Ja, alapvetően sajnálom a tényleg szerencsétleneket, egy szegény bácsinak adtam egy marék aprót pénteken, mert olyan szomorúan kért meg, hogy engedjem be a kapualjba, hogy megnézze a szemeteseket, hogy megesett rajta a szívem. Az ilyeneket sosem bánom meg, mert látszott rajta, hogy mennyire jólesik neki, és hogy mennyire zavarban van - hiszen ő nem kérte - ; de a lenti büdös bunkótól az utolsó fillérig lenyúlnám, amit tarhál.
Szegeden voltunk a kedvesemmel, Mars tér, buszpu. melletti hamburgeres melletti terasz, jön körbe kéregetni egy öreg kurvanéni, hogy adjunk pénzt egy fél kiló kenyérre. Mi voltunk az utolsók, mindenkitől kapott, én végigmértem a nénit, és nem adtam, mert vadiúj cipő, nejlonharisnya, újszerű táska és tip-top ruhák voltak rajta. Szemmel láthatóan nem szokta meg a "nem" választ, mert még egy darabig ott állt, de amikor az "akkor kapok?" kérdésekre rendszeres "nem" válaszokat kapott, egy idő után megelégelte.
És ezek után mi történt?
A büdös banya beállt a büféhez a sorba, és vett magának egy tejszínhabos Cappucino-t 1xx Ft-ért. A büШ5 kv´>@ anyját! Kedvem lett volna kiütni a kezéből!
A legdurvább benne az volt, hogy hallottuk, ahogy a mellettünk lévő asztaloknál tarhál a fél kiló kenyeréért, és hogy volt olyan pofátlan, hogy még 20 métert sem volt képes arrébbmászni, hogy a szomszéd büfében túrjon valamit.
Most ki fogtok röhögni, de elmesélem, hogy a családunk hogyan támogatja a hajléktalanokat. Van otthon, hogy telkünk. Egy közepes méretű hétvégi telekre kell gondolni. Mindig van a környéken hajléktalan ember, aki több-kevesebb ideig hajlandó megdolgozni a pénzért és ételért, amit apám ad nekik. A rendszer a következő: az ember kimegy a hegyre (ezért hívjuk hegylakónak) és kint van addig, ameddig akar. A színben elalhat, apám naponta visz neki kaját és megnézi, hogy milyen munkát végez. Szerintem vannak olyan emberek, akik egyszerűen képtelenek a rendszeres munkavégzésre, vagy egyáltalán arra, hogy valamilyen rendszer szerint éljenek. 1-2 hétig dolgoznak, van aki tovább is aztán tovább állnak. Szerintem apám nem zsákmányolja ki őket, fedél van a fejük felett, és mégis megdolgoznak azért a pénzért, amit kapnak.
Egyébként régen is voltak ilyen emberek, akik elszegődtek hosszabb-rövidebb időre egy-egy családhoz dolgozni. És szállásért, ételért és némi pénzért dolgoztak.
Erdekes a kerdes...
Tobbnyire azon a velemenyen vagyok hogy nem adok mert ha elmenne dolgozni akkor lenne penze de akkor odalenne a szabadsaga es rendre kene szoknia stb...A legtobb esetben.
Tobb erdekes eset is lehet.
Pl aluljaroban koldulo neni lehet hogy vesz maganak ennivalot de ugyanakkor altalaban koldus maffiaban vannak es kiultetik oda oket. En azert ugy ismerem a regi oregeket hogy akar ehenhalnanak de nem mennenek el keregetni... Tudom en is konnyen kerulhetek ilyen helyzetbe...de nem tudom hogy meddig kellene hogy "sullyedjek" ahhoz hogy elmenjek koldulni teljesen ismeretlen emberekhez.. Szerintem ha valaki nagyon utananezne akkor kiderulne hogy ezeken az embereken akik valoban raszorulnak azokon segit a polgarmesteri hivatal valamilyen mdoodn. Persze nem hatszobas luxusvillaba viszi oket de etelt ad meg alapanyagokat (liszt cukor stb) Persze itt is van visszaelesre alkalom..
Nehany eset:
Koldus jon es ker etelre mondjuk neki hogy rendben van joember jojjon es veszek maganak egy liter tjet meg egy fel kilo kenyeret mire a koldus: ne tessek mar kib@szni velem..
