-- Miiicsodaa? Most töltöttem el a konyhában két órát a kánikulában, hogy ebédet főzzek többek között neked is! És akkor még én vigyelek el a McDonaldsba, hogy aztán egy falatot se egyél belőle? A saját síromat ne ássam meg?
Tegnap a 9 éves fiam a szintén 9 éves lány unokatesójával beszélt telefonon. A gyerek a saját szobájában volt, én a másik szobából elkaptam néhány mondatfoszlányt:
- ... majd ha lesz autóm és jogosítványom, elmegyünk együtt... akkor már elmúlunk 18 évesek, és nem mondhatja meg senki, hova menjünk ... de csak akkor vezethetek én, ha nem iszok sört... (unokatesó kihangosítva: az én anyukám nem szereti a sört, akkor én sem fogok inni)... akkor én szeretni fogom /köszi, fiam, a sör szeretete öröklődik/... jó, de most már tegyük le, mert ugye tudod, hogy a szüleink pénzét költjük ezzel?
L. (mindjárt 11) óriási vitatkozást rendez abban a témában, hogy kell-e foglalkoznia a kötelező olvasmánnyal már a nyáron. (A tanárnő azt mondta, hogy nem, csak pihenjenek. Nos, ezt mondta tavaly is és végül a koratavasznak egy amúgy is hektikus időszakában kellett még erre is időt szakítani pár hétig.)
-- Figyelj, ezt szerintem már meséltem: nálunk az irodában lóg a falon egy tábla, hogy Azt nem mindig lehet tudni, hogy kinek van igaza. De azt mindig lehet tudni, hogy ki a főnök! Mi lenne, ha ehhez a bölcsességhez tartanád magad te is?
-- Oké, rendben! Akkor megvárjuk, amíg hazajön az Anya, és döntse el ő!
Ma anyósomékhoz voltunk hivatalosak ebédre, de útközben be kellett ugranunk egy boltba, hogy pár apróságot vigyünk az öregeknek. Anya beszaladt a boltba, mi Flórával a kocsiban maradtunk. Meleg idő van, az ablak le volt húzva. Egyszer csak a kocsi mellett termett egy hajléktalan, egy kéregető:
- Helló, Főnök, nem tudna adni pár forintot? - kérdezte borízű hangon.
Jószívű embernek tartanak, ha szépen kérnek tőlem, nem tudok nem adni, akadt is egy 200 forintos a kezem ügyében, odaadtam az illetőnek. Megköszönte és elment. Erre Flóra:
A négy és fél éves Flóra folyamatosan megtesz mindent, hogy megnevettessen bennünket.
Nemrég panaszkodott az alattunk lakó néni, mert Flóra sokat szaladgál, és léptei dobogása zavarja őt. Erről beszélgettünk Anyával.
- Apa, értem én, hogy zavarja X nénit, de valóban annyira hallani a zajokat alattunk?
- Tudod, hogy van Édesem. Vékonyak a falak, minden hallatszik, magam is panelban nőttem fel.
Mire Flóra:
- Apa, hát nem Magyarországon nőttél fel?
Játszótéren voltunk, jó idő volt, de felhők vonultak át felettünk, pár csepp eső is esett.
- Flóra, jobb ha indulunk, meg ne ázzunk. Esik az eső.
- Ehhez képest süt a nap! - így a kislány.
Reggeli öltözködés, durcásság, ez a ruha sem jó, az sem. Majd végre kiegyeztünk egy csillogós felsőben. Flóra kedvenc pajtása Andris, egy aranyos, szőke kisfiú.
- Ha Andris meglátja ezt a ruhát rajtam, könnyen lehet, hogy belém fog szerelmesedni.
Ha lemaradtál az utóbbi évtizedek fejleményeiről, csalódni fogsz, a pilótakeksz már egyáltalán nem ugyanolyan. (Mondjuk, az Oreónál még mindig finomabb.)
Nemrég Flórával együtt főztünk. Én valóságosan, a konyhában készítettem valamit, ő pedig főzést játszott az előszoba és a konyha sarkán lévő kis műanyag, játék konyhájával. Miközben dolgoztunk, beszélgettünk is.
