Mi vártunk nyíltan, titkosan, és mivel újszülöttre, gondoltuk úgyis nyílt lesz, Tegyesznél nincs sok esély. Ezért sosem érdeklődtünk sorszám után. Aztán kb. 3 év után mégis Tegyeszes baba lett.
Gondolom megyétől és még sok más tényezőtől is függ.
Lassan már 6 éve lesz, hogy belevágtunk férjemmel az örökbefogadásba. Mi kizárólag titkosan szeretnénk egy kislányt örökbefogadni. A TEGYESZ ez idő alatt egyetlen egyszer sem keresett meg minket sem telefonon, sem emailban ügyünk alakulását illetőleg.
Folyamatosan mi érdeklődünk, hogy hanyadikok vagyunk a várakozási listán. Amire ők, ellentmondásos válaszok halmazát adják. Most hosszabbítunk harmadszor azért, hogy fentarthassuk az örökbefogadási igényünket! Amikor elkezdtük nekünk és csoporttársainknak 2-3 év várakozási időt mondtak. Ezzel szemben már a dupla időnél tartunk. ( És nem csak mi, hanem akivel tartjuk a kapcsolatot a csoportunkból)
Egyszerűen nem látjuk a végét, hogy mikor kapunk már egyáltalán gyermeket????!!!!!!!
Nem értjük, hogy ha már a lista elején vagyunk, hogy kerülhetünk vissza 8 helyet? Kérdésünkre érdemleges választ nem tudtak adni, olyan szinten nem, hogy még be sem mutatkozik az ügyintéző a telefonba.
A Férjem már abszolút hitelteleneknek tartja őket.
Ezt azért írtam le, hogy lássátok a mi történetünk egyenlőre így áll.
Remélem, hogy ti nem fogtok így járni egy titkos örökbefogadás esetén.
Mostanában sokat gondoltam rád, hogy mi lehet veled. Örülök, hogy ti is haladtok :)
A héten kaptunk értesítést, hogy elküldték az anyagunkat a Járási Gyámhivatalnak. Holnap lehet, hogy felhívom őket, hogy milyen papírt kell még beszereznünk.
Sziasztok! Megvan a pszichológiai vizsgálat eredménye, sikeresen átmentünk rajta! :-) Jelentkeztünk is tanfolyamra, Bp.-re megyünk a TEGYESZ-hez. Dec.6-7 és 13-14. Egy kicsit izgulunk! :-) További szép napot mindenkinek!
Én csak biztatni tudlak titeket, hogy vágjatok bele. A rangidős szerintem itt én vagyok a 44 évemmel :) Mi augusztusban jelentkeztünk. Ha visszaolvasod a hozzászólásaimat, akkor jobban látod a helyzetünket. 40 évesen az alapítványok még fogadnak. Náluk a legnagyobb esély, hogy újszülöttet kapjál.
A két örökbefogadó valami pszichológiai kurzuson ismerkedtek össze, ez a foglalkozásuk, és a narrátor meg is jegyzi, hogy a férfi milyen szakmai komplikációkat lát, de hogy valószínűleg túlbonyolítja. Ezt annál a résznél mondják, amikor a férfi hosszasan ecseteli, hogy a kislány hogy nem bújik hozzá.
A film végén azt írták ki németül, hogy a film hatására a felelős dán miniszterasszony megtiltotta a DanAdoptnak azt, hogy gyerekeket közvetítsen Etiópiából.
A két vérszerinti szülő tényleg beteg, a film végén azt mondják, hogy az államtól kapnak gyógyszert, és annyira jól vannak, hogy mind a ketten dolgoznak.
Én azt hiszem, ha nálam forgatna egy kamera, igyekeznék jó képet mutatni magamról, sokkal türelmesebb meg jobb fej lennék a gyerekekkel, mint az életben, úgy érezném a stábot, mint egy kontrolláló hatósági személyt. Érdekes, hogy még így is félrement a dolog.
Nagyon érdekes. Nekem nem jött le, hogy pszichológusok a szülők.
Ugye elég idős volt a pár, talán már 50 felé, nyilván jól megszokták a kényelmes életüket, és nehéz volt ebbe hirtelen két gyereket beilleszteni.
Én sem láttam olyan hajmeresztőnek a rosszalkodásokat. Az enyémek sokkal durvábbakat tudnak.
Nekem az se jött le, hogy a DanAdoptot lezárták.
