A Tanítsatok topicban beszélgettünk Spenderrel, hogy nyitunk majd egy játékos topicot arról, hogy ki mit érez, kinek mit jelentenek Jézus szavai, példabeszédei, cselekedetei, ezúton is köszönöm Spendernek, hogy ezt megtette. A topicnak nem az a célja, hogy meggyőzzük egymást hitünk vagy érzéseink helyességéről vagy a másik hibájáról. Csupán az, hogy ki hogyan éli meg Jézus tanításait, akár úgy, hogy a prédikátora közli vele a szószékről és ez megérinti, akár úgy, hogy az életében történt események folytán asszociál rá és ezeket a történeteket elmeséli.
Felváltva, mindegyikünk választhatja Jézus valamely mondását csupán hagyni kell rá időt, hogy az előzőt is "kibeszélhessük" magunkból.
Ami pedig a keleti tanokat, vallásokat illeti, épp elég topic van ahol erről beszélni lehet, ezt a topicot szenteljük Jézus tanításainak. Tévedés ne essék, nem utasítom el a keleti tanokat, hisz magam is szoktam tanulmányozni ezeket és sok közös vonást fedezek fel a kereszténységgel, ugyanakkor jónéhány ellentmondást is.
Szia,
álomhajós
Hogy mennyire egybevág az összes világvallás lényege, hadd idézzek kivételesen a Csuang Ce bölcsessége c.könyvből.
A Tao szerinti élet felé vezető út tehát az egyéni törekvések feladásában áll. Egyéniségünk az a szűk és merev,korlát amely nem enged minket a határtalan világmindenséggel (az Atyával) harmonizálni. Egyéniségünk kiszab számunkra bizonyos kereteket, érzékeink és értelmünk, érzéseink és szellemünk számára kijelöl egy bizonyos meghatározott területet és irányt, mint a szemellenző a ló számára. Ez az egyéni élet, a mindenség tág Létével szemben, korcs és természetellenes; egyéni törekvéseink ütköznek a kozmikus lét törekvésmentes, sima harmóniájával.
A Tao (az Atya) követője tehát mindenekelőtt megpróbál magáról lehántani mindent, ami benne pusztán egyéni. Mindezek levetkőzésével jut az ember ahhoz az állapothoz, amelyet a Taoizmus - mint a buddhizmus is - ürességnek nevez. A tökéletes ember üres, mint a falon vágott ablakrés, - mégis tőle kap fényt az egész szoba. Mert ami az ürességet betölti, az többé nem a pszicho-fizikai egyéniség bármely meghatározott, tehát korlátolt terméke, hanem a kozmikus lét üteme és bősége: a Tao.( az Atya)
Jn.4.31. Közben kérték őt a tanítványai: "Mester, egyél!" Ő pedig azt mondta nekik: "Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok."A tanítványok erre egymást kérdezték: "Valaki talán hozott neki enni?" Jézus ezt mondta nekik: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját."
"Valaki talán hozott neki enni?" Hát egyem szívüket! Úgy el tudom képzelni a tanítványokat, ahogy ott pusmognak, Jézus meg dobta fel nekik a labdákat mindig a paradoxonokkal, hasonlatokkal, szóképekkel. Ha belegondolok, hogy ők Jézussal élhettek a Földön!
Na, ami szerintem a lényeg, hogy Jézust ebben kell követnünk - szinte - semmi másban. Ottmegy el mindeki a lényeg mellett, hogy idézi az Evangéliumokat, Jézust ezttette, azt mondta, ostorral űzte, "tehát hajrá, ugyanazt tenni, és minden OK. Nem lehet az akkori időkben, akkori embereknek mondottakat, az akkori cselekedeteket "lemásolni, kopírozni! Arról nem is beszélve, hogy mennyi félreértési, félreértelmezési buktató rejlik a szövegekben.
Célként azt kell kitűzni, hogy Istennel összhangban legyek, az legyen a kenyerem, hogy az Ö akaratát teljesítsem , és akaratát Ő majd a szívemen keresztül közli velem, de nem úgy, hogy az az Isten akarata, amit én kitotózok a Bibliából, meg amit a prédikátorom nekem mond.
