Hát akkor nézzünk egy tudományos interpretációt
Valuch Tibor. A gulyáskommunizmus. In.: Mítoszok legendák, tévhitek a XX. századi magyar történelemről.
"Feltételezhetően ennek is szerepe van abban, hogy napjainkban a kádár-korszak olyan mitizált emlékezetének megerősödését is tapasztalni lehet, amiben már nem a forradalmat leverő, hanem a néppel összekacsintó, az orosz megszállsát már-már Bethlen Gábori ügyességgel kijátszó Kádár kép a meghatározó. ... Ennek korai megfogalmazását lásd Hankiss Ágnes Bethlen Gábor c. esszéjében, amely allegórikus történeti megközelítésben értelmezte a kádár-korszakot, Kádár János szerepét, mint az egyetlen lehetséges és eredményes utat és politikai magatartást....
"Bolondok vagyunk mindnyájan, és ez a bolondság lassan, igen lassan, de annál biztosabban arcunkról lenyúzza mindazt, ami nyugodt és arányos és vonzó és tiszta és világos és értelmes és ami kortól teljesen független, és arcunkat sötétté és szögletessé és eltorzulttá és megkínzottá és kegyetlenné teszi, s az arc itt megkeményedik, ott feldagad, az orr obszcén lesz, a száj olyan, mint a bélcsatorna nyílása, az orcák szeméremsértően kipuffadnak, a szem sunyi és mohó, a homlok fényét elveszti, az áll olyan lesz, mint a kés, a vonások között a lemoshatatlanul piszkos fájdalom, reménytelenség, hitetlenség, bamba önzés, baromi sóvárgás és hátsó gondolatok és harag és méreg és nyúlós melankólia. Nevetséges? Egy pillanatig sem tagadom. Jaj annak, aki ezen nem nevet. De jaj annak, aki nevet rajta. Képes lenne ön ezeken a szánalomra méltóan megriadt lényeken nevetni? De képes lenne képes lenne ezeken a pojácákon nem nevetni? Akár hiszi, akár nem, számomra a dolog néha nonszensz. Nem valóság. Kísértetek. Persze magamat is beleszámítva, mert ha én magamat ebből a kísértetjárásból kivonnám, az egész dolog nem lenne korrekt. És én most, kétségtelenül didaktikus pátosszal, de ez az egyetlen, amit az ön érdekében tenni tudok, azt mondom, kérem önt, abból az egyetemes, akár értelmes, akár értelmetlen felfordulásból, ami emberi élet és történet, önmagát ne vegye ki, és ne higgye, hogy önnek talán különleges elbánásban lesz vagy van része, és kivétel, és ön az egyetlen ember, akire az, ami a többiekre vonatkozik, nem érvényes. Ez, kérem, inhumánus magatartás, és nézetem szerint minden arc összetöretésének és eltorzulásának és feldúlásának és elcsúfulásának és tragikomikus maszkká való változásának egyik legelső és legfőbb oka. Nem kivétel. Nézze meg arcukon azt a sértődöttséget. Nézze, hogy meg vannak bántva. Milyen rosszul palástolt méltatlankodással járnak itt közöttünk, és mennyire zokon veszik tőlünk, hogy őket nem részesítjük a különleges elbánásban, amely őket, nézetük szerint, megilletné. Én, kérem, minden csepp véremmel tiltakozom az ellen az életberendezkedés ellen, amely abból áll, hogy az ember önmagát, mint a másik ember által ejtett sebet hordozza, és tele van panasszal és váddal és siralommal, és érzékenykedik és finnyás, és kéreti magát és sóhajtozik és gyanakszik és duzzog, és ajkát kihívóan összeszorítja és elhallgat és vállat von és nem szól és dünnyög és a sarokba vonul pityeregni, és reszkető szájjal hebereg, aljas komédia ez, kérem, mert mondja, mi az ördögtől van ennyire megsértve, mit panaszkodik és vádaskodik és gyanakszik és szipákol és érzékenykedik, és miért duzzog a boldogtalan! Mindegyik azt hiszi magáról, hogy félreismerik, azt hiszi, hogy a többi hülye vagy zsivány, mert őbenne nem látja meg azt a páratlant és azt a nagyszerűt, amilyen még soha nem volt és nem is lesz, ahelyett, hogy abba, ami előtte fekszik, belemarkolna, hogy élvezné a szépségnek és az egészségnek járó hódolatot, a művészeteket, a szenvedélyek melegét, a nemesedett szokásokat, a civilizáció rendezett életmódját, az ételeket, az öltözködés örömét, a barátságos közösségeket, a természetet, képességeinek adományait, a véletlent, az ünnepet, munkájának eredményeit, az emberek tulajdonságainak sokszerűségét, ahelyett, igen elzárkózik és félrevonul, és orrát felhúzza, környezetének szemrehányásokat tesz, és indulatos és makacs és kényeskedik és rigolyás, és elkezdi azt nem enni, és ó, nem ő kék ruhát igazán nem visel, azt az embert nem kedveli, titokban elégtételeket kohol és ingerült és goromba, közömbös és monomániás, ettől persze megbutul, és már nem tud semmi másról, csak hogy őt állandó bántalom éri, és jönnek a mély és keserű ráncok, jön az étvágytalanság, a rossz emésztés, a haj hullani kezd, az áll megkeményedik, az orr felpuffad, a szeme megriad, az ajka komisz, hiába mázolja festékkel, egyre gonoszabb és szenvedőbb, és egyre inkább pojáca és halotti maszk és khiméra és embertelen és csúf és tragikus és hallatlanul nevetséges." (Karnevál)
"Amikor Szókratész a méregpoharat kiitta, tagjai kihűltek, és a dermesztő halál szíve felé közeledett, még annyit mondott: Ne felejtsetek el kakast áldozni Aszklépiosznak.