Nyilván volt egy masszív közvetítői díj, meg egy csomó egyéb költsége a párnak, és sok mindenben hazudott nekik az ügynökség. Mondják is, hogy haldokló szülőkről beszéltek nekik.
Érdekes amit írsz. Nekem egy kicsit úgy tűnik, hogy a rendezőnek volt egy meggyőződése és úgy vágta össze a "dokumentumfilmet", hogy a saját igazát bizonyítsa vele. Persze rendezőként ezt megteheti, de ha ennyire nem áll össze a kép a néző fejében, mert egy csomó mindent kivágott a felvett anyagból, akkor ott már valami hiba van. Persze az sem mindegy, hogy hogyan forgatták a filmet. Szegény gyerekeknek éppen elég konfliktus volt, hogy elvitték őket a családjuktól, bekerültek egy teljesen más civilizációba, teljesen más éghajlati körülmények közé és akkor még éveken keresztül egy filmes stáb lábatlankodott körülöttük? Ez szerintem a legtöbb embert eleve feszültebbé tenne, nem hogy még ilyen körülmények között.
Németül fenn van a neten, megnéztem. Lehet, hogy úgy kicsit más, mint dán szöveggel és angol felirattal, talán a német narrátor többet mond, de nekem is más a benyomásom a dán házaspárról: szerintem is roppant jó szándékúak, de rettentően elszúrták. Ott kerekedett el a szemem, amikor a hotelben különféle tárgyakat adtak a kislánynak, hogy az földhöz vághassa őket. Nyilván ahogy a cipész cipője lyukas, úgy egy pszichológus nagyobb eséllyel csinál hülyeséget a gyereknevelésben, de ezek még nem hallottak arról pszichológus létükre, hogy a "kiélt" agresszió nem csitítja, hanem növeli a bajt?
A filmben később, amikor a kislány a plüsstigrissel játszik, és a férfi nem engedi neki kivinni, a narrátor meg is jegyzi, hogy a fegyelem fontosabb a bizalom megnyerésénél. Valahogy nagyon ridegek és kemények voltak mindvégig. A legelejét és a legvégét leszámítva egyszer sem mutatta a kamera, hogy az ölükbe vették volna a gyerekeket, ez vajon nevelési elv vagy a rendező vágta ki ezeket a jeleneteket?
Aztán nekem az sem volt világos, hogy mi is volt a kislány nagy bűne. Igaz, a neten olvastam a rendező szövegét, és abban benne volt, hogy rátámadt valakire, verekedett, de a filmben egy ülögélő mintagyerek látszott csak.
Ja, és amikor a nő hisztizik, hogy a hétvégi nevelőszülő ne mossa ki a kislány ruháját, mert ő nem bírja ezt a szagot, na az sok mindent elárult róla. Valahogy az volt a benyomásom, hogy a kislány annál a családnál szeretetet is kapott, az volt az örökbefogadó nő baja, attól lett féltékeny.
Vagyis: szerintem nem kellett volna ennyire rosszul sikerülnie az örökbefogadásnak, ha az örökbefogadó szülők nem ilyen tudományosan ridegek. Ettől függetlenül az etióp része nagyon megrázó, és bár annak örülök, hogy a DanAdoptot bezárták, de egy kis vizsgálat sem ártott volna ellenük. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem gomboltak le egy csios kis összeget az örökbefogadókról, akik lehettek abban a hiszemben, hogy a pénzből a vér szerinti család kapja a nagyobb részt.
Igen, megnéztük szombaton. Azt hittem, jobban meg fog viselni, de csak 1x pityeredtem el... Hát, ha még nem láttad, de még szeretnéd, akkor nem lőném le a poént. Talán annyit, hogy nekem más jött le, mint az itteni többieknek, pl.nekem a dán pár tökéletes ellenkezőjét mutatta az általam közelről ismert skandináv habitusnak, ami meglepett. Én nem gondolom, hogy ők nem hibáztak, de helyt álltak, ez tény.
Örülök, hogy láttuk a filmet, nyilván nem volt haszontalan, de jó sok kérdés kavargott bennem utána meg azóta is. Nézd meg, ha teheted! :)
Végül sikerült megnéznetek a filmet? Nekem is már az előzetesnél összeszorult a torkom. Nem tudtam bemenni Pestre, de jó ötlet volt a szegfű a gomblyukba :) Biztos megtaláltuk volna egymást.
