Helloz!
Lehet ám igényesen is hajléktalannak lenni. Ha valaki kocsival jár a Margit híd budai hídfőjénél, délutánonként láthatja, hogy egy hajléktalan (elég sokan árulják a 'Fedél Nélkül' c. újságot - próbálkoznak megmaradni). Szóval ez az emberke nem koszos, nem büdös, nem itta el az agyát, látszik rajta, hogy megmaradt benne a méltósága. Ő bizony nem szakadt melegítőben árulja a médiaproduktumot, hanem öltönyben és nyakkendőben. Nem 120e Ft.-os Alain Delon öltöny, de akkor is. Na tőle szoktam venni újságot, mert a szemében van még értelem és remény.
Egyébként a Fedél Nélkül és a Flaszter két ilyen újság, annyit adsz érte, amennyit gondolsz, az árát az az ember kapja, akitől megvetted, és szerintem maga a kezdeményezés is megér egy ötvenest vagy százast. És az újságba is hajléktalanok írnak magukról, a helyzetükről, a véleményükről, bele lehet olvasni, nem kell az első kukába vágni.
Na ennyi volt :)
ZupperKow
Hiába az empátia, meg az adományok, meg a mittudoménmi, ha ő maga nem képes erőfeszítéseket tenni. Csak azon lehet segíteni, aki hagyja magát.
Nincs hét életem, hogy egyet-kettőt arr aáldozhassak, hogy sziszifuszi módon segíteni akarjak olyanokon, akik ebben nem képesek partnerek lenni. Azon felül van egy-két véleményem. Nehezen tudok úgy empátiát gyakorolni, ha anyagi akadályokba ütközöm saját családomat illetően. Már megteremteni sem egyszerű. Magas adókat fizetünk/fizetek, leköti az energiáimat az, hogy a szeretteimmel foglalkozzam. Ezzel még nincs is semmi gond, mert szívesen teszem, de azt már senki és semmilyen eszme sem várhatja el, hogy az ő rovásukra törődjek másokkal. Amiért pedig az adóra kitértem, ilyen mérték mellett elvárhatom, hogy az állam törődjön az elesettekkel. TUlajdonképp nem lázadozom, mert a "beszedés" oldaláról ez a jobb, mint ha mi osztogajuk szét az öszeget az aluljárókban, csak épp valamiért nem jut el. De most már komolyan megnéznék egy pontos statisztikát arról, hogy milyen ezen menhelyek kihasználtsága. Szerintem érdekesen nézhetnek ki.
Nem szívesen mondom azt, hogy mosom kezeimet, én megtettem amit lehet. De muszáj vagyok ezt tenni, mert a lehetőségeim (nem csak az anyagiak) korlátozottak, továbbá van igazságérzetem is, és ha lehet olyanokon próbálok meg segíteni, akik maguk is tesznek azért, hogy előbbre jussanak. Apropó, én pl. kíváncsi lennék myprint történetére, hogy ő hogyan mászott ki az általa említett, nem éppen fényes helyzetből.
egyrészt sokban igazad van, valóba önzô, türelmetlen és empátia nélküli a társadalom nálunk.
Másrészt ezt sokan elméletileg elítélik, de kiba... nehéz empátiát gyakorolni akkor, mikor nekem lesz hányingerem a mellettem dülöngélô hajléktalan iszonyú bűzétôl és azon igyexem, hogy mielôbb kezet moshassak, mert ki tudja, milyen fertôzéseket terjeszt, márpedig a tömegközlekedésben esetleg pont azt a korlátot használom éppen, amit ô is végigtapizott... többek között ezért se ülök le soha, ha így utazom.
Idônként szoktam adni a kéregetôknek, de ha hóttretkes mancsot nyújtogat felém, akkor nem. Mossa meg legalább, ennyi vizet azért pár helyen találhat...
Nem a lenézésrôl van csak szó. Én nem érzem magam erôsnek, de még ha nagyon pocsék helyzetben lennék, akkor se hiszem, hogy ennyire elhagyhatom magam, hogy inni és/vagy drogozni kezdjek.
És szerinted mit kellene csinálnom velük? Van-e erre értelmes megoldás? Nem elképzelhetô, hogy éppúgy, ahogy a társadalom más nálunk, a hajléktalanok is másfélék?