- Mit főzöl Flórácska?
- Tortát sütök Anyának mire hazajön, ma van a születésnapja!
- Mindjárt, csak még most teszek bele egy kis GLUTÉNMENTET, és kész is lesz!
Utóbb mikor elalváskor mesélek neki, nagyon szereti, ha a kiskoromból mesélek történeteket. Egy alkalommal szóba kerültek azok az ízek, ételek amiket gyerekkoromban szerettem. Meséltem, hogy pl. nagyon szerettem a pilótakekszet, mondtam Flórának, ha legközelebb boltban járunk, juttassa eszembe, hogy vegyünk pilótakekszet, mert az nagyon finom és feltétlenül meg kell kóstolnia.
Pár nap múlva vásárolni mentünk, Flóra nem is felejtette el a dolgot:
- Apa, majd vegyünk olyan....olyan kapitánykekszet is majd!
Az iskolába HÉV-vel utazunk öt percet (hogy megússzuk a Szentendrei út kiszámíthatatlan dugóit), de még bőven a kerületünkön belül szállunk le, további 4 megálló lenne a városhatárig. Mit mond ezek után leszálláskor a tízéves (akinek most már hamarosan illene egyedül közledednie)?
"Jé, itt sokkal jobban megmaradt a hó, mint Budapesten!"
(Bori 5 évesen) Amit a tévében lát, azt kissé meglepő módon félelmetesnek tartja, és álmodik is róla rosszat. Az arany ember például nem horrorfilm, de Bori borzasztóan félt, amikor Tímea megfogta a kezével a tőrt, amivel Atalie le akarta szúrni, és véres lett a keze. Az akciófilmektől nem fél jobban.
(vidámabbak)
Bori 14 hónapos volt, amikor egyszer öt percig maradtak a tévészobában Gergővel kettesben. Mire anyjuk bejött, addigra Gergő már teljesen megette Eszti (9 éves) iskolai célokra nevelt babját, Boriska pedig buzgón tömte a szájába a földet. Eszti épp a Börzsönyben volt, és sírt, amikor hazajőve értesült a bab szomorú végéről.
Az óvodában ki kellett színezni egy lovast. Boriska (4 évesen) egyetlen színnel színezte ki az egészet. A „szín" szinte figyelembe sem vette, hol a vonal. Inkább úgy nézett ki, mintha a lovas egy nagy lila ködbe burkolózott volna.
Anya: Aki belemászik a morzsába, azt fülön csapom!
Bori egy perccel később (4 éves): Aki belemászik a morzsába, azt az Anya külön csapja!
Vagy egy hónappal ezelőtt jelölték ki a mai napot arra, hogy (5 évesen) mandulaműtétre bevonuljon a kórházba. Már itthon gyanúsan nézett ki, ott pedig megállapították, hogy be van gyulladva a torka, a füle meg ilyesmi, úgyhogy nem műthető. Viszont úgysem tudták a múltkor megállapítani a vércsoportját (valamilyen faktorral volt baj, mintha Boriskának ebből a faktorból nem lenne semmilyen), így aztán ma is vettek tőle vért. Az előbb az előszobában az asztalon egy kb. 15 cm-es műanyag lóval játszott szerepjátékot. Éppen vért vettek a lótól. Hát ilyet sem láttam még egy gyerektől sem.
A metrón három tízéves kislány nagyon élénken elkezdett kidolgozni egy mindenre kiterjedő biztonsági rendszert. Ilyenek voltak benne: jelszavas azonosítás; ha azon túljutna az illetéktelen behatoló, akkor retinavizsgálat, ha azon is túljut, akkor a fogpiszkálóterembe jut, ahol hegyes fogpiszkálók meredeznek felfelé, és ha azon is túljut, akkor a műtőbe kerül, ahol megműtik. És lesz egy olyan terem is, ahol nem fogpiszkálók állnak felfelé, hanem tűk, de faszínűre lesznek festve, hogy a behatoló azt higgye, hogy ez is fogpiszkáló.
Eszti 8 évesen látta először A padlást, az osztállyal. 16 éves volt, amikor már a gimnáziumi osztállyal nézték, és akkor magával vitte Borit is, aki akkor 8 éves volt. Útközben Bori kérdezte Esztit:
- És miről szól A padlás?
