GRATULACIO a kulhoni allampolgarsag kampanyhoz! Bar en a teljes
allampolgarsagot tamogatom, a kulhoni allampolgarsag egy nagy lepes abba az
iranyba. Kovetkezok az eszreveteleim:
1. "Kulhoni" helyett celszerubb volna "Magyarhoni"-nak hivni, hisz itt
tortenelmi teruletekrol van szo nem is beszelve Erdelyrol mely a magyar
nemzet es kultura bolcsoje.
2. 2006-ban mikor Lengyelorszag es Magyarorszag EU tag lesz, lengyelek
szabadon johetnek-mehetnek Magyarorszagra, munkat vallalhatnak, ABC-t
(uzlet) nyithatnak, letelepedhetnek es gyerekeiket magyar iskolakba
kuldhetik. Ennel kevesebbet nem szabad elfogadni HK-i magyarok szamara.
3. A magyar torvenyjogban valtozasok szuksegesek, hogy az allampolgarsagot
elkulonitsek az adozastol es szocialis jutattasoktol, ugy mint Amerikaban
ahol Szocialis Biztonsagi Szam (Social Security Number) alatt futnak, s
egyarant ervenyesek allampolgarokra es kulonbozo legalisan Amerikaban
tartozkodo szemelyekre.
4. A magyar kormanytol kerni kell szuper-olcso internet kapcsolat
letrehozasat minden magyar csalad es intezmeny szamara kik TRIANON hatarain
kivul leteznek.
5. A TRIANON hatarjain kivuli magyarsag kepviseletet en egy ossz-magyar
szenatusban latom. Mas szavazasokon csak azt vehetne reszt aki
kis-Magyarorszagon letelepedett. A javaslott uj demokratikus struktura:
A. 300 kepviselos Kepviselohaz (Amerika 550). Egyenes valasztasu keruletek
kb. 33,000 lakos egy keruletben. A jelenlegi anti-demokratikus listak
felszamolasa.
B. 100 szenatoros ossz-magyar Szenatus (Amerika 100 szenator - 2
allamonkent). A vilag felosztva 100 egyenes valasztasu szenatusi keruletre,
kb. 150,000 szemely egy keruletben.
Tovabbi sikeres munkat,
Toth Kalman, M.Phil., M.Phil.
New York
----- Original Message -----
From: "Világszövetség Erdélyi Társasága" Sent: Sunday, September 17, 2000 2:57 AM
Subject: Kulhoni allampolgarsag - Kolozs megyei RMDSz
A külhoni magyar állampolgárságot igénylok névjegyzékének összeállításáról
határozott az RMDSz Kolozs Megyei Küldöttgyulése
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Kolozs Megyei Küldöttgyulése, a
Kolozsvár Donát úti RMDSz-szervezet javaslatára 2000. szeptember 16-án
határozatot fogadott el a külhoni magyar állampolgárságot igénylok
névjegyzékének összeállításáról.
A határozat szerint a Kolozs Megyei RMDSz felkéri a falusi, községi, városi
és területi RMDSz-szervezeteket és a történelmi magyar egyházakat, hogy
állítsák össze azoknak a névjegyzékét, akik igénylik a külhoni magyar
állampolgárságot és támogatják "A Külhoni magyar állampolgárság
jogintézményének létrehozására" vonatkozó tervezetet, amelyet a Magyarok
Világszövetsége 2000. augusztus 20-án átadott a Magyar Köztársaság legfobb
közjogi méltóságainak.
A szombati közgyulést követoen egyes Kolozs megyei települések
RMDSz-szervezeteinek küldöttei átvették az MVSz tervezetét és a névjegyzék
összeállítására alkalmas aláíró íveket. Az elkövetkezo napokban a megye
többi településére, az RMDSz-szervezetekhez és a történelmi magyar
egyházakhoz is eljuttatják az aláíró íveket.
Kolozsváron hétfotol lehet feliratkozni az RMDSz-körzeteknél és Magyarok
Világszövetsége Erdélyi Társaságának irodájában.
Sokan Bukarestet vadoljak Romania kudarcaert a kapitalizmushoz vezeto uton:
a reformok hianya, a jelentos korrupcio, s a kormany mely nem tud
kormanyozni. Bar ez mind igaz, megis az alapveto ok, hogy Romaniat az a
Nyugat, mely felkarolta Mo-t, Lo-t es Cso-t, elhanyagolta. Termeszetesen, a
tortenelmi allamok a magyar, lengyel es cseh "kiralysagok" onkentesen mentek
a Nyugat kitart karjaiba. Ennek eredmenyekeppen Mo ma Europa legnagyobb, s
vilag egyik legjelentosebb, motor gyartoja, talan a harmadik az USA es Japan
utan! A kommunizmusban meg autokat sem gyartottak Mo-n!
Ukrajnat, Romaniat, Bulgariat es Jugoszlaviat a Nyugat magara hagyta.
Szlovakia be van szoritva a harom siker orszag (Mo, Lo es Cso) kozze, igy
elobb utobb sikeres fog lenni. Jugoszlaviabol Szlovenia kivalt szinte
bekesen s rohamosan a siker utjara lepett. Romania kivetelnek latszik a
csoportbol, mert mindig hangsulyozta, hogy a Nyugathoz akar tartozni, s nem
is szlav nepek csaladjaban van. Romania legfejlettebb hatarvonala az
alul-fejlodott Kelet-Mo-gal van! A problema itt kezdodik. Ahelyett, hogy
Romania kihasznalna ezt a hatarvonalat a gazdasagi fejlodes elkezdesere,
akadalyokat gordit a Mo-gal valo egyuttmukodes utjaba attol tartva, hogy Mo
kifogja terjeszteni gazdasagi es kulturalis hegemoniajat Erdelyre, s kesobb
visszaveszi Erdelyt. A megoldas nagyon egyszeru: Romania beleegyezik Erdely
magyar-lakta teruleteinek bekes egyesitesebe az anyaorszaggal, s utana
felelem nelkul kihasznalhatja a "siker szomszed"-ot a gazdasagi siker utjara
valo lepesben.
Az alabbi szamok hozzavetolegesen mutatjak az egy fore eso GNP-t a tersegben
1999-ben. Az aranyok fontosabbak mint a szamok: Mo $5,000, Ro $1,400,
Szlovakia $3,000, Szerbia $600, Szlovenia $7,000, Ukrajna $1,100, Ho $2,500
es Austria $17,000.
Megemlékezések Trianon 80. évfordulóján
-------------------------------------------
Szeretettel meghivunk mindenkit a Junius 2-an 17 ó-kor kezdődő
ünnepségünkre, amit Nyiregyháza-Nyirszőlősön, az Izsó-dombon elhelyezett
Trianon-emlékmű átadáskor rendezünk!---- (Messziről látszik,mert egy
nemzetiszin zászló jelzi!)
drvaczos@elender.hu
2000. június 2. (péntek):
Budapest:
14 óra, V.ker. Szabadság tér 15. Henri Pozzi (1879-1946) francia diplomata,
publicista, Európa igaz embere, emléktábláját leleplezi a Trianon Társaság
Országos Elnöksége.
Francia diplomata, újságíró emlékére,
aki elsok között ismerte fel a
Trianoni-diktátum embertelenségét
és becsületesen küzdött ellene.
A la mémorie de ce diplomate et
journaliste francais, un des premiers
a reconnaitre l inhumanité du dictat de
Trianon et a combattre ouvertement.
2000. június 3. (szombat):
Budapest:
Reggel 8 órakor a Trianon Társaság 3 bérelt autóbusza indul Budapestrol, a
Batthány tér Duna parti parkolójából Tiszaalpárra, ahol 11 órakor kezdodik
az Árpád szobornál és a Honfoglalási emléktáblánál a 80 éves évfordulóra és
annak egyik aktuális következményére, a Tisza-gyilkosságra emlékezo
rendezvényünk. A megemlékezés után Lakitelken lesz az ebéd, s az ottani
Kölcsey ház ad helyet programunknak rossz ido esetén. Ebéd után folytatódik
az egész napos rendezvény Tiszaugon, ahonnan az esti órákban indulnak vissza
autóbuszaink Budapestre.
19:30-kor a VII. ker. Szabó Ervin téren (a könyvtár elott) csendes gyertyás
megemlékezés a Magyar Igazság Kútjánál Trianonra és Lord Viscount
Rothermere-re emlékezve.
Szolnok:
10 órakor gyászmegemlékezés a Városháza Dísztermében, beszédet mond Dr. Für
Lajos történész.
11 órakor az I. világháborús emlékmu elott tiszteletadás gyertyagyújtással,
koszorúzással.
2000. június 4. (vasárnap):
Budapest - Zebegény:
----------------------
Reggel 8 órakor a 3 buszunk (a Batthány tér Duna parti parkolójából)
Zebegénybe indul, ahol 10 órakor kezdodik az ökumenikus istentisztelet
(tartják: Dr. Ladocsi Gáspár r. kat. t. püspök, Dr. Csuka Tamás ref. t.
püspök, Dr. Ladossa Lajos evang. püspök, Dr. Fröchlich Róbert izr. vez.
forabbi), majd azt követoen a Trianoni Emlékpark és Országzászló felavatása
ismert közéleti személyiségek, a zebegényi önkormányzat, a történelmi
családok és cserkészcsapatok képviseloinek részvételével. A trianoni
diktátumra, országunk s nemzetünk szétdarabolására emlékezo musorunkban
beszédet tart Lányi Zsolt országgyulési képviselo és Kiss Dénes a Trianon
Társaság elnöke. Az emléktábla és a zászlók felszentelését Dr. Beer Miklós
róm. katolikus püspök végzi. A rendezvény fovédnökei: Dr. Torgyán József az
FKGP elnöke, Dr. Dávid Ibolya az MDF elnöke, Dr. Kövér László a Fidesz MPP
elnöke. Ezt követoen - az ebéd után - kb. 15 órakor indulnak a buszok tovább
(Budapesten keresztül) Székesfehérvárra, ahol 17:30-kor kezdodik a
megemlékezés. A rendezvény végén az autóbuszok Budapestre hozzák vissza a
résztvevoket.
Forrás : Trianon Társaság honlapja
Zebegényi megemlékezés
A Zebegényi Trianon Emlékhely Intéző Bizottság
KÖZLEMÉNYE
Helyi kezdeményezésre megalakult a Zebegényi Trianon Emlékhely Intéző
Bizottság. Tagjai és támogatói elhatározták, hogy 2000. június 4-én méltón
megemlékeznek a trianoni békediktátum aláírásának 80. évfordulójáról.
Szakértők szerint mintegy tíz-tizenöt millió forintra van szükség a
harmincas évek végén megkezdett, de be azóta sem fejezett emlékhely és
környéke rendbetételéhez. Kérünk minden magyart, hogy lehetőségei szerint
segítse e nagyszabású megemlékezés előkészületeit, illetőleg majd vegyen
részt a 2000. június 4-én délelőtt tíz órakor, ökomenikus szentmisével
kezdődő megemlékezésen. A kezdeményezés támogatói között van a Magyarok
Világszövetsége, támogatják a történelmi családok, valamint a Zebegényből
elszármazottak. Zenekar: Dunakanyar Fúvósegyüttes. Az anyagi támogatásra a
következő bankszámlákon és címeken van lehetőség:
Pannónia Alapítvány, 2627 Zebegény, Árpád utca 5.
10103898-11725545-00000004
Segítségüket előre is köszönjük!
Zebegény, 2000. február 3.
Székesfehérvár:
17:30-kor a Szent István Muvelodési Házban ünnepi gyászmegemlékezés a
Trianon Társaság Fejér megyei Tagozata és a Fejér megyei Magyarok
Világszövetsége rendzésében. A megemlékezést megnyitja és beszédet mond:
Kiss Dénes a Trianon Társaság elnöke. Közremuködnek a Magyar Állami
Operaház, az Operastúdió és a Honvéd Együttes muvészei.
Budapest:
16 órakor a Szabadság térrol Fekete Menet indul a Kodály Köröndig. Beszédet
mond Liebmann Katalin az FKGP budapesti elnöke és Kiss Dénes író, a Trianon
Társaság elnöke. Koszorúzás a hosök, Zrínyi Miklós, Balassi Bálint, Szondi
György és Bocskay István szobrainál.
