Ameddig csak izzik vasad,
Addig Te csak ezt olvassad
Ne foglalkozz semmi mással,
Ne üss alsót adu ásszal,
Igyál néha finom sört is,
Ha nem is lehetsz Tony Curtis.
Temetni jöttem, nem dicsérni...
Elhal ez a topic lágyan,
mint kertből a rigőfütty este,
ideje már észhez térni,
nem merengni kósza vágyon,
várni, mulasztani csak resten,
miközben a föld fordul alattunk,
.....felfordul mély álmából az is még,
ki hiszi, hogy van ma szemérem,
szart a pofonba még sem adtunk,
mert létrejött itt valami ismét,
végbelembe aranyérem.
VÁTESZI HANGON:
Legyél profi, ne műkedvelő,
félhüje? Vagy ne, vagy teljesen az,
szemérem? Ez idejétmúlt szó,
igék ideje ez, nem kell se névelő,
se fő-melléknév, számnév még az igaz,
Kaszálj sokat! És mint az úszó
a tó vizén, így maradhatsz
még meg az idők tején lebegve fenn.
CSENDESEN KÖNNYEZVE ÉS
KÖNNYPATAKON ELEVEZVE
Rúgnám farba magam, ha hagynám...
De visszafog félszegen valami félsz...
Lábam szaros lesz? - s adnám
az esélyt kezemnek inkább,
mozogjon ő...írjon akár hülyét, dinkát,
-mozogj, mozogj, addig amíg élsz!!!-
szólnék rá én komor arcba fagyva
de már veszem is éppen észre,
észlelésem mint kés áll az agyba,
hogy kezem is olyan lett! Kakás...
Lerakom gyorsan, itt egy kis rakás,
egyétek, és mi vár az új vendégre?
Nem más, mint a mosogatás...
[mottó]
Próbálok leszokni, dreimal pro tag metadon,
s bár ledobott (ledob újra?), lovaglok a szavakon.
Mert ez most egy nemesebb példány,
hószín csődör, ugye, itt van igény
a karátos zabra, hát veritek dobra,
nagyra, pedig rím-korpás abraka "dabra".
Jó, nem "dabrább", mint az elődé, igaz,
de elég ez, vagy csak csekély vigasz?
Pupillám tágra nyíl, lesem ses-em,
rólatok darabig le nem veszem.
S ha sugara egyre szűkül,
lelkem is vonyítva szűköl,
s nem időz majd többet itt,
hol vershez senki sem konyít.
Bánatában fut majd messze,
igyekezz, hogy ne eressze,
sorod, rímed, te magad,
rúgd szét saját valagad,
de szart kezedből ki ne adj!
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak...
S nincs már új a nap
alatt,(kivéve: uj péter),
s az ég éteri tisztaságával, mondd, mi ér fel,
mint gyerek sem, mikor anyja távol,
lábujjhegyre áll, hogy nyaljon a tálból,
majd feladja, leül, magas az asztal,
úgy engem is vonz e csőd, marasztal,
ülnék én is a földre le csendben,
ha tudnám, az a hely az enyém,
reményemé,
nem hinnék happy endben,
csak némán fölemelném szép fejem,
nagy tekintetem
az égi felhőtlen ragyogásra...
Esélyt sem ad az már másra,
csak derűs, csöndes mélaságra,
mikor oly céltalan tenni bármit,
mert az ég, mint egy dús nagy kárpit,
oly nagy, és távoli, és üres.
Nem boldog és felhőtlenül nem is boldogtalan,
nem okos és nem is oktalan...
Hát lehetsz erős és ügyes,
vagy nagy ember, hirtelen híres,
ha körbevesz a végtelen,
kihúny a mindent megoldó értelem,
menekülni nincs hova tovább,
leszáll Don Quijote, kiköti lovát,
hagyja a szerelmet, mindent másnak,
leül a földre... mellette termeszek ásnak...
Ők még terveznek, igaz, hogy vakok...
Lehet, görbén élek, egyenesen halok.