SZerinted, ha mindnek adnának segítséget (munkát, valami ideiglenes szükséglakást, pénzt az induláshoz) hányan nem csúsznának vissza egy hónapon belül? Mibôl gondolod, hogy ha valaki egyszer már elhagyta magát, akkor megint nem fogja? Azt azért te sem akarhatod, hogy újra és újra az ún. "erôsek" viseljék a terhet, amit a "gyengék" hiábavaló támogatása jelent. Legalábbis szerintem ez nem fair.
bagojj modortalansagér megkövetlek, mindazonáltal a kontextet fenntartom. Azokat a társadalmi csoportokat, amelyeknek jobb az érdekérvényesítő képessége kevesebben merik fikázni...
A lényeg elhangzott, ti. hogy a nagyrészük hogyan válik hajléktalanná. Az emert emberé nem csak munka tesz, hanem némi empátia és a mások iránt érzett emberbaráti szeretet. Én elhiszem hogy piszkálja sokak szépérzékét a helyzet, de mi lenne, ha kivételesen nem lenéznénk őket.
fogadjátok már valahogy el hogy vannak gyengébb meg erősebb jellemek. Ha egy gyengébb jellem kerül válsághelyzetbe akkor sokkar hamarabb rokkan abba bele. A gorilla csak tüneti kezelés. Azt már fel sem merem említeni, hogyha netán kicsit jobban körülnézünk a saját házunk táján és ott találunk lecsuszás határán levőt, akkor még ott lényegesen többet kell tenni. A sok hajléktalan egy tünet, mégpedig egy neurotikus és egoista társadalom tünete. Norvégiában mindössze 1 hajléltalannal találkoztam6 hónap alatt. Ott kicsit több az emberbaráti szeretet, ami ott kezdődik, hogyha gyalog lelép a zebrára akkor autó megáll, kishazánkban nem megál hanem dudál és gyorsít...
Bocsi, de nem azt mondtam hogy ápolatlan voltam, hanem azt, hogy mosdatlan.
"Mesélhetnék" az utcai életről, de nem érdemes.
Ki kell próbálni akár tele zsebbel, úgyis csak estig leszel gazdag!
Egyébként ha valaki "büdös" az nem biztos, hogy mosdatlan is, csak lehet hogy nem tellik Aqua di Titto-ra vagy Fa deo-ra.
A természetes testszagtól meg már elszoktunk ugye.
Begin Offtopic
"Gondoljatok bele, melyik munkáltató viselné el, ha az alkalmazottja kb. hetente kétszer úgy menne be dolgozni, hogy alig aludt az éjjel..."
Na, nálunk ilyen nem fordulhat elô, mert idônként alvás helyett is dolgozunk, és a munkaadó vesz rá minket például a 36 órás folyamatos műszakra néha... ôt nem érdekli, mennyit alszunk, lényeg, hogy a munka kész legyen, akárhogy is csináljuk.
End Offtopic
Tudomásom szerint vannak olyan helyek (vagy csak voltak?) ahol ezek a szerencsétlenek ingyen tisztálkodhatnának. Tehát nem pénz, hanem szándék kérdése. Ha valaki képes megszokni, hogy a saját vizeletében alszik és hasonlók, de ha pénzhez jut, azt elissza, azzal nem lehet mit kezdeni szerintem...
A kéregetôk meg mindig megtalálnak, látszik messzirôl a jó szívem :))))
Viszont a Krisnásokkal nem venném egy kalap alá... idônként nagyon finom bio-édességeket kaptam a pénzért cserébe, volt, hogy direkt odamentem hozzájuk, hogy ilyet vegyek :)))
És miért zavar titeket, milyen dzsekijük van, tudtommal nem maguknak gyűjtenek... az jobb volna, ha ôk is koszos rongyokban tennék, akkor hitelesebb?