17 órakor a Hosök Terén, az Ismeretlen Katona sírjánál a Magyar Igazság és
Élet Pártja és a Magyar Út Körök Mozgalom rendezésében emlékezés és a magyar
élni akarás ünnepe. Ökumenikus Istentiszteletet tart ifj. Hegedus Lóránt
református lelkész és Havasi Ferenc piarista szerzetes tanár. Beszédet mond
Csurka István a MIÉP elnöke.
EGY TRIANONI MEGEMLÉKEZÉS:
2000. június 4-én 17 órától
Budapesten, a Hősök terén, az Ismeretlen Katona
sírjánál
az emlékezés és a magyar élni akarás ünnepélye:
Igazságot Magyarországnak!
Lesz, lesz, lesz,
csak azért is lesz,
Magyarország újra
Nagy és boldog lesz.
Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Hunyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!
17 órakor felvételről megszólalnak Kassa, Kolozsvár, Zenta, Pozsony,
Munkács,
Nagyvárad, Budapest, Szeged, Pécs, Miskolc harangjai; a meghívott és
bejelentett
szervezetek képviselői elhelyezik koszorúikat az Ismeretlen Katona sírjánál.
Ebben
a jelképes sírban ezer év magyar katonái nyugosznak, akiknek életáldozatát
Trianon értelmetlenné tette volna, ha mi most nem tisztelnénk meg őket
virágainkkal és emlékezésünkkel, csakazértisünkkel.
A koszorúzás a Magyar Igazság és Élet Pártja Ifjúsági Tagozatának
díszsorfala
között történik. Az Ismeretlen Katona sírja négy sarkán a négy elszakított
terület
jelképeivel ifjak - odavalósiak és anyaországiak - állnak őrséget.
17.30-kor kezdődik az ünnepély a Himnusz közös eléneklésével.
Ökumenikus istentisztelet. Imát mond ifj. Hegedűs Loránt református lelkész
és Havasi Ferenc piarista szerzetes tanár.
Részlet a Bocskai István Szabadegyetem Színpadának Trianonra emlékező
vers- és dalműsorából.
Dokumentumműsor: trianoni tragédiánk megítélése a korabeli szellemi élet, a
politika és a sajtó tükrében.
Gróf Apponyi Albert beszéde a békekonferencián 1920. január 16-án.
Az elszakított nemzetrészek képviselőinek felszólalásai 3-3 percben.
A Boldogasszony anyánk és a Tebenned bíztunk közös eléneklése a
Bocskai Színpad művészeinek vezetésével.
Csurka István ünnepi beszéde.
Magyar Hiszekegy (szavalat).
Igazságot Magyarországnak! (ének)
Az ünnepélyt a Székely himnusz és a Szózat zárja le.
Ezt követően az egyéni koszorúzók és tisztelgők leteszik virágaikat az
Ismeretlen
Katona sírjára. Ezért egy szál virágot lehetőleg mindenki hozzon magával,
akár egy
szál mezei virágot.
A testületi, szervezeti koszorúzásra június 1-jén csütörtök délig lehet
jelentkezni az
alábbi telefonszámokon: 215-8795 és 317-2692.
Figyelem! A Kárpátaljáról, Erdélyből, Délvidékről és Felvidékről érkezőket a
határállomásoknál buszaink várják, és az ünnepély végén oda
visszaszállítják. A
vidékről érkező csoportok autóbuszköltségét a MIÉP-központ magára vállalja.
Mindenkit szeretettel várunk, aki élni akar, és magyarként akar élni a
Kárpát-medencében!
MIÉP-elnökség
Magyar Út Körök Mozgalom
Magyar Fórum szerkesztőség
Kérem , aki csak teheti, jöjjön el a fent meghirdetett
rendezvényre, szójlon
másoknak is, hogy minél többen legyünk jelen a nemzeti tragédiánkra való
megemlékezésen!
Mutassuk meg országnak-világnak, hogy nem felejtettünk még el TRIANONT!
2000. június 5. (hétfo):
Budapest:
19 órakor a Magyarok Házában (Bp. V. ker. Semmelweis u. 1-3.) megemlékezés:
Trianon Társaság, Szent László Akadémia, Magyarok Háza, Református
Népfoiskolai Kollégium Világszövetsége szervezésében. Megnyitó: Kiss Dénes a
Trianon Társaság elnöke. Eloadók: Medvigy Endre a Szent László Akadémia
dékánja, Hámori Péter történész, Lakatos Pál foszerkeszto (Vasárnapi Újság),
Solymossy Péter történész, Domonkos Pál szerkeszto (Duna TV). Áhitatot tart
ifj. Hegedus Lóránt ref. lelkész, országgyulési képviselo. Házigazda: Rajnai
Miklós a Magyarok Háza Muvészeti és Program igazgatója.
Az autóbuszokra történo (ingyenes) helybiztosításra a Trianon Társaság
tagjainak és hozzátartozóiknak az irodán keresztül van lehetoségük. Kérjük,
jelezzék, hogy mely napon szeretnék igénybe venni az utazási lehetoséget!
Igény szerint szervezünk kedvezményes, csoportos étkezést (ebédet)
Lakitelken illetve Zebegényben is. Ezek árai a létszámtól függnek. Az
autóbuszok az elozetesen jelentkezokkel beteltek!!! Mindkét napon kapható
lesz a helyszíneken a társaság 2000-es kalendáriuma és jelvénye is.
Várunk minden magyart ezen a nyár eleji hétvégén! Akik nem tudnak eljönni a
kiemelt programokra, azok természetesen országszerte csatlakozhatnak több
helyi megemlékezéshez, így például Debrecenben, Nyíregyházán, Gyorött,
Pécsett, Miskolcon, Szegeden, Siófokon, Pápán, Nagykanizsán és Celldömölkön
a Ság hegyi Trianon-emlékkeresztnél is.
Az oláhok birtokvásárlásai Magyarországon az utolsó 5 évben
Közismert tény, hogy Magyarország nemzetiségi vidékein az eladásra kerülő magyar birtokok nagy része az ott lakó nemzetiségi parasztság kezébe kerül és örökre elvész a magyarság részére. Hogy nemzetiségeink ezt a folyamatot pénzintézeti szervezeteik révén politikai célzatból mesterségesen elősegítik, hogy minden eladásra kerülő birtoknál ezáltal egész versenyfutás fejlődik ki a nemzetiségiek és magyarok közt, szintén ismeretes, valamint az is, hogy ebben a főleg gazdasági eszközökkel vívott, de politikai célzatú küzdelemben nemzetiségeink között a hazai oláhság jár elől és hódít el napnap után legtöbb területet tőlünk.
Kevésbé ismeretes az, hogy mily mérvű ez a nemzeti vérveszteségünk. Pedig ettől függ egész jelentősége.
Azt hiszem, kétség nem lehet aziránt, hogy mindent el kell követni, ha nagyobb veszteségről van szó, hogy ez a vérvesztés megszűnjék; mindent el kell követni, hogy azok az okok megszűnjenek, melyek nemzetiségi vidéken a magyar birtoknak tömegesen való piacra kerülését előidézik, valamint miután ez a cél elérhető teljesen sohasem lesz, hogy a mégis eladásra kerülő birtok nagyobb része valami úton-módon újból magyar kézbe jusson.
Jelen dolgozatnak célja megállapítani, hogy van-e hát tényleg veszély, vagy nincs? – hogy milyen mérvű, milyen nagy ez a veszély? Továbbá arra is kíván választ adni, hogy hol, melyik vidéken a legnagyobb, a legimmininensebb ez a veszély? – hol kell tehát a legsürgősebb segítségnek közbelépnie? Néhány adattal kíván végre annak a megállapításához is hozzájárulni, hogy milyen okokra vezethető vissza a betegség? – melyek a gyökerei a bajnak? – s hogy melyek ebből kifolyólag az orvosszerek, amelyekhez nyúlni kell, ha segíteni akarunk?
A feladatot, amelyet magam elé tűztem, azonban csak a románok által lakott vidékre dolgoztam ki. Ennek egyéni okokon kívül vannak tárgyi okai is.
A hazai románság az ország 48,000.000 kat. holdat kitevő területéből körülbelül 18,700.000 kat. holdnyi területen bír számszerű túlsúllyal. Egész Erdélyben, Máramarosnak három, Szilágy vármegyének összes járásaiban, Szatmár, Bihar, Arad megyék túlnyomó részében, Krassó-Szörényben mindenütt, Temes és Torontál sok járásában túlsúlyban van a magyarság és az ott lakó többi népfajok felett, úgy hogy ámbár az ország lakosságszámának csak 167 százalékát képviseli, azért az anyaország területének 38 százalékán bír uralkodó állással.
Ezért a nagykiterjedésű területért, az ország területének közel 40 százalékáért folyik tehát az élethalál-küzdelem a hazai románok és magyarok közt; a mi részünkről pedig ezen felül még azért is, hogy képesek leszünk-e megtartani nemzetünknek egy igen tekintélyes részét magyarnak? – vagy más fajt fogunk-e saját véreinkkel gyarapítani, erősíteni? Mert hiszen ne feledjük el sohasem, hogy ezen az egész nagy területen az oláhság közé a magyarságnak tömérdek kis szigete van beékelve, melyeket állandóan nemcsak veszélyeztet, de részben tényleg be is olvaszt. Erdélyben 350.000, az anyaország területén 515.000 magyar lakik így a túlnyomóan románlakta területen szigetekre eloszolva. De veszélyben forogna a 460.000-nyi székelység is, ha sikerülne a románságnak az, hogy a régi Erdély vármegyéiben és a szomszédos magyar vármegyék területén feltétlenül uralkodó állásra emelkedjék. Együttvéve legalább 1,320.000 magyarról van tehát szó, vagyis nemzetünk 15 százalékáról és területünk 40 százalékáról.
Ezek a számok éles világot vetnek a kérdés fontosságára.
1. Máramaros megye.
Máramaros megyének négy járása szerepel az összeállításban: a visói, az izavölgyi, a sugatagi és a szigeti járások, amelyekben az egész máramarosmegyei körülbelül 73.000 lelket számláló oláhság együtt lakik. Ezen négy járásban nincsen mezőgazdasági birtok magyar kézen; inkább számottevő azonban az erdőbirtok. Az eladásra került 9000 holdas terület ebből kifolyólag igen nagy százalékát teszi ki a magyar kézen levő magánbirtoknak. Az itt szóban levő birtokcsere körülményeihez hasonlókkal más vármegyékben, különösen Aradban fogunk még gyakrabban találkozni. Máramarosban ugyanis azon esetről van szó, hogy egy fakereskedő cég a tulajdonostól nemcsak az eladásra kerülő fát, hanem magát a talajt is megvette, aminek reá nézve kettős előnye van, amennyiben nincs baja, nincs vesződése az idegen földtulajdonossal, ki a fakihasználásba beleszólhat és viszont a letarolás után a talajnak a mindig és mindenütt legelőéhes oláh lakosság közt legelőképp való értékesítése útján szép nyereségre is tehet szert. Hogy ez erdőgazdaságilag is igen nagy kár, aziránt kétség nem lehet, mert ezen az úton igen nagy területek devasztáltatnak és tétetnek nap-nap után terméketlen területekké, melyek gyakran az új vevőnek is csak rövid ideig biztosítanak hasznot. Ennél az esetnél is már reá kívánok mutatni arra a más vármegyékben még inkább visszatérő és nemzeti szempontból nevezetes jelenségre, hogy azon vidékekről, hol a magyar birtok területe bizonyos százalék alá szállott, egy időn túl a magyar birtokos-osztály gyors tempóban vonul ki.
2. Szatmár megye.
Szatmár kilenc járásából hatban számottevő az oláhság; háromban alig van oláh közösség. Mind a hatban, ahol erős az oláhság, volt veszteségünk. Szatmárban még ma is számottevő a középbirtok; a változások azonban többnyire a kis középbirtok terén tapasztalhatók, két eset kivételével; és még egynéhány nagyobb birtokos is adott el kisebb, úgy látszik félreeső birtokot, melyet a környék oláh lakosai mohón szívtak föl.
Közvetítők akadnak itt is már a nemzetiségi pénzintézeteken kívül a magyar vállalkozók soraiban is. Egészben véve azonban még csak megindulóban van az oláhság terjeszkedése ezen vármegyében és nem öltött olyan méreteket, mint például Szilágy megyében.
