Latom, hogy a termeszetes szules, otthon szules felelotlen szoszoloinak klubja megint osszeult. Itt nem avatkozom bele, mert nincs idom a vegnelkuli es felesleges ujjkoptatasra a temaban. Ha akarki kivancsi profi velemenyre, jojjon at a Szules, Terhesseg 2 topicba es nyugodtan kerdezzem tolem akarmit.
Mivel himnemu vagyok a temahoz sokat nem tudok hozzaszolni. A sved viszonyokat csak egyetlen szulo no elmondasabol tudom, ugyhogy ez meg nem sokat reprezental. De hatha valaki ki tud egesziteni. O magyar leven sok osszehasonlitast tudott tenni az sved es a magyar viszonyok kozott. Alitolag eg es fold.
Itt specko szuleszek vannak, akik nem orvosnak, hanem kimondottan szulesznek tanulnak. 5 (vagy 6?) evig. Orvos csak veszelyes esetekben avatkozik be. pl. mar csaszarmetszest szulesz mar nem csinalhat.
Szulni olyan testhelyzetben szulnek amilyenben akarnak. Gugolva, oldalt fekve kadba stb. Valami melegvizes nagy gumilabda is remlik, de mar nem emlekszem ez mire volt jo. Nincs borotvalas es gatmetszes, csak ha kered. Az utobbit viszont neha meg kel ejteni.
Ha a csemeted teljesen egeszseges, akkor gyakorlatilag annyi idot toltesz vele, amennyit szeretnel.
Szules elott egy hosszas felkeszites van, amiben elmondjak az opciokat, igy megtudhatod, hogy minek mi az elonye, hatranya, ez alapjan tudsz donteni.
Van egy erdekes momentum, amit a no sem ertett pontsan. A gyerekeket kb. ket hetes korukig nem furdetik. Ennek talan az eghajlat miatti beidegzodes az oka. A hideg ellenere hallotam mar, hogy par napos csecsemot rendszeresen az utcara vittek le. De ez lehet csak egyedi eset volt.
Ami meg abszolut ellentetes a magyar gyakorlattal, hogy a szules utan meg van harom honap, hogy nevet adjanak a gyereknek. Hallottam mar 5 honapos csecsemorol is, akinek meg nem volt neve. Ez szinten lehet egyedi eset volt.
Az egyik osztalytarsam nemsoka szulni fog. Majd elbeszelgetek vele a reszletekrol.
Fuly,
rendben, akkor probalkozzunk itt. Bar bevallom, attol felek a ket topic parhuzamos nem marad eletben. Ellenben az tortenik, mint a Szuletes, terhesseg elso reszevel, nem olvassa senki. Pedig igy sok minden ismetlodik, sok hasznos elvesz. Bantani en sem akarok senkit, de sokszor a szemek felnyitasa nem fajdalom mentes. Viszont teljesen onkentes, senkinek sem kotelezo.
En meg nem tudok beszamolni sajat szulesi elmenyrol (piglet ezt a szememre is vetette), de lattam nehanyat es foleg ismerem magam es a ferjem. Ennek kovetkezteben elkepzelhetetlennek tartom, hogy a szules iranyitasat rabizzuk egy idegen hapsira. Meg ha papirja is van rola, hogy ert hozza. A szuleshez nem kell diploma. En ugy indultam neki, hogy a hely mindegy, a szamunkra fontos dolgok teljesitese a lenyeg. Eddig nem talaltam sem korhazat, sem korhazi orvost, aki ezt garantalni tudta volna.
Én bevallom őszintén soha nem akartam volna otthon szülni. Nekem a szülésem pont úgy volt jó, ahogyan volt. Kórházban. Én ott éreztem magamat a legnagyobb biztonságban. Ezenkivül jól esett, hogy körbeugráltak. Nem szívesen koszoltam volna össze itthon a lakásunkban sem semmit. A férjem így végig bent volt. De tudta, hogy bármikor kimehet. Itthon mi lett volna? Hová megy? Ki a lakásból? Mindazonáltal, én itthon nem is tudtam volna megszülni a babát. Olyan fájásaim voltak, amitől 25 perc alatt 3szor ájultam el, a CTG-n viszont éppen hogycsak látszottak. Epidurális érzéstelenítés mellett viszont lehetőségem volt a normális, hüvelyi úton történő szülésre. Az orvosom és a szülésznőm maximálisan barátságos volt. Minden egyes dolgot elmagyaráztak és megbeszéltek velem.
Egy szóval az elvi, és eredeti elképzeléseim azok nagyon jól sültek el, biztos szerencsém is volt. nekem nagyon pozítiv élmény volt a kórházi szülés. Én a következőt is így szeretném megszülni.
Más orvosi területeken híve vagyok a természetes módszereknek, sőt előtérbe helyezem. Itt mégsem.
Kedves Fuly!
Azt gondolom, hogy az elmúlt néhány évtized alatt az asszonyokba belesulykolták, hogy szülni csak kórházban, szakszerű orvosi ellátás mellett lehet biztonságosan. És anyáink ezt el is hitték, hiszen ők még talán emlékeztek azokra az időkre, amikor otthon szültek a nők bábával, és bizonyára nagyobb volt a csecsemőhalandóság és az anyák is gyakrabban haltak meg mindenféle komplikációk miatt.