Nem mindegy, mire tesszük a hangsúlyt. Meg lehet számolni a birkák lábát és elosztani néggyel (és csodálkozni, hogy nem egész szám jött ki) vagy meg lehet számolni magukat a birkákat.
Ez az igazi keskeny út, mert önakaratunkat, egónkat a legnehezebb feladni!
Sziasztok!
Köszi Aranyviktor az értékes idézetet. Próbáltam megfogalmazni szavakkal, hogy számomra mit jelent ez az idézet, de nemigen megy. Valami olyasmit érzek, hogy az Atya úgy szeret engem mint egy apa a saját gyermekét, mégha nem is vagyok rá méltó. Tévedés ne essék, ezzel nem azt akarom mondani, hogy Jézussal egyenlővé tenném magam vagy hogy akárcsak az én szeretetem megközelítené a Jézusét és az Atyáét. Csupán azt, hogy Ők így éreznek irántunk. S ha néhány percig behunyjuk a szemünket és minden mást elfelejtünk, minden gondot, búnt, fájdalmat, múltat, jövőt s így pár pillanatra a csendben, lélekben odafordulunk Atyánkhoz csoda és öröm történik velünk. Ha kinyitjuk magunkat és megérezzük ezt a szeretetet egyre jobban tudunk úgy szeretni másokat is mint ahogyan Jézus tanította és cselekedte. Ebben az érzésben megszűnik a legkisebb rossz szándék, gondolat, félelem csupán az egymás iránt érzett és egymásért való öröm tölt be minket.
Szeretettel,
álomhajós
Mégis csak nekem vót igazam ? Ugye ? Én mögmondtam.
Hiszen itt nem arról vót szó, hogy Isten Mindenki sorsára hatással van, hanem arról, hogy
aki hisz, annak nincs miért aggódnia.
Így van ?
Szerintem nem tévedtél! Jézus általad emlitett példázata nem mindenkinek szól, hiszen Ö ezt olyan embereknek mondta akik tanítványi kapcsolatban voltak vele, tehát az igéret tanitványoknak szól.Nem véletlen a "pogányokkal" való szembeállítás.Tehát a pogányokra akkor vonatkozik ha elöbb ujjászületnek, majd tanítvánnyá válnak.A tanitvány pedig az az ember, aki egész életét Jézus követésének szenteli.
Üdv. Dani
Kedves Barátaim és Spender!
Sajnos néhány napja internet elérési gondjaim voltak, a munkahelyemen megszűnt a felcsatlakozási lehetőség, itthon szívtam a modemmel, amúgy pedig a délutánjaim is bezsúfolódtak. Szóval amint kifújom magam és alszom egy jót hozzászólók én is Jézus tanításaihoz (remélem már hétvégén),
addig is folytassátok bátran, hisz nagyon szépeket írtok, és bárki aki szeretne újabb tanítást felvetni, ne fogja vissza magát.
Aranyviktor, köszi az idézetet és annak átfogalmazását, én is így gondolom, de bővebben majd hétvégén.
Patmore örülök, hogy ismét látlak remélem, köztünk maradsz, mindig örültem hozzászólásaidnak és a honlapodnak (habár rég nem jártam arra).
Kedves Tichy Zsolt, örültem hozzászólásodnak, én is úgy érzem, hogy lelkületében értelmezem helyesen Jézus tanításait, remélem továbbra is megtisztelsz minket értékes hozzászólásaiddal.
Kedves Laci, nem tudom, hogy valóban ezt akartad-e írni, hogy "aggódjunk, hogy miből fogunk megélni". Tehát Jézus erre akart tanítani minket?
Bocs, hogy most csak ennyire futotta.
Szeretettel,
álomhajós
Vagyon egy jelenet a Simon mágus c. filmben.