3. Szilágy megye.
Szilágy megye területén körülbelül 9000 kat. hold föld került oláh kézre az utolsó 5 évben. Az eladók közt képviselve van a nagybirtokostól a kisbirtokosig minden birtok-kategória; az eladási árak mérsékeltek voltak, úgy hogy kevés kivétellel inkább a rosszabb minőségű birtokok cserélhettek gazdát. Feltűnő a szilágysomlyói és különösen a tasnádi járásban az oláhság birtokvásárlása, holott a járás majdnem minden községében van jelentékeny magyar parasztság. Ez vagy ezen osztály gazdasági gyengeségére, vagy a magyarság teljes szervezetlenségére mutat, mely utóbbi körülményen a vármegye hivatott tényezőinek kötelessége segíteni.
Szilágy megye Kolozs és Szolnok-Doboka révén Erdéllyel összefüggő területet képez és néprajzilag azon vonalba esik, ahol a legtöbb magyar sziget tarkítja az oláh tenger egyöntetűségét, de ahol – mint látni fogjuk – a románság térfoglalása az utolsó 5 évben legnagyobb volt; aránytalanul nagyobb, mint olyan helyeken, ahol magyar parasztság egyáltalán nincsen, vagy csak elenyésző kevés számban.
4. Bihar megye
Biharban 280.000 magyar mellett körülbelül 240.000 oláh lakik. A vármegye 17 járásából 6-ban alig van oláh, ezek: a mezőkeresztesi, berettyóújfalusi, sárréti, székelyhídi, derecskei és érmihályfalvi járások. Ennek dacára a mezőkeresztesi járásban egy 3300 lelket számláló színtiszta magyar községben, Berekböszörményben sikerült 1300 hold földet oláhoknak vásárolni. Ezzel a vásárral átlépték a Köröst, amely eddig választóvonalat alkotott nemcsak a két járás, hanem a magyarság és az oláhság között is. Egyike ez azon reánk nézve szomorú lépéseknek, amelyekkel az oláhság mind mélyebben nyomul előre a nagy magyar Alföldön. Ami itt ebben a községben 1300 holddal végbement, ugyanaz megismétlődött 19–20.000 hold földdel Bihar vármegye egész területén nagyobb stílusban.
5. Arad megye.
Arad vármegyében csak ott nem volt veszteségünk, ahol vagy nem volt magyar birtok, vagy nem volt oláh; másutt mindenütt ijesztő mértékben virágzott a parcellázás a magyarság rovására. Tíz nagyobb erdőbirtok körülbelül 28.000 hold terjedelemben lett itt oláhok közt feldarabolva, a magyar társadalom és a magyar kormány nemzeti indifferentizmusának ékes bizonysága éppen.
Arad megye szomorú lapja a magyar birtokpoltikának; 36.000 hold földet vesztettünk egészben öt év alatt; a pusztulnak ezt a mértékét még kétszer akkora nemzet, mint a miénk, sem bírhatná sokáig; nemhiába Arad megye ma a főfészke a román nemzetiségi politika aktivitásának.
6. Krassószörény megye.
Ámbár kevés a számszerű abszolút veszteségünk ezen megyében, de arányszámokban mégis magas, mert ezen határőrvidéki vármegyében ma már igen kevés a magyar birtok; de sohasem is volt sok. Érdekes világot vet azonban a nálunk divó kapkodó rendszerre az, hogy majdnem kizárólagosan abban a járásban vesztettünk el 5500 holdat, ahol több magyar telepes község van, melyeket annak idején még Bethlen András gróf földmívelési miniszter létesített. Úgy látszik, a mai kormány ezeket halálra szánta, mert a megerősítésükre kínálkozó vásáralkalmakat figyelmen kívül hagyta és egyetlen egy birtokot sem vett meg ezen célból.
7. Temes megye.
Temes megyében 160.000 oláhval 130.000 sváb, 40.000 magyar és körülbelül 50.000 szerb lakik együtt. Az oláhok ezen megyében eddig csak mesterséges
eszközökkel bírtak terjeszkedni. A legtöbb járásban a hazafias svábság erősödik, különösen gazdaságilag, még az oláhság rovására is; az eladásra kerülő birtokok túlnyomó részét is ők veszik meg. Azért mégis jutott oláhoknak is 6000 hold magyar eredetű birtok.
8. Torontál megye.
Torontál megye tarka összevisszaságában az oláhság alárendelt szerepet játszik; 185.000 szerb, 180.000 sváb és 115.000 magyarral szemben 88.000 oláh lakja a vármegye 14 járását, illetőleg a 14-ből 10-et; ezen számarány kedvező volta dacára az oláhok az utolsó öt évben 11.000 kat. hold, majdnem kizárólag mezőgazdasági magyar földbirtokot vásároltak körülbelül 13–14 millió korona értékben, dicséretére a temesvári „Timisana” oláh és a „földbirtok és parcellázó bank” magyar pénzintézetnek, melyek a privát vállalkozókkal vetekedve, ily rövid idő alatt tudták ezt az eredményt felmutatni!
9. Beszterczenaszód megye.
Ezzel a vármegyével rálépünk Erdély területére. Beszterczenaszód megye részben a Mária Terézia királyné által szervezett román határőrezred területéhez tartozott.
Nagyrésze a területén fekvő községeknek abban az időben az erdélyi úri családok birtokát képezte és csak a királyné kezdeményezésére lettek ezen ma nagy részben községi vagyont képező havasi vidékek más kincstári birtokokért elcserélve. Beszterczenaszód megyében magyar birtok ma már alig van, jórészt a bessenyői járásban koncentrálódik, de ebből is rohamosan vonul ki. Az utolsó öt évben 25 %-a veszett el a magyar birtoknak, úgy hogy igen közel van azon időpont, amikor Beszterczenaszódban, épp úgy mint Fogarasban, egy talpalatnyi föld sem lesz már magyar kézen.
10. Szolnok-Doboka megye.
Szolnok-Doboka megye 180.000 oláh lakosa között körülbelül 50.000 magyar lakik, de oly szerencsétlenül eloszolva, hogy a magyarságnak megtartása a legnehezebb feladat. A helyzet ugyanis az, hogy majdnem minden oláh községben egynéhány magyar család lakik; magyar többségű község igen kevés van. Az a község, amelyből a magyar földbirtokos kivonul, azon a napon teljesen oláh vezetés alá kerül és abban az órában megkezdődik a magyar kisebbség beolvadása is.
Szolnok-Dobokának nincs járása, hol magyar birtok oláh kézre ne került volna; 31 községének magyarsága sirathatja vezetőjének örökre való tározását. Többé-kevésbé a legegészségesebb birtok-kategória, a 3–4–500 holdas került idegen kézre; együttvéve 12–13.000 hold, körülbelül 4,000.000 korona értékben, a magyar magánbirtok 75 %-a.
11. Kolozs megye.
Egész Erdélyben, sőt az egész országban aránylag legnagyobb a veszteségünk Kolozs vármegyében, Erdély szívében. Kincses Kolozsvár a magyar kultúrának erdélyi központja körül volt a román tevékenység legerősebb, legeredménydúsabb. Az, hogy ez lehetséges volt, előttem az erdélyi magyar társadalom csődjével egyértelmű.
A kormányzat részéről pedig vagy a tudatlanság, a tájékozatlanság, vagy a könnyelműség olyan fokát árulja el, amely szörnyű világításba helyezi azok működését, akikre az ország nagy érdekeinek gondozása bízva van. Kolozs megyében 15.600 hold majdnem kizárólag mezőgazdasági birtok körülbelül 6–7 millió korona értékben, a vármegyei magyar magánbirtokoknak közel 11 %-a került az utolsó öt évben oláh kézre. A kolozsvári központi járás 31 községéből csak 10-ben nem volt veszteségünk, a többi 21-ben mindegyikben.
Ugyanazon megítélés alá, mint Kolozs és Szolnok-Doboka, esnek:
12. Tordaaranyos, 13. Alsófehér, 14. Kisküküllő vármegyék is.
Tordaaranyos és Alsófehérben körülbelül 5–6 %; Kisküküllőben, hol a magyar politikusok által halálra ítélt közép birtokososztály erősebben van képviselve, 9 % a veszteségünk. Kisküküllő vármegye már a székelység elővédje, ez a veszteség tehát már a székelységet veszélyezteti és szorítja szűkebbre azt a nagy gyűrűt, mely őt körülveszi.
15. Maros-Torda megye.
Székely vármegye, de nyugati és északi része, mely régen nem tartozott az ősi székely Marosszékhez, románlakta; a magyar birtok vesztesége többnyire az ezen területen fekvő községekből és a nyelvhatáron fekvő székely községekből került ki. Itt is szorul a gyűrű a székelység körül. Az utolsó 3–4 évben Marosvásárhely, a székely főváros, két oláh bank élénk működésének vált színterévé. Az „Albina” és „Lumina” nevű oláh pénzintézetek fiókokat nyitottak; az eredmény látható abból, hogy az összes birtokeladások, két esetet kivéve, az utolsó két évből származnak.
16. Hunyad megye.
Azt az utat, amelyen Kolozs, Szolnok-Doboka, Kisküküllő és Marostorda csak nemrég járnak, Hunyad megye már rég szélesre taposta. A magyar birtokosok pusztulása itt a vége felé közeledik. Mezőgazdasági birtok már csak kevés, erdőbirtok azonban még elég van magyar kézen.
Veszteségünk főleg a mezőgazdasági jellegű birtokok terén itt is tovább folytatódott, ámbár itt is vannak állami telepek, főleg csángó telepítvények, amelyeket megerősíteni a kormányzat kötelessége lett volna, ha csak nem akarja, hogy idővel beleolvadjanak az oláh tengerbe. Hunyad megyében azonban egy sajnos, egészen elszigetelt kedvező jelenséggel is találkozunk; ugyanis egy magyar főúr, gróf Andrássy Sándor a többnyire oláh közbirtokosságoktól és oláh községektől nagyobb kiterjedésű erdőbirtokokat szerzett; ez az egyetlen magyar terjeszkedés a románság kárára, amelyről az egész országban tudomással bírok.
A Hunyaddal határos Szeben megyében nincsen ma már egyetlen egy 100 holdon felüli magyar birtok sem, ugyan ez a helyzet Brassó megyében is. Fogarasban talán 2 ilyen birtok van még magánkézen, pedig Fogarasban még az utolsó erdélyi fejedelem Apaffy Mihály előszeretettel székelt. Régen itt a Telekiektől elkezdve számtalan erdélyi főúri és közép nemes családnak volt sok és értékes birtoka.
A fogarasi várhoz 64 község tartozott magyar várjobbágyokkal. De ezeket már mind régebben elnyelte az oláh áradat; ezekben a vármegyékben a múlt generációk idejében zajlott le az a pusztulás, amely ma a centrális erdélyi vármegyékben szemünk láttára folyik és amely ugyanott fog végződni magyar szempontból, ha észre nem térünk, mint amily végét látjuk Erdély déli vármegyéiben.
Ezen vármegyékhez sorolható még Nagyküküllő: itt is a magyar birtok teljes kivonulófélben van; 26 % mezőgazdasági és 16 % erdőbirtok veszett el itt az utolsó 5 évben; nemsokára itt se lesz egy talpalatnyi magyar birtok sem, és nem lesz kilátás sem többé arra, hogy a magyarság valaha a vármegyében újból gyökeret verhessen.
A három székely vármegyében, úgymint: Csík, Udvarhely, Háromszékben jelentős változás nem volt, miután az oláhság itt elenyésző csekély számban van képviselve. De nem lehet azt állítani, hogy ne lett volna itt is oláh próbálkozás. Ilyen az udvarhelymegyei nagygalambfalvi „Albina” fiókalapítási eset, amely azt hiszem, hogy a székely görög-katolikusok közt megindult román propagandával függ össze.
A háromszékmegyei papolci 8000 kat. hold eladásáról végleges értesülést nem szereztem, de arról értesültem, hogy az „Albina” óhajtja megvásárolni ezen birtokot és hogy a tárgyalások folyamatban vannak; ha ez a vásár sikerül, nem csak nemzeti szempontból lesz sajnálatos ezen veszteség, hanem mezőgazdasági szempontból is, mert valószínű, hogy ezen terület romániai juhpásztorok kezére kerül, kik az állatcsempészés terén és a ragadós állatbetegségek behurcolásában európai rekordot teremtettek.
Vármegyénként ösmertettem a román nemzetiségi birtokpolitikának az utolsó öt évben elért eredményeit. Ezen eredményeket még csak összegezni kívánom: öt év leforgása alatt a románok által lakott vidékeken 96.000 hold mezőgazdasági és 70.000 hold erdőbirtok, összesen 166.000 kat. hold magyar föld ment át körülbelül 70 millió korona értékben oláhok tulajdonába.