Tollbamondom szép üzenetem
a lantot még le nem teszem
de vár - egy idöre - léha semmittevés
s véget ér a semmit evés
keserves ideje, szálkásítottam...
s emiatt nem lehetett ennem
csikorgó fogamat fennem
csak saláta, meg biobogyó
pedig sült csülök az igazijó
de mostmár vissza, tova,
szárnyal a fantázia...
hamburger és baracklekvár
hurka, kolbász ha maradsz megvár
ne siess, egyél-igyál nagyot
mit sok oktondi fogyózó otthagyott
te most beburkolhatod
yum-yum
Ó, mi hűtlenek,
ó, mi mocsok banda!
Nem írtunk verseket,
mert ránk tiport a bamba
tarka birka(ramba)!!!
Pedig lehet,
hogy verseket,
délben estben,
se nappal, se éjjel,
lihegve, farunkat rázogatva,
nem restelve parázna szenvedélyünk,
nyakaljuk-fakuljuk egymást
kör és négyzet udvarunkban dongjuk:
E TOPIC A PUSZTULÁS SZÉLÉN!!!
De lám!
apám!
a heki,
aki
csudajó csávó, azám!
most visszatért,
s meg is nyilatkozott,
de minket meg nem átkozott,
mi több! Áldott, mert áldott jó gyerek,
azt mondta: "jókedvem legyen veletek"
Meg azt is, hogy még...
Hűtlen barátnék, barátok,
begyújtanék én alátok,
a látott ok mián,
itt vers híján,
_OTT_ meg versbe hemperegve,
cudar beste bűnbe esve,
nem restellve parázna szenvedélyük,
Dél, vagy este? Se nappaluk, se éjük,
csak lihegve, fart rázva, egymásba harapva,
ontva verssort, napról napra,
egymást körüludvarolják, dongják,
falják, nyalják,
itt meg e topic a pusztulás szélén,
de visszatértem még én,
dühöm elpárolog...
van néhány dolog,
mi fontosabb az indulatnál...
Nem mulatnál,
ha tudnád, mily nagy bennem az.... önfegyelem.
Felemelem áldón a kezem,
"Áldásom rátok, jókedvem legyen veletek...
Világvége elhalasztva. Még nem kell megdöglenetek."
Kedvesem mit mondhatnék erre,
Jártunk itt, s Te nem voltál semerre,
S persze feldúlva és zaklatottan
E szép topicodat hagytuk ottan
e n y é s z n i
Ez is kevés. Mi?
MIUTÁN HEKI VISSZATÉRT SZÁMŰZETÉSÉBŐL ÉS KÖRBETEKINTE ÉS TOPICJÁT NAGY RENDETLENSÉGBEN TALÁLÁ, IMíGYEN SZÓLA (ZAVAR A FRUSZTRA)
Hagyni itt Titeket, csak úgy, tudom, dőreség volt,
de Nap nélkül sem pőre az égbolt,
ha hű helyettese a Hold, s a csillagok,
mik ragyognak, mint halálraítélt rabok
szemében a könyű, s e könnycseppekben
mégis ott a gömbölyű világ. De itt cserepekben,
törmelékben minden, világom házfala
leverve, a szörnyű rém, a Közöny leverte vala
a Remény bíbor függönyét, és zúzott maga körül
mindent, így örül a vak Közöny, örül...
Visszajöttem!!! Új Nap virrad rátok!!!
Nyissátok ki pofátok,
azanyátok...
Jártam soxor - még ha rég is -
Füzfapoéták közt, mégsem
Értem: be fura, hogy még
Nem voltam itt, és most mégis
(Üz a "rossz vér", (ez saját költésem):
Közétek befurakodnék.
választások utáni hangulatkép: a kisember hatalomhoz jut (nem ismerős?)
Végre kineveztek helyettes vezérnek!
Vezérbika, vagy -ürü, vagy -csillag: egyre
megy, én felszaladok most a Csillaghegyre,
s az égbe kiáltom: mindenféle szélnek
nem leszek én soha aláz-szolgája többé!