- Majd meglátod - válaszolta Eszti.
A színházban Eszti osztálytársa kérdezte:
- Na, Bori, tudod, miről szól A padlás?
- Majd meglátod - felelte Bori a 16 éves nagylánynak.
(Bori 5 évesen) Amit a tévében lát, azt kissé meglepő módon félelmetesnek tartja, és álmodik is róla rosszat. Az arany ember például nem horrorfilm, de Bori borzasztóan félt, amikor Tímea megfogta a kezével a tőrt, amivel Atalie le akarta szúrni, és véres lett a keze. Az akciófilmektől nem fél jobban.
(vidámabbak)
Bori 14 hónapos volt, amikor egyszer öt percig maradtak a tévészobában Gergővel kettesben. Mire anyjuk bejött, addigra Gergő már teljesen megette Eszti (9 éves) iskolai célokra nevelt babját, Boriska pedig buzgón tömte a szájába a földet. Eszti épp a Börzsönyben volt, és sírt, amikor hazajőve értesült a bab szomorú végéről.
Az óvodában ki kellett színezni egy lovast. Boriska (4 évesen) egyetlen színnel színezte ki az egészet. A „szín” szinte figyelembe sem vette, hol a vonal. Inkább úgy nézett ki, mintha a lovas egy nagy lila ködbe burkolózott volna.
Anya: Aki belemászik a morzsába, azt fülön csapom!
Bori egy perccel később (4 éves): Aki belemászik a morzsába, azt az Anya külön csapja!
Vagy egy hónappal ezelőtt jelölték ki a mai napot arra, hogy (5 évesen) mandulaműtétre bevonuljon a kórházba. Már itthon gyanúsan nézett ki, ott pedig megállapították, hogy be van gyulladva a torka, a füle meg ilyesmi, úgyhogy nem műthető. Viszont úgysem tudták a múltkor megállapítani a vércsoportját (valamilyen faktorral volt baj, mintha Boriskának ebből a faktorból nem lenne semmilyen), így aztán ma is vettek tőle vért. Az előbb az előszobában az asztalon egy kb. 15 cm-es műanyag lóval játszott szerepjátékot. Éppen vért vettek a lótól. Hát ilyet sem láttam még egy gyerektől sem.
A metrón három tízéves kislány nagyon élénken elkezdett kidolgozni egy mindenre kiterjedő biztonsági rendszert. Ilyenek voltak benne: jelszavas azonosítás; ha azon túljutna az illetéktelen behatoló, akkor retinavizsgálat, ha azon is túljut, akkor a fogpiszkálóterembe jut, ahol hegyes fogpiszkálók meredeznek felfelé, és ha azon is túljut, akkor a műtőbe kerül, ahol megműtik. És lesz egy olyan terem is, ahol nem fogpiszkálók állnak felfelé, hanem tűk, de faszínűre lesznek festve, hogy a behatoló azt higgye, hogy ez is fogpiszkáló.
Eszti 8 évesen látta először A padlást, az osztállyal. 16 éves volt, amikor már a gimnáziumi osztállyal nézték, és akkor magával vitte Borit is, aki akkor 8 éves volt. Útközben Bori kérdezte Esztit:
- És miről szól A padlás?
- Majd meglátod - válaszolta Eszti.
A színházban Eszti osztálytársa kérdezte:
- Na, Bori, tudod, miről szól A padlás?
- Majd meglátod - felelte Bori a 16 éves nagylánynak.
Az összes mesében vannak szürreális lények a vasorrú bábától kezdve, amitől félni lehet, csak ritkán szokták vizualizálni őket, és akkor sem túl ijesztőre csinálják. Bár mostanában készítenek olyan filmeket mesékből, mint a Demóna, meg a A jégkirálynő és a vadász.
Ha tisztázod a gyerekkel, hogy az SW vagy bármi más egy mese; ami mese, az meg nem a valóság; meg egyébként egy film szintén nem a valóság, akkor nagy bajt nem csinálsz. Én se szeretem a horrort vagy a hentelést, ilyenkor mindig tudatosítom magamban, hogy az ott ketchup. Vagy valami hasolnó mű izé.
