Keresés

Részletes keresés

NO1 Creative Commons License 2000.12.14 0 0 154
Szia Mona!

Haat, rosszul emlekszem? Az elso honlapodon mintha olyasmit irtal volna, hogy abbahagytad addigi foglalkozasodat (amit most megint folytatsz) es valamivel keszulsz foglalkozni ami meeg titok.
Az uj lapodon erre utalas sincs. Egyre titkosabb, vagy csak most nem torodsz vele? Tudod, Te dobtad fel a labdat, mert ha valaki azt mondja, hogy 'titkos' meg 'majd meglathatok' akkor rogton tudni akarjuk...:)

Előzmény: Mona (152)
atyus Creative Commons License 2000.12.13 0 0 153
Aminek meg kell történnie, az meg fog történni.
Előzmény: Mona (150)
Mona Creative Commons License 2000.12.12 0 0 152
Szia NO1!

Valószínűleg a régi honlapom láttad. Az új már máshol van: www.extra.hu/tmona
Ebből majd többet megtudsz.

Előzmény: NO1 (151)
NO1 Creative Commons License 2000.12.12 0 0 151
Szia Mona!
Nekem is volt hasonlo elmenyem, ezert beneztem a honlapodra (sajna a kepek nem jottek le :) es ott azt irod, valami uj hivatasod van. Nos azota nekem is gyokeresen megvaltozott az eletem, a Te hivatasod meeg mindig titok?

udv, noone

Előzmény: Mona (150)
Mona Creative Commons License 2000.12.12 0 0 150
Elnézést, hoyg egyszer ideírtam, aztán nem néztem vissza... Most látom, sokak érdeklődtek volna a dolog iránt. De sajnos azt is látom, hoyg későn jöttem, mert senki nem látogatja már a topicot. Azért várok még egy kicsit, hátha visszatértek.
Ex Libris Creative Commons License 2000.11.27 0 0 149
Akinek nyitva van a szeme, vagy aki látni akarja.
Zotyi Creative Commons License 2000.11.26 0 0 148
Örülök Eto, hogy újra itt vagy!
Ha gondolod, folytassuk!
Előzmény: Eto Demerzel (147)
Eto Demerzel Creative Commons License 2000.11.25 0 0 147
Jó.
Hamarosan visszatérek.
Úgyis rajtam a válaszadás sora.
Előzmény: Zotyi (146)
Zotyi Creative Commons License 2000.11.24 0 0 146
Bocsáss meg Atyus!
Eto is, és én is eltüntünk, ki tudja miért.
A kérésednek megpróbálok hamarosan eleget tenni.

Zotyi

Előzmény: atyus (143)
atyus Creative Commons License 2000.11.22 0 0 145
Pedig az Úr képes rá, hogy a vaknak megvilágítsa az utat. De tud-e valamit mondani erről a vak?
atyus Creative Commons License 2000.11.06 0 0 144
Látja senki.
atyus Creative Commons License 2000.03.10 0 0 143
Zotyi, igen élvezem eszmecseréteket, köszönöm, hogy hallgattatok a sugallatra, és maradtatok. Van valami, ami engem konkrétan érdekelne, a topicon Te hoztad szóba, ha lehet, idővel erre is térjetek rá. Köszönöm.

A teremtett lélek korlátozott érzékeléséről, az ötsikú érzékelésről is idevárom a kifejtést.

Zotyi Creative Commons License 2000.03.10 0 0 142
Kedves Eto Demerzel! (csak, mert midig de 'merzel ;-)

Bocsáss meg, ezt most nem hagyhattam ki. Akkor tehát Atyus kérésére maradjunk.

Valóban, más tudományágakban is tapasztalható az anyagi világon túli tudás, de én a matematikát csak példának hoztam. Egyrészt azért, mert szerintem a legmarkánsabb erre nézve, másrészt ezt ismerem a legjobban. Egyébként én a matematikát két részre bontanám, (az anyagi világ problémáival foglalkozót - alkalmazott matematika) úgymint számtan, és (az általam példának hozott szintet) matematika. A számtanba belefér pl: a határozott integrál számítás is, stb. ;-) Igazából, úgy érzem ezen nem érdemes tovább vitáznunk.
Arra nézve, hogy a tudomány fogalmát én leszűkítettem a természettudományokra, azt mondom, hogy ez is csak példa szintű volt, hiszen ezek a tudományágak azok, ahol nem volt szükségem különösebb magyarázatra. A társadalom tudományoknál például már nem olyan egyértelmű a helyzet.
Más téma. Eszembe jutott közben, hogy a művészeteknek hol lehet itt a kapcsolódási pontja? Neked mi a véleményed?

