"eddig egy baratnom se vagyott Chippendalere. enmellettem :) "
Ezt neked készséggel elhiszem.
De ebből nem következik, hogy
"majd egy feleségem se fog vagyni Chippendalere. enmellettem :)
Bocs, tudom, megigérted, hogy befizeted.....:)))
Ja, és több barátnőd is volt, te Poligám Tigris ?? ::)))
Hogyan képzeled majd a monogámia elviselését ??
vagy erre majd husz év mulva térjünk vissza........
Cirip,
mint irod
"Eddig úgy gondoltam, hogy ez a poligámia fogalom "szelídebb" formában értendő, egy kicsit átértelmezve a mi társadalmi életünkre. "
Pontosan igy gondoltam én is a topic megnyitásakor, meg most is.
Sajnos, mea culpa, a Poligámia szó
kapcsán ezt sokan leszükitik az
INTÉZMÉNYES, HIVATALOS poligámiára.
Mivel nálunk ez nincs, nem is lehet,szerintem a
nem hivatalos formára, azaz a poligám hajlamok ELFOGADHATÓ
kezelésére kellene ? megtalálni a
legjobb ? megoldást.
Cirip, remelem tetszeni fog: nem fogom tuszkolni, es nem is biztos, hogy orulnek neki, de ha megvan a szovetseg, ismetlem, ha megvan a szovetseg, akkor ennyire meg kell biznom benne. a szovetseg es a Chippendale annyira mas szinten kell, hogy legyenek, hogy ez utobbi a pillanat toredekeig sem lehet problema.
tenyleg sarkitott peldalozas volt, eddig egy baratnom se vagyott Chippendalere. enmellettem :)
Tigris
Eddig úgy gondoltam, hogy ez a poligámia fogalom "szelídebb" formában értendő, egy kicsit átértelmezve a mi társadalmi életünkre. Talán az eddigi hozzászólások miatt is úgy érezhettem, nem a szó szoros értelmében kell venni, inkább az itteni erkölcsi normák, illetve a túlzott prűdség okozta vágyak kifejezésere használjuk.
Őszintén szólva, most egy kicsit birkának érzem magam, mert elég egyérteműnek látszik, itt az a kérdés, hogy mi van akkor, ha bizonyos emberek egyszerre több társra (több feleség, v. férj) tartanának igényt.
Erről nekem az a véleményem, ha ez valaki számára nemcsak jóleső fantazmagória, hanem tényleg igazán mélyről jövő igény, akkor az illető pontosan tisztában kell legyen ennek okaival is.
Legalábbis első lépésként biztosan ezt kell meghatározni. Úgy gondolom, ha az ember egyértelműen feltárja kiszemelt partnerei előtt, hogy miért van szüksége rájuk, nem okozhat különösebb fennakadást, ha
egy valóban nemmindennapi emberrel állunk szemben, aki csak úgy tud teljes életet élni, hogy a sokoldalúságát több (nevezzük igy:) feleség között felosztja.
Féltékenykedés nem alakul ki, ha az azonos nemű partnerek (feleségek, vagy férjek) tisztában vannak saját értékeikkel és a a "tartójuk" (férj, vagy feleség) éreztetni tudja velük egyénenkénti fontosságukat.
Itt azért szerintem többre van szükség a létforma iránti kíváncsiságnál.
Ha valaki így akar élni, itt ebben a társadalomban is meg tudja tenni, de ez nem valaminek a kipróbálását jelenti, ez életforma és éppen annyi hátránya lehet mint előnye. És biztos, hogy sok lemondással is jár.
Én így képzelem a középeurópai poligámia megvalósítását, persze biztosan megvalósítható másképpen is.
De nem fog sikerülni! :-))
Atti,
ime a kerdesem teljes előzménye, idézet tőled.
