és mikor engednéd az új nő közelébe? 1 év múlva? 5 év múlva?? ha a gyereknek nincs azzal baja hogy apuval egy néni is van akkor simán el lehet engedni apuhoz........általában anyunak van azzal baja hogy apu mellett már más nő van, a gyerekek rugalmasan alkalmazkodnak., hacsak anya nem ülteti el benne azt, hogy utálni kell az új nénit..........
Hát ez nem ennyire fekete-fehér szerintem, többnyire nem a "basszunk ki apuval" van a háttérben, hanem "sérüljön minél kevésbé a gyerek"... Azt is nehéz feldolgozni, hogy mostantól apu+anyu nem egy egység, de azt hogy anyu helyett van egy új feleség, az ezzel egy körben szerintem emészthetetlen egy gyereknek.. Fokozatokat kell tartani. Tiltani hülyeség, de nyilván az sem működik, hogy múlt héten még egy család voltunk, holnaptól meg hétvégén ott vagy apuval és ezzel az új nagyon kedves nénivel (esetleg az a gyerek aki még egy éjszakát nem töltött korábban az anyja nélkül...). Hozzátartozik (tapasztalat), hogy az nagyon ritka, hogy apu simán lelép és onnantól az új nő felé fordul minden figyelme. Megy ott még hónapokig csiki-csuki, jajmegbántam, kezdjükújra, milenneha, stb. Nyilván ameddig az ember abban reménykedik, hogy a másiknak "megjön az esze", amíg van arra 1% esély, hogy újra egy család lesznek, addig - nem hazugságból, nem az illúzió fenntartásából, mert a gyerek felé továbbra is megy, hogy anya meg apa mostantól külön van, ennek a csiki-csukinak nem lehet kitenni... - szóval addig jó, ha nem merül bele az új kapcsolatába a gyerek.. Mert ki tudja meddig tart, a másik oldal is meddig bírja ezt a csiki-csukit? Hazajön-e újra az apa és ha igen, akkor miként dolgozza fel a gyerek az új nőt..? A legtöbb szeretői viszonyból kialakult kapcsolat tönkremegy, mert szar alapokra épül, és mert többnyire azért van rá szüksége a kilépő félnek, mert enélkül nem lenne elég ereje befejezni a házasságát. Dobbantó. Van, hogy életre szóló találkozás ez, hogy későn találta meg az igazit de ez szerintem nagyon ritka és akkor ez a csiki-csuki, meggondoltam magam, téged is szeretlek típusú szenvedés sincs..És persze a gyerekek rugalmasak meg mindent kibírnak meg nem kell burokban nevelni őket, de szerintem már az is óriási rugalmasság hogy egy válást feldolgoznak. Az új kapcsolatba menjen a gyerek akkor, ha a) már feldolgozta a válást (akkor tökmindegy hogy az új barinő idegbeteg/6 gyereke van/kicsapongó életet él - mert tudja már, hogy mi a kialakult rend, tudja, hogy az apját nem veszítette el, az élete kicsit megváltozott de biztonságban van, bármi legyen is.) b) nem dolgozta még fel a válást, de már bebizonyosodott, hogy apu új kapcsolata életképes (mondjuk apu már nem él házastársi jogaival otthon). Egyébként tipikusan a házasságból kilépő és az új kacagó harmadik, akik azt gondolják, a gyerekek ezt marha lazán veszik. Ezt gondolják, mert nem látják, vagy nem akarják látni mit okoz ez egy gyerekben. Még egy felnőtt számára is nagyon megterhelő a szülei válása, egy gyereknek meg nincs hozzá még meg a megfelelő szókincse se, hogy "kibeszélje" magából, nem beszélve róla, hogy minden gyerek azt hiszi, hogy ő a szülei válásának okozója, teljesen mindegy, mit és hogyan mondunk el neki... Most komolyan, képzeld el a szitut, nem gyerek vagy már, felnőtt. Szüleid bejelentik, hogy válnak. Most. Most lett elég. (tételezzük fel hogy együtt élnek és nem elváltak már 20 éve, mert akkor nem fogod tudni elképzelni :) ). És innentől neked apáddal nincs lehetőséged négyszemközt beszélni, csak az "új felesége" jelenlétében mert ha találkozol vele akkor ő is ott van. Csinos, anyádnál fiatalabb, tökre megérted a váltást :) Kedves, jól főz, elhalmoz mindennel, apád kivirult. Anyád rászokott a cigire, esténként sírva alszik el. Mennyire más ezt így befogadni, mint ha "elsiratod" a szüleid házasságát és utána kerül képbe apád új barátnője, akinek így még örülni is tudsz..
