Olyan érdekes leírva látni a Pindur nevet - nálunk a cicát hívjuk így, már több macska is megkapta. Nagyon aranyos név - mekkora is ez a Pindur? Tegnap láttam a tévében egy reklámot egy baba szaladgált, nagyon imádom ezeket a csöppségeket.
(Sokáig nem értem rá följönni, most rengeteg időm van.)
kicsit bele is zavarodtam, mikor ki mit csinál nálatok, de bizonyára meg lehet szokni, ha még nem szöktél meg:)
nálunk az esti mese úgy zajlott, hogy egymás melletti kis pamlagon feküdt a két lányzó, én meg közéjük hasaltam, és olvastam, a férjem időnként benézett és félénken megkérdezte, nem jövök-e még be, de mikor látta, ügyet sem vetek rá, lefeküdt és el is aludt rögtön. Aztán mikor a gyerekek már látszatra elaludtak, én óvatosan nesztelenül kiosontam, de mostanában mesélte a nagyobbik, hogy bizony ő mindig pont akkor fölébredt, amikor kimentem és attól fogva sokáig nem aludt el...
most kb jo fél éve nincs esti mese.
ez egy kicsit megkönnyebbülés mert mindenki válaszott elötte mesét magának és aki okos volt másképpen gondolkodott az hosszu mesét választott.belefáradt a szám mire végig meséltem mindenkit.és közben mindenki mellettem akart lenni,mindig volt egykis konfliktus...
esti puszi betakarás simogatás szeretlek szép álmokat stb.aztán a kicsi mellé ülök és simogatom a fejét és a fülét ha jol megy minden a nagyobbik kicsi az kidöl egy perc alatt. a nagyobbak meg a tv elött ..filmet néznek..ha fürdés után van vacsi akkor sietösen,mindenki ülve egy tálvcával a kezében ül a tv elött. a kicsit én etetem.a kisebbik nagy rendszerint elalszik a filmen,a nagyobbik nagy már végig nézi.
mesét amiota iskolások olvasnak a nagyok a kicsiknek illetve ha én fürdök a kicsivel akkor a nagyobbik kicsi odajön és mesét mond nekünk.rendszerint tanmesét szülönevelöt,amelyarrol szol,hogy volt egy mano és neki az anyukája azt mondta nem baj ha nem mos fogat .....stb...mindig valami aktuális.tanmese ...
normál esetben félhatkörül elinditom az elsöt.
aki nem bir magával az indul elsönek.aki csendben elfoglalja magát az lehet az utolso,de van amikor már délután megfürdenek az az ö kivánságuk..a legkisebb valakihez betársul,hogy ne kelljen esetleg negyven percetbegörnyednem a kádba,van amikor beül a két fiu és a legkisebb ,akkor mindig nagy buli van és moshatom a kifolyt vizet.)))mindig kipakolják ki mivel akar fürödni és játszik a vizben,ha kifutunk az idöböl akkor sürgetem oket.
mert fél nyolc nyolcra már szeretek ezen tul lenni...
Ezek szerint már átvészeltétek szerencsésen és remélhetőleg a legnagyobb utólag sem pótolja majd a "veszteséget".
Amúgy hogy zajlik nálatok mondjuk egy esti fürdés?
naigy még mulatságosabb a látványt elképzelni32kg a 60kgval szemben...)))
nincs kertünk nem kertesházikoban lakunk,de van itt közelünkben játszotér.
most éppen nem rohangálnak a héten valami virus keveredett közénk...csak a legnagyobbat kerülte ki.)nagy segitség volt nekem,mert én is lázongtam elég rendesen csillapithatalanul,mire használt a lázcsillapito a gyomrom dölt ki töle..(((éppen most voltam igazolásért..
Ma már nem fekete bárány, de a tüske mai napig bennemaradt, pedig senki nem tehetett róla, hogy anyánk nem tudta kézben tartani. De ő sem tehetett róla, inkább a körülmények vitték oda, ahova vitték. Mindenesetre négyünk közül neki van most a legjobb anyagi helyzete, mert három lánya közül az egyik ügyvéd lett, így hozzásegítette a felemelkedéshez, amit egyébként meg is érdemelt. Valóban kívülállóként röhejes, ahogy egy 35 kilós ványadt gyerek megpróbál szembeszállni bivalyerős 60 kilós nénjével, az meg csak röhög rajta mind a 32 fogával.
---
A 4 hópihe gondolom, a gyermekeidet jelenti. Van kertetek, hogy ebben a szép időben kint is rohangálhassanak?
gondolom a növéred már azota nem a fekete bárány))
ahogy elképzelem,hogy seprüvel és olloval várod,ne haragudj de nevetnem kellett,))
én egyszer valami müanyag szörpöshordot használtam fegyvergyanánt.tizenvalahányéveskoromban,))peid mi joban voltunk.általában...
a kis ehylet,pedig szo szerint értettem,akármerre fordulok belebotlom egyikPihémbe.egyenlöre ez van.)fö ,hogy jo a kedvünk.)
