Mindenkiben van valami kis gonosz! Gyakorta érzem, hogy jó és a rossz csatázik bennem. Gyakran a rosszabik énem bújik elő, de az emberben van értelemnek, akaratnak, önkontrollnak nevezett valami, ami ezt lekezeli, és irányítja. Persze kérdés: ez kiben mekkora.
Bennem a gonosz, a rossz előcsalógatója mindig a bosszú.
Lehet pl gonosznak születni? Azt mondják egy kis gyerek eredendően jó, de én már találkoztam olyan gyerekkel, aki minden tettében csak a rosszat hordozta. (Néhány év múlva, valószínű nevelés hatására ez a gyermek teljesen megváltozott.)
marhaság. én egy velejéig romlott mocskos akármi vagyok, aki mások sirámain élősködik és egyetlen szórakozása mások gyötrése és bánat okozása. Te legfeljebb csak a kisinasom lehetnél, de még az sem, mert mivel tudom, hogy mennyire vágynál az én szintemre sűlyedni, gonosz kacajjal eltaszítanálak körömből.
A gonosz én vagyok!!Egy hivatali alkalmazott. De nem mindig vagyok gonosz, csak akkor ha valaki nagyon értetlen, okosabbnak gondolja magát nálam, vagy valami okból szar hangulatom van. Máskor rendes szoktam lenni.
Gondolom itt most nem az Istennel szemben álló lényről van szó. Ember pedig akkor lesz gonosz, ha vágyai nem valósulnak meg, önmagával szemben állított mércéjét nem ugorja át, a társadalomban a magához képest alacsony szintet tud csak elérni. Ekkor a benne lévő feszültséget ilyen módon vezeti le. Ennek tipikus példája a hivatali alkalmazott. Csesztettek már téged b.milyen hivatalban piti, formai dolgokért? Na, akkor tudod, miről van szó!
felhalmozodott (esetleg csak velt) serelmeit a tobbieken tolti ki.
ha szerencsd van, csak satani mosollyal elinditja az autobuszt mire pont odaernel
ha peched, 5 percet ad, hogy pakolj es indulj a tarsaid utan
ha valaki azért tol ki veled, mert az neki valamiért jó, akkor nem gonosz, csak (esetleg) önző. ha azért tol ki veled, mert miért ne, akkor buta, mert azt hiszi, nem jegyzed meg a nevét és kapod el az első adandó alkalommal : )
SmartAss bolcs, mint mindig... :)
Valahogy en is igy gondolom... Velem is elofordult mar, hogy borzaszto gonosz modon viselkedtem, de szerintem mindenkivel megesik. A vegen persze mindig arra lyukadtam ki, hogy nem a celponttal volt bajom, hanem magammal. Van, akinel a rombolas allandosul, es mar nem akarja, de nem is kepes kontrollalni. Asszem, az ilyenre mondjuk, hogy gonosz.
Szerintetek miert van az, hogy a 'hetkoznapi' gonoszsagainkkal mindig azokat celozzuk meg, akiket a legjobban szeretunk?
Gonosznak nem születik senki. Egyszer azonban eljön a pillanat, mikor megbomlik az összhang a (vélt)valóság és az önkép között, az illető már nem képes békében élni először önmagával, és aztán - ebből következően - a külvilággal sem. Ugyanakkor látja (véli), hogy mások megfelelnek a kívánatos képnek és elkezdi ezt rombolni, csak közben az érintettet teszi tönkre.
Én kb. így látom
Nem csalódtam benned. Gonosz: Olyan létező, mely más létező(k)nek szándékosan kárt okoz, esetleg ebben élvezetét leli.
Ez volt az egyszerű definíció. Ennél sokkal bonyolultbb a kérdés, tekintve azon egyszerű problémát, hogy minden relativ, így a gonosz fogalma is.
Szeretném, ha ebben a topicban mindenki valamilyen definíciót adna a gonosz fogalmára. Mit gondoltok, ki a gonosz? És miért? Mi tarthat életben egy gonoszt? Születni kell a gonoszságra? Létezik egyáltalán ilyen?
Írjatok minél többet.