Kedves F.B.I. doktor
Ez nem igaz.Pl. túlélésért való harc nem kiván megsemisiteni senkit, csak legyőzni mondjuk a természeti csapást, de sorolhatnám még a példákat.Még a háború sem mindig megsemisitő fogalom.Pl a háború területei:
-diplomáciai
-gazdasági
-fegyveres küzdelem,
de ezek közül is csak a fegyveres küzdelem a megsemisitő jellegű, bár nem az a célja, hanem a szembenálló fél leküzdése.A megsemisítés csak eszköz.De például a háború egy másik területe a diplomáciai, ilyen eszközt nem használ.
Nem szeretném keverni a fogalmakat, de szerintem a harc az az ellenfél valamilyen módon való megsemmisítésére irányul. A megállapodásra való törekvést harcnak nevezni egy kissé extrém dolog, de hát lelke rajta.
Kedves LDTockij
Kiegészítés.
Irod, ha a matekot ismét előkapjuk...
Nos kapjuk.
Legyen az élet egy absztrakt sztohasztikus folyamat, olyan, amely minden időpillanatban valamilyen állapotban van.Ez a folyamat nem megfigyelhető.
Tegyük fel, hogy ez a folyamat generál egy olyan folyamatot, amely már megfigyelhető és ez legyen példánkban az egyes politikai pártok tevékenysége.Ez szintén egy absztrakt sztochasztikus folyamat lesz és ha a pártok nem teljesen betegek, akkor korrelálni fog az első megfigyelhetetlen folyamattal.Minnél kevésbé betegek a pártok annál erősebb lesz a korreláció.(M.o-on ez egy erős feltétel.)
Figyeljük meg ezt a megfigyelhető folyamatot és ez a harmadik folyamat legyen a megfigyelhetetlen folyamat becslése.Ilyen lehetséges mert létezik a metrikus terek várható értéke.Tehát meg tudjuk becsülni a megfigyelhetetlen folyamatot.És még azt is tudjuk, hogy a megfigyelés hibája minimális lesz.Következésképpen már becsülhető, hogy az élet (a megfigyelhetetlen folyamat) hogyan fog alakulni az időben.Természetesen minnél közelebbi a becslés annál kisebb a hiba.Ha ezt ismeri a politika akkor tudja, hogy egy adott jövőbeli időben hova fut ki az élet.Ha neki ez nem kedvező akkor viszont tudja, hogy be kell avatkoznia, sőt azt is tudja, hogy mikor.Ha a beavatkozás után megint számol, akkor megint tudja, hogy várhatóan hova fog kifutni a folyamat és, ha neki nem kedvez megint be kell avatkoznia és igy tovább.
Itt két dolgot kell észrevenni:
1.Ez nem egy számtanfeladat, hanem egy gondokodási mód.
2.Azért helyes, mert tudjuk, hogy a metrikus terekben létezik a várható érték és az igy nyert becslés hibája minimális az összes lineáris becslés között.
Összeségében az igaz, hogy ha elég okosak vagyunk és a várható értéket meg tudjuk becsülni (itt az a nagy szó, hogy tudjuk, hogy az létezik, tehát elvileg kitalálható) és a fentiek alapján gondolkodunk úgy befolyásolhatjuk
a folyamatot, hogy a céljainakat minimális hibával érjük el(hiszen megint csak tudjuk, hogy az így nyert becslés hibája minimális).