A szuverén hatalom szívemben itt feszül,
s míg heki mester a Balcsi mellett lesül,
én törvényt szülök: ne legyen, mondjuk, több "b"
a versekben, miket ide ti beírtok.
S ha nem, majd gyökerestül kiirtok
mindenkit! Költő, elmédbe jól rakd el:
most két hétig én vagyok a bakter!
Megmondta a heki,
s fogadjunk szót neki,
Lehetünk tán garázdák,
S bár homlokunkon barázdák
( Alkotói válságunk van,
Sóhajtoznánk magunkban )
Vidám szivvel verseljünk,
A kártyában terceljünk..
S ha felrémlik még Inge keble,
A tolladat ugy picit tedd le !
ólvéjz ultra, liberó
fára mászni volna jó
a sok reklámtól, amit
ha nem is nézed, csak egy picit
szemed sarkából, sandítva, remélve
agysejtjeid túlélik, miközben henyélve
szemed, szellemed kábán, s kétségbesve
kapaszkodik az olvasmányba minden este
kezedben tartod, magvas a gondolat
fejedben kavarog sok szó, kép s adat
ez egy olyan koncentrálós fajta
valaki jó sokat dolgozott rajta
s tessék, most méltatlan a helyzet
nem haladsz elore, harmadik fejezet (?)
csak az a baj, hogy…
ezt a bekezdést már másodszor próbálod bevenni
mint krisnás gyomor a sertésflekkent
egyet nem lehet: abbahagyni, letenni
a feladat nagy, majdnem elrettent
döcögve haladsz, göröngyös út
tudatod mély, kiszáradt kút,
tompán holt hanggal puffan az alján minden szó, mint magányos kavics, mit gyermekkéz göcögo kacajjal hajít le, óh jaj
átok ül a könyvön...a vég ez
kezedben vergodik gárszia márkez
vagy heine? Inkább egy heineken
a vajaskenyeret vastagon kenem
kerül rá sonka, sajt, majonéz
ez kell az agynak, meg egy tea, bele méz
visszaülsz a rozzant kanapéra
mint egy megfáradt, rusnya hetéra
a tévé meg csak ontja az agitprop-klipeket
hogy rávegye ártatlan lelkedet
a sok nagy szart jól megvegyed
ki lehetne kapcsolni, hé, hahó!
de messze a fránya távkapcsoló...
HEKI RÖVID BÚCSÚJA MERT 2 HÉTRE ELMEGY EGYBEN FINOM GARÁZDÁLKODÁSRA INTI TÁRSAIT ÉS KINEVEZI HELYETTES TOPICVEZETŐNEK SES-T.
Torkom szorítja szűzi szemérem,
nem mondok semmit, megérted, remélem,
nem teccik, mit írtam tegnap, úgy érzem, álság,
vagy elért a nagy nyári alkotói válság.
Üdv, cimborák, elmegyek én mostan,
de ha megjöttem itt leszek én hopp jaj...........................asszonánc
Inge keble hullámzik előttem,
emlékszem vissza, felnőttem,
édes ifjúkor, hegyi legelő,
hol rámtalált gyopárok közt e nő,
ah, hogy néztek ránk a többi párok,
elmondanám, mert lenne reá pár ok,
találkoztunk mi akkor, ott a réten,
nyolcvan éve volt pont most a héten.
Szép fejőnő a lelkem, de szűzi,
ki munkáját csak teheneken űzi,
hozzám nem ért, pedig jó lett volna,
hogy mi történt, majd elmondom holnap.
XXX
EMPATIKUS VERS TREXNEK
Szegény Trex-nek vak a szíve, mint a kő a sírján,
mit ráhajított únt szerető hű szerelme híján.
Halálos álomba zuhanva,
lepihenve ott a hantra,
mint Bú-hegycsúcs haván porló
szél, úgy sóhajt ott a vándorló.
"Bánat, bánat, megöljél!
...vagy inkább, kedvesem-
-pillája verdes nedvesen-
inkább meg te dögöljél..."
