Az oroklet.hu-n két Mayer Béla van, de egyik sem ő. Az egyik a Kozma utcában van eltemetve (1901-1963), a másik egy egyéves gyerek a Salgótárjáni úton, ő 45-ben halt meg.
Egyébként erre akartam kilyukadni amit írtál. Egy sírban van eltemetve egy másik vezetővel (plusz két nővel, akiknek külön sírkövük van)? Nekem nem síremléknek, hanem emlékműnek tűnik ez az oszlop. De ettől még az egész úgy ahogy van, lehet, hogy csak az én fejemben állt így össze.:)
Elmondom, mire alapozom a gyanúm. 1939-ben a Kispestet árjásították. A szélsőjobbos sajtó úgy írt róluk, mint a "kispesti zsidóság bázisa", ellenben 39 szeptemberétől "keresztény vezetőség" került a klub élére. Ráadásul a sírkőre az van írva, hogy Mayer 52 évet élt. Ő ugye már a tízes évek végén ott volt a vezetők között, és ha még 39-ben is az volt (amit nem tudok biztosan), akkor biztosan nem lehetett sem sokkal fiatalabb, sem sokkal idősebb ötvennél. Ehhez jön még, hogy a kép, amit lg betett ide, nekem kicsit furcsa. Együtt temették volna el egy másik vezetővel? És a síron mintha két sírkő lenne (ez már önmagában furcsa - vagy rossz a szemem - továbbá, vajon ki lehet Neitzer Ferencné Kecse Magdolna, és Kecse Irén?) De! Az is lehet, hogy pl. korábban meghalt, az is, hogy a háború áldozata, nem beszélve arról, hogy nyíltan sohasem "zsidózták" le.
Fogalmam nincs életútja végéről. Már többekről próbáltam információt szerezni, de vagy rossz internet címen kerestem vagy nem alkalmas személyt kérdeztem (nem a tudására, az ismereteire, hanem a segítőkészségére értettem).
Sárkánybarlangnak már említettem, hogy még csak 1930-nál tartok. 1939 még nagyon-nagyon messze van. Ha az OSZK-ban ülsz, ajánlom a gyászjelentés gyűjteményüket. Ilyen "nagy" emberről, mint Mayer Béla, nagy valószínűséggel lehet találni valamit.
Most olvasom a Siklóssy-féle sporttörténetben (Dr. Siklóssy László: A magyar sport ezer éve. III. kötet: A modern sportélet előkészítése 1875-1896, Budapest, 1929), hogy Shakespeare Lear királyában van egy kifejezés: base fottball-player. Vörösmarty fordította a művet 1850, de ezt a kifejezést kihagyta. (Siklóssy szerint Vörösmarty félt, hogy nevetségessé válik, ha szó szerint lefordítja a kifejezést)
Az OSZK-ban ülök, előttem a 26-os Földessy. Dedikált példány. "Hegyi Gyula államtitkár úrnak őszinte nagyrabecsülésem jeléül. Budapest, 1948. február 24. Dr. Földessy János"
Linkelni nem tudok. Lg néhány hete föltette ide a régi pálya fényképét, amelyről kiderítettük (mármint a fényképről), hogy 1913 tavaszán készülhetett. Térkép sem igen kell a régi pálya helyének megtalálásához, mert a legenda szerint Mayer Bélát a kezdőkörben temették el. Mayer Béla sírja és a mostani pálya kezdőköre között 220 méter a távolság. Nem kell tehát messzire menni.
"1933. december, Erzsébet–Szentlőrinc (4:3) másodosztályú mérkőzés után: „Amikor a játékosok bevonultak az öltözőbe, csak azt lehetett látni, hogy Bíró István határbíró felemeli a taccszászlóját és annak a nyelével Dérinek, Szentlőrinc kapusának a fejére sújt. Azok a szurkolók, akik az eset közelében állottak, rávetették magukat a határbíróra, és agyba-főbe verték. Erre a játékosok is beleavatkoztak és rövidesen csatatérré változott a pálya. Egymás után kerültek elő a véresarcú nézők a tömegből. A nagy verekedés láttára az egyik erzsébeti szurkoló revolvert rántott elő és azzal kezdett hadonászni. Erre egy másik néző úgy rúgta gyomron a revolverest, hogy azonnal összeesett. A nagy verekedéssel szemben a rendőrség eleinte tehetetlen volt, de végül is a gumibotok megtették a kötelességüket.”
Ezt már többször olvastam, de nagyon nagy sztori!!! :-)
Volt régen - már a századfordulón - egy szabály, hogy ha a bírót támadás éri valamelyik csapat részéről, az ellenfél játékosainak kötelességük megvédeni. Többször találkoztam olyan helyzettel, hogy ilyenkor az ellenfél játékosai körbeveszik a bírót, és gyakorlatilag saját testükkel védik. Vajon van most is ilyen szabály?
