A DrBeat - és társai (Eskalator - 5LET)
ponosan a B.B. miatt nem tudtak befutni,köszönhetően Fábián Tibor munkásságának - ugyanis minden nagy kiadónál letiltatta ezeket a zenekarokat ( az 5LET is az akkor független lakodalmas zenékkel foglalkozó Kadencá-nál jelenhetett meg).
Ami a Dr. Beatet illeti: nem tartottam őket semmire. Akkoriban millió körül volt egy Emulator. Ők meg csak azt a bágyadt, fantáziátlan koppintást tudták produkálni. A színpadon a szintik mellett volt egy képernyő. Azon is DM ment.
A Dr Beat-re én is emléxszem. Egy koncertjükön sem voltam, mert ahogy említettem akkor még nem fogott meg ez a zene (nem is ismertem), csak 93 felé hallottam első alkalommal őket. Néhány barátom szerint, akik már akkor is benne voltak ebben a feelingben, akár a Dr Beat is ugyanúgy befuthatott volna, mint a BB.
dr.beat? ja, megvan a kazi. nagyon aranyos zene. akkor, amikor kijott, meg nagy szam volt, ma mar tenyleg csak kellemes hangulatot csinal.
a garam azota belehuppant a d'n'b-be, es ottan csinal erdekesebbnel erdekesebb dolgokat.
mivel csak most szallok be a topicba, gyorsan az en $0.02-im:
- nem ertem, miert nem jon be az embereknek a Songs of faith and devotion. Nagyon huzos, nagyon oszinte album, az Ultra-t mar egy kicsit tavolsagtartonak erzem. de azert szeretem azt is.
- various ftm: hat igen, rammsteint nem nagyon lehetett uberelni... a SP, a Gus Gus, a Rabbit on the moon, Stereophonics (bar lehet, hogy most keverem) azok nagyon bejottek. a cure es a monster magnet nagy csalodast okozott, sokkal tobbet tudnak azok ennel. tudomasom szerint martinnak a SP feldolgozas a kedvence.
Na, amíg Kert.Zoli az emlékei között kutat, addig én mesélnék - a Shape-ről: Ilyen néven 2-3 éve létező 3 tagú együttes (előtte, ha jóltom New Deal volt a nevük). Egészen véleltlenül 98 júniusában, az Almássy téri 101-es klubban láttam őket első alkalommal, éppen fellépésük volt (bár igazság szerint a májusi 101-ben találkoztam legelösször a Shape nevével, ugyanis akkor leadtak egy számot tőlük. Ebbe a dalba (Gyengéden) első hallásra beleszerettem, egyből felfigyeltem arra, hogy ez nem szokásos szinit-pop stílus. Ugyhogy nem volt az olyan véletlen, hogy elmentem az Almássy térre, hiszen tudtam a Shape koncertről és kiváncsi voltam az együttesre). A többi számtól is teljesen padlót fogtam, hiszen kezdő+magyar csapattól nem sűrűn hallottam ilyen szintű zenét. Az énekesnek nem a szokásos fájdalmas, felvágomazereimet stílusú hangja van és ráadásul kezdő létére is tud énekelni. A két héttel későbbi DM klubban megláttam az együttest, nem tudtam megállni, ismeretlenül is oda mentem és elmondtam pozitív gondolataimat. A srácok elmondták, nincsenek ehhez hozzászokva (mármint, hogy csak úgy odamennek hozzájuk emiatt), de örültek a véleményemnek. Mondtam, hogy én sem csak szembedicsérni jöttem őket, hanem nem lehetne-e megoldani a dalok átmásolását, v. valami hasonlót :)). Dehogynem, telefonszámcsere stb. Egy héttel később elmentem az egyikőjükhez, azt hittem, hogy csak beadom a kazettát és kész. Erre behívott, vagy másfél óráig beszélgettünk (kiderült, hogy egyedűl ő írja a zenét + hogy teljesen megegyezik a zenei gondolkodásunk), ezalatt át is vette az anyagot. A Shape-pel azóta is tart a jó viszony, általuk vagy 10-15 új ismerőst szereztem. Az eltelt egy évben sok helyen játszottak vidéki DM klubbokban, de az újabb számok írása elég lassan megy néha-néha felmerülő egyéb problémák miatt. Azért szép lassan készülnek új dalok, elsősorban a valamikor nyáron várható DM klubbeli koncertre. Azt követően pedig szeretnének 1-2 lemezkiadónál próbálkozni az ismert zenei trendek ellenére. Szerintem van esélyük, mert nem ragadtak le 80-as éveknél, bár a zenéjük nem annyira kommersz, hogy egyből megrohamozzák őket a menedzserek (Kozsó és társai). Mindenestre min. a Popular szintjére eljuthatnak.
