Keresés

Részletes keresés

nereusz1 Creative Commons License 2016.05.07 0 0 22370

Most kezd előkerülni az OSZK  Elektronikus Könyvtár feldolgozásában. Érdekes, csaknem mindent lefordítottak 1945 előtt, amire H. B. hivatkozik. Még senkinek nem jutott eszébe könyvtári kölcsönzési adatok alapján utána menni, hogy mire terjedt ki Hamvas Béla szellemi érdeklődési köre.

nereusz1 Creative Commons License 2016.04.13 0 1 22369

 

 

„A zsoltár egyébként elmondja, hogy egy napon egy munkás reggel elindult megnézni a fölkelő napot. Ugyanakkor több más munkás is elindult, más városokból, más országokból, anélkül, hogy megbeszélték vagy közösen elhatározták volna. A munkások ezren és ezren indultak el a városokból, telepekről, szegényházakból, pincékből, elindultak fel a hegyre, hogy megnézzék a felkelő napot. És akkor a gyárosok hivatalnokokat küldtek a munkásokhoz, és azt mondták: gyertek dolgozni, mert nem kaptok fizetést. A munkások pedig azt felelték: mi elmegyünk és megnézzük a felkelő napot. Akkor a gyárosok megint más hivatalnokokat küldtek és azt mondták: gyertek dolgozni, mert nem kaptok fizetést és éhen haltok. A munkások pedig azt felelték: Mi elmegyünk fel a hegyre és megnézzük a felkelő napot. Akkor a gyárosok maguk mentek a munkásokhoz és azt mondták: gyertek dolgozni, mert nem kaptok fizetést és éhenhaltok, és  éhenhalnak a ti asszonyaitok és gyermekeitek is. A munkások erre azt felelték: mi elmegyünk, fel a hegyre és megnézzük a felkelő napot – mi még nem láttuk felkelni a napot sohasem – mi még nem voltunk hegytetőn sohasem – mi még nem léptünk zöld főre sohasem – mé még nem szívtunk hajnali friss levegőt sohasem – mi mindig csak dolgoztunk és dolgoztunk és dolgoztunk sötét, fekete, dohos gyárakban – mi most fölmegyünk a hegyre és megnézzük a felkelő napot – és ha éhenhalunk, hát éhenhalunk – ha gyermekeink és asszonyaink elpusztulnak, hát elpusztulnak – mi most felmegyünk a hegyre és friss zöld fűre lépünk és hajnali levegőt szívunk és megnézzük a felkelő napot. – És akkor a gyárosok kértek katonaságot és rendőrséget, és fegyverrel akarták visszavinni a munkásokat a gyárba. De a munkások tovább mentek fölfelé a hegyre. A katonák ekkor lövésekkel próbálták visszakergetni a munkásokat a gyárakba, de ezek azt mondták: öljetek meg bennünket, de mi fölmegyünk a hegyre és megnézzük a fölkelő napot.”

 

  - Hamvas Béla: Ördöngösök. Regény. (1928-1929) Bp., 2015, Medio K. 155-156. p.

nereusz1 Creative Commons License 2016.04.09 0 0 22368

 (A „KALIMA” és Ron, a papagáj)

 

„…Azért emlegettem Tobyt, mert a múlt héten Jokohamába menet átutazott Alexandrián. Tőle kaptam ezt a dögöt: kénytelen volt eladni, olyan botrányt okozott. Tudniillik pompásan beszél, igaz-e Ron, mi? Fingani, fecserészni egyformán tudsz, ugye? – A papagáj halkan füttyentett, leszegte a fejét. – Helyes, derék fickó vagy – bólintott Scobie, aztán ismét hozzám fordult: - Drágán adta Toby, fantasztikusan drágán. Mondjam el, hogy miért?

Hirtelen látszólag minden ok nélkül olyan nevetőgörcs jött rá, hogy kétrét görnyedt, orra szinte a térdét verdeste, de halk süvítés tört ki belőle, mint egy kicsike emberi búgócsigából, végül úrrá lett paroxizmusán, miután néhányszor hangtalanul megcsapkodta a combját.

