetika és, a magatartástudo-mányok területén kialakult véleményeket is. Ezért röviden össze kell állítanunk azt a képet melyek ezek a tudományágak adnak a jelenségről, választ keresve a következő kérdésekre: 1. abnormálisnak, vagy pato-logikusnak tekinthető-e, és 2. az emberi szabadságtól független meghatározó tényezőkben gyökere-zik-e az orientáció, 3. lehetséges-e annak megváltoztatása, “gyógyítása,” és végül 4. a pszichológiai “egészséghez” szükséges-e a szexualitás erotikus cselekedetekben kifejezett megnyilvánulása?
A homoszexuális orientáció alatt, a jelenség bizonyos mértékű leszűkítésével, az azonos nemű személyek felé irányuló tartós erotikus és érzelmi vonzalmat értjük; amint a bevezetőben már meghatároz-tuk, a homoszexuális cselekedetet pedig olyan szexuális kielégüléshez (orgazmushoz) vezető cselekményt jelent, melyet azonos nemű személyek végeznek egymással. Ismert az a tény, hogy az ember képes homo-szexuális cselekedet végrehajtására anélkül hogy ilyen beállítottsággal rendelkezne, és a beállítottsággal sem jár együtt szükségszerűen annak erotikus cselekedetekben kifejezett megnyilvánulása. Nem könnyű feladat tehát sem a cselekedetek sem az orientáció kategorikus meghatározása; ezeket ugyanis sokszor a fekete-fehér, a homo- vagy heteroszexuális értelmezés helyett a kettő közötti skálán lehet csak megjelölni. Mindez nagyon megnehezíti a statisztikai módszerekkel történő ténymegállapítást.
Biológiai és genetikus magyarázatok:
Az a megállapítás, hogy az orientáció nem tekinthető betegségnek önmagában nem ad magya-rázatot sem létrejöttére sem a létrehozó tényezők mivoltára. Ezekre a kérdésekre a biológia és a genetika területén kell először választ keresni. A biológiai abnormalitás egyik régebbi érve az volt, hogy az orientá-ció kizárja, vagy jelentősen csökkenti a reprodukcióban való részvételt. Manapság azonban a szociobiológia ezt a tényt előnynek tekinti. Túlnépesedés esetén a faj előnyére szolgál az, ha egyes csoportjai, például a homoszexuálisok, nem szaporodnak. Ezt a jelenséget meg lehet találni az állatvilágban is, amikor életterük jelentősen leszűkül.
1. Patkányokon végrehajtott kísérletek a hatvanas években azt sejtették, hogy endokrinológiai magyarázata van a jelenségnek. A kutatók abból a feltevésből indultak ki, hogy a hím és nőstény agyrend-szer azonos. A hetvenes évekre azonban bebizonyosodott, hogy a hím patkányok agyrendszerében szexuali-tásukra jellemző különbségek vannak, melynek kialakulásához a hímeknek életük első öt napjában megfe-lelő mennyiségű tesztoszteron hormonra van szüksége. Ennek hiányában nőstény aggyal nőnek fel a geneti-kusan hím állatok, aminek következménye viselkedésükön is kimutatható. Más szóval, a nőstényagy a pat-kányfejlődés alapterméke, a hímagyat meghatározó eltérések létrejöttéhez sajátos hormonhatásra van szük-ség. A hetvenes évek végére szexualitásra jellemző két strukturális különbséget is kimutattak a patkányagy-ban, pontosabban a hipotalamuszban. Kiderült, hogy az agysejtek összeköttetését több szinaptikus membrán biztosítja a nőstényagyban, és a hipotalamusz egy sejtcsoportja szemmel láthatóan nagyobb a hím agyában. Ezt felfedezője, Roger Gorski “a szexuálisan dimorfikus magnak” (sexually dimorphic nucleus) nevezte el.
2. Néhány éven belül hasonló morfológiai eltéréseket az emberi agyban is találtak. 1982-ben Christine de Lacoste-Utamsing és Ralph Holloway megállapították, hogy az agy hemiszféráit összekötő “corpus callosum” egy része, a “splenium”, szemmel láthatóan nagyobb a női agyban. Noha ezt a felfedezést mások kutatásai nem erősítették meg mégis általánosan elfogadottá vált. Egy holland kutató, Dick Swaab, a szexuálisan dimorfikus mag emberi változatát is megtalálta. Ugyanez a kutató 1990-ben azt is megállapítot-ta, hogy ez az úgy nevezett “suprachiasmatic nucleus” majdnem kétszer akkora homoszexuális férfiakban mint heteroszexuális társaikban . Ez volt feltehetően a szexuális orientáció első anatómiai jele. Ez a szerv azonban nem a szexuális funkciókat szabályozza, tehát a felfedezett különbséget nem oknak, hanem okozat-nak kellett tekinteni.
