Engem a nagyanyám megtrükközött. A balett ugyanis durva sokba kerül, és hiába tudtam lemenni hídba meg spárgázni 7 évesen, a balettos néni azt mondta nekem, hogy nem ajánlja a balettet. De nem is baj, akit ismerek és balettozik, irtó csúnya lábujjaik vannak a sok töréstől meg megerőltetéstől. Plusz a baletthoz-magas, tenyeres-talpas-bögyös-faros tehenészlány alkat vagyok, max. én emelgethetném a balettos fiúkat. :)
Málnáska nem mondta meg? Anyám szakképzett boszorkány, szokott horoszkópizálni is többek között, szóval a tőle származó széles körű félműveltségem birtokában bátran kijelenthetem: a Vízöntő levegő jegy. :) Szeretsz bázisugrani? :) Nyugi, én se... :D De repülni amúgy igen, és semmi félelmem a magasságtól, egy 12. emeleten nőttem fel. Eddig nagy vágyam volt, hogy egyszer megtudjam, ki merek-e ugrani egy repülőből ejtőernyővel (vagy tandemben), de majd akkor valósítom meg, ha a férjem már nem él, és nyugger leszek. Mert anyám szerint zuhanás vagy fulladás által fogok meghalni a horoszkópom alapján, és akkor már nem lesz vesztenivalója a drágámnak. De most láttam, hogy van itt egy vizisí-siklóernyős szakosztály, és felkapja őket a szél akár öt-tíz méter magasra is, szóval ez az új álmom, hogy belépek a helyi klubba őrjöngeni. (De nem fogok, a lustaság nagyobb úr.)
Engem az a fura átlátszó, zsírhártya vagy mi akasztott ki, amibe a nyársonheréket tekerte. A zöldséges verziót megkóstolnám, de ahhoz a hártyához nem akarnám, hogy bármi köze legyen az emésztőszerveimnek... Pedig én aztán mindent megkóstolok, amit elém tesznek, de ezt tuti nem, ha látom ezt az izémicsodát, amit rátekert.
Annyira mindent megkóstolok, hogy eddig a szemgolyón kívül nem volt parám. Idekinn pl. egy street-foodfesztiválon ettem én tücsköt-pondrót is, simán letoltuk, bár a tücsöknek a lábai egy kicsit azért kivágták a biztosítékot a torkomban, de pl. a pondró simán pörkölt szója ízű volt, ha úgy alakul, nem fogok hisztizni, hogy azt kell egyem.
Ezeket szerintem úgy tenyésztették akkoriban a TF-en. :) Dettó ezek, amiket írsz: bugyiban tornázás, legyintés, hogy a fiúk lehúzgálják egymás gatyáját meg berontanak az öltözőbe (nem volt külön öltöző, a fiúk a teremben öltöztek, és amikor kész voltak, behozták a cuccukat. Sietni kellett az öltözködéssel, aki nem akart mutogatós kislány lenni. :D A pasi tanár legalább megengedte a menzeszes csajoknak, hogy üljenek, ha fáj a hasuk, de a nő szerint a menzesz nem fáj. Mert neki se fáj. Ez engem nem érintett, de volt, hogy az egyik lány elájult a teremkörök közben.
A baj az lehet,hogy mindig júliusban szoktunk nyaralni,de idén mindenféle izé miatt augusztusra tolódott (tavaly meg annyi izé volt,hogy teljesen ki is maradt). Jövőre letiltom az izéket :))
Rettentő trehány vagyok, ezért nem tudom igazolni azt az elismerést, hogy az évad legjobb centere voltam! Mindezt úgy, hogy vagy megsértődtem, vagy kipontozódtam!
A kosárba dobás az ment, hiszen a magasságom rásegített! Nem utolsó szempont az edző, aki már akkor is egy Isten volt!
Később férfi modell lett! :)
Év végi osztályzás, az úgy történt, hogy megkérdezte: Maci, hármas jó lesz? De miért? Azért mert egy hónapban, háromszor menstruált! Ja, akkor jó! :)))))
Mivel hajlékony voltam, apám úgy gondolta, jó lennék tornásznak. Másodikos koromban elvitt egy edzőhöz, aki megnézegetett, és közölte vele, hogy a gyereknek nagy a feneke a tornászkodáshoz. Apu ezen úgy besértődött, hogy hónapokig ezen puffogott. :o))))
Aztán felsős koromban kézilabdáztam. Közel volt a Taurus, onnan jöttek lányok válogató meccsre, mikor hetedikes voltam. (Ötödikes koromban is már akkora voltam, mint most, bár akkor is a tornasorban hátulról a 3. voltam a 13-ból.)
Rémesen agresszív társaság volt. Az edző azt mondta, hogy tényleg jó védekező játékos vagyok, de nem felelek meg, mert rombolom a csapatszellemet.
Így aztán maradtam az iskolai csapatnál.
Gimiben meg a kosárlabda volt a kötelező sport. Igen szenvedtem attól a bazi nagy labdától... És persze a kosár is nagyon messze van nekem. :o))))