– A világ még nem látott ekkora botrányt – kezdte. – Toby kihozta magával Ront a szárazföldre. Tudta, hogy tud beszélni, de arról fogalma sem volt, hogy arabul is tud. Egy kávéházban ültünk és diskuráltunk (öt esztendeje, hogy nem találkoztunk!), amikor Ron hirtelen rákezdte. Arabul. A Kalimát mondta fel, tudja, az egy nagyon-nagyon szent, tilalmasan szent szöveg a Koránból. Egyszóval a Kalimát darálta, és minden második szóhoz fingott egyet, ugye, Ron? – A papagáj újabb füttyentéssel adta tanújelét helyeslésének. – Olyan szent szöveg az a Kalima – magyarázta Scobie – ,hogy pillanatokon belül dühöngő embergyűrű vette körül. Tudtam, ha egy nem mohamedán vallású személyt rajtakapnak, hogy ezt a szöveget szavalja, abban a minutában megfogják és körülmetélik! – Szeme megvillant. – Szegény Tobie, képzelje csak el, micsoda sors: az ember gyanútlanul partra száll, és erre fogják, és körülmetélik! Komolyan aggódtam érte. (Én már körül vagyok metélve.) De szerencsére nem hagyott el a lélekjelenlétem. Toby be akart verni egy-két fejet, de én megakadályoztam. Tudja, rendőri egyenruhában voltam, ez megkönnyítette a dolgomat. Formás kis beszédet vágtam ki, megnyugtattam a tömeget, mondván, hogy letartóztatom a gyaurt meg a rohadt madarát, és haladéktalanul átadom őket a bíróságnak. Ezzel beérték. De Ront sehogy sem lehetett elhallgattatni, még a takarója alatt is locsogott, mi, Ron? Egész úton hazafelé a Kalimát szavalta a beste. Szedtük is a lábunkat! Felejthetetlen élmény, mondhatom.”

 

(Lawrence Durrell: Alexandriai négyes. Bp., 1970, Európa K. 276-277. p. Ford.: Szőllősy Klára)  

nereusz1 Creative Commons License 2016.04.05 0 0 22367

"Általában mindenki hajlandó azt hinni, hogy a sztár magasan van, „ragyog”, a közvélemény fölött áll. Legyőzte azt, – a tömeget hatalmába kerítette. Játéka szabad. A valóság nem ez. A sztár nem uralkodik, de mégcsak nem is szolgál, hanem a tömeg martaléka lesz abban a pillanatban, amikor a közvélemény egyetlen pontját is elfogadja és magára nézve érvényesnek ismeri el. "

(H. B.: A közvélemény anatómiája)

nereusz1 Creative Commons License 2016.03.23 0 1 22366

Coventry Patmore:

 

MAGNA EST VERITAS

 

 

A víz partba mélyed

zajongva,  de a csöndből sincs hiány,

hol kétszer jön és megy,

naponta, nincs cél, a boldog óceán,

szirtek tövénél, várostól messze

ülök merengve.

Távollétem nem gond a világnak;

munkája múltán az álság rohad;

Hatalmas az igazság és irányt szab,

mindegy, hogy győz-e vagy alul marad.

 

Bevallom, az Alexandriai négyes, e szövevényes regény első könyve újra olvastán figyeltem föl a vers utolsó két sorára. Igaza van Lawrence Durrellnek, illetve regényhősének: feltehetőleg maga a költő sem tudta, hogy mekkora a sugara annak, amit leírt. Igyekeztem visszaadni, lefordítani, ami ugyan – mint a fordítások – csak valamelyest áll helyt magáért, amolyan minden nyelv minden nyelvnek ismerőse alapon. Ezt az alapot erősíti a fordítás sosem hibátlan s mégoly reménytelen művelete. Na meg aztán, a költő neve egyezik a nagy magyar regényíró és gondolkodó, Hamvas Béla hagyatékban maradt művének szereplőjével, akit Patmore-nak hívtak Hamvas Béla-i keresztségben. A Szilveszter című regényről van szó.

 

(Botár Attila fordítása)

nereusz1 Creative Commons License 2016.02.26 0 0 22365

CSALI VIZEK

 

(Pécsig)

 

 

Gólya viszi a fiát –   

lassít.

Neked adom a Tiszát

Paksig.

 

Neked adom a Dunát

Röszkén,

benövi tavalyi nád

szöszkén.

 

Ha befagy, a Balatont

tedd el!

Vigye a csanaki komp

reggel.

  

De magas a Cuha-híd!

Tíz láb.

Boldogítsd, ha havazik

Krisztát.

 

Hol a Zala kanyarog,

néha

eteti krokodilod

Éva.

 

Üres a kamara most,

vendég!

Neked adom a Szamos

medrét.

 

Neked adom a Köröst

Apcnál.

Tízóraid belekösd:

használ.

