Gala drágám, én nem a gyesbetegről beszélek - személyesen nem is ismerek ilyen nőt a baráti kőrben, na miért...? :o) - hanem arról a nőről, aki visszamegy dolgozni, a gyerek a mászókán, ő a szamárlétrán nem akar lemaradni...
:o)))
PuPukám, maradjunk annyiban, hogy a bölcsőde egy szükséges - ha nem is rossz - de megoldás.
Ha van nő, aki emancipáltnak mondható, akkor én az vagyok.
Bele is haltamn volna, ha egy idegen beszámolóját kell délutánonként meghallgatnom, hogy ma mi újat produkált a kicsim...
Hogy a nő kiesik a szakmájából? Igen, én is kiestem. Amikor már több lehetőségem volt, belecsöppentem egy másikba. És talpon maradtam.
Még nem vonhatok egyenleget, mert a gyermek még nem áll a saját lában.
Ismerem, bízom benne - vagyis megérte!
Nem erről szól a történet?
:o)))
Tudod PuPu pont erről van szó!
Hogy nem vonhatjuk kétségbe, hogy mindenki szereti a gyerekét; a maga módján...
A gyerek szempontjából az az optimális, ha 3 éves koráig ott lóg a mamáján!
A mama számára mi?
És ezt a fontossági sorrendet nem mindenki azonos módon állítja fel. Ez a különbség.
Ami a papákat illeti,... Erről inkább semmit. Ők is különfélék...
:o)))
Méltóságos Asszony, kedves egésségedre a hányást, - ebből is láccik, hogy sokféleképpen reagálhatunk a világ szörnyűségeire, vérmérséklet kérdése ez...
Mindemellett nem lenne baj, ha mielőtt nekiveselkecc a nagy hadműveletnek, elolvasnád, hogy mihez is szólsz hozzá. Abban ugyanis nincsen vita, hogy az optimális változat az lenne, ha minden nő a saját ambicióinak megfelelő variációt választhatná. A láblógatás meg arra a nőre vonatkozik, aki ambicionálja a hivatásában való előrejutást, - részére ez az időszak nagyon sok feszültséggel is járhat az örömökön túl.
Valóban van apuka, aki szívesen pelenkáz, - sőt olyan apuka is van, aki rózsaszín tüllszoknyácskában látja el ezt a feladat... Az átlagapuka viszont azért nem ilyen, - erre nyugodtan vegyél mérget. Átlagapuka azt szereti, ha a gyermek nem ragad és nem büdös, továbbá a lebüfit is csak mérsékelten tolerálja, - arról nem is szólva, hogy egy normális férfi csak a gyermek egyéves korától tud mit kezdeni a bőgőmasinával. Deviánsok persze ezen a területen is léteznek, - de hát létezik ugye kétfejű bornyú is...
Amúgy meg aki vissza akar menni dolgozni, az általában vissza is megy, - viszont a gyesbetegek nem ebből a körből kerülnek ki. A gyesbetegek az ingerszegény környezettől, a monotoniától és a bezártságérzettől kerülnek közel a bailey's/bonbonmeggyes üveghez.
És elhiheted, - az sem szereti a gyermekét kevésbbé, aki mellette a hivatásában is helyt akar állni.
:O)))
No, ez azért így nem eléggé életszagú...
Szóval gondolkodjunk alkalmazottban, aki szeretne előrejutni a szakmájában vagy a hivatásában, de emellett nemigen szeretne lemondani az anyaság örömeiről sem. Mondjuk ezt a két feltételt kell összehangolni. Ebbe bizony nemigen fér bele a három éves láblógatás, mert egyrészt elkopik a felhalmozott kapcsolati tőke, elavulnak a szakmai ismeretek, mások nyomulnak be a szabaddá vált beosztásra vagy szakterületre, és megtörik a lendület.
Viszont a kisgyerek egy éves korán túl igen jól elvan a bölcsődében, és amikor az anyukájával együtt van, akkor boldog.
