Felmerült egy 4. alternatíva is. Passo kollega filmjei után gondolkodóba estem, hogy ha már ennyire későre csúszott a dolog, akkor az Appenninek is beleférhet - értelem szerűen ez esetben az Alpok teljesen kimaradna -. Bologna - Firenze - La Spezia háromszögben gondolkodom, mert számomra vonattal még Bologna egész jól elérhető. Gondolom a szeptember elejei-közepei időjárás azért kegyesebb ezen szélességi kör környékén, a szolidabb magasságokról már nem is beszélve. Valami tapasztalattal rendelkezik valaki ezirányban?
2. kérdés: a faszkalap tervezője a gyártónak ezt nem tudja?
Fizetős (tömeg) nyomor kempingre tervezi ahol napokig áll a sátor, ezért fehér, nem fakul a színe. Az, hogy visszaveri a meleget marhaság, még annál is nagyobb, hogy azért szórják tele a légkört nano aluval, hogy alatta hűs maradjon a bolygó.
Vadkemping, mint felhasználási mód pedig eszébe se jut.
Egyébként kapni terepszínű sátrat, piperkőc gyártó & felhasználó nélkül, olcsón.
Nekem mindig is terepszínű sátraim voltak/vannak. Eszembe se jutott bármi másmilyent vásárolni :-)
Ha mégis látszódnom kell (vadászat) akkor ott a láthatósági mellény amit ráterítek.
Lényegi infót találtam a svájci vadkempingezési szabályokról. Érdekes, hogy nem tiltják egységesen mindenhol. Jobb nyelvi készségekkel rendelkezők ellenőrizhetnék a linken olvasható lehetőségeket.
SK topiktárssal az elmúlt héten egy kiadós kerékpártúrát tettünk Észak-Erdélybe. (Kelemen-havasok, Radnai-havasok.)
A beszámoló itt található: http://orszagcsavargo.hu/2307ERDE.HTM - egyelőre csak a bevezetővel, a statisztikával és a képekkel, de nemsokára (remélhetőleg pár napon belül, de mindenképpen még augusztusban) szöveget is csatolok hozzá.
Néztem én is a Kecsua sátrakat, kissé nehezek és a csomagméretük se kicsi. Vannak nagyon fasza háromszemélyes előteres sátrak 4 kiló körül, jóval kisebb csomagmérettel. És nem fehérek.
A Tajgetosz egyike Görögország mítikus hegyeinek. Pazar látványilágával egyedülálló a kontinensen. A keleti kapujából, Spártából indul kalandoraink ráadás-programja, egy közel 900 méteres függőleges fal megmászása. A sziklába vájt szerpentin egyrészt félelmetes panorámája, másrészt építési megoldásai miatt híresen hírhedt a teljesíteni vágyó motorosok, kerékpárosok körében. Akik velünk tartanak nemcsak a sportfeladat részleteit élvezhetik, hanem betekintést nyerhetnek egy világtól elzárt isten háta mögötti görög falu hétköznapjaiba, valamint a dél-mediterránum vad hegyi világába is…”
Ezzel a résszel az utóbbi évtized talán legnagyobb kerékpáros vállalkozásom filmes anyagának végére értem. Itt szeretném megköszönni a közel fél éves kitartó figyelmet. Természetesen a Cobranco-project nem áll meg, várok mindenkit a továbbiakban is képernyő elé.
Általánosságban elmondható, hogy aug 20 után már vége a nyárnak, persze ez nem jelenti azt, hogy szept elején nem foghatsz ki pár jó napot. Viszont az éjszakák már hidegek lehetnek. Nem vagyok függőágy fronton otthon, de gondolom ez is számít. Az, hogy sátor vagy függőágy vadkemping szempontból szerintem mindegy, mivel mindenhol tilos. Viszont országonként, illetve országrészenként nem mindegy. Svájc egésze problémás, ha bekockáztatod, mindenképpen elbújni, ráadásul a Bernina egy része belesik Svájc egyetlen Nemzeti Parkjába, itt semmiképp ne kockáztass. Az olaszok lazábbak, de a Dolomitokra jobban figyelnek, a Friuli Alpok talán a legkönnyebb ebből a szempontból és kevesebben is vannak. Sőt, ez utóbbi időjárás ügyben is lehet befutó, mivel /főleg a déli részén/ már mediterrán hatások is érvényesülnek.