 

Ahova fut a Sió

fészket

keres öt sárgarigó –

Pécsett.

 

nereusz1 Creative Commons License 2016.02.22 0 0 22364

Az állatokhoz való viszony Európában az aberráció szintjén. Házi és díszállat-kultúra. Időnként széttépnek egy-egy gyanútlan öregasszonyt, gyereket, de mi ez, ahhoz a haszonhoz képest, amit az állateledel- és gyógyszergyártók, a díszállat-egészségügy, a díszállat-kereskedelem és -ipar "hoz a konyhára"?

nereusz1 Creative Commons License 2016.02.20 0 0 22363

[...] "A piton és krokodilus törvénye a történetben. Az állatokkal való viszony Egyiptomban vagy Indiában nem az eszeveszett mészárlás jegyében állt. Az ember, mondták Iránban, a világnak természettől fogva apja, nem pedig rablója. A létért való küzdelem szlogen, amelyet mentségére az európai talált ki. Darwin tétele aztán igazolás lett minden hitványságra, ami történt és történik az inkvizíciótól Cortezig, és Pizarrótól a koncentrációs táborokig. Nagyszerű! Állati származásunk van. Állatok vagyunk. Ne követeljenek tőlünk lehetetlent. Darwin másutt, mint Európában nem is lett volna lehetséges. Létért való küzdelem? Így tényleg a rebellis majom gondolkozik. Lehet, hogy civilizációnk csupán látszat,  de aki e látszólagos rend és értelem kellős közepén úgy viselkedik, mint a cápa, nem lehet más, mint akinek a kínai elnevezte. Fosztogatás, hazudozás, népirtás. Minél bestiálisabb hatalom. A kínainak persze sejtelme sincs arról, hogy Európában élt Plótinosz és Dante, Pascal és Nietzsche, Giottóról és Mozartról nem is szólva, és az emberiség kétezer éve sínylődik e vérengző és éhes démon markában, amely kéj- és pénzéhes férfiakat és nőket nevel, a hazugság tornyában ülve, amit egyébként szellemiségnek,  és elméletnek és vallásnak is hívnak. Mindezekhez még a baj, ahelyett, hogy Wu Cseng-en-ék és a föld összes népei nekünk segítséget nyújtottak volna, észbontó sietséggel maguk is rebellis majmokká alakultak át." [...]

 

(Hamvas Béla: Öt meg nem tartott előadás. Részlet)

nereusz1 Creative Commons License 2016.02.18 0 1 22362

"[...]A társadalomban semmi nem történhetik a közvélemény beleegyezése nélkül. A hatalom gyökere is a közvéleményben van, mondja Hume. De nemcsak a hatalomé. Minden kiemelkedésé. Siker, elismerés, hír, eredmény, művészetben, politikában, gazdaságban, tőle függ. A közvélemény a Virágvasárnap és a Nagycsütörtök; leteríteni a palástot a bevonuló király előtt, virágot szórni eléje és hozsánnát énekelni, - négy nap múlva pedig, amikor felteszik a kérdést, kinek kegyelmezzenek meg, a királynak vagy a rablógyilkosnak, egyhangúan azt mondja, hogy a rablógyilkosnak. Nem mintha ez túl sokat jelentene. Ha egy hét múlva kérdezték volna meg, ismét más véleményen lenne, és esetleg széttépné azt, aki beszédet tartana és azt mondaná: ti voltatok azok, akik halálát követeltétek."[...] (Hamvas Béla: A közvélemény)

nereusz1 Creative Commons License 2016.02.11 0 0 22361

Zotyesz, ha még itt vagy! Szóval a kritikai kiadáshoz, ha szándéka volna is a Hamvas Intézetnek (no meg pénz, paripa, fegyver), akkor is a MTA egyetértése lenne szükséges.

nereusz1 Creative Commons License 2016.02.01 0 0 22360

Botár Attila:

 

PERZSELT ANZIX

 

Kő kőre, toronyra mecset rogy s kergül a lélek.

Földnek e szeglete már-már a pokollal egyenlő:

élői elűzve, s csupaszon békélnek a holtak

gyors fosztogatókkal: hinta tövén, ligetekben.

Békélnek? Sebeik pipacsától retten az ég is.

Tenger enyészet láttán ismer-e pírt Európa?

Szégyen lobban-e arcán, hallva a sort: Vukovár,

Mosztár, Szentlászló, Dubrovnik, Eszék, Szarajevó…

Vagy méhével hazudott, s kéjbe-közönybe hülyült el

szellem- s földi anyánk?

