A legtöbb ilyen neolitikumi és kora bronzkori nép az elképzelhető legrettenetesebb vallási szertartásoknak hódolt. Az a nézet amit írsz, hogy ezek idilli társadalmak voltak már régen megdőlt, általánosságban kb. 1950-es évektől. Szegény viktoriánus Arthur Evans még azt gondolta Mínoszról, hogy a harcias mükénéi görögökkel szemben egy kifinomultabb, matriarchális, békés társadalmat talált, aztán az anemospiliai lelet (majd azt követően több másik) után rá kellett jönni, hogy bizony ezek embert áldoztak, és még kannibálok is voltak.
"Ilyenekre gondolok, mint a közvetítő nyelv, írásjelek, a pénz vagy hasonló csereeszköz megléte, törvények."
Mert lehet, hogy a 4600-6000 évvel ezelőtt a társadalmi kohéziót, a rendet és a gigantikus mérnöki összefogást nem külső kényszereszközökkel (pénz és írott törvények), hanem egy abszolút, kozmikus belső renddel tartották fenn. A törvény maga volt a szent táj, az égbolt és a szent geometria.
Az Égbolt mint az abszolút alkotmány - A modern ember számára az égbolt csupán látványosság vagy fizikai tér. A neolitikum és a korai bronzkor emberének az égbolt maga volt a változatlan, örök törvénykönyv. A csillagok, a Nap és a Hold mozgása jelentette az egyetlen csalhatatlan igazságot egy kiszámíthatatlan világban.
A Szent Geometria mint a közös közvetítő nyelv - Ha nincs egységes írott nyelv, mi köti össze a kontinenseket vagy a távoli régiókat? A matematika és a geometria univerzális nyelve.
A Szent Táj mint a gazdasági és morális egyensúly - A mai pénzrendszer a bizalomra és az adósságra épül. A 5000–6000 évvel ezelőtti világban a „csereeszköz” és a motiváció valami egészen más lehetett. A táj szakrális pontjainak összekötése, a gigantikus vízgazdálkodási rendszerek kiépítése (mint Tiwanaku 600 hektáros hidraulikus magja vagy a máltai rendszerek) nem profitvágyból született.
A föld, a vízforrások, a hegyek és a völgyek egyetlen élő, intelligens organizmust alkottak a szemükben. A közösségi munka (a megalitok szállítása, a precíziós vázák megmunkálása) nem rabszolgamunka vagy fizetett bérmunka volt, hanem szakrális kötelezettség a földi és a kozmikus egyensúly fenntartására.
Az írás és a pénz megjelenése valójában már egy hanyatlási fázis kezdete is lehetett: amikor a belső, kozmikus rend és a természetjog iránti természetes engedelmesség megszűnt, és azt külső, mesterséges eszközökkel (írott törvényekkel, katonasággal, adóztatással) kellett kikényszeríteni.
Nem szkepticizmusból írom, de ebben az esetben meg kell magyarázni, hogy ezek miért nem álltak össze egy civilizációvá (vagy legalábbis valamiféle kultúrkörré), mint mondjuk a történelemből ismert bronzkori népek. Az az érdekes, hogy bár a kultuszok és szimbólumrendszer hasonlósága, sőt bizonyos esetekben azonossága, tulajdonképpen kimutatható, viszont semmi más nem. Ilyenekre gondolok, mint a közvetítő nyelv, írásjelek, a pénz vagy hasonló csereeszköz megléte, törvények.