soha nem értettem ezt a basszunk ki apuval mert elhagyott típusú gondolkodást.....nyilván ha az új nő egy drogos állat akkor jogos hogy a gyereket ne vigye oda apu, de ha normális nő akkor milyen jogon tiltaná meg bárki, hogy apu párjával is találkozzon a gyerek??? nekem ez olyan bosszú szagú...........
Miután elváltak, az új feleséghez nyilván elviszi, mert az új feleséggel él és ahogy korábban megállapodtak a láthatásban, és ahogy kialakult a gyakorlat, azt folytatja... :) Gondolom nem lottón nyerte az új feleségét, tehát volt valamikor barátnő is, akit a gyerekek ismernek és nem a házasság után költöztek össze...
Ha még nem váltak el, csak külön élnek és az "új feleség" a szerető aki miatt lelépett, akkor az necces szerintem, nem vet apura jó fényt a bíróság előtt, főleg ha még el sem indult a válóper..
Sziasztok, látom régen nem irt senki a topikba, mégis megreszkírozok egy kérdést: Megtilthatja - e az anya, hogy az apa (miután elváltak) az uj feleségéhez elvigye a gyereket? Lehet, hogy kicsit egyszerű kérdés, de még új vagyok a témában.
Tamás, fordulj a kormányhivatal gyerekjogi képviselöjéhez. Akkor is jogod van a gyerekhez, meg a gyereknek hozzád ha bármilyen tiltás alatt lennél. Családjogban jártas ügyvédet keress meg. A gyereket nem hurcolja meg senki, légy nyugodt.
Feltételezem, nem feltétlen nekünk kívülállóknak szólt az üzenet.
Tudok olyan esetről, ahol felnőttek a gyerekek és nem javult a helyzet semmit.
Emiatt azt gondolom, most kell ütni a vasat, amíg lehet!!!!!!!!
Ami a gyámügyi eljárást illeti, nem a gyereket, hanem az őt nevelő szülőt fogják "meghurcolni". Levelezés, felek meghallgatása, felszólítás, majd bírság - ez a sorrend. Ugyanis a gyereket nevelő szülő kötelessége, hogy úgy nevelje a gyereket, hogy az kapcsolatot tudjon tartani a külön élő szülőjével, és ne forduljon ellene.
Egy másik topicban olvastam, hogy ez esetben - bár nehéz - de nem lehetetlen megállapíttatni az anya büntetőjogi felelősségét.
Feltételezem, hogy nem ez a célod, de a másik félnek is éreznie kell, hogy ránézve is kötelezően betartandók a törvények.
Semmi esetre sem szabad ennyiben hagyni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ne félj a hatóságtól, nem mumusok. Bármi is volt a különválás oka, attól még jogod van a láthatásra! (Feltéve, ha el nem tiltottak jogi úton.)
