Az lenne a kérdésem, hogy szerintetek mennyire gyakori bírói döntés egy válás során a közös ingatlan használat? Adott, hogy egyik kedves ismerősöm éppen válófélben van. És a férje szeretné a közös lakhatást a válás után is. De a feleség nem szeretné, ugyanis állandó feszültség van otthon és folyamatosan megy a marakodás. Két gyerek is van... 12 és 8 éves lányok. A férj a gyerekek előtt kezdeményezi folyamatosan a vitatkozást. Félő, hogy megsínylik a lányok.
Lehetséges, hogy a bíróság közös lakhatás mellett dönt? Hogy lehetne elkerülni?
Értem. Köszönöm, ez nekem is hasznos infó volt. Bár már elváltam, és nem tervezem, hogy bármikor újra férjhez mennék és elválnék, de legalább nem beszélek hülyeségeket az ismerőseimnek, ha érdeklődnek.
A válókereset beadásához nem feltétlenül kellenek a személyes okmányok, és azok számai.
Elegendő, ha nevet, lakcímet, anyja neve, születési időt adsz meg. A házassági anyakönyvi kivonat viszont kellett. Az eredeti. Ha más megoldás nincs, el kell menned abba az anyakönyvi hivatalba, ahol kiadták (ahol a házasságot kötöttétek), és kérhetsz belőle hiteles másolatot. Illetékbélyeg kell hozzá, nem tudom, hány forint, de kiadják.
Nincs valami olyan dokumentum otthon, egy régi banki vagy más hivatalos papír (adóbevallás, egyéb), amin rajta van a feleséged személyi igazolvány száma?
A keresetet benyújthatod egyedül is, a feleséged beleegyezése nélkül, ebben az esetben természetesen te vagy a felperes, a feleséged az alperes. Ha jól emlékszem, három eredeti példányban kell a keresetet elkészíteni, két tanúnak kell aláírni (teljes névvel, lakcímmel, szem.ig. számmal), és 30.000 Ft illetékbélyeget kell ráragasztani. Ajánlva tértivevénnyel is lehet postázni, vagy a járásbíróságon személyesen leadni (hivatali időben). Ha van nyilvános e-mail címed, vagy megadod nekem az itt látható címemre megküldve, akkor elküldöm neked doksiban a miénket.
Tanácsot szeretnék kérni .... Be tudom e adni a válókeresetet úgy , hogy a feleségem minden létező házassággal kapcsolatos papírt elvitt magával amíg nem tartózkodtam otthon... Gondolok itt házassági kivonatok stb. + személyigazolvány számát sem tudom fejből. Közös tulajdonunk,gyerek nincs. Hozzá tenném ő költözött el és találta ki a dolgot de nem nagyon foglalkozik azóta vele. Szóval haladni kellene de nem partner benne :D Van lehetőségem ezen adatok nélkül is beadni ? Vagy esetleg meg kell várjam míg ő úgy határoz , hogy megosztja velem ezen adatokat és el tudom indítani a történetet ?! Mert minden kérvényt amit láttam szerepeltek a házassági anyakönyvi száma és személy ig számok.
A válásunknak több oka volt. Közrejátszott a volt feleség is, aki bár lemondott a gyerekekről /6 tárgyalás volt, egyiken sem jelent meg/ a zaklatást nagyon professzionálisan csinálta. Fenyegetőzött, több feljelentést kellett tennem ellene. A nagyokat képes volt +18-as bulikba vinni például, nevelt lanyom körülbelül másfél évig alig beszélt.
És ez csak egy ok.
végigneztem mit tesz a gyerekekkel, ha a szülők “dobálóznak “ velük mint ha krumplis zsákok lennének, és láttam, hogyan élik meg az apa/ anya mit mondott a másikra. Én voltam a villámhárító. Mai napig anyának hívnak.
