Továbbfűzve: érdekes lenne akár egy külön topicot nyitni és meghívni mindenkit, akinek erről közvetlen élménye van. Megismerhetnénk a különböző szempontokat. Biztos vagyok benne, hogy sokkal érdekesebb korrajz kerekedhetne belőle, mint bármilyen történelmi tanulmány.
Egy alkalommal Lakitelek-Tőserdőn a nyaralónkban igen különböző politikai nézeteket valló, zömmel orvosokból, de volt közöttük politikus, volt KEOK főnök is kivételesen a politikára /II.VH, 1956/ terelődött a szó. Volt közöttünk olyan főorvos is, kit kőkemény baloldali politikusnak tartottunk, s emlitettem már a KEOK főnököt, ki meggyőződéses kommunista volt, az a fajta, ki családjával igen szegényen élt a háború elött, s neki e rendszer valóban csak jót adott. A többség más volt. Itt beszéltünk egyik belgyógyász főorvos kollégámmal, ki a Rádió körüli harcnak volt fiatalon szemtanúja, én a Köztársaság téri harc, s az azt követő lincselés áldozatait láttam, s a Kossuth téren történtekről még a rendszerváltás elött is igen sokat hallottam. Apámtól is, ki mint orvos ellátott mindenkit, kit tudott, de nálam néhány évvel idősebb barátaimtól is. Melocco Miklóstól is, ki a szegedi 56-os emlékművet alkotta. Már korábban írtam a "trehányul" felakasztott határőrről.
Szóval a kép szinesedik, ha más véleményeket is meghallgatunk.
Már bőven a rendszerváltás után hallottam egy riportot egy olyan nőtől, ki 1956-ban az USA követségén dolgozott, s régóta kint is él. Beszélt arról, hogy az ami tengerészgyalogosok szinte könyörögtek, hogy hadd menjenek ki néhányan a Kilián laktanyához, de nem engedték őket:-((( A hölgy véleménye szerint Hruscsovék már hazarendelték a szovjet erőket, sőt a Pravdában már megjelenés elött állott a végleges kivonulásról szóló cikk, mikor az amerikaiak kijelentették, hogy Magyarország nem tartozik az érdekszférájukba!!! Ha igaz lenne a történet, akkor szörnyű, engem legalábbis átmenetileg megrázott, de rájöttem ez a nagyhatalmi politika. Elötte ment a propaganda a Szabadeurópában, s a tettek mezején pedig a kihátrálás. Az USA ismét ingyen reklámhoz jutott magyar vér árán:-)))
Igen: Éppen ezért is tartanám fontosnak a beszélgetést. Sokkal reálisabban láthatnánk az akkori eseményeket. Ezt már rég meg kellett volna tenni.
üdv-asta
Kedves asta,
hasonló a vélekedésünk. Én nem azt akartam mondani, hogy az emlékeidet manipulálták, csak azt, hogy a Spektrumon látottak ha igazak, akkor mindnyájunké manipulálódik valamennyire a késöbb látottak, hallottak alapján. Ez a Te és az én emlékképeimen sem fog már változtatni. Az utolsó mondataiddal pedig minden tekintetben egyetértésem. Érdekes ha e fórumon különböző korú, különböző helyen tartózkodó, s más temperamentumú emberek összevetik impresszióikat egy eseményről. Mindegyik tartalmazhat részigazságokat, s ezekből tevődhet össze egy kerekebb, többoldalú ismeret.
Nem egészen értettem, mennyiben van köze az általad leírt befolyásolásnak az én emlékeimhez.
Az én emlékeim azok a mondatok és a képek. Mindegy. hagyjuk:
A lincseléseket illetően pedig már írtam, hogy akkor és ott már apám is elitélte.
Az én véleményem is - befolyásoltságtól mentesen is - ugyanaz:)))
De folytathatnám - a mai szituációra vetitve - ezeket az élményeimet csak a tisztánlátás kedvéért írtam le.
És ezek után még annyit, hogy ma már semmi értelmét nem látom az ilyesfajta pereknek.
Igazi beszélgetéseknek annál inkább.