Egyszer Debrecenben az állomás elôtti parkban odajött hozzánk egy cigányasszony a gyerekével és szerencsét akart mondani (nem érdekelt), meg persze pénzt kéregetett. Kérdem, mire kell. Aszonta a gyereknek tejre meg kiflire. Erre elgyalogoltam az ABC-be, vettem fél liter tejet meg két kiflit, visszamentem és odaadtam nekik :))))) Eléggé meg volt lepôdve :)))))))
Így is van! A legegyszerűb dolog azt mondani, hogy na tessék, én itt vagyok lepukkanva (természetesen kizárólag a körülmények hatására), most elengedem magam, tessék rajtam segíteni.
Voltam már sz*r helyzetben, munka nélkül, stb. Ha akkor elhagyom magam, most lehet, hogy én is az utcán lennék. Nade nem ez történt. Miért? Mert volt bennem annyi tartás.
Megint egy jó kis indulatos téma...
Alapvetôen rahell és Pucros Mackó véleményével értek egyet, de azokat is megértem, akiket zavar a - gyakran valóban gyomorforgató - bűz.
Azt viszont csak kicsinyes, demagóg dolognak tartom, ha valaki azt mondja: "Miért nem mennek ezek dolgozni?"
Gondoljatok bele, melyik munkáltató viselné el, ha az alkalmazottja kb. hetente kétszer úgy menne be dolgozni, hogy alig aludt az éjjel... Legtöbbünk számára az is elég kimerítô tud lenni, ha egy hajnalig tartó baráti összejövetel után kell bemenni dolgozni. A hajléktalan emberek számára pedig soha nem biztos az alvás!
Ráadásul az szállók elôtt sorba kell állni még idejében, hogy az esti nyitáskor biztosan legyen hely... Ilyen címszó alatt nemigen lehet korábban lelépni a munkahelyrôl.
És egyébként mit tesz a hajléktalan ember, ha keres jó esetben 20.000 Ft-ot? Lakást abból nem nagyon tud bérelni... (szerintem senki nem is adná ki neki a lakását...)
A másik kérdés pedig az alkoholizmus: hát ha én az utcára kerülnék, lehet, hogy kétségbeesésemben valami alkohollal probálnám meg elfeledni a kétségbeesésemet... és ezt elég csak néhány hétig csinálni és kész az alkoholizmus.
Szóval szerintem a hajléktalanoknak csak kisebbik hányada süllyedt el a saját lumpensége miatt.
Persze vannak olyanok, akik egyszerűen nem használják ki a lehetôségeket: pl. nem mennek el az ingyenes tisztasági fürdôkbe. (Persze ezt pl. a nem hajléktalan, de komfort nélküli lakásokban élô emberek sem teszik.) De a ruhájuk kimosására és megszárítására már kevesebb lehetôségük van... márpedig a ruha "agresszivabban" büdösödik...
Egyébként ahol lakom, akörnyéken elég sok hajléktalanszálló van. De viszonylag ritkán fordul elô, hogy a buszon a szag miatt kell arrébb húzódnom.
Elég felelôtlen dolog azt mondani, hogy "maguknak köszönhetik, takarodjanak a környékemrôl a nyomorukkal együtt a dzsuvás bunkók...!"
hetvegen altalaban hajnalban a hatos ejszakaival szoktam a moszkvaig menni.
ami ezen van az nem semmi, siralmas.
vagy a reszeg 16 eveseket kell kerulgetnem, vagy a csovesek pisijet. :(
de egyatalan miert engedik fel oket a buszra, ha a moszkvan a vegallomasnal lezavarjak oket?
elsokezbol nem engednem fel oket, aludni lehet az utcan is. ugyanannyi veszelynek vannak kiteve ott is.
komolyan, de a hatos ejszakaira csak valami maszkban lehet felszallni, rettenetes ami ott van.
Majd ha már minden tekintetben eleget foglalkoztam azokkal az emberekkel, akiket akár rokonként, akár barátként szeretek, valamint (nem utolsó sorban) Kedvesemmel is annyit vagyok együtt és annyit segítek, amennyit tudok és amennyit igényelnek, majd ha az anyagi lehetőségeim is megengedik ezek után, na majd akkor nekiállok foglalkozni a hajléktalanok lelki dolgaival, hogy miért jutottak oda ahová jutottak. És hogy miért nem fordítva teszem? Azért, mert gyűlölök olyanoknak segítnei, akik nem hagyják, akikről lepereg. Nem érzem, hogy hasznosat cselekednék ezzel, ha tudom, hogy piára fog menni a pénz, ha látom, hogy elmehetne fürödni, aludni a menhelyre, de nem teszi, mert ő maga nem akar segíteni magán. Pszichológus/pszichiáter pedig nem vagyok, nem értek hozzá, hogyan kell ezeket a mély dolgokat előhozni és megjavítani.