> Nem pontosan értem mire gondolsz amikor azt írod, hogy az Ember az anyagi világot a "gondolat erejével" is kedve szerint
> alakíthatja, de azt gondolom, hogy ha az Ember nem olyan sikeres az "alkalmazkodásban" akkor kapacitásának nagy részét
>ma is a túlélés köti le, ami nem hagyna helyet a "gondolat erejének".

Érdekes meglátás. Kicsit megpróbálok bele menni. Az alkalmazkodás (a szóban benne van) valóban nem más, mint az anyagi világ (többek között saját "megnyilvánulási formánk") _elfogadása_ valóságként. Az anyagi világhoz (nem szüksészerűen, de) teremtés történetileg kapcsolódott az ún. polaritás. A kettő kölcsönhatásában létrejött egy asztrális világnak, ill. asztrális dimenziónak nevezett létsík (részletekbe most ne menjünk bele, mert hosszú lesz). Ami most ebből a lényeg, hogy a személyiség tudat (terminológiai meghatározások lásd: "Lélek és tudat különbözősége" topic), működése közben (lásd ego felépítése) a rajta "keresztül szűrődő", a Teremtés lényegét alkotó energiát, a maga eszközeivel (nevezzük gondolatnak) teremtésre használja fel. Ez a polaritásban kifejeződő "teremtés", maradéktalanul, az asztrális dimenzióban valósul meg. Objektumainak megnevezésére elfogadott az elementál szó. Ezek az elementálok, bár létezők, akár az anyagi világ, legtöbbünk számára közvetlenül mégsem nyilvánulnak meg, csak hatásaikat érzékeljük. A hatások az elemntálok, ill. az őket megteremtő "gondolat" erősségétől függenek. Az asztrális világ a tere az álmok egy részének, elementálok küldésével valósul meg a telepátia egy formája, és ez az alapja olyan jelenségeknek, mint pl: a gondolatolvasás, halottlátás, megszállotság. Nem babona tehát az sem, amikor a Mari néni megátkozza a szomszédék tehenét, hogy apadjon el a teje, mert valami sérelem érte a részükről. Ha megvan hozzá a "képessége", bizony tud teremteni olyan elementált, hogy akár a falu összes tehene megszűnik tejelni. Persze azért ez nem olyan egyszerű, és az elemntálok működése nem kis mértékben visszahat a teremtőjükre is. (Úgy van ez, akár csak nagyban, igaze ;-)
Ilyen értelemben, a "gondolat ereje" képes arra is, ha elég "erős", hogy létrehozott elementáljai az anyagi világban is változásokat okozzanak, manifesztálódjanak. Ezt a képességét azonban az ember valamikor elvesztette...
Mert nem csak az előbb példának hozott "rossz szándékú" elementál hozható létre, hanem jó is, az előbbiekből következően, elvben mondhatjuk, hogy az alkalmazkodás formájára nézve van más lehetőség is. Természetesen ezt csak elvben, mert elég kemény feltételei lennének, ill. továbbra is megmaradnánk az anyag vonalán.
Remélem sikerült most érzékeltetnem, hogy mire gondoltam, amikor a "gondolat erejéről" beszéltem. Van egyébként, aki ezt "műveli". A legjobb az lenne, ha Te magad is megtapasztalhatnád, mert attól tartok, addig nem hiszed. De erre (valami miatt) nincs lehetőség.

Zotyi

Előzmény: Eto Demerzel (141)
Eto Demerzel Creative Commons License 2000.03.08 0 0 141
Kedves Zotyi !

Nem okoznék csalódást a topic teremtőjének J, így hát itt folytatom. Azt írod, hogy a tudásnak egy másik része, nem a tapasztalaton alapul, amire a matematikát hozod példának.