                                          Városok anyja: lotyó!

 

(2005)

 

nereusz1 Creative Commons License 2016.01.31 0 0 22359

Botár Attila:

 

HIÁNYZÓ MADÁR

 

                              Kyokonak

 

 

A kék betűkre fehér szirmokat

lehelt, hogy megnyugodjanak a könyvben.

Nincs, aki égre nála szomjasabb,

papírmadarat ezret hajtogat

egy híján, suhog és zizeg fölöttem

a Hiányzó, és a magasba kap

szárnyas virágként, belőlem-szökötten –

 

nereusz1 Creative Commons License 2016.01.31 0 0 22358

Nincs is kapás

(Se lapátos)

Látom, verset nemigen lehet feltenni, mert megjelenik a keresőben

Törölt nick Creative Commons License 2016.01.31 0 1 22357

nem nagyon illatozik

Előzmény: nereusz1 (22356)
nereusz1 Creative Commons License 2016.01.30 0 0 22356

Ha - Tavaszra - szeretsz monologizálni, akkor teheted itt is. Na, bedobtam a csalit?!

Előzmény: Törölt nick (22350)
nereusz1 Creative Commons License 2016.01.29 0 0 22355

http://hamvasintezet.hu/hu/

 

Káderbiztonsági szolgálat és társai...

Előzmény: nereusz1 (22354)
nereusz1 Creative Commons License 2016.01.29 0 0 22354

Na, valami marad belőlük, csak az nem valami "hamvas"... 

nereusz1 Creative Commons License 2016.01.29 0 0 22353

Nem tudom, ez bennem is fölvetődött kedves Zsotyesz. Meg kellene nézni, miket adnak ki, ha egyáltalán működnek mostanában kiadóként.

Előzmény: ZSOTYESZ (22352)
ZSOTYESZ Creative Commons License 2016.01.29 0 1 22352

 Hamvas intézet, alapítvány stb. miért nem tud összehozni egy kritikai kiadást?

 

http://adattar.vmmi.org/cikkek/18308/hid_2008_05_06_hamvas.pdf

Előzmény: nereusz1 (22351)
nereusz1 Creative Commons License 2016.01.29 0 0 22351

1948. július 1-i Naplóból a vastaggal szedett a naplókötetből kimaradt(I. köt. 96. p.)

 

 

 

(Nietzsche–Pethő-beszélgetés )*

Finden – Böhme: sich finden –

Erfinden –


A nagy kollektív életterv (Isten agyában = a megváltás = üdvtörténet) –

A nagy kollektív tervezők: Buddha, Lao-tse, Platon –

A filozófia nem egyéb, mint élettervezés (nem „világnézet”, hanem aktív
világ- és én-életterv-alkotás) –

A kinyilatkoztatás a világterv (a természetből kiolvasható – Böhme) –

Világterv: Evangélium

Seth-hagyomány: egyetemes terv, amelyet az ember közvetlenül az Úrtól kapott –

Az „Ember tragédiája”-emberiség életterve –**

Übermensch mint a Nagy Terv – rettenetesen nagy – pontos, részletes,
alapos, egzakt – és gyönyörű feladat ez után a felismerés után most a részletekben
magamat erre átállítani –

Tudatossági előny – világelőny –

Éberséget csak a terv hoz és tervet csak éberen lehet alkotni –

Mi lesz ebből?
A Beavatás könyve?

 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Két megjegyzés kívánkozik ide:

 

* A Nietzsche - Pethő beszélgetés magyar alakja valószínűsíthetően Prohászka Ottokár, kinek írói álneve Dr. Pethő, gyakran csupán Pethő.

 

http://lexikon.katolikus.hu/P/Proh%C3%A1szka.html

 

** Az "Ember tragédiája"-emberiség életterve -

Madáchra gondoltam, de mint más is észrevette, (Mórocz T. Zsolt: Hitel, 2015 szeptember): a hamvasi életműben Madáchról nem történik említés.

Valahogy úgy képzelem, hogy az "Ember tragédiája"-emberiség életterve: csak a jelennek élni. Van valami hideglelős,

falanszteri, eszkimói, űrjeges jövőkép, de - a múlthoz hasonlóan - tervezetlen, nem emberi terv rajzai alapján valósul meg.

Törölt nick Creative Commons License 2016.01.29 0 1 22350

nereusz1 nélkül hiányzik valami a napunkból

lehet lassabban is írnod, viszont naponta

 

nereusz1 Creative Commons License 2016.01.25 0 1 22349

Ami egy nap naplójából kimaradt a Naplók II. k.-ben. Közli a Híd című folyóirat.