"Az igazi civilizált poligámiához (alapesetben) három nagyon nyitott ember kell, akik kölcsönösen el tudják fogadni egymást, mi több: szeretni tudják egymást. A két azonos nemű félnek a lehető legjobb barátként kell szeretnie egymást. És nem szabad önzőnek lenni. Amint a legkisebb birtoklási vágy (és tett) is felmerül, a dolog meghalt.
Rendkívül kevesen vagyunk, akik ezt fel tudják dolgozni magukban. Pedig ha belegondoltok, a tolerancia és a szeretet minél nagyobb szintjére kellene törekednünk. Ez is egy lépcsőfok lehet a lelki fejlődésben.
És a kritikusoknak előre jelzem, hogy valamilyen szinten saját tapasztalatból beszélek."
"...valóban belebuktam a dologba, sajnos az egyik partner kissé éretlen volt a dologra, legalábbis így utólag úgy tűnik.
Amúgy majdnem ráment a kapcsolatom, még most is próbálom javítgatni.
Amúgy én is majdnem rámentem :-), azóta is teljesen meghasonlott vagyok."
Ha jól értem: lehetőséged lett volna két nővel legális kapcsolatot fenntartanod egyidőben de az egyikük ebbe nem egyezett bele.
Jól gondolom ?
Szinte már az is csodának tűnik számomra, hogy egyáltalán valamilyen szintig eljutott a dolog.
Ja igen, hadd dobjak fel még egy érdekes kérdést: Számotokra mi a megcsalás?
Többen másképp állnak a dolgokhoz.
Például sokak számára minden megcsalás, már egy pillantás is.
Aztán vannak, akiknél a szex mással a megcsalás.
Vannak, akiknél ez még nem az (a felvilágosultabbak?). Meg vannak, akik számára a szex mással az már megcsalás, de nem vesznek tudomást róla.
Aztán vannak, akik azt mondják: szexelhetsz mással, de gyere vissza hozzám és engem szeress. Náluk az igazi megcsalás, ha a partner érzelmekkel "csalja meg".
S mi van még? (Én...:-)
Nos, a feltétel nélküli szeretet...
A mindegy, mit csinál a másik, akkor is szeretem...
Utópia?
Lehet. Mégis, a mindennapokban jelen van ez a típusú szeretet. Sőt mindenki adta is, és nagyon sokan kapják most is. Hogy mi ez? Nos... egy gyermek szeretete.
Feltételek nélkül... odaadóan...
Vajon milyen mély kaapcsolatban tud az ember így szeretni?
valóban belebuktam a dologba, sajnos az egyik partner kissé éretlen volt a dologra, legalábbis így utólag úgy tűnik.
Amúgy majdnem ráment a kapcsolatom, még most is próbálom javítgatni.
Amúgy én is majdnem rámentem :-), azóta is teljesen meghasonlott vagyok. Tudod, egy furcsa hiányérzetem van, megmagyarázhatatlan, egy biztos: semmi nem lesz olyan, mint régen volt. S hogy ez jó-e? Ki tudja.
Minden képp megnyílt egy-két dimenzió, de a nagy én-tudatommal (amit egyébként valahol tényleg sokra tartok) nem tudom helyretenni a dolgokat.
Egy nagyon biztos: sajnálom, hogy nem jött össze. Baromi jó lehetett volna, szerintem mindenki szempontjából.
Sajnos azt sem mondhatom, hogy majd a következő, ugyanis az új partner szerelem volt... és szerelmes, nos, az bizony nehezen tudok lenni.
Persze itt a topikban sokan csak a szexről beszélnek (több partnerrel), de ez érzelem nélkül számomra sosem volt érdekes.
Lufi, az hogy számomra miként folytatódna a mondat, szerintem kiderül a továbbiakból, általánosítani pedig feleslegesnek tartottam, ezért a pontok.
Tigris, K ö ö szi! :-))
Azért azzal az emancipáció dologgal én tudnék vitatkozni.
