Kedves adamszkij,eloszor ism isten hozott korunkbe.
A merulesnek- es ez szokatlan ha kezdo lennel -van sajat ritmusa,a meruleshez hasonlo meretben,gyors zuhanoak a sorok,nagyon jo.A huzllamsiron azert ne rohogj,mert elillan a gondolat komolysaga...
Kedves clairvoyance,nem tudok rajta valodi hibakat talalni,megis az elso versed nem mozdit meg (lehet hogy velem van eppenebbe apervcben baj ) .a masodiik versed a szerelemgyilokos az meg ebben a percben is nagyon tetszik,a maga egyszeru felepiteseben es osszintsegeben.A szerelemgyolkos onkritikaja es dicswerete egyben.Tetszik,ismetlem.Mar irtam,utban van a dedikalt peldany,igazold ha megkapnad.
Kedves Bert,szep,nagyon szep,egyenes vitelu,vers a Tied.
Isteni a ket neuron zenel (mint szerelem lete ,gondolom)
es a fizika ordit akarom !,kituno megfogalmazas es jellemzo a termeszet hatalmara, ugyanakkor eleg kacsinto , ironikus is.
Komoly es tartalmas a megfigyeles:
oly nagyon sotet az ember
mikor a vagya raragyog.
Kedves gyongyvirag,az Alkony versed tokeletes szamomra.Gyonyoru ihletu pillanat felvetel.Nagyon tetszik a " puhaleptu ejszaka hinti az almot ".Gratulalok.
A termeszetrol apropo itt egy regebbi versem:
Ilyenkor Erdelyben
Zoldbe
hajolt
foldem
mellbimbojat
simogatja
a huvos
szello
ilyenkor,
Erdelyben.
S a teheneket
se kiseri
senki,
ontudatosan
jarjak
az utat
ahol
a fold
az eggel talalkozik.
Az ablakok
mogul
kinez
a sorstol
kovacsolt
bolcsesseg
a pihego foldre.
Kedves EMPEROR,a Karacsonyi... egy nagyon szep iras,tele gyengedseggel es bolcseseggel.Nem muszaly mufajba osztanunk mert a modern irodalomba a vers atnyulik a prozaba ,a proza versbe, vannak egy mondatu regenyek is.
Szerintem ami egy verset meghataroz az a metafora ( a hasonlat ) jelenlete es annak az ereje,az iras mezejeben.Ez vers.Engem mint mondtam meghatt a gyengdsege is.
Hibanak tartom visszont a torest ami a lelek (feny )szuletese es az utana kovetkezo utolso reszt kozott van nem allitasaiba es nem fogalmazasaban hanem, strukturajaban kell kulon valasztani,mondom en,nem biztos hogy igazam van.
Meg egy a factumhoz.lelket meg szeretettel sem lehet csinalni,neked mar megvan mikor mar megszuletel es Neki is.De szeretettel lehet apolni es vedeni azt.
Sallikam,a Temetes cimu versed elgondolkoztat.Szep vers ,meguti a Te uj nivodat.Az elkepzelt temetes terapia hat legyen,de szeretnem ha mas muzsat is talalnal,Te fiatal,erzekeny es jokepu fiatalember.Szep a hasonlatod a regi dalrol,a poros lemezjatszorol es az elakado turol. Egy hibat talaltam,legalabb is az adekvat kifejezsnel:utolso soraidba buzditott az olvasot hogy adjon hamis erzelmeket,mertz csak igy lehetsz Te boldog...(? ! )
Kedveds Leea, nekem is a masodik varians tetszik.Ezt mar miondhatam,kerek,egesz.
Talan az ENGEM latsz utan hagynek egy kis szunetet ,az utolso ket sornak,mert az a vers mondanivaloja,fordulata.
Kedves birkuci,segitenek most is ha tudnak.Probald meg meg nalam a Harom legfontosabb konyvem (kultura)topicba mert ott mar jo ideje nem csak kedvelt konyvekrol beszelnek hanem mas muvelodesi kerdesrol is.hatha talaltatik egy kutato...
Kedves illepetroso,Te kujon !