Kedves antybounty
Ez egy érdekes dolog el is indult a hangya.No vegyük a megfigyelők absztrakt koordinátarendszereit ebből véges sok van és ez a szám manapság lehet vagy 5 milliárd, de nem lehet soha egyszerre 40 milliárdnál több.Ebben a véges sok koordinátarendszerben mind a valóság van valahogyan meghatározva.Vegyünk egy koordinátarendszer olyat amely a véges sok koordinátarendszer összes különböző koordinátáit tartalmazza.Tegyük fel, hogy létezik olyan transzformáció, amely minden egyes megfigyelő koordinátarendszerei által meghatározott értékrendeket a közös koordináta rendszerbe transzformálja.Ekkor a közös koordináta rendszerben előállnak az értékrendek mint pontok.A pontok között már definiálható egy metrika.Tehát megkaptuk az értékrendek metrikus terét.Ennek már vannak tulajdonságai például létezik a várható értékek halmaza.Mivel az egyes koordinátarendszerekben az értékrend az idő függvénye, tehát az idő múlásával más és más pontként (slampos) határozódik meg, következésképpen ugyanez a mozgás figyelhető meg majd a kijelölt koordinátarendszerben.Tehát a várható érték halmaz "elindul" és egy absztrakt sztochasztikus folyamatot generál.Amit kaptunk: az idő során az emberiség átlagos értékrendjének folyamata.Tulajdonképpen nem igazán marhaság amit irtam, de lehet egy olyan cél, hogy az értékrendek tere felett bevezessünk egy metrikát és eljussunk a matematikai eszközökkel vizsgálható legáltalánosabb térekig a metrikus terekig, majd az erre vonatkozó apparátus segitségével további tulajdonságokat állapitsunk meg.Na van-e olyan operátor, amely az értékrendet invariánsan viszi át.Ám ezt a fene tudja.Egyébként bocsás meg az előzőekben irt heurisztikáért..
Kedves LDTockij
Ez még nem matematika csupán egy absztrakt model és csupán a módszer a matematikáé.Azt kell észrevenni, hogy itt -mint minden rendszerben létezik külső nem definiált elem és ez a küzdelem.A politika már definiált még pedig a küzdelem egy sajátságos eseteként.A továbbiakban csak az van vizsgálva, hogy a politika a küzdelemnek milyen sajátságos formája és milyen törvények (pl. Markovitás ) vonatkoznak rá.Sportértéke a hatalom fogalmának előállításának van.Következésképpen a dolog nem mond ellent a weberiánus megközelítésnek, hiszen eljuthatunk oda, hogy minden küzdelem amely a modelbeli tulajdonságokkal rendelkezik politika.Igy igazolható, hogy azok a példák amiket felhozol is politikák.Azt, hogy a továbbiakban tudjuk, hogy miről beszélünk nevezzük elemi politikának azt ami mondjuk pártok között folyik.Ez a slamposság itt engedtessék meg.Amit az idő távokra irsz erre az elemi politikára, de természetesen általában a politikára is igaz, hiszen a sztochasztikus környezet éppen ezt jelenti.És igaz, hogy az út a lényeg, mert a fejlődés éppen az ellentétek küzdelme és ennek speciális esete a politika.
Kedves F.B.I. doktor
Emlékeztetnélek rá, hogy azt irtad, hogy "ellentétes érdekcsoportok közötti feszültségek oldása".Tehát szerinted is léteznek csoportok és közöttük feszültségek, melyeket oldani szándékoznak.Tehát léteznek szembenállások.Amit te mondasz, hogy tárgyalások útján a kölcsönösen előnyős megoldások megtalálása, az maga a harc egy sajátságos formája.Akkor nem lenne harc, ha valamelyik csoport a szembenálló közül lemondana önként a céljáról, de akkor már nem beszélhetünk szembenállásról, tehát s csoportok között feszültségről.Ugyan azt mondod csak másképpen.
Ha már a politikát kedves pindy barátunk belehelyezte matematikai kontexusba, (ami igen érzékletes, ám rendkívül sajátos "koordinátarendszerben" sikeredett) akkor folytassuk is itt.
A politika a weberiánus megközelítésben sokminden lehet. Nevezhetjük ugye egy okos asszony férj-reguláit is politikának, de egy bank pénzügyi akcióit, vagy egy autoipari konszern piaci magatartását is annak. A lényeg, hogy sok összetevőből kell megkomponálni egy bizonyos kivánt cél elérését.
