<i>"Ha nem változott a szituáció,könyörgöm hgy tudott 500 méteren 0-ról 98-ra felgyorsulni?"</i> Nem jelentős, de nem is nulla EuroRegiós tapasztalatom szerint ez nem különösebb csoda.
"Ha nem változott a szituáció,könyörgöm hgy tudott 500 méteren 0-ról 98-ra felgyorsulni?"
Látod, erre én is nagyon nagyon kiváncsi lennék. Illetve arra, hogy hogyan tudott felgyorsulni, még csak-csak tudjuk (ugye azért csak 6 MW volt alatta), inkább a miért érdekelne... :(((
Annyit kell tudni erről a jelfeladásról, hogy mindig a beállított menetiránnyal szemben megy a táplálás, és a mozdony alján, az első tengely előtt (általában a pályakotrón) levő vevőtekercs-pár veszi fel a jelet és értékeli ki a járműoldali berendezés egy másik egysége. Az első tengely a jelet kisöntöli, így utána már sehol máshol nem lehet abban a szigetelt szakaszban ilyen jelet találni (sem a mögöttes vonatnak, sem a hátul működő mozdonynak, senkinek), és a szigeteltsín vevőjelfogó sem tud meghúzni így, így foglaltnak mutatja a pályaszakaszt.
Ha nem változott a szituáció,könyörgöm hgy tudott 500 méteren 0-ról 98-ra felgyorsulni?
Nagyon nem vágom ezt a dolgot,s értetlenül állok az előtt a tény előtt,hogy ez a munkájában maximálisan elismert,szakmájában jól kvalifikált szakember így kellet,hogy megh...-jon.
Ha a személyszállító vonat egy térközben volt a tehervonattal akkor semmilyen esetben ( tökéletesen működő bizt.ber esetén ) sem tudott volna a taurus jelfeladást érzékelni. Csak azt hogy nincs jel. ( az is egy jel ).
Azért, mert nem volt pályajel, viszont térközi közlekedés volt érvényben. Ha feljött volna a sárga vagy a zöld, akkor bizonyára ők sem 15-tel mentek volna. Viszont ha nem térközi közlekedés volt, akkor mi indokolta volna 15-öt?
(És érdemes lenne megnézni, hogy az a 15 mennyire volt 15 az előző két vonatnál..)
"A harmadik vonat idejére megváltozott a szituáció?"
Így egyértelmű. A két vonatnál nem volt jelfeladás(, vagy valamilyen zavar volt), ezért mentek 15-tel. Ha nem volt jelfelvétel a Tauruson, nem volt jelfeladás, tehát a gép regisztráló berendezése jól működött.
1847 Október 3. 'A váci vasúton ismét baj történt? a mozdony és egy málhakocsi az útról lefordult: a gépész és a fűtő leugrottak, de kevés bajuk történt' - írja a Jelenkor. Október 28. Sopron közelében két vonat összeütközik, mert az egyik pályaőr elhagyja őrhelyét, ill. elmulasztja a jelzés továbbítását.
Attól,hogy vörös a térközjelző-akár az összes is,vagy sötét-akár az összes is,még nincs áll.táv.A bizber álláspontja szerint az a berendezés attól még működő képes.Csak éppen nem mondhatjuk rá,hogy "jól működő".
Azt nem tudhatom,volt-e bejegyzés a bizber könyvben.Csak arra akartam rávilágítani,hogy a felsorolt esetekben igaz az állomástávolságú közlekedés-kiegészítve a kikapcsolt berendezés esetén a bizber ki kell,hogy kapcsolja a jelfeladást is.Enélkül nics áll.táv.közlekedés,ha megfeszülünk sem.
Igazából arról sem tudok,készültek-e bevezetni ilyet.
Innéttől kezdve kísértetiesen hasonlít a baleset Nagymaroshoz.
Eddig úgy tudtam, hogy nem volt, fehér mellett ment.