Az apukák meg a legritkább esetben alkalmasak a pelenkázásra, - bár pl.én ha kellett, mindent megcsináltam, de azért ha nem volt kötelező, nem tolongtam a feladatért...
Lehet PuPukám mindketten a végletekről beszélünk... :o)
Azt azért áruld már el, a Te példádban szereplő asszonyt, ki a fene kényszerítette arra, hogy gyereket szüljön? Ez ugyanis ezzel jár!
IS!
A gyerek amennyi energiát elvesz, az egészséges fejlődésének követése még többet visszaad!
+ aztán, életünk párját csak rá lehet venni arra, hogy résztvegyen a gyerek életében. Minimum a fürdetést a leggyengébb férjek is bevállalják...
És nem kell idegbetegnek lenni és papucsban átszenvedni a napot, akkor talán az apukának is ínyére lesz, no nem a kefélés, de leginkább egy jó szerelmeskedés...
:o)))
Nézd, - van aki így érzi jól magát, van meg, aki sikítófrászt kap a "keljünk fel, gügyörésszünk, pelenkázzunk, etessünk, várjuk haza férjecskénket, hisztizzünk, ha fáradt a keféléshez, aluggyunk, keljünk fel, gügyörésszünk usw.*1095" menetrendtől...
és a guta megüti, mert tudja, hogy amíg ő teljesen haszontalannak érzi magát, addig a nála sokkal tehetségtelenebb kollegája megkapja a vágyott beosztást/munkát/kutatást/lehetőséget, ezért aztán ráver kettőt a büdös kölyök seggére, aki már megint sivalkodik...
:O))))
Én Veled ellentétben azt gondolom, hogy nem feltétlenül kell egy cseperedő kisgyerek mellett világfájni!
Sőt, azt állítom, ha a mama örömmel neveli a gyermekét, ez ad annyi erőt és tartást, hogy ebből IS tudja tovább építgetni a karrierjét...
Az első 3 év meghatározó a személyiségfejlődésben. A mama mellett!
Tudom, idealizáltnak tűnik a kép, de miért ne törekedhetnénk a teljességre akár? Már pedig a baba számára a gömböt a mamája jelenti. Természetesen nem egy szimbiózisra gondolok, de rengeteg olyan szórakozás van, amit közösen, több család csinálhat, ahol a gyerekek együtt játszhatnak!
Természetesen nem egy tipp-mixre gondolok, vajh kinek a mamája álul el legelébb...?
:o)))
Igenám, de akkor oda a karrier, és itten éppen arról van szó, hogy összeegyeztethető e az anyai szerep és a karrier...
Szvsz igen, - és abban sem vagyok biztos, hogy egy két és féléves gyereknek jobb egy gyesbeteg anyuka világfájdalmát szemlélni, mint a többi kisgyerekkel játszani a bölcsiben.
:O)))
Ezt mondom én is! Ha egy nő úgy 32 körül szül :o), akkor már nagyjából tudja, hogy ki ő, mire képes. Ha vállalta a gyereket, akkor ez egy csöpp kompromisszum, hogy a gyereknek megadja, ami a gyereké!
Ha erre nem képes, akkor talán meg kell gondolni a dolgot...
:o)))
No igen. Ez az a kompromisszum, amiről beszéltem. Ha egy nő mondjuk úgy harminkettő körül szül, akkor nemigen tud három év után visszailleszkedni, - egyszerűen nem várja meg a munkahelye.
Hacsak nem a saját úra...
:O)))
Gratulálok, - az első lakás megszerzése a legnehezebb, - javaslom, ne is hívjad lakásnak, - találóbb, ha cserealapnak hívod...
Ez kicsit off, de egy lakást venni Pesten ma egy vagyonba kerül, - ki kell jönni a bűnös és büdös városból, - ha harminc kilométert hajlandó vagy naponta utazgatni, akkor a 18 négyzetmétered árán kaphatsz nyolvanat kerttel.
Amúgy pedig az a baj azzal, ha engedsz a munkahely iránti igényedből, hogy egyre nehezebb visszatornázni magad, - igaz, hogy a vállalkozói szféra még előtted áll. De azt is időben kell elkezdeni...