Ha a matekot ismét előkapjuk, akkor azt látjuk, minél egyszerűbb, rövidebb távú célokat fogalmazunk meg, annál könnyebb ahhoz társakat találni. Vagyis minél rövidebb szakaszára bökünk egy görbének a koordinátarendszerben, annál megállapíthatatlanabb a trend, vagyis az egyenlet, vagyis annál több egyenlet tartalmazhatja ua. pontot, ill, pontsort.
Vagyis. Minél hosszabb távú célokat fogalmaz meg egy politikai szereplő, annál kevésbé valószínű, hogy ua. elérési utat mások is kívánatosnak tartják. És itt elérkeztünk a problémák gyökeréhez. Hiszen necsak Lao-Ce óta tudjuk, hogy az ÚT A LÉNYEG, mert egész életünk nem más.
A cél csak virtuálisan, de tényszerű valójában tán nem is létezik.
Nem tudok szabadulni a modellalkotásodtól, valahogy van benne bvalami.
Az invariancia kapcsán eszembe jutott: vajon mit tekinthetünk a politikában invariánsnak? Van-e egyáltalán invariáns mennyiség/dolog benne?
Egyebekben Herczognak igaza van, jó volna, ha mindnyájan nagyobb kritikát gyakorolnánk elvbarátaink tetteit illetően. De ha ezt a politikára vonatkoztatjuk, akkor ennek nem csak 4 évenként egyszer kellene bekövetkeznie, hanem folyamatosan, és pontosan ez volna a civil szféra dolga. Vajon mi kell ahhoz, hogy ráébredjünk, a politikusok nem a fejünk fölött ülnek (pl. Isten kegyelméből), amint azt sokan képzelik, hanem MI ültettük őket oda és nekünk lekk, hogy elszámoljanak? Már csak azért is, merthogy ők elvbarátaink, hiszen mi másért szavaztunk volna rájuk?
"Sok közszájon forgó mondhatni meghatározás közül-amelyek inkább kijelentések-talán a legnépszerübb, hogy a politika a lehetőségek müvészete."
Erkölcs és politika az ezredvégen
"A görög eredet a szó városállami jellegére utal: politikán a közösség szolgálatát, a város, a közösség ügyeinek, azaz a közügyeknek az intézését értették. Elvontabb, árnyaltabb századunk elsô felének felfogása, amint az a Singer és Wolfner Kiadónál immár 1941-ben napvilágot látott Új idôk lexikonkötetében tükrözôdik: „Államtudomány, a közösségek vezetésére szolgáló elvek és tanok rendszerbe foglalása… A politika tudománya az elméleti alapok kifejezésével, az összehasonlítás módszerének alkalmazásával járul hozzá a tételes viszonyok megvilágításához és bírálatához. Gyakorlati alkalmazása az államélet mindennapos viszonyaira a napi politikában jut kifejezésre." Döbbenetes változást mutat ehhez képest az 1994-ben megjelent Magyar Larousse politika címszava: „A társadalom, az állam vezetésére, a hatalom megszerzésére és megtartására irányuló közösségi vagy egyéni tevékenység." (Jellemzô, hogy evvel szinte megegyezô megfogalmazás olvasható az 1978-ban napvilágot látott Magyar értelmezô kéziszótárban is, amelynek - a kor követelményének megfelelôen - címszavait és tartalmát erôsen átszôtte a marxista ideológia.)"
Magyar Nemzet, 1999. március 17.
