Lehet, hogy mozgalom (még) nincs, de útvonal úgy néz ki, van.
Az MTSZ honlapja alapján nincs, de ez nem mérvadó.
A megyei honlapon is még a P3 van Zalaegerszegen, jóllehet a túrabeszámolók már említik a P jelzésű utat.
A réges-régi térképen Zalaegerszeg és Dióskál között van P, ezt a térképet az MTSZ adta ki.
Magyarszerdahely felől érkezett régen P, azt hiszem, ez ma már csak Orosztonyig létező, és a Z is már a múlté.
Ki tudja?
Zalaegerszegtől nyugatra régebben P3 volt a toronynál, de teljesen logikus, hogy a Zalalövő felől "érkező" P "eljusson Zalaegerszegre.
Kávás-nál van a "nagy" elágazás (ez a Göcsej "közepe"), itt úgy néz ki maradt a P+, mely összeköti a másik regionális P jelzéssel (Gersekarát (Kemeneshát) felől Vorhotáig volt), és úgy néz ki lesz P jelzés.
Az útvonal Zala megyében 100 kilométer felett van, ha az Őrség és a Felső-Őrség P útvonalát is hozzáadjuk, akkor bizony 200 km feletti, ami már jelentős.
A teljes távot nem ismerem, de szép részeken már jártam.
Ha igaz, amit látok a TUHU térképén, akkor az útvonal:
Akkor jól tettük, hogy nem erőltettük a Gázló környéki átkelést, mert azt eldönteni, hogy itt ne küzdjünk, azt elegendő volt 2-3 perc terepszemlével eldönteni :)
A Siska-kút és a makadám közötti utat nehezen csináltátok volna meg valószínűleg, mert nem csak emelkedik, de szanaszét van túrva és két hete még oda volt bedöntve a környék összes jégkárosodott fája. Szerintem nem gáz, hogy kihagytátok, mert ha a fél méter mély keréknyomok felteltek hóval, akkor ugyanúgy szívás van, mint nekem volt...
Lehet, picit túl zanzásítottam a szöveget, és nem ment át :)
Szóval a Római fürdőhöz a kitérő 200 méter, az oda vissza 400 méter.
Ez 10 emberrel, nézelődéssel, fényképezéssel kb. 15-20 perc.
Ez után még várt ránk 1.3 km az átkelésig, ami fél órányi járásra volt, és az előző átkelésből interpolálva, úgy számoltam, hogy itt is 15 perc az átjutás, és még 1 óra az út Jásd-ra
Ennyit egy buszvezető nem fog várni.
Én is sajnáltam, hogy ki kellett hagynunk, de legalább még 1 indok, hogy visszatérjünk.
A Római-fürdő kb 80-100 méter kitérő, látványosság. Ott nem kell átkelni, csak nézni.
Amit mondasz az egy olyan patakátkelés amely valóban az év legnagyobb részében gondot okoz, sőt mivel utána vissza is kell térni a Jásdi oldalra így aztán a kéktúra akár maradhatna is végig ugyanazon az oldalon, semmi nincsen ami az átkelést indokolja.
De egyébként nem azért mondom, semmiképpen sem akarok belebeszélni, csak a legszebb látványosság maradt így ki, de mindenki úgy csinálja ahogyan neki tetszik.
Nem tudtuk, hogy milyen útviszonyok várnak ránk, így nem kockáztathattam, mert a csapat határozott kérése volt, hogy a 16:35-ös busszal mindenképp menjünk el, mert a következő lehetőségre 3 és fél órát kellett volna várni.
Végül szerencsésebb volt a helyzet, mert bár a Galya gázlón nem tudtunk keresztül menni, de a Jásdra bevezető széles út viszonylag jól járható volt és oda időben be is értünk.
De akkor sem biztos, hogy Jásd - Tés között felértünk volna 1 óra alatt.
