Néhány saját (Valaha, Lehettél volna, Negyed négyes, Fantázia-első rész, Ballada), pár Emerson (Lucky man, Sage, stb.), Genesis (Blood on the roftops, Dusk, stb.), King Crimson (Walking on air), Pink Floyd (Wish you were here), opeth (Windowpane). Ha jól emlékszem...
Nem voltam az akusztikus koncerten, így hát az előzőről, a jókaisról írnék néhány ígért sort. (Tegnap Depeche Mode koncerten voltam, tudom, igencsak OFF-nak tűnik, de nem teljesen az, elhihetitek, sosem voltam Mode-os, de ami tegnap történt, tökéletes, állati és hihetetlen profi volt, igazi rock isten az énekes, ON).
Notehát. Köszönet az élményért, a jókais koncert nagyon tetszett, valóban elég jól szólt, az adott körülményekhez képest, nem volt túl hangos (ez nagy előny ám!), így hallatszódtak a hangszerek és az ének is. A Trinity számait csak felszínesen ismerem, így nem tudok belemenni, hogy melyik számban melyik változtatás hogyan érintett, ezért inkább általánosságokat fogok írni, hátha valakit érdekel:
1. Genesis -Watcher of the skies
Köszönöm. Már korábban kifejtettem egyszer, hogy - mivel 75-ben születtem - nem volt alkalmam még soha élőben hallani gabrieles korszakban született Genesis számokat, holott számomra ez a kiindulópont, ha a zenei világomat elkezdem vizsgálni. Ezért nagyon hálás vagyok, hogy ilyet hallhattam most és múltkor a Fonóban, a közös koncerten. Tetszik, ahogy a számokhoz nyúltatok: alázattal, figyelemmel, de nem szolgai módon, hanem intuitíven. Rusnya egyik gitár átvezetőjével kapcsolatosan úgy hallottam, hogy az nem lett rendesen leszedva (a próbán is kihallatszott a teremből és a koncerten is így tűnt), mintha dúr helyett moll-ban játszaná azt a dallamot, ami az eredeti számban 4:20 körül van. De lehet, hogy a fülem hagyott cserben. Nem is fontos az összhatás tekintetében egyébként ez. :-)
2. Saját számok
Tetszik, hogy a Trinitynek van, lett saját megszólalása, stílusa, stíluselemei, ez fontos. És ritka. És nehezen elérhető, mert tehetség kell hozzá. Jók a számok, elmélyülést és többszöri hallgatást igénylenek, teret engednek a hangszereknek, de nem szertelenek, nem öncélúak, úgyhogy érett az anyag. Ami nálam a Trinityt mégis kívül tartja a legbelsőbb belső zenei körön, az a dallamvilág. Ez is egyedi, és egységes, szó se róla, csak éppen számomra túlnyomó részben nem eléggé melodikus, nem eléggé sázrnyaló. Sokszor monoton és túl sok, nem elég szellős, nem eléggé dinamikus, építkező, túl kicsi íveket járnak be a dallamsorok, így az egész zene is megfoghatatlanná válik, nem tudok emlékezni rá, csak maximum a hangulatára. Számomra a közérhető, fülbemászó, a kevesebb több alapon működő dallamvilág nem kizárója a progresszivitásnak és a mélységnek. Egyáltalán. Erre egyébként a legjobb példa a Genesis. A Watcher kiemelkedett a koncerten és nem azért, mert jobban megírt szám vagy jobban hangszerelt, hanem a dallam miatt. És ennek semmi köze az énekhanghoz vagy az éneklési stílusokhoz.
De ne vegyük ezt dorgálásnak (nincs is rá alapom), hanem vegyétek ezt az én véleményemnek.
3. Tagok
Marci: multifunkcionális zenekari motort láttunk billentyűzni, énekelni, gitározni, konferálni, zenekart összetartani, méghozzá kiválóan. Kívánhatunk ennél többet? Az az ezüst színű szinti a Hammond tetején egész szépen megszólalt!!! :-)
Krisztián: ő volt az este meglepetése számomra. Elmondom, miért. A Tribute fesztiválon, a Genesis hallgatása közben azon szorongtam, hogy de kár, hogy nincsenek megütve azok a dobok. Collins ezt nem így csinálta annak idején. Ez a scrác jól dobol, de csak kenegeti a bőrt.
De most épp ennek az ellenkezője történt! Ott volt egy csendes szavú, hosszú hajú fickó, aki rendesen odatoszott, ahogy kellett, hozta a dinamikát, nem ment erdőbe, nagyon kiegyensúlyozott és a műfajhoz megfelelően ötletesen dobolt, nagyon színes repertoárral és jó cuccon! Gratulálok!
Zoli: Szépen hallottam a basszusgitárt és ez jól esett. Igazi basszer alkat, csendes, látszólag háttérember, de ha véletlenül 1 percre kivennénk a zenekarból, borulna a bili. Tetszett a játéka, nem volt hivalkodó és hiba nélkül játszott.
Rusnya: a lazaság szimbóluma - irigylem érte. Minden elemében nagyon tetszett, amit csinált. Az éneke marha jól átjön, átzúz a membránon, a gitározása pedig tökéletesen a stílusba illő: kicsit koszos, kicsit szabad, de nagyon felkészült, nem esik sose abba a hibába, hogy a lazaság átcsap szertelenségbe - talán fegyelmezettség ennek a neve. És nagyon jó a megjelenése az egész figurának - időutazás a hetvenes évekbe. Tök jó!