Más: Aki csupán vélemények különbözősége miatt ilyet ír: "Na Pillaneni,bagojj,rahell,csn es a tobbi kis elkenyeztetett yuppika... " az legelőször is legjobb ha duplaszárnyú ajtót épít be otthon (azon talán befér a nagy arca), másodszor pedig jobb ha szembenéz azzal, hogy esetleg pozitív érveire is szélesívben tesznek majd a bunkó stílusa miatt. Mindemellett kikérem magamnak.
Mikpr tisztulnak meg a buszok, villamosok, trolik, a terek, az utcák, etc.? Mért csak a metro számít? Aki buszon utazik, az másodrendű fővárosi lakos (a p.lg.r szót teljesen le sem merem már írni)?
Akkor is nagyivben szarok ra, hogy hova tunjenek. Barhova.
Maris egy nagysagrenddel kellemesebb a metron utazni. Nem mondom hogy olyan mint egy Audi A8-ban heverni, de azert KULTURALTTA valt. Es nem kell hazaerve panikszeruen mosni a ragacsos kezem, mikozben az forog a fejemben, hogy "na ma osszeszedtem-e valami betegseget a dzsuvasoktol?!".
Tudom, hogy egy onzo bunko allat vagyok, de tudod ez engem nem erdekel. Sokkal inkabb erdekel a sajat es kornyezetem egeszsege es jolete. Sajnos messze nem tudom megteremteni azt, amit szeretnek (a fent emlitett A8-rol valoszinuleg egesz eletemben csak almodozhatok), de azert megteszem amit meg tudok tenni. Ez pedig napi 14-16 oranyi munkat jelent. Hetkozben, hetvegen egyarant. Ennyit az elkenyeztetettsegrol vazzeg.
A budosbacsiknak szeintem 1-2 kivetellel ESZUK AGABAN SINCS dolgozni. A napi borra valot osszelajmoljak, bosegesen. A Flaszter arulasat ne nevezze senki sem munkanak, az a lajmolas legalizalasa, ami az en szememben NULLA. Az embert a munka es az intelligencia teszi emberre. Ezek nelkul csak egy eloskodo allat marad.
Pucros Mackó!
Tudod, hogy szeretlek, s talán éppen ezért is engedtessék meg:
Amikor kilépsz a metrókocsiból, ami úgy bűzlik egy szerencsétlen nincstelen, hontalan polgártól, aki az ápolatlanságtól, mosdatlanságtól már nem is koszos, hanem egyenesen rohad - IGEN, SZÓ SZERINT ROHAD - és próbálsz nagyokat lélegezni - bár a bűz beléd ivódik és egész nap érzed - és megállítani gyomrod hánykolódását, akkor nem hiszem, hogy ilyen nemes gondolatok jutnak eszedbe! Nekem legalábbis nem!
Nem tudom feltételezed-e rólam - azt hiszem igen - lakozik bennem nemesszívűség, megértés, együttérzés, segítőkészség. DE! Azon kívül, hogy néha-néha kifizetem egy Flaszter "árát", azon kívül, hogy néha-néha szinte jelentéktelen összegekkel hozzájárulok ehhez vagy ahhoz, nem tudok többet "segíteni". És még ha foglalkoztat is, hogy talán az a pár forint jó helyre megy, talán segít egy kicsit valakin egyáltalán nem viselem megértéssel a bűzt. Nem viselem, hogy minden helyre odapisilnek, és a legelképesztőbb helyeken átható hugyszag üli meg a levegőt. Nem veszem jó néven, hogy öntudatlan állapotban saját nadrágjukba csinálnak, majd leülnek a közlekedési jármű ülésére, ahová aztán én, a gyermekem, anyám, testvérem, vagy bárki más ül.