Viszont van jó hírem is. Hétfőn visszaszerelték a gázórát, kedden megvolt a környezettanulmány és szerdán pedig beizzították a cirkót. Végre túl vagyunk rajta :)
Kedves hozzászólók, fórumtagok! Én új vagyok itt a fórumon. Pszihológiát hallgatok és haradévesként az örökbefogadást kutatom, a szakdolgozatomat is ebben a témában írom. Olyan közeget keresek, ahol felnőtt örökbefogadottakkal tudom felvenni a kapcsolatot. Én magam nem vagyok örökbe fogadva, de a tágabb családi körömben van rá példa.
Az egyetemi tanulmányaim keretében kell ún. műhelymunkákat írnom, amelyekhez saját kutatást végzek. Az egyikhez 2 közismert kérdőívet szeretnék felvenni (PIK és EPQ) online, a máskhoz pedig rajzolásra jelentkező 18-30 évesekkel szeretnék személyesen találkozni. A kutatásaimban sz örökbefogadottak megküzdési módjait vizsgálom. Tudnátok abban segíteni, hol és hogyan tudom felvenni a kapcsolatot már felnőtt örökbefogadottakkal? Személyesen is írhattok nekem a dkingus@freemail.hu email címre. Nagyon köszönök Nektek minden olyan hozzászólást, ami előbbre visz a munkámban!! :)
Köszi, hogy leírtad. Közben sikerült megnéznem a film angol nyelvű trailerét, kb. annyit le lehetett venni, amennyit leírtál (átvert vsz. szülők, problémás nagyobb gyerek, stb.) Én a trailer alapján úgy döntöttem, nem nekem való film, már ennyi alatt is nehéz volt könnyek nélkül nézni. :(((
A film azért is kuriózum, mert ritkán látunk bele ennyire egy öf család életébe. Itt is addig vannaka hírek, hogy hazavittük a kicsit, szuper. A problémával küzdő családok láthatatlanok.
Nekem a tanulságok
- az öf. mögött valakinek az elképzelhetetlen nyomorúsága van.
- a gyerekvédelmi rendszer paradoxona, hogy a gyereket át tudja adni a szegény családtól a jómódúnak, de nem tudja megoldani, hogy a szegény család olyan körülmények közé kerülhessen, hogy felnevelje a gyerekét
- mennyire fontos, hogy mindez szabályozottan, tisztán történjen, ne éljen vissza senki a szülők nyomorával
- milye zsákbamacska egy gyerek, egy vér szerinti is - mi történik, ha a szülő nem tud megközdeni egy problémával, ha a gyerek nem úgy viselkedik, ahogy szeretné?
- és persze a nk. örökbefogadás minden buktatója: információhiány, nincs közös nyelv, kulturális eltérések.
Ajánlom A kakas éve c. könyvet is, az is egy sikertelen örökbefogadásról szól.
Mindenki nézze meg a filmet. Aki édes afrikai babán akar segíteni, annak meg kötelező.
A címe: Gyermekáldás, angolul Mercy mercy, játsszák ma is (angol felirattal, középfokú nyelvtudás elegendő), és szombaton (magyar szöveggel).
Nem vidám film, egy folyamatos gyomorszorítás az egész.
A film egy etiópiai testvérpár Dániába való adoptálását követi négy éven át.
A vér szerinti szülők önként mondanak le két legkisebb gyerekekükről, akik akkor 4 és 2 évesek. A szülők HIV_betegek, öt gyerekük van, jövedelmük nincs. Tisztes szegénységet látunk a képeken, és nagy szeretetet a gyerekek iránt. Amíg meghozzák a döntést, minden hivatali ember rábeszéli őket: jobb lesz így a gyerekeknek, jobb életük lesz, ne féljetek, titeket yorsan elfelejtenek. A vsz szülők tele vannak félreértéssel. Azt hiszik, az örökbefogadók majd cserébe anyagilag támogatják őket. A hivatali emberek először elkenik a kérdést, és mikor a gyerekek már elrepültek, akkor közlik: szó nem lehet erről, az gyerekkereskedelem lenne. Mindenki addig kedves velük, amíg kimuzsikálja a gyerekeket. A szülők - ahogy ezt meg is ígérték nekik - szeretnének rendszeres beszámolót kapni a gyerekekről, nem kapnak. És magukra maradnak fájdalmukkal, gyászukkal is, senki nem segít nekik. A film mutatja, hogy négy évvel az örökbeadás után is foglalkoztatja őket a gyerekeik sorsa.