Na, már megint egy regényt írtam, ugyhogy befejzem. Ez most itt egyáltalán nem reklám akart lenni, még kevésbe akartalak untatni benneteket e személyes élménnyel, de gondoltam jelzem, hogy a sok gagyi között ilyen is van (mármint szinvonalas, DM ihletésű, 90-es évekbeli zene).
Üdv.
This is one of my favourites. It suggests a very peaceful but a very sad mood. (I've heard this song when loosing a very sweet girlfriend of mine...)
The sun and the rainfall
Someone will call
Something will fall
And smash on the floor
Without reading the text
Know what comes next
Seen it before
And it's painful
Things must change
We must rearrange them
Or we'll have to estrange them
All that I'm saying
The game's not worth playing
Over and over again
You're the one I like best
You retain my interest
You're the only one
If it wasn't for you
Don't know what I'd do
Unpredictable like the sun
And the rainfall
Things must change
We must rearrange them
Or we'll have to estrange them
All that I'm saying
The game's not worth playing
Over and over again
(Az előbb kicsit elkapkodtam: elég csak egy "get" :))
Szerintem Ákost zárjuk le, róla majd inkább egy másik topicban.. - ha kell, nyissatok egyet.
News: A DM klublevél szerint idén nem lesz turné, mert az együttes stúdióba vonult és elkezte egy új lemez felvételét, ami 2000 tavaszán jelenik meg (tehát, jó, ha jövő őszre kijön :))
Don't know the reason why I
Think I've been here before
This place seems so familiar
But then I can't be sure
Here comes that time again when
You'll walk right out the door
Don't tell me secrets anymore
And fools don't run away
You'll be followed another day
And all the chances that fall your way
Are in the fire on your dying day
So call me now and tell me that you're home
Can't see the sense in crying
There's too many tears to fall
My thoughts are multiplying
So I'll try to save them all
And fools don't run away
You'll be followed another day
And all the chances that fall your way
Are in the fire on your dying day
So call me now and tell me that you're home
And fools don't run away
You'll be followed another day
And all the chances that fall your way
Are in the fire on your dying day
And fools don't run away
You'll be followed another day
And all the chances that fall your way
Are in the fire on your dying day
Ákos soha nem tagadta, hogy szereti a DM-ot (mi több az egyik kedvence). Csak az újra és újra felmerűlő BB-DM hasonlítgatás elől próbált kitérni - szerintem joggal. Mint az ország akkori egyik legsikeresebb, szintetizátor stíluson belüli csapata, egyből megkapta a DM-os címkét, pedig úgy gondolom, csupán hangulatában lehet DM utánérzésről beszélni - zeneileg nem. Úgy vettem észre, hogy a legtöbb esetben igaz: minden Bonanzás szereti a DM-ot, de nem minden DM-os szereti a BB-t. Nem véletlenül. Kivételek persze vannak, de ezzel csak arra szerettem volna utalni, hogy nem szeretem "beskatulyázást". Ha mindenképpen hasonlítgatnom kell, akkor azt mondom, hogy a Mo.-i DM-feelingből kinőtt divathullám nyomán sora alakuló (és még néhány ma is létező) amatőr szinti-pop csapatok döntő többsége (akarva akaratlanul) inkább hasonlít a BB-ra, mint a DM-ra. Kevés olyan együttes volt, ami mély nyomot hagyott bennem, ha 1-2 zeneileg jó is volt, az csak addig tartott, míg az énekes nem kezdett el "énekelni".
Ákosnak akkor nem adtam igazat, amikor arról "panaszkodott", hogy a rajongói túl fanatikusak, nem érti, miért fontosak a külsőségek, zavarja őt, ha hozzá akarnak hasonlítani (akkori jellegzetes lófarok, stb.). Pedig elfelejti, hogy a kezdetekben ő is úgy nézett ki, mint egy bizonyos együttes frontembere... Ettől függettlenül hasonló (sztárság + egyéb) kérdésekben egyetértek vele.
Visszatérve az amtőr csapatokhoz, én egyetlen olyan együttest ismerek, amelyre nem jellemzőek a fentiek, akik DM-es hangzásoktól nem mentesen ugyan, de eredetiek tudnak lenni: ez a már említett Shape.
