Ponty arra volt kedvünk, hogy valami kedélyes kerthelyiségben leüljünk és harapjunk (és természetesen, hörpintsünk) valamit. A kedélyes kerthelyiség olyan manapság Budapesten, mint az éjféli delizsánsz már-már nincs is. Kihalt, felparcellázták, beépítették, luxus[...] Bővebben!Tovább »
az Andrássyn. Nagy csalódás volt, mert sok olaszt szoktam látni a kiülős pár asztaluknál, ezért aztán feltételeztem, hogy jó. Nem volt kedvünk pizzázni, rendes frissensültre vágytunk, de nem kaptuk meg. Két borjúalapú ételt rendeltünk, mind a kettő valami előrepárolt, jellegtelen vékony szelet volt olyan mártásban, ami teljesen lenyomta volna a húst, ha normális lett volna. Nem így képzelem a saltimboccát (az enyém állítólag az volt), nagyon nem. A köret egyenesen botrányos volt, vízben főtt 2 db krumpli majdnem-rozmaringos olajban melegítve, 1000 ft-ért. Répáshután a Vadászban szoktunk ilyen stílű ételt kapni, ennél lényegesen olcsóbban, és végül is a Bükkfennsíkon az ember elnézőbb tud lenni. Itt egy sör, egy deci vörösbor + főfogás két emberre egyébként 9000 volt.
Ne menjetek ide, vagy ha mégis, rendeljetek pizzát, az elég jónak nézett ki. A bor jó.
Valami tragédia:(( Én még ilyen rosszat mostanában sehol sem ettem.
A barátunk halászleve olyan sűrű volt, mint egy főzelék. Megállt benne a kanál. Igaz, hogy este 8 óra volt, és lehet, hogy ez volt az aznapi maradék. A férjem gombás hala egy sűrű, lisztes rántásban lévő megnevezhetetlen, ízetlen hal. Gomba alig volt található benne. A haltöpörtyű finom volt, de az én hal brassóim vitte a pálmát. Zsírban úszó, feketére sütött, ízetlen krumplikockák között, pár kocka főtt hal. Ez már nem bírtam ki, és mondtam, hogy ez ehetetlen. Megkérdezték, hogy kérek-e esetleg valami mást, és mondtam, hogy naná, hogy nem. Javukra legyen mondva, hogy a számlában sem szerepelt. Az ára egyébként olyan 2-3 ezer Ft körül volt.
Lehet, hogy a turista csoportok ezeket a kajákat szó nélkül megeszik, de normális ember szerintem menten kifordul. Ez csak azért nagy baj, mert nagyon kevés a budai kisvendéglő és ami meg van, az ilyen.
Egyszerűen nem értem, hogyan kapott ez a hely csillagot, a másik két csillagos hely éteri magasságokban van ehhez képest.
Pedig kimondottan tetszik, ahogy Sárközy Ákos főz, sallangmentes, de tisztán látszik, hogy videon megnézni egy főzést és meg is kóstolni a végeredményt nagyon nem ugyanaz.
Ugyanakkor vannak momentumaik, de ez így roppant kevés.
Na lássuk akkor, mi fogadja a mezei étteremlátogatót:
Először is iszonyú zaj.
Ha én Michelin-tesztelő vagyok, azonnal fordulok is ki, a felszolgáló hangját konkrétan nem lehet érteni.
A zajt úgy kell érteni, hogy a Nyugati pályaudvaron, péntek délután nagyságrenddel nagyobb a csend, mint itt.
A kiszolgálás tökéletes, kellően laza, készséges, perfekt, lesz még ilyen momentum, kár, hogy nem a legfontosabb témakörökben.
Üdvözlő falatnak tökéletes kenyerek érkeznek, egy jó közepes vajjal, ez megint elviselhető.
Hát mondjuk kedvcsinálónak el tudnék képzelni vajaskenyérnél nívósabb ételt, de ha ez a legjobb, akkor ez így rendben van.
Előétel: tengeri sügér lencsével és bikahere favababbal.
Mindkettő tökéletes, a hal gyönyörűen van megsütve, a here szintén nagyon jó, gondoltam, olyan nagy baj már nem lehet.
És mekkorát tévedtem...
Merthogy főételként angus marha duó jön és préselt báránycsülök.
Namost a marha duó attól duó, hogy hátszín és pofa van benne.
A pofa természetesen tudja, amit tud, az nyilván finom is, pofát elrontani nem nagyon lehet.
De a hátszín, bár az is tökéletesen van megsütve, szép rózsaszín, de gyakorlatilag semmi íze.
Itt egyértelműen az alapanyag a rossz, de az nagyon.