Ez nyilván elvi kérdés volt, hogy a bíró nem üthet meg nézőt. De azért egy esettel találkoztam. 1936. szeptemberében egy angyalföldi cégmérkőzésen folyamatosan bekiabáltak a nézők a bírónak. A bíró „odament a kékinges kiabáló emberhez és a következő percben szabályos ökölvívó-állásban állottak egymással szemben a küzdőfelek. A közönség örömmel fogadta a műsoron kívüli boxmeccset, amely azonban rövidesen véget ért, mert Strompf játékvezető számára két jobbkezes egyenese biztosította a pontozásos győzelmet.”
Arra is volt példa, hogy a bíró játékost üt meg. - 1920. júliusában a VAC–V. ker. ifjúsági mérkőzésen a bíró arcul ütötte az V. ker. egyik játékosát.
- 1926. júniusában a DKASE–NYKISE mérkőzésen Deutsch Miksa (DKASE) a sáros labdát a határbíró arcához nyomta, aki erre pofonvágta a játékost. A bíró a játékost kiállította, de a határbírót is lecserélte.
1933. december, Erzsébet–Szentlőrinc (4:3) másodosztályú mérkőzés után: „Amikor a játékosok bevonultak az öltözőbe, csak azt lehetett látni, hogy Bíró István határbíró felemeli a taccszászlóját és annak a nyelével Dérinek, Szentlőrinc kapusának a fejére sújt. Azok a szurkolók, akik az eset közelében állottak, rávetették magukat a határbíróra, és agyba-főbe verték. Erre a játékosok is beleavatkoztak és rövidesen csatatérré változott a pálya. Egymás után kerültek elő a véresarcú nézők a tömegből. A nagy verekedés láttára az egyik erzsébeti szurkoló revolvert rántott elő és azzal kezdett hadonászni. Erre egy másik néző úgy rúgta gyomron a revolverest, hogy azonnal összeesett. A nagy verekedéssel szemben a rendőrség eleinte tehetetlen volt, de végül is a gumibotok megtették a kötelességüket.”
Egyébként az 1931. szeptember eleji BT-ülésen bizonyos Glück Jenő azt mondta, hogy „A futballbírák legnagyobb része már fegyverrel megy ki a meccsekre és számíthatnak arra, hogy a bíró egyszer szorongatott helyzetében használni fogja a fegyverét.” Lehet, hogy ez túlzás volt, de az számtalanszor előfordult, hogy a mérkőzés után a bíró szorongatott helyzetében revolvert húzott elő...
az elképzelhető, hogy egy digitális adathordozó élettartama 20 év, de végtelen számban lehet reprodukálni, szinte percek alatt, és természetesen olyan adathordozók is vannak, aminek ennél sokkal hosszabb az élettartama...
Most mi a biztonságosabb? Ha valami 3 példányban van meg, olyan eszközön, ami 100 évig jó, ráadásul a használata sérüléssel, adatvesztéssel jár, vagy ha valami 5 ezer példányban van meg, olyan eszközön, ami 20 évig jó, és nem lép fel adatvesztés?
Tegnap az OSZK mikrofilmolvasójában voltam, amikor jött egy csoport. Már lassan kívülről tudom, hogy a "tárlatvezető" miről fog beszélni, most azonban egy új elemmel bővült a repertoár. Elmondta, hogy ez a mikrofilmes technológia ugyan nem a legfejlettebb, de legalább (ha jól emlékszem) 100 évig biztonságos, míg a digitális rögzítés élettartama csak 20 év. Attól tartok, hogy ha lenne is rá pénz (nem lesz), akkor sem fogják digitalizálni a mikrofilmes anyagot. Az, hogy dvd-ről pillanatok alatt lehet másolatot készíteni, hogy az adattárolásnak van más módja is, hogy az osztrákokhoz hasonlóan a digitalizált anyag felkerülhet az internetre, az lehet, hogy senkinek sem fog eszébe jutni?
Néhány érdekes, a futballbírákat érintő szabály 1922-ből.
Futballbírák fegyelmi szabályzata 23.§. Az a bíró, aki a mérkőzést bebizonyítottan részrehajlóan vezeti, örökre eltiltandó 24. §. Ha a bíró a mérkőzés vezetéséért a hivatalosan meghatározott költségmegtérítésen kívül többet számít fel, jutalmat kér, vagy elfogad, ígér, vagy ad, örökre eltiltandó 25. §. Az a bíró, aki a mérkőzések eredményére fogadást köt, örökre eltiltandó 29. §. Ha a mérkőzést vezető bíró a pályán valamely játékost tettleg bántalmazza, örökre eltiltandó 30. §. Ha a mérkőzést vezető bíró a nézőközönséget megsérti, elsőízben 2-4 hóra, másodízben 4-6 hóra, harmadízben 6-12 hóra eltiltandó. Ha a mérkőzést vezető bíró a nézőközönség valamely tagját a mérkőzés alatt tettleg bántalmazza, örökre eltiltandó. Önvédelemből származó tettlegesség nem büntetendő.