Hogy hol a megoldás! Bevallom: nem tudom! Más topicokban is felmerült már a kérdés, hogyan lehetne megoldani a problémát! Talán igaza van annak, aki azt mondja, hogy a metrós "erős fiúk"-ra költött pénzt a hajléktalanok sorsának jobbátételére lehetne (lehetett volna) fordítani. Minden esetre úgy érzem, hogy a havi, évi bérlet árán megvásárolom a kulturált utazáshoz való jogot.
Persze azt is meg kell jegyezni, hogy nemcsak a "hajléktalanok" tudják a kulturálatlanságot produkálni. Vannak embertársaink, akik nem tudnak úgy közlekedni, hogy három lépésenként ne köpnének egy szép zöldet. Van, aki úgy kirúg a hámból, hogy hazafelé összehugyyozza, összehányja magát. És persze van, aki otthon nyugodtan tisztálkodhatna, mégsem teszi. Most itt ezt nem sorolnám. Talán más téma... De szeretném, ha nem felejtenétek el, nemcsak a otthontalanok lehetnek büdösek!
Kevéske olaj a tűzre, egy gondolat, mit szóltok hozzá.
A koldulás is éppolyan munka, mint a brókerkedés. Új érték létrehozása nélkül, pénzeket raknak át egyik ember zsebéből a másik ember zsebébe. Kicsit egyszerűbb, ezért közgáz nélkül is lehet csinálni. De ne legyünk elitisták.
Szerintem nem lokalis, errol persze nem erdemes vitazni, ha nem igy latod. (Nem szeretek "denem/deigen/denem/deigent" jatszani.) Nem vagyok szociologus, de ahogy hallom/olvasom a hajlektalanok jelentos resze (nem tudok szazalekokat, de ha valaki latott ilyen felmerest, ne tartsa vissza, pliz!) tenyleg kozuluk kerul ki. Ez az oka, hogy nyomjak pl. a csaladias jellegu allami gondozast, mert ott a csaladihoz hasonlo kornyezetbol jonnek ki a gyerekek, jobban szocializalodnak, es egyreszt problemamegoldasban es onbecsulesben jobbak lesznek, masreszt van egy "kvazicsaladjuk" akik legalabb egy kicsit tudnak segiteni nekik. (Erkolcsileg + idosebb a fiatalabbnak, stb.)
Ugyanigy gondolom nem mindegy, hogy valaki hany evesen kerul allami gondozasba, ill. hany ev utan loki ki a felesege. Ez persze az altalad emlitett szemelyiseg faktor, de azert nem vennem egy kalap ala a lustavagyokdolgozni, meg az olyanjonapontabebaszni tipusuakkal.
Csokis
Ariel!
Szerintem félreértesz, nem fikázok, és nem ennyire polárisan látom a helyzetet. Nem kell mindenkinek vállalkozónak lenni.
A dolgokat holisztikusan szemlélve (remélem érted, mire gondolok, lélekvándorlás, meg ilyesmi...), valamint a népi bölcsességre hivatkozva: Ki-ki a maga szerencséjének kovácsa.
Huxley-t pedig ne keverd ebbe a dologba, mert a "szóma" pont nem ennek a rétegnek a "kenyere".
Karcsu!
Es arrol biztosan a hajlektalan tehet, hogy szulei, kornyezete nem "verte" bele az onbecsulest es egyeb olyan belso ertekeket amivel lecsuszotsagabol (ha lassan is) felallhatna, ugye?
Ald a sorsod es a szuleid, kornyezeted, (geneid), hogy neked ilyen van, es ne fikazd azokat, akiknek nincs ilyen, eleg baj ez nekik is. tulsagosan feketebn-feherben latod a helyzetet...
Miert nem lesz mindenkinek vallalkozasa? Miert nem lesz mindenki vezerigazgato?
Mi lenne ha csak vezetok lennenek es egyetlen utcasepro sem lenne?
Ez tenyleg barkivel elofordulhat, ezert szerintem is valamilyen modon torodni kell veluk a tarsadalomnak. Egyreszt.
Masreszt tenyleg lehetnenek tekinettel a normalis modon elo emberekre. Ha mindenkinek adnek aki ker, akkor az egesz fizetesem szetoszthatnam. Ha nem adok akkor (meg ha meg is tudom ideologizalni magamnak) rossz erzest kelt bennem. Miert kell ezt minden nap atelnem? Miert kell mindennap megneznem a csonka mutogatott vegtagokat? Minden nap azert nem akarom atelni az o helyzetet...