Rita: fogadd hódolatom. A fuvolajátékod nem hagy kivetni valót maga után, de ez csak az egyik része a dolognak: jó szólamokat írtatok a fuvolának, látszik, hogy nem utólag lett odaszarva a hangszerelésbe, egy-egy szintiszólamot feláldozva, hanem a hangszer és a hangszeres karakterének megfelelően lett beledolgozva a fuvola a zenébe. Ez a Trinity egyik trédmárkja - és egyik legszebb oldala. Rita tisztán énekelt, lehet, hogy nem úgy, mint Bonnie Tyler, de mindent azért mi se kívánhatunk. És nagyon tetszett, ahogy együtt lüktet a zenével akkor is, amikor nincs aktív szerepe. Ez jót tesz az összképnek és annak, ami lejön a színpadról.
4. Utolsó, hosszú szám (nemtom a címét)
Gyerekek, itt valami megszólalt, megtörtént. Vagy meg fog? Először hallottam, nagyon tetszett, egyes részei lenyűgöztek, éreztem benne a lehetőséget, azt, hogy ott van benne az a bizonyos valami, amit most nem fogok megpróbálni leírni, mert könyvtárak teltek meg már sikertelen próbálkozásokkal. De ez remek! Vegyétek fel!
Úgyhogy összességében: a Trinitynek a legjobbakat kívánom a tribute és az önálló erőfeszítések terén egyaránt.
tegnap epp kielemeztem hogy gyakorlatilag 10 honapja jatszottatok utoljára a torzshelyeteken a Jokaiban. Valoszinu ezert is voltak kevesebben, mert az emberek elszoktak a koncertektol.
Ugy éreztem egyebkent, hogy ez egy olyan konci volt amikor mindenki szinte mindent tud igy nem is voltak konferanszok csak jatszottatok :)
Viszonylag rovid is volt a buli csak 108 perc, de nem is volt baj mert vart meg ram
egy masodik set az FMKban ahol meg 2 ora zeppelin buvoletben volt reszem. pont oda ertem a masodik reszre.
A regebbi szamokon vegzett kisebb valtoztatasok nekem is tetszettek!
Rezmalba nem tudok menni, ugyhogy varom hogy mikor lesz az azt koveto koncert :)
Nekem nagyon tetszett a koncert! Ehhez bizonyára segített a kiéheztetés is (rég hallottalak Benneteket). Amit kiemelnék: hangképében föltétlenül az egyik legjobb elöadás volt, amit hallottam Töletek.
Edzett vagyok a terjedelmes és/vagy többtételes müvek területén. Elsö hallásra többnyire az szokott bennem eldölni: szánok-e még további többször 20-25 percet az adott alkotás fölfedezésére? Nos, a koncertet (ráadások nélkül) záró újdonságotokra mindenképpem igen a válaszom.
Elég rendesen nyúltatok, nyúltok hozzá a régi számok jó részéhez is - gondolom, ez már a készülödö lemeznek is szól :-)
Ezt én sem értem, min múlik, hogy mennyien vagytok... :)
Én már hallottam sokszor az új számot, és nekem már összeállt az egész, és nagyon szeretem. :) Majd még szokni kell nyilván, nem egy egyszerű darab. De ez már végleges verziónak tűnik, főleg, hogy rövidesen megyünk stúdióba és ezt is vesszük fel.
Az, hogy mi a címe annak meg a Fantázia elejének, majd a CDnken kiderül. :)
Azért most már főleg sajátokat játszunk a koncertjeinken asszem, de lehet, hogy lesz még pl. egyszer Genesis-est. :)
Nagyon vártam már ezt a koncertet. És tetszett is nagyon. Bár kevesen voltunk, csodálkoztam is, milyen kevesen.
Az új számot még kicsit szokni kell, eddig úgy nem állt össze egésszé, (azért is kérdeztem a Krisztiánt hogy ez már a végleges verzió-e), bár emlékszem pillanatokra amik nagyon tetszettek. A többi szám viszont már rutinosan megy nektek. A Fantázia kibővítése azzal a népzenés introval (biztos van rendes neve is) pedig telitalálat.
A Moonchild tetszett, de jó hogy csak félig játszottátok, mert a másik felén bealudtam volna (16 óra munka és 3 óra alvás után).
A Watcher-t is jól adtátok elő, de nekem ez nem tartozik a kedvenc Genesis számaim közé. Ha cédén hallgatom a Foxtrot-ot, sokszor léptetem is. A második szám a Time Table pl. sokkal jobban tetszik. Tudom hogy nem kívánságműsor, de egyszer talán meglephetnétek vele engem (is).
Irogatjuk az új számot, amivel teljessé válik a debütáló albumunk track-listája. Már jól állunk. Közben kissé lustán, de koncertet is szervezünk, hogy ott is bemutathassuk azt. Na meg már amúgy is ideje...
Honlapszerkesztésnél azért elsődleges teszt az explorer, abból még mindig sokkal több van.
((Amúgy biztos sokan néztek volna rám ferdén, mikor jónéhány hónapja egy Linux-szal telepített gép vásárlása után azt leszedtem és Windowst raktam fel, miközben egy Informatikai biztonsági tanácsadó cégnél dolgoztam. :) ))
Az utolsó dal - melynek még csak részleteit hallhattátok itt-ott, és az eddigi leghosszabb lesz - már nagyjából kész, ami az utolsó előfeltétele a stúdiózásnak. Na meg hogy végre megtaláljuk az igazi stúdiót.