Simon LeVay, a kérdés legismertebb kutatója, ezért a hipotalamusz elülső lebenyében, melynek többek között a szexuális magatartás irányításában is szerepe van, négy idegsejt csoportot vett további vizs-gálat alá (kötőszöveti csomók, INAH 1,2,3,4). Ezek közül a második és harmadik a férfiak agyában lénye-gesen nagyobb, mint a női agyban, gombostű fej nagyságúak. Boncolási vizsgálatok alapján úgy találta azonban, hogy ez a két sejtcsoport homoszexuális férfiak agyában csak akkora mint a heteroszexuális nőké-ben. Leszbiánus nők agyszövete nem állt rendelkezésére Ebből arra következtetett, hogy a magatartásbeli eltérés biológiai eszközökkel történő vizsgálata lehetséges, noha ezt nem szabad élesen szétválasztani a pszichológiai vizsgálatoktól. Véleménye szerint ugyanis az emberi magatartás biológiailag és kulturálisan meghatározott tényezőit ugyanaz az agy rögzíti. A különbség csupán a kutatás módszerében található, az egyik, a molekuláris szinten zajlik, a másik pedig a tudatos vagy tudat alatti magatartás szintjén. Az 1991-ben közzétett vizsgálatainak eredménye még vitatott; elismert módszertani fogyatékosságai is voltak tanul-mányának. A holttestből vett szövettani megállapítások sem mindig érvényesek egyértelműen az élő szerve-zetre. Jelenleg ő a corpus callosum szexualitásra jellemző morfológiai sajátosságaival foglalkozik. Ha meg-állapításai általános érvényt szereznek is, a levonható következmények csak részeredménynek tekinthetők. Anatómia nem kórtan, morfológiai különbségek a szexuális orientáció következményei is lehetnek, de ebben az esetben is jelzik a mélyebb szinten folytatandó kutatás irányát. Ez jelenleg a hormonrendszer és a geneti-ka területén zajlik.
Más neurofiziológiai vizsgálatokból az is kiderítették, hogy amíg heteroszexuális férfiak eseté-ben a bal agyfélteke dominál, homoszexuális férfiakra a két félteke eyenrangúbb és kiegyensúlyozottabb működése jellemző. Ennek okát a féltekéket összekötő kérges test, a corpus callosum már említett különbsé-gében találják. Ez homoszexuálisok esetében mintegy 34%-kal több idegrostot foglal magában, a nőkhöz hasonlóan lehetővé téve a két félteke intenzívebb együttműködését. A férfi-női gondolkodásmód jellegzetes sajátosságai is megváltoznak. A nőkre jobb verbalitás, a férfiakra jobb térbeli tájékozódási képesség jellem-ző. Homoszexuális férfiak esetében azonban a verbalitás jobb a térbeli tájékozó képesség rosszabb hetero-szexuális társaikhoz viszonyítva. Leszbiánus nők esetében viszont pont ennek ellenkezője mutatkozik. A homoszexuális agy tehát mintegy átmenetet képez a heteroszexualitásra jellemző különbségek között.
3. A tesztoszteronnal injektált nőstény patkány hím módjára közelíti meg a nőstényt és az ösztogénnel injektált kasztrált hím nőstényként viselkedik a normális hímmel szemben. Ezeknek a megfi-gyeléseknek a birtokában a hetvenes években felmerült az a feltevés, hogy a homoszexuális beállítottság pszeudo hemaphroditizmusnak tekinthető. Ezek a személyek férfi testtel de agyukban női szexuális maga-tartást okozó idegközponttal rendelkeznének, melynek következtében alacsonyabb tesztoszteron és maga-sabb ösztrogén szint lenne a vérrendszerükben, és ez okozná a magatartásbeli eltéréseket. Ilyen hormonális különbségeket azonban a vizsgálatok nem tudtak felmutatni homoszexuális férfiakban.