Kedves asta,
ha jól emlékszem egy kislánnyal csinálták meg azt a kisérletet, hogy hypnosisban manipulálták - a szülők beleegyezésével. Valamikoron egy árúházban rövid időre eltünt. Ennyi valóban megmaradt az emlékezetében. A késöbbiekben a "szájába adtak" bizonyos történetet, s a kisérlet végén részletes beszámolót kapott a néző elött az elrablóról, részletes esetismertetést:-)))
Én már 14 éves voltam 56-ban, de már az én történeteimet is motiválhatták a mások által mondottak, hallottak, látottak:-)))
Mindenesetre empáthiás vagyok veled. Én véletlenül láttam a Köztársaság téri lincselés áldozatait a temetőben, nagybátyám holttestét keresve, ki a forradalom kitörése elötti napon hunyt el rákban, s belőlem sem lehet kitörölni ezt a képet. Már felnőtt fejjel olvastam el egy nyilván szubjektiv esetközlést a Köztársaság térről, ami óráról órára írta le az ott történteket, de már felnőttként is depressziós lettem az olvasottaktól. Lincseléssel bárhol, s bármelyik oldalon is történjék nem vagyok "vevő".
Amint láthattad -talán észrevetted - éppen ezért érzelememlékekről írtam. Szerintem viszont éppen ezért (ti. mert érzelememlékek) megfelelő értelmezéssel a legmegbízhatóbbak. Vagy rosszul gondolnám?
Egy gyerek, aki nem érti pontosan miről van szó, hall bizonyos mondatokat, amelyek szó szerint ragadnak meg az emlékezetében, ez nem hiteles? Mint mondtam fogalmam sem volt (emlékszem, mennyire foglalkoztatta a fantáziámat) mi az a dum-dum golyó. Ezt hallottam akkor. Fél órával a lövöldözés után. Meg azokat a mondatokat, amiket leírtam. Ez szerinted nem hiteles?
Amit pedig láttam, az már nem is érzelememlék, hanem képek, amiket az agyam tárolt és rögzitett.
Nem tudom persze, hogy pontosan mi történt, hiszen -szerencsére- nem voltam ott. Csak előtte, meg utána. Én csak az akkori kommentárokat hallottam felnőttek szájából.
Éreztem az akkori hangulatot (ez már biztosan nagyon irányitott - a szüleim nézőpontja által). Olyan helyen laktunk, hogy az ablakból nézhettem végig minden fontos eseményt. A temetést, a menekülöáradatot, aztán a tele börtönt, majd az orosz tankokat. Mindent.
Egy apró észrevétel topic-címeinkhez, mint ahogy már másutt is elkövettem:
"Végre bíróság egy ávósnak, Horn mikor?"
Nem elemezem, psychiatriai könyvek esetismertetései között szerepelnek ilyen mondatok, kérdések:-)))
Ahogy átlapoztam a topicot, s el is olvastam a topichoz szóló általam korrektnek minősített véleményeket megállapítottam, hogy én 14 éves voltam 1956-ban, tehát tán korelnök e topicon:-))
A mváron éltek és PuPu, Derek közötti beszélgetéshez csak annyit tennék hozzá, hogy a memórialebeny az érzelmekkel kapcsolatos emlékeket tárolja. S ezek nem függetlenek az életkortól sem. A múltkoriban a Spekrumban láttam egy igen érdekes műsort, melyben kiderült, hogy hogyan manipulálható az emlékezet. Nem rossz szándékú manipulálásról írok.
Másutt már írtam a Köztársaság tér környékén, majd lakásunkon észlelt 56-os ambivalens emlékképeimről, igy itt nem ismétlem önmagam.
Amikor obsitos lettem tartalékos tisztként találkoztam meglincselt, s túlélő határőrrel, ki azt mondta, hogy "trehányul akasztották fel" - elötte összeverték. Valóban fogatlan volt a pali, a trehánysáhgoz pedig érthetett, mert hentes volt a vágóhídon. Mellékesen a megbízható srácokat vitték többnyire a határra, egyszerü vidéki srácokat, kiknek családját nem tartották ellenségnek.
"Te azt írtad 6 éves voltál 56-ban. Ugye. Akkor te nem élted meg az un. határsávokat.
Ha Mosonmagyaróvárra akart valaki utazni, htársáv engedélyt kellett kérni. "
Igaz en gyerek voltam de azert emlekszem ra, a nagyapamnak,mint kanizsai taxisofornek hivatalbol jart a hatarsavengedely. Hiszen eleg gyakran elofordult,hogy a varosbol eppen Letenyere , vagy Becsehelyre vagy Zakanyba kellett valakit vinnie Es o vitt magaval szinte minden hetvegen horgaszni es halaszni az ortilosi, beleznai, gyekenyesi folyoszakaszokra.