Én nem szeretek kapkodni, jelige "a hegy megvár", így már ott eldöntöttük, hogy nyáron majd eljövünk, és akkor kényelmesen átsétálunk a patakon, és addigra a bélyegző is lehet, előkerül Bakonynánán.
És persze ha fel is értünk volna 1 óra alatt, akkor sem maradt volna idő a hamburgerre :)
Most volt időm végignézni... Tamás ezek nagyon szép képek, és ez az egyik lehető legszebb túraidő amit kifogtatok!
De ne akard bemesélni nekem hogy a Római-fürdőt nem néztétek meg?? Van vagy 100 méter kitérő... Ugye nem hagytad ki ilyen gyönyörű időben?
(Csak azért mert a képeken nem láttam.)
Veimpusztánál is jól lehetett tájékozódni ilyen időben, gondolom.
Jásdról Tés felé folyamatosan emelkedik az a 3km, de egyáltalán nem olyan vészes mint amilyennek tűnik, tavaly sötétedéskor én is kb egy óra alatt felértem, nagyon szép az a bükkerdő!
De, mint tudjuk, az igazi férfinak minden esetben van minimum"B", de inkább "C" terve is, gondolom most a "B" lépett életbe! :-))
Szia, örülök, hogy -ha csak egy köszönés erejéig is- találkoztunk!
Én is siettem, mivel nyakig sáros voltam, meg kellett mosakodnom, átöltöznöm, ami elég sok időt vett igénybe, mert hát mocskosan nem szállhattam fel a buszra.
Remélem, hogy ha legközelebb találkozunk, lesz időnk beszélgetni a turizmusról és az élet dolgairól.
Nagyon jó képek! Az Alsó-Jegenye-völgy végén a tisztáson rengetegszer aludtam, de akkor még nem volt ilyen szépen kiépítve. A Csobánkai-nyeregnél az a kis kiegészítő tábla döbbenetes... Bár a "telep" már húsz éve sem volt egyszerű, de ahogy elnézem, nem sokat javult azóta a helyzet :/
A csapadékmező lassulva mozgott keletnek, és ezzel arányosan a halmazállapot-váltás sebessége is lecsökkent. A Gödöllői-dombság és a Cserhát így kaphatott némi havat, kb. a péntek esti órákban. A Mátra vonalában azonban hiába zúdult le jelentős mennyiségű csapadék, ez döntően eső volt (talán még a csütörtökről péntekre éjszaka, nem is később), vagy ha havaseső-hó, akkor meg talajszinten nem volt elég hideg hogy megmaradjon. Mátrafüred környéke ráadásul dél felől elég nyitott is.
Én tegnap a Bükköt jártam, ami pedig a pénteki csapadékhullásból kevesebbet kapott, és azt is a vége felé: a völgyekben pedig talán jobban megült a hideg levegő, ami észak-északnyugat felől szépen lassan bekúszott.
Felsőtárkányig nem láttam havat, amint a szerpentinútra rátértünk a falu után, egyből fehér világ lett. A minden tekintetben ontopic Bánkút-Bélapátfalvát tettem meg a kéken, úgy hogy előbb Bánkútra a Nagy-mező felől kapaszkodtam fel: odafenn lábszárközépig érő hó, a Cserepes-kő környékén úgyszintén. Bélapátfalva is havas volt, és csak Szarvaskő után kezdett eltünedezni.
Szombaton megtörtént a 3 X 50 teljesítménytúra 1. szakasz 2. részének a bejárása.
(Sár csak a Solymári-völgyben volt, a többi helyen többnyire fagyott föld, jég és hó jellemezte a terepet).
A Hosszú-hegyen megörökítettem az új túramozgalom, a "Pilisi Kilátások" bélyegzőhelyét:
És akkor "stílszerűen" a kilátás:
További képek és panorámaképek a bejárásról itt. (Az útvonal Csúcs-hegyi-erdő - Rozália téglagyár - Köves-bérc - Kevély-nyereg - Csobánkai-nyereg - Szent-kúti elágazás közötti szakasza az Országos Kéktúra jelzésén vezet).