Simonnak, aki egy árva szót sem beszél franciául, Párizsban ellopják az összes pénzét. Ezt az utcán veszi észre, amikor éppen szüksége volna rá. Végigtapogatja a zsebeit, talál egy zsebkendőt. Ott, ahol éppen áll, leül a lépcsőre, maga mellé teríti a zsebkendőt. A járókelők pedig elkezdik dobálni rá az aprót...
Nekem nagyon tetszett a film, ajánlom mindenkinek. Elnézést kérek attól, aki úgy érzi, off voltam. Üdv: p.
Nehéz könnyek nélkül olvasni ezeket a sorokat, meg az egész János evangéliumot is!
Jézus és az Atya szeretete egy és ugyanaz, ugyanolyan erejű, minőségű, intenzitású. Ha Jézus úgy szeret minket, mint Atyja őt, akkor Atyja sem fog kevésbé, tehát az Atya úgy szeret minket, mint Jézust, saját fiát!
Hogy ebben megmaradjunk, hogy ezt megtapasztalhassuk, hogy a ránk változatlanul áradó szeretettől el ne zárjuk, sáncoljuk magunkat, csak annyit kell tennünk, hogy a minket szerető Jézusra, és az Atyára hallgatunk, figyelünk. Rájuk hegyezük ki magunkat, feléjük kagylózunk, rájuk gondolunk, bennük élünk, és ők élnek, cselekednek mibennünk.Jézus sem tett semmi mást, ez volt a vezérvonala, hogy az Atyára hallgatott, az ő akaratát kereste, őrá figyelt, vele beszélt meg mindent magányos imáiban, és akkor is, amikor a külső szemlélő épp gyógyítani, vagy prédikálni látta.
És Jézus, meg persze az Atya is, akarja, hogy boldogok legyünk, hogy megtapasztaljuk végtelen szeretetét, hisz ez az öröme, hogy az ő öröme ls a mi örömünk teljes legyen!
Hát gyerekek! Azt mondom,hallgassunk Jézusra, hallgassunk az Atyára, és legyen örömünk teljes! De jó ez a topic!
Bár tudnék azon a nyelven, amelyen ezeket a sorokat eredetileg írták! A "parancsolat" annyira idegen ide nem illő, hogy megismétlem az idézetet saját fordításomban.
Jn.15.9. "Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. 10. Ha rám hallgattok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig az én Atyámra hallgattam, és megmaradok az ő szeretetében. 11. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen."
Hát nem jobb ezt olvasni gyerekek?
Nem azt mondja szívünk - lelkünk, hogy a szeretet nem parancsol?
Jn.15.9. "Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. 10. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. 11. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen."
Ezt Jézus arra mondta példaként, hog aggódjunk, hogy miből fogunk megélni.
Szóval ez nem lehet probléma, de ha rest valaki, akkor rá igaz az, hogy éhezni fog (bár nem meghalni az éhségtől)
Sziasztok!
Kedves Spender, örülök, hogy megnyitottad a topicot, bocs, hogy eddig nem válaszoltam, de a hétvégém kicsit zűrős volt. Szóval a lényegre térve, úgy érzem Aranyviktor nagyon szépen megfogalmazta Jézus tanításának a megélését a mindennapokban. Muszáj idéznem a teljes részt a Bibliából, mert számomra így kerek a tanítás
Máté 6:26-34
Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?
Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.