Bocsánat félreértés, a rendes katonai szolgálatomat nem mint határőr töltöttem. Az országos légvédelemnél voltam, csak bent a határzárban. A Sumavában nemigen voltak lakosok, mert az összes németet kitelepítették, az odatelepített magyarok meg visszalógtak nagyrészt még 48-49-ben.
A sorozott határőr katonákat nem nagyon rühelte a gyér lakosság (nem jobban, mint bármilyen más katonát) de a határőr tisztektől azért észrevehetően jobban tartottak, mint a sima katonatisztektől.
Az STB-s (AVH, III/III) alakokkal azonban senki sem állt szívesen szóba még a 80-as évek végén sem. És azért egy ekkora városban, mint Komárom, nagyjából mindenki tudta kik azok. Mármint a hivatásosokról.
Viszont még a 70-es évek végén sem tudtam egyetlen egyszer sem elmenni Győrbe anélkül, hogy valami baromarcú civilruhás akármi ne szórakozzon velem (meg mindenki mással) a vonaton. Hová megy, minek megy, igazolja magát, mindezt olyan paraszt módon, hogy az ember a legszívesebben ledobta volna a vonatról. Pedig Győr még vagy 50 km az osztrák határtól
Te azt írtad 6 éves voltál 56-ban. Ugye. Akkor te nem élted meg az un. határsávokat.
Ha Mosonmagyaróvárra akart valaki utazni, htársáv engedélyt kellett kérni. Apám is járt horgászni a Szigetközbe. Határsáv nélkül oda nem lehetett menni. A vonatokon állandóan igazoltattak. Még a gyerekeket is. Előszeretettel szedegették le a vonatról a fiatalokat. Volt ott minden.
egyébként is, lehet, hogy te nem féltél, mi meg féltünk. Ezen nem lehet vitatkozni.
Csak eppen nem errool volt szo, hanem arrol ,hogy a helyi lakosok a hatar kozeleben feltek-e a hataroroktol. Vagyis pl tetoled a hatar kozeleben lako paraszt aki ott szantott a hatartol mondjuk 500 meterre, vagy a faluban ha bementel a kocsmaba akkor messze elhuzodtak toled, mert itt az AVo.
Hát a jugó határon biztos nem volt túl veszélyes, de én egy évet szolgáltam a nyugatnémet határon, bent a határzár mögött. Aztán még kétszer behívtak öt hétre tartalékosnak a határőrökhöz műszaki tisztnek (pont a második alkalomnál lőtek halomra egy endékás családot egy 4-5 éves gyerekkel, Dévény mellett- ez már a 80-as években volt).
Pontosan ismerem a határzárok felépítését, a "határőrzés" módját. Szó sem volt a PuPu által említett "államhatárok védelme és a határrend fenntartása" c. népi eposzról. Az egész rendszer felépítése olyan volt, hogy csak a kifelé történő határsértést tudták megakadályozni. Mint a műszaki akadályok, mint a riadó előírás csak erre volt hatásos.
Bizonyára a mi rendszerünk jóval rázósabb volt a 70-es, 80-as években mint a magyar, de bizonyára nem volt rázósabb az 50-es évek magyar rendszerénél.
S ne feledjük, a határsértés kihágás. Viszont ezért a kihágásért a 40 év alatt néhányezer fegyvertelen(!) embert kivégeztek a határon.
Csak hát trebikém az itten a baj, hogy nem azzal indult a történet, hogy egy kiskatona elvesztette a fejét, hanem azzal, hogy a hatalom hidegvérűen belegéppuskáztatott a tömegbe.
Van azért különbség egy hangyányi...
:O)))
Azt én is. Azt is, hogy annyira be van szarva, hogy belegéppuskázik a tömegbe.
De azt is, hogy utána ezért elítélik lyól. Vagy őt, vagy a parancsnokát, vagy mind a kettőt.
Tudod Trebi, mindig utáltam a fel nem robbant kézigránátokat összeszedni, aztán ujból eldobálni.
Sose tudhattya az ember.::)))
El tudom képzelni, hogy 20 éves korában valaki be van sz@rva.
Főleg, ha még oka is van rá.