Bacsi all a gyogyszertar elott es nagyon ketsegbe van esve. Egyik baratom odamegy hozza es kerdi hogy segithet e. Bacsi mondja hogy nincsen eleg penze a gyogyszerre ( na pl ezt altalaban el is hiszem) A baratom megvette neki a gyogyszert es a bacsi nem gyozott halalkodni..
Amit utalok:
vonatra indulas elott jon es kereget amikor nem tudsz kiterni elole (szerencsere nem eroszakosan)
metron, villamoson, forgalmas ut mellett ul a kisbabajaval!!! az oleben...UNdoritonak tartom hogy belerangat olyat aki egyaltalan nem vetkes amiatt a helyzet miatt es nem tehet maga sem semmit.
Ugyanez kutyaval vagy macskaval. Raadasul a "kutyanak" ker penzt mikozben latszik hogy a kutya joltaplalt. Kivancsi lennek mit szolna hozza ha vennek neki egy fel kilos kutyatapot ami egy kozepes termetu kutyanak is harom napig min eleg.
Vegul egy angol kozmondas:
"A jotekonykodas otthon kezdodik de nem szabad ott befejezodnie."
Sziasztok. Most fedeztem fel ezt a topicot.
Párszor a Déli pu.nál ültem a kocsiba. De végül is ez minden helyre érvényes, mert már észrevettem magamon, hogy ha közeledek egy kereszteződéshez, és vált a lámpa, már előre imádkozom, hogy úgy tudjak megállni a kocsival, hogy lámpaváltásig ne érjen oda a kéregető. Még én érzem rosszul magam miattuk. Szóval a Déli pu.nál álltam mindig a piros lámpánál. 1-2 alkalommal adtam egy százast egy koldus kiscsajnak. Legközelebb mentem, semmi pénz nem volt nálam. Jün felém, mondom, hogy most nincs semmi, erre beljebb hajol a kocsiba és jól körülnéz, hogy biztos ott van valahol a tömött pénztárca, csak nem akarok adni neki.
Én inkább azt szoktam csinálni, hogy pl. a Moszkva téren virágot áruló néniktől veszek egy csokrot, és igy megnyugtatom a lelkiismeretemet, hogy adtam, és jó helyre ment a pénz. : )
Viszont sokkal fontosabb, hogy miért nem! Hát azért nem, mert ha senki sem adna, egyszer eltűnnének!
Mindenki elítéli a koldusmaffiát, utálja az erőszakos, büdös, részeg koldusokat, de _mégis_ sokan adnak! MIÉRT??? Ha senki sem adna, akkor kénytelenek lennének munka után nézni. Mert munka van, csak inkább megéri koldulni, mint dolgozni járni.
Ezért nem elég _nem adni_, hanem rá kell venni mindenkit aki ad, hogy ne tegye többé. És akkor egyszer eltűnik az utolsó koldus is!
Valahogy A párizsi Norte-Dame című regény elolvasása után az emberben megváltozik a koldusokról kialakult képe. Aztán miután látja, hogy a valóságban is pont azokat a sok száz éve bevált módszereket alkalmazzák, soha többet nem gondol arra, hogy pénzt adjon egy koldusnak. Tudomásul kell venni, hogy minden hely valamelyik bandához tartozik, ahol csak az ő engedélyükkel és igencsak nagy százalék fejében lehet koldulni. Valamiből a felügyelőembereket is fizetni kell és az egész szervezetet egyben kell tartani.
Akkor jöjjön egy való eset. A helyszín a Bocskai út eleje (a budai Skála felé), páros oldal. Mendegéltem, lépdestem át a megszokott koldusokon, mikor egy ember odaszólt a lábatlan, mankós koldusnak, hogy gyere, mert jönnek a rendőrök. Érdekes módon, a nyomoréknak egész gyorsan kinőtt a lába. Azóta gondolom már bizonyos összeggel meglágyították a szigorú járőrök szívét.
