Ha én állok a járdán,egy autó elhúz mellettem. A kocsi vezető nem azt fogja mondani,hogy egy nő elhúzott mellettem, hanem azt ,hogy elhúztam egy nő mellett.
„Nem a (tér-idő) koordinátateret kvantáljuk, hanem a Fourier-teret, vagyis az energia-impulzus-teret, azaz az energiát és impulzust.”
Ez az energia-impulzus-tér, az én „felfogásom” szerint maga a térerő. Az erő, ami képezi mozgásával, lendületével a helyet, aminek három térbeli és egy időbeli kiterjedtsége,(dimenziója) koordinátája van. No, ezt gondolom én kvantumosnak, vagyis diszkrét elemekből állónak. Mivel ha végtelen lenne, nem lehetne mérhető semmilyen paramétere. (a folytonosságot mindig megszakítja valami) :)
Az áltrel kanonikus kvantálása nem volt eredményes (habár a sávkorlátozott EFT keretében megoldható).
Újabb elképzelések szerint a vákuum alapállapotának korrelációja határozza meg a távolságot. A gerjesztett állapot a korrelációt csökkenti, vagyis az energia növeli a lokális metrikát. Nem a klasszikus elméletet kezdték kvantálni, hanem egy originális kvantum jelenségből indultak ki.
Ha már megcsócsáltad a régi könyveket, olvasgathatnál újabb publikációkat is.
Nem, dehogy, semmi ilyet nem jelent. Annyit jelent csak, hogy az időkoordinátát lokális sebességgel kell szorozni, hogy térkoordinátát kapj. Annyira mániád az idő és tér kvantálása, de azok nem olyan fizikai mennyiségek, amiket lehetne kvantálni. Csupán koordináta paraméterek. Nem a (tér-idő) koordinátateret kvantáljuk, hanem a Fourier-teret, vagyis az energia-impulzus-teret, azaz az energiát és impulzust.
Gravitational Waves: Propagation Speed is Coordinate Dependent
The speed of propagation of Einstein's gravitational waves pertains to the derivation of a wave equation from the linearized field equations of General Relativity. It is routinely claimed that the resulting wave equation predicts propagation speed at that of light. However, the speed is in fact coordinate dependent - change the coordinates then the speed of propagation is entirely different from that of light. Coordinate changes can be arbitrarily made ad infinitum.
Consequently there is no unique propagation speed. The coordinates used by Einstein were purposely introduced to satisfy his assumptions that the waves exist and travel at the speed of light. His argument assumes as premise that which is to be demonstrated and is therefore invalid (petitio principii).
Moreover, the objective cannot be achieved because General Relativity cannot localize its gravitational energy - it violates the usual conservation laws for a closed system and is thereby in conflict with a vast array of experiments. To try to satisfy the usual conservation laws Einstein constructed his pseudotensor, which is a meaningless collection of mathematical symbols because it violates the rules of pure mathematics.
Nem kell ehhez semmit se mutatni. Az Einstein-egyenlet linearizálásával ugyanaz a hullámegyenlet van, mint az elektrodinamikában. (A linearizálás meg nem kell neked, mert nem mennél bele...)
>Maxwell esetében a permeabilitás és a permittivitás adja a fénysebességet.
#cgs gaussi mértékegységrendszerben mindkettő eltűnik, értékük 1 a vákuumra. (vákuumos elektrodinamikát kell nézni, nem anyagosat.) A c pedig ott van a negyedik ct koordinátában. (az időt konvertálja a tér egységeire.) (Ezt is lehet 1-nek venni.) Tehát így a hullámegyenletben is szerepel a c. Ott a fénysebességed. Ennyi.
Valaki megmutatná nekem, hogy az Einstein-egyenletből hogyan jön ki a (gravitációs) hullámterjedés sebessége?
A közismert Maxwell-egyenletekből egy másodrendű hullámegyenletet kapunk.
Viszont a Riemann-tenzor alapján negyedrendű differenciálegyenletnek kellene kijönni. Valahogy.
Maxwell esetében a permeabilitás és a permittivitás adja a fénysebességet.
Viszont ha jól megnézzük, az Einstein-egyenletben csak egy "természeti állandó" szerepel: the big G (aka Newton's constant).
Mi következik ebből?
Netán csak nem az, hogy a gravitációs állandó és a fénysebesség nem független egymástól?
(Feltéve, hogy valaki hullámegyenletté tudja alakítani az áltrel alapegyenletét.)
- * -
Egy jól megválasztott mértékegység-rendszerben a hőmérsőklet dimenziója energia lenne. Ebből következően a Boltzmann-állandó (és az Avogadró-szám is) egységnyi lenne. Tradicionálisan három mértékegységet lehet önkényesen (egymástól függetlenül) megválasztani. De most van egy negyedik jelölt, ha a hőmérsékletet nem a boltban kapható hőmérővel akarjuk mérni hebehurgya módon.
Ebből pedig az következik, hogy a Planck-állandó és a gravitációs állandó nem független egymástól?
Lássuk a zenélő székek táncát. Négyen akarnak leülni, de szék csak három van.
>Mélyebben mögénézve: a hang tulajdonképpen micsoda?
Azon is túl, hogy mechanikai rezgés. Az atomok között elektromágneses csatolás van. Tehát a hang az elektromágneses hullámok következtében jön létre. Az elektromágneses hullámokat kvantáltnak gondoljuk, vagyis az ebből származó hanghullámok is szükségszerűen kvantáltak.
Rendben. Tehát a magfúziónál mindig keletkezik melléktermék.