Az egyiptomi predinasztikus, 5000-5500 éves keménykő-vázák, a 11–12 ezer éves Tas Tepeleri világ, monumentális kőépítészettel, kifinomult faragással, kloritpala kőedényekkel és komplex vízkezelési megoldásokkal,
a máltai megalitikus építészet, illetve a Hypogeum rendkívül komplex föld alatti terei és ezen szentélyeknek 110 Hz-es rezonanciája (az akusztikus zsenialitás), a Newgrange 5200 éves téli napfordulós fénycsatornája, ahol monumentális építészet, tájolás és a téli napforduló jelenségének tudatos integrációja találkozik, a Szfinx-komplexum geológiai-geofizikai anomáliái, ahol a geológiai értelmezések, eróziós mintázatok és építési fázisok körül továbbra is vannak viták, a Nagy Piramis zseniális építészeti, csillagászati, geometriai jellegzetességei - az 1-43200-as skála, az egyiptomi Szerápeum több tíztonnás, milliméteres pontosságú asszuáni gránit szarkofágjai és az Ozireion gigantikus, letisztult megalitjai nem rituális „koporsók”, hanem funkcionális, mérnöki pontossággal kivitelezett struktúrák, Baalbekben egy rendkívüli léptékű megalitikus platformrendszer létezésének első bizonyítékai és a Puma Punkunál található, hihetetlen pontossággal megmunkált, hornyolt andezit- és vörös homokkő H-blokkok mérete és anyagválasztása funkcionális magyarázatot követel: nem szimbólumok voltak, hanem egy hatalmas stabilitású, nagy nyomású vízelvezető, gátrendszer és hidraulikus infrastruktúra elemei. Ez tökéletesen összecseng a Titicaca-tó (és a Nap-sziget) körüli 5500 éves klímamodellekkel és az ott talált iszapfuratok adataival - a távérzékelési és geofizikai adatok (2018-2020) - a 600-650 hektáros (városi mag), LiDAR és műholdas felmérések - José Ignacio Gallego Revilla tanulmánya.......
....... Nem bolhából akarunk elefántot csinálni, és nem egyetlen rejtélyből akarunk elveszett civilizációt gyártani. Éppen ellenkezőleg: egymástól távoli kultúrák és korszakok régészeti, mérnöki, geológiai, paleoklimatológiai és távérzékelési eredményeit tesszük egymás mellé. Ezek együtt nem bizonyítanak egy globális Atlantiszt vagy egyetlen elveszett szupercivilizációt. De egyre kevésbé engedik meg azt az egyszerű képet sem, amely szerint a korai emberi társadalmak technológiai és mérnöki képességei szükségszerűen kezdetlegesek voltak. A bizonyítékok inkább arra utalnak, hogy az emberiség történetében sokkal hosszabb, mélyebb és helyenként rendkívül magas szintű kézműves, mérnöki és környezeti tudáshagyományok léteztek, amelyeknek jelentős része mára elveszett vagy még nem került felismerésre.
Szerintem jóval gyakoribbak a tévedések és a félreértések. Nehéz kutatási terület az ókornak ez a korai része, de igazából még a klasszikus ókor sem annyira feltárt, mint azt gondolni szokták. Bőven van még tere a képzeletnek.
Azt gondolom, mint a rejtélyes dolgokra kíváncsi ember, hogy a történelem nagyobbik része el van fedve előlünk. Az igazság odaát van mondás, nagyon találó erre is. Vajon miért kell az emberiségnek leplezni, vagy hamisítani a múltját? Olyan nehéz szembenézni az igazsággal. Tudjuk, hogyan fogan meg a gyermek, tudjuk, hogyan múlik el az élet. Sokan nem tudják, mit kezdjenek vele. Mások a halhatatlanságot keresik. A magam részéről időutazó szeretnék lenni, és bekukucskálni olyan „időzónákba”, ami a múltban történt. A jövőben az a jó, hogy nem ismerjük, mivel az mindent elrontana a meglepetés híján. ;-)
A találgatás szerintem a legszebb ezekben a dolgokban, melyek nem csak szakmai tudást, de fantáziát is igényelnek. És nyugodtan lehet találgatni, hisz nem azért kapunk fizetést, hogy a hivatalos tudomány szólamait hirdessük úton-útfélen. Sokan amúgy képtelenek a találgatásokra...
Az üveggel alkotó művészek, úgy formálják az üveget, amíg az képlékeny. Náluk nagyon fontos az időzítés, hogy meddig alakítható és mikor nem. A csiszolgatásnál nem az idő számít, hanem a végeredmény.