A közel 100.000 hold mezőgazdasági birtok a felsorolt vármegyék területén fekvő és ezen kategóriába tartozó magyar magánbirtoknak 6.6 százalékát teszi. Ezen számarány Erdélyben 8 %-ra emelkedik, az anyaországban 5.5 %-ra csökken.
Szóval kifejezve, ezen számok azt hirdetik, hogyha ezen pusztulás ilyen mérvben tovább folytatódik, 30 év, tehát egy generáció alatt a magyar birtok fele elvész Erdélyben. Oly megdöbbentő ezen eredmény, hogy azt hiszem, igen sokan lesznek, kik szavaimnak nem fognak hitelt adni. Pedig adataimat igyekeztem pontos lelkiismeretességgel összeállítani. Levonva a levonandókat, hozzáadva a hozzáadandókat, a valóságtól nagy eltérés nem lehetséges. Sajnos, inkább alatta maradtam a valóság számainak, mint fölötte.
De reá kell mutatnom egész határozottsággal arra is, hogy a birtokpusztítás mai méretei még fokozódni fognak. Erdélyben tényleg a magyar birtok már igen régi idők óta fogy, a déli vármegyékben már a fejedelmi idők óta apad; teljes eltűnése ezen vidékeken azonban 1848 után indult meg és már a 80-as 90-es években be is fejeződött. De azt merem egész határozottsággal állítani, hogy a tömeges birtokeladások, a tömeges parcellázások ezelőtt legfeljebb 8–10 évvel vették kezdetüket. Élénk emlékemben van azon kolozsvári gyűlésnek lefolyása, melyen az erdélyi társadalomnak tekintélyes része egy budapesti parcellázó intézet azon szándéka ellen foglalt állást, hogy Erdélyben fiókot alapítson. Abban az időben még csak egy-egy parcellázásról lehetett Erdélyben hallani és a magyar birtokos-osztály a hazafiasság hiányának tartotta, azzal illette és elítélte azokat, kik oláhoknak birtokot eladtak. Hol van ma ez a közfelfogás? Keresztül gázolt rajta rövid 10 év története.
Azóta a magyar pénzintézetek nagy kedvteléssel karolták fel ezen jövedelmező üzletágat és igen sok erdélyi birtokos folyamodott az ő segítségükhöz. De nemcsak bankok vették kezükbe ezen üzletet, ma mindenki parcelláz Erdélyben, elkezdve a bankártól, folytatva az ügyvédeken, a földbirtokos papok, tanítók, penzionált katonák, ügynökök, fakereskedők, szóval mindenki lesen ül, hogy hol lehetne egy kisebb vagy nagyobb birtok parcellázásán valamit nyerészkedni.
És hihető-e akkor az, hogy pusztulásunk fokozódni nem fog? Sajnos félek, de nem fog egy generáció letelni, hogy a fent jelzett szomorú jóslatom beteljesedjék.
És akkor, hogy egy magyar államférfi szavaival éljek, tényleg megnehezül az idők járása felettünk. Mert nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, hogy a magyar birtokos-osztály pusztulása mily vészes következményekkel jár minden tekintetben nemzetiségi vidéken.
Első következménye a népszaporulat arányszámainak eltolódásában nyilvánul. Az a földbirtok, mely idegen kézre jut, új gazdasági egyedeket teremt; az illető nemzetiségnek nyújt tehát módot és alkalmat, hogy népszaporulatát elhelyezze, gazdaságilag foglalkoztassa, neki megélhetést biztosítson; karöltve jár ezen következményekkel természetesen az a másik, hogy a magyar birtokos és vele együtt magyar alkalmazottai, cselédsége, munkásai kivonulnak, elköltöznek azon vidékről. Ez úton egy lassú és fokozatos koncentrálódása megy végbe a magyarságnak a városokban. Ez pedig nemzetünk végét jelenti azon vidékeken. Az egész világon mindenütt, ahol voltak városok, melyekben a körülöttük levő vidéktől eltérő nemzetiségű lakosság volt, ezek lassan felszívódtak, lassan beolvadtak. Így volt ez nálunk is az összes német városokkal és kivételt ezen szabály alól a szász városok Erdélyben csak látszólag képeznek, mert volt és van falusi tartalékjuk, melyre támaszkodhatnak; ma ezen tartalék viszonylagos apadásával ezek is a románság hódításának vannak kitéve. De hiszen ez természetes is: a városi lakosság a degeneráció százféle nemével kell hogy megküzdjön, a népszaporulat terén passzív a saldója, reá van utalva a faluból beözönlő tartalékok pótló erejére és amint ezek megszűnnek bugyogni, vagy amint a város nem képes többé az idegen beözönlő nemzetiségeket beolvasztani, megszűnt nemzetisége fenntartásának lehetősége is.
A birtokszerzések hatása máris érezhető a legújabb népszámlálási adatokból, amennyiben a románság Erdélyben az eddigi ciklusok eredményeivel ellentétben erősebb szaporulatot mutat a magyarságénál.
A román birtokszerzések politikai eredményeit, politikai következményeit tárgyalni ezen rövid szemle célját messze túlhaladná; csak röviden kívánok reámutatni arra, hogy egy olyan országrészben, ahol a földbirtok az alapja a nép megélhetésének, még sokkal kizárólagosabb mértékben, mint az országos átlagban, ahol épp ebből kifolyólag a földbirtok nemcsak kenyeret ad a népnek, hanem alapja a társadalmi állásnak, a pozíciónak, a tekintélynek is, ott egyúttal sokkal kizárólagosabb bázisa minden politikai erőnek, politikai szervezkedésnek és sokkal inkább alkalmas eldönteni azt a nagy küzdelmet, melyet két nép a létért folytat, amelyet mi nemzetiségi kérdésnek szoktunk nevezni és amely fölött alapjában véve sokkal kevésbé uralkodnak a politikai institúciók, azok berendezéseinek mikéntje, hanem azok a nagy természeti és társadalmi törvényszerűségek, amelyek a népek szaporodását, virágzását és hanyatlását vas következetességgel előidézik. Ép ezért minden mélyebben gondolkozó elme előtt azok a politikai téren mozgó, váltakozó torzsalkodások és egyezkedések, a két nemzet vezetőinek egymás iránti váltakozó személyes indulatai, kibékülései és politikai kérdésekben megértést kereső kezdeményezései a kérdést felszínen érintő csekélységek. Erdély felett tartósan az fog uralkodni, aki a nemzetek létérti küzdelmében szerepet vivő nagy tényezőket a maga számára huzamosan kedvezően alakítani képes lesz. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, azt a természet törvényei a leggyönyörűbb nemzetiségi politikai egyetértés mellett is szét fogják morzsolni. Mi ezen az úton vagyunk, amint azt a matematika, az egyszeregy bizonyítja, ha utolsó percben észre nem térünk.
Ennek pedig csak egy módja van ezen a téren, t.i. a birtokpolitika terén.
Föl kell mutatni azon okokat, amelyek a magyar birtok eldarabolását előidézik és lehetőleg meg kell szüntetni azokat. Amennyiben pedig teljesen meg nem szüntethetők, gondoskodni kell olyan csatornákról, amelyeken az eladásra kerülő birtok újból magyar kézre visszavándorol, gondoskodni kell olyan eszközről, amelyek elég hatékonyak veszteségeink ellensúlyozására.
A magyar birtok pusztulásának okait csak hosszú, fáradságos és részletekbe menő munka lehet hivatott kideríteni. Utána kell kutatni minden egyes esetnek és az egyező esetek tömkelegéből indukció útján kell a szabályt felállítani.
Ezt a munkát a magyar tudománynak kötelessége elvégezni, amely ezen a téren eddig semmi, vagy csak kevés szolgálatot tett.
A fő ok a felburjánzott közvetítés túltengése, aminek csak részben okai a nemzetiségi pénzintézetek. A föld, amely csak korlátolt mennyiségben áll a nemzet rendelkezésére és épp ezért a nemzetnek közkincse, az üzérkedés legkedveltebb tárgyává vált. Korlátlanul lehet vele kereskedni és ebbe az államnak, a nemzeti akaratnak nincsen beleszólása.
Őseink helyesebb felfogást érvényesítettek, mert a földbirtokot korlátolt volta miatt az elpazarlástól, a nemzet kezéről idegen kézbe való kerülésétől megóvták. Nem vagyunk elég gazdag és erős nemzet, hogy mikor az összes nagy nemzetek hasonló védőintézményekkel bírnak, mi két kézzel szórjuk a magyar nemzet legnagyobb kincsét: a magyar földet, azoknak, akik csak arra a napra várnak, amelyen elég erősek lesznek arra, hogy elkiáltsák, hogy hát: ki a legény ebben a csárdában?
A közvetítés túltengésének korlátok közé szorítása, a földbirtokmozgalom zigorú ellenőrzése és irányítása, örökösödési rendünk hibáinak kiküszöbölése hatalmunkban állnak, csak komolyan akarnunk kell.
Sajnos, a nagybirtok és parasztbirtok jövedelmezőségének disparitását eltüntetni semmiféle eszközzel nem lehet; de lehet paralizálni azt a káros nemzeti hatást, melyet ezentúl is mindenesetre előidézni alkalmas, megfelelő telepítési és más birtokpolitikai tevékenységgel.
Magyar nemzeti birtokpolitika! Meddig késel még az éji homályban?
Szövetségi szerzõdés Jugoszlávia és a Csehszlovák Köztársaság között
Belgrád, 1920. augusztus 14.
Szilárdan eltökélve, hogy mérhetetlen áldozatok árán létrejött és a Nemzetek Szövetségének Egyességokmányával megteremtett békét, valamint a Trianonban, 1920. június 4-én egyfelõl a Szövetséges és Társult Fõhatalmak, másfelõl Magyarország között kötött béke által létrehozott rendet fenntartják, a Csehszlovák Köztársaság elnöke és Õfelsége a Szerbek, Horvátok és Szlovének királya megállapodtak abban, hogy védelmi szerzõdést kötnek.
Evégbõl meghatalmazottaikat kinevezték, éspedig: ........................................................
akik jó és kellõ alakban talált meghatalmazásaik közlése után az alábbi cikkekben állapodtak meg:
1. cikk. Abban az esetben, ha a Magas Szerzõdõ felek egyikét Magyarország részérõl nem provokált támadás érné, a másik Fél kötelezi magát, hogy a jelen Szerzõdés 2. cikkében foglalt megállapodás által meghatározott módon a megtámadott fél védelmére kel.
2. cikk. A Csehszlovák Köztársaságnak és a Szerbek? Horvátok és Szlovének Királyságának illetékes szakszervei a jelen Szerzõdés végrehajtásához szükséges rendelkezéseket közös egyetértéssel fogják meghatározni.
3. cikk. Egyik Magas Szerzõdõ Fél sem köthet szövetséget harmadik hatalommal, anélkül, hogy errõl a másik Felet elõzetesen ne tájékoztatta volna.
4. cikk. A jelen Szerzõdés a megerõsítõ okiratok kicserélésének napjától számított két évig marad érvényben. E határidõ lejártával a jelen Szerzõdést bármelyik Szerzõdõ Fél felmondhatja. A felmondás idõpontját követõen a Szerzõdés mindazonáltal hat hónapig érvényben marad.
5. cikk. A jelen Szerzõdést a Nemzetek Szövetségével közölni kell. (Nemzetek Szövetségének Egyességokmánya.)
6. cikk. Ezt a Szerzõdést meg kell erõsíteni és a megerõsítõ okiratokat Belgrádban, mihelyt lehetséges, ki kell cserélni.
Ennek hiteléül alulírott meghatalmazottak ezt a Szerzõdést aláírták és pecsétjükkel ellátták.
Kelt Belgrádban, 1920. augusztus 14. napján, két példányban.
Védelmi szövetségi szerzõdés a Román Királyság és a Csehszlovák Köztársaság között
Bukarest, 1921. június 7.
Szilárdan eltökélve, hogy mérhetetlen áldozatok árán létrejött és a Nemzetek Szövetségének Egyességokmányával megteremtett békét, valamint a Trianonban, 1920. június 4-én egyfelõl a Szövetséges és Társult Fõhatalmak, másfelõl Magyarország között kötött béke által létrehozott rendet fenntartják, a Csehszlovák Köztársaság elnöke és Õfelsége Románia királya megállapodtak abban, hogy védelmi szerzõdést kötnek.