Nem kizárólag a természettudományok azok, amelyek a tapasztalaton alapulnak. Megítélésem szerint pl. a matematika és a társadalomtudományok is a maguk területén megtapasztalt folyamatok, jelenségek feltárásával és törvényszerűségeinek magyarázatával foglalkoznak. Nincsen anyagi megtapasztalása a filozófiának, a logikának vagy a hittudományoknak sem, eredményeik mégis meghatározzák (különböző mértékben) emberi létünket.

Nézeted szerint a tudomány eredményei csak az anyag valóságának elfogadásában, az alkalmazkodásban segítenek, ami szerintem abból adódik, hogy a tudomány fogalmát leszűkíted a természettudomány ágaira.

Nem pontosan értem mire gondolsz amikor azt írod, hogy az Ember az anyagi világot a "gondolat erejével" is kedve szerint alakíthatja, de azt gondolom, hogy ha az Ember nem olyan sikeres az "alkalmazkodásban" akkor kapacitásának nagy részét ma is a túlélés köti le, ami nem hagyna helyet a "gondolat erejének".

Előzmény: Zotyi (139)
atyus Creative Commons License 2000.03.07 0 0 140
Hiba lenne.
Előzmény: Zotyi (139)
Zotyi Creative Commons License 2000.03.07 0 0 139
Kedves Eto Demerzel!

Nagyon tetszett a válaszod! Tiszta fejjel, tisztán gondolkodsz.
Írásodat olvasva, azonban elbizonytalanodtam abban, hogy mit tekintesz Te tudománynak. Az előző hozzászólásomban megpróbáltam érzékeltetni ezt a problémát, talán nem elég jól, ezért most tovább fűzöm. Az általad írt példák a tapasztalaton alapuló alkalmazkodás ismeretté (tudássá) érését szemléltetik. Leegyszerűsített példázatai annak, ahogyan a természettudományok is tudást halmoznak fel (ma már az egész emberiség javára). A tudásnak egy másik része, nem a tapasztalaton alapul, erre írtam példának a matematikát. Van tehát az anyagi világ, amelyről azt hisszük, hogy valóságos, és teljesen meghatározza emberi létünket (természettudomány). Van másfelől egy olyan világ, amelyre nézve nincs anyagi megtapasztalás, mégis igaz, és mélységei sokkal valóságosabbnak hatnak (matematika), mert független tőlünk, az anyagtól. Lehet, hogy erre mondja a Biblia, hogy Isten Igéje? ;-)
Amint már korábban írtam valahol, a tudomány eredményei csak az anyag valóságának elfogadásában segítenek, - az alkalmazkodásban. Az alkalmazkodás elkerülhető lenne, ha az ember nem "dobta volna el" azt a képességét, hogy az anyagi világot is a "gondolat erejével" kedve szerint alakítsa. Ez azonban csak addig működött, amig "jóra" használták (bizonyos feltételek mellett ma is működik).
> (azt hiszem ez valóban inkább a vallás és tudomány topicba való…)
Lehetséges. Írtam oda is korábban. Ha gondolod, átléphetünk.

Zotyi

Előzmény: Eto Demerzel (137)
atyus Creative Commons License 2000.03.07 0 0 138
Nem én szabályzom. A teremtő.
Eto Demerzel Creative Commons License 2000.03.06 0 0 137
Kedves Zotyi !

Először is köszönöm kedves szavaidat.

Úgy írod, hogy az ember azt hiszi magáról, hogy mindenható és ezt összefüggésbe hozod a tudománnyal. Pedig a tudományos gondolkodás szinte bizonyosan a kezdetektől fogva társa az Embernek. De még a csimpánzoknál is megfigyelhető ilyesmi amikor járőröznek a territóriumuk határán, vagy alkalmas nádvesszőt készítenek ahhoz, hogy a termeszdombból táplálékhoz jussanak.