Szerintem sokan, még az 1994-ben megjelent Magyar Larousse is keverik az állam és a politika szerepét. Ez világosan kiderül a Erkölcs és politika az ezredvégen című topic-ból. Jól jött ez a (szerintem szándékos) torzítás mindazoknak a diktatórikus hajlamú vezetőknek, akik a szolgálat helyett, inkább a hatalmat kívánták gyakorolni. Véleményem szerint az állam feladata egy nemzet tevékenységének összefogása, irányítása, amelyhez eszközként használja a hatalmat, a hatalom gyakorlását. A politika szerepe szerintem a társadalom, vagy általában társadalmi csoportok szolgálata, és ennek érdekében az ellentétes társadalmi érdekcsoportok közötti feszültségek oldása, eszköze pedig a kölcsönösen előnyös megállapodások keresése és megtalálása tárgyalások (párbeszéd) útján. Így a politizálás nem a hatalomgyakorlást, mint egyoldalú tevékenységet jelenti, hanem belefér mindenfajta érdekvédelem, olyan is, amelynek nem a hatalom gyakorlás a célja. Sajnos néhány egyház is összetéveszti a politizálást a hatalomra való törekvéssel, ahelyett, hogy az Isten által rájuk bízott "szolgálatot" végeznék.
Tehát véleményem szerint a politika kategóriájába tartozik a hatalomra való törekvés nélkül az a tevékenység is, amellyel a társadalmi önszerveződések az általuk képviselt társadalmi csoportokat szolgálják.
A pártpolitikában, leginkább a mostani koalíció miatt nehéz a politizálásra jó példát adni, hiszen amit csinálnak, az nem elsősorban politizálás, hanem durva hatalomgyakorlás. Ezért az eddigi hozzászólásaim alátámasztására (kölcsönös előnyök keresése és megtalálása) nem a pártpolitikából hozok példát.
Meg kell állapodni a kormánnyal Kétszázezerrel kevesebb közalkalmazott és köztisztviselo
Az elmúlt évtizedben érzékelhetoen romlottak a közintézmények muködési feltételei és az ott dolgozók életviszonyai. A kedvezotlen tendenciák kontraszelekciót váltottak ki a közszolgálatban - állapította meg Szabó Endre. A Szakszervezeti Együttmuködési Fórum elnökét arról kérdeztünk, milyennek látja 1999 májusában a közalkalmazottak és a köztisztviselok helyzetét.
"Szabó cáfolta azokat az állításokat, amelyek szerint azért sem lehet Magyarországon igazán erot mutató akciót szervezni, mert nincs egység a szakszervezetek között. A munkavállalói oldal soros elnökeként azt hangsúlyozta: a munka világát meghatározó kérdésekben, mint például a munka törvénykönyvének módosítása, egységes álláspontot foglaltak el a szövetségek."
Népszabadság, 57. évfolyam, 121. szám, 1999. május 27., csütörtök
Kedves F.B.I. doktor
Sok közszájon forgó mondhatni meghatározás közül-amelyek inkább kijelentések-talán a legnépszerübb, hogy a politika a lehetőségek müvészete.Ez is magában foglalja azt, hogy a másiknál mit lehet elérni, tehát a harcot, a küzdelmet a saját céljaim érdekében.Amit te írsz, hogy "a szembenálló felek közötti közös értékek.......jelenti".No egyfelől vannak a szembenálló felek és felteszed, hogy léteznek közös értékek.Minnél több a közös érték annál hasonlóbbak a koordinátáik, annál inkább hasonlitanak az értékrendjeik, annál kevésbé állnak egymással szemben.Nem mondasz te mást, csak másképpen.
Az invariancia a matematikai objektumokhoz kapcsolt olyan mennyiség, amely bizonyos transzformációk elvégzésekor nem változik meg.Kösz, hogy felvetetted az invarianciát melyre e szösszenet során nem tértem ki, de nagy lehetőség rejlik benne, ha létezik olyan transzformáció, amely egy értkrendet (vagy annak egy részét) invariánsan viszi át egy másik értékrendben.A két koordináta rendszer hasonlóságánál jól jöhet ez a gondolat.
Egyébként egy fizikus mindig át akar osztani a dx-el, hogy neki dy/dx legyen az egyik oldalon.Ez a fizikusok örök hibája.