Hogy tehetseges vagy az nem vitas nalad sem. Neha azzonban azt hiszem viccelsz velunk,csapdfakat allitsz.A versecskeben van egy szep gondolat a csiadaval,de az EKESIT alig tud abba a kontextus mas mind provokacio lenni,nem valo szereny velemenyem szerint oda...
Nnaaa,joooo.Olellek.
Hat elkezdem a legregibbel amit edig nem tudtam figyelmesen elolvasni:Vailant:harom langjaval.
Szerintem egy kiforrot iras,egyseges gondolatal.A harom lang cimmet attetelesen ertem meg.
Gyonyoru es figyelmet megragado,hosszu idore emlekezetes mondatok ,metaforak vannak benne:
-sorsom-veszes sulyu templom (ahol a veszes talan tul sok es nbem direkt kotheto visszont igy is hasznalhato a suly szo mellett)
-kard nelkul paraszt csak a lovag (nagy ereju,elmes es igaz megallapitas,klasszikusoknak is erdemere lenne)
-annyi ido utan almot lattam az est kodeben.gyonyoru.
Egy ket problemam is van olvasasakor:
-Letorol nem tudom most hogy barat -evagy szerelem (nem ugyanaz ! )Azt hittem szerelem mig nem jutottam a Leteo "barati szoritasa"-ig (a vallamon9 Ha szerelem soha nem szabad a mozdulatot baratinak nevezni mert tores egy rovidebb mugfajba.Bar lehetseges egy szerelemnel is barati gesztus de nem fer bele egy vers okonomiajaba amely egyontetu megallapitasokra kell torekedjen ,nincs sok hely kontradiktionalitasokra,ha azzok melyitenek is a szemelyiseg abrazolasat.Meg ezt is lehetne per absurdium ha a vers csak Letorol szolna.
-egy masik hiba: duborogve vajik varratot.
Vajashoz nem hasznalhato a duborges,meg ha a tenyjedes duborges alatt tortenik is nem az a specifikus (jekllemzo ) a vajasra.
Na most varratot nem lehet vajni,csak tepni,felszakitani.Igy fogadta el az ember.A varrat maga is egy seb kesobbi nyoma.
A vers nagyon tetszik,vailant,de figyelj ilyen kis hibakra is.
Kedveseim,meg mindig nem vagyunk abba a ghelyzetbe hogy minden verset elolvasak es mondjak velemenyt rola,pedig azt tartom egy topicgazdatol helyesnek,ha mar igy provokalt egy ilyen temaval.Elso hosszu szabad idombe megteszem mindegyik versel o jaj.
GYONGYVIRAG MA ELKULDTEM NEKED A KERT KONYVET DEDIKALVA.KERLEK IGAZOLD VISSZA HA MEGJOTT.
Csak lélegezni kell, ennyi az egész,
Kiszívod, befújod, és látod, élsz,
Egyszerű, és abbahagyhatatlan,
Mert olyan a testnek az oxigén,
Mint a léleknek a szerelem, ezért
Kapálózom régóta, de senki
Nem lát, a halott csendben marad,
Az eltemetett örökre a sír rabja,
Gyűlöletből faragott koporsómba
Nem néz be a ritka vendég,
Nem töri fel az elrozsdált zárat,
Továbblép, fintorogva otthagy.
Csak lélegezni kell, ennyi az egész,
És én lélegzem, nekem ez maradt.
Elismerésed köszönöm. Büszke vagyok rá! Ami pedig az Öröm törékenységét illeti? Nos valójában leírhatatlan, megfoghatatlan, pillanatnyi érzés. Elemi szükséglet. És jól mondod, törékeny, de még mennyire!
Csak most találtam meg a topicot, és hogy egyből hozzá is tegyek
valami ide illőt, be is írtam egyik versem. Bár azóta már nem írok.
Merülés
Egyedül, végre társak nélkül!
Magányosan világomban
Merülök, süllyedek magamban
Keresek gondolataimban.
Csapongó álomként fogom fel
mit kitalál nekem a szer...
A szer? Én vagyok.
De még lejjebb merülök!
És vissza már sosem jövök,
hullámsíron csak röhögök...