Mondjuk nem árt, ha nem egyedül nézi a gyerek ezeket, hanem veled/felnőttel, és közben folyamatosan megbeszélitek, mi történik a képernyőn. Egyébként sokszor a kísérőzene tesz félelmetessé békés képsorokat is - nem árt lehalkítani ilyenkor.
Nyilván nem jó, ha folyton erőszakos vagy félelmetes dolgokat néz a gyerek, de tiltani valamitől, amibe lépten nyomon beleütközik ...
Különben is, a gyerekek sokkal több mindent kibírnak, mint mi hisszük. Amikor a fiam, még óvodásként először látta a Gyűrűk Urát (én nem voltam otthon, az apja engedte meg neki), utána teljesen fellelkesült, és újra és újra azt akarta nézni. Amikor rákérdeztem, hogy nem találta túl félelmetesnek az orkokat, azt válaszolta felháborodva:
Az indoklás valahogy kimaradt - bizonyára van, csak hozzám már nem ért el - gondolom, az, hogy a Star Wars univerzumában vannak mindenféle szürreális lények, figurák amik ijesztőek lehetnek.
Érdekes, kislányunk Flóra négyéves, de pókerarccal megnéz akármilyen Star Wars figurát, szörnyet, legyen akár két feje és hét lába, de mikor a Jedi Visszatérben Darth Vader leveszi a sisakját, attól fél, illetve a gonosz Uralkodótol, Palpatin szenátortól tart. Őt a Star Wars kártyapakliból is ki kellett rostálni. Nem szokott rosszat álmodni, ha bármikor félelmetes figurát lát valami filmben, egyszerűen szól, hogy ugorjuk át, mert attól fél. Érdekes, gyakran semmilyen félelmetes nem látható, csak nagyon izgalmas egy - egy jelenet, olyankor is szól, hogy "nem bírom nézni, kapcsoljátok el!"
Nem szereti az erőszakos jeleneteket. Egyszer valahol ismételték a Rocky 4. filmet, Anyával persze mi már 68 - szor láttuk, de nosztalgiából kicsit belenéztünk. Az a jelenet ment, mikor Drago, a szőke orosz izompacsirta péppé veri a ringben Apollo Creed - et, Rocky egykori ellenfelét, később legjobb barátját. Látható a filmben, hogy Apollo alul fog maradni a szovjet óriás ellenében. Egyszer csak hüppögésre lettünk figyelmesek, ráeszméltünk, nem biztos, hogy kisgyereknek valóak a látható képsorok.
- Mi történt Flórácska, megijedtél? - azonnal elkapcsoltunk egy másik csatornára.
- Nem, csak annyira sajnálom azt a szegény bácsit!
Flóra a mai kor gyermeke, és mint ilyen, nem kerüli őt sem el a média, az internet világa, bármennyire is próbáljuk fékezni ezt a folyamatot. Nemrégiben ismerkedett meg a Star Wars világával, látott valahol egy jelenetet, onnan nem volt megállás, és már látta - a legújabbat leszámítva - az összes részt, és felnőtt Star Wars ismerőket és rajongókat is megszégyenít, annyira ismeri a szereplőket, jediket, fura figurákat, robotokat név szerint. Star Wars - os kártya, póló, legó, játékok stb.
Tegnap tettünk vettünk az otthonunkban, Flóra játszott, mi Anyával beszélgettünk mindenféléről. Én kissé a könnyelműbb, engedékenyebb, míg Anya inkább lelkiismeretesebb, szigorúbb szülők közé tartozik, szóba került, hogy egy barátnője másodikos (!) gyermekének az iskolájában külön szülői értekezletet tartottak arról, milyen veszedelmeket rejt, ha a gyerekek Star Wars - t néznek, és ne tegyék ezt, ha jót akarnak. Flóra nemrég múlt 4, és mint említettem, ezen már kissé túl van: betéve ismeri a filmeket.
- Úgyhogy - vonta le a konklúziót Anya - Apa, a döntés, amit hoztunk, lehet, hogy nem volt szerencsés.