 

1948. VII. 2. délelőtt.

 

(Hiányjel!)

"A virág mint az állat szerve. (A növény mint világszerv.) A férfi és a nő
között a viszony az, ami az állat és a növény között. A nő a férfi szerve – növény
– virág – a kifelé fordult belső fény – a belső nap felé való kinyílás – a
teremtés, alkotás, szülés – ősformája – elevenszülés – állatszülés – magszülés
– a növény és a föld viszonya – a mag méhe a föld – Böhme nagysága – a
Szarkaláb-nő: hetyke, szemtelen, szájas, kacér, táncos, cifrálkodó, mosolygós
– nő és virág – a Rózsa-nő – illatok –
Swinburne – illattalan: kép a preraffaelitákról –

nereusz1 Creative Commons License 2016.01.22 0 1 22348

Botár Attila:

 

[s elfödi a vásznat]

 

A szögre akasztott kép árnyékai,

ne igazíts órát!, mást mutatnak,

akkor még nem volt kert itt, néhai

középület, városház, falaknak

salétromos alján áll a vadzab,

közünk van ehhez, látod-e?, még csacsi

vonsza a lajt vizet: s nem emlék, ami

rebbenékeny századokra ablak –

Ne igazíts órát!, látszathoz látszat

víz hűséhez mérni a cigánymeggy

színét, a sirály képzelet alácsap

iránya és aránya a világnak

csak tükrözéstelen magány, meg

szamárfogat, döccenés, de rámegy

a szín s az élet, s elfödi a vásznat.

nereusz1 Creative Commons License 2016.01.19 0 1 22347

Botár Attila:

 

LÁTOGATÓIMHOZ

 

Szürkület istennői, az Emléké s Feledésé,

      nővérkék, hugaim, jöttök a zsémbes esők

lepleit általvetve nyak és váll asszonyos ívén,

      majd kertvégi patak szárnyas, erős kerekét

halljátok portámig osonva: a víz még

      verdesi, és forgat tompa, idős kövein

lépteket: itteni évek magvait őrli. Kevés liszt,

      sok dara, korpa vegyült össze. Pihenteti por.

Torzó mélyül a sárban, célok maszkjai hullnak

      szikkadozón, vadonát féli nyomomnak az ég,

nagy kérdőjeleket gabalyítva gyanútlan a hátam

       nedvei mormolják: durmol a kései mű.

Lelkünk vemhe a nyelv, s batyujában a Benti Csavargó

       hordja rögöknek a szót, délköröket nemesít.

Szürkület istennői: a képből színeket őriz

       egyikük és keretét, másikuk abban örök,

hogy rejt felmerülő-lebukó teljes horizontot,

        árnyékával, akár nem született csecsemőt.

Sarkatokon  megakadt vászon csiszatolja az udvart,

       földdel egyenlővé sajdul a fészer, a ház –

sejlik lepleteken (nem fáztok?), a ritka szövésen

        át süt lázatok, ám hogyha teremni akar:

kényes táncotok  ébreszt, s körberagyogja utolszor

        gyatra bohózatom az elszabadult nevetést.

nereusz1 Creative Commons License 2016.01.18 0 1 22346

Rainer Maria Rilke:

 

Lou-Andreas Saloménak

 

 

 I.

Magamat túl nyitva hagyva feledtem,

hogy kívül nem csak dolgok s teljesen

magukhoz szokott állatok élnek, s szemük sem

több kerekítésnél kinyúlik életük kerekségéből

nem máshogyan, akár egy keretezett kép;

hogy magamba folyton pillantásokat tépek:

nézést, véleményt, kíváncsiságot,

ki tudja: szemek képződnek

részvételemmel is a Térben.

Ó, csak hozzád-szorítva nincsen

kiállítva az arcom! Benned nő, folytatódik

sötét határtalanja védett szívedben.

 

II.

Ahogy szövetet szorítunk a fojtott

levegő elé, vagy inkább a sebre,

honnan teljesen s egyhuzamban

kívánkozik el élet, így tartottalak magamhoz,

látva: pirulsz tőlem. Ki mondja ki,

mi történt velünk? Behoztunk mindent,

mire idő sosem volt. Furán érleltek

rügyeim késett ifjúságot,

és, Kedves, te a legmerészebb

gyerekkort a szívemen viselted.

 

III.