Elvadíthattam volna őket, de nem láttam értelmét. Szenvedtek eleget anelkul is, hogy a csalódottságom rajtuk csattan.
Hivtam szulinapokra, ünnepekre. Bármikor johetetT volna.
/apuka amugy párszor előadta a Gyerekeknek hogy en nem engedtem el oket, nekem is estek emiatt. Hál istennek, kezdik átlátni, kiismerni, es emlekeztettem oket hányszor hívtuk, vagy álltunk a kapuban.../
Fiamat viselte meg jobban, pszichologussal is dolgozunk azon, hogy kicsit jobban tudjon bízni a ferfiakban.
Anyagilag sem igazán támogatja őket, pedig a közös cég /ami nem kicsi/ is az övé maradt. Én a két gyerekkel a nulláról kezdtem újra. Nagyon korrekt próbáltam lenni. Mar tudom hogy a hülyeség es a korrektség között halvany a határ.
Talán most pont azért van jobban terítéken ez a dolog, mert ugye ujra ferjhez mentem, neki is vannak gyerekek, akik ugye rendszeresen jönnek.
Kedves GabikA, természetesen rengetegszer beszéltünk erről. Sajnos változás mégsem történt. 5 megbeszélt időpontból négyről biztos kiderul hogy valamiert nem jó :(
Elég bonyolult a helyzet. Neki, egyenlore 3 nőtől 6 gyermek. Négyen már felnőttek. A legidősebb lányát kb 14 évig nem látta. Mi a válása után ismerkedtünk meg, kb egy év múlva anyuka lemondott az akkor 4,6,7 éves gyerekekről.
Jó volt a marketing, én meg naiv és fiatal.
szerintem egy gyerek ebbe sosem tud beletörődni :(
Egy darabig kérdezték, akkor mindig azt mondta a gyerekeknek hogy én nem engedem el őket.
kepzelheted miket vágtak a fejemhez. Pedig olyan is volt, hogy este 9kor nagy táskával álltunk a kapuban, esőben es vártuk. Csak elfelejtette.
Fiammal nehezebb, ő enyhén autista. Lanyom meg kamasz.
pszichologus is javasolta, hogy vagy rendszer, vagy inkabb ne jöjjön.
Szomorúan olvastam a hozzászólásodat. Szinte el sem tudom képzelni, hogy van apa akit ennyire nem érdekelnek a gyerekei. Majd lehet, hogy egyszer beugrik neki, hogy mit hibázott és mi maradt ki neki az életéből. Sajnos joga van a láthatáshoz de rákényszeríteni nem tudod. A gyerekeken látod, hogy hiányzik az édesapjuk, vagy már beletörődtek ebbe a helyzetbe?
mit lehet tenni abban az esetben, ha apukával válás után több mint 8 évvel sem sikerül a láthatasba semmilyen rendszert bevezetni?
A gyerekek 1,5 és majdnem 4 évesek voltak mikor váltunk. Kicsit körülbelül 6 éves koráig nem is vitte el, nagyobbat néha igen.
Nyári szüneteknél is max másfél nap. Van, hogy 8 hónap is kimarad. Rengetegszer van ígéret, amiről az utolsó pillanatban derül ki, hogy jajjj, mégsem jó.
Most “csak” 3 hónapnál járunk. A mostani hétvége másfél hónapja lett megbeszèlve, ma hívtam, a felesége mostanra szervezett felnőtt szülinapi bulit, nem mehetnek.
Most jutottunk el a feleségemmel odáig, hogy búcsút kell mondjunk egymásnak. A történetünk tanulsága, hogy a gyerek kedvéért nem szabad-e együtt maradni. Az a legszomorúbb benne, hogy erősebb veszekedés nem volt köztünk, csak szép lassan kiveszett a vágy közöttünk. Tizenegy év alatt a szexuális együttlétek száma lassan a nullára csökkent. A következő tizenegy év a vegetálásról szólt egyszeri keserves próbálkozásról egy párkapcsolati pszichológus felkeresésével. Közben szerintem lelkileg teljesen leépültünk. Most azon tűnődöm, hogy megérte-e?