A születés előtti hormontúltengés lehetősége volt a következő feltevés. Közvetlen kísérleti és megfigyelési lehetőségek híján a kongenitális mellékvese nagyobbodás (congenital adrenal hiperplasia) vizsgálata szolgáltatta ehhez az alapot. Ebben az állapotban egy enzim hiba miatt a magzat mellékveséje nem cortisolt termel, hanem androgén hormonokat, melyek az egyén másodlagos maszkulinitását határozzák meg. Mivel a szükséges enzim hiányában az agy nem állítja le ezt a folyamatot, a magzatban androgén túl-tengés jön létre, és a megszületett leánygyermeknek a női nemiszervek mellett hímvesszője is lesz. Ezen se-bészeti eljárással segíteni lehet, de a hormontúltengés agyra gyakorolt feltételezett hatása következtében az így születetett nők 37%-a leszbiánus vagy biszexuális magatartást tanúsít, az akkor átlagosnak vélt 2-4%-kal szemben. Ezt állapította meg 1984-ben John Money, a Johns Hopkins Egyetem szexualitás kutatója. Ezt a megállapítást azonban nem tartják általános érvényűnek a mai napig sem. Ha a születés előtti hormontúlten-gés teóriája helyes lenne, akkor a homoszexuális orientációval rendelkező férfiak között is nagyobb arány-ban találnának endokrinális zavarokat és ivarszervi elváltozásokat, ennek azonban semmi jele sincsen. Heino Meyer Bahlbung 1990-ben összesítette ezeket a kutatásokat és a legtöbb vizsgálatot módszertanilag megbíz-hatatlannak találta. Megállapításaik alternatív értelmezését tehát nem lehet kizárni, mondta. Ennek ellenére véleménye szerint az endokrinologiai vizsgálatok lehetőségei még nem zárultak le.
4. Ha a szexuális orientáció kialakulásában hormonális tényezők is szerepet kapnak, mi befo-lyásolja a hormonokat? Erre a kérdésre a genetkius szinten végzett kutatásokban kell keresni a választ. A hatvanas évek óta ismert jelenség a dorzofilia röntgen sugárzással létrehozott mutánsa, az a hím muslinca, mely hímekkel igyekszik szexuális kapcsolatot teremteni. Egy évtizeddel később Jeffrey Hall, a Brandeis Egyetem kutatója megállapította, hogy ezek a mutánsok hím és nőnemű muslincák felé egyaránt mutatják a “szexuális vonzalom” jeleit, azt, hogy közösülnének velük; és el is fogadják más hímek közeledését, amit a normális hímek visszautasítanak. Ez a jelenség több száz generáción keresztül is kimutatható, noha a repro-dukcióban nem vesznek részt. Egy recessziv genetikus rendellenesség átöröklésének produktumai ezek a rovarok. Amikor a fogyatékosságot okozó genetikus információt a pározó hím és nőstény egyaránt hordoz-za, utódaik egy bizonyos százaléka ezzel a magatartással jön létre. Biszexuális “orientációjukra” jellemző morfológiai eltérést (dimorfizmust) is mutatnak. A normális hím dorzofilia potrohán egy izom található, az ismeretlen célt szolgáló “Lawrence izom”, mely sem a normális nőstényen, sem a biszexuális mutánson nin-csen meg. Ha a homoszexuális orientáció genetikus okokra vezethető vissza az emberben is, akkor feltehe-tően annak létrejöttét is hasonló folyamattal lehetne magyarázni. A dorzofilia esetében a kutatók várhatóan meg fogják találni ennek a rendellenes magatartásnak a genetikus okát. A kérdéses gén a harmadik kromoszoma jobb karján van, a rendellenes molekuláris kombináció pontos meghatározása a még megol-datlan feladat. Ennek birtokában hasonló eltérések kutatása megkezdődött az emberi sejt genetikus struktú-rájában is.
A mutáns dorzofilia viselkedésének biszexuális magatartásként történő magyarázata önmagá-ban is kéréses. Szerepet játszik-e viselkedésükben a szexuális “vonzalom” vagy “kielégülés” igénye, vagy a megfigyelt jelenségeknek egészen más a magyarázata? A válasz ezekre a kérdésekre nem egyértelmű, nem lehet ugyanis kizárni antropomorfikus feltevések esetleges hatását, azt a veszélyt, hogy emberi magatartásból leszűrt feltevésekkel magyarázzuk a rovaron megfigyelt jelenségeket. A megfigyelések alapján mindössze annyit lehet megállapítani az ilyen muslinca viselkedéséből, hogy a mutáció a biszexualitás utánzását idézi elő. A jelenség genetikus magyarázata is nagyon távol áll az emberi szexualitás sokrétű sajátosságainak ér-telmezésétől. A muslinca és az emberi DNA közötti analógiára sok példa van, ezek megállapítása nem jelent lényeges nehézséget. Az emberi homoszexualitás azonban minden bizonnyal több genetikus és nagyon sok más tényezőre visszavezethető jelenség. Ezért nem valószínű hogy létezik olyan genetikus információ, amelynek a dorzofilia esetéhez hasonlóan kizárólagos szerepe lenne az ember homoszexuális magatartásá-ban, állítja Geoffrey Hall.