Kéne már néhány korlát is ami kicsit fisszfogja a dolgot. És hozzátenném azt is, hogy elég idegesítő lehet egy feleség, aki Chippendalere jár. Bár az se kutya aki befizeti. Mégis mit várnál egy ilyen akciótól? -ugye ez csak egy lesarkított példálózás akart lenni? - u g y e ?
Cirip! Őszintén megérteni, csak az a nő tud, aki csodálni tudja a férfiak szabadságát. A kérdés már csak az maradt, hogy miért is tudja csodálni? Csak nem azért mert.. Nem folytatnad?
amiert egyedul erdemes igazan monogamnak maradni, az az ilyen visszajelzes egy no reszerol. sose szeretnem beidomitani a majdani felesegem. azert a tisztanlatas miatt mondom, hogy irto bohem birok lenni, de eppen akkor nem bir senki engem ki igazan (meg még a fejem is tiszta gyerekes :) ).
Tigris
nalam emancipacio van: be fogom fizetni a felesegem Chippendalere, ha ugy akarja, sot tovabb is. az en tapasztalatom mindenesetre, hogy ezt nem a nok derekhada igenyli.
Hallottam már olyat, hogy egy férfi számára biológiai szükségletekből eredendően természetes, hogy egy életen át új nőket keféljen, vagy félre legalább. Ha nő hasonlóan él az kurva. -?? Ez amolyan idomítás, ami kitűnően működik, szerintem csendes óvatossággal mindenki tudomásul veszi. -a tudomásulvételt a nőkre értem. A férfiaknak nem kell tudomásulvenni semmit, ők baromi szabadok. Viszik előre a világot, alkotnak, gyarapítanak -hehe
Persze boldogok, ha mindezt úgy tehetik, hogy van egy hűséges feleségük, aki mindent megért. És miért tud megértő lenni? Őszintén megérteni, csak az a nő tud, aki csodálni tudja a férfiak szabadságát. A kérdés már csak az maradt, hogy miért is tudja csodálni? Csak nem azért mert...
Részemről csodálom a bohémságot, szeretem a varázslatos embereket, de olyan jó tuni, hogy akad aki hűséges akar lenni, így legalább érzhető, hogy van mit viszonozni.
Számomra feleségnek lenni szövetséget jelent, megcsalva akkor érezném magam, ha ezt ellenem irányuló cinkosságnak érezném. Ennek az lehet az oka, hogy abszolút elfogadom és tudomásulveszem az "endorfinizmust", a Tigriseket viszont sokra becsülöm és őszintén tisztelem. Ez valami olyasmi, amikor az ember odáig van a gyermeki játékosságtól, de marha jól esik egy felnőtt bizalmát élvezni.
Kedves Asztaltársak,
a sok magvas gondolat után hallgassunk egy kis zenét.
Következik:
A Herceg áriája Verdi: Rigoletto c. operájának elsö felvonásából
"Sok a szép nő, de nekem az egyre megy,
ha bájos és nem vén, hogy melyik a sok közül.
De az érzés, a szerelem elkerül,
nem lesz senkié e csapodár szív.
Kell az asszony, s én jól bánok vélük,
hisz a nőtől lesz gyönyörű szép az élet !
Ma még ez kell és teszem a szépet,
de holnap már egy más lesz, ki kalandra hív,
de holnap már egy más lesz, ki kalandra hív !
Olyan ember, ki beéri asszonyával,
ostoba fickó, vagy halálos nagybeteg.
Hiszen boldog a Földön csak az lehet,
kit nem köt senkisem, aki szabadon él.
Van-e balgább egy féltékeny férjnél,
egy vérszomjas szerető, az se' bölcsebb...
Nekem könnyű, mert azt tudják a hölgyek jól,
hogy nálam csak az asszony, csak az asszony cél,
csak az asszony, csak az asszony cél !"