Evégbõl meghatalmazottaikat kinevezték, éspedig: ........................................................
akik jó és kellõ alakban talált meghatalmazásaik közlése után az alábbi cikkekben állapodtak meg:
1. cikk. Abban az esetben, ha a Magas Szerzõdõ felek egyikét Magyarország részérõl nem provokált támadás érné, a másik Fél kötelezi magát, hogy a jelen Szerzõdés 2. cikkében foglalt megállapodás által meghatározott módon a megtámadott fél védelmére kel.
2. cikk. A Csehszlovák Köztársaságnak és a Román Királyságának illetékes szakszervei a jelen Szerzõdés végrehajtásához szükséges rendelkezéseket közös egyetértéssel fogják meghatározni.
3. cikk. Egyik Magas Szerzõdõ Fél sem köthet szövetséget harmadik hatalommal, anélkül, hogy errõl a másik Felet elõzetesen ne tájékoztatta volna.
4. Avégbõl, hogy békés erõfeszítéseiket egymással összhangba hozzák, a két kormány kötelezi magát, hogy a Magyarországgal fennálló kapcsolataikat érintõ külpolitikai kérdésekben egyetértõen fog eljárni.
5. cikk. A jelen Szerzõdés a megerõsítõ okiratok kicserélésének napjától számított két évig marad érvényben. E határidõ lejártával a jelen Szerzõdést bármelyik Szerzõdõ Fél felmondhatja. A felmondás idõpontját követõen a Szerzõdés mindazonáltal hat hónapig érvényben marad.
6. cikk. A jelen Szerzõdést a Nemzetek Szövetségével közölni kell. (Nemzetek Szövetségének Egyességokmánya.)
7. cikk. Ezt a Szerzõdést meg kell erõsíteni és a megerõsítõ okiratokat Bukarestben, mihelyt lehetséges, ki kell cserélni.
Ennek hiteléül alulírott meghatalmazottak ezt a Szerzõdést aláírták és pecsétjükkel ellátták.
Kelt Bukarestben, 1921. április 23. napján, két példányban
Védelmi szövetségi szerzõdés Románia és a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyság között
Belgrád, 1921. június 7.
Szilárdan eltökélve, hogy mérhetetlen áldozatok árán létrejött és a Nemzetek Szövetségének Egyességokmányával megteremtett békét, valamint a Trianonban, 1920. június 4-én egyfelõl a Szövetséges és Társult Fõhatalmak, másfelõl Magyarország között, valamint a Neuilly sur Seine-ben, 1919. november 27-én egyfelõl a Szövetséges és Társult Fõhatalmak, másfelõl Bulgária között kötött béke által létrehozott rendet fenntartják, Õfelsége Románia királya és Õfelsége a Szerbek, Horvátok és Szlovének királya megállapodtak abban, hogy védelmi szerzõdést kötnek.
Evégbõl meghatalmazottaikat kinevezték, éspedig: ........................................................
akik jó és kellõ alakban talált meghatalmazásaik közlése után az alábbi cikkekben állapodtak meg:
1. cikk. Abban az esetben, ha a Magas Szerzõdõ felek egyikét Magyarország vagy Bulgária, vagy e két hatalom részérõl együttesen nem provokált támadás érné, azzal a célzattal, hogy a trianoni vagy a Neuilly sur Seine-i béke által megteremtett rendet megdöntsék, a másik Fél kötelezi magát, hogy a jelen Szerzõdés 2. cikkében foglalt megállapodás által meghatározott módon a megtámadott fél védelmére kel.
2. cikk. Romániának és a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságának illetékes szakszervei a jelen Szerzõdés végrehajtásához szükséges rendelkezéseket közös egyetértéssel fogják meghatározni.
3. cikk. Egyik Magas Szerzõdõ Fél sem köthet szövetséget harmadik hatalommal, anélkül, hogy errõl a másik Felet elõzetesen ne tájékoztatta volna.
4. Avégbõl, hogy békés erõfeszítéseiket egymással összhangba hozzák, a két kormány kötelezi magát, hogy a Magyarországgal és Bulgáriával fennálló kapcsolataikat érintõ külpolitikai kérdésekben egyetértõen fog eljárni.
5. cikk. A jelen Szerzõdés a megerõsítõ okiratok kicserélésének napjától számított két évig marad érvényben. E határidõ lejártával a jelen Szerzõdést bármelyik Szerzõdõ Fél felmondhatja. A felmondás idõpontját követõen a Szerzõdés mindazonáltal hat hónapig érvényben marad.
6. cikk. A jelen Szerzõdést a Nemzetek Szövetségével közölni kell. (Nemzetek Szövetségének Egyességokmánya.)
7. cikk. Ezt a Szerzõdést meg kell erõsíteni és a megerõsítõ okiratokat a lehetõ legrövidebb idõn belül ki kell cserélni.
Ennek hiteléül alulírott meghatalmazottak ezt a Szerzõdést aláírták és pecsétjükkel ellátták.
Kelt Belgrádban, 1921. június 7. napján két példányban
Jugoszlávia és a Csehszlovák Köztársaság között létrejött szövetségi szerzõdés kiegészítése
Marianské Lázne, 1922. augusztus 31.
A Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságának és a Csehszlovák Köztársaságnak kormányai attól az óhajtól vezettetve, hogy közöttük 1920. augusztus 14-én kötött megállapodás érvényét meghosszabbítsák és azt új rendelkezésekkel egészítsék ki, amelynek célja:
a) a béke megszilárdítása és fenntartása,
b) a két állam közötti politikai és gazdasági kapcsolatok megerõsítése és szélesebb alapokra fektetése,
közös egyetértéssel a következõ elveket fogadják el.
Evégbõl meghatalmazottaikat kinevezték, éspedig ...........................................................................................
akik jó és kellõ alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után az alábbiakban állapodtak meg:
1. cikk. A Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága és a Csehszlovák Köztársaság között 1920. augusztus 14-én kötött megállapodás a jelen Szerzõdés érvényességének idõtartamára meghosszabbíttatik.
2. cikk. A Magas Szerzõdõ Felek tudomásul veszik egyfelõl a Csehszlovák Köztársaságnak Romániával, Ausztriával, valamint Lengyelországgal kötött politikai és katonai szerzõdéseit és megállapodásait, másfelõl a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságának Romániával és Olaszországgal kötött hasonló megállapodásait.
3. cikk. A Magas Szerzõdõ Felek arra fognak törekedni, hogy összes gazdasági, pénzügyi és szállítási kapcsolataikat szilárd alapokra helyezzék, s hogy e téren a legszorosabb együttmûködést biztosítsák; evégbõl megállapodásokat, különösképpen e céllal összhangban álló kereskedelmi szerzõdést fognak kötni.
4. cikk. A Magas Szerzõdõ Felek kötelezik magukat, hogy nemzetközi kapcsolataik terén egymásnak általánosságban minden politikai és diplomáciai támogatást meg fognak adni; arra az esetre, ha közös érdekeiket veszélyeztetve látnák, kötelezik magukat, hogy az azok megvédelmezéséhez szükséges intézkedéseket egyetértõen fogják megtenni.
5. cikk. A Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságának és a Csehszlovák Köztársaságnak illetékes hatóságai a jelen Szerzõdés végrehajtásához szükséges összes intézkedések megtétele céljából meg fognak állapodni egymással.
6. cikk. A jelen Szerzõdés a megerõsítõ okiratok kicserélésének napjától számított öt évig marad érvényben.
Ennek az öt évnek a lejártával a jelen Szerzõdést a Magas Szerzõdõ Felek mindegyike - a másik Félhez intézett hat hónapi elõzetes értesítéssel - felmondhatja.
7. cikk. A jelen Szerzõdést meg kell erõsíteni és a megerõsítõ okiratokat Belgrádban, mihelyt lehetséges, ki kell cserélni.
8. cikk. A jelen Szerzõdést a Nemzetek Szövetségével közölni kell. Ennek hiteléül alulírott meghatalmazottak ezt a szerzõdést aláírták és pecsétjeikkel ellátták.
Kelt Marianské Lázneban, 1922. augusztus 31. napján, két példányban.
Magyar kémek árasztották el Romániát - állítja a Jurnalul National. A lap hozzájutott egy dokumentumhoz, amelyből kiderül, hogy a román hatóságoknak semmiféle információjuk nincs arról, kik azok a magyar állampolgárok, akik ide jönnek és milyen céllal. A román határőrség hazudik, hogy név szerint nyilvántartásba veszik a Romániába utazó magyar állampolgárokat, állítja a lap. A cikk szerint a magyar kémszolgálat következetesen valósítja meg céljait. Az első fázisban Erdély gazdasági alárendelését célozzák, ebben a szakaszban fontos lépés, hogy eltávolítsák a románokat a többségében magyar lakta települések állami döntéshozó intézményeiből, amit 1994 után sikerült is megvalósítani. A tervnek fontos része a stratégiai fontosságú városokban való ingatlan és telekvásárlás. Az arrogancia egészen addig fajul, állítja az újság, hogy hegyi üdülőket, repülőtereket, hadi raktárakat is felvásárolnak. A lap szerint a Kárpátok Eurórégió létrehozásával az ebben a projektben szereplő megyék Románia területéről való kivonását célozzák. A román titkosszolgálat által korábban már jelzett Nyitott égbolt akciót a magyarok kémkedésre használták közös hadgyakorlat címén. A magyarok tehát úgy jönnek-mennek, kémkednek Romániában, ahogy akarnak anélkül, hogy erről a román hatóságoknak bármiféle nyilvántartásuk lenne, mintha nem lett volna elég az elmúlt tíz évben a magyar kémkedés offenzívája. Budapest ügynökei és nagy stílű rablói nyugodtan végzik a munkájukat, állítja az újság. "
(Krónika)
A marosvécsi Kemény-kastély — Fotó: Nemes
Tibor (videofotó)
Erdély - A történelmi Marosszék
1100 év Európa közepén (31. rész)
Bayer Zsolt
Szerző
Felküldve:
2000. április 29. ( 40. oldal)
Úgy is fordulhat még, hogy egy reggel, pálinka és
jó parasztrántotta után, bele sem nézel a lapokba.
Úgy érzed majd hirtelen - ha kegyes lesz hozzád
a sors -, hogy nincsen annál fölöslegesebb,
ostobább időtöltés. És előveszed akkor a régi,
poros hátizsákodat, amely már nagyon haragszik
rád, úgy egyedül hagytad, teletömöd öreg,
molyrágta hasát, és elindulsz.
- Hová, hová, jó uram? - csapja össze kezét az asszony.
- Megyek Mezőcsávásra.
- Aztán oda meg minek, trotli? - vált jó ritmusban hangot az élete párja, és te érzed
nyomban, most aztán meg vagy fogva.
Mert mi a fenének megy az ember Mezőcsávásra, ugye?
De ha már megy, akkor mi a fenéért ne érkezhetne a hegyek felől? Onnan kell
érkezni!
Mert ha úgy érkezel, láthatod, hogy a határban halottak vigyázzák a falut.
Ez a helyes sorrend: hegyek, széles, nagy határ, halottak, temető, templom, falu.
Ha betartod ezt a sorrendet, és nem lettél még egészen mai legény, akkor bicskára,
szalonnára kapva még azon is elmerenghetsz, miért került Derzsi Kálmán és Kiss
Eszter sírja a temetőnek s egyszersmind a történelmi Marosszéknek a
legeslegszélére. Az ilyesféle kérdések tökéletesen fölöslegesek, abszolúte
haszontalanok, kifejezetten korszerűtlenek - no, ezért kell belőlük föltenni egyre
többet!
Szobrok
beszélgetnek
Ha nem kérdezünk ilyesmiket, egyszer csak azt vesszük észre, hogy meg sem
állunk a kétszáz esztendős templomnál, és nem böngésszük végig a bejárat felett az
írást: "Czegő Sándor volt Kurátor akkór, mikor elrendeltetett e templom, s
végeztetett 1798-ban. Kiráj János vala a kömíjes palér, munkájának bére 500
forint."
Aztán, ugyan, mondjátok meg nekem, ha ez nem sírnivaló, akkor miről fogtok ti
beszélgetni odaát ezeregyszáz esztendőnyi őssel?! Na ugye!
Aztán Harcó öreg templománál eszedbe jut-e valami kérdésféle, vándor?
Csak mert nyolc- vagy kilencszáz éves Harcó öreg temploma.
