"1953: annus mirabilis, a csodálatos év! James Watson és Francis Crick - sok kollégájuk kiváló munkájára alapozva - megalkotják a DNS szerkezeti modelljét. A fiatal vegyész, Stanley L. Miller eközben - a Nobel-díjas Harold C. Urey útmutatását követve - őszivatart kísérel meg lombikban utánozni. Úgy gondolják, a szimulált őslégkör természete redukáló kell hogy legyen. A próbálkozást fényes siker koronázza: rövid idő alatt a lombikban szerves anyagok, köztük a fehérjéket felépítő aminosavak is megjelennek. "
A riporternek az 1953-ban végrehajtott híres Miller-féle kísérletre (laboratóriumi körülmények között megkisérelt ősrobbanás)célzó kérdése kapcsán kiemelte, milyen erős mértékben befolyásolta már a kísérlet megtervezését is az a prekoncepció, ideológiai alapú előítélet, hogy az élet élettelen kémiai anyagokból, az őslevesnek elkeresztelt valamiből alakult ki spontán nemzés, abiogenezis által. Figyelmen kívül hagyta ez a kísérlet azt a tényt, hogy nem voltak tiszta kémiai anyagok a Föld akkori fázisában, a termodinamika második főtétele értelmében a keletkezett aminosavak gyorsabban lebomlottak volna, mint amilyen ütemben létrejöttek, hacsak külső intelligencia nem segít a létrejött magasabb rendű molekulák elmentésében és felszaporításában, és így tovább. Thaxton a lényegre tapintott, amikor megjegyezte: A kísérletek eredményei, sokszor a kísérletező eredményei, és azokat nem a természet mutatja be önmagától és önmagáról. Arra a kérdésre, hogy Darwin vajon ma, a XX. század végén is megírná-e A fajok eredete című könyvét, Thaxton határozottan így felelt: NEM. Mai ismereteink az élő szervezetekről, a sejt belső felépítéséről és működéséről öszszehasonlíthatatlanul mélyebbek, mint Darwin korában voltak. Az új tudományos ismeretek szintézise nagyon erősen valószínűsíti az Intelligens Tervező közreműködésének megkerülhetetlenségét. Az evolúciós fának hiányzik a törzse és az ágai, amelyek összekötik az ágacskákat. Valójában csak ágacskái vannak, azaz különböző, nem-változó fajok.
----------------------------------------------
Gondoljunk csak a legegyszerubb élo sejtben tárolt genetikai kódra. Benne van mindaz az információ, amely a sejt életbenmaradásához, viselkedéshez és szaporodásához szükséges. Tudósok felbecsülték, hogy egy egysejtuben tárolt információ kitesz 40.000 kötetet. Annak a valószínusége pedig, hogy ez véletlenül jöjjön létre annyi, mint annak, hogy nyomdában keletkezett robbanás következtében jöjjön létre az Encyclopedia Brittanica!
De azért az mégis csak sokkal perspektivikusabb egy intelligens transzcendens
létezőtől származtatni magad, mintsem a szintén sehonnan nem származtatható, (és talán fizikailag nem is létező) IQ nélküli anyag véletlen öntudatra ébredésének tekinteni magad ;)
Kisfiam, most elmesélem neked az élet keletkezését. Először is vannak a természeti törvények, tudod gravitáció meg ilyesmik, ezek mozgatják az anyagot.
-Igen eddig értem.
Aztán van a véletlen, amely szintén mozgatja az anyagot.
-Apu, mi a véletlen.
Kisfiam, a véletlent nem kell megérteni, nem is lehet. A véletlen az véletlen.
-Értem apu, most már én is jó materialista leszek?
Igen kisfiam.
Kisfiam, most elmesélem neked az élet keletkezését.
Először is vannak a természeti törvények, tudod gravitáció meg ilyesmik, ezek mozgatják az anyagot.
- Igen eddig értem.
Aztán van az isten, amely szintén mozgatja az anyagot.
- Apu, mi az az isten?
Kisfiam, a istent nem kell megérteni, nem is lehet. Az isten az isten.
Nem az a kérdés hogy mi ad többet vagy kevesebbett. Az a kérdés hogy mi nyújt újat! A szerelem remek az is ha viszontszeretnek. Viszont a szerelmeddel élni, kipróbálni az életet mindennél többet ér.