Fiatal agglegenyek! Vigyazzatok a kurvazassal.Olyan mint a drog, azt meselik...Ferjeknek ez tenyleg eleg steril megoldas lehet, ha az asszony is megkapja, ami jar neki az o ferjetol. Kurvazni meg mindig eletszagubb, mint a PC elott..az a veg kezdete.
Poligami hajlamok?+ Pentek este? Arrivederci
".... nem szabad önzőnek lenni...
... a tolerancia és a szeretet minél nagyobb szintjére kellene törekednünk.....
És a kritikusoknak előre jelzem, hogy valamilyen szinten saját tapasztalatból beszélek. "
a gondolataid csodálatosak.
De vajon hogyan lehet megvalósitani a gyakorlatban ?
Mert egyébként nem sokat ér az egész.
Cirip,
bár lehet, hogy már megtaláltad a választ.
Szerintem a poligámia alapvetöen az egyénböl ered,
és nem a társ okozza.
A jó társ csak csökkentheti a poligám hajlamokat.
Szerintem szomoru az, hogy ilyen okokból a válás
legyen az egyedül üdvözitő megoldás.
Egy gyermekét egyedül nevelő nő mondta el nekem :
"...és akkor rájöttem, hogy a férjemnek viszonya van
a legjobb barátnőmmel.
Elváltunk. Megbántam, a mai eszemmel már másképp
döntenék.
Jelenleg nekem van viszonyom egy nűs férfival."
Kedves hozzászólók,
kiegészitem az összegyűlt gondolatokat.
Hogyan lehet elfogadható módon kiélni a poligám hajlamokat ?
1. Megbecsült módon, ha pl. muzulmánok, mormonok vagyunk
2. Olyan partnernöt választunk, aki kedveli a hármas
egyuttlétet--Corporal
3. Az Igazi Nö mellett nem kivánunk másikat ---Killer Jack
4. Ne tudja meg a feleség ---- mama
5. Ehhez változtatni kellene a társadalmi felfogáson is
---Mr. Spock
6. El kell fogadni hozzá a nöi poligámiát is -----
Killer Jack
7. A sok szép bugyi feledteti a poligám hajlamot-----
TReBax
8. Lépjűnk be egy kommunába-----Pucros Mackó
7. Váljon el a férfi, ha másik nőt akar----Maminti
8... ha látok egy jó nőt,jut eszembe, hogy mit kéne
gályázni érte.. inkább power on a pc-nél..---iselmo
9.Az igazi civilizált poligámiához (alapesetben) három
nagyon nyitott ember kell, akik kölcsönösen el tudják fogadni egymást, mi több: szeretni tudják egymást.
-----------Atti---------
10..... érdekközösségen alapuló felosztás különböző párkapcsolatok között..... Pucros Mackó
11..régen minden nos ferfi jart kurvakhoz....
...a feleseg is tudta, hogy mire megy ki a jatek..
---Fehér Tigris---
Fehér Tigris,
szerintem még mindig érdekesebb körben járni,
mint állni egy helyben. És szinte lehetetlen pontosan
ugyanoda visszajutni, mint ahonnan elindultunk.
Endorfin, meg valami: erre tartjak a kurvakat. regen minden nos ferfi jart kurvakhoz eme celbol. itt a feleseg is tudta, hogy mire megy ki a jatek, es erre nem is vonatkozik a felpenzezes, meg a monogamia, meg semmi. ez az allati let (ami pl. bennem is megvan)
Tigris
Endorfin: igazad van. mi koze ennek a poligamiahoz? ez egyszeru felreszexeles, es neked ajanlom mama beszolasat az elejerol. veled se jarjunk korbe, leeegysziiii....
Tigris
Kedves Tigris,
idézet...
"..az emberélet utjának felén,
egy sűrű, nagy, rengeteg erdöbe jutottam,
s az igaz utat nem lelém...."
Mackó,
"A monogámia biztos út az impotenciához."