Elfelejtett magyar falu végiben áll, tornya galambfiat s csöndet nevel - ilyesféle
elfoglaltság marad az öregeknek. S persze az a mindennapos kis semmiség, hogy
meg kell maradni még ezer esztendeig legalább. Érzitek, ugye, hogy nem fog
sikerülni?
Annál inkább illik meglátogatni a haldoklót egy elfelejtett magyar falu végiben.
Mert egyszer csak késő lesz ám, és képről nem ugyanolyan semmi sem. S még az
is lehet, hogy a Gálfalviakkal sem tudsz elbeszélgetni sokáig; aztán akkor ki fogja
elmesélni, hogyan és miképpen keveredett közéjük annyi Mikó az évszázadok
során? Most még ott vannak a Gálfalviak: kripta mélyén, templom mögött,
elfelejtett magyar falu végiben. Lehet velük beszélgetni, csönd ölébe ülve. S ha
beleszól a templom is, meg ne haragudj rá! Vaksi is már, hallása se a régi.
Nyolc- vagy kilencszáz esztendő nyomja a vállát.
Csókolj kezet a mindenségnek, barátom!
- Nohát, a kisasszony meg hol vesztette el a fejét?
- Nem is ott, ahol kend a magáét!
Így pörölnek egymással Gernyeszeg kastélyának parkjában a szobrok.
Az idő meg, ha leül néha a tavacska partjára - nos, az idő nagyon messzi múltba
réved. Hogyne révedne, mikor Zsigmond királyunk még 1410-ben adott engedélyt
a Becse-Gergely nembeli somkereki Erdélyi Miklós fiának, Antalnak és
testvérének, Jánosnak, hogy erdélyi birtokaik valamelyikén várkastélyt emeljenek.
Erdélyi birtokuk volt a nevezetteknek éppen elég. Meg is szolgálták becsülettel.
Antal a nikápolyi csatában megmentette királya életét, harcolt Hervoja bosnyák
vajda ellen, szembeszállt Nápolyi Lászlóval - még szerencse, hogy amikor
szusszanáshoz jutott, uradalmat kapott Zsigmondtól.
Aztán építettek maguknak várkastélyt Gernyeszegen a somkereki Erdélyiek. Ha
nem akarják, hogy itt töltsük az egész estét, akkor inkább nem mesélem el, mennyi
család mennyi fiának kellett feleségül vennie mennyi család mennyi leányát ahhoz,
hogy végül 1675-ben a Teleki Mihályé legyen a birtok. Teleki Mihályé lett, aztán
jól van.
Teleki Mihály uram meg nekilátott átépíteni az egészet, alaposan kioktatta a
pallérokat, aztán elment Thökölyhez, átkelt vele a Fogarasi-havasokon, és
Zernyestnél jól elverték a büdös németet. Heissler tábornok Thököly fogságába
esett, Teleki Mihály uram pedig megholt. Ám utódai építgették tovább,
csinosították, itt elvettek, ott hozzátettek - végül egészen olyan lett, mint
Gödöllőn a Grassalkovich-kastély. Még arra is volt gondjuk, hogy az év
beosztásához híven 52 szobája és 365 ablaka legyen a háznak.
Hát ilyesféle elmúlásokon elmélkedik az idő a tavacska partján. Aztán annyira
elréved, hogy elfelejt morzsákat hajigálni a kacsáknak. Azok meg jól
megsértődtek, és elköltöztek valamennyien. Ezért nincs Gernyeszegen kacsa a
tóban.
A fejetlen szobrok meg hiába kiabálnak neki - idő úr egy ideje nem figyel már
semmire sem, csak a maga fiatalságára meg arra, hogy éppen mennyire hasogat a
csúza.
A Teleki grófok
Ideje, hogy megismerkedjünk azokkal a nevezetes Teleki grófokkal is. A
főhajtáshoz csak ide kell átugrani a szomszédba, Sáromberkére.
Kastély áll a műút szélén, bizony, még egy Teleki-kastély. A nevezetes kancellár, a
Teleki-téka alapítója, első Teleki Sámuel építtette ezt a kastélyt még az 1700-as
évek végén. Puritán ember volt Samu gróf, Erdély kancellárja, nem engedte, hogy
építőmesterét, Topler Jánost elragadja a hév. Eredetileg csak a két oldalszárny
épült fel: az egyikben lakott a grófi család, a másikban a személyzet.
Aztán a kancellár dédunokája, második Sámuel összeköttette a szárnyakat egy szép
barokk épülettel, összedörzsölte a kezét, s érezte, hogy mostan lett komplettírozva
a dolog egészen. És csinált még díjlovaglópályát, halastavat, díszparkot, a kastélyt
belülről felékesítette maga lőtte értékes trófeákkal, a falakra festmények kerültek,
a vitrinekbe meg műkincsek.
Aztán történt, ami történt, az új "tulajdonosok" pedig a következő sorrendet
állították fel a második világháború után: először ellopták a műkincseket, a
festményeket, a trófeákat. Utána tönkretették a lovaglópályát, a halastavat meg a
díszparkot. Úgyhogy az, amiről mi mostan beszélünk, mind csak volt. Viszont Tibi
barátom szerint vótra nem ad a tót - és ebben lehet valami. A kastélyba ugyanis
mezőgazdasági szakiskola került, a Telekiek meg mind elmentek. Kiköltöztek más
országokba és a templom kertjébe. Az öreg fejfák mellé, amelyeket meg tudott
menteni a tiszteletes úr, a többit ugyanis elhordták a cigányok tüzelőnek. Aztán
meg kiköltöztek a Telekiek a domboldalra, a temetőbe.
Kint nyugszik a domboldalban Teleki Sámuel, Erdély kancellárja. "Jó híre
biztonságában, Istenbe vetett reménységgel a végzést elfogadta, az 1822-ik évben,
augusztus 7-ik napján, halála alkalmával azt a nagy vigasztalást vitte magával, hogy
az általános romlás közepette sértetlenül álló hazában hunyt el." Ezt írták a sírjára,
istenem, istenem.
Mellette dédunokája, Teleki Sámuel, a híres Afrika-kutató és vadász. Elsőként
jutott fel a Kilimandzsárón az örök hó határáig, felfedezte Afrika két nagy
sóstavát, amelyeket Rudolf- és Stefánia-tavaknak nevezett el, illetve felfedezett a
Rudolf-tó partján egy működő vulkánt - s azt a vulkánt a térképeken ma is
Teleki-vulkánnak jelölik. Itt nyugszik ő is, elhunyt 1916-ban - nem kellett
megélnie, hogy az a haza már nem "sértetlenül álló haza".
"Hadrév, Sáromberke, Kalotaszentkirály - didergő fészkek az erdélyi rengetegben!"
Jó uraim! Nyugodjatok békében!
Marosvécsi szikla
Mi tagadás, Marosvécsre menet elhagyjuk Marosszéket. Ott fent a
Görgényi-havasok, méltóságba, hallgatásba burkolózva, s arra zokog a Görgény
völgye is, ahonnét részeg ordítás hallik. Hodák és Libánfalva ordít, a két román
falu, hol a pópák áldották meg a feltüzelt, leitatott, nyomorú embereket, akik
özönlöttek le aztán Vásárhelyre, magyart ölni.
Nem volt jámbor nyáj a magyar, szerencsére. Nagyernye és Marosszentgyörgy
népe az úton keresztbe fordított ekékkel várta, s elzavarta a hordát. Azért odalett
Sütő András szeme fénye, odalett sok vér - s odalett megint a remény a
békességre.
Azért is simogat úgy Marosvécs csöndessége.
Öreg vára volt Vécsnek, hej, nagyon öreg, határjáró levélben már II. Endre
királyunk idején szólnak róla. Aztán 1507-ben, Dózsa előtt hét esztendővel éppen
Szobi Mihályra száll a vécsi uradalom, Szobi Mihály titkára pedig Werbőczi István.
S mondják, itt szerkesztette egybe a jogtudós Werbőczi Dózsa kínhalála után a
Tripartitumot.
Alig volt Erdélynek nemesi családja, amelynek ne lett volna köze így vagy úgy a
vécsi várhoz. S mert jó kimondani a régi nemesi családok nevét, mivel e nevek
mindegyikéhez szent magyar történelem tapad, soroljunk néhányat: Losonczyak és
Bánffyak, Lázárok és Kendiek, Kerecsényiek, Bocskaik és Báthoriak, Bethlenek
és Illyésháziak, Rákócziak, Kállaiak - és végül a Kemény-család.
Hallgatnak a park öreg fái.
Még látták őket együtt ülni, a nagyokat, egyeneseket - és mosolyogtak a fák akkor,
és halk susogással vettek részt a nyáresti beszélgetésekben.
Huszonhét erdélyi magyar író - báró Kemény János kezdeményezésére - itt
alapította meg az Erdélyi Helikon irodalmi társaságot.
1926 volt akkor - s ugyan mi lehetett keservesebb, mint 1926-ban erdélyi magyar
írónak lenni, erdélyi magyarnak lenni, magyarnak lenni?
Körbeülték az asztalt - Kemény János, Kuncz Aladár, Wass Albert és a többiek.
Beszélgetésük foszlányait kihallgatták a vén fák - és abból élnek azóta is.
Kemény János pedig visszajött közéjük a feleségével együtt. S visszajött Wass
Albert is. A Maros medrének sziklájába tették a hamvait, miután 1998. február
17-én floridai házában úgy döntött, nem csinálja tovább. Úgy döntött, elég volt az
emigrációból. Döntött, és szétlőtte a saját fejét.
Hazatért Wass Albert, az egyik legtöbbet üldözött. Hazatért Wass Albert, ki
legnagyobb szomorúságában így sóhajtott: "Adjátok vissza a hegyeimet!" Hazatért
Wass Albert, és üzent.
"Szólok hozzátok, testvéreim, Erdély bajvívó magyarjai. (...) Régi hibákba vissza ne
essetek. Szorítsátok egymás kezét még jobban, mint eddig, s ne fussatok
külön-külön kis célok után, mert nincsen út más, csak egyetlenegy, s ezen
mindenki egyért, egy mindenkiért. Eszetekben tartsátok a parancsolatot, ahogy azt
súlyos idők vallani tanították: >Szeresd a te népedet, nemzetedet, jobban, mint
önmagadat, s rajta kívül más isteneid ne legyenek. Tiszteld otthonodat és a földet,
melyen élsz, hogy maradékaid is hosszú életet élhessenek rajta!< Ha ezt
megtartod, szenvedések népe: áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged.
Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad, és könyörüljön rajtad. Fordítsa az Úr
az ő orcáját tefeléd, és adjon tenéked békességet minden időkben, úgy legyen.
Mert mondom néked: a történelem kereke gyakorta fordul, és néha jót fordul és
néha rosszat. Az marad meg rajta csupán, ki igazsággal jár, s keményen markol."
Akkor szerezd meg az Art Of War II szamitogepes jatekot. Annak van egy olyan fejezete, amiben Mo es Ro haboruzik Erdelyert, marmint virtualisan, termeszetesen. Szoval ha ugyes vagy elfoglahatod Erdelyt ;-))
Hogy honnan tudom?? A legnagyobb peldanyszamu romaniai ujsag online oldalan olvastam. (En csak amolyan vicclapkent hasznositom) A valosagban fooldalon hozthattak, hatha ezzel is szereznek egypar szavazotot, a rossz fiuknak.
Hogy ebbol mit szur le egy regati parasztember !?!?!
Udv
Z
Gyerekek ez a jatek nekem is kell... ;-)) ...a nyuszitol ezt kerem majd ajandekba
rrt, mikor beszelgettel utoljara egy erdelyivel aki ott el, kulonosen romannal? Ki ne probald, mert esetleg fel kellene adni a "habzast" es a baratod lenne! :) a la Suto
ui:A "csend" preferalast a jelenlegi "csendes" RMDSZ politikai vonulatra kontra az rrt altal sugallt politikara ertettem. Mivel jomagam is onkentes "propaganda" munkat vegzek itt ;-) a flood-olasat, velemenyet nem banthatom.