A Kalahári sivatagban él a kihalás szélén egy vadásznép (Kung San). Tipikus gyűjtögető vadász életmódot folytat és a száraz terméktelen tájon legendás nyomkövető hírében áll. Gondosan megvizsgálják a bemélyedések alakját a talajban (a gyorsabban mozgó vadak patanyomai nyújtottabbak). A sántikáló állat védi megsérült végtagját, kevésbé nehezedik rá és ez halványabb nyomot hagy. A nagy darab állat nyoma viszont mélyebb és szélesebb. Az idő múlásával a nyomok erodálódnak, a szél homokot hord a nyom mélyebb pontjaiba stb. stb. Ha a nyomokat más állatok nyomai vagy rovarok fedik, akkor régebbi. A vágtató csorda nem kedveli a napot, kihasznál minden árnyékot, még irányváltoztatásra is hajlandó, ha egy facsoportnál némi árnyékra talál. Mivel a Nap mozog az égen, az árnyék helye attól függ, hogy milyen napszakban vagyunk. A nyomok helye pedig elárulja mikor járt ott a csorda.
A kőkorszaki szinten élő vadász agya tárolja mindezeket a korrelációkat.
Ez működő tudomány a javából !

A nyomkövetés képességének túlélési értéke van ! Aki nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy megfelelően értelmezze a környezetét, kevesebb táplálékhoz jut, kevesebb utódot hagy maga után, míg azok akik találékonyak, jó megfigyelők és nyitottak, több táplálékhoz jutnak és e képességeiket sikeresen örökítik tovább.

Azt gondolod, hogy a természettudományok, melyek az anyagi világot vizsgálják, éppen csak vizsgálatuk tárgyának miértjével nincsenek tisztában
Már az elmondottak is kézzelfogható "miértet" jelentenek a tudománynak. Ugyanaz a tulajdonság, amely korábban a túlélést jelentette, ma a megismerést szolgálja. A természeti világ töméntelen jelenségét, amelyek néhány nemzedékkel ezelőtt még csodaszámba mentek, ma már a fizika és a kémia részletekbe menően tudja magyarázni. És ennek is nagyon gyakorlati haszna van, elég ha az élelmezésre vagy a gyógyászatra gondolunk. Erre a tudományon kívül semmilyen más emberi intézmény nem képes.

A matematika sem tekinthető egy önálló gondolkodási útnak, hiszen nap mint nap visszacsatolást találunk benne a természettudományokhoz, gondolj csak a kvantummechanikára, a fizikára vagy a csillagászatra.

Az igazságot még a tudomány is csak megközelíthetően ismerheti és az amiről tudomásunk van, elenyésző ahhoz képest ami van.

Hogy a tudomány önhittségre vezet néhány embert, az éppen olyan hiba, mint ahogy számos egyház is önhitté tett és tesz másokat. Ennek oka nem a tudományban és nem is az egyházban, hanem az emberi természetben rejlik.

De a tudatlanság gyakrabban vezet önhittségre, mint a tudás : inkább azok szokták határozottan kijelenteni, hogy a tudomány soha nem fogja ezt vagy azt megoldani, akik keveset tudnak, nem pedig olyanok, akik sokat.

(azt hiszem ez valóban inkább a vallás és tudomány topicba való…)

Előzmény: Zotyi (133)
Törölt nick Creative Commons License 2000.03.06 0 0 136
Kedves Zotyi !

Egyáltalán nem kell bocsánatot kérned. Nem azért írtam. (Egyébként sem én vagyok a topicgazda, majd ha neki nem tetszik az elkanyarodás, akkor szól)
Egy eszmecsere során óhatatlan, hogy időnként el ne kalandozzon a téma. Ez így van jól.

:)

Üdv
Big

Előzmény: Zotyi (135)
Zotyi Creative Commons License 2000.03.06 0 0 135
Kedves Big!

Bocsánat, ha eltértem a topic eredeti témájától. Egyszerűen csak megtetszett néhány itt felvetett probléma, és Eto-val jól lehetett "beszélgetni".
Az "Anyag és Rendszerei" pillanatnyilag más síkon fut. Tégy belátásod szerint.
Mégegyszer elnézést mindenkitől:

Zotyi

Előzmény: Törölt nick (134)
Törölt nick Creative Commons License 2000.03.03 0 0 134
Kedves Zotyi !

Nagy örömömre szolgálna (és talán másokéra is itt a fórumon) , ha "átmennénl" az Anyag és Rendszerei-topicba és vitáznál egy kicsit DCsabaS_ -sel.
Persze csak ha van kedved és látod értelmét.
Indításnak esetleg oda kopiznám ezt a legutóbbi hozzászólásodat.

Mit szólsz ?

Üdv
Big

Előzmény: Zotyi (133)
Zotyi Creative Commons License 2000.03.02 0 0 133
Kedves Eto Demerzel!