A lányunk kitűnő eredménnyel végzett az egyetemen, lehet ha elváltunk volna nem lett volna meg a tanuláshoz megfelelő háttér. Én azért aggódom, hogy miközben felnőtt, nem látott a szülei között semmi intimitást, és ez a boldog házasságként felépített hazugságvár most teljesen ránk omlik.
Nem tudom van-e valaki aki hasonló cipőben járt és elhidegülés miatt váltak szét, de békességben, nem egymást megutálva. A gyerek milyen idős volt és hogyan dolgozta fel.
Hát, ne haragudj, de szerintem ez nem ok a válásra. Beszéljétek meg, csináljatok közös programokat, hármasban. Biztosan van valami oka annak, hogy a gyerek jobban kötődik hozzád, mint az anyjához, és erre nem az a megoldás, hogy az anyuka elviszi tőled. Ez nagyon gyerekes gondolkodás, butaság, és önzőség. Ha megtehetitek, költözzetek el a szüleidtől, akár csak átmenetileg is, albérletbe, és ott működjetek együtt hárman, mint egy család.
A legnagyobb kicseszés a gyerekkel lenne, ha ilyen hülyeség miatt szétszakadna a családja, soha nem heverné ki a traumát, amit a tőled való elválás okozna. A párod sem lehet ennyire egyszerű, hogy ezt ne lássa be.
Tessék minden hétvégén közös programot szervezni, legalább néhány órára együtt menni játszótérre, kirándulni, és a gyerek az anyukájával is legyen. Menj el esténként egy-egy órára kocsmába, vagy csak sétálni, hagyd őket kettesben. Sok sikert!
Semilyen fàzisban nins mèg az ügy. Pàrom akart menni a gyerekkel,mondtam neki hogy akkor hogy viszed bölcsibe meg stb... Ès ezèrt nem mentek mèg el, szerintem a pàrom arra vàr hogy valamilyen uton môdon megtudja oldani a bölcdibe jàratàsàt, ès utàna akkarja beadni a gyermelelhelyezèst hogy nâla helyezzèk el.Nem harmadik miatt romlott meg. Nem tudja elfogadni hogy nagyon apàs a gyerek meg hogy öt sokszor vissza utasitotta, meg sok a vitta kis apró dolgokból is. Ö szerinte hogy apàs ennyire a gyerek az is az èn hibâm ès ez exerinte beteges.
Elvileg amîg a bìrósàg nem dönt hogy kinél marad a gyerek, addig ugyan annyi jogunk van a gyerekhez, ès ha az anyuka elviszi valahova akkor azt szabâlyosan megteheti, ugyan ugy mint èn. Ugy hogy ha viszi akkor nem akadâlyozhatom meg. :(
Ha tényleg nem tudjátok helyrehozni a kapcsolatotokat, akkor akár azt is teheted, amit Gabika javasol, zárcsere, párod cuccait kirakod. Drasztikus módszer, de tulajdonképpen célravezető, és a gyerek érdekében teszed. Ha ezt az anyuka nem tudja elfogadni, megérteni, akkor neki kell nyomós érveket felhozni arra vonatkozóan, hogy nála legyen a kislány.
Nagyon nem szép dolog, de lényegében megoldható, ha kirakod őt a házból.
De én még mindig azt mondom, hogy ha van még esély, egyezzetek meg, és maradjatok együtt! Illetve ha mégis kirakod a párod, azt tedd lehetővé, hogy sokszor lássa a lányát, mert neki is szüksége van az anyukájára. Meg arra is figyelj oda, hogy a bölcsődéből/óvodából ne tudja elvinni a te tudtod nélkül, mert egyszer csak elviszi, és nem hozza vissza.
Nagyon csúnya dolgok ezek, és jobb lenne elkerülni őket!