Meg kicsit életidegennek tűnik, hogy vörös térközjelzők, foglaltnak visszajelentett térközszakaszok és leállt vonali táp esetén van jelfeladás. Sajnos nem értek ennyire hozzá... :((
( de inkább: a térközbizt.ber. használhatatlan, vagy valamennyi térközjelző sötét.)
Méginkább:
15.37. Az önműködő térközbiztosító berendezés használhatatlan, ha: - a menetirányváltás lehetetlen, s emiatt a vonatokat a korábban beál-lított menetiránnyal szemben kell közlekedtetni, - a biztosítóberendezési szakszolgálat a vonali berendezést kikap-csolta és ezért valamennyi térközjelző sötét.
A balesettel kapcsolatban kiadott parancskönyvi rendelkezést tegnap volt alkalmam elolvasni. Abban az időszakban elég sokan jelentkeztek még szolgálatba, természetes, hogy mindenki kommentálta valahogyan az olvasottakat.
Több olyan észrevétel is elhangzott (az első szinte minden esetben), ami azért további gondolkodásra késztet:
1. "Miért nem tértek át állomástávolságú közlekedésre? Nem az a legbiztonságosabb ilyenkor?!"
2. Lett volna egy reakció, a gyakoriságot tekintve ezen a helyen, de inkább nem írom le, talán majd később. Nem kegyeleti okokat sért, hanem még korai lenne elővenni a kérdést.
3. "Ha már egy ideje fennállt a hiba, nem kellett volna értesíteni a vonatokat, hogy legalább tudjanak róla?"
4. "Ott a mozdonyrádió, senki nem szólt az állomásközben lévő vonatoknak/vonatokról a kialakult helyzettel kapcsolatban? Bezzeg, ha késünk, rögtön keresnek bennünket!"
1. Igen, a jelenlegi utasítás szempontjából nem kellett volna áttérni állomástáv. közlekedésre. Igen, ilyen helyzetben is lehet közlekedni. De akár így, akár állomástávolságú közlekedés esetén is adott a késés, tehát azzal, hogy nem tértek át, semmit nem nyertek. Adminisztráció megspórolása? A váltási időben jellemző "kézlegyintős" időszak? Bizonytalanság okozta tétlenség? Félelem az esetleges elhamarkodott/eseményt elő nem idéző és feleslegesnek vélt döntés megtételének következményeitől? Átgondolandó az utasítás erre vonatkozó része. Persze, a balesetnek nem feltétlenül ez lehetett a kiváltó oka, de egy óriási hibalehetőséget ki lehetne zárni.
3. Továbbra sem ismert számunkra, hogy történt-e bármiféle értesítés a kialakult rendellesen helyzetről. Legalább élőszóban. Remélem, hamarosan ezt is megtudjuk.
4. No comment.
A saját véleményem a kiadottakról az, hogy egy kissé korainak találtam. Egy le nem zárult vizsgálat részeredményeit közzétenni szubjektív konzekvenciák levonására ösztönöz (bizonyos - nem mv. - személyek már le is vonták). Akik olvasták, tudják mire gondolok. Ismét csak az érem egyik oldalát látjuk, és a másik oldal még csak nem is dereng. Sokan sejteni vélték tegnap, hogy azt a bizonyos másik oldalt megint nem látjuk majd meg. A részünkre "fontos" információkat már megkaptuk, a többi meg ne érdekeljen bennünket. Nekem valahogy ismerős ez a szituáció. Egy - általam nagyrabecsült - szakembertől hallottam a hatósági vizsgán annak idején (az egyik vizsgabiztosunk volt), hogy egy vasúti balesethez legalább két ember hibájára van szükség. (Tisztán emlékszem rá, hogy a "legalább két ember hibájára" részt kétszer, tagoltan ismételte a nyomatékosítás kedvéért). Remélem, nem csak bíztatásból mondta!
Hamarosan indulok dolgozni. Kíváncsi vagyok, hogy a többi részinformáció is ilyen gyorsan olvasható lesz-e a parancskönyvben. Nincs túl jó hangulatom, és bizonyára nem én vagyok az egyetlen mostanában...
