Kedvem támadt még egy kis áttekintősdihez, na nem egy nagy was ist das. :)
Hogy szerepeltek Európa régiói az Eb-n? (persze lehetnek a felosztásban eltérések)
A Brit-szigeteket vegyük külön, a külön indulás miatt úgyis van öt ország, na meg futball őshazája és amúgy is szeretik elkülöníteni magukat a "kontinentálisoktól". Innen három csapat jutott ki, méghozzá a fősziget országai: Anglia, Skócia, Wales. Közülük Skócia 25 év után szerepelt újra Eb-n és 23 év után nagy tornán, Wales kint volt az előző Eb-n (ahol elődöntőig menetelt), Anglia pedig vb-negyedikként érkezett. Skócia (bár két meccset odahaza játszott Glasgowban, azon kívül pedig csak a szomszédba kellett mennie Londonba) a csoportkörben elvérzett, megtartva "jó" szokását, Walesnek a nyolcaddöntő volt a végállomás, mint Anglia (akiknek Londonban hat hazai meccs is jutott a hétből) története során először Eb-döntőbe jutott, de büntetők után ezüsttel kellett beérniük.
A "maradék" Nyugat-Európából (értsd: a Brit-szigetek nélkül) kijutott a vb-bronzérmes Belgium, a világbajnok és Eb-ezüstérmes Franciaország, valamint Hollandia. Ez nagyjából a realitás, bár Hollandia az előző két nagy tornára nem jutott ki (rajtuk kívül még Luxemburg tartozik ide, ők eddig még egy nagy tornán sem voltak). A csoportjából mindhárom tovább jutott (Hollandia Amszterdamban otthon játszva a csoportmeccseit), a nyolcaddöntőt azonban csak Belgium élte túl, Hollandia meglepetésre 0-2-re kikapott a csehektől, míg Franciaország Svájccal nem bírt, és alulmaradt büntetőkben. A világranglista-vezetőként esélyesnek tartott Belgium számára a negyeddöntőben a későbbi győztes Olaszország jelentette a végállomást.
Folytassuk az északiakkal. Onnan három ország jutott ki: Dánia, Finnország, Svédország. A dánok és a svédek rutinos résztvevők a nagy tornákon, a 2018-as vb-n egyaránt kint voltak, Eb-n a svédek 2016-ban, a dánok 2012-ben voltak előtte. Finnország számára viszont most sikerült először a nagy tornára való kijutás. (A legutóbbi két nagy tornára kijutó, az előző Eb-n negyeddöntős Izlandot ezúttal mi ejtettük ki a pótselejtezőben.) A svédek és a csoportmeccseiket odahaza (Koppenhágában) játszó dánok jutottak az egyenes kieséses szakaszba, a finnek ugyan harmadikok lettek a csoportjukban (éppen a dánokat legyőzve), de teljesítményük nem volt elég a továbbjutáshoz. Svédországot az ukránok állították meg a hosszabbításos nyolcaddöntőben, míg Dánia az elődöntőig menetelt (az Eb története során immár negyedszer), a házigazda angolok ellen estek ki.
Közép-Európát vegyük ketté az "Elba és a Lajta" mentén.
A DACH-országok, azaz a német nyelvterület országai kijutottak, vagyis Ausztria, Németország és Svájc (a miniállam Liechtensteintől nem nagyon lehetett ezt várni). Az előző Eb-n mind a hárman ott voltak, Németország ott a négy közé jutott. A 2018-as vb-n Németország és Svájc volt kint, előbbiek ott címvédőként leszerepeltek. Ezúttal csoportkört egyaránt túlélték (a németek Münchenben otthon játszották mindhárom csoportmeccsüket), Ausztria a nyolcaddöntőben esett ki, bár a későbbi győztes Olaszországot sikerült hosszabbításra kényszeríteniük, és eddigi legjobb Eb-szereplésüket produkálták. Szintén a nyolcaddöntőben esett ki Németország, Anglia ellen alulmaradva. Svájc pedig azzal okozott meglepetést, hogy Franciaország ellen kiegyenlített, majd büntetőkkel a negyeddöntőbe jutott, legjobb Eb-eredményét érve el (2016-ban nyolcaddöntősök voltak), a spanyolok ellen büntetőkkel estek ki.