Ha megteremti azt a lehetösèget hogy vinni ès hozni tudja a bölcsibe, èn akkor sem akarom hogy nâla hellyezèk el a kislànyunkat. Vèlemènyembszerint nem tenne neki jôt ha kiszakadna abbôl a hàzbôl ahôl eddig is èlt ès èl, annyira apàs hogy sokszor megtagadta a pàromat pl pelenkàkàskor,fürdetèslor,öltöztetèskor, ès csak nekem apànak engedi. Èjszaka is a kisàgybôl kikérezkedik sîr ès jön közènk aludni ès kb 100 esetböl 99szer velém bujik ès ugyalszik tovàbb. Szerintem ez se tenne neki jôt ha az apjàtól elszakitanàk. Most pàrom szerintem arra vàr hogy olyan munkàja legyen hogy megtudja oldani a gyerek bölcsibe vitelèt vagy valakinek a segitsègèvel ès ha ez sikerül neki ezt elintèzni akkor visszi ell a gyereket :( nem tudom mennyi esèlyem van igy hogy magyarorszàgon anya pàrti a bírósàg. Pedig jelen esetben itt azt sinlenè meg a gyerek ha nem maradhat az apàval.
Szia! Azt gondolom, mivel valószínűleg még nagyon fiatalok vagytok, hogy először próbáljátok meg helyrehozni a kapcsolatotokat. Nem szabad az első akadálynál feladni, főleg ha ilyen kicsi még a gyerek. Beszélgessetek, csináljatok külön programot, ha van, aki a picire vigyázzon, ez nem lehet probléma.
Ha mégsem sikerül, akkor a leírt esetben szerintem bőven van esélyed megkapni a gyerek felügyeletét. Ha házasok vagytok, akkor hivatalosan is válni kell, mindent le kell írni. Egy jó ügyvéd által írt keresetlevél kellene, sok múlik a szavakon, amiket használ. Ha nem vagytok házasok, akkor is ügyvédhez kell fordulni, ha nem tudtok megállapodni, a párod nem látja be, hogy a gyereknek jobb, ha a megszokott helyén marad egy olyan szülővel, aki maradéktalanul el tudja látni.
Kicsit hülyén jöhet ki, hogy én, mint anya, egy apa felügyelete mellett kampányolok, de volt már példa az ismerősi körömben arra, hogy kicsi gyereket az apával hagytak pont amiatt, amit te is itt leírtál. Az apa szüleinél laktak, és amúgy is apa intézte a napi dolgokat a kisfiú körül. Anyukának kellett menni a házból, sajnos, ami őt borzasztóan megviselte, de sajnos nem tudott semmit tenni a határozat ellen.
Mostanában azt mondják, már az is elég, ha anyuka egy viszonylag normális albérletbe viszi a gyereket, és az anya mindenek felett áll, de nem tudom elképzelni, hogy egy gyereknek jó, ha egyik napról a másikra, mindenféle bébiszitterek mellett tengődik egy albiban. Ha a kapcsolat már TÉNYLEG menthetetlen, akkor a párodat is próbáld meg meggyőzni arról, hogy amíg ő összeszedi magát, és rendes lakást, megélhetést, esetleg olyan munkát talál, ami mellett meg tudja oldani a bölcsi-ovi járatot is, addig hagyja nálad, és minden nap láthatja a kislányt.
Apuka vagyok, pàrommal van egy 2,5 fèlèves kislânyunk. Kislânyunk nagyon apàs, amin nem csodâlkozom hisz ha kell pelenkàzom etettem, fürdetem stb... mindentèren eltudon làtni. Bölcsibe èn hordom mindig mert az anyuka nem tudja vinni munka miatt, amikor èrte kell menni akkor is megyek mert 8-16ig dolgozom. Ha beteg 90 szàzalèkba èn vagyok vele ithon mert anyuka nem tudja megoldani. Kapcsolatunk megromlott, vinni akarja a gyereket :( Az èn szüleimnèl èlünk, pàrom csak idèglenesen van bejelentve hozzànk. Bìrósàgi itèletig kinèl helyezik el a gyereket? Ès a bírósâgon van-e esèlyem hogy nàlam apànàl helyezzèk el?