Családi okokból kifolyólag az idei nagy túra szeptemberre csúszott. A kérdésem az, hogy a Bernina, Stelvio, Sella tömb, illetve a Grosglockner környéke és Fruili-dolomitok (Még nem dőlt el, hogy a 2-3 elképzelésből melyik valósulhat meg. Többnyire időjárás és a vonats eljutásoktól függ, hogy mi a végleges.) mennyire barátságtalan szeptember elején? A másik, hogy a függőágyas vadkempinget mennyire tolerálják az említett régiókban? Sátorral már voltam többször, de függőággyal még nem, illetve Svájc teljesen ismeretlen terep számomra. Előre is köszönöm!
Most nézem a 13. részt, 1.26 55 másodperc körül feltűnik egy pár pillanatra egy full size pickup (Dodge Ram-nak nézem), egy jókora lakó felépítménnyel. Én is vágyok ilyenre a platómra, így ugyanúgy viszed a házat, mint a lakóautóval, de ki tudsz állni alóla, ha ide-oda mászkálnál a kocsival. Meg ugye tudod rendeltetésszerűen használni, ha nem nyaralsz..
Bár igaz hogy, nyár van. S az is igaz, hogy inkább mást csinálunk mint a youtube előtt ülünk. De talán egy kis téli kisfilm előzetese lehet hűsítő lehet. Vagy mégsem?
Egy rövid téli - februári - Ciprusi kikapcsolódás története. A csatornához kapcslódóan a kerékpár nem maradhat el, de természetesen lehetőségeinkhez mérten Ciprus déli részét is felfedeztük kerépár nélkül. A két részes sorozat e ciprusi téli februári napok történéseit dolgozza fel.
Szlovéniában voltunk nyaralni, jókat tekertem.. Találtam egy tuti cangás tengerparti utat, Kopert s Isolát köti össze, s CSAK bringa s gyalogos mehet, autó egy darab se, király volt. Ill sose láttam még bringás körforgalmat.. :-)
Spárta /Σπάρτη/, , az ókori Görögország, szigoráról és katonaságáról nevezetes dór állama volt, amely hosszú ideig Hellasz egyik legnagyobb és legjelentősebb poliszaként létezett. Vajon a mai Spárta is az a szigorú, kemény és puritán város, amit történelem tanulmányainkból ismerünk, vajon hordozza-e még a nehéz örökség terhét, vajon, hogyan próbál megfelelni a mai kor elvárásainak.
Tartalomból: Sakálvonyításos ébresztő után egy olajfaliget árnyékában utazóink utolsó nagy próbatételükre készülnek, cél, elérni az autót és bezárni a kört. Végeláthatatlan olajfámezők és karsztos hegyvidékek között küzdenek az elemekkel. A nap csúcspontja, át kell küzdeni magukat Spártán a legendás városon. Ezúttal szerencsére nem kell csatázni a 300 mindenre elszánt védővel. Egy rögtönzött városnézés keretében megbizonyosodhatunk arról is, hogy, vajon Leonidas levágott feje ki van-e állítva a főtérre, vajon Artemis Templomában folynak-e még korbácsversenyek, vajon mai városnak mi köze van a németeknek és vajon, az izgalmak fokozására a Tajgetos feletti készülő vihar is beszáll-e a játszmába? Túl sok itt a vajon, de, ha valaki a margarinon szereti a tojásrántottát, ne csüggedjen, egy záró gasztroblokk is színesíti a most következő filmes palettát…”