Már nem tudom, hol olvastam ezt a mondatot, de az
bizonyos, hogy van benne igazság.
De az szinte bizonyos, hogy ha sikerul elkerulni
a hátrányos következményeket---
pl. féltékenykedés,
akkor egy kis félrelépés csak hasznára válik
a stabil kapcsolatnak is.
De ezt nem tanácsos nyiltan felvállalni.
Pucros Macko: Te nem olvasod a sajat topicod? mindenesetre ne jarjunk korbe, mint az oroszlan. ezt mar irtam: mindannyian elkezdunk kamaszodni, es jo nagy tempoban atalakitjuk az addigi, szuloktol kapott eletunket. aztan rajovunk, hogy nem jot csinaltunk. csinalunk egy masikat. aztan egy harmadikat.
de: ha emberunk nem hulye, ezek egyre kisebb valtoztatasok lesznek. a vilag korulotted nem diktal nagy valtozasokat, mert maga is lassan valtozik. ha magadat megismered, akkor nincs ok nagy valtoztatasra.
folyton improvazalni az altalunk jonak tartott utat illetoen: mint az oteves gyerek, aki al la csokispult elott, es nem tudja eldonteni, melyik csoki kell neki; valamint a masik retje zoldebb, a masik sav gyorsabb, a szomszed Kovacsnak, stb, stb, stb...
Tigris
Tigris, már megint nem sikerült olyat írnod, ami mellett szó nélkül elmennék:-) Hadd tételezzem fel – ha már így érzem - , hogy pontosan értem, amit mondasz (leszámítva bevezető tényállításaidat tanulmányaidról, azt tényleg nem fogom, hogy miért tartoznának ide). Szóval, ahogy te mondod, az ember alapos elmélyülés után ráébredhet, hogy milyen úton jár. Egyetértek, azzal az árnyalással, hogy minél alaposabbra sikerül az az elmélyülés, annál pontosabban és biztosabban látjuk a saját utunkat – de nemcsak az utat magát, hanem azt is, hogy ugyan miért pont azt az utat járjuk, amelyiket. Mire ide eljutunk, rendesen többrendbélileg kiderül: teljesen értelmetlen és ránk nézve hátrányos (szülői) hatások nyomták ránk bélyegüket, és a fejünkben zümmögő irracionális, netán egyenest életellenes (anyai-apai) parancsoknak engedelmeskedve szisztematikusan megkeserítjük a saját sorsunkat. Természetesen ezeket az ártó beidegződéseket – ha már lelepleztük őket - rögvest száműzni óhajtjuk.
Tehát nem annyiról van szó csupán, hogy meglátjuk az utat, és akkor már jó – hanem, ha megláttuk, rögtön támad ötletünk egy(-két-hár…) jobb útra.
Ki az a valaki, akiben igény támad erre az útvonalrevízióra? Nos, az a valaki is mi vagyunk, a felülvizsgálat művelete is a mi utunkra jellemző sajátos igényből ered: utunk tehát arra vezet minket, hogy vezessük az utunkat másfelé, mint amerre vezet. Kell-e mondanom, ez itt éppen egy paradoxon.
Amely paradoxon természetesen nem bukkan fel, ha minden náttyon jó, minden náttyon szép, ha a revizor énünk keresve(?) sem talál revideálni valót. Akkor, nincs mit tenni, csakugyan elértük a belső harmóniát.
Talán van ilyen, de én inkább arra gyanakodnék, hogy az önellenőrzés elfogult, hogy az utat a tervezője maga ismerte fel, nyomvonalát maga ellenőrizte. És esze ágában sincs kitakarítani a szőnyeg alól az odasepert piszkot, hogy is gondolna erre, amikor márpedig piszok a szőnyeg alatt nem létezik.
