Mostanában töltöttem le (jó, jó, tudom) egy Arbete Och Fritid lemezt a netről, azóta nem enged ez a zene. Van valakinek tippje, másolata ( :-)) ) vagy bármi, mert nekem kell a többi is. Ha esetleg, akkor előre is kösz.
Egye fene, mondok egyet: The Muffins. Nem annyira avantgárd (mint amennyire canterbury), de azért az átlag progrock hallgatónak eléggé élvezhetetlen. Tehát jó. ;-)
Egy - illetve két - ma esti koncertre invitállak Titeket; mégpedig a 18 és 21 órakor kezdődő Solaris Fusion-éra a budapesti Planetáriumba a Népligetbe.
A koncertek zenei tartalmának nagy részét a már-már klasszikusnak számító Solaris dalok adják, de az új formációnak saját új szerzeményű dalai is előadásra kerülnek.
Külön felhívnám figyelmeteket a koncert rendkívüli látványelemeire, melyek a kupolára lesznek orientálva!
Szóval, ha szeretitek az igényesen megkomponált progresszív (űr) rockot, akkor gyertek el este feltétlen!
Jegyárak: 2800Ft / koncert, melyeket a mai napon a www.solarisfusion.hu oldalon olvasható helyeken kívül a helyszínen is megvehetitek!
A jegyek nem helyhez kötöttek, tehát érkezési sorrendben lehet elfoglalni az ülőhelyeket!!!
A Miriodor a legújabb lemezével felkapaszkodott a csúcsra. Az eddigiek is az avantgard-RIO egyik legjobb együtteséve tették, de ez a lemez... na nem akarok szuperlatívuszokat... nagyon odatették magukat. Immáron a RIO két jelenlegi legjobb együttese is az Amerikai kontinensről való. És egyik sem az USA-béli. Érdekes. Szóval amíg ilyen lemezek jönnek ki, addig van remény...
Nem a topic vénájába vágó, de ahhoz hasonlóan csak a "boldog kevesek" zenéje: A Caravannak a "The Unauthorised Breakfast Item" c. 2003-as lemeze. Engem már az is meglepett, hogy ezek az öregfiúk egyáltalán még zenélnek, nem ám az, hogy egy ilyen jó lemezt dobnak össze. Mondjuk ezzel már tartoztak vagy huszon-harminc valahány éve. De most végre sikerült.
Nem egészen olyan mint a korai nagy klasszikusok. Nem is olyan jó, igaz, hiszen mi lehet annyira jó mint a 2.-3.-4. lemezük? De van benne valami... valami letisztultság, nyugalom, fenségesség. Ez egy tipikusan olyan lemez, amire egy keményvonalas, vagy "újdonász" progrock (meg ugye progmetál) rajongó csak legyint. Tele van lassú, nyugodt, lírai számokkal, szép lágy gitár- és szaxofonszólókkal. Egy más korszak zenéje... Aki viszont tudja mi a dörgés, annak nagyon fog tetszeni.
Szóval ezek a Canterburyek valamit nagyon megtanulhattak anno. A múltkor a The Muffins (távolabbról ők is Canterbury stílus) új lemeze, most meg ez. És ott van még az In Cahoots is, amelynek egyre jobbak a lemezei... Néha még van egy kis fénysugár a mostani sötét éjszakában.
A Mars Volta viszont nem progresszív metal, sose volt az. Progresszív metal a Dream Theater nevével fémjelzett, szerintem rendkívül unalmas zene (hasonló zenét játszik, de szerintem egy fokkal jobbat az Enchant, a Fates Warning, a Pain Of Salvation, az Ayreon).
Aztán ott van az extrémebb vonulat, amit nem tudom, hogy hívnak illetve van-e egyáltalán neve, ami alapvetően kőkemény metalzene, sokszor helyenként hörgő énekkel. Viszont progrock, jazz, ambient, esetleg klasszikus elemek bőven vannak benne. Ide sorolnám a lentebb említett Maudlin of the Well, Ephel Duath (inkább az első lemezüket), a Sleepytime Gorilla Museum zenekarokat. Ezek éppen a stílusok - gyakran egy számon belüli - váltogatása miatt a fentieknél mérföldekkel változatosabb, "betegebb" és szerintem jobb zenét alkottak.
De a Mars Volta - bár szintén számos stíluselem felfedezhető zenéjükben - a metal zenétől nagyon messze áll.
A Maudlin of the Well nagyon ott van... Tulajdonképpen hagyományos értelemben vett rockzene alig van benne. Viszont van black metal (mondjuk a néhol hallható hörgéseket talán kihagyhatták volna), ambient (bár ahhoz nem értek, de szerintem ez kb olyasmi lehet), jazz és néhol klasszikus zene is. Mindez sokszor egyetlen felvételen belül. Mindez igaz a zseniális Bath lemezre, a többit nem ismerem.
