Nem csak fórumozok, blogot is írok, ételosztást szervezek, emaileket rendezek, jógázom és meditálok is. Ja, és én fürdeni is reggel szoktam, anélkül el sem indul a nap. És akkor még itt vannak a cicáim, a kaján kívül a reggeli simiadagot is ki kell osztani, még szerencse, hogy azt lehet csinálni a digitális tevékenységek mellett is. (Itt szunyálnak az írósztalon, a gép mellett) Így leírva nem is értem, tényleg, hogy fér bele!!! :)
Így igaz Ide nagyobb felelősség kell a megszólalásodhoz, oda nem. Itt indokolnak a modik, ott ritkán.
Itt van saját klubfórumom, ami nagyon pörgött, 40 ezer hozzászólással, de elvándoroltak a Fb-ra. Eljön az idő, amikor visszatérnek a tagok, én bízom benne. Dum spiro, spero.
Pont ezt szeretem nagyon itt. És hogy ha csak két-három nap múlva kapok választ valamire, és közben lezajlott egy másik beszélgetés, vissza tudok kapcsolni az előzményre. A facebook-nak egyszerűen nincs múltja. Caak éppen akkor és ott tudsz valamit közölni, de holnap már a fene se tudja, hová írtál és mit. (Jó, ennyire nem szélsőséges, de mégis.) Van ennek a pillanatnyiságnak is valami előnye, de beszélgetéshez nem igazán jó.
De csak azért mentünk át, mert mindenki ott van (szinte). Viszont akik nem voltak ősindexesek, azok nem is tudják, milyen egy igazi jót beszélgetni, mert szokás szerint vissza nem olvasnak, mindegy mit írnak és milyen hibásan, mert tudnak törölni, javítani.
Itt jobban meg kell gondolni, mit és hogyan írok le, mert majd 20 éves hozzászólásaink is visszakövethetőek.
Nosztalgikus hangulatban voltam, és néhány kedvenc topikomat kinyitottam. :) Én is átdelegálódtam a face-re, de soha nem tudtam igazán jót beszélgetni ott. Ez a két szék között a földre esés esete: itt sem beszélgetünk már jókat, és ott sem. :(