Köszönöm, amit a tudományos gondolkodásmódról és a megismerés általad elfogadott útjáról írtál. Ez is lehet egy út. A kérdés, hová vezet...
A tudományok közül, valamiképpen "kilóg" a matematika. Egy bizonyos szinttől kezdve a matematika objektumai elszakadnak az "anyagi" reprezentánsoktól, "átlépnek" az ideák, vagy ahogyan mondják, az ősképek világába. Ettől kezdve a "létező" egy teljesen más minőség. Sajnos igazán ezt csak az tudja megérteni, aki megtapasztalta. Laikusokhoz legközel álló terület talán a geometria. A "pont"-nak, mint alapfogalomnak nincs megfelelője az anyag világában, stb. A projektív geometriában azután, ha a gondolkodás képes teljesen elszakadni a "képi ábrázolás", illusztráció reprezentánsoktól, egy teljesen új világ tárul ki az "elme" számára. Ezen a szinten világossá válik, hogy az emberi vizualizáció, mennyire kötött és viszonylagos, és ez milyen szűk "skatulyát" jelent a gondolkodás számára.
A matematikai gondolkodás is egy út. Aki megismeri, talán mosolyogva nézi, ahogyan a különböző tudományok próbálják a matematika eszközeit felhasználni, tudományossá téve a tudománytalant is. A természettudományok, melyek az anyagi világot vizsgálják, éppen csak vizsgálatuk tárgyának miértjével nincsenek tisztában. Kicsit olyan ez, mint mikor a gyerekek papás-mamást játszanak. (elnézést a hasonlatért - a gyerekektől ;-) Az egész csak felszin, mögötte nincs semmi.
Mindenki mennyire hisz a gravitációban például. Csak azért, mert a megfigyelések 100% -ában az anyagi világ jelenségei "engedelmeskednek" egy "tapasztalati" törvénynek. Hát ez az, amikor az a bizonyos sárkány a saját farkába harap. Nagyon leegyszerűsítve (a rövidség kedvéért) az anyag t.k. a "gondolatok" sűrűsödése. Létezésünk útja - elfordulás a Teremtőtől - hozta annak szükségszerüségét, hogy a további létezés feltételeként (a Teremtő szeretete által, rajtunk keresztül) létrejöjjön.
Például, a tudomány eredményeit felhasználva, lehetőség nyílott a karóra létrehozására, azáltal, hogy a technológia lehetővé tette kicsiny acélrugó elkészítését. Ugyanakkor a gondolat "ereje" által ugyan ez egy szempillantás alatt is megvalósítható, technológia és mégcsak megfelelő acél alapanyag sem kell hozzá. Sőt egyáltalán nem szükséges hozzá semmilyen "alapanyag". Materializáció és dematerializáció nem más, mint gondolat. Az más kérdés, hogy az ember az idők során (valamiért...) elvesztette ezt a "képességét". Maradt a tudomány. Vagy mégsem?...
Minden korban éltek olyan lelkek, akik "emlékeztetőül" gyakorolták a gondolat formáló erejét. Ilyen volt a pár éve elment "ciprusi mágus", Daszkalosz, vagy ilyen a ma élő indiai Sai Baba, és még mások.
Az ember azt hiszi magáról, hogy mindenható. Tagadja a Teremtőt és a Teremtést. Nem veszi észre, hogy ezzel, mint teremtmény, saját létezését kérdőjelezi meg. Azt képzeli, hogy a tudomány fejlődése által tényleg mindenhatóvá válhat. Bábel tornyát építi?
Az ember "hatósága" mégis óriási, itt az anyagi világban, a gondolat formálta illúzió világban, nem kell mást tennie, mint szeretetben élni.
Noway-nek írtam egyszer valamelyik topic-ba az idő problematikájával kapcsolatban:
Az idő (ez nem meghatározás) az anyag létezése. Tudom ez így furán hangzik, de röviden ez a lényeg. Az anyag valójában nem is létezik (úgy értem a "valóságban"). Létezésünk egy "illúzió világ", melyben "elhagyva az anyagot" megtapasztalható az "időtlenség". Ez az időtlenség tartalmaz önmagára nézve minden információt.
"Anyagi tudatunk", mely az idő megtapasztalása, az időtlenséget önmagában paradoxonnak fogja fel.
Nem véletlenül (mint ahogyan nincs véletlen), az inkarnációval együtt járó "jótékony felejtés" teszi számunkra az anyagot oly létezővé. Még azt is elhisszük, hogy nincs más.