Az a helyzet, hogy nem értek a geológiához, az olvadt kőzetekhez, ezért csak találgatok, mint a vak tyúk. Minden estre ezek a végtelen ideig tartó babrálások, dörzsölgetések eredményesek lehetnek, ha van, aki kivárja a készterméket. Lehetséges, hogy a kőkor-szakik, eleve az ükunokáiknak dolgoztak?;-)
Egyrészt amiket buboréknak nézel, szerintem ott éppenhogy csak belefúrtak az obszidiánba.
Másrészt az obszidián eléggé képlékeny legyen a rudak betolásához, körülbelül 700–1000 °C feletti hőmérsékletre lenne szükség. Úgy gondolják a fúrószár itt rézcső vagy sima nádszál lehetett, ami alá kvarchomokot szórtak. Ez a munka inkább türelmet, mint erőt igényelt. Ilyen hőfokon ezek a fúrószárak gyakorlatilag "torzulnának", használhatatlanok lennének. Az obszidián pedig a rúd kihúzása után azonnal egybefolyna, nem hagyna szabályos, éles szélű furatokat.
Mivel törik mint az üveg, amikor kihűlt, ezért amikor még nincs teljesen megszilárdulva akkor végezhették el. Nem tudom, hogy egyáltalán lehetséges-e elcsípni egy olyan pillanatot amikor már nem forró, de még alakítható. Az tűnik reálisnak amit írtál és ez magyarázza a hólyagocskákat is.
Ahogy közelebbről néztem a furatokat, néhányon van egy hártya, mintha buborékot képezne a furaton. Tulajdonképpen ez kizárja azt, hogy fúróval készült a lyuk. Viszont az olvadt láva képezhet egy hártyát a lyukra, amikor kihúzzák belőle a rudat, amivel készítették. Mi erről a véleményetek?:-)
A vulkán utolsó nagyobb lávaöntő tevékenysége 1441-ben zajlott le. Volt rá esély, hogy az érdeklődő fazekasok, megformálják a az olvadt lávát, mielőtt az kihűl és megszilárdul.
Amennyiben az a lelet Mezopotámiában került elő, biztosan nem ott készült, mert helyben nincsen vulkán.
Azonban: „A sumérekhez (Dél-Mezopotámiához) földrajzilag legközelebb eső és régészetileg igazolt legfontosabb források a kelet-anatóliai (ma délkelet-törökországi) Nemrut Dağı és a közeli Bingöl vulkáni komplexumok voltak. Ezek közül a Van-tó mellett található Nemrut-hegy sztratovulkán volt a sumér civilizációhoz legközelebb eső, kiemelkedő jelentőségű obszidiánforrás.” ;-)
„Mert sok kis fúrással ki lehetne termelni a belsejét, de akkor nem maradnának ilyen "csövek". „
Valóban úgy néz ki, mintha csövek lennének beletűzve egy lágy anyagba. Mivel ha fúróval készítenék a lyukakat, nem lennének kiemelkedő peremei a furatoknak. Amennyiben ez valóban obszidián, akkor még olvadt állapotban vették kezelésbe a szakemberek. Ekkor viszont lehetséges, hogy amikor kihúzták belőle a rudat, az csőszerűen magával húzta az anyagot. A kérdés innentől az, hogy milyen anyagból volt a rúd, amit az olvadt anyagba nyomtak?
mintha kis csövek lennének az obszidiánba beleszúrkálva. Máshol mint apró hólyagok. Ha apró furatok lennének, akkor nem érnének túl az anyagon. Elég érdekes módja egy tál létrehozásának. Annyi előnye biztos volr, hogy kevesebb az esélye a nem kívánatos repedéseknek, ha mi irányítjuk azokat.
Mert sok kis fúrással ki lehetne termelni a belsejét, de akkor nem maradnának ilyen "csövek".
Az apacskönny (füst obszidián), a folyómederben lekerekedhet erre a négyzetes formára, de az üregelést, már a szakembernek kellett elvégezni. Az eltarthatott egy jó ideig.