Nem tudom, tudtok-e róla, hogy létezik egy úgynevezett Egyszülős Központ. Budapesti székhelyű, nemsokára elkészül a saját épülete, ami otthont ad majd az eddig nagyrészt online zajló tevékenységeknek. Az elvált, megözvegyült, vagy eleve egyedülállónak indult szülők jogi, pénzügyi, társadalmi, pszichológiai és szabadidős témákban kaphatnak segítséget, a szakértők térítésmentesen állnak rendelkezésre. Egyéni konzultációra is van lehetőség, de többször szerveznek csoportos tájékoztatókat, előadásokat is.
Emellett, amiben én személyesen is érintett vagyok, megalakult a Központ pécsi klubja is. Minden hónap első hétfőjén a Pécsi Kultúrális Központban (volt Szivárvány Gyermekház illetve eredetileg Úttörőház) van klubgyűlés, este 6 órától.
Legközelebb február 5-én lesz, várhatóan egy párkapcsolati szakértő fog előadást tartani, illetve lehet vele beszélgetni a párkereséssel kapcsolatban, tanácsokat is fog tudni adni.
Az első klubfoglalkozás 2017. októberében volt, azóta kétszer volt vezetett, gyógyító meditáció, kétszer klinikai szakpszichológus volt a vendég. Természetesen a későbbiekben is lehet még találkozni a pszichológussal, és meditáció is lesz.
A gyerekeket is nyugodtan el lehet hozni, nagyon lelkes fiatalok vállalták, hogy foglalkoztatják őket, amíg a szüleik egymással beszélgetnek. Az én fiam is velem volt legutóbb, sok gyerek összejött, és nagyon jól érezte magát.
Tehát: Egyszülős Központ, keressétek a facebook-on, illetve a honlapon így - egyszulo.hu
A pécsi klub a facebook-on Egyedülálló Szülők Klubja - Pécs
Legyél a vejeddel színleg jóban. EZ NAGYON FONTOS! Mond neki, hogy igazából más is volt már ilyen cipőben, még támogatod is, hiszen tudod milyen ez az állapot. Pénzről ne beszélj. Csak arról, hogy milyen nagyszerű ember volt mindig is, és lehet még ettől minden jó, hogy így alakult. Emberileg, anyagilag így sokkal többre mentek, mintha szembe fordultok vele.
Képtelen vagyok magamhoz térni a döbbenettől ekkora pálfordulás láttán. Folyton ez dübörög a fejemben, az őrület határán járok. Nagyot csalódtam.
Májusban a lányommal derült égből villámcsapásként, hirtelen közölte a férje, hogy szerelmes lett, válni akar. Felajánlott egy lakást, ahova költözhet a közös gyerekkel, mert ő így „döntött”. Mi a kifogásod ellenem, kérdezte a lányom, semmi, csak szerelmes lettem, válaszolta. 14 évi házasság alatt a lányom nem érezte, hogy rossz lenne a viszonyuk. Közösen létrehozott kertes ház Bp.-en, rendezett körülmények. A férj vezető beosztású, nagy baráti kör. Az összes ismerős, barát, család kivételesen rendes embernek tartja/tartotta.
Az iskolai év végén elköltözött, addig a gyerek kímélése érdekében nem hozták tudomására.