Hasonló következtetésre jutott Aaron Greenberg és Michael Baily is. Mint minden magatartás-módnak, így a homoszexualitásnak is megtalálható a biológiai magyarázata egy bizonyos szinten. Ebből azonban nem lehet a személyes viselkedésre vonatkozó egyértelmű törvényes vagy erkölcsi következménye-ket levonni. Hasonlóan érvel Paul Jay is. A homoszexualitás pusztán biológiai alapokon történő vizsgálata kudarcra van ítélve, mivel ezek a tényezők a személyes tapasztalatok és a pszichoszociális helyzet kompli-kált rendszerében foglalnak helyet. A genetikus tényezők szerepét azonban nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. Erre utal az a megfigyelés is, mely szerint ha egypetés ikrek egyike homoszexuális orientáció-val rendelkezik, akkor ikertestvérének 52%-os esélye van ugyanerre, még akkor is ha nem együtt nőttek fel. Ugyanez az arányszám két petéjű ikrek között 30%, a testvérek között pedig csupán 10% körül található. Az 52%-os arányszám arra is utal azonban, hogy a homoszexuális orientáció kialakulásában nem átöröklött té-nyezőnek is van kb. 50%-os szerepe.
5. A 90-es évek elejétől a genetikus magyarázat egyre nagyobb teret kapott a szakirodalomban. A Colorado Institue of Behavioral Genetics kutatói harminchárom homoszexuális testvérpár DNS elemzésé-ből arra következtettek, hogy az X kromoszoma hosszú karjának q28-as régiójában találtak egy olyan gént, amely a vizsgáltak többségével ellentétben heteroszexuális testvéreikben és leszbikus nőkben nem található. Azóta az is bebizonyosodott, hogy ez a gén a homoszexuális férfiak 80%-ában megtalálható. Ez genetikai hajlamot jelent nemi fejlődési zavar kialakulásához, ami azonban csak külső provokáló tényezők hatására jelenik meg (pl. születés előtti hormonhatás, vagy kamaszkori tapasztalatok). Ennek a lappangó öröklődés-nek a lényege az, hogy az anya csak hordozza a homoszexuális hajlamot meghatározó gént, fiúgyermekeinek 50%-os esélye van a gén örökléséhez, a leánygyermekeinek pedig ugyanekkora esélye van arra hogy örö-köljék azt annak hatása nélkül és fiaiknak továbbadják.
Hetvenhat homoszexuális férfi családvizsgálatából az derült ki az Egyesült Államokban, hogy fiútestvéreik 13.5%-a homoszexuálisnak bizonyult; a másodfokú rokonaik között, az anyai ágú nagybácsik-ban és unokaöccsökben is 7.5%-os a homoszexuális hajlam. Ezek a számok statisztikailag jelentős eltérésre utalnak; a férfilakosságra általában jellemző 4%-os gyakoriság több mint háromszorosát illetve majdnem kétszeresét jelentik. A többi férfi rokonok között nem találtak eltérést az átlagtól és a nőrokonok között sem találtak leszbikusokat. Ikervizsgálatok is , megerősítették a hajlam genetikus eredetét. Az egypetés ikrek ge-netikus információja teljesen, a kétpetés ikreké pedig 50%-ban azonos; az utóbbiak genetikailag különböző időpontban megszületett testvérekhez hasonlíthatók. Ez a különbség lehetőséget biztosít az öröklődés és a környezeti hatások felbecsülésére, melynek mindkét csoport egyaránt ki van téve. Egypetés ikrekben tehát az átörökölhető sajátosságok és fogyatékosságok egyenlő mértékben megtalálhatók, kétpetés ikrek esetében ez a lehetőség jóval kisebb. Külső hatásokkal előidézett sajátosságok viszont mindkét ikercsoportban egyenlő gyakorisággal fordulnak elő.
Az említett ikervizsgálatot mindkét nem tagjaira kiterjedt. Leszbikus nők között száznyolc iker-párt értékeltek ki. Kiderült hogy, ha az egypetés ikerpár egyik tagja leszbikus, akkor az esetek 48%-ában a másik is az. Ez az arány kétpetés ikrek esetében csak 16%. Ehhez nagyon hasonló módon az egypetés ikrek nőtestvérei közül is 14% bizonyult leszbikusnak. Örökbefogadott leánytestvérek között csak 6%-ban találtak leszbikusokat. A férfilakósság 4%-os átlagához nagyon hasonlóan a leszbikus ikrek fivéreinek 5%-a volt homoszexuális. Egy amerikai kutatócsoport már 1980 óta gyűjt adatokat olyan férfi ikerpárokról, melyeknek egyik tagja homoszexuális. Hatvanegy ilyen ikerpár és három hármasiker szexuális beállítottságát dolgozták fel. Homoszexuális orientáció 67.5%-ban volt megtalálható egypetés ikerpárok mindkét tagjában, kétpetés ikerpárok esetében ez az arányszám 30.4% volt. A hármas ikrek között két pár estében két testvér volt egy-petés, mindketten homoszexuálisnak bizonyult; a harmadik heteroszexuális volt. A harmadik esetben mind-három testvér egypetés volt és homoszexuális orientációval rendelkezett.