Persze minden megszokás, hozzászokás kérdése. Én például ma már elég nehezen tudok kis helyen osztozni másokkal. Persze egy éjszakára nem érdekes, akárhol elalszik az ember, de már egy nyaralásnál lényeges, mekkora helye van az embernek bármire. A családban ugyanaz. Ha reggel együtt indulunk a lányommal, ketten nagyon jól ki tudjuk kerülni egymást a fürdőszobai résznél. De ha hárman lennénk, már probléma lenne. Bezzeg gyerekkorunkban ez is más volt, de akkor ahhoz voltunk szokva. Mit szépítsem, egyik nővéremmel nagyon megjártam, én voltam a dühöngő lázadó, aki anyám tanácsára bezártam előtte a ház ajtaját, de ő beöklözte az üveget és kizárta a kulccsal. Volt még egy alkalom, akkor seprűvel álltam a ház mellett, hogy majd leütöm. Egy harmadik alkalommal pedig a nagyollóval mentem neki. A nővérem becsületére legyen mondva, látta, hogy ő az erősebb, tehát csak kicsavarta a kezemből a szerszámot. Hogy miért utáltam ezt a nővéremet? Igazából szerintem nem is saját okokból. Inkább azért, mert a család feketebáránya volt és elég vehemens dolgokat csinált otthon meg máshol is. Senki nem bírt vele, mindenki szerint ő egy bűnöző volt. Én mint 4 évvel fiatalabb gyerek, az ő szempontjait nem ismertem, csak anyám tehetetlenségét és az utóbbinak akartam megfelelni ezekkel a támadásokkal.
nálnuk a kisebb mesél el mindent,igy mindig is kiderül a ferditett igazság."és képzeld nem fogta a kezem azért estem el" és hasonlok,
többnyire a konfliktusok abbol adodnak,hogy mi ugye kis helyen is elférünk-de nem mindig...
mindenki fönök,de a fönökök fönöke én vagyok...
a legnagyobbnak kell néha emlitenem a családcentrikus viselkedést...inkább a jokedvü spontán szervezödö bulijuk balesetveszélyessége miatt höbörgök gyakran...most ugy érzem ha sikerül ezt az állapotot fennt tartanom közöttük akkor késöbb is számithatnak egymásra ha mi máér nem leszünk...-azért elöfordult már hogy utállak szot használtak egymás felé de nem számolhatom mindkét kezemen az alkalmakat.szerencsére.
valóban talán sokkal inkább az életre nevelődnek a nagycsaládosok gyerekei és nyilván a szeretet is sokkal nagyobb, mert sok sokfelé. Azért kíváncsi lennék, hogy mennyire tudják tolerálni a kisebb gyerekek az idősebbek nevelési módszereit, mert például mi négyen voltunk testvérek, de többet ágáltunk egymás ellen, bár inkább összefogtunk volna, és igazából egyik sem szerette igazán a másikat. Fogalmam sincs, mitől lett ez így, de nemigen tudtuk egymást szeretni, nagyon utáltuk a legidősebb nővért, mert hatalma tudatában dirigált és általában mindent elmondott anyának. Mostanában már jól megvagyunk egymással, de nem maradéktalanul és ez nyilván a gyerekkorban gyökerezik.
nem folytatjuk a sort,mert az utolso kettönél már nagyon megijedtünk. a pindurnálmeg csak a csoda segitett,hogy nem maradtunk mindketten az asztalon..
nyomorogni,tényleg nem jo,de a gyerekek csodálatosak,ez vigasztal egészen addig amig nem kezdik el felismerni,hogy ezzel egyött ök is nyomorognak.viszont sok mindent megtanulnak,ami a nem nyomorgoknak nem adatik meg.
a kisleány nagyon szorgalmas jol tanul,de megküzd mindenért,kicsit lassu a reakcio ideje...és egyszer azt mondta nekem miért szóültem a világra,hogy neki iskolába kelljen járnia ,és közben örüljek,hogy nekem sok gyerekem van.eddig ez volt a legrosszabb kiszolás.de ez borzaszto volt nekem is.bár ez nem elsösorban a nyomorgásrol szol.
Nálam kettő darab leányzó van, kettő év korkülönbséggel. Nálam kettő, nálad kétszer kettő. Folytatjátok a sort? szerintem az aktuális családmodellt már így is túlléptétek. De állítólag minél több a gyerek, annál könnyebb az élet. Ezt azok a nagycsaládosok mondják, akiket meginterjúvol az újság. Gondolom, azért mondják, mert nem mondhatják, hogy jaj de szar nyomorogni... neked mi az álláspontod?
És milyen neműek a kedves nagyobbak-kicsinyek? Valószínűségszámításaim szerint van legalább egy, aki örökli a másik cuccát, esetleg az iskolatáskáját is? (ámbár azokat nem növi ki senki)
Akkor te kétszer annyira vagy anya, mint én! És remélem, a nagy táskádban elég zugehőr van a 4 évenkénti szaporulatnak, szeretett jelenlegi kormányunk jóvoltából, aki ugye családbarát...
:)§
használni nem tudom a wördöt csak a forrásban valo turkálásra használom,illetve azért van ha ilyenformátumban érkezik valami meglepi nekem akkor megtudjam nézni...
notepad ha a jegyzettömböt igy hivják abban lett elmentve a levél és kinyomtatáskor a papir tetején volt a file neve...mondjuk ha jpg-ket nyomtatok akkor is ott van de egy sablonnál nem igazán érdekes...
nem a fönököm kérte hanem a szomszédom.én a magam fönöke vagyok egynelöre,mert itthon vagyok anyaként...)))
aztán hogy ne legyek nagyon off ezeket a papirokat mind berakom a táskámba...)))
(o:ß
Kinek nem tetszett? A főnöködnek? A nyomtatott példányon sosincs ott a file neve. Illetőleg azt mondom, amit én ismerek. A notepadot nem használom. Wordöd nincs? Azt írtad, nem tudod használni. A "nem tudod" jelentheti azt is, hogy megnyitni se tudod, de jelentheti azt is, hogy nem értesz hozzá. Avass be minket a titokba!