Tavaly nyáron a lányom felhívott, hogy úgy vélik a férjével, el kellene adni a vidéki házamat, már túl nagy nekem, 75 évesen a fenntartása is erőmön felüli. Korábban is felmerült, de nem akartam otthagyni az otthonom, melyben 38 évet éltem. Most azonban beláttam, ez a célszerű megoldás. A ház fele az enyém, a másik fele a két gyermekemé, holtig tartó haszonélvezeti joggal. Közjegyző előtt nyilatkoztam a fiammal, hogy az ügyintézést a vejemre bízzuk, úgy az eladást, mint az új ház vételét, illetve ő fogja kezelni a pénzügyeket. Nagy meglepetésre gyorsan találtunk vevőt, a vejem mihamarabb nyélbe kívánta ütni az üzletet. Én még maradni szerettem volna, a telet ott akartam tölteni, ezt szóvá is tettem. A vevőnek nem volt sürgős a birtokba vétel, nem úgy a vejemnek az eladás, aki nemtetszését fejezte ki.
A szerződést márciusban kötöttük meg, a vejem két hónapos költözési határidőt vállalt. Később meleg lesz, s minek húzni az időt, mondta. A megvenni kívánt ház még nem állt teljesen készen, a fennmaradó munkálatokat is a vejem irányította. Valóban sokat foglalkozott vele, saját kezűleg is. Részletesen, mindenre kiterjedően dokumentálta az egész ügymenetet.
Közben kiderült, a szerelembe esés nem oly friss, mint ahogy először állította, hanem már tavaly júliusban bimbózni kezdett, valószínűleg ezért nem tetszett neki, hogy nem akartam gyorsan költözni, mivel így a vállalt kötelezettségeit jóval később tudja lezárni, mint ahogy ő azt elképzelte.
Május hetedikén felszabadultan bulizik tágabb családi körben, majd másnap előáll a „diktátummal”. Mindent eltervezett, kinek mi jár, ki hol fog lakni, mikor kinél lesz a gyerek etc. etc.
Megkérdeztem, hogy gondolta azt, hogy egy pillanat alatt tönkretesz mindent és mindenkit. „Így döntöttem, habár szeretem a feleségem, de szerelembe estem. Nem tudok tovább kettős életet élni.” 10 hónapig azonban mégiscsak olyan jól sikerült, hogy a felesége semmit nem sejtett.
Jó kapcsolatban vagyunk – habár ő úgy tesz, mintha semmi nem történt volna –, így feltettem a kérdést, az én házam eladása is az ördögi tervének a része, volt bármilyen elképzelése, hogy összeköltöztet a lányommal. Amikor elindítottuk a folyamatot, akkor még nem volt semmi, válaszolta, pedig mint utólag kiderült, már volt. Különben is, ő csak jót akart nekem a házam eladásának javaslatával. Ami, mint már írtam fentebb, valóban időszerűvé vált.
Mitterrand elnökre hivatkozott, aki hétközben a barátnőjével élt, hétvégén a családjával… Kiszámolta, most 54 éves, a felmenői hosszú életűek voltak, így van még 30 éve, amit a szerelmével akar leélni – mondta egy ismerősének. Másiknak már azt, másfél-két év múlva visszakönyörgi magát.
Egy ideig csend volt, nemrég újra a feleség és a gyerek költözését forszírozza a felajánlott lakásba, mely nem is közös tulajdon, mivel már a házasság előtt megvolt neki.
Hogy képzeli, hogy a lányom hagyja el az otthonát a gyerekükkel együtt, ami jogilag felerészben az övé? A vejem azt mondta, nem hajlandó lemondani a használati jogáról, csak azért költözött el, hogy nyugalmat biztosítson, nincs köze a szerelemhez.
Úgy vélem, ha be akarja adni a válópert, előbb a vagyonmegosztást akarja letudni, mert azt reméli, így közös megegyezéssel elválhatnak. A bíróságon valószínűleg nem fogadják el „a boldog házasságban éltem, de szerelmes lettem” indokot.
Számomra érthetetlen ez a viselkedés. Érdekel, hogy látja ezt egy kívülálló. Attól tartok, én nem tudom objektíven nézni a helyzetet.