Mindebből arra lehet következtetni, hogy a férfi és homoszexualitásnak egyaránt átörökölt ge-netikai alapja van. Ennek a hajlam kialakulásában betöltött szerepét csak tág határok között lehet megállapí-tani és mintegy 30-70 százalékra lehet becsülni. A hajlam provokálásában, azaz annak kialakulásában azon-ban külső hatásoknak is jelentős szerepe van. A többé kevésbé megbízható számítások szerint a külső, főleg születés utáni hatások szerepe 50%-ra becsülhető. A férfi és női homoszexualitás általában nem fordul elő ugyanabban a családban, tehát ezek kialakulásában eltérő genetikai tényezők játszanak szerepet. Erre utal az a tény is, hogy a jelenség férfiak és nők esetében jelentősen eltérő sajátosságokat mutat.
A homoszexuális férfiak jelentős többségének életében az első élmény már megjelenik a ka-maszkorban. Ha egy férfinek 30-35-éves koráig nem volt ilyen élménye, akkor valószínűleg később sem lesz. Nők esetében az első élmény lehetősége 50 éves korig változatlanul fennáll. A homoszexuális férfiak-nak sokkal több azonos nemű partnere van, mint a heteroszexuálisoknak. A leszbikus kapcsolatok szilárdab-bak és tartósabbak is. Kimutatható azonban az is, hogy az “állandó” jellegű hajlam fenntartásához a hete-roszexuális érdeklődés tudatalatti visszafojtására is szükség van.
A genetikus, vagy más biológiai tényezők ismerete segítséget jelenthet jelenleg még ismeretlen etiológiájú betegségek megértésében is, de ezek nem adnak alapot az erkölcsi értékeléshez, valójában nem is szükségesek ehhez. Nincsen szükség például a balkezesség genetikus meghatározójának ismeretére ahhoz, hogy megállapíthassuk a jelenségről, hogy az nem szabadon választott, állandó, nem patologikus jellegű vi-selkedésmód, amely a lakósság bizonyos hányadában mindenütt megtalálható. A genetikus információ segít a jelenség pontosabb megértésében, és a kialakult előítéletek leküzdésében, de önmagában nem ad kiinduló-pontot a balkezes személy erkölcsi társadalmi, vagy vallásos megítéléséhez. Hasonló a helyzet a homosze-xuális orientációval is. Az erkölcsi ítéletnek szüksége van a természet- és magatartástudományok megálla-pításaira a jelenség pontos megértéséhez, de az elsősorban nem az orientációra, hanem a személy szabad és felelős magatartására vonatkozik. Az orientáció erkölcsi értékelése annyiban lehetséges és szükséges, amennyiben bizonyítható, hogy szabad elhatározásnak is szerepe van benne. Ennek eldöntése azonban nem tekinthető a természettudományok kizárólagos feladatának.
A magatartástudományok álláspontja
Amint már jeleztük a patológia kérdésére “hivatalosan” tagadó választ ad a magatartástudo-mány, annak ellenére hogy az 1974-ben megfogalmazott APA állásfoglalást nem annyira az akkori tudomá-nyos érvek, mint inkább szociális és politikai megfontolások tették indokolttá; az a nagyon is gyors ütemű társadalmi átalakulás, mely a hetvenes évek közepén zajlott Észak Amerikában és valamivel később Nyugat-Európában. Ebben a folyamatban a homoszexuális polgárjogok védelme sürgősebb feladattá vált, mint a patológia kérdésének vizsgálata. Ezért a vitát a szokástól elérően olyan gyorsan lezárták, hogy valójában a kérdés tudományos mérlegelésére nem maradt idő. Egy felmérés szerint az Egyesült Államokban gyakorló pszichiáterek 69%-a 1978-ban még úgy vélte, hogy a homoszexualitás “rendszerint patológiás társadalmi beilleszkedést jelent”.
1. Az orientáció abnormalitásának, patológikusságának mérlegeléséhez figyelembe kell venni annak statisztikai gyakoriságát, a személyes szorongás mértékét, és az adaptáció, valamint a társadalmi de-viáció kérdését. Az egész életre kiterjedő hajlam aránylag nem gyakori, de figyelmet érdemlő jelenség; a felnőtt férfi lakosság körében manapság a felmérések 1-3%-ra becsülik. Kinsey adatait ma már nem fogad-ják el, már csak azért sem, mivel a vizsgálati alanyok jelentős hányadát a börtönök lakói közül választotta, ahol közismerten nagyobb arányban találhatók a homoszexuális tapasztalattal rendelkezők, mint a lakosság átlagában. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a patológia meghatározásában a jelenség gyakorisága nem döntő szempont. A normális és abnormális magatartás közötti határvonal megállapítása bizonyos mértékig mindig tetszőleges.