Kevés emlékezni, tiszta jelenlét

pillanatából kell alapoznom

a mérhetetlenül zsúfolt

megoldás kifejletét. Mert

nem szándékolom azt, ami

kedvedért megérintett. Nem talállak

ahonnan származol, a szomorú, kihűlt

tereken, hanem, hogy nem vagy itt,

meleg tőled, valódibb és több,

mint a nyomor. Sokszor lendít

vágy a gondtalanba. Miért én vetem el,

miközben hatásod könnyű, akár

holdfény az ablakszegélyen.

 

 

(Fordította: Botár Attila)

nereusz1 Creative Commons License 2016.01.16 0 1 22345

Sylvia Plath:

 

SZONETT AZ IDŐHÖZ

 

Ma jádé mozgat  és végez a gránát
ékköves órák esztendőket mérnek
Halál vezet alkalmi, acél járgányt,
neon-dél ágál, ejtjük a sötétet.

 

De plexi ablakok, ördögi fémek
városán túl a szél magányát hallom
csatornán tombol a kirekesztésnek
hangján fülembe rikoltoz panaszlón.

 

Hát sírj pogány lányért, olaj-szüretre
hagyták nap-kék víznél, sirasd a kancsót,
ami ezer királyra volt ürítve,

 

mert mind szorongat, sárkány-őst sirass most.

Nagyszerű gép az idő: rudak vasból,
örökké csillagok tejéből habzsol.

 

Botár Attila fordítása

nereusz1 Creative Commons License 2016.01.16 0 1 22344

Botár Attila:

 

MONDD

 

Mondd el tavasszal, hogy életképzelet volt.

Hogy könnyű felhő volt, mondd tavasszal.

Hogy tévedés volt, mondd csak, el ne titkold.

Hogy ostobább az éjünk, mint a hajnal.

Mondd el tavasszal, egy az emlék s felejtés.

Mondd, hogyha hull, hát ne kapjunk utána.

Mondd el tavasszal, ami nem történt szent, és

hogy sem esély, sem rendelés nem volt úgyse másra.

Mondd, el ne hallgasd, hűvös szabályú kockák

szegélyezik utunkat tavaszig kezdetektől,

mondd el tavasszal, hogy igen, játék sebez föl,

de nem törvény, hogy vérzel, tehát ne bánd a bordád.

nereusz1 Creative Commons License 2016.01.14 0 1 22343

Rainer Maria Rilke:

 

A KASTÉLY VENDÉGE

 

(Im Schlosse mit dem roten Zinken…)

 

Kastélyvendég, sok piros ágat
vinnék át este boldogan.
Zsarát az ablak, függöny bágyad,
s intnek enyéim: hószín vágyak
a palota lángjaiban.

 

Nézzem végig a hallok hosszát
eltökélten s mély kertekig,
amint a tartományt takarják.
Tavacskákon asszony-mosoly, lágy,
s a rét pávája kérkedik.

 

 

Botár Attila fordítása

nereusz1 Creative Commons License 2016.01.12 0 1 22342

Botár Attila:

 

[külön idő les]

 

Csak csavarás citrom leszek teádban,

ha elnémulsz és nem látom a szád

makacs ívét, lépteid sem láttam,

mert külön idő les rám és terád.

S hogy elveszítlek, rajtam átremeg,

és hogy ajándék (nem is érdemelten)

az ajkad, szavad, a tekinteted:

csak tévedés ez, s más egekre serken

a pára hattyúja a poharadból

óceán karzatához közelít,

ahol pirosan a hajnal hangol:

érezd zenének-színnek ízeit –

csak csavarás, poharadba tűnő csepp,

s a mindenség szomjadat oltva lüktet.

nereusz1 Creative Commons License 2016.01.10 0 1 22341

Botár Attila:

 

NYITVA TALÁL

 

Fénybe ivódsz, arc, nem fed a függöny –

gőzölgő zuhatagja hajadnak, a boldog

sárarany, az lesz kötelék, oda forgok:

nyitva talál, ne csodáld, eleven tükröm.

 

Hála legyen, tincseid örvénye, hogy osztod:

két fonat asszonyi varkocs, az illőn

vállra bocsátott, szálra lebontott,

mégse kuszált lebegése a fültőn –

 

Nyitva talál még, hála gomolygó

érzékek fogatának, noha zümmög

körbe a szárító darazsával az olló,

 

s porlad a lakk, most messzire tűnnöd

sorsod tengere hív-csal, mint a folyót –

Nyitva talál mosolyod. 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!