A Csarnokban bármikor veszek ennél lényegesen jobb hátszínt és nem is kell angusnak lennie.
És sokkal jobban meg is sütöm, ebben a márványozottságnak nyoma sincs, ezért hiába van példásan elkészítve, egyszerűen semmi íze, mellette még rágós is.
A báránycsülök pedig kész rejtély, az íze olyan, mintha penészes lett volna.
Nyilván nem volt az, ezt nem is feltételezem, de vagy a fűszerezés ment mellé, vagy mégis az alapanyag nem jó.
Nagy akarattal persze meg lehet enni, de egy csillagos helyen én nem ezt várom.
A desszertek semmilyenek.
Egy kókuszos izé, említésre sem méltó és egy csokis, amiről a legtöbb, ami elmondható, hogy nem rossz.
De a Costes csokis desszertje olyan, hogy angyalok fuvoláznak a háttérben, ez meg amolyan középjó.
Ami a hely mellett szól, hogy nem drága, a többi csillagos helyhez képest nagyjából a feléből meg lehet úszni, de hát ez nem szempont, nem azért megyek fine dining helyre, hogy olcsó legyen.
Az adagok túl nagyok, ezért ha normális tempóban esszük, a végére kihűlnek.
És a csúcs: a melletünk lévő asztalnál valami stand up-os faszi ült, az egyik tulaj ismerte és ott beszélgetett vele egész este.
A stand up ember annyira jelentős, hogy bár ismerem ezeket, neki a neve sem jutott eszembe.
Mivel az asztalok 50 centire vannak egymástól, egy teljes órán keresztül a tulaj-ember segge volt a borospoharammal egy vonalban, tulajdonképpen rá is ülhetett volna az asztalunkra, az se zavart volna jobban.
Valószínűleg az egyik pincér meghallhatta az emiatti pikírt megjegyzéseink egyikét, ezért a vacsora végén spontán kaptunk egy-egy pohár tényleg finom desszertbort, ami tényleg szép, legalább megpróbáltak korrigálni, na de azért mégis már!
Namost lehet mondani, hogy éppen rossz napjuk volt, de egy csillagos helynek ne legyen rossz napja, amellett ha az alapanyagok gyengék, akkor megette a fene az egészet.
Ceterum censeo: mint már korábban írtam, halvány lila segédfogalmam sincs, hogyan kaphatott ez a hely Michelin-csillagot, egy jó bisztrónak se nevezném, a Bock például lényegesen erősebb hely ennél.
Ugyan, dehogy. A pangasius természettől egy nagyon finom halfajta. Egyes szállítmányoknak büdös a húsa, mert sárga barátaink méltatlan körülmények között tenyésztették, rossz vízben/táplálékon -- ez elmondható a magyar pontyról is. Nem minden tenyésztő ilyen ott sem, kapható mellékíz nélküli pangasius is. Az egész fajt leírni egyben nőimagazinos-felületes hiszti.
(Egyébként nem vicc, én már jártam úgy, hogy gyerekekkel ebédeltünk egy eléggé menő helyen, és amikor jöttünk ki, az egyik kissrác megjegyezte, hogy nem volt rossz, de jobb lett volna, ha a Mekibe megyünk...)
Hatalmas csalódás volt, hogy vasárnap délben a Ráday utca millió kajálós helyéből alig van nyitva valami. Gyerekekkel színház után végül is a Pesti Vendéglőbe ültünk be, mivel már olyan éhesek voltak, nem nagyon válogattunk. Egyszerű, húsleveses rántott húsos ebédre. Ezek még elég jók is voltak. A halászlé és csirkepaprikás óriási, fele is elég lett volna, de menza-íz, a paprikás szaftja gyakorlatilag vízízű. A kiszolgálás semmilyen, mondjuk a kanalat előbb szokták jobb helyeken kihozni, mint a levest. Uborka saláta hámozatlan uborkából hétszázvalahányért, + 12%-os szervízdíj durva. A forró csoki jó volt.
Gondolkoztam, hogy hova lehet ott a környéken gyerekekkel beülni, vasárnapi ebédre?
Lehet, hogy vasárnap nincs bent a főnök, és az alkalmazottak olyankor saját zsebre dolgoznak. Kártyás lehívásokat lehet utólag ellenőrizni, a kp. forgalmat nem.
Csak megerősítem - más érvekkel - a Tanne Étterem eltanácsolását.
Hölgyeket hívtam nemrég vasárnapi ebédre. Most ne beszéljünk arról, hogy a honlapon leírtakkal ellentétben grill részleg egyáltalán nem volt, egyes ételek minősége - pl. gyümölcsleves, stb. - kivánni valót hagy maga után.