Fresh Fabrik: Question of Time - Rulez
Az Ákost meg inkább hagyjuk, volt idő, amikor kézzel lábbal hadonászott, hogy ő nem is ismeri a Depeche Mode-ot, kicsit sz@rul adta elő magát, hogy bizonyos vidéki koncerteken véletlenül becsúszott ez a szám a repertoárjába. Véleményt nem mondok, mert nem hallottam.
Policy of Truth-ból tehát maradjunk Pavlov's Dub-jánál. Afféle jó kis reflexes remix, egyike a legjobbaknak.
Szerintem a Fresh Fabrik féle feldolgozás katasztrófális, Ákos Policy of truth-ja viszont tényleg jó, bár én csak egyszer hallottam a 96-os Balatonalmádi koncerten.
Kiváncsian várom én is a L.A.-i koncertsztorit. Remélem saját képekről van szó, mert több száz Singles koncertfotó (köztük Anaheimiekkel) megtalálható a hivatalos DM oldalon is.
Voltam Depeche Mode kon-
certen 1998.dec.22.-en
Los Angeles-ben(Anaheim).
Ha valakit erdekel,leirom
reszletessen milyen volt,
s teszek fel kepet.
Udv mindenkinek!Zoli
Juj, de jó, hogy van egy ilyen topic! Imádom a Mode-ot! Annyi élethelyzetben segítettek... Örülök, hogy hasonlóan gondolkodókat olvashatok... Köszi nektek!
Ha már a feldolgozásoknál tartunk most találtam rá a Fresh Fabrik
Question of time átiratára....magyar létére nagyon Cool...Bár a legjobb magyar feldolgozás szerintem az Ákos féle Policy of truth
A Diesel Christ feldolgozását sajna nem ismerem, v. legalábbis most nem ugrik be. Ha már itt tartunk, kiváncsi vagyok, hogy mi a véleményetek a DM mixekről. A régiek többsége elég jó, de a 97-es Ultra mixek szerintem katasztrófálisak. Jó példa erre a Barrel of a Gun maxi. Az It's no good és a Useless mixek már vmivel jobbak, sőt az Only When I... mixei egészen korrektek. Viszont a Headstar mixe szintén nem ragadott magával. Persze ennek is megvan a magyarázata, hiszen a 80-as években sokszor a DM remixelte saját számait (főleg Alan stúdiómunkájának, keveréseinek köszönhetően), ill. egyéb olyan zsenik, mint pl. Tim Simenon (Bomb the Bass mixek), aki később eggyütt dolgozott a DM-dal az Ultrán.
Na, most mennem kell (vége a munkaidőnek :)), de azért írjatok. Részemről foly. köv. hétfőn, amikor majd mesélek egy kicsit a Shape-ről (előljáróban: 80-as évekbeli hangulat + 90-es évek hangzása + DM-hoz hasonló zsenialítás). Ja, ma este 101-es klub a Santa Fé-ben.
Üdv.
A Terry Hoax-féle Policy of Truth valóban jó kis átdolgozás. Ugyanannak a mondanivalónak egy rockos fílinggel való elöadása, elég tutkó.
Amúgy ha már a feldolgozásoknál tartunk, szerintem a Diesel Christ által elöadott Walking in My shoes is egész korrekt, adtak ki belöle maxit.
Nekem a Smashing féle NLMDA nem jött be, ellenben a Shake the Disease tényleg jó, + a Master and Servant is (talán a konszolidált hangulata miatt). Szerintem a Cure World in my eyes-ja sem rossz, de egyértelmű, hogy a Rammstein féle Stripped viszi el a pálmát. Összességében jó az album, meg is vettem. Egyébként ezen az lemezen nincs rajta, de létezik egy qrva jó Policy of truth feldolgozás (Terry Hoax - vmi német banda, ha jóltom). Én elég érdekesnek találom ezeket a feldolgozásokat, néha jó egy-egy ismert és agyonhallgatott dalt más előadásában is meghallgatni, annak ellenére, hogy 90%-ban jobb az eredeti. Ismerek még egy TranceMode nevű (1&2 CD) feldolgozásalbumot is ami szintén nem rossz.
disp,
Dehogynem hallottuk. Korrekt kis feldolgozások, nekem kajakra a Smashing jön be a Never Let Me Down-nal meg a Shake the Disease azzal a női énekessel. Apollo 440 is k*va jó rajta, na meg a Rammstein természetesen. Ellenben a Cure szerintem nem annyira jó.
Akkor egy új t-ma
Mit szóltok a Various for the Masses C.albumhoz?
Kedvencem a Rammstein - Stripped feldolgozása...egyszerűen brutál :))
De nagyon bejön még a Cure és a Deftones is.Ellenben a Rabbit on the moon-on mindig léptetek 1-et.