Mély sajnálatomat kell kifejeznem, hogy "politika művészete és tudománya inkább a szembenálló felek közötti közös értékek, mindkét fél számára előnyös megoldások keresését és megtalálását jelenti" idézete sajnálatosan nem igaz a múlt és a jelen körülményekre, azonban bízom benne, hogy minél hamarabb e fenti tétel alapvető követelménnyé váljon a politikusok számára...sajnos, azonban ez addig nehezen következhet be, amíg mi magunk el nem jutunk eddig a felismerésig, és ennek következtében HATALMUNKAT csak ilyen embereknek adjuk kölcsön...
Üdv!
Kedves Herczog
Készítettem egy modelt természetesen elsősorban a saját szórakoztatásomra, de ezentúl az volt a célja, hogy a magam nyelvén értelmezzem a problémádat.Ez a model éppen erről szól és arra keresi a választ.A vége ugyan nem elég elnagyolt talán másképpen kéne csinálni, de álmos lettem.Ha az ember alapossan átgondolná még egy sor más dolog is vizsgálható, lenne hiszen tudunk most már néhány olyan tulajdonságot aminek máshol komoly elmélete van.
Nem a Kuncze belügyérsége volt a problémája az SzDSz-nek, hanem Pető hátrébb sorolása a származása miatt.Ez olyan fokú megalkuvása volt ennek a pártnak, amelynek hosszú távú következményei vannak.A Tocsik ügyben lehet, hogy ez a párt elvesztette lányságát, de a Pető ügyben a szellemiségét.Tévedés ne essék itt nem a zsidón van a hangsúly, hanem a liberális értékrend elárulásán valami "okos" választási döntés kapcsán.1994-ben 5%-al kevesebb hosszútávon több lett volna.
Elegánsan modellezel teccik. Egyetértek, tapasztalati tény, hogy néhanapján létezik olyan koordinátatranszformáció, amellyel alkalmasan választott két vagy több értékrendszert egy közös, új, még több dimenziós (és ezért szükségképpen bővebb, vagyis instabilabb) koordináta(érték)rendszerbe visz át. Feltételezhetjük, hogy ezek véges rendszerek és többé kevésbbé axiomatizálhatók (ld. politikai programok, vagyis egy MIÉP-es nemigen költözik Izrarelbe).
De akkor alkalmazható ezekre a rendszerekre Gödel tétele, amiből következik, hogy mindíg lesz olyan kérdés, amelyben a felek sohasem fognak tudni megegyezni. Vagyis igazoltuk azt a tételt, hogy koalíciós válságoknak létezniük KELL.
Herczog topicindítójára pedig az a válaszom, hogy azért, mert működik az önigazolás, vagyis, én nem a rossz pártra szavaztam. Azösztönökkel szemben pedig a logika tehetetlen.
Természetesen nem gondolom, hogy a saját "objektivitásom" megbízhatóbb, vagy magasabb rendű lenne bárki másénál. Csakhogy szerintem különbséget kell tenni a politikai történések között. Van persze, amikor egy cselekedet helyessége legfeljebb megkérdőjelezhető, ilyenkor nyilvánvalóan mindenki a saját "koordináta rendszere" szerint értelmezheti azt. Máskor viszont érdemes lenne előbb gondolkozni (pl. egy gazdasági döntésnél megnéznni az adatokat) és csak aztán a tisztelt tasztaltárs torkának ugrani. Nem hiszem, hogy lehet értelmesen vitatkozni, ha nem fogadunk el bizonyos közös valóságot. Ha az MSZP-SZDSZ-esek számára csak ellenzéki, a Fidesz-MDF-FKGP-stb. számára csak kormánypárti valóság létezik. Mielőtt teljes erővel lefikáznék valakit, inkább megpróbálok belegondolni: ha ezt az előző kormány valamelyik funkcionáriusa tette volna, nem lettem volna elnézőbb? És azt hiszem, nem. Amikor objektivitásról beszélek, nem a saját magam által olvasott újságok által képviselt véleményt tartom egyedüli üdvözítőnek, hanem megpróbálok felülemelkedni ezen. Ha valami etikátlan vagy tisszeségtelen, akkor azt akár Fideszes, akár MSZP-s arc követi el, ugyanolyan visszataszító. Nem? :)
Talán kicsit kulturáltabb lehetne a vita, ha mindenki egy kis kritikát gyakorolna a saját elvbarátaival szemben is. Akkor kezdem én :) : Az SzDSz hatalmas hibát követett el, amikor Kuncze Gábort delegálta belügyminiszternek, mivelhogy alkalmatlannak bizonyult rá (persze nem tudom, ki lett volna jobb). Na? :-)
Aztán most, ha már itt végeztem, elmegyek és a politikai kultúráról fogok prédikálni egybegyült híveimnek..