Az igazi meglepetés a fizetéskor ért. Mind a parkolóhelynél, mind a bejáratnál szokásos piktogramok, milyen kártyákat fogadnak el. Így szerettem volna fizetni, mire közölték, hogy ma, azaz vasárnap nem működik az ilyen módú fizetés. Álltunk és néztük egymást, tekintettel arra, hogy három kártya volt nálam,de készpénz szinte semmi. A Tanne személyzete semmilyen módon, semmi javaslatot nem tett. Szégyenszemre a társaságomban levő hölgyektől kellett készpénzt kérnem, azt hittem lesül a bőr a képemről.
Ha valamilyen némi empátia szorult volna a Tanne személyzetébe legalább a bejáratnál kiírják, hogy nincs kártyás fizetés. Ennek alapján az ember el tudta volna dönteni, hogy bemegy vagy nem
A Városfalban. (I.ker Széna térnél van, sokszor próbált vendéglő.)
Aznap kimondottan ezért mentem ebédelni, mert láttam, hogy a napi menü egyik választható fogása a borjúpaprikás (és láthatóan tömve volt ebédidőben a hely).
Még a nokedli is kifogástalan volt mellette. Na most ha menüben, összvissz 990 Ft-ért
[ami áll: leves + főétel körettel és savanyúsággal + 2dl választható (szűrt vagy rostos, dobozából öntött) üdítő]
lehet borjút adni, akkor az általam említett/kritizált étteremlánc miért járatja le magát borjúnak hazudott szőtt/sertéshússal, vagy mittoménmivel, és miért kell kuponnal fogni a vendégeket?
Tanne étterem http://www.tanne.hu/ közvetlen Budapest mellett, Budakeszin. Határozottan NEM ajánlom!!!
Emlékeim szerint a '90-es évek közepén végén ez volt az első svédasztalos éttermek egyike, óriási forgalommal, exkluzív környezetben, szédületes választékkal, és fenséges ízekkel. Akkor családommal többször is megfordultunk itt, emlékeim szerint jó előre asztalt kellett foglalni, mert az étterem mindig zsúfolásig teli volt. Mákosgubájukra máig nosztalgiával emlékszem vissza, bármennyire egyszerű étel, zseniálisan készítették el.
2006-ban egyszer visszamentem a széles választék szinte mit sem változott, a Trófea hatására itt is megjelent a grill asztal, a kiválasztott nyers húsokat a személyzet azonnal elkészítette. Az ételek, az ízek mind-mind rendben voltak, egy dolog nem stimmelt, a vendégek, ők bizony hiányoztak. A hatalmas étteremben talán jó, ha ötödmagammal étkeztem egy szombat délután, akkor a gyér forgalmat nem tudtam másra fogni, mint az ebéd-és a vacsoraidő közti üresjáratra.
Gyakorlatilag egy az egyben hozta a Trófea színvonalat, párszáz Forinttal alacsonyabb áron, azonban volt egy bökkenő, az italokat külön kellett rendelni, amit ráadásul aranyáron mértek.
Régi beidegződött reakció, de előre asztalt foglaltam, utólag beláttam kár volt a telefonért.
Kíváncsi voltam mi változott az elmúlt 5 évben, párommal és kislányunkkal tegnap ad hoc vezérelve meglátogattuk ismét a Tannét. Telefonon hívom őket, mondja -az egyébként kedves hölgy- hogy felesleges asztalt foglalni, jöjjünk nyugodtan. Gyanús, de menjünk.
Fél négy tájban érkezünk, a személyzet nagyon kedves, 9 hónapos kislányunknak azonnal hoznak egy etetőszéket, az első fekete pont, hogy az sajnos nem tiszta. Ragad a dzsuvától és a morzsalékoktól, kérem hogy töröljék meg mert ebbe nem szeretném beletenni a gyermekemet.
Párommal rendelünk üdítőket, ő őszibaracklevet, én kólát. A kihozott baracklevet párom szinte visszaköpi, kéri kóstolja meg. Bizonyára ismeritek az Auchanban, Tescoban 5 literes kiszerelésben, 99 és 199 Ft között kapható aszpartámmal, aceszulfámmal és aromák tömkelegével megbolondított, ihatónak nem éppen nevezhető sajátmárkás üdítőnek csúfolt borzalmakat, sajnos a pohárban található szenny valószínű pont onnan származott, költséghatékonyság címén egy kis vízzel felöntve. Az én kólám szintúgy borzalom, valami csinált lötty, de szomjas vagyok, megiszom. Páromnak kérünk üveges üdítőt, én ásványvizet (ami gondolom csapvíz) rendelek.