:O)))
Bár az a tapasztalatom, hogy azokkal van a legtöbb gond.
Legjobb munkaerő szvsz a közepesen gyönyörű középkorú nő, - ő szeret és tud dolgozni, őt csak akkor kell meglőni, ha támad, és hálás az emberi bánásmódért.
Imádok nőkkel dolgozni, rettentően jól lehet motiválni őket, és a többségük elkötelezi magát a cég és a vezető mellett.
A férfiak viszont állandó felügyeletet kívánnak, isznak, drogoznak, csajoznak munka helyett és jár a szájuk, mint a kacsa segge...
:O)))))
"A pályaívere meg jobb híján legyél büszke, - én azért azt kívánom, hogy inkább unalmas értelmiségi munkával tuggyad megkeresni a pénzedet, - még mielőtt harminckétévesen végképpen leírnak, mint vén, begyepesedett és hasznavehetetlen idiótát..."
Hat en is inkabb egy nyugott ingerszegeny kornyezetbe elnek es bejarnek 8 tol 4-ig melozni vhova. Csak tod oleg hatranyos korulmenyekrol indultam. Masfel honapja 29 evesen sikerult megvenni eletem elso lakasanak nevezett koszfeszket, egy 18 m2 lukat, aminek a 3/4-e nem sajat forras volt. Ugyhogy muszaly a ket vegerol egetni a gyergyat. Meg 32 eves koromig van 2,5 evem. Lehet hogy addigra tenyleg leirnak.
Hát, - nem tudom, - meg hát azért ez mind külön-külön egyéni adottságok kérdése is, - de arra emléxem, hogy amikor nekem reggel ötkor kellett munkába indulni, akkor a zasszony a hoppá névre hallgató szerkezet segítségével fuvarozta a bölcsődés fiunkat és kézen vezetgette az óvodás lányunkat,(busz, villamos...) majd elrobogott dolgozni, és délután, ha szerencséje volt, akkor már talán én is tudtam neki segíteni.
Nem azt mondom, hogy az ilyesmi kompromiszumok nélkül megy, mert qa gyereknek talán az a jó, ha az anyuka egy évet együtt van vele reggeltől - estig, de az a nő, aki a munkájában helyt akar állni, nem biztos, hogy megengedhet egy évet magának...
Abban az időben a bölcsi hathónapos kortól működött...
:O)))
Ami a konyakmeggyet illeti: A sógornőm most éppen a GYEDet nyögi, egy kétéves, és két 10 hónapos gyerekkel. Hát, nincs ideje szürcsölni, az biztos. 24 órás szolgálat, többet dolgozik, mint "dolgozó" férje. Az anyja, aki segített neki eddig, kórházban, nincs aki a legidősebb gyereket bölcsibe vigye, ezért nem jár. Kész. Ha nincs család, te hiába akarsz dolgozni, nincs hova tenni a gyereket, és kész. Persze, a három kicsi egy speciális helyzet, de gondold el, mit csinál egy anya, aki mögött a férjén kívül (jó esetben!) nincs család. Hova tegye a gyereket? A bölcsi már csak egy éves kora után veszi be. Addig mi legyen??
Nem arról beszéltem, hogy egy diplomásnak rangon aluli a fizikai munkavégzés, hanem arról, hogy sok multi olyan munkára is diplomásokat alkalmaz, amit akár nyolc osztállyal is el lehet vidáman végezni. A nyelvtudás meg ahhoz kell, hogy össze ne keverjék a hűtőben a Lónyál Classicot a Lónyál lighttal.
A pályaívere meg jobb híján legyél büszke, - én azért azt kívánom, hogy inkább unalmas értelmiségi munkával tuggyad megkeresni a pénzedet, - még mielőtt harminckétévesen végképpen leírnak, mint vén, begyepesedett és hasznavehetetlen idiótát...