Nagyon, nagyon kis erőfeszítéssel mindent megkaphat az ember, amit csak akat. Csak nem szabad sajnálni magad és nem szabad nemet mondani a lehetőségekre.
Amiket felsoroltam az egytől egyig olyan, amit minden öngyilkosjelöltnek ki kéne próbálni mielőtt kijelenti hogy a "Ez a világ már nem nyújt újat"
Próbáltad a bungee jumpingot? A white river raftingot? Nézetél már bele egy fehér cápa torkába? Áltál már a világ tetején? Szivaroztál már a tengerparton viharban? Dugtál már fekete csajjal Barbadoson?
A szegényes fantázia nem a élet hibája, hanem a tied.
Mi lehetne "igaz" egy mozgalmon? Van és kész: egy rakás ember elhisz bizonyítatlan dolgokat, mert mielőtt az eszük megjönne, szüleik (a gondoskodásuk(?), szeretetük és aggódásuk révén) beléjük neveli az ősi hiedelmeket: nehéz tőle megszabadulni.
szerintem nincs általánosan jó és rossz. a világ nem lesz sosem jobb. addig segits az embereknek amig azért teszed mert neked jó. különben így jársz mint jártál, és bánod hogy segitettél. mérgelődsz. de ha azért segitettél, mert ez jol esett neked, akkor már mindegy mert legalább az alatt az idő alatt jol érezted magad. egyébként hiába leszel öngyilkos, nem sokat változtat. a világ azért 'rossz', mert mindenki a saját javát akarja. önzöek vagyunk. és sokszor nem gondoljuk át a dolgokat, hanem cska hirtelen felindulásbol cselekszünk. s mert relatív a jó és a rossz, mert ami neked jó, lehet másnak rossz. jól élsz mindened megvan, lehet hogy van egy olyan ember aki pedig éhezik, és elmegy hozzád ellop valamit, neki az jó, neked meg rossz. de még sok példát fel lehet hozni. ja és esetleges rossz élmények miatt te nem adnál, nem segitenél neki, s ezáltal az ő szemében rossz ember lennél, és szidna hogy milyen emberek vannak a világon.
s miért reméled, hoyg ki hal az emberiség? engem pl. nem érdekel, hoyg mi lesz, mikor halunk ki, mikor lesz vége a világnak meg ilyenek. ahhoz hogy igazán éretten tudj gondolkodni, fájdalmakat kell átélned, rossz dolgok kellenek, hogy a jót értékeld. mindened megvan, nem becsülöd annyira, nem vagy boldog. ha voltál már olyan helyzetben, hogy majdnem megfulladtál, jobban vigyázol a vizben, és rájössz, hogy akármilyen természetes is, hogy tudsz levegőt venni, örülni kell neki. ha egész nap csak tengődik az ember, nem nagyon csinál semmit, akkor unott lesz, állandoan csak 'pihen' és a pihenést nem fogja értékelni. de ha elmész futni, utánna nagyon jol esik a pihenés.
attól pedig hogy nem lesz gyereked, megint nem változik semmi. ha neked ugy esik jol hogy meghalsz halj meg. amennyiben nincs semmi a halál után (én ezt tartom valosnak) akkor neked az már se nem jo se nem rossz. (talán épp ezért mégis jó..) viszont, ha a kereszténység igaz, akkor pokolra jutsz, mert bün az öngyilkosság, esetleg ha reinkarnálódsz, akkor pedig visszajutsz ide, tehát ugyanott vagy ahonnan indultál..
...soha nem fogod megtudni... ha lenne is ilyen, az már nem te lennél...
ez a földi élet már nem nyujt újat.
...soha nincs úgy, hogy ne lenne máshogy: jobb vagy rosszabb, de más... ki kell keveredni a keserűségből...
Megértem, hogy eljutottál idáig, én is jártam már közel ilyen döntéshez, de annak már 28 éve, s kikeveredtem belőle... azóta is bennem vannak azok az érzések, de elfoglalom magam... Tedd ezt Te is!
Na tényleg utoljára reagálok valamely hozzászólásodra.
Nem evolúciós elméletet írtam, hanem elméleteket, mert van egy pár. És akár hiszed, akár nem, bizony ma is szüntelen fejlődésen megy át még a legelfogadottabb "darwini" evolúciós elmélet is (amelyre Darwin már rá se ismerne...). Többet kéne olvasnod Kampistól meg Szathmárytól, de főleg Mayrtól neg Vidától és akkor nem írnál akkora sületlenségeket...