Pár évvel ezelőtt még diákként a Skála parkolójában osztogattam szórólapot. Megjelent egy holland család, kocsival. Rögtön mellettük termett egy barna kissrác, kért, és kapott valamennyi aprót. Egy perc sem telt bele, odaözönlött még kb. 10 gyerek, kiabáltak, követelőztek. A hollandok még egy pár százast szétosztottak, de semmi nem volt elég. Beszálltak a kocsiba, úgy próbálták őket lerázni. Nem lehetett: nem tudták az ajtókat becsukni tőlük, belógtak az ablakon, stb. Végül úgy tudtak elmenekülni, hogy lassan elindultak még akkor, amikor a gyerekhad a kocsin lógott.
Nem hiszem, hogy az a család azóta járt errefelé...
Én az illető szemét, tekintetét szoktam nézni. Ha nem O.K., nem adok.
De érdemes adni annak is, aki nem kér. Csak látod, hogy nagyon szegényesen él, a boltban csak a silány árút tudja megvenni, vagy sok pénzzel lóg a fűszeresnek.
Nem szoktam adni. Főleg azért mert ha adok valami aprót valaki koldusnak attól nem oldódik meg a problémája. Legfeljebb elvan valahogy aznap estig (mondjuk ez egyéntől függő hogy hol - kocsmában vagy a 20-30nm-es szobalakásában).
Ja ez a másik: ennyire valahogy nem tudom kiismerni (talán nem is akarom) a koldust, hogy a kocsmában fröccsre költi az összekunyerált lóvét vagy csak koldusmaffiózó vagy a számláját akarja kifizetni vagy valami kaját akar venni.
Egyszer láttam a következő helyzetet:
A Deák téren a metróban lenn a mozgólépcső alján kéreget egy eléggé idős néni. Normális öltözékben volt, tehát nem piszkos, nem szakadt stb. Persze én nem adok neki semmit mert nem szoktam.
Kb. 1 órával később megyek vissza a metróba, az öreg nénit pedig látom, hogy a bejáratnál levő pékségnél vesz valami süteményfélét és ott helyben a kapunál meg is eszi.
Szóval nem tudom mire vélni azokat az embereket akik kéregetnek.
Igen, sőt egyre gyakrabban. Főként rendesen öltözött idős néniknek. Ha ezeket látom kinyújtott kézzel ácsorogni, elfacsarodik a szivem. És szívesen adok a zenélő koldusoknak is, ők legalább megdolgoznak a pénzükért.
A miértekről:
- Arra gondolok, hogy én is lehetek még szegény és elhagyatott. Van valaki közülünk,olyan elbizakodott, aki biztos benne, hogy sosem lesz másokra rászorulva?
- Amíg a szociális gondoskodás olyan gyenge lábakon áll, mint átalakuló társadalmunkban, a nélkülözők rá vannak utalva a többiek szolidaritására.
- Jól esik adni, már az aluljáró előtt a zsebembe készítem a pénzt.
Pőregérnek -- sajnos -- igaza van. Száz koldusból egy van, aki magának vesz a koldult pénzből valamit. A többi 99-et meg a "tulajdonosaik" tartják életben.
Kedves Monthy,
Azért adtam, mert úgy láttam, kellett neki. Nem mutatkoztam be, tehát aligha tudta, kitől kapta. Nem is látta senki. (Úgy nem tudok adni, ha nem látom, ki kapja. Ezt legfeljebb úgy tehetném meg, ha jótékony célú alapítványokat gyarapítanék átutalásal. De ezt, mivel ellenőrizhetetlen, hogy mire költik, nem teszem.) :-(
Kedves elbéjé, mindezek itt feljebb múlt időben vannak. Azért ajánlom csak figyelmedbe, mert a hozzászólásaid erőst emlékeztettek a kb. 10 évvel ezelőtti önmagamra. Azóta történt 3 dolog:
1. Nyugati aluljáró, kijárat a Bajcsy felé: kis barna kölyök kéreget tőlem, eredménnyel. 2 óra múlva ugyanott: kb. 200 kilós, retkes Tehén Helén artikulálatlanul, (alig felismerhető, hogy románul) üvölt a gyerekkel, lényeg: kevés a zsákmány. Mindeközben olyan sebességel pofozza a gyereket folyamatosan jobbról-balról, hogy nem is látom a kezét, csak a szapora csattogást hallom.