Pucros Macko: igaz-igaz, a jovot nem tudhatjuk, de josolhatjuk. en mondjuk husz evig tanultam zenet, meg volt egy jo filozofiatanarom, ugyhogy a formatanban egy kicsit benne vagyok (ennek a mondatnak igy semmi ertelme, de most nem fejtem ki, mert ide lenyegtelen). szoval, ha elvonulsz egy csendes sarokba, es vegignezed az eddigi eletedet, akkor megtalalod benne azt az utat, amit eddig bejartal. az egeszen varatlan helyzetektol eltekintve nagyjabol ezt az utat fogod folytatni. igenis van egy haladasi iranyod, es ezzel tisztaban is lehetsz. ha belegondolsz. faraszto, faraszto, en is tudom, de megeri, ha mar egyszer az emberbe befeszkelte magat a ketseg (boldogok a lelki szegenyek mert ovek a mennyek orszaga).
na, ha sikerult a magad utjat megtalalni, akkor mar csak az van, hogy megfigyelj masokat: ok milyen utat jarnak eppen be. hamarosan rajohetsz, hogy mindannyian eleg normalis kis utakon jarunk, csak egeszen ritkan jonnek szembe ismeretlen utakat jarok.
vegul: ha ismered a sajat utad (a jovore is josolva), es kepes vagy felismerni a masik utjat (a jovore is josolva), akkor tudsz igazan jol valasztani.
Tigris
Fehér Tigris: o.k. Az ideál az, amit mondasz, és kicsit egyoldalú ideál. A másik oldal az, hogy ha már elég sokat kontrolláltál, a nyugalom egyre inkább csak látszólagos, belül közben növekszik a nyomás. Valamilyen szelepeken keresztül le kell vezetni, különben elviselhetetlenné válhat.
Szerintem jobb ezt tudatosan tenni - azaz nem szőnyeg alá seperni azokat a jelenségeket, amelyek felboríthatják a "nyugvópont" egyensúlyát.
Persze ez a nyomásnövekedés sok mindentől függ. Igazat kell adjak neked abban, hogy sokoldalú teszteléssel lehetséges annyi önismeretre szert tenni, amennyiből már viszonylagos biztonsággal be lehet lőni, hogy milyen feltételek lesznek tartósan megfelelők az élet hátralévő részére. Csak éppen azt nem lehet eldönteni, hogy eljutottál-e már idáig, vagy még csak egy korábbi konzisztens pontnál tartasz. Különösen ebben a mai, szörnyű gyorsan változó világban:-), szinte lehetetlen előre látni a saját átalakulásainkat is.
Itt van például ez a nyomorult Törzsasztal, rajtam rengeteget változtatott, változtat és még fog változtatni. Talán hülye voltam, vagy éretlen, hogy ezt nem láttam előre tíz évvel ezelőtt? Szerintem nem. És most sem mehetnék biztosra. Ez nem életkor kérdése, ha kizárjuk a begyöpösödés lehetőségét (ami részemről szóba sem jöhet).
Mindnyájan: megint hangsúlyoznám, hogy a szex csak az egyik lehetséges terepe a
házasságon kívüli szoros emberi kapcsolatoknak. Sok más dolog is kiválthat féltékenységet, és ez nem csoda: a szex nem annyira speciális terep, bár egy kicsit az.
Endorfin: bizony-bizony:-) Szerintem mindegy, ki milyen gyorsan tud váltani, áthangolódni egyik emberről a másikra. Képzeljünk el egy pszichiátert/pszichológust, aki mélyen intim kapcsolatban van a pácienseivel (kizárólag verbálisan persze). Az ügyfelei természetesen annyira megnyílnak előtte, amennyire csak tudnak, és ő is minden empátiájával azon van, hogy közelről megismerje őket. Mint hivatásos, naponta több emberrel kerül intim viszonyba, és egy ilyen kapcsolat (bár egyoldalú), gyakran közvetlenebb, mint ami saját élete párját fűzi a pácienshez.