Ma van a kisfiam születésnapja.......húsvét hétfőn láttam utoljára......akkor is csak azért jött hogy elmondja már nem szeret és addig is csak azért szeretett mert mindent megadtam neki.........9-évig szeretett azután meg nem ........ez a foto tavaly készült ezt a számitógépet kapta tölem tele a kedvenc játékaival.........minden hétvégén együtt voltunk .........pénteken már az utcán várt a böröndjén üldögélve.....és alig vártuk hogy lássuk egymást........és ez elmult..........akkor és azota is nem múlik el perc hogy ne gondoljak rá...........megirtam a Tanárnénijének is .......segitsen mert nagyon szeretem és hogy élhet egy APA a fia nélkül??????a válasza az volt hogy törölt az iwiwröl..........ma van az ÉDESANYÁNAK is a szülinapja....a sors ha van ismételte önmagát ugyanis az ő szülei is elválltak és ő sem látogatta az ÉDESAPJÁT........én szeretem a fiamat de semmit nem tehetek.......erövel nem hozhatom ,probálkoztam gyámhatósággal ,de akkor ÖT hurcolnák meg a feleségem szerint.........viszakoztam......igéretet kaptam rá ha látni akar szolnak nekem.......azután a sok feltétel majd ekkor meg akkor.......az ismeröseim azt mondják ha megnől ujra eljön.........de az még nagyon messze van és ÉN .mindenap ugy kelek hogy az a bizonyos csomo az jelen van és fáj minden nap amit nélkűle kell eltöltenem ............Szeretlek kisfiam .és remélem egyszer minden más lessz..........és ujra eljössz hozzám..........és nem kell nélküled élnem ...........BOLDOG .SZÜLINAPOT
Nem akarlak elkeseríteni, de ez alapján nehezen fog Rád ismerni. Közösségi oldalakon kellene szerintem elsőként próbálkozni, majd a nyilvántartásokban. Sok sikert
Tudom hogy kissé nem tartozik ide a dolog,de már mindent megpróbáltam,és nem adom fel. Én egy 18 éves lány vagyok,93 ban születtem. Sopronban születtem,bár a szüleim elvileg nem ottaniak. Intézetbe kerültem,onnan nevelőszülókhöz. Keresem az édesapámat,aki mindennél jobban hiányzik. Aki ugy érzi vagy tudja hogy az,kérem irjon a nellie76@citromail.hu-ra vagy hívjon a 06304260413-on lécci. A mostani nevem Anna
Biztosan mindenki ezt mondaná, de nem gondolom, hogy az én hozzállásommal volna baj. Van már olyan beteg helyzet ami csak az idő múlásával oldódhat kissé. Én annyit tudok hozzátenni, hogy normálisan intelligensen fordulok minden helyzethez, mert a gyerekek lelki fejlődése szerintem ezt kívánná. Egyetlen dolgot szeretnék csak. Nyugalmat.
Mellékesen ha jól értem, még el sem helyezték a gyerekeket, akkor miért lennél megfosztva tőlük? Egy családterápia abban is segíthet, hogy meg tudjatok egyezni közös felügyeletben és valami gyerek- és különélő szülő-barát (nem kétheti) kapcsolattartásban.
Ha van rá mód, menjetek el még most családterápiára. Nem feltétlenül a házasság megmentése miatt, hanem hogy meg tudjátok beszélni a jövőt és tudjatok a gyerekek érdekében jól kommunikálni egymással.
Úgy áll a helyzet, hogy én is belépek a gyereküktől megfosztott apák táborába. Most válunk 20 év után, pontosabban most kezdődik, mert már csak bántani tudjuk egymást. Gondoltam, hogy itt hasonló helyzetben levőkkel tudom kitárgyalni a gondjaimat, ezért regeltem. Lesz bajom sok, mert a nejem igencsak nehéz eset. A 2 gyerekek ( 13, 8) erősen ellenem és a családom ellen neveli főként ezért vagyok itt.
Én még küzdök azért, hogy ne tudjanak megfosztani a gyerekeimtől, de egyre nehezebben bírom. Ha van esetleg olyan édesapa, aki szívesen megosztaná velem a hasonló történetét, vagy bármiben tudna segíteni, kérem, hogy írjon egy emailt!
Kedves Pocka, még ha igazad is van, vigyázz jobban, hogy a csalódottság ne düh és gyűlölet formájában csapódjon le, mert az nagyon ártalmas a gyereknek. Akármennyire is nehéz, ezt el kell fogadni, hogy a gyereknek az anyja az anyja, és az ellene irányuló agresszió a gyereket negatívan érinti.