A felmérések általában azt bizonyítják, hogy stressz és érzelmi zavar nem található nagyobb arányszámban homoszexuális emberek között, mint a lakósság átlagában. Egy korábbi felmérés az öngyil-kossági tendencia, egy másik az iszákosság és droghasználat magasabb arányszámát mutatta ki. Ezeknek a tendenciáknak a megnyilvánulását azonban nem lehetett az orientációval kapcsolatba állítani. A neurotikus tendencia gyakoriságából sem bizonyítható, hogy az orientáció jelentős személyes szorongással vagy stresz-szel lenne összekapcsolva. Ezeket a tüneteket inkább a társadalmi életben tapasztalt diszkrimináció és a ho-mofónia hatásának tulajdonítják a vizsgálatok.
A társadalmi beilleszkedés kérdésében sem lehet egyértelmű képet kapni. Az orientáció nem akadálya a produktivitásnak. Az élet minden területén találhatók nagy eredményeket elérő híres emberek akik homoszexuális beállítottságukról is ismertek. Az orientáció és a siker közötti kapcsolat azonban nem szükségszerű; hasonló asszociácót föl lehet állítani az orientáció és deviáns viselkedés között is. Ez is elő-fordul ugyanis minden társadalmi rétegben. A társadalmi beilleszkedésről tehát csak annyit lehet mondani, hogy feltűnő eltérések nem mutathatók ki a heteroszexuális társadalom tagjaival szemben.
A kapcsolatfenntartásra való képesség az abnormalitás egy másik vitatott mércéje. A vita a normális kapcsolattartás sajátosságainak meghatározásában rejlik. A lesbianus nők nem térnek el a társada-lom heteroszexuális tagjaitól, de a homoszexuális férfiak kapcsolatait rövidség és nagyfokú promiszkuitás jellemzi. Bell és Weinberg 1978-ban egy nagy de nem vaktában kiválasztott csoport vizsgálata alapján úgy találta, hogy ezeknek a kapcsolatoknak csak 10%-át lehet szoros és a monogám viszonyhoz hasonlónak te-kinteni. A fehérbőrű homoszexuális férfiak 28%-a 1000 vagy több partnerrel érintkezett, és csak 17%-uknak volt 50-nél kevesebb szexuális társa. Tehát ennek a csoportnak 83%-a 50 vagy annál több személlyel lépett szexuális kapcsolatba; 79%-uk azt is állította hogy partnereiknek több mint fele idegen személy volt.
Az egynejű kapcsolatokon belüli hűség és a kapcsolat tartóssága régebben a társak pszichológi-ai egészségének mércéje volt, manapság azonban ezt egyre ritkábban használják a magatartástudományban. Ha a régebbi magatartást fogadjuk el mérvadónak, akkor kétségtelen, hogy a homoszexuális férfiak kapcso-latai patologikus tüneteket mutatnak, ha azonban a heteroszexuális kapcsolatoknak a “szexuális forradalom” idején, a hatvanas és hetvenes években kialakult sajátosságait vesszük alapul, ezt a megállapítást nem lehet biztosnak tekinteni. Nem szabad elfelejteni azonban azt sem, hogy a legújabb adatokból arra lehet követ-keztetni, hogy a heteroszexuális házassági kapcsolatokat ismét a konzervatívabb szexuális magatartás jel-lemzi, a nyugati társadalmakban. Az AIDS veszély közismertté válása hasonló tendencia kialakulására utal a homoszexuális kapcsolatokban is.
Az analitikus pszichológia, normális fejlődésre vonatkozó kritériumai alapján, ma is regresszív megnyilvánulásnak tekinti az orientációt. A normális személyfejlődés végső pontjának ugyanis a heterosze-xualitást tekintik, melynek hiánya patologikus társadalmi beilleszkedést jelent. A normalitásnak ezt a meg-fogalmazását azonban más pszichológiai iskolák általában nem fogadják el. Hasonlóan leegyszerűsített ma-gyarázatnak tekintik manapság azt a véleményt is, mely szerint az orientáció a nemi azonosulás (gender identity) vagy szerep zavarában rejlik. Paul Jay visszautasítja azt a véleményt is amely szerint a gyermekkori szexuális azonosulásban (gender identity) bekövetkezett zavar következménye lenne az. A gyermekkorban előforduló nemiségre jellemző magatartás áthasonulás (cross-gender behavior) és a felnőttkori homoszexua-litás kapcsolatba állítása a szexuális azonosulás és az orientáció hibás megkülönböztetésére, valamint az em-beri és patkányokon megfigyelt viselkedés pontatlan megkülönböztetésből kialakított feltevésekre épül. Ez jellemzi John Money hetvenes években végzett munkáját is; ő nem tett különbséget a homo- és biszexualitás között, és nem vette figyelembe az ideiglenes homoszexuális viselkedés jelenségét sem. A jelenség kulturális és szociális helyzetből kiszakított ilyen vizsgálata nem tudományos érdekek szolgálatát álcázza, állítja Paul Jay.