A jelzések állapotáról képes összefoglaló a szomszédos TT topic-ban.
Jó volt látni téged a célban! Bocs, hogy nem tudtam veled "kezelni" de tele voltam mindenfélével.
Én is megdöbbentem a lajosházi átkelőn, de alapvetően sejtettem hogy ez lesz. Nagy-nagyon sok eső esett és bizony a patakok szépen el is kezdték levezetni. Az, hogy a Mátrában miért volt ennyire "meleg" a Cserhátban pedig ennyire hideg, azt én sem tudom. Egyébként én mindjárt hétkor elindultam és ott a rajtban már az egyik szervező mondta, hogy 500 méter alatt nem nagyon lesz egybefüggő, jól járhatóan havas rész.
Összességében én nagyon jól éreztem magam és külön örülök, hogy erre a túrára már 1995-óta el tudok járni.
Én az Alföldi Kéktúra Petróczi iskola - Kunfehértó szakaszán jártam ezen a hétvégén. Tökéletes jelzettség, egy-két helyen kellett csak jobban figyelnem, és remekül járható utak. Egyre inkább a fixa ideám, hogy télen, sok csapadék után tökéletes választás a "homokon túrázás". Miután a talajtan nem az erősségem, segítséget szeretnék kérni: a Tiszántúlon mely szakaszokon lehet hasonló talajviszonyokra számítanom? A Nyírségben?
Túra közben egyetlen negatív élményem volt, vadászok álltak a hátterében, de ezen túl kell lendülni.
Huhh, ez nagyon durva. Túrázók rémálma ez a talaj.
Tudod miért nem értem? Mert mi is a közelben voltunk, a Cserhátban, és a déli 2-3 órát leszámítva inkább fagyott, sőt estére olyan tiszta idő lett, mínusz 3-4 fokkal hogy sírni tudtam volna hogy miért is nem vagyok fent egy "Tátralátó" magaslaton, ugyanis a kilátás garantált lett volna! Szandavárra gondoltam, az volt a legközelebb, csak mire leesett a tantusz már késő lett volna nekiindulni, fél óra kocsival plusz jó félóra lett volna gyalog.
Namármost a Mátra nyilvánvalóan magasabb mint a Cserhát...ezért nem értem.
Romhány-Szécsénke út Becske irányába
így aztán Szandát is csak messziről néztem, hozzáfűzöm sosem láttam még innen, pedig voltam már párszor a Bánki tónál, és ilyesmire mindig figyelek. Ezért vagyok biztos abban hogy a Tátra is meglett volna... onnan, Szandavárból :-(
Közepesen ergya túra volt. Az elején próbáltunk cipőkímélően közlekedni, de Lajosházánál a megáradt patak sokak lendületét megtörte. Mint kiderült a nejlonzacskós megoldás volt a legjobb. Mondjuk nekem mindenképp, mert a cipőm hajlamos átázni. Volt aki eltévesztette a betonhídat. A videón még én is rajta vagyok balra hátul. Ekkor még nem voltak az utak elterelve. Állítólag ilyen vacak sáros idő még nem volt. Mondjuk tavaly inkább fagyott.
