Írni kellene ,mert 1956 szent és sérthetetlen, nem engedhetjük, hogy ellaposodjon vaqgy elhomálíosuljon emléke és igaz története!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ha valaha hittem abban, hogy gerinces ember vagyok, azt annak köszönhetem, hogy olyan haza szülötte vagyok, amely bőségében bocsátotta ki kebeléből hasonló jellemű honfitársaimat. Büszke vagyok rá, hogy olyan nemzet tagja vagyok, amely a vérét nem más népek elnyomására, hanem saját szabadságának kivívására hullajotta el, 1703-ban, 1848-ban és 1956-ban... Olyan helyen élek, ahol az ősök áldozata megteremtette számomra a szabadságot. Itt, ahol a "nagyvilágon e kívűl / nincsen számodra hely". Ez a mi hazánk: amíg élünk, becsüljük meg...
Az ágyúk dübörgése után pillanatnyi csend állt be... Óráknak tűnő várakozás után végül egy hang áramlott át az éteren, halkan, mégis olyan erővel, amivel túlélt és túl fog élni minden veszedelmet. Kiáltó szó üzent a nagyvilágnak:
De ha nem csak Nagy Imrére, hanem Maléterre, Donáthra gondolunk, nem igazán menekültek ki Amerikába.
Sőt, lehetőségük volt rá, (kivéve Malétert), szvsz előbb tudtak a szovjet támadásról, mint bárki más, mégsem húztak el Ausztriába, vagy az ami nagykövetségre.
Egyébként ha már a személyes érintettségről van szó:
Nagyapám pék volt. '56-ban nem lehetett kenyeret szerezni, ő szerzett az egész bérháznak, ahol lakott. A földszinten élt egy beszervezett ember. Kihívta az ötvenhatosokat, hogy kenyeret lopott. Azok elvitték kivizsgálni, de nem lett belőle semmi, visszajött. Miután leverték a forradalmárokat, ugyanez az ember hívta a karhatalmistákat, hogy nagyapám a forradalmat támogatta, munkahelyen agitált stb. Végül ebből sem lett semmi, de benntartották egy pár napig.
56 személyes érintettség. Nincsenek benne feketék és fehérek. A komacsokat családi örökség részeként rühellem, ez mélységesen szubjektív. Magam részérôl, ha az ún. forradalmárok úgynevezett ártatlanokat gyilkoltak, akkor az ártatlanok megérdemelték. Nem akarok a kérdésben moralizálni, mert rühellem a moralizálást. Az álláspontom egyértelmě, az ún. másik oldalon akár angyalok, terézanyák és kisdedek is állhatnának, akkor is ragaszkodnék az örökölt álláspontomhoz.
Nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy az ember ne írjon marhaságokat egy történelmi topicba. Neked mégis sikerült: ahelyett, hogy utánaolvasnál (félek, nem fogod megtenni), itt egy kis történelemóra: az okt. 25-i mészárlást a Kossuth térre Szerov tábornok parancsára érkező harckocsi robbantotta ki. Városi legenda, hogy az FM tetején ávósok tanyáztak volna, ennek ellenére az egyik odarendelt zöld (határőr) Ávh-s osztag, jobb ötlete nem lévén, később maga is beszállt a vérontásba. Az orosz tank irányítói valószínüleg úgy gondolták, hogy a tüntetők elfoglalták a Parlament előtt álló többi harckocsit, amelyek persze viszonozták a tüzet.
Nagy Imre pedig éppenséggel nem röhögött a markába Amerikában, hanem mártír miniszterelnökként vesztette életét. Tudod öregem, sok mindenben lehet provokatívan, ordenáré módon megnyilvánulni, de a magyar történelem tiszteletreméltó alakjaival szemben nem. Úgyhogya jövőrevonatkozóan kéretik ezt a szabályt betartani.
Apám Budakeszin lakott. Budakeszi úti laktanyát úgy fosztotta ki a "forradalami" hevület, hogy öröm volt nézni. Fegyverek, gránátok kerültek tizenéves suhancok kezébe. Köztörvényeseket öltöztettek át a település határában, majd engedték rá a népfelkelés-ellen-forradalomra, hogy lopjanak, raboljanak.