Háború dúl kertjeink alatt, de azt is mondhatnánk: már évtizede háború dúlja kertjeinket. Mivé lett Kórógy, Szentlászló és a többi nyolcszáz esztendős magyar falu? Hova futott délvidék lakóinak egy része? Hol van az onnét hiányzó, legalább százezer magyar? Akik még megmaradtak a második világháborút követő magyarítás után is! Holott még a harmincas évek végén is mintegy félmillióan éltek a csonkolt határ közvetlen közelében! Gyorsan Feledünk? Akkor gyorsan is pusztulunk! Ezt mint törvényt kéne számontartani! Akárcsak azt, hogy a ma dúló háború, Koszovó (rigómező) gyötrelme, nem istencsapása! Hanem az emberek alattomos és hazug “békemunkálkodása” nyomán elvetett sárkányfog vetemény kikelése s annak véres gyümölcse. A Versailles-ben hamis adatok nyomán, henyén és hanyagul torzított s nem ellenőrzött, majd a Trianon palotában véglegesre erőszakolt diktátum egyenes és várt következménye! Jórészt azok az országok bombáznak, amelyeknek hajdani államférfiai ezt az állapotot – például Jugoszláviát – erőszakkal és ellentmondást, az igazság szavát sem tűrően létrehozták. Hiába intett Francesco Nitti több könyvét is ennek szentelve már csaknem nyolcvan vagy Henri Pozzi csaknem hetven éve, két művét, melyek magyarul is olvashatók e témával kapcsolatban. Az államok és államférfiak nem tanultak sem ebből, sem tízmilliók halálából. kínjából, nyomorúságából! Hány világháború és balkáni háború kell még, hány millió ember kiirtása, száműzetése, hogy ezt a tényt megjegyezzük és legfontosabb sorskérdéseink között tartsuk számon!? Ha ezekre most, a háborús napokban nem kérdezünk rá az annyit jelent, mintha azt kívánnánk, hogy vesszen a magyar! És bennünket is tovább nyomorít Trianon ragálya.
Még ma is sokan félnek attól, hogy ezt a szót, “Trianon”, kimondják. Pedig a félelem is rossz tanácsadó és nem erősíti önvédelmi képességeinket. még gyöngébbé és kiszolgáltatottabbá tesz. És azt eredményezi, ami napjainkra kialakult! Vagyis a köröttünk élő népek s főként egyes politikusaik nyomására, úgy viselkednek velünk, valamint a hozzájuk csatolt országrészek magyarságával szemben, mintha mi kaptunk volna országukból területet és népességet! S ahogy például Romániában is egyértelmű tapasztalat, bármilyen rendszer is volt, ez a magatartás, lélekállapot, közhangulat stb. sosem változott Trianon óta! Ez tipikusan a tolvaj lélektana, aki maga kiált rendőr után, remélve, hogy ezzel eltereli a figyelmet a valóságról. Amíg tehát félünk – noha az igazság a mi oldalunkon van! – addig egyre rosszabb lesz nekünk! Ez is Trianon ragályához tartozik! Ugyanakkor léteznek belső erők minden téren, ha úgy tetszik minden szakmában vagy tudományágban, ahol igyekeznek megvalósítani a belső trianonizálást. Szinte kényszerítenének a bűntudatra, a kisebbségi érzésre, általában is a meghunyászkodásra. Tehát Trianon ragályához tartozik a félelemkeltés és annak fönntartása, táplálása minden lehető módon. Főként ennek a következménye a Trianonban történt hamisítások, sanda hazugságok csalárd diktátumának elfedése, az ezzel kapcsolatos ismeretek tudatos háttérbe szorítása, tehát a tudatlanságban való tartás biztosítása. Ezt a magyar országállapotot viszont állam és párt (ma pártok!) igyekeztek és igyekeznek fönntartani. Bátor és jó dolog, hogy a mai kormány feje Orbán Viktor és minisztere Kövér László már arról szóltak több alkalommal is, hogy fontos a délvidéken elszakított magyarság számára a területi autonómia! Mi tegyük hozzá, hogy ennek teljes fokú garanciája a fontos! Ha ezt nem tudják megadni, akkor csakis a népszavazásos és méltányos határmódosítás segíthet, és ez nem csupán a magyar igazság kérdése, hanem hosszú távú európai érdek!
Kiss Dénes
a Trianon Társaság társelnöke
Trianon
Ez a név, hogy Trianon nekünk magyaroknak fájó és nagyon tragikus. 1920. június 4-én a Párizs melletti Versailles-i palota kis Trianon kastélyában 16 óra 30 perckor íratták alá velünk a “Trianoni Békét”. Ezt a fogalmat – kényszer szerződést – a nemzet minden tagjának a szívében kell őrizni mindaddig amíg e tragédia orvoslására nem kerül sor. mit érezhettek azok a családok akiknek háza az új határvonal miatt a megcsonkított Magyarországon maradt, de a kutat az állatállományt, a kertet már egy idegen ország birtokolta. Ez a diktátum egy gonosz ördögi terv része volt amely milliókat szakított el egymástól – családokat, barátokat, egymást szerető embereket, közösségeket. A Magyar Királyság 325.411 km2 területéből elvettek és szétosztottak 232.448 km2-et, meghagytak a magyaroknak 92.963 km2-et, a közel 21 millió lakosból idegen uralom alá helyeztek 13.271.370 lakost így a megcsonkított Magyarországnak maradt 7.615.117 lakosa.
A BÉKEDIKTÁTUM ÉVFORDULÓJÁN
Pordány László a Magyarok Világszövetsége külügyi titkára, tanszékvezetõ fõiskolai tanár beszéde a Történelmi Magyarország Közepe Emlékműnél
Elhangzott Szarvason, 1997. június 8-án
Tisztelt Honfitársaim!
Hetvenhét év telt el Trianon óta, és ez nagyon hosszú idõ. Mégis megrendülten állok most itt a Kárpát-medence földrajzi közepén, a történelmi Magyarország mértani középpontjában, az ezeréves magyar államiság egyik szimbólumának emlékművénél.
Fiatal tanársegédként nemegyszer jártam itt tanítványaimmal kötetlen történelemórát tartani, amikor ez a kis emlékmű már, illetve még, romokban hevert. De sokáig nem gondoltam, hogy egyszer ennyien összegyűlünk itt, nem félig titokban, lopakodva, hanem nyíltan és szabadon. Mert ennek az országnak és ennek a népnek nemcsak a Trianon okozta szenvedést kellett megélnie, hanem hosszú évtizedeken keresztül azt a megaláztatást is, hogy beszélni sem volt szabad róla.
Negyven éven keresztül egy sosemvolt proletár-internacionalizmus jegyében, álszent és sunyi késztetésre, szomszédaink érzékenységére hivatkozva, de leginkább a mindent meghatározó nagy szomszéd vasmarkában zsibbadva úgy kellett tennünk, mintha végig minden rendben lett volna. Volt, aki el is hitte. A történelemkönyvekben általában egyetlen mondatot engedélyeztek. Eszerint Trianon igazságtalan volt, de hozzátették, hogy ezt már Lenin elvtárs is megmondta - nyilván ez döntötte el a kérdést. De hogy valójában mi történt, hogyan történt, mik voltak a következmények és hogyan hatottak a magyarságnak nemcsak a területi egységére, hanem tudatára, testi-lelki állapotára, arról legalább 40 évig nem szólt a hivatalos történet. A nem hivatalos is alig...
Nem csoda, hogy az évtizedek során itt, a csonka országba zártan egyre többen megfeledkeztek - tisztelet a kivételnek -Trianonról, azután lassan-lassan néprõl, nemzetrõl, országról, és végül saját magukról .
Elméletileg lehetett volna ebben valami jó is. A felejtés talán elõsegíthette volna, hogy behegedjenek a sebek, hogy elhomályosuljon az országvesztésnek még az emléke is. De ma már biztosak lehetünk abban, hogy ez lehetetlenség; kétszeresen is az.
Elõször: akik nemcsak területek, hanem élõ emberek sorsát is nézik, azok tudják, hogy a határon kívülre rekedt magyarság körében szóba se kerülhetett a felejtés, hiszen generációról-generációra megélték, és megélik naponta ma is a kisebbségi lét keserveit, sokan közülük számkivetetten élve saját szülõföldjükön.
Másodszor: itthon éppen a legutóbbi években tapasztalhatjuk, és nem utolsó sorban az ifjúság köreiben, hogy növekszik az érdeklõdés, nemcsak mint történelmi esemény, hanem mint ma is élõ sorskérdés iránt. Jól mutatja ezt egyebek között, hogy sorra alakulnak Magyarországon a Trianon-társaságok, és megszaporodtak a konferenciák, könyvek, tanulmányok.
Ennek jegyében kezdõdött el valami itt Szarvason is. Az évfordulós megemlékezések már több éve folynak. A legújabb kezdeményezés pedig, hogy ez a hely, a hajdani ország közepe váljon méltó kegyeleti hellyé, ahová eljöhet bárki nemcsak emlékezni, hanem néha valamit tanulni is. Ezt az elképzelést, mely szarvasi polgároktól ered, személy szerint nagy örömmel támogatom magam is, valamint bizonyára mindazok, akik fölismerik a múltunk, jelenünk és jövõnk közötti összekötõ kapcsok fontosságát és erejét, és egyáltalán: egy olyan magyar jövõ ígéretét, melynek letéteményesei tanultak századunk elsõ felének tragikus kudarcaiból.
Hölgyeim és Uraim!
Föl kell tennünk ismét a kérdést, mint korábbi évfordulókon annyiszor: mi történt 1920. június 4-én, Párizs közelében, a Versailles melletti Trianon-kastélyban, miként vált egy úgynevezett béketárgyalás színhelyének neve az egész magyarság tragédiájának egyszavas szimbólumává?
Egy valamit biztosan tudunk: nem volt becsületes tárgyalás és így nem is születhetett tisztességes béke. A trianoni szerzõdés eleve magában hordozta az újabb háborút és nemcsak Magyarország, hanem Európa és a világ számára. Két évtized sem múlt el, s az álságos béke újabb, még szörnyűbb világháborúba torkollott. Nemcsak számunkra: a többiek számára is végzetes diktátum volt tehát Trianon. De akkor, közvetlenül, Magyarország és a magyarság számára volt a legsúlyosabb. Nem művelt ekkora kegyetlenséget Európa azóta sem, hacsak nem számítjuk a második világháború utáni párizsi békét. Melynek ismét mi voltunk a legnagyobb kárvallottjai.
Idézzük föl - csak hozzávetõlegesen -a számokat. A Magyar Királyság területe, amely századunk elején nagyjából megegyezett a szent-istváni államalapítást követõ századok Magyarországának területével, Trianon elõtt 325 ezer km2 volt, lakossága 1910-ben 21 millió, nagyobbik része magyar. Ebbõl területileg alig több, mint negyedrész: 28%, lakosságában harmadrész maradt Magyarországnak. De kegyetlen adatot kapunk akkor is, ha eltekintünk a királysághoz tartozó Horvátországtól, és csak a szoros értelemben vett Magyarországot nézzük: ennek a területe a mai 93 ezerrel szemben 283 ezer km2 volt. Ennek egyharmada maradt meg, 18 millió lakosából pedig több, mint 10 millió találta magát egyik pillanatról a másikra idegen országban, úgy, hogy el sem hagyta a lakóhelyét. Közülük a legtöbb magyar - majdnem 2 millió - egyetlen tollvonással román állampolgár lett abban a Romániában, amely egymagában jóval nagyobb területet kapott Magyarországból - 103 ezer km2 - t -, mint az egész megmaradt ország. Több mint egymillió magyar rekedt Szlovákiában - ez lett Észak-Magyarország neve - a sebtében összetákolt Csehszlovákia keleti részeként, és félmillió magyar került a késõbb Jugoszláviának nevezett másik új államhoz, ha csak a legjelentõsebb számokat nézzük.
Arany- és ezüstbányáink szinte 100%-a odaveszett, túlnyomórészt elvesztek az erdõségek, az olaj, a földgáz, a vízierõ. Több, mint 80%-ban elvesztettük vas-és széntermelésünket. Megszűnt a folyó-és folyamszabályozás lehetõsége, szétszabdalták vasúti fõvonalainkat, egyszóval: megbénult az ország már amúgy is tönkrement gazdasági és kereskedelmi élete. Ráadásul a megmaradt ország határai teljesen védhetetlenekké váltak egy ellenséges gyűrű közepén.
Ennyi és nem több, amit egy nép egyszerre kibír, mondhatná bárki, aki elsõ hallásra idáig érne a történetben. De ez még messze nem volt minden.
A békeszerzõdés 232. cikkelye megfosztja vagyonuktól mindazokat , akik az elcsatolást követõen nem hajlandók szerbbé, románná, szlovákká válni, hanem ragaszkodnak magyarságukhoz. A 261. és az azt követõ cikkelyek pedig megengedik az elszakított területek új urainak, hogy a hozzájuk került magyarokat elűzhessék saját otthonaikból. És még mindig nincs vége.