Tehát a "lelki közelség", ami a nemi kapcsolathoz kifogástalan morális alap, elvileg naponta többször is felépíthatő más-más személyekkel.
"Váljon el a férfi, ha másik nővel akar együttélni."
És ha Veled akar egyuttélni, CSAK szeretne néhány órácskát a másik nővel tölteni ?
Sejtem a választ.
Pucros Mackó
"Biztos, hogy nem adhatom magam oda többeknek is? Nyilván nem egyszerre: kis időkülönbséggel."
Szerintem a poligámia ugyanolyan fontos, elismert hazánkban, mint a monogámia, de
hatalmas jelentösége van az idökulonbség mértékének.
A társadalmi szabályok nálunk aszerint
itélik meg valakinek a poligám gyakorlatát, hogy milyen
idöbeosztás szerint tart kapcsolatot a kulonbözö
partnereivel.
1.A több feleséget még törvény is elismeri nálunk ha ezeket nem egyidöben, hanem egymás után, szabályos válás
után tartja valaki. A régebbi feleséggel szemben esetleg
a gyerektartás marad, mint kapocs, de a közvélemény elitéli, és a második feleség nem türheti, hogy a férfi meghitt kapcsolatot tartson fenn az 1. feleségével.
A módszer általános.
2.Házasságon kivül,illetve előtte napjainkban elfogadott a poligám gyakorlat: kapcsolat-szakitás sorozat,
de morálisan elitélik, aki ezt párhuzamosan több partnerrel, illetve gyors váltásokkal csinálja.
A módszer általános.
3.A nyitott házasság is egy megoldás lehet a
poligám hajlamok legalizált kezelésére, itt nincs is
értelme csalást emlegetni.
Érdekes módon a közvélemény a nyitott házaspárokon sokkal jobban megütközik, mint a titokban félrelépőkön.
Kérdés, mennyire vált be, vagy terjedt el ez a megoldás.
4.A közös félrelépés ehhez hasonló, de a stabil partnerek itt nem külön utakon járnak, hanem együtt
élhetik ki poligám hajlamukat,pl. egy hármas, vagy négyes kapcsolatban.
Kérdés, mennyire vált be, vagy terjedt el ez a megoldás.
A morál ezt még jobban elitéli, mert itt lehet a legkisebb az időkülönbség.Vagy csak irigykedik ?
Az erkölcsösebb többség marad a titokban félrelépésnél.
Miért van ez igy ?
A szerelmesek nem azért monogámok, mert szeretik egymást, hanem, mert féltékenyek egymásra.
A szerelem tehát önző, önzetlen csak a szeretet tud lenni.
Aki szerelmes, az monogám, féltékeny, birtokolni akar,
és birtokba adni magát.
De a szerelem múlandó, csak a korai halál teheti örökkévalóvá.
Amikor egy tartós kapcsolatban, pl. házasság-
elmúlik a szerelem-
három dolog léphet a helyébe:
Szeretet, gyűlölet, közöny.
--Döntsétek el, melyik a gyakoribb ....----
Tegyük fel, hogy a házaspár ügyes, szerencsés, stb....
és a szeretet lépett náluk a szerelem helyébe.
Hogyan kezelhetik a fellépő poligám impulzusokat ?
0. Szükségtelen,egyiknek sincs ilyen igénye
1. Lemondással. A lemondás alapja lehet kényelem, vagy világnézet, stb.
2. Kölcsönös megértéssel, támogatással. Hiszen ha valaki tényleg szereti a másikat- és most nem a szeretetnek nevezett,vagy álcázott féltékenységről van szó--
akkor megengedi neki, hogy jól érezze magát-akár mással is.
Namármost: ideális esetben a partnerek azonos igényszintüek, belátással birnak, és kiegyeznek
az 1. vagy 2. megoldásban.
Ha nem, akkor konfrontáció---
vagy, ami valószinübb, az egyik fél részéről
csendes, titokban félrelépés a dolog vége.