2. A 65-ös busz végállomása a Kolosy téren: a kocsik feltorlódnak a pirosnál, mankós fiúcska szisztematikusan körbekoldulja őket. Mozgása gyors, pontos, fordulékony, csodálatra méltóan gyakorlott. A 65-ös elmegy az orrom előtt, a következő kb. 35-40 perc múlva. Idő van tehát. Gyermeket figyelem. (Nem szadizmusból: közvetlen környezetemben van, akit szintén amputáltak, de már felnőtt korban. Vszeg sose fog tudni így mozogni a mankójával.) 1szer csak othagyja a placcot és bebicebócál a mekdonaldszba. Ott 1 szélső asztalnál, ahonnét jó kilátás nyílik a kereszteződésre, ül 2 pontagyú, kigyúrt állat. Gyerek ezekhez odamegy, zsebeit kiforgatja, majd megy vissza dolgozni. Hm.
3. Mögasztán gondúkodtam is, bűnömül ne vedd, kérlek. 2 dologra jutottam:
A) Abból a potom 158 milliárdocskából, amelyet Viktorunk nagyúri grandezzával odadobott a hozzá(juk) oly közel álló Postamacinak, az összes hajléktalant és koldust a Rózsadombra lehetne költöztetni + polgári életjáradékkal ellátni. (Többek között ilyesmiért is fizetjük/fizettetik velünk az adót.)
B)Igaza van big4-nak: minél jobban keres valaki a koldulással, annál kevésbé óhajt valami munka után nézni, ill. a maffia nem engedi ki a markából a szerencsétlen aranytojást tojó tyúkocskát, még akkor se, ha esetleg szeretne elszabadulni. De nem szeretne. Ezért etetik be. Aztán, ha már addikt, csinálhatunk mi, jótét (és naiv) lelkek, amit csak akarunk. Bocs, tudom, kemény. De tartok tőle, hogy így van.
Tisztelettel: Pőregér
Azokhoz akik adnak: Miért adsz? A valódi belső motivációkra vagyok kiváncsi.
Úgy is adnátok ha a koldus nem tudná kitől kapta? Úgy is adnátok ha senki sem tudná hogy adtál? Úgy is adnátok ha nem tudnátok kinek adtok?
Monthy
Azokhoz akik adnak: Miért adsz? A valódi belső motivációkra vagyok kiváncsi.
Úgy is adnátok ha a koldus nem tudná kitől kapta? Úgy is adnátok ha senki sem tudná hogy adtál? Úgy is adnátok ha nem tudnátok kinek adtok?
Monthy
Nem olvasom végig a topicot, hogy tiszta maradjak. Aztán majd...
Szóval adtam már pénzt koldusnak. Nem sokszor. Nem sokat. Lehet, hogy a jövőben is fogok. Nem sokszor. Nem sokat. De meggondolom.
Mert: a pénz hatalom. El lehet venni. Vissza lehet vele élni. A koldusnak hiába adom, ha nem lehetek biztos benne, hogy nála is marad, és arra költi, amire kérte. Ez a legnagyobb bajom a dologgal.
De más lenne a helyzet, ha például Indiában lennénk. Ott adnék napjában többször is. Mert biztos lennék benne, hogy ahhoz jut, akihez kell. Arra, amire kell.
De az éhező koldusnak ételt adni nem szokásom. Egyszer megtettem. Hozzám vágta.
De még mielőtt bárki is elszállna flémelni. Olvassa el a cikket az Indexben az új szabálysértési jogszabályokról. Például nem lehet gyerekkel koldulni. Ha ezt bevezetik, talán egy kicsit normálisabb lesz a helyzet.
Hóember kedves, nem vagyok én békétlen... inkább szomorú ( még ha időnként indulatosak is a reagálásaim) szomorú, mert azt tapasztalom (itt is), hogy az emberek egyre ridegebbek egymással. Önzőek és könyörtelenek. És ezeket a dolgokat még meg is magyarázzák.
Safaree, azt természetesen TE DÖNTÖD el, hogy adsz-e vagy sem, csak ehhez nem tartom szerencsésnek az "ideológia"-gyártást, ítélkezést, satöbbi, és tudod, ahogy olvasom itt a véleményeket a vak koldusról, aki mégsem vak, a süketről, aki hall, a féllábúról, akinek kinő a lába és az ezzel kapcsolatos felháborodásokat és következtetéseket, egyre szomorúbb vagyok. Miért bocsátjuk meg olyan könnyen a boltosnak, a főnökünknek, a banknak, a politikusnak és MINDENKINEK, hogy BECSAP minket és miért kérünk erkölcsi magaslatokat számon éppen azoktól a szerencsétlen, perifériára szorult emberektől, akik a társadalmi hierarchia legalján próbálnak valahogy életben maradni?????