En korabban mar mondtam, hogy gyujtesk ossze oket es vigyek olyan helyre ahol foglakoznak veluk (pszichologusok, orvosok...) de leugatott mindenki. Szerintem nem roszz modszer, es az "inkabb ne tegyuk semmit es hagyjunk mindent ugy ahogy van" be nem vallott kellemes allaspontnal biztosan hasznosabb.
Kedves Csokis2!
Lokális ellenlépdákat mondtál, általánosságban. Ráadásul pont azt igazolja, amit én mondtam.
Ha _minden_ gyemerkotthonból kikerült gyerek és elvált férfi az utcán köt ki, akkor igazat adok neked.
Addig pedig marad a személyiség faktor...
> Ezzé _lesz_ valaki! És odáig hosszú az út.
Hat mondjuk van ket otletem, amihez egy dolognak kell "egyuttalnia".
1. Kijon a csoka 18 evesen az arvahazbol (nem tudom mi az aktualis neve) egy szakmuki bizonyitvannyal. Dolgozna, de nincs lakcime, ugyhogy nem veszik fel. (ld. lejjebb valakinel) Lakna, de nincs mibol, mert nem dolgozik.
2. Elvalik es a neje megkapja a lakast a gyerekekkel.
Belatom, hogy van aki kemeny pialassal, lustasaggal kuzdi le magat, es nem is akar feljebb jutni, de az elso ketto eleg konnyen osszejohet.
Csokis
természetesen ne gettósítsunk! a baj ott kezdődik, amikor hivatkozik a szar helyzetére, sőt, a retkes, fekélyes sebeit mutogatva koldul, holott csak két mozdulatába telne, hogy változtasson a szar helyzetén. a fekélyes sebeit pedig simán rendszeres (tiszta vizes, semmi extra) tisztítással gyógyíthatná. mégeccer elmondanám: itt most nem az ószdi kohászról van szó, hanem azokról, akik direkt visszautasítják az olyan segítséget, ami valóbam változtatna a helyzetén. mert, ha rendes (persze, nem divatos, drága) ruhát adsz rá, szerzel neki egy "minimálbérért tisztességesen kell dolgozni" állást, nagy részük inkább visszautasítja. (persze, ez csak fikció, nem próbáltam) az azonban tény, hogy küldtek már el az anyámba, mert pénz helyett egy doboz otthonról hozott sütit adtam nekik. De a pályaudvaron "százforintkell a jegyemhez" tipusú gyerek is legecizett, mert azt mondtam, menjünk a pénztárhoz, kipótolom.
"Az 1. pont a keményebb dió, mert ahhoz, hogy akarj valamit csinálni, kell az önbecsülés, azt meg már helyből elvesztetted, mint munkanélküli..."
El kell mondjam, hogy 33 évesen eddig még egyetlen percig sem voltam munkanélküli, mintahogy alkalmazott sem voltam. Az egyetem után rossz anyagi körülmények között saját vállalkozásomban dolgoztam, volt olyan év, hogy minden hétre csak 2000, (kettőezer) forint jutott, ruhára, kajára piára, nőkre. Kérdezték a barátaim gyakran, hogy miért csinálom. Azt válaszoltam, hogy ha minden kötél szakad, még mindig elmehetek (dolgozni)programozni valami céghez. Meghívás volt bőven, de nem adtam fel a vállalkozást. Az én pályám görbéje lassabban emelkedett, de magasabb már most is sok esetben, mint pályatársaimé. Nem bánom, hogy így döntöttem.
Azt szerettem volna példámmal illusztrálni, hogy
- az önbecsülését nem a munkahelye elvesztésével veszíti el valaki,
- a hajléktalan/lecsúszott/munkanélküli lét egy személyiségtípus megnyilatkozása,
- aki akar, az dolgozik.
Persze! Vannak szerencsétlen együttállások, de nem úgy kezd el egy ember egy életpályát, hogy nincstelen, földönfutó. Ezzé _lesz_ valaki! És odáig hosszú az út.