A páromnak van gyermeke az előző házasságából. A 'ribanc' mindent megtesz, hogy ne láthassuk a gyereket. Milliókat vett fel a párom bankszámlájáról és feljelentette, hogy nem fizet gyerektartást a férjem. Hiába tudtuk, hogy hazudik és minden bizonylat, pénzfelvétel a kezünkben van, mégis majd' 2 éven át tartó ügy lett a feljelentésből. Az ügyészség úgy akarta lezárni az ügyet, hogy pártfogóhoz kell járnia a páromnak az elkövetkező 2 évben. Azt hittem, felrobbanok. Az én fejemben pártfogót annak jelölnek ki, aki börtönben ült és vissza kell vezetni az életbe. Természetesen ebbe nem mentünk bele, irány a bíróság! Az ügyészség nem merte bíróságra vinni az ügyet, lezárták. Úgy, hogy semmi sem történt.
Külföldön kezdtünk új életet, természetesen nem tudtunk menni a gyerekhez 2hetente. Sajnos. A párom így is majd ' belehal, hogy kb. 2 éve nem láthatja a fiát. Mit csinált a ribanc? Elment a gyámhivatalba és kérte, tiltsák el a páromat a fiától, mert káros a gyerekre nézve, hogy nem látogatja az apja 2 hetente. És mit tett a gyámhivatal? Eltiltotta az apukát a fiától egy évre. Hiszen ez a dolguk...
Sajnos folytathatnám a sort, mi mindent tett a ribanc, hogy minket bosszantson. Képtelen felfogni a drogos, alkoholista, hogy ezzel elsősorban a gyerekének árt. De hogyan is lehetne megmagyarázni egy ilyen mértékben sérült nőnemű lénynek, hogy a gyermeke érdekeit a saját bosszúja elé kellene helyeznie... sehogy... És milyen bosszú? Ő csalta meg a párom a házasságuk alatt.
Szóval... nehéz nem rosszat kívánni neki. Nekem nem is megy.
Szerintem elbeszélünk egymás mellett. Én csak azt akartam mondani, hogy több nő van, aki önállóan el tud látni gyerekeket.
Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy mindkét (ti. anyai/apai) szerepet látnia kell a gyereknek, illetve hogy egy jó családban nem is baj, ha akár egyik szülő sem képes önállóan gondoskodni a gyerekekről, ha együtt jól csinálják.
Sajnos a feleségemnek elment a józan esze, ő nem mond semmit, amit neki mondanak, azt nem érti.
Mint kiderült soraimból elváltunk mi is a két fiú meg nálam. Bár nálunk az a helyzet, hogy apu leszarja őket magyarán. És nem vagyok benne biztos, hogy nem ez lett volna, ha együtt maradunk is, csk akkor itthon szarja le és teszi tönkre az életünket - így talán nem rombol akkorát.
"hogy általában az anyukák alkalmasabbak arra, hogy megadják azt az odafigyelést, amire a gyerekeknek szüksége van, ezért több olyan apa van, aki önállóan nem tudná ellátni a gyerekét, mint anya."
Ezzel nem értek egyet. Szüksége van az anyára, de nem csak az anya adhatja meg azt, amire szüksége van. Sőt! Ha egy apa/férfi akarja minden további nélkül meg tud tenni minden olyat, mint az anya. Szerintem. Én legalábbis azt látom, hogy helyt tudnak állni. Bár az optimális tényleg az, ha van apa és anya. Mióta van új kapcsolatom és jól működik a gyerekek terén is azóta tudom ezt, hogy hogyan is zajlik a gyermeknevelés, hogyan is vannak elosztva az úgymond feladatok - hogyan is néz ki egy család. Na mindegy, ez az én lelki málhám.
Szóval szerintem sztereotípia az is, hogy az anya "jobban" tudja ezt. Ha objektíven nézzük igazából 9 hónapos előnyben van, amit ha nagyon akarunk gyorsan behozhatunk (mármint férfiként/apaként).
Indulatosan írtam az előző kommentem, mert haragszok az exre, hogy tényleg leszarja őket és kifelé mást mutat és ettől kész vagyok. DE úgy gondolom, hogy vannak olyan nők, akik igenis rosszat tesznek, rossz döntést hoznak, csúnyán elbánnak azzal, aki nem érdemli meg. ÉS igen, itt jön a szokásjog, amivel jogilag sajnos nem nagyon lehet mit kezdeni.
A volt feleséged nem kommunikatív a témával kapcsoaltban? Nagyon makacs/buta?
Igazából Terika, az a baj, hogy nem apák meg anyák vannak. Hanem jó szülők meg rossz szülők. És persze csúnya előítéletek, mert apaként is jól tudom, hogy általában az anyukák alkalmasabbak arra, hogy megadják azt az odafigyelést, amire a gyerekeknek szüksége van, ezért több olyan apa van, aki önállóan nem tudná ellátni a gyerekét, mint anya.
De az előítéletekkel pont ez a baj. Hogy többször igazak, mint amikor nem, de amikor nem, akkor hatalmas bajt okoznak.
És a magyarországi szokásjog, hogy a válás után tipikusan az apukáknak csak gyerektartás fizetési joguk van, de minden más gyerekkel kapcsolatos joguktól megfosztják őket, a kétheti láthatás meg egy gyerekimádó apukának szinte egyenlő a halálra ítéléssel.
Én minden nap órákat töltöttem a gyerekeimmel, _mindenben_ elláttam őket, mikor velük voltam (igen, a pelenkázástól az orvoshoz hordáson át az esti meséig) addig, míg a feleségem nem gondolt egyet - egy ügyvéd által feltüzelve, aki azt mondta, hogy "úgyis maga nyeri a pert, az apa nem tehet semmit" -, el nem vitte őket, míg dolgoztam. És ezt a magyar jog hagyja.
Ha Tőled vitte volna el a gyerekeidet az exed és Te láthatnád őket kéthetente, megértenéd a keserűségem.
Olvasgattam ezt a topicot. Igen megoszt engem ez a téma, mivel én is bíróságra vittem anno a gyermekfelügyelet jogát (mint anya ugye). Megvan a jogi forma a gyerekeket olletően.
Nagyon sajnáltam az exemet, de annyira megbízhatatlannak tartottam, hogy úgy gondoltam muszáj ezt a lépést megtennem, mert mindig csak hitegetett, de sosem tartotta be az ígéreteit. A gyerekekkel is így volt. Mindig nagyokat mondott, főleg mások előtt hangoztatta azt, hogy ő hogy imádja őket meg így meg úgy meg amúgy. És közben meg már akkor sem foglalkozott velük, amikor még együtt voltunk. Mert ő fáradt volt, mert ő így, mert ő úgy. Aztán megvolt a gyámügyi tárgyalás stb. Aztán kaptam is a fejemre tőle, utolsó mocsok stb. Meg is ígérte, hogy majd ő megmutatja, meg majd elmondja hogyan is volt meg minden. 4 éve vagyunk külön. Mostanra már eljutottun odáig, hogy félévente egyszer hívja fel őket és talán évente egyszer meg is látogatja a két kisfiát. Pedig ő imádja őket... És végős soron azért írtam ide most, mert annyira tudom, hogy veri, verte a nyálát, pont így mint a topic címe, hogy micsoda alattomos dög vagyok és elvettem őket tőle. Nem vettem el, sőt még csak nem is tiltom, sőt szinte könyörögni szoktam neki, hogy legalább beszéljen velük... megérdemelte.
Azonban úgy gondolom, hogy nőből is van elég gátlástalan mocsok - magamat mondjuk pont nem tartom annak, akik megkeserítik a rendes apák életét az ilyen genyó húzásokkal, mint a gyámügyi tárgyalás, láthatás stb. Az ilyen apukáknak üzenném, hogy kitartás! a gyereke értékelni fogja a küzdelmeit még ha anyuka kézzel-lábbal is hadakozik ellene. Egyszer fel fog nőni az a gyerek és ha megtezs minden tőle telhetőt az a szülő akkor nincs mitől félnie.