Mivel sem idő, sem anyag nincs, minden inkarnációnkban egyszerre vagyunk jelen, ugyanakkor maga az inkarnációs lét lelkünk (teremtett öröklényünk) számára csak egy "álomodás".
Hogy milyen akkor a Valóság? Nem tudjuk. Az emberi elme számára amúgy is felfoghatatlan. A fontos, hogy lelkünk kívánkozzék oda, s járja a Valóságba vezető utat.

Szeretettel:
Zotyi

Előzmény: Eto Demerzel (132)
Eto Demerzel Creative Commons License 2000.02.28 0 0 132
Kedves Zotyi !

Amennyiben a megismerést egyenlet formájában próbáljuk rögzíteni, akkor sem ez, sem pedig a fordítottja nem alkalmas a leképzésre.

Nagy vonalakban a következőt tudnám felvázolni.

- Törekedni kell arra, hogy a "tényeket" több, egymástól független módszerrel ellenőrizzük.
- A tekintély nem esik nagy súllyal latba. A "tekintélyek" túl gyakran tévedtek a múltban. A jövőben sem lesz másként. A tudományban legfeljebb szakértők lehetnek, nem pedig tekintélyek.
- Számszerűsíts. Ha azt amit meg kell magyarázni, valamilyen módon mérni lehet, számot kell rendelni hozzá.
- Ha az érvelés több lépésből áll, mindegyiknek elfogadhatónak kell lennie (a premisszát is beleértve). Nem elég ha a lépések többsége az.

- Csak olyan lehet hipotézissel lehet érvelni, amely meg is cáfolható. Tudni kell ellenőrizni a feltevést.
- A gondosan megtervezett és ellenőrzött érvelés kulcskérdés. Puszta elmélkedéssel nem juthatunk sokra.
- Mi van ha több magyarázat merül fel ? Hogyan válasszunk közülük ?
- "Okkám borotvája". Ha a rendelkezésre álló tényeket több különböző hipotézis képes magyarázni, akkor ellenkező bizonyításáig a legegyszerűbbet kell választani.

A hozzá vezető út, abban az értelemben fontos, hogy a hipotéziseket állandó kritikai ellenőrzésnek alávető tudományos gondolkodásmód legalább olyan értékes, mint az ennek útján szerzett felfedezések, melynek mindannyian haszonélvezői vagyunk.

Előzmény: Zotyi (130)
Eto Demerzel Creative Commons License 2000.02.28 0 0 131
Éppen a mai napon sugároztak egy ismertetőt a Spektrumon. A radiocarbon vizsgálat eredményei a XIV. századot eredetet állapítottak meg. Ami szöges ellentétben áll a XIII. századra utaló közvetett bizonyítékokkal.

A lepel anyagán semmilyen korábbi időszakból származó anyagot, virágport, lerakódást nem fedeztek fel.

A vérfoltok anyagát vizsgálva megállapították, hogy az festék. Vörös okker.

1994-ben a NASA szakértők vizsgálataiból kiindulva és a feltételezett módszereket követve, egy képzőművészeti főiskolai csoport csaknem 100%-os mértékben reprodukálni tudta a torinói leplet.

Előzmény: satya (105)
Zotyi Creative Commons License 2000.02.28 0 0 130
Kedves Eto Demerzel!

Hipotézis -> hit -> bizonyíték -> bizonyság -> meggyőződés
Ez a megfelelő sorrend, vagy a fordítottja?
Az "igazságot" megismerni, tudni, szükséges-e mindenkinek? Az "igazság" fontosabb-e, vagy a hozzá vezető "út"? (Esetleg valami más?)

Zotyi

Előzmény: Eto Demerzel (129)
Eto Demerzel Creative Commons License 2000.02.23 0 0 129
Itt a befejező rész. Nem tudom ki mit szűr le belőle, de azt hiszem kölvcsönösen érthetőbbé teszi a kétkedők és a hvők számára egymás gondolkodását.

Sárkány a garázsban III.