Kellenek ilyen túrák is. :) Egyik fiatalkori kollegámmal használtuk az ilyen szintű, nehézkesen haladó túrákon a "már csak az életmért gyaloglok" kifejezést, ami köreinkben szállóige lett. Zsolt fiam szokta emlegetni, ha unja már a túrát :D
Amikor tavaly kitűztem e napot a túrára, még nem tudhattam, hogy milyen idő várható. Így árgus szemekkel nézegettem az időjárás jelentéseket, de még 1 nappal a túra előtt sem derült ki, hogy mi várható. Az itthon 2 napja folyamatosan szakadó eső nem sok jót ígért, de a túra hajnalára elállt, és már nyugodtan szálltunk fel a Zirc felé tartó buszra, a nap első sugarait meglátva. A vasútállomásnál bélyegeztünk, és az országúton jól is haladtunk, örömmel töltött el a szikrázó napsütés. Persze még kicsit tartottam a nagy mennyiségű lehullott hótól, ami nem is hazudtolta meg a telet, és Nagyesztergár elhagyása után bizony térdig kellett taposnunk a hóban. Szerencsénkre páran mentek előttünk, és ki volt taposva a hó, de azért így is csak lassan tudtunk haladni. Külön figyeltem a sebességünket, és bizony elég siralmas volt, ugyanis az elkövetkezendő 3.5 km-t 1 óra 20 perc alat tettük meg. Ráadásul itt egy elég benőtt szakasz közepette érkeztünk meg a Gaja partjához, ahol vagy 10 percig keresgéltünk jó átkelési lehetőséget, aztán végül mindenki válogatott kedvére az átgázolás vagy az átegyensúlyozás között. Mire a 10 fős csapatunkból mindenki átjutott, bizony 20 perc elment ezzel is. Itt már azért sejtettem, hogy ha így haladunk, nem fogunk sötétedés előtt Tésre jutni, így próbáltam picit növelni a tempót, de csapatban ezt nem lehetett megtenni, mert leszakadt a vége. Már 13 óra is elmúlt, mire a Bakonynánai műútra értünk. Nagyon örült mindenki, hogy végre járható aszfaltút került a talpunk alá. Bakonynánán felcaplattunk a bélyegzőhelyre, ahol nem lepődtünk meg, hogy a kocsma zárva van, mert tudtuk, hogy valami madzagra kötött zacskóban kell keresni a bélyegzőt. Viszont az összes madzagot kihúzogattam már a kerítés mögül, de mindegyik vége üres volt, és úgy álltam vele, mint Füles a kipukkadt lufival... Egy alig olvasható papíron ki volt írva, hogy telefonáljunk a bélyegző miatt, így hívtuk is a számot, de csak annyit mondtak, hogy a nagy havazásban valahol beszakadt a hó alatt, majd talán ha valamelyik nap havat lapátolnak esetleg előkerül. Ezt azért nem akartuk megvárni, így haladtunk tovább. A következő szakaszon jól tudtunk haladni, mert sokan jártak az úton, de az már látszott, hogy Tésig nem fogunk elmenni. Még a Jásdi busz előtt is jó ha picit be tudunk ülni a melegedőbe, egy kis sörözésre. Legalább kiélvezve a jó időt fényképezgettünk és sétáltunk a szurdokban, de előttünk volt még 1 gázló is, amit aztán hamar feladtunk, mert a patak ezen oldalán is volt út, így azon mentünk be Jásdra. A bélyegző rendben volt, majd a kocsmában meleg cserépkályha feltette mai túránk végére a pontot, így a hamburgerezés elmaradt, csak a túlélő kolbászt ettem ki a a hátizsákból.
Sajnos a Palóc túrát idéző, hihetetlenül sáros utak voltak 700 m alatt.
a futók igen csak szenvedtek, mivel a rajt után pár száz méterrel teljesen elázott a cipőjük, aztán minden mindegy alapon futottak a sárban, lefröcskölve a mellettük haladó gyalogosokat.
Az áradó patakok miatt az M és S távokat Lajosházától a zöld+ jelzésről átterelték (bölcs döntés volt) a sárga négyszög-műút-zöld+ jelzésre, így értünk a Vörösmarty turistaházhoz.
Jól írod: A Téli Mátra is tömegtúra a javából.
A sár már akkor jelentkezett, amikor a Gyöngyös felé vezető műutat keresztezve beértünk a parkerdőbe, a mellékelt kép ott készült.
Romhány-Szécsénke út Becske irányába
így aztán Szandát is csak messziről néztem, hozzáfűzöm sosem láttam még innen, pedig voltam már párszor a Bánki tónál, és ilyesmire mindig figyelek. Ezért vagyok biztos abban hogy a Tátra is meglett volna... onnan, Szandavárból :-(