Ha a társadalmi deviáció kérdésében a többség gyakorlatát és véleményét tekintjük mérvadó-nak, akkor a cselekményt és az orientációt egyaránt abnormálisnak kell tekinteni, az elmúlt évtizedek felmé-rései alapján. De még ma is kimutatható ellentét van a magatartástudomány elfogadott gyakorlata és a közvélemény idevonatkozó álláspontja között. Ezt már csak azért is nehéz megmagyarázni, mivel Allen Bergin felmérése szerint még 1988-ban is a pszichoterapisták 57%-a azt vallotta, hogy a “heteroszexuális kapcsolat előnyben részesítése” a pszichológiai egészség egyik fontos kritériuma.
(folytatás következik)
-------------------------------------------------
Források:
”Katolikus vélemények a homoszexualitásról”, MÉRLEG,31(95),#3, 250-254,OLD.
208 of 250
TI: The Religiosity of Mothers and Their Offspring as Related to the Offspring's Sex and Sexual Orientation
AU: Ellis,-Lee; Wagemann,-Bruce-M.
JN: Adolescence; 1993, 28, 109, spring, 227-234.
LA: English
AB: The relationship between maternal religiosity & that of their offspring is examined, focusing on whether the offspring's sex is related to the intergenerational transmission of religiosity. Questionnaires administered to 285 mothers & their adult offspring reveal that: (1) female offspring are more religious than their male counterparts; (2) a greater resemblance exists between daughter/mother religiosity than between son/mother religiosity; & (3) offspring of both sexes who were homosexually inclined tended to be less religious & less likely to model their mother's religiosity compared to exclusively heterosexual offspring. 3 Tables, 25 References. Adapted from the source document. (Copyright 1993, Sociological Abstracts, Inc., all rights reserved.)
Mindenki nagy oromere, kivaltkepp Ordasera
itt a reszlet, Word6 formatumban (azert ebben mert nem akartam tul sokat veszkodni vele)
Toltsd le innen 71168 byte hosszu
Nos beszkenneltem a cikket (fejezetet) a konyvbol. Most eppen azon szerencsetlenkedek, hogy elerhetove tegyem nektek is, az extra.hu-n. Ha sikerul kiteszem a linket.
Lexy! Allj, allj, allj... Szereintem mi elbeszeltunk egymas mellett, mikozben tokre 1et ertunk. Marmint a szex, meg erzelem, oromszerzes stb. Amivel vitaznek: nekem szuleim sose mondtak, hogy a melegek undorito, meg ne lassam, hogy te... Megis en undoritonak talalom, de pl. senkit nem verek meg ezert, csak ha maceral.
Szerintem sok olyan pervezio van, amit nem kell belenevelni senkibe, hogy az undorito. Azt NORMALIS egyen erzi (felreertesek elkerulese vegett NEM pont a homoszexualitasra gondolok).
Mike! Amit a 308-ban mondtal, honnan vetted? Azt en is tudtam, hogy a gorogoknel ez normalis volt, lasd Sappho leszbikus koltonot. Termeszeti nepes dolgokat kritikaval fogadom, pedig lattam mar jo sok ilyesmi dokumentum filmet... Masik: ffiak homoszexualis uldozese egyhaz altal, noke nem. Ez nem igaz. Mind2ot uldozte. Manapsag azert elfogadotabb a leszbikussag, mert a tarsadalom meg mindig inkabb ffi kozpontu es a normalis ffiakra izgatoan 6 ket no szerelme. Persz egyhazban is voltak eltevelyedesek, de ez mas topic. Varom cikket, vagy micsodat. En, mint topic gazdaja kepben is behozhatod, de lehet, hogy jobb lenne gepelve (ha eppen unatkozol).