Osztom a véleményed, olyannyira, hogy éppen öt percel előtted írtam be szinte ugyanezt az Ulver topikba :) Sajnos az tényleg nem olyan jó. Az előd zenekarukat a Maudlin on the Well-t ismered? Én sajnos nem.
A Choirs of the eye maradandó kedvenc lett, minden hallgatásnál újabb szépségek jönnek elő (ennyiben hasonlít a Soft Machine-ra), az új lemez viszont messze nem ilyen jó sajnos:/
Csak a saját nevemben beszélek. Én úgy érzem, hogy a tradicionálisabb progresszív rockból (annak avatgárd részeiből) való indulás, vagy az "azon az alapon állás" inkább garanciája a minőségibb zenének, mint akár a metálos, akár az ambientes, akár az indie-szerű, vagy postrockos megalapozás. Tehát az én szempontomból jó a meglátásotok: Nekem se a Guapo-féle elég monoton, és szegényes hangszerelésű (bár instrumentális- ez jó pont) zajzene-metál kombináció, se a Mars Volta-féle direktebben progresszív metál nem tetszik. Rengeteg ilyen új együttes van, akiknek már olyan távoli a progrock hogy nem is tudják mi az, viszont nagyon újak meg eredetiek meg frissek, stb. próbálnak lenni. Nekem meg úgy tűnik, hogy kevésbé eredetiek, mint akár a progrock klasszikusai. Akiket ugye, legalábbis újítás terén meg kellene már haladni, hiszen azt a fajta zenét se lehet játszani örökké az unalomba fordulás veszélye nélkül. De ezeknek az újaknak a nagy része nem hogy meghaladni, hanem azt a szintet elérni sem tudja. És ez eléggé nagy kár.
A múltkor erről eszmecseréltem egy szakértővel. Mondok neki: Cseszdmeg, ismersz valami jó progrockot, amit még nem ismertünk eddig? Aszondja, tegyek le erről az ideámról. Alighanem itt a vég, már mindenen túl vagyunk. Amit nem ismerünk, azt már nem is érdemes, úgyse tetszene. Nekem is ez a félelmem már évek óta, de én mindig reménykedem. És úgy fél szökőévente ált. fel is fedezek valamit, ami cáfolja eme fenti borús kilátást. De hát ez elég kevés. De lehet hogy bennem van a hiba: Egyre finnyásabb vagyok.
Bár nem akarok senki nevében nyilatkozni, de nekem az jött le a fórumot olvasva, hogy az ide írók nagyrésze inkább a 70-es évek progresszív/avantgarde rock zenéit illetve azok mostani leszármazottjait, örököseit hallgatja.
A Sleepytime Gorilla Museum pl. szerintem elég érdekes és remek zene, de inkább avantgarde metál vagy mi, ha ilyen fémesebb (metal közeli) progresszív zenék érdekelnek akkor olyanokra keress rá, mint az Ephel Duath, Kayo Dot vagy a Guapo. A SGM-ről még annyit, hogy az énekes, hegedűs lánynak, Carla Kihlstedt-nek megjelent egy csodás szóló lemeze ("2 Foot yard"). Se nem rock, se nem metal, valahol inkább a jazz, komolyzene és avantgarde háromszögében lehetne elhelyezni.
Én személy szerint meg a japán progresszív/avantgarde zenékre vagyok mostanában rákattanva. Ha nyitott vagy az ilyesmire, ajánlom hallgasd meg a Ruins "Tzomborgha" című albumát... :)
Visszaolvasva az előzményeket, lehet, hogy a jelenlevőknek a PT túlságosan "kommersz" muzsika, de ez nem mondható el minden felvételükre. Főleg nem a PT-vezér Steven Wilson side-projectjére, az IEM-re (Incredible Exploding Mindfuck :) nem. Mondjuk azt én nem is szoktam túl gyakran hallgatni...
Most találtam rá erre a fórumra, lehet, hogy benézek majd időnként. Szerintem a Mars Volta és a Porcupine Tree az a két prog zenekar az utóbbi években, akik tényleg hoztak valami újdonságot, bár teljesen eltérő vonalon mozognak. Ők azok, akik nem váltak unalmassá (legalábbis eddig), akik meg tudtak újulni és - ami szintén fontos szempont számomra - nem bújtak valamiféle "elefántcsonttoronyba" saját zsenialitásuk és meg-nem-értettségük tudatában, hanem nagyon is emberközeli és sokszor - jó értelemben véve - izzadságszagú, amit csinálnak. Nem véletlen, hogy a fanatikus progrockereken kívül is komoly, növekvő rajongótáboruk van.
A Sleepytime Gorilla Museumot ismeritek? Most kezdtem el hallgatni a Grand Opening And Closing lemezüket, úgy látom, hogy ők is nagyon eltaláltak valamit :)
Miben áll a félreismerés? Azt hiszem (eddig úgy tűnt) hogy szereted az elvont zenéket is. Tehát neked nyugodtan ajánlhatok egy RIO együttest, nem fogsz tőle világgá futni.