Akár az egyházas topic-ból is számos példát idézhetnék. Biztosan megtalája azokat a részeket, ahol az egyházakat védem. De most inkább csak ezt tekintse meg!
Kedves F.B.I. doktor úr!
"Szerintem a politika művészete és tudománya inkább a szembenálló felek közötti közös értékek, mindkét fél számára előnyös megoldások keresését és megtalálását jelenti."
Érdekes, eddig úgy vettem észre, hogy nem a közös érdekek mentén fejtette ki véleményét. Hanem inkább csak bírálva.
Egyébként tökéletesen igazat adok Önnek, ez a mai magyar politikai közéletet tekintve valóban művészet lenne.
:-)
Üdvözlettel azfix
Szerintem a politika művészete és tudománya inkább a szembenálló felek közötti közös értékek, mindkét fél számára előnyös megoldások keresését és megtalálását jelenti. Azok számára (más koordinátarendszer), akik ehhez nem értenek (mert buták), vagy csupán diktatórikus hajlamaik vannak, a politika nem jelent többet, mint harcot, az ellenfél megsemmisítésére való törekvést. Na ettől óvja meg a jóisten az egyszerű állampolgárokat, akik ennek csak a kárát látják.
Amúgy ha a fizikában egy jelenséget, vagy objektumot akarunk leírni, akkor ahhoz igyekszünk invariáns mennyiségeket használni. Ha pedig valami mégis a megfigyelő koordinátarendszerétől függ, akkor azt külön jelezni szokás a koordinátarendszer megnevezésével együtt.
Most már tudjuk, hogy mi a hatalom, de nem tudjuk, hogy két koordinátarendszer mikor hasonló.
Két koordinátarendszer hasonló, ha léteznek ugyanolyan cimkéjű koordinátái.(Egyszerű a dolgot úgy képzelni, -a teljesség igénye nélkül- hogy az értékrend egy pont a sokdimenziós térben amit a koordinátái határoznak meg.Egyes koordináták a fogalmak(cimkék)(itt magukról a tengellyekről van szó és nem a kalibrálásukról).Két koordináta rendszer azonos, ha minden koordinátája megegyezik.Most már tudható, sőt mérhető hogy két koordinátarendszer mennyire hasonló.
Na már most Herczog neked kell tudni, hogy mennyire vagy hasonló koordinátarendszerekkel definiálva.
Azt mondhatod, hogy relativobjektiv vagy, ha ide is oda is rendelt koordinátáid száma egyenlő.Természetesen más relativobjektivek is lehetnek csak azok más koordináta kiosztások mellet érik el az egyenlőséget.
Következésképpen te nem láthatod, hogy a tasztal más résztvevői relativobjektivek-e és azok sem, hogy te relativ objektiv vagy.Tehát létezhet vita két relativobjektiv között is és annyira tudnak kiegyezni ahogyan a koordináta kisztásaikat egynlővé tudják tenni.Ha nem akkor nem tudnak kiegyezni és két relativobjektiv gondolja, hogy a másik elfogult.Juj.
Ülj és figyelj.
Reggel, koradélelőtt, délben,
koradélután, estefelé, este,
éjfélig, éjfélután, hajnalig.
Ülj és figyelj.
Figyelj, mintha csak ülnél.
Ülj, mintha csak figyelnél.
Mert kell, aki ül és figyel.