"Meg ez a PuPu, ez olyan jókat mondott a határőrökről... Akiktől ugye nem kellett félni, nem bántottak azok senkit... "
Hat en hatarmenti varosban eltem gyerekkoromban es nem emlekszem ra,hogy feltunk volna a hataroroktol. A Murara es a Dravara jartunk horgaszni es halaszni kb 55 ota amiota a nagyapamnak ott kisszerszamos halaszengedelye volt, es eleg sokat jartam arra vele es nem emlekszem ra,hogy az ottani zakanyi hatarvadaszoktol feltunk volna. Meg aztan a csalad egy resze is odavalosi volt.Ismertuk az osszeset.
Tudja a rosseb, mi volt, hogy volt. Azért: ha belegéppuskáznak egy fegyvertelen tömegbe, arra nehéz mentséget találni.
Meg ez a PuPu, ez olyan jókat mondott a határőrökről... Akiktől ugye nem kellett félni, nem bántottak azok senkit... Persze. Legtöbbjük.
Ja. Mint a Dudásnak.
Jelzem a bíróság eléggé pontosan körülírta végül is, hogy mi történt.
Aztán, - mint az egyszeri lány Mátyás királynak, - adott is nektek valamit, meg nem is.
Hadd nyugodjon meg az az egyszerű kis lelketek...
:O)))
"Az pedig, hogy az emberek rettegtek volna a határőröktől, - már megbocsáss, de nem igaz. Mi okuk lett volna, -
hiszen a feladatuk pontosan az volt, ami ma is,- az államhatárok védelme és a határrend fenntartása."
Igen. Ezt az eseményt biztosan nem tudom érzelmek nélkül szemlélni.
Éppen ezért, az abból az időből származó érzelememlékek, ugy gondolom, elég hitelesek az akkori hangulat jellemzésére.
Történelmi orákulumnak persze, hogy nem képzelem magam, viszont elég közelről láttam, amit láttam.
Ami Vági százados bestiális meggyilkolását illeti ( ha ő az, akit felakasztottak) azt minden jóérzésű ember elitélte. Nagyon jól emlékszem apám véleményére.
Az akkori bosszú-lincs hangulat pszihológiailag érthető. Gondolj bele: ártatlan asszonyok és gyerekek, fegyvertelen emberek voltak az áldozatok. Többségükben gyári munkások. Pár napra téboly szállta meg a várost. Később pedig a rettegés.
Ami pedig a határőrséget illeti, hidd el, az AVO mint név, függetlenül, milyen szinű mindegy volt. Ellenség volt, akitől félni kell. Igy éreztük. Ez van.
Más dolog, ma, hideg fejjel végiggondolni ezt. Láthattad, írtam erről is.
Sok év telt el és tőlem távol áll a bosszúvágy. Sokkal inkább az események magyarázatára és a gyűlölet feloldására törekednék. Ez viszont tisztázás nélkül nem megy.
Üdv-asta
Kedves asta, sajnos, nem értünk egyet...
Miután nem lehet mindenki Móvári, ezért aztán én pesten éltem át azt az időszakot, - kilenc éves voltam, - gondolom, te se több sokkal...
Bennem is megmaradtak emlékképek, én is tudok erre-arra emlékezni abból, amit láttam, meg amiről a felnőttek beszélgettek, - de hát én azért nem tekintem magam ettől átfogó történelmi orákulumnak. Remélem, te sem.
A megöltek egyikét Vági századosnak hívták egyébként, - az ő nevére azért emlékszem, mert bestiális kegyetlenséggel ölték meg azok, akiknek unokái ma is bosszúért lihegnek.
Az pedig, hogy az emberek rettegtek volna a határőröktől, - már megbocsáss, de nem igaz. Mi okuk lett volna, - hiszen a feladatuk pontosan az volt, ami ma is,- az államhatárok védelme és a határrend fenntartása. Ne kövesd el azt a hibát, hogy összemosod az ÁVH politikai nyomozó szeveivel, - nem ugyanaz, - mint ahogy a sorozott ÁVH állomány sem azzal foglalkozott, hogy az andrássy út 60-ban kegyetlenkedett volna...
Egyébként nem tudom, hogy milyen prekoncepciót igazolna Dudás mosolya, - szvsz nem volt elmebeteg, - márpedig épeszű ember nem mosolyog akkor, amikor tudja, hogy a következő percben a tömegbe lövet.
Érdeklődéssel olvasgatlak, - megint bebizonyosodik, hogy még a logikus elmét is ki tudják akasztani a tömeghangulat.
Hmmm...
:O)))