Nagyapám lakásának lépcsőházában két tinédzser kölök lőtte le a házmestert, hogy utána a szájába tacepaót lökjön, "komcsibérenc" felirattal... Magyar kiskatonát lógattak hősök lámpavasra, majd saját vérével írták ruhájára, hogy "ruszkik haza".
Tudom, hogy minden forradalomnak vannak ártatlan áldozatai. Azt is, hogy ilyen példákat sorolhatnak a túloldalról is. Nyilvánvaló. Sőt. Nem akarok versenyezni ebben. Fiatal vagyok hozzá. Mindig az uralkodó rend(szer) dönti el a forradalmak igazát. Most '56 igaz volt.
Viszont ötvenhat még elborzasztóan közeli, és túlságosan feldolgozatlan ahhoz, hogy nemzeti ünnepü(n)ké vált.
Maradjunk annyiban, hogy az én zászlómba nem beszélnek lyukat.
Igen, ezzel teljesen egyetértek. Erre értettem, hogy ha elzárkóznak, tehát bekeményítenek, akkor fennmaradhattak volna. De nem tették, ami még szóbakerült, a "hitvesztés" az fontos tényezô volt ebben. Csakhogy ne felejtsd el, ez szükségszerě volt a pufferzónában, hiszen egy bábkormány nem fog fanatikusan hinni a rendszerben, míg Kubában, vagy É-koreában nem bábkormány van hatalmon, ezek az országok nagyon is szuverének! Még a hidegháború idején is azok voltak többé kevésbé...
Az arab példa jó volt. Különösen, hogy szóbakerült a vallás, mint a két kultúra összehasonlítását kizáró ok! Fontos, hogy a helyiek nem is akarják összehasonlítani a kettôt! Tudják, hogy a nyugat gazdagabb, de azt is, hogy ôk viszont igazhitěek, míg a nyugat dekadens és hitetlen. Ezért a nyugat gazdasági jóléte nem ingatja meg az arab fellahtömegek hitét a maguk rendszereiben. Náluk a diktatúrát legföljebb teokráciára cserélnék az elégedetlenek. Lásd: iszlámizmus! Ilyen nálunk nem volt. Mi magyarok, csehek, lengyelek, a nyugathoz mértük magunkat és mivel erkölcsi fennsôbbséget nem tudtunk felmutatni (épp errôl az erkölcsi fennsôbbségrô, mint például 56-ról való közbeszédet tiltotta a rendszer), ezért nálunk tisztán anyagi szintě volt az összehasonlítás, és abban a diktatúráink megbuktak, ha valaki átlépte a határt nyugat felé.
Kb. ugyanarról beszélünk. Nem hinném, hogy általában a gazdasági válság, vagy a szegénység vezet egy rendszer összeomlásához. Konkrétan a kommunizmus bukásához viszont valóban az vezetett, egyszerűen azért, mert a rendszert megalapozó marxista-leninista ideológia a kommunista gazdasági szisztéma magasabbrendűségét hirdette a nyugathoz képest, és ez egy idő után teljesen komolytalan volt mindenki előtt.
Összedőlnek az ottani diktatúrák pusztán azért, mert szegényebbek, mint a nyugat? Namost ebben egy idő után sem a pártfunkcik nem tudtak hinni, sem a nép, és a kettő együtt nagyon cik
Szerintem a két dolog nem ugyanaz. Egyszer azért mert mi a "fejlett Nyugat"-hoz mértük magunkat, az arabok nem akarnak Nyugat lenni. Még Marokkó sem. Sem vallásilag sem kulturálisan. Gazdaságilag persze számolniuk kell a Nyugattal, mint mindenkinek.De ők inkább a Nyugat ellenében határozzák meg magukat.
Másfelől nálunk a pártfunkcik is elvesztették a hitüket. Ez igen fontos dolog volt. Megtehették volna, hogy bekeményítenek. ( Korea, Kuba )De nem tették. Mert nem látták értelmét. Hasszán király pedig - pedig nem ö volt a legkeményebb - azonnal tudatta, hogy lényeget illetően nincs ellentmondás. És a nép ennek megfelelően viselkedett. Ez nem fog változni még egy darabig az araboknál.
Lehet, hogy Hasszán király nem mondta, hogy fejlettebbek a Nyugatnál. Mármint gazdaságilag. Vallásilag fejlettebbnek tartják magukat, ami óriási erő.