Azóta sok minden megváltozott, de az emberek szemléletmódja nagyon lassan változik. Magam is megdöbbenek néha, hogy értelmesnek tartott ismerőseim a természetes szüléssel kapcsolatban röhögve jegyzik meg, hogy 'ott talán kézen állva is lehet szülni?'.
Tanult emberek borulnak le egy orvosi diploma előtt, miközben mindannyian buliztak már együtt orvostanhallgatókkal, és akkor nem hiszem, hogy többre tartották volna őket.
A mai korszellem kedvez is a technokrata szemléletnek, a lélekről beszélni ma nem sikk. Mintha az érzelmek el nem fojtása valamiféle betegség lenne. Vesd alá magad az orvos utasításainak, ne hisztizz, más is kibírta. Egy darab hús vagy, beadagolnak mindenféle vegyületeket, amiről kiderítették hogy az emberek nagy részénél gyorsítja a dolgokat, rákönyökölnek a szülő nő hasára, stb... Horror!!!!
Én ahol lehet, propagálom a természetes szülés eszméjét, de ehhez fel kell nőni mindenkinek, kell elegendő önbizalom a dologhoz, és meg kell találni a támogató hátteret is. Az orvost is. Az intézményt is, amelyik befogadja ezt a szemléletet, esetleg megtűri, szerintem reklámfogásnak is használja.
A bátorságomból nekem is csak addig futotta, hogy kórházban szültem, otthon nem mertem volna..
Kedves Fuly,
a nőknek olyan téma a szülés, mint a pasiknak a katonaság. Én SZVSZ szívesen kihagynám a következő történetből a kórházat, ha nem lennék annyira "civilizált". Én anno foglaltam a helyet ki tudja ki elől, ezért 1 nappal a kiírt időpont után mesterségesen beindították a folyamatot. Olyan is lett. A kutya nem kérdezte, hogy hozzájárulok-e, bár amilyen riadt voltam, úgyis bólintottam volna. Miközben ott szenvedtem a különböző zargató szerektől, egy komplett medikus csoport nézelődött a lábam között. Biztos nekik is olyan nagy élmény volt, mint nekem. Aki a legtöbbet segített, az egy bábatanonc lány volt, leginkább az empátiája hatott, úgysem lehetett semmit csinálni. Persze, az eseményre megérkezett az orvos is, nem az, akit végig fizettem, mer az elment szabadságra, egy másik, akinek szintúgy perkálhattunk. Egy kedves szava nem volt,tette a dolgát a neki rutin megmozduláson, ami a jelenlévő két, aztán három másik embernek meghatározó élménye lett.
Nem alakult volna ki az otthonszülés mozgalom, ha az orvosok meg az egyéb személyzet nem ennyire gőgösek, ha nem tapadna a szüléshez, meg a vele járó dolgokhoz annyi "hála"pénz. Örömteli dolog, ha valaki vérprofi, de a vérprofiság szív nélkül nem sokat segít a szülő nőn. "Páros kínt enyhíthet alázat". A szülő- és a szülésre felkészülők többsége rendszeresen megalázva érzi magát emberségében és nőségében. Tárgyak a futószalagon, s gyakorlatilag senki sem veszi a fáradságot, hogy ezt megmásítsák. A barátaim közül van olyan, aki már a 3. gyerekét szülte otthon. Úgy tűnik, nem ment el tőle a kedve. Én nem vagyok igazán ennek a híve. Nem bababarát programkórházak, hanem emberbarát orvosok és nővérek kellenek. Ez meg ellenőrizhetetlen. Én már azt hiszem, kivitelezhetetlen.
Pedig milyen szórakoztató lehet szülés közben olyanokat hallgatni mint: "Jaj, de béna vagy!", "Hát még ezt sem tudod normálisan megcsinálni!", "Nem jó, nézd így kell azt csinálni!", "Siess már, mert nem érünk haza a meccs kezdetéig!", "Add ide, majd én megmutatom!".
A természetes szülés topicot egy kórházi szülés lelkes leírása nyomán indítom be.
Az a történet SZVSZ horrorsztori, minden szakmai hibával, amivel el lehet szúrni egy normális szülést és egy kis ember életbe indulását.
A szülés szerintem többnyire (kb. 80%) egy teljesen normális (élettani) folyamat, mégha némi vérrel és sok-sok kínnal és verejtékkel is jár.
Alapvetően női dolog, férfi csak akkor legyen a közelben, ha azt a mama akarja és ő maga meg tudja állni, hogy ne szóljon bele a dolgokba. A szülést segíteni igazából szült, a szülés élményét tapasztalatból ismerő asszonyok képesek. Férfinak erről semmi fogalma nem lehet. Akkor se nagyon, ha orvos, és már ezret látott.
A természetes szülés helye bárhol lehet (kórház, születésház, otthon), ahol a mama biztonságban érzi magát, van megfelelő szaksegítség (inkább szülésznő, esetleg orvos), és háttér az esetleges intenzív terápiás ellátáshoz.
Persze fontos az, hogy a környezet barátságos és otthonos legyen, minél kevesebb zavaró személlyel.