Az első sokk megvolt, nézzünk mi újság a büféasztalon! Libanapok vannak (illetve voltak), a fő csapásirányt a libaétkek adják. A hideg előételek asztaláról a rendkívül gyér választékból libatepertőt, libazsírban kisült májat, némi hagymát és egy töltött paradicsomot szedek, párom kaszinótojást. A libatepertő rendben volt, a libazsír nagyon fura, enyhe húsleves mellékkízzel, paradicsom ehető, párom kaszinótojása csapnivaló.
Ötfajta leves közül a libaaprólékleves választottam, teljesen vállalható ízvilággal rendelkezett, a húsok némileg túlfőzőttek, ázottak voltak.
A főasztal mögött büszkén feszített egy már erősen kikezdett sült liba, mögötte pedig szakácsunk aki libasültre invitált. Töltött libanyakat kértem a tányéromra illetve egy lekanyarított libaszárnyat kaptam grátisz hozzá. Köretként almaszósz, némi krokett, egy apró steak burgonya és kicsi lilakáposzta. Nem akarom túlragozni, minden vonult volt, szíjas, és kihűlt. A libanyakban a töltelék szörnyű, a burgonya sem túl friss. A libaszárnyról gyakorlatilag a szakács minden tehetségét latbavetve az ÖSSZES húst leszedte, csak némi sült hájat, a bőrt és persze a csontot hagyta meg. A tál szinte érintetlenül ment vissza.
Grill asztal? Olyan itt már nincs. Miért is lenne?
Nézzük meg, mi van a melegítőtálak alatt!
- Hortobágyi húsos palacsinta -no ezt étteremben semmiképp nem eszem, érthető okokból.
- kakukkfüves libapörkölt - ebből szedtem, a szaft vizes és ízetlen, a húsok túlfőttek, gyanítom a levesből repültek át ide.
- Ludaskása - a levesben kifőtt libahusit, és a zöldségeket összeházasították némi túlfőtt rizzsel. A menzán is azt mondtam volna rá, hogy sz.r
Oké, ennyit az ételek okozta sokkból, az édességekből csak az emlékeimben legendássá nemesedett mákosgubára voltam kíváncsi, szedtem belőle egy szép adagot, és ha már ott volt mellette egy nagy adag máglyarakás, abból is szedtem egy kicsit.
A guba azokhoz a gubákhoz képest amit itt ettem anno, rossz volt, viszont a tegnapi büféasztalra kitett borzadályokhoz képest ez volt a vacsora fénypontja. A máglyarakás.... ne beszéljünk róla....
Három órára terveztük az ottlétet, alig több, mint másfél óra lett belőle. Kértem a számlát, nem értettem hogy a kétszer 4200 Ft miként lesz 9700. Jaaaaa, a szervízdíj! Hát hogyne. Két kávét és három üdítőt fogyasztottunk, aminek darabját 200 Ft-ért hozták az asztalhoz (plusz az egy kis üveges Sprite). A számlát cselesen kihozták, emberünk pedig eltűnt. 10000-el fizettem, a szervízdíj után nem szerettem volna borravalót fizetni, vártunk rá jópár percet, de nem jött. Amikor szedelődzkötünk, jött a pincérlány, elviharzott a számlával és a pénzzel, vissza term. nem adott. Anyád...
Kifelé menet az ajtó mellett lévő hostessnek elmondtam a véleményem a helyről, nem véletlen hogy ily' kevesen járnak már ide. Ami a Tannéban vendéglátás címén zajlik, az kritikán aluli. A régen tündöklő nagyon jól futó étterem mára már arra sem méltó hogy árnyéka legyen régi önmagának.
Mindenkinek azt tanácsolom, hogy ha svédasztalozni szeretne, habozás nélkül a Trófeát vagy a Mongolian Barbecue-t válassza, a Tanne-t pedig kerülje, mint a pestist!
Az Üllői-út elején volt-van az első igazi Bécsiszelet-vendéglő. Éppen nosztalgiám van iránta. De meg tudja valaki mondani, hogy ott is ez megy? Tejbepácolt sertés = borjú?
Mondjuk, nem csodálkozom már semmin. Nekem évtizedek óta lesújtó véleményem van a magyar vendéglátósokról: nagyon hamar meggazdagodni, csalás az egész vendéglátásuk, vendégátverés, aztán eladja és jöhet az új tulaj, aki ugyanazt csinálja, ő meg egy új helyen szintén ugyanezt. Volt alkalmam megismerni kicsit ezt az állatfajtát. Az egyiknek a neve Ko. S. Csak magára ismer. Egy becstelen gazfickó.