Számomra itt egyértelműen arról beszél Jézus, hogy ne féljünk a jövő miatt. Illetve még valamiről: ne legyünk rabjai, ne mi szolgáljunk a tárgyaknak, ruháknak, hisz semmi sem a miénk ezek közül, csupán ideiglenes használjuk ezeket. Ha belegondolok, hogy - főleg régebb - mennyit aggódtam amiatt, hogy találunk-e albérletet, lesz-e munkám, sikerül-e helyt állnom stb., és mindig azt tapasztaltam, hogy a kellő időben megkaptam azt a segítséget amire valóban szükségem volt. Aztán egyszer álmomban átéltem, hogy mit jelent az, hogy egyáltalán nem aggódni, nem félni semmitől. Persze, az álomban érzett abszolut félelemmentesség már rég elmúlt, de rájöttem, hogy az érzést magamévá kell tennem. Nem erőszakkal, hanem idővel, ahogyan az iskolában tanul az ember, úgy az életben is, a saját bőrén érzi mi a jó és mi a rossz. És valóban észrevettem, hogy lelkileg sokkal boldogabb és szabadabb vagyok, hogyha azt ami aggaszt az Atya ölébe teszem:
- Atyám nézd, ez az amitől gondban vagyok és amitől félek. Én szeretném, ha ez meg ez történne, de Te jobban ismersz engem, így inkább Rád bízom magam. Tudod, hogy sok hibám van, ismered a makacsságomat, sokszor járom a magam útját és amikor látod, hogy rossz irányba indulok el, érzem a lelkemben a figyelmeztetést, de nem mindig hallgatok Rád. Persze meg is ütöm a bokám, de tudom, hogy ez nem a Te büntetésed, hisz Te soha nem büntetsz, a tévedéseimet csak magamnak köszönhetem. De eddig minden szenvedésemben magadhoz öleltél, fájdalmamban a tenyereden hordoztad a lelkem, tanítottál és kisegítettél a bajból. Amikor pedig boldog voltam, néha megfeledkeztem Rólad és később amikor eszembe jutottál, tudtam, hogy örülsz az én boldogságomnak.
Szeretettel,
álomhajós
Nono, ez azért nem igaz pajtás! Csak sok rokon tartalmú topic van a fórumon!
Nagyon szép tanítás, az istenbe vetett határtalan bizalom próbaköve, ha valaki tényleg eszerint él.Persze nem ölbetett kezeket jelent, hanem azt, hogy hagyjuk vezetni magunkat, mindenben isten cselekedjen bennünk, és akkor biztos, hogy a legjobb történik velünk.
Így, ha éheznünk kell, akkor vagy nem volt jó együttműködésünk Istennel, vagy épp az a legjobb, ami velünk történhet. Napi életemben pont ilyen helyzetben vagyok. Gyógyíthatatlan betegséggel, munka nélkül, apadó pénztartalékkal, de.....egy percig sem aggódom a holnapért.
" Szerintem ezt úgy kell értelmezni, hogy ha az ember valóban hisz, akkor nincs értelme rágódnia dolgokon, mert Isten úgyis gondoskodik Róla. "
Nem értek egyet veled. Nem a hit, vagy a nemhit határozza meg az Isteni gondviselést! Mindenki Isten egyformán szeretett gyermeke, csak van aki nem vesz tudomást róla! Ez a tényen mit sem változtat!
A példabeszédek attól "példabeszédek" hogy ne szószerint, hanem lelkületében, filozófiájában értsük meg azokat. Jézus azért beszélt így, hogy minket embereket rávezessen olyan gondolatvilágra, bölcseletre, mely által fel tudjuk fogni Istent és az Ő akaratát. Az általad említett pélabeszéd értelme szvsz. az, hogy ne aggodalmaskodj sorsod miatt, Istennek egy madár is fontos és gondoskodik az életéről, hát hogyne gondoskodna a tiedrő ? Ez nem azt jelenti, hogy neked csak hinned kell! Annál inkább jelenti, hogy tenned kell!
Szióka Álomhajós, és Mindenki !(kit érdekel, ki érdekelt.)
Első példabeszéd (fejből írom): az égi madarak nem vetnek, nem aratnak, Isten mégis eteti Őket.
Szóval. Szerintem ezt úgy kell értelmezni, hogy ha az ember valóban hisz, akkor nincs értelme rágódnia dolgokon, mert Isten úgyis gondoskodik Róla.
Az életből: egy idősebb keresztény személlyel "vitatkoztam" erről, és Ő azt mondta, hogy ez részben igaz, de mégsem úgy van. Hiszen munkába kell járni, a zabára valót meg kell keresni.
Szerintem meg épphogy nem. Mert szerintem ez mindenhol igaz. Vagyis szerintem ebben az esetben arról van szó,hogy Isten ellát minket minden esetben, amire szükségünk van, ha igaz hitünk van. És hiszünk/bízunk Benne. (pl. manna,...)