A genom (gondolom itt az ember genomjára gondolsz, mert azért akad még pár millió élőlény, amelynek nem ismerjük a bázissorrendjét) szekvenciájának ismerete édeskevés az evolúció törvényszerűségeinek föltárásához. Abból csak azt lehet megtudni, milyen szekvenciák különböznek mondjuk a csimpánzban és az emberben. Ez támpontot ad a további kutatásokhoz, de önmagában kevés.
Ja és jó ha tudod, a genom szerkezetének ismerete nem egyenlő a gének ismeretével (ami sokkal fontosabb), csak kiindulási alap azok föltérképezéséhez...
Tévedsz. Én szerettem élni. Feladataim vannak mert megszülettem? Éspedig? Az unokahugomnak mi volt a feladata aki 4 naposan halt meg? Ez egy marhaság. Tudod mit? Elvégeztem a feladatom, és most az a feladatom hogy itt legyek és veletek "beszélgessek".
Tudod satya ez szép és jó. De az elmult 2000 év nem ad neked igazat. Jézus óta (aki tényleg jobbá akarta tenni a világot) hol tartunk? Mennyit kell még várni hogy ne gyilkolják halomra az emberek egymást és az állatokat? Hogy szappant föznek emberek zsírjábol a 20. században? Itt tartunk. A közvetlen közeledben béke van és szeretet. Lehetséges. De mi van azon kívül? Ez már sajnos elbaszott világ, és nincs visszaút. Én jól élek. Mindenem megvan. Sok álmom, vágyam teljesült, sok nem. Vegyük ugy hogy mindent elértem amire vágytam. MÉG SEM ELÉGÍT KI MINDEZ. Söt, boldogtalanabb lettem mint valaha. Tisztán látok. Nem vagyok depressziós, semmilyen lelki bajom sincs.
Én napról napra igyekszem tenni, hogy jobb legyen a világ. Ami azt jelenti, hogy jobb legyen az a néhány ember, aki körülöttem, van, akire hatással vagyok ...
Csakhogy ami nagyon nehéz, az az eredményesség kimutatása. Az ember nem egy munkadarab, amin ha elvélgzek valamit, azonnal meglátszik. Amikor gyereket nevelsz, nem lászik már másnap, amit egyik nap belefektettél energiát. Lehet, hogy csak 10 vagy 20 év múlva látszik.
A hatás nem puskagolyó, hoy szempillantás alatt célba érjen. A hatás olyan, mint az eső, amely beszivárog a földbe, aztán majd egyszer patakként vagy hőforrásként kerül a felszínre. Vagy egy növény növekedését segíti elő.
A természet pillanatai évszázadok.
Éppen ezét szeretném meglátni a legapróbb jót is, ami körülöttem történik.
Sajnos a hírekben csaka rossz jön át
Isten elindította az életet. Majd megalkotta az embert, szabad akarattal. az is benne volt a pakliban, hogy az ember Isten ellen fellázad. Persze ez nem maradt következmények nélkül. A következmény, hogy az ember-ember közötti kapcsolat is sérült. Ezért van annyi baj a világban. Ma az a feladatunk, hog jobbá tegyük az embert. Ez nem véletlenek összeadódásából fakad, hanem az emberek erőfeszítéseinek összeadódásából.
Én csak egy gyenge ember vagyok. Látod, pont ez az, hogy nem teszek/ünk semmit azért hogy jobb/jó legyen a világ. Talán azért van ez így, mert szarok vagyunk. Még milliárdoknak kell meghalnia azért hogy az evolució elérje azt a szintet ahol már csak öröm van és boldogság? De hisz olyan nem lehet, hiszen ha mindezt itt kell hagyni és leveszítjük szeretteinket fájdalom ér. Talán ha az evolució erre is megadja a választ megérné, de ennek a valószínüsége nulla.
Visszatérve kérdésedre, közel 30 évig a jót szolgáltam. Segítettem, és igeneis tettem érte hogy az amberek jobbak legyenek. És a tapasztalatom az hogy nem érte meg. Ha etetsz egy kutyát, neveled, tanítod, majd megharap és elhagy akkor megéri? Befogadsz mégegy kutyát? Én befogadtam. Az is megharapott. Ezért a selejt emberért nem éri meg jónal lenni. Nem lesz gyerekem sem. Remélem ki is hal az emberiség. Mennyivel békésebb lenne a világ nélkülünk emberek nélkül.