Alulról tenger mélye szólít,
a mély hang értem búg, engem hív...
Egy kéztől fent zavaros a víz.
Kit rejtenek a hullámok?
Tengerfenéktől megválok,
És repülök felfelé, szállok...
Ki az?
Miattad otthagyom magányom.
Te vagy.
Csak beneztem visszajottemkor es orulok termesnek.
Gyongyvirag keresem a konyvet kuldom ahogy megtalaltam.
Gondolm Vailantnak valaszolhatok ma este ha felkerulok a nettre -
Remelem a tobbinelis talalok megvalaszolandot.Olellek benneteket.
Szerintem kellemes, érzékletes képi eszközökkel élsz, lehetne akár még négy sort hozzátoldani, de akár így is megáll egymagában. Egyedül ez a sor tűnt kissé közhelyszerűnek, elcsépeltnek: "szállnak a szél szárnyán tova ringva." Én ezt átírnám, próbálnék valami egyénibbet, ritkábbat, el nem hangzottat beilleszteni a helyére. Szívélyes üdvözlettel, Szabolcs
Bár a Pegazusban már bemutattam - akkor még azt gondolva, hogy nem lesz időm Hozzátok találni - de ide, mint a leginkább erre illetékesek közé is szeretném elhelyezni újdonsült - tojáshéj még a fenekén - fiókámat. Kérlek boncoljátok, csiszoljátok bátran. Hogy végül is tökéletes legyen. Annyira fiatal, úgyszólván csecsemő, hogy még akármi válhat belőle. Kezeljétek annyi szeretettel, amennyivel én küldöm Nektek.
(lehet, hogy Műbalhéra illene átkeresztelni, talán az találóbb lenne!)
Nézd, most még a felhok is sírnak
Könnyezve áztatják a zord s makacs földet
Gyászban áll a megviselt ólomkatona
A könyörtelen kaszás is megdöbbenten zörget
Áldozatai ajtaján, csendben lopózik
A gyilkos pók az éjszaka neszében ágyad felé
Te vagy az egyetlen, ki mindezen mosolyog
Kudarcaid fényének mindez csak szerény
Ellenfél, hisz álltál te már közeli nászban
Buzlo koporsók hívogató fedelével
Igéztek meg vörös angyalok, bájban fürösztve
Hogy késobb irdatlan mély, falevéllel
Betakart, gonosz csapdájukba zuhanj
S bár kerülted messzire sötét óriások útját
Ok álltak utadba s döngöltek földbe
Megjártad hát - igy hiszed - a pokol minden bugyrát
Most kezded csak belátni, hogy gyengének edzett a sors
S úgy siratod magad, mint távozó anyját a csecsemo
Nem látod, hogy életeros, hogy reményteli vagy
A fiatalságod bevon, s lelked nyomán virág nol
Utcára dobott nyomorékoknak csak
Halvány árnyékában ülsz, hát tekints egyszer
Az éhezore, a betegre vagy a nincstelen árvára,
Majd tekints magadra. Csak ennyibe kerül a boldogságod ára.
Ez pedig egyike a legkorábbi terméseknek:
A szerelemgyilkos szirén dala
Ami szívemet égeti oly forrón
Ami zárt kapukon nevetve dönget
Ami lángjai hamuját szórja belém
Szerelem névre hallgat szegény.
Aki kínom mély nevetéssel fogadja
Aki könnyeimre mosollyal válaszol
Aki új prédára les minden percben
Az egy szerelmgyilkos hangján dalol.
Bársony szél fuvolája fuvall bús álmodozó dalt,
felhők fodrai szállnak a szél szárnyán tova ringva.
Lágyan hullnak selymes szirmai már a pipacsnak,
múlik a nap, s puhaléptű éjszaka hinti az álmot.
Köszönöm a véleményeket: Mumu és MaTeo. Egyelőre - mint írtam - "pihen" a vers, azt hiszem kicsit többet foglalkoztam vele, mint általában szoktam. Majd később előveszem, ahogy clairvoyance tanácsolta, és vagy változtatok rajta, vagy így hagyom. Majd kiderül:)))