Isten nem tiltja a szexet, de... gondoljatok el, ha csak azt csinaljatok. Nem tudom ki mennyit bir, akar, de a kozmondas igaz: "Jobol is megart a sok." Nemcsak dugni kell, kenyerre valot is keresni kell (huuu de szep volt), csaladot felnevelni, stb. SZVSZ: ehseg, szomjusag, boldogsag, szex egyenrangu, tehat nem a szex a legfontosabb (asszem Ujlaki is ilyesmit mondott).
b. Elizabeth: no, szoval. Alapban abbol indultam ki, hogy a gyerekre igenis karos hatassal van, ha melegek nevelik. Identitasbeli gondjai lesznek. Ok: merem remelni, hogy a fiadnak velhetoen elsoszamu peldakepe az apja. Tole probalja ellesni a viselkedes modokat. Kerdem en mi van, ha kapasbol 2 apja van, s azt latja, hogy ok maskepp szeretik egymast, mint barmely 2 masik ffi barat. Magyarul nem lesz meg az a pelda, mint nalatok. Az csak a jeghegy csucsa, hogy a gyereknek milyen szar lesz, ha megtudjak 2 apukaja van. Orokbefogadas: Mo. rengeteg normalis hetero par var, hogy orokbefogadhassanak gyereket. Nem az a normalis, ha ok kapjak meg a gyereket? Hazassag: az szerintem hagyomanytisztelet miatt nem kene engedni. Mellesleg az allam nem rosszabul jarna? Tamogatasok, stb. En a fiatal hazasokat tamogatnam, hogy tobb gyereket vallalhassanak, stb. Azt en sem tudom, hogy dolgoznam fel, ha gyerekem meleg lenne... Mellesleg asszem csak Daniaban ismerik el a melegek hazassagokat. Meg Hollandiaban sem.
Applepie: azert, ha 1ik szulo meghal, akkor valoban 1 nemu szulot lat, de az a szulo nem hozza fel azonos nemu baratjat es nem bujik hozza latvanyosan.
Hali! Látom átment a topic filozófikusba, ami nem baj.
Nos, alapjaiban egyetértek én Elizabeth-el (nem áll rá a billentyűm a butára...:-), de azért nem teljesen osztom a véleményét.
Leszögezem: a világon semmi gondom a homokosokkal, tőlem azt csinálnak, és úgy, ahogy nekik tetszik, csak legalább annyira diszkréten tegyék, ahogy egy különnemű pártól is elvárható. Ja, és ne engem nézzen ki magának, mert akkor viszont minden béketűrésem elvesztem (fiatalabb koromban - szégyenszemre - üldözött egy, _nagyon_ nyomatékosan kellett kérnem, hogy szálljon le rólam). Tudom, nem kéne annyira viszolyognom tőlük, de mit tegyek, ilyen nevelésem volt - talán a fiatalkori rossz emlék is hozzájárúl -, hiába vagyok teljes mértékig toleráns az eszemmel, és a cselekedeteimben, az érzelmeimet nem tudom ripsz-ropsz átnevelni. (Apropsz! Kicsit elegem van ugyan, hogy lassan már nincs film legalább egy homokos mellékszereplő nélkül, de a "Lesz ez még így se" c. filmben a homokos fazon remek játéka kifejezetten enyhítette a viszolygásomat irántuk.)
Szóval a lényeg: egyetértek Elizabeth férjével abban, hogy itt, és most (Magyarországon mindenképpen!) nem érett a helyzet arra, hogy homokos pár gyereket neveljen.
Hangsúlyozom, egyáltalán nem gondolom, hogy rosszabb szülők lennének, vagy kevésbé szeretnék a picit, vagy pláne, hogy "félre" akarnák nevelni (ezt szerintem nem is nagyon lehet). Nem, nem ezért ellenzem a dolgot. Egyszerűen azért mert addig, amíg a "buzi" egy szitokszó, és a homokosok megítélése egyértelműen negatív, addig a nevelt gyermek igenis olyan környezeti megvetésnek, megkülönböztetésnek lesz kitéve, amit szerintem még a mégoly erős (nevelő)szülői szeretet sem tud ellensúlyozni.
Pontosan azért kell, hogy a szülő normálisan elmagyarázza, hogy mi ez, és miért ne csinálja vendégek előtt. Nem pedig megalázni, szégyenbe hozni a gyereket. Persze, nem jó, ha a gyerek állandóan magával van elfogalalva, ezért kell, hogy a szülő odafigyeljen rá, és elterelje a figyelmét mondjuk játékkal, akármi mással.
Megszégyenítéssel nem lehet elérni túl jó dolgokat.
"autoerotikus jateknak nevezik "
Köszönöm:) Tudtam, hogy kell, hogy legyen ennek valami neve.
>>Arrol, hogy offtopic hallottal mar?
Igen, mindjárt küldöm e-mail-ben...
>>Akkor kovetkezo alkalommal kegyeskedjel kiirni, mert nem vagyok kivancsi az ilyen jellegu es stilusu
>>maganbeszelgeteseidre masokkal.
Én meg rád nem vagyok kiváncsi, sem a hisztidre. Nem írom ki a kedvedért, hogy "uff", ha nem vagy a véleményemre kíváncsi, nyomkodd a PgDn-t.
>>Ez masra is vonatkozik!
Te májk, mi van ? Mit hisztizel ? Te vagy itt a bébicsősz ? Brrr, de félünk, kicsi Májk....