A gyerekek szempontját nem nézi senki. Az etióp hivatalnokok, hatósági személyek úgy állnak hozzá, hogy a gyerek beleül a tutiba, ez legyen elég. Senki nem készíti fel őket, mi vár rájuk. Az intézetben, ahol ott hagyják őket a szüleik, el se köszönnek, csak kisurrannak, a személyzet tanácsára. Ez ma ugye már egy bölcsi beszoktatasánál sem fair. A dánok már jobban partnernek tekintik a gyerekeket, ott mindent elmagyaráznak nekik, a végén azt is, hogy apu és anyu már nem bírnak veled, ezért mész intézetbe.
Merthogy a nagyobbik gyerekkel gondok vannak. Már a szállodai szobában, ahova először viszik, tombol, tárgyakat csap a földhöz, akkor a szülők türelmesen viselkednek. Később a gondok fokozódnak. A nagylány nem találja a helyét, érzelmileg zárkózott, rosszalkodik, engedetlen. A szülők egyre kevésbé tudnak vele mit kezdeni. A kicsi gyerekkel nincs gond, ő kevésbé szerepel a filmben, ő a családnál marad a film végén. Rossz nézni, ahogy a lány vidám, vagány gyerekből lesoványodott lelkibeteggé válik. Evési zavarok, fokozódó konfliktusok.
A dán szülőket nagyon becsültem, egyrészt, hogy milyen higgadtak voltak végig. Sose kiabáltak a gyerekkel, mindig türelmesen igyekeztek elmagyarázni mindent. De: kicsi felnőttnek nézték, nem látták át, hogy a rosszalkodás kétségbeesett segélykiáltás. Csodálom őket, hogy beengedték az életükbe a kamerát.
Mikor elkezdték forgatni a filmet, természetesen még nem lehetett tudni, hogy kudarcot vall az örökbefogadás.
Én sajnos nem tudok elmenni megnézni, de kérlek, ha megnézted gyere és meséld el, hogy milyen volt és számodra milyen tanulságok voltak benne. Nagyon kiváncsi vagyok.
A héten háromszor is vetítik a Gyermekáldás című filmet a Verzió dokumentumfilm-fesztiválon. Itt is többen érdeklődtek már afrikai kisgyerek örökbefogadásáról, tanulságos lehet. Én biztos megnézem.
"Két család útja keresztezi egymást egy etiópiai kecskepiacon, ahol gyerekkereskedők és nyugati örökbefogadók gyülekeznek. A dán Henriette és Gert adoptálni akarja a 4 éves Masót és a kislány 2 éves öccsét, Robát. A beteg afrikai szülők, Sinkenesh és Hussen jobb életet remélnek a kicsiknek, a dán házaspár pedig már régóta vágyik gyermekekre. A testvérek Dániába költöznek új családjukkal. A rendező négy éven át dokumentálta a két házaspár fokozódó reménytelenségét. A biológiai szülők nincsenek tisztában a nemzetközi örökbefogadás feltételeivel és menetével, míg a dán házaspár nem készült fel a két gyerek nevelésére, akinek már vannak szüleik. Masho megszenvedi a félresikerült örökbefogadás következményeit. A részletekre is ügyelő filmben tanúi leszünk a négy szülő és a gyerekek párhuzamos fájdalmának."
Sziasztok! Mi is túlvagyunk a pszichológián! Nem volt vészes. Ha tudtam volna, hogy "csak" ennyi, akkor nem idegeskedtem volna rajta. Volt a kötetlen elbeszélgetés közösen mindenféléről. Majd külön-külön teszteztünk. Emberek portréjai közül kellett válogatnunk, hogy ki szimpatikus és ki nem. Majd mindenféle rajzokból kellett elmesélni, hogy mit látunk ki belőle. Most várjuk a kiértékelést.Utána irány a tanfolyam! :-)
Mert ennyi alapján nem lehet. Nincs konkrétan leírva, hogy "vásárolna" gyereket, csak körül van írva virágnyelven. Annyit lehetne csinálni, hogy ezek alapján figyelnie a családot a rendőrségnek és ha megjelenik ott egy gyerek, akkor utánanézni egy kicsit az ilyen-olyan pénzmozgásnak. Mivel nem két fillérről beszélünk gondolom, az ilyen összegeknek van nyoma ott is ahonnan adják, ott is, ahova kerül. De hát ilyennel nem foglalkozik itthon a rendőrség.