Az egyesült mag nagy sebességgel kiköp egy kis tömegű részecskét. Ennek következtében (a rakéta elvén) kinetikus energiára tesz szert. Ez fűtené a fúziós reaktort. (A lendületmegmaradás értelmében a kinetikus energia egy része elvész, mert a neutrínó hatáskeresztmetszete kicsi - a gyenge kölcsönhatás hatótávolsága miatt. A tömegek arányából az energiaveszteség kiszámolható.)
Na most nézzük meg az égést, mint kémiai reakciót.
Illetve először legyen az egyszerűbb eset, atomos hidrogén egyesülése hidrogén molekulává. Ott két kiindulási termékből lesz egyetlen végtermék. Habár ezt a kérdést inkább a vegyészeknek kellene feltennem. A kötési energia felszabadul. Viszont a molekula nem köp ki semmit, legfeljebb elektromágneses sugárzást.
"Mert a kötési energia felszabadulása elektromágneses hullám kisugárzásával jár együtt, ami aztàn növeli a gáz hömérséketét, mert a gáz atomjai meggyorsulnak az elektromágneses mezö hatása alatt!"
Bosszantó jelenség vagy! Mire gondoltál, mi teljesül mindig?
- Az energiamegmaradás és a lendületmegmaradás?
- Vagy pedig az, hogy mindig két reakciótermék keletkezik?
Maradjunk a gyurmagolyó leejtésénél.
Az egyik lehetőség, hogy a gyurma (leejtés előtti) helyzeti energiája beépül az összetapadt objektum összenergiájába, vagyis együttesen ennyivel nagyobb az összetapadt objektum tömege a külön-külön mért tömegüknél. (Emberi léptékben történő ejtésnél ez sajnos kimérhetetlen.)
A másik lehetőség, hogy az ütközés során az energia (egy része) kisugárzódik. Például hang és gravitációs hullámok formájában. Távolítsuk el a levegőt. De ezzel még nem szüntettük meg teljesen a hanhghullámokat, hiszen a padló anyagában ugyanúgy terjedni fognak a mechanikai rezgések. Sőt, ha nagyon precízek akarunk lenni, még a molekulák is polarizálódhatnak az ütközés közben, vagyis az elektromágneses dipólsugárzást sem zárhatjuk ki teljesen.
Akárhogy is, a gravitációs hullámokat és az esetleges elektromágneses hullámokat (jelenleg) képtelenség kimérni.
A hangjelenség viszont tény. A gyurma azt mondja: placcs.
Vajon a hanhgullám kvantált? Mert pusztán azért, hogy a közvetítő közege atomos szerkezetű?
A közeg darabosságából következhet a hullám kvantáltsága?
Na most ezt a kísérletet különböző körülmények között végezhetjük el. Ennek megfelelően változik a kisugárzott akusztikus energia. Ezt szépen levonjuk a helyzeti energiából. A maradék pedig növeli az összetapadt két test együttes tömegét?
Mélyebben mögénézve: a hang tulajdonképpen micsoda?
Azon is túl, hogy mechanikai rezgés. Az atomok között elektromágneses csatolás van. Tehát a hang az elektromágneses hullámok következtében jön létre. Az elektromágneses hullámokat kvantáltnak gondoljuk, vagyis az ebből származó hanghullámok is szükségszerűen kvantáltak.
Holnap veszek gyurmát a boltban, és egyszerűen leejtem.
A reakció előtt: Föld + gyurma.
A reakció után: ugyanezek összetapadva, egyetlen objektum.
Hol a második reakciótermék?
Azon röhögök, hogy ezzel a gondolatkísérlettel a graviton létét bizonyítanánk. Mivel a gyurma elektromosan semleges. A másik két kölcsönhatás pedig csak rövid hatótávolságú. Tehát a gyurma leejtésénél a másik reakciótermék egy graviton kellene legyen?
mert különben nem teljesül az impulzus- és energiamegmaradás.
Ez csak akkor kritérium, ha a reakciótermékek jellege megváltozik. Például klasszikus ütközés során relativisztikus termékek keletkeznek. Két elemi részecske megsemmisül és fény keletkezik. Ebben az esetben szükséges, hogy két foton keletkezzen - az említett két megmaradási tétel teljesüléséhez.
(Azon persze mindig csodálkozok, hogy ilyenkor nem beszélnek a perdület (spin) megmaradásának szükségességéről is.)
De ha például két darab gyurma összeplaccsan, azok összeragadva maradhatnak. A klasszikus fizika megengedi a rugalmatlan ütközést. (Persze a klasszikus fizika nem tárgyalja az ilyenkor keletkező gravitációs hullámokat.)
Megpróbálom fejből elmondani (6 órával később), hogy a professzor miről beszélt:
Nem feltétlenül szükséges fényt használni a méréshez. Bármivel mérhetünk.
(Előtte tisztázta, hogy a kvantáltság miatt nem lehet tetszőlegesen gyenge fénnyel mérni. 1. link)
Mérhetünk gravitációs hullámokkal is. Tegyük fel, hogy a gravitáció nem kvantált. Ekkor tetszőlegesen kis energiájú hullámokkal nem rontjuk el teljesen az interferenciát, csak egy kicsit megzavarjuk. Mi következik ebből a gondolatkísérletből? A gravitáció is darabosan kell terjedjen, különben nem lehet összeegyeztetni a kvantumelmélettel.
(Most itt abból indult ki, hogy a kvantumosság lenne az alapvetőség. Ezt persze nem tudhatjuk biztosan.)