Egy napon aztán valaki azzal a hírrel áll elő, hogy megjelent egy nyom a garázs padlóján széthintett lisztben. Hamarosan többen is megerősítik. Sajnos a kételkedők jelenlétében ilyesmi sohasem fordul elő. Nyilvánvalónak látszik a magyarázat: a lábnyomok hamisítványok. Igen ám de ekkor valaki, aki szintén sárkányt tart a garázsában, megmutatja megpörkölődött mutatóujját - a tűzokádó tette. Van azonban más magyarázat is. Nem szükséges tűzokádó sárkány ahhoz, hogy valaki megégesse az ujját. Bármilyen fontosak a bizonyítékok a sárkányhívők szemében, nem meggyőzőek.

A barátom számára így nem marad más lehetőség, mint hogy egyelőre megint elveti a sárkány-hipotézist újabb tények felmerüléséig.
De feltesz magának egy új kérdést is:
Mi a magyarázata annak, hogy ennyi megfontolt ember, láthatóan mind épelméjű és a mindennapi életben következetes, áldozatul eshet egy ilyen különleges illúziónak ?

…és ezzel a kérdéssel máris közelebb került azok megértéséhez…..
(Richard Franklin alapvetése)

Wallace Creative Commons License 2000.02.22 0 0 128
...Vagy nem. Ha nem akarod látni...
Előzmény: PetaR (127)
PetaR Creative Commons License 2000.02.22 0 0 127
"Istent látjuk, mint saját szemünket"

(Weöres)

Előzmény: Zotyi (126)
Zotyi Creative Commons License 2000.02.22 0 0 126
"Sárkány ellen sárkányfű!" :-)
Várom a folytatást, mi lesz vége?
Előzmény: Eto Demerzel (125)
Eto Demerzel Creative Commons License 2000.02.21 0 0 125
Kedves Zotyi, Wallace és a többiek !
A topic eredeti témájához visszatérve (és egyben reagálva hozzászólásaitokra) folytatom a történetet:

------------------

Sárkány a garázsban II.

Abból, hogy korábban olyan makacssággal ragaszkodtam a garázsbéli sárkányhoz, barátom legfeljebb arra következtetett, hogy valami nincs rendben velem. Ha egyszer nincsen rá bizonyíték, mégis mi győzhetett meg a sárkány létezéséről ?
Barátom fejében bizonyára megfordult, hogy én álmodtam vagy hallucináltam. De akkor miért kötöm az ebet a karóhoz ? Mi az ami nekem bizonyosságot, neki pedig kétkedést ad ? Hol a logikai választóvonal két egyforma felépítésű emberi lény között ?
Annyi biztos, hogy a tévedés lehetőségét mértéktelenül alulértékeltem.

De barátom meg akarja őrizni a nyitottságát még azután, hogy a sárkánynak nyomát sem látta. Ezért mindezidáig nem mondott olyat, hogy a sárkány nem létezik.
Várakozó álláspontra helyezkedik el.

A dolgok jelenlegi állása szerint a sárkány léte nagyon valószerűtlen, de ha új tények merülnének fel, kész megvizsgálni mennyire meggyőzőek.

Elfogadom, hogy teljesen igazságtalan lennék vele szemben ha megsértődnék, vagy lenézném, vagy kigúnyolnám mert fantáziátlan tuskó, amiért bizonyítékok hiányában, nem hozott ítéletet az én javamra.

De van egy másik forgatókönyv:
A barátom még rajtam kívül más ismerőseitől is hallja, hogy sárkány van a garázsban. Ráadásul pontosan tudja, hogy ezeknek az embereknek a többsége nem is ismeri egymást. De az ő állításaik is megfoghatatlanok. És velem együtt ők is kényelmetlenül érzik magukat, hogy egy ilyen bizonyíthatatlan meggyőződés hatalmában állnak. Egyikünk sem holdkóros, teljesen normális és kiegyensúlyozott életet élünk.
Összejövünk és spekulálni kezdünk, hátha a világ összes garázsában már régóta ott tanyáznak a sárkányok, de erre csak most kezdünk ráébredni.
- Én azért jobban örülnék, ha nem így volna- jegyzem meg - de akkor mégis mi magyarázza meg azt a töménytelen mennyiségű ősi európai és kínai mítoszt a sárkányokról ……?

(Még egy utolsó szem marad a logikai láncolatban)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!