Közben ugyanis az ország megmaradt részében dühöngött a Tanácsköztársaságnak nevezett kommunista rémuralom, majd a román hadsereg földúlta Budapestet és kirabolta az ország nagyrészét, és elhurcolta jórészét mindannak, ami a négyéves háború után még megmaradt. A trianoni szerzõdés pedig ráadásként jóvátételre kötelezte a csonka országot, melynek teljes kimerülését tetézte, hogy a megszállt területekrõl százezerszámra érkeztek a menekültek, akiket be kellett fogadni és el kellett tartani.
Nem véletlen, hogy gróf Apponyi Albert, a magyar delegáció vezetõje, amikor 1920. január 16-án végre szót kapott - addigra, tudjuk, már minden eldõlt - többek között ezt mondta:
„... nem titkolhatjuk el ... megütközésünket a békefeltételek mérhetetlen szigorúsága felett.
A többi háborút viselt nemzettel, Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával kötött béke feltételei ... szintén szigorúak. De közülük egyik sem tartalmaz a nemzet életére lényeges oly területi változtatásokat, mint amelyeket velünk elfogadtatni akarnak."
Mint tudjuk, mégis elfogadtatták.
***
Nem kerülhetõ meg a kérdés: kik, és miért tették mindezt velünk, mint ahogy alig egy évvel Trianon után már a gyõztesek vezetõi közül is föltették sokan. Nem volt tiszta a lekiismeretük. Idézem Monzie francia szenátort:
„... Jóvátehetetlen az, amit ... elkövettünk ... Magyarországot szigorúbban büntették, mint a fõ ellenséget, szétvagdosták, földarabolták, tönkretették, kirekesztették a Népszövetségbõl...
... Micsoda ördögi gondolat szállta meg a határmegállapító szakértõket, amikor a cseheknek adták például azt a területet, mely alatt a magyar bányák aknái húzódnak? ...Milyen szellemi tévelygés lett úrrá azokon a nyugati államférfiakon, akik - miután telebeszélték a világot a nemzetiségi jogokkal - olyan városokat szakítottak el Magyarországtól, amelyekben ... az egész lakosság magyarul beszél?... Miért? Miért?"
És idézem végül magát Nitti olasz miniszterelnököt:
„Magyarország szenvedte a legsúlyosabb területi és gazdasági veszteségeket. Ez a szerencsétlen nagy ország, mely megmentette a nyugati civilizációt és a kereszténységet, olyan kegyetlen bánásmódban részesült, amire nincs más magyarázat, mint azoknak a rablásvágya, akik õt körülveszik..."
De a miniszterelnök úrnak nem volt igaza, mert nem szomszédaink a legfõbb felelõsök, annak ellenére, hogy akkori rablásvágyuk tagadhatatlan. Azok tudják ezt igazán, akik korabeli térképeken látták az összes követeléseiket, melyek, ha mind megvalósultak volna, akkor a legtöbb megmaradt nagyvárosunk sem tartozna már Magyarországhoz. De nem õk döntöttek.
A döntéseket a háborúban gyõztes nagyhatalmak hozták, illetve az õ képviselõik, az ún. Négyek Tanácsa, majd mellettük az ún. Tizek tanácsa. A Négyek Tanácsában pedig olyanok ültek, akik félrevezetettségbõl, vagy más okból gyűlölték Magyarországot, miközben a legtöbbjük nem tudott rólunk szinte semmit. Õk hozták a felelõs - azazhogy: a mélységesen felelõtlen - döntéseket. Rögtön hozzáteszem: tisztelet a kevés kivételnek, ma sem tudnak rólunk sokkal többet. Szent István, Szent László, Hunyadi János, Mátyás király, Bethlen Gábor, Kossuth, Petõfi neve általában ma sem szerepel az Európa-történetekben. Mintha valóban nem mi mentettük volna meg Nyugat-Európát a töröktõl, úgy, hogy közben Európa egyik legnagyobb népébõl a kicsik közé fogytunk... És jó lesz mindezt nagyon komolyan meggondolnunk éppen ma, amikor csatlakozásról és integrációról beszélünk - egyébként helyesen és szükségesen.
***
Tisztelt Barátaim!
Engedjenek meg néhány mondatot Trianon következményeirõl, a második Trianonról, végül mai helyzetünkrõl.
A kisebbségbe került magyarsággal kapcsolatos kötelezettségeiket, mint tudjuk, az utódállamok vezetõi az elsõ pillanattól kezdve nem tartották be, és nem tartják be ma sem. Érthetõ, hogy a két háború között minden magyar párt, kormány, szinte minden civil szervezet, és a magyar állampolgárok túlnyomó többsége is nemcsak jogosnak, de kötelességnek is gondolta és érezte, hogy visszaszerezzük legalább a túlnyomóan magyarlakta területeket - lehetõleg békés úton.
Ez lényegében meg is történt. Az 1938-as I. bécsi döntéssel visszakaptuk a Felvidéknek a Csonka-Magyarországgal közvetlenül határos, magyarlakta déli sávját, majd az 1940-es II. bécsi döntéssel Erdély javarészt magyarlakta területeit, köztük a Székelyföldet. Közben 1939-ben harc nélkül visszaszereztük Kárpátalját, majd 1941-ben - ezesetben vitatható körülmények között - a Délvidéket.
Késõbbi, újabb tragédiánk egyik oka az lett, hogy olyan államok voltak segítségünkre, mint a náci Németország és a fasiszta Olaszország.
A háborút ismét elvesztettük, s vele az átmenetileg visszanyert területeket, sõt, Pozsony alatt néhány színmagyar falut még Csonka-Magyarország területébõl is. Legvégül pedig méltón megkoronázta mindezt - nemhogy a cselekvésnek, de a szabad szólásnak is a kommunista tilalma. Ettõl fogva nemcsak a határok körül, hanem azokon belül is párt- és kormánypolitika lett a magyarellenesség. Azt hittük, sosem lesz vége, és a 40 év alatt az anyaországban talán többen elvesztették nemzeti tudatukat, mint a határokon kívül. Pontosan nem tudjuk, mert el voltunk zárva egymástól, sokkal szigorúbban, mint elõtte, a két háború között.
A 80-as évek közepén-végén kezdtünk magunkhoz térni és sokan ismét észrevenni, hogy még egyáltalán létezünk, mint tudatos magyarok. Legutolsó, föllazult kommunista kormányunkat a vége felé már sikerült meggyõzni például arról, hogy ne toloncolja vissza a Ceausescu-diktatúra erdélyi menekültjeit Romániába, ahol a biztos megtorlás várta õket.
Az Antall-kormánynak pedig, ha tévedésekkel és bizonytalanságokkal megtűzdelve is, de már volt ismét nemzetpolitikája. Nyomában és a körülöttünk is lezajló változások nyomán megindult a magyarság újbóli önszervezõdése. A elszakított területek magyar szervezetei ezer szálon kezdték összefűzni a magyar-magyar kapcsolatokat nemcsak az anyaországgal, hanem egymással is. A Délvidéken fogalmazták meg, és az egész Kárpát-medencében szerteáramlott a fölismerés: talpraálltunk, megmaradunk! A magyarság élõ, és ma is a legnagyobb nép a Kárpát-medencében. Kapcsolatainkat pedig nem tudta megállítani sem a magyarnyelv - és iskolaellenes háború, sem a jugoszláviai valódi háború, bár ez utóbbi, tudjuk, ismét sok magyart is elűzött szülõföldjérõl.
Elsõ szabadon választott kormányunknak az RMDSZ-szel és a többi kisebbségi magyar szervezettel karöltve sikerült rövid néhány év alatt elérni, hogy a kárpát-medencei magyar kulturális és gazdasági integráció folyamata - ha legutóbb le is lassult - visszafordíthatatlanná váljon. Ez az egyik legnagyobb eredmény, mert nekünk legeslegelõször nem Európába kell mennünk, amit árulása ellenére nem mi hagytunk el 50 évvel ezelõtt, hanem magunkra, egymásra kell újra rátalálnunk. Azután mehetünk Európába, de - mint jelszavunkkal is hangoztattuk - akkor valamennyien.
Sokan remélték, hogy a három éve megválasztott kormány töretlen lendülettel halad tovább a nemzeti érdekek útján, azonban ezt eddig nem tapasztaltuk. Az egyik kormánypárt számtalanszor demonstrálta szembenállását a nemzeti gondolattal, a másiktól pedig - elõdeik múltját és beidegzettségeit tekintve - el sem várhattuk a nemzet összefogásának szándékát. Hiszen maga a miniszterelnök egyértelműen a tudomásunkra hozta: nem ismeri és nem is kívánja ismerni a különbséget a mostani ország és a nemzet között.
De a magyar integráció néhány alkalmatlan vezetõ miatt nem fog megfenekleni, legföljebb nem válik gyorsabbá és könnyebbé. Mert ha például olyan alapszerzõdéseket írnak alá, melyekben önként lemondunk mindenrõl úgy, hogy közben nem kapunk - eddig legalábbis nem kaptunk - érte semmit, ráadásul az egyiket aláírják harmadik Trianont sugallva Párizsban, legnagyobb megaláztatásunk színhelyén, a másikat Temesvárott, egy tõlünk erõvel elvett városban, nos, akik így vezetik az országot, azokról nem tudom, hogyan volna elmondható, hogy a nemzeti érdeket képviselik. Holott ez volna az összes között a legfõbb feladatuk.
Látnunk kell tehát, hogy nemzeti kormányra van szükség, amely felelõsen, megfontoltan, de elkötelezetten és határozottan képviseli, lehetõségei szerint elõsegíti a kárpát-medencei magyarság nyelvi, szellemi, kulturális és gazdasági egységét. Mert csak így léphetjük át emelt fõvel a harmadik évezred küszöbét, és csak így van esély az egyetemes magyarság boldogulására.
Phoenix, rrt légyszíves ne veszekedjetek.
(Szerintem mindkettőtöknek van létjogosúltsága)
Phoenixx, elég érdekes a cikk, de gondolj bele: ha megvalósulna a föderális átszervezés, és az erdélyike által termelt javak erdélyben maradnának, annak elöbb-utóbb újabb tömeges román bevándorlás lenne a következménye. De elviekben szép a gondolat.
"Az Osztrák-Magyar monarchia kiváló hadserege négy éven át csodálatra méltóan, vitézül és rendíthetetlenül, ezer nehézséggel küzdve hacolt az egész ellenséges világgal.
Galíciában és Porosz-Szilézia határán feltartóztatta az orosz túlerőt, a Kárpátokban hagyta elvérezni maga előtt, majd visszaszorította messze az orosz határokon túlra.
Kétszer vette be Belgrádot, kiverte a szerb és montenegrói hadsereget az országból. A kezdetben nyolcszor erősebb olaszokat 11 isonzói véres csatában, véres fejjel verte vissza, alig adott fel területet, s a 12. isonzói csatában maga előtt kergetve, messze visszaszorította az olasz hadsereget. A volt szövetséges román államot, amely akkor fordult ellenünk, amikor a legnehezebb volt a helyzetünk, leseperte, hadseregét csúfosan elverte, fél országát elfoglalta.
Ez a hadsereg, mely soha nem lett leverve, és AMELY A HÁORÚ VÉGÉN GYŐZTESEN IDEGEN FÖLDÖN ÁLLT elvesztette a háborút, mert összeomlott, a bomlasztás áldozata lett"
Úgy gondolom nincs jogunk kételkedni a szavaiban. És érdemes belegondolni, hogy a magyar hadsereg a megállapodott tűzszünetet betartotta, az olasz és román seregek pedig eközben csalással, előrenyomultak. Harcképes katonák tízezreit ejtette foglyul egy olasz lovas-zászlóalj!!! EZ VOLT A VERESÉG OKA! A magyar nép örökös széthúzása... szerintem. A megalázó békefeltételek oka. Van még a könyvben néhány érdekes részlet, ami ezt támasztja alá...
Az első világháború és Trianon jobb megértéséhez ajánlom SHVOY KÁLMÁN TITKOS NAPLÓJA 1918-1945 című könyv 27-33. oldalait. Igencsak érdekes képet fest a fegyverletételre kötelezett magyar hadseregről. Ha valakit érdekel, akkor az érdekesebb részleteket begépelem, de annyit elárulhatok, hogy egy igencsak erős magyar hadsereg adta meg magát....
(SHVOY egyébként a magyar hadsereg vezérkari főnöke is volt)