„Állítólag Ausztrália az egyetlen hely, ahol a bolygón írmagunk maradhatna. Ott kellene berendezni az emberiség emlékeinek Múzeumát. Ami inkább raktár lenne a következő játékosoknak. „
Szerintem is jó ötletet adtál. Mivel Ausztrália, a szélsőségek otthona, ami a fejlettségbeli különbségeket illeti. Az Aboriginek és az angolszász kultúra, technológia, párhuzamosan meg van egymás mellett, egy időben.;-)
„Mik keltek ki ebből?” Kabóca lárvák biztosan nem.
Amennyiben ez a „tányér” kőből van, a fúrás technikáját gyakorolták rajta az inasok. De az is lehet, hogy azt tesztelték vele, hogy a meglágyított kövön mennyi lyukat lehet benyomni, amíg az meg nem dermed?
Bejáratott és a kész termékekkel népszerüsített technológia, bejáratták minden szigeten és földrészen. Néhány eredeti mintadarabra ráakadtak Krétán, bazaltból volt Cipruson és legutoljára beugrottak Mexikóba is. Állítólag Ausztrália az egyetlen hely, ahol a bolygón írmagunk maradhatna. Ott kellene berendezni az emberiség emlékeinek Múzeumát. Ami inkább raktár lenne a következő játékosoknak.
"Ehhez ma a szuport fejeket használják, de miért ne készíthettek volna ilyent akkor is? Az is kézihajtányos volt, kézi vezérléssel. Igaz sok időbe telt a munka, de az volt bőven akkoriban."
Elméletben rendben van a merev, ismételhető mechanikai vezetőrendszer készítése 5000 éve, amely funkcionálisan ugyanazt végezte: szűk nyakon át bevezetett hosszú szár → a végén abrazív fej → külső mechanikai megvezetés → lassú forgatás és/vagy előtolás. De ezt a gyakorlatban még nem mutatta be senki. Ott vannak a nagyon okos Fomitchev-Zamilovék - mutassák be a korabeli eszközökkel ezt a mechanikát! Szabad a pálya.
"A magas szintű, bejáratott kézműves technológia megléte, lehetett egy elszigetelt jelenség, már csak azért is, mert az egész „Tepe” projekt szándékosan el volt temetve a nagyvilág elől.;-)"
A tudás (ha egyszer megvan) nem vész el, csak átalakul.
A magas szintű, bejáratott kézműves technológia megléte, lehetett egy elszigetelt jelenség, már csak azért is, mert az egész „Tepe” projekt szándékosan el volt temetve a nagyvilág elől.;-)
„A szűk nyakú, alul erősen öblösödő keménykőedények szerintem továbbra is a legérdekesebb esetek. A kérdés: hogyan vezették és pozicionálták azt a köszörűfejet? Egyszerű gép íjas esztergával nem jöhet szóba. Ehhezt szükség van egy gépészeti rendszerre: pl. rögzített tengely → támasztott szerszámszár → mechanikai vezető → abrazív fej. „
Jól gondolod, szükség van egy második meghajtott rendszerre is, amivel a belső felületeket, az üreget kialakítják. Ehhez ma a szuport fejeket használják, de miért ne készíthettek volna ilyent akkor is? Az is kézihajtányos volt, kézi vezérléssel. Igaz sok időbe telt a munka, de az volt bőven akkoriban.
Szerintem ez: A Karahan Tepében nemrég (2024 végén) talált kb. 50 darabos fekete klorit edényraktár leletei azt bizonyítják, hogy a kézművesek már egy jól bevált, rendszerezett technológiai folyamatot követtek az edények vésésénél és polírozásánál - magas szintű, bejáratott kézműves technológia megléte.
mintha kis csövek lennének az obszidiánba beleszúrkálva. Máshol mint apró hólyagok. Ha apró furatok lennének, akkor nem érnének túl az anyagon. Elég érdekes módja egy tál létrehozásának. Annyi előnye biztos volr, hogy kevesebb az esélye a nem kívánatos repedéseknek, ha mi irányítjuk azokat. 