:O))))
Haho big-lesz,
OFF
Hat ami a kutyaszart illeti, sokan sokfelevel meprobalkoztak. Sikertelenul. Ahogy pupu irta lejjeb, nem erdemes gyorsvonattal szemben erolkodni.
ON
Dél-Afrika: szvsz masnak korabbi hibai, bunei meg nem mentesitenek, vagy nem szolgalhatnak mentseget a jelenlegiekre. Asszem a pozitiv diszkriminacio az az, hogy ugy tamogatunk vkit, hogy ezzel nem helyezunk hatterbe masokat. Napi del-afrikai kapcsolataim vannak (e-mail, telefon) egy alapitvanyt is tamogatok (http://go.to/nandisfond). Ha jol megy az iden megint szeretnek menni. Ha tobbet szeretnel tudni a temarol nezz at a Numerus Clausus Dél-Afrikában c. topikba.
"inkább annak az agresszivitásnak a hiánya, ami az őserdőben az életben maradáshoz szükséges!"
Igy is +lehet fogalmazni. Talalo!
"Korában erre ugye nem volt szükség..."
Huhu! 1 evtizede allitolag rencervaltas vot. Lett volna ido boven alkalmazkodni.
"Pont ezért kell ezt a korosztályt pozitív diszkriminációval támogatni - mert a szakmai munkája hibátlan, amúgy..."
Hat nemtom, en ovastam neghany cikket noi magazinokban a valtozo kor tuneteirol. Sok pont a munka rovasara mehet.
"túlnyomó többségét személyes kapcsolatokon keresztül szerzik az emberek"
Olvashattad a hozzaszolasaimban is :o) Vagy pl. Pinter Zsolt, hogyan csinaljunk karriert c. muveben is. Vagy jopar allaskereso tippado oldalon is. Aszongyak, hogy az allasok cirka 75%-a igy toltodik be. Ennek nagyon sok oka van es nem feltetlenul a sogor-koma-jobarat viszony. Te voltal munkaado. Valszeg te is jobban megbiztal egy olyan vkiben akit pl. egy ismerosod ajanlt. A masik, hogy az allasok igen nagy szamat meg sem hirdetik. Vannak technikak az un. rejtett allaslehetosegek felkutatasara is, ennek zome az ilyen kapcsolatokon keresztul lehetseges. Nagyon elmentem offba. Ha ilyen ugyben vkinek tanacsokra van szuksege annak az Álláskereső tapasztalatok es hasonszoru topikok olvasgatasat ajanlom. Mongyuk en mindenfele kapcsolatok nelkul 100 feletti interjura jutottam el (a heten is megyek kettore) es jopar konkret ajanlatom volt. Viszont diplomaval es nyelvtudassal szinten voltam munkanelkuli. Ilyenkor ha a betevo kajara kellet, nem zavart, hogy pl. cserepeznem kellet segedmunkaskent. Vagy pl. mivel eppen a jelenlegi munkahelyem par honap mulva megszunik, nekem meg lakashitelem van, bevalaltam ejszakai melot, amihez megint nem nagyon szukseges diploma. Ezert vagyok aktiv olyan sokaig. :o)
Kedves nyman,
off Szvsz indíts egy mozgalmat "Tiszta ucca, rendes ház!" néven, vagy amivel akarod - támogatni foglak! Sértő megjegyzés helyett hatékonyabb, igaz macerás egy ügy...
Dél-Afrika: már miért lenne érdekes a hozzáállásom? Hány generáción keresztül, a feketék mire is voltak alkalmasak? Született képességük, esetleges ambiciójuk ellenére? Ebben az esetben a pozitív diszkrimináció elengedhetetlen! Ami a fehéreket illeti, nem lehet mindig jó időben, jó helyen lenni... :o))) on
Szvsz a szakadékot nem a felesleges tudás okozza, inkább annak az agresszivitásnak a hiánya, ami az őserdőben az életben maradáshoz szükséges!
Korában erre ugye nem volt szükség...
Pont ezért kell ezt a korosztályt pozitív diszkriminációval támogatni - mert a szakmai munkája hibátlan, amúgy...
:o)))