És ez a "rosszat teszünk, ha adunk", hát ez egyszerűen félelmetes, farizeus, álságos és kegyetlen. Aki így gondolkodik, anak valóban meg kellene tapasztalnia a saját bőrén - legalább egy kis időre - hogy milyen az, amikor a "falat kenyér" helyett prédikációt kap.
Nem. Régebben előfordult. ( A süketnéma trükköt is megettem - egyszer. )
Nyugatinál levő Mc-ben ücsörögtem egyszer, gyerek odajön, éhes, adjak neki egy százast. Ráfaragott - a kezébe nyomtam egy bontatlan sajtburgert. Ha láttatok még fancsalo pofát...
Vidéken dolgozom - momentán újsághordásra veszek fel embereket, gyakran alkalmi melóra. A városban koldúló fószerek valahogy még sose találtak oda hogy munkát keresnének...
> Elvonnak egy csomó pénzt az ember keresetéből, amiből
Amiből esetleg meg is oldják. Hajléktalanszálló van, igygyenkonyha,vöröskereszt stb is. ( De ott piát, cigit stb. nem osztanak... )
Sőt jövedelempótló támogatás is, ha egy évben pár hetet hajlandó lehúzni közmunkán...
> az ágrólszakadt barnabőrű, hátrányoshelyzetű emberszabású,
> aki ücsörög a földön és a markát tartja az
> nem csak egy álkoldus
Adakozz segélyszervezetnek, hajléktalanszállónak... vagy vegyél neki kaját.
Akkor elmondom, hogy hogy látom ezt a dolgot.
Szerintem, ha a koldusnak adunk, azzal szerencsétlennek sokkal inkább ártunk, mint használunk !
Ugyanis, ha látja hogy rendre kap, akkor marad az utcán, mert el tud tengődni koldusként egy darabig. Egyébként is milyen jó neki, hogy gyorsan elihatja...
Nem fogja akkor föl hogy ennek jó vége nem lehet.
Ha nem kap, előbb utóbb kénytelen lesz más elfoglaltság után nézni, ami esetleg hasznosabb és tisztességesebb. Továbbá saját magunknak is ártunk, ha adakozunk, mert becsapjuk magunkat és saját magunk előtt tetszelgünk a nagylelkű adakozó képében, ami szerintem nem hasznos.
Természetesen én is adok a koldusnak, mert pillanatnyilag több okból is "jól esik".
1. Zavaromat feloldja a kéregetővel szemben. ("szégyeljem magam, hogy nekem valamivel jobb)
2. Azt gondolom, hogy most jót tettem és jótett helyébe jót várj
3. Mások előtt, akik pont odanéznek, is megmutathatom hogy mekkora szívem van
4. Ezzel letudom kötelességemet - a felelősséget melyet lelkem mélyén érzek szerencsétlen embertársaimmal szemben - aznapra.
5. Fürdőzök a hálás tekintetekben és az estleges "áldja meg a Jóisten"-ekben
6. Gyorsan és "győztesként" távozhatok a kínos szituból
7. Kis befektetés árán máris üdvözülhettem
Sorolhatnék még hasonló önámító gondolatokat, melyeket szerintem mindannyiunk érez egy adakozás után. Csak egyszer kellene belegondolnunk, hogy adakozásunkkal valóban használtunk -e egyáltalán valakinek ? Szerintem nem. Mondhatják, bort iszom és vizet prédikálok, hisz én is adok a koldusoknak ! Sajnos Igaz !
Egyenlőre még csak keresem a helyes hozzáállást.
Nem is Te lennél Önmagad, ha nem védted
volna meg (itt is) minden hozzád hasonló (?)
jogait. De ez kicsit off volt.
az ellen ágáltam, hogy eldönthessük valakiről, hogy "megérdemli"-e azt a két gombóc fagyi-nyi összeget. Hmm. Szerinted akkor ki döntse el helyettem, hogy kinek adjam a maradék pénzem?