E hely értelmére vonatkozólag régebbi kommentár fölött nem rendelkezünk; az újabbak pedig nem nagyon értik. Megpróbálkoznak azzal a magyarázattal, hogy Aszklépiosznak a meggyógyult betegek szoktak áldozni, és Szókratész halála pillanatában arra céloz: az élet nagy betegségéből gyógyult meg. Ez a megfejtés persze nem egyéb, mint Schopenhauerrel megfoltozott Szókratész.
A kakas, amit Aszklépiosznak fel kell áldozni: az éberség. Ez a kakas az, amely a templomok tornyán forog. Ez a szélkakas a házak tetején és a nemesi címerekben. Még mielőtt a kakas megszólal, szól az Evangélium, háromszor fogsz elárulni engem. Értelme: mielőtt a lét teljességére felébredsz és egész valóságában megérted, hogy mi az, ami veled történik, nem teszel mást, mint permanens árulást követsz el Isten és önmagad ellen." (Scientia Sacra)
Jól gondolod...
Vajon lehet-e ennél tovább jutni, vagy maradunk a kölcsönös szemrehányásoknál?
Ami engem illet, ezentúl megpróbálok az eddigieknél (is...) tárgyilagosabb lenni: ha valamely jelenséget bírálok a másik oldalon, említek valamit innen is... :-)
Miniszterelnöki főtanácsadóként más dolog politikai értelemben megnyilatkozni, mint egy közintézmény vezetőjeként.
SZVSZ: a (fő)tanácsadó akkor jár el helyesen, ha háttérben marad!
(Jól rémlik, hogy a végtelenül stupid és alávaló írásairól elhíresült TGYL Orbán főtanácsadója volt?)
"de vajon lehet egy ilyen cikket egy közintézmény igazgatói székéből megírni?"
Lehet bizony. Még ilyenebbet is; lásd pl. Veér András förmedvényét a Népszava 2002. április 3-ai számában. De említhetném Popper Pétert, aki miniszterelnöki főtanácsadóként publikált rendszeresen (persze titulusa gondos mellőzésével).
Újfent: Görgeynek majd' egy éve volt arra, hogy menessze Hankisst, nem tette, mert tartott a vélt következményeitől, de lépett, amint kiderült, hogy e vélt következmények alól ő már mentesül. Tisztességtelen és sunyi eljárás.
Árnyalnom kell: az utóbbi időben olvashattunk némi mérsékelt jobbos kritikát (a szélről hangzó bírálatok érdektelenek), de több volt benne a hízelgés, mint a bírálat (Orbán magányosságának nevezték a körülötte kiépített személyi kultuszt...)
Kiemelés kérdése.
Olyan, mintha Gerővel, Krausszal, Csepeli Györggyel, Kérivel (az ámokfutók legjelesebbjeivel)azonosítanánk a teljes baloldali értelmiséget. Butaság.
Olvasol "Mozgó Világot"? Ha nem, és értelmiségi agitációra vágysz, tedd meg.
Ez a Kerényi-hasonlat azért súlyos sértés a hölggyel szemben, ennyire azért nem rossz a helyzet. Ráadásul milliószor több esze és műveltsége van, mint annak a félkegyelműnek. HÁ nem félkegyelmű, hanem utat tévesztett, és ebben férjeurának jelentős felelőssége van.
Abban sem tudok egyetérteni, hogy a balos megszállottak különbek volnának, mint a jobbosok. Sajnos az állatság pártfüggetlen kategória.
Ha az Orbán-kormány idején írt volna egy közintézmény vezetője olyan cikket, amely szétszedi a miniszterelnököt és társaságát (függetlenül most attól, hogy jogosan vagy oktalanul), akkor vajon a megjelenést követően hány percig maradhatott volna hivatalában? Ehhez képest HÁ valósággal világrekordot döntött.
Ezzel természetesen messzemenően elismerem, hogy esetében politikai döntés született. Igen, bizony az. Azt mondja a hatalom, hogy nem tartok fizetett ellenséget a közszférában. Mi a baj ezzel? Más kormányok, más időkben, más helyeken talán másként járnak el?
Tudom, hogy sokan vannak, mindenhol.
De mégsem egyformák. A "jobbolodalon" akár egészen értelmes emberek is mindenféle fenntartás nélkül vetik bele magukat a politika sűrűjébe, közönséges agitátorokká válnak. Vagy a másik lehetőség: politikai ámokfutást végeznek (szvsz mint Makovecz).
A balosok mintha legalább a látszatra adnának időnként - és ez is valami.
Hankiss Ágnes szvsz Kerényi szintjére züllött alakja közéletünknek.
Nem mondtam azt, hogy azt mondtad, hogy törvénytelen.
Halkan jegyzem meg: HÁ utóbbi éveiben tanusított magatartása folytán vele kapcsolatban a tisztességes-tisztességtelen szókapcsolatok használat értelmezhetetlen.