A V4-ek, azaz Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia egyaránt kijutottak. Az előző Eb-n szintén mind a négyen ott voltak, a 2018-as vb-n viszont csak Lengyelország. Ezúttal a csoportkörből egyedül a csehek jutottak tovább (a szlovákoknak meglett a harmadik hely, de az utolsó csoportmeccsen a spanyoloktól kapott ötös lerontotta a gólkülönbségüket; a lengyelek és mi, akik két hazai meccset játszhattunk, negyedikek lettünk). Csehország a budapesti nyolcaddöntőben meglepetésre kiejtette Hollandiát, a negyeddöntőben Dánia ellen kaptak ki 1-2-re. A 2012-es Eb után lettek ismét negyeddöntősök (bár az akkor a 2. kört jelentette, most a 3. kört).
Folytassuk dél felé, a mediterrán országokkal. Innen Olaszország, Portugália, Spanyolország jutott ki, mind rendszeres résztvevői a nagy tornáknak, bár Olaszország pont hiányzott a 2018-as vb-ről. Az előző Eb-n mindhárman kint voltak, Portugália címvédőként érkezett. A csoportkörből mindhárman továbbjutottak (az olaszok Rómában, a spanyolok Sevillában otthon játszottak), a portugálok a nyolcaddöntőben kiestek Belgium ellen, akiket Olaszország kiejtett a következő körben. Az elődöntőben az olaszok és a spanyolok egymással találkoztak, büntetőkkel Olaszország ment tovább, majd szintén büntetőkkel megnyernék a döntőt is az otthon játszó Anglia ellen. Az utóbbi Eb-ket uralják a mediterránok: most Olaszország, az előzőn Portugália, előtte kétszer Spanyolország, 2004-ben pedig nagy meglepetésre Görögország (akik a 2014-es vb óta nem voltak nagy tornán). Sőt, a 2000-es győztes Franciaországnak is vannak mediterrán részei.
A balkáni térséget a vb-ezüstérmes Horvátország és a Nemzetek Ligája bevezetésének köszönhetően első nagy tornájára kijutó Észak-Macedónia képviselte (részlegesen Törökországot is ide sorolhatjuk az európai területe révén, de őket máshova tettem). Bár Bukarest révén volt ebbe a régióba sorolható helyszín, de Romániának nem sikerült kijutnia. Észak-Macedónia három vereséggel kiesett a csoportkörben, Horvátország a nyolcaddöntőbe jutott, ahol hosszabbításban alulmaradt Spanyolországgal szemben.
A szűkebben vett Kelet-Európából, vagy ha úgy tetszik, a posztszovjet országok közül Oroszország és Ukrajna jutott ki. Az előző Eb-n egyaránt kint voltak, ott mindketten kiestek a csoportkörbe, a 2018-as vb-n Oroszország házigazdaként jutott a negyeddöntőig. Az oroszok a mostani Eb rendezéséből is kivették a részüket, Szentpétervár két csoportban is rendezett meccseket (beugrás miatt), bár odahaza csak két meccset játszhattak, mivel egy csoportban voltak a szintén rendező dánokkal. Oroszország csoportnegyedikként kiesett, Ukrajnának viszont sikerült harmadikként továbbjutnia, majd a nyolcaddöntőben hosszabbításban legyőzték a svédeket, a negyeddöntőben Anglia ellen estek ki. Ezzel a függetlenedésük óta legjobb Eb-szereplésüket produkálták, és beállították a 2006-os vb-szereplésüket.
Végül egy további csoportnak vettem az ún. eurázsiai országokat, bár van részleges átfedése a posztszovjet térséggel (Oroszország azért történelmileg inkább kelet-európai, meg a jelentősebb futballklubjai is az európai részen vannak): azok az országok, amelyek vagy határesetnek számítanak, vagy földrajzilag ázsiaiak, de bizonyos okok miatt az európaiak között indulnak. Közülük Törökország jutott ki, akik előtte a 2016-os Eb-n voltak ott, de kiestek a csoportkörben. Ezúttal sem sikerült továbbjutniuk, mindhárom meccsüket elvesztették. Volt az Eb-nek egy ide sorolható helyszíne is, Baku, de Azerbajdzsán még sosem jutott ki nagy tornára.