Kell valaki
az üléshez és figyeléshez
reggel, koradélelőtt, délben,
koradélután, estefelé, este,
éjfélig, éjfélután, hajnalig.
Ülj, figyelj.
Mintha ülnél és figyelnél.
Azok helyett is,
azokért is,
kik téged figyelnek,
és téged ülnek.
Érdekesnek tartom a felyteggetésed. Megjegyzés:
1. A kavart nem az okozza, ha egy párt az ÉRTÉKEIT követi. Viszont ezt még az értéket valóban vallók is nehezen viselik el, ezért mentségeket keresnek
2. Ha tartozni akar valaki valahová - egyben NEM tartozni akar máshová. (Logikailag bebizonyítható az állítás igaztalansága, de: kísérlet, 100 gyerek egy nagy teremben. 50-en piros, 50-en kék sapkát kapnak. 10 perc múlva az egyik csapat püföli a másikat...)
3. Megoldás? Gyakorlatilag nincs, mert ehhez az kellene, hogy politikusaink ÉRTÉKES emberek legyenek. (A siker, az hogy +választyák, az vallyon érték????)
Üdv, figyelek tovább
"Káoszt (anarchiát) könnyebb csinálni, mint demokráciát. "
A kaosz es az anarchia ket nagyon is kulonbozo dolog. Az anarchia nem kaosz, es nagyon nehez csinalni, mert a legalulrol felepulo legonszervezodobb tarsadalom, ha a szo politologiai ertelmetben hasznaljuk az anarchia kifejezest ami ugyebar hatalomnelkuliseget jelent.
Tehát ül a saját koordináta rendszerében és megfigyel.
De Einstein óta tudjuk, hogy minden koordinátarendszer relativ és bár a világ elhelyezhető benne, de csak relativen, hiszen más inerciarendszerben ugyan az a dolog más koordináta értékeket vesz fel.
Tekintsünk egy értékrendszert egy koordináta rendszernek.Erről most már tudjuk, hogy relativ és a tasztali megfigyelő a világot ebben tudja csak leírni.Vegyünk egy másik értékrendszert és másik megfigyelőt nyilván más és más koordinátákat rendel ugyan ahhoz a valósághoz.Most már vitatkozhatnak azon, hogy ki látja jobban.Nyilván a kérdés eldönthetetlen, lévén, hogy a koordináta rendszerek, illetve az értékrenszerek nem abszolutak.
Az eldönthetetlen kérdések eldöntéséhez erő kell.
(Most slendriánabb leszek)
Ez lehet:
1.belső erő,
2.külső erő.
A belső erő a saját koordináta rendszerből ered, hiszen az a koordináta rendszer egy olyan értékrendszer amely magába hordozza a más értékrendszerek megszüntethetőségét, következésképpen a félelemkeltését, mármint attól, hogy egy koordinátarendszer megszüntetésének legegyszerübb módja a megfigyelő megszüntetése és egy koordináta rendszer elismertetése egy megfigyelővel.Diktatura stb.
Külső erő.Amely több hasonló koordinátarendszer megfigyelőit egyesití abban a konszenzusban, hogy a nem hasonló koordinátarendszerek nem irják le a valóságot.Választások, demokrácia.
Ám az erővel mindig erő áll szemben, és az erösebbet megkülönböztetve a másiktól hatalomnak nevezhetjük.V.ö. "tetszettek volna megnyerni a választást stb.".
Most már megint egy kicsit eluntam, de ha még érdekes folytatom az eredeti topic kérdéssel a tasztal megfigyelőinek vitájával.Igazán ehhez akartam hozzászólni csak nem tudtam mit írjak.
Kedves pindiy! Tényleg nagyon érdekes a fejtegetésef, szívesen olvasnám tovább...
Addig is amíg meggondolod magad, felidéznék valamit:
"...tetszettek volna megnyerni a választást..."
vagy másképpen a "mai gyakorlat":
...mi nyertünk(?), az lesz amit